Pesti Hírlap, 1907. március (29. évfolyam, 52-78. szám)

1907-03-01 / 52. szám

1907. március 1., péntek. PESTI HIRUK ______________________3­ lapodott meg: az eljárást gyorsítani, a bünte­tést pedig szigorúbbá és a bíróság működését hatályossá kell tenni. Végül elengedhetetlen föl­tétel, hogy a büntetés a valódi bűnösöket érje és a strohmanokkal való operáció lehetetlen le­gyen. A részletekre nézve is megvan a maga ál­láspontja, igyekezni fog azonban ebben a te­kintetben az illetékes faktorokkal való érint­kezés és eszmecsere útján tisztázni a kérdést, tehát a sajtó hivatott képviselőivel beszéli meg az e téren való teendőket. Az értekezlet már­cius végén vagy április elején már megtartható lesz s aztán rövidesen a Ház elé terjeszti ja­vaslatát. Gróf Andrássy Gyulának már nagyobb rész jutott a kérvényből; a belügyi törvényhozás terén való intézkedések egész sorozata vár reá ennek kapcsán. Erős és törhetetlen liberaliz­­mussal párosult nagy tudásával megtalálta a nyílt és egyenes utat, amely a labyrintból kive­zet és érdekes fejtegetéseivel, magas színvona­lon álló felfogásával egyikét aratta legnagyobb parlamenti sikereinek. A jog, a pártatlanság és a nemzet egyetemes érdekének az alapjára helyezkedett és rövid fél óra alatt teljesen visz­­szaterelte a haladás, felvilágosodás, a humánus felfogás medrébe az onnan kiruccant közvéle­ményt. Bajos volna felszólalásának anyagát rö­viden öszefoglalni, már azért is, mert ez nagy­szerű logikai okfejtésének rovására menne, így hát csak az egyes kiindulási pontokat jelezzük, illetve az egyes tárgyakat, amik közül beszédé­ben mozgott. Mindenekelőtt az osztálypolitika ellen kelt ki, aztán a kivándorlással foglalkozott, végül pedig a szakszervezetekre vonatkozólag tárta fel kormányzati elveit. A Ház rendkívül melegen fogadta beszédét és annak befejeztekor percekig tartó, s az ülés bezárása után is meg­újuló ovációban részesítette Andrássyt. A pénteki ülésen folytatják a kérvények tárgyalását.­ ­ II. A képviselőház ülése február 28-án. Elnök: Justh Gyula, majd Návay Lajos. Jegyzők: gróf Th­orotzkai Miklós, Hammersberg László és Baisz Aladár. A kormány részéről jelen vannak: gróf Andrássy Gyula, Günther Antal­ és Josipovich Géza. Az ülés kezdete d. e. 10 óra 10 perckor. Justh Gyula elnök a múlt­ ülés jegyzőköny­vének hitelesítése után jelentést tesz Krasznay Ferenc orsz. képviselő haláláról. Indítványára a Ház jegyzőkönyvileg ad kifejezést fájdalmának. Bemutatja az újabban beérkezett kérvényeket, a­melyek közül a tanítók fizetésrendezésére vonatko­zókat a közoktatásügyi bizottsághoz, a többit a kérvényi bizottsághoz utasítják. Zakariás János és Moskovitz Iván előadók jelentik, hogy a kérvényi bizottság a kérvények 25. és 26. sorseérzékével is elkészült. Kállay Leopold előadó előterjeszti az iga­zoló állandó bizottság jelentését az iglói válasz­tásról. A jelentés alapján Günther Antal igazság­­ügyminiszter mandátumát a szokásos harminc nap fentartásával feltételesen igazolták és Gün­­thert a IV. osztályba sorozták. Aztán áttértek a kérvények tárgyalására. Még mindig az O. M. G. E. kérvényénél tartanak. A kérvények: Nagy Emil, T. képviselőház! Az országos gazdasági egyesület kérvényének tárgyában előt­tem több felszólalás hangzott el. Ezen felszólalá­sok némelyike azt az álláspontot foglalta el, mint hogyha a sajtószabadság kérdését ez a kérvény érintené és egyáltalában mintha a sajtószabadság kérdését a függetlenségi párttal szemben kellene mintegy megvédelmezni. Én ezt a felfogást teljes­séggel jogosulatlannak tartom. A sajtószabadságot Magyarországon érinteni nem lehet. Ebben ezen képviselőház tagjai közt különbség nem lehet. A sajtószabadság oly kardinális alapja a magyar alkotmánybiztosítékok komplexumának, hogy na­gyon közel lehet az idő, amikor a sajtószabadságra mint kardinális közjogi, függetlenségi eszközre nagyon nagy szükségünk lehet és teljességgel kép­telenség még csak fel is tételezni azt, hogy a füg­getlenségi párt vagy akár a szövetkezeti pártok- I­nak bármelyike is a sajtószabadság ellen ellen­­i­szenvet tápláljon. A sajtószabadság viszont hozzá van kötve két nagy gondolathoz: az­­ egyik, hogy az előzetes cenzúra mindenféle fajtája ki legyen zárva (Helyeslés), a másik pedig az, hogy mind­azon sajtóvétségek felett, amelyek közjogi helyze­tünkkel, vagy akár a politikával bárminő kapcso­latban vannak, feltétlenül és mindenkor az es­küdtszék, vagyis szabad polgárok gyülekezete bí­ráskodjék. (Ügy van!) Ettől a két intézménytől a sajtószabadságot megfosztani nem lehet, mert ha ezek bármelyikétől megfosztanék, magát a saj­tószaba­dságot pusztítanék el. (Úgy van!) A preventív cenzúrához tartozik kétségkívül az előzetes lefoglalás is, amely a preventív cenzú­rának egy bizonyos fokát képezi és ennek folytán a sajtószabadság szempontjából elvileg nem helye­selhető. Ennek a képviselőháznak egyik legfonto­­­­sabb feladata , az­­kell hogy legyen, hogy a sajtó­­­­szabadság kérdését épen azáltal védelmezze meg, illetve a sajtószabadság kérdését épen azáltal he­lyezze fel az őt megillető piedestálra, hogy sajtó- s törvényünk reformja által tegye lehetővé­ a bűnö­söknek büntetését, anélkül, hogy ezáltal a sajtó­­s szabadság a legkisebb mérvben is érintették.­­ (Élénk helyeslés.) Sajtótörvényünk olyan, hogy­­ mindenféle rágalmazó, becsületsértő stb. cikk kö­­­­vetkeztében az esküdtszéki tárgyalás körülbelül­­ két esztendő, múlva, néha három esztendő múlva tart azt r­eg, amikor már tulajdonképen mindenki el is felejtette, hogy mi is volt hát az a kérdés, amiért ma annak a 12 feddhetlen férfinak ott kell ülni egész nap az esküdtszéki teremben. Az­után az esküdtszéki eljárásban is vannak olyan sajátságos hibák, olyan sajátságos tévtanok, ame­­­­lyek mind odavezetnek, hogy az esküdtek ítélkezé­se majdnem mindig felmentő lesz. Hogy egyebet ne mondjak, olyan axiómává van téve, amelyhez hozzányúlni sem szabad, az, hogy mindig a vádlotté az, utolsó szó.. Farkasházy Zsigmond: Nagyon helyesen van. Az egész civilizált világon így van. Nagy Emil: Nem irigylem a t. barátom ko­ponyáját, méltóztassék aszerint gondolkozni, de szíveskedjék megengedni, hogy ha én beszélek, akkor az én fejem szerint gondolkozzam. Amint voltam bátor az imént mondani, az esküdtszéki eljárásban , axiómává tették azt, hogy minden kö­rülmények közt a vádlotté az utolsó szó. Ik­ódy Ernő: Nem axióma, hanem törvény! Nagy Emil: Törvényben rejlő axióma. De hát ez az axióma még abból az időből származik, a­mikor az esküdtszékek tulajdonképen gyilkosok és egyéb főbenjáró cselekedetet elkövetett egyének felett ítélkeztek. Azonban ez az axióma pl egy­általában nem igazságos rágalmazási deliktumok­­nál. Mert ha pl engem becsületemben sajtó utján megtámadnak s én esküdtszék elé lépvén, az illető vádlott felmentetik, ez reám nézve majdnem erköl­csi halált képvisel, reám, a panaszosra nézve. (Igaz! I­gy van!) És nincs arra jogos indok, hogy a becsületében sértett felet miért bocsássuk az el­járás sajátosságából eredő handicap teherrel az esküdtszék elé. A sajtószabadság olyan, mint a gyümölcsfa, azt nem szabad érinteni semmi kö­rülmények között, hanem le kell róla füstölni a hernyókat anélkül, hogy a gyümölcsfában kárt tennénk. Beszéde további részében szociális izgatások kérdésével foglalkozott és érdekes párhuzamot vont az európai társadalom fejlődése és a mi ha­zánk viszonyai között. Olyan országokban, ahol a nemzet gazdasági és politikai függetlenségéhez nem fér szó, az osztálygyűlölet hirdetése nem rejt magában nemzeti szerencsétlenséget. De ná­lunk hazánk függetlensége még nincs kiviva. Ná­lunk semmiféle liberalizmus jelszava alatt sem szabad megtűrni, hogy az izgatás a törvényen túl csapongjon és szerteszéjjel hirdessék az ál­próféták az osztálygyűlöletet, mint annak ékes példáját lát­­tuk a Kristóffy-korszakban. Nálunk a szociális kérdéseket felülről kell megoldani és az alsóbb társadalmi elemeknek legfölebb annyi szerepük le­het e tekintetben, hogy a felsőbb osztályokat kö­zönyükből felrázzák. A magyar intelligencia min­dig belátta azt, hogy a korszellem előtt meg kell hajolnia és amint meghajolt az előtt 1818-ban, úgy meg fog az előtt hajolni a szociális kérdések világában is De viszont azt nem lehet megenged­ni, hogy mi kizárólag divatos munkáspolitikát űz­zünk, mert Európa minden országában ezt az exclusív munká­spolitikát a kisbirtokosok és kis­iparosok megerősítése előzte meg. A munkás érde­kének együttesen kell megoldatni a gazda érdeké­vel és a parlamentnek nem szabad osztálykülönb­ségek jelszava után indulnia, még akkor se, ha ezek terrorisztikus alakban jelentkeznek is. Ná­lunk ez a politikus kötelessége, hogy a felsőbb osztályokat igyekezzék szociális engedékenységre bírni. Ilyen szellemben fogja ő fel az O. M. G. E. kérvényét, nem pártolja azt en block minden pont­jára nézve, azonban nagyban és egészben méltó­nak tartja arra, hogy a képviselőhöz pártolólag adja ki a kormánynak. Zakariás­­ János személyes megtámadtatás ■címén szól. Nagy Emil azt­­mondta egy közbeszó­lás­ára, hogy üres megjegyzés. A közbeszólások üressége, vagy tartalmassága csak akkor bírálható el, hogyha figyelemmel követjük a közbeszóló elő­ző magatartását és különösen, hogyha elolvassuk, vagy meghallgatjuk azokat a beszédeket, amelye­ket a kérdésben tartottak. Ha mai közbeszóláso­­mat I. képviselőtársam összefüggésbe hozta volna tegnapi beszédem tartalmával, akkor megtalálhat­ta volna az ő különben tartalmas koponyájával, amelyre hivatkozott, a kettő közötti összefüggést és akkor a közbeszólást, amely az ő szemében ta­lán üresnek látszott, megtölthette volna azzal a tartalommal, amelyet tegnapi felszólalásomnak én adtam, hogy nem kell zsandárokkal a kivándorlókat visszatartani, hogy nem kell zsandárokkal a szövet­kezetekkel szemben állani, hanem a gazdaközönségnek a munkások iránt való szeretetteljes magatartásá­val, kell e kérdéseket megoldani. Bozóky Árpád: Maga is több szempontból he­lyesnek tartja a gazdaszövetség kérvényét, de nem mindenben. Minden gazdasági bajunk az Ausztriá­val való közösségből származik, amely állapot meg­vonja a módot a nagyobb arányu nemzeti munka kifejtésétől s a népet az aratással járó hat-nyolc heti keresetre utalja, amiből lehetetlenség egész évben megélni. Kéri a Házat, hogy a gazdasági egyesület kérvényét azzal utasítsa a kormányhoz, hogy a magyar alkotmányosság két sarkalatos biz­tosítékát, a sajtót és a személyes szabadságot tel­jes, épségben megóvja. (Helyeslés.) Holló Lajos: Azt fejtegeti, hogy a kivándor­lás nemzeti veszedelem, amit nem magyarázhat a­­nép nyomora, mert hiszen több százados vérvesz­teségünk gyöngévé és szegénynyé tették a társada­lom többi rétegeit is s ugyanoly joggal vehetne vándorbotot a kezébe a tanítóság, a tanárság, az egész magyar értelmiség is. Az O. M. G. E. kér­vénye ügyében azt megtehetjük és gondolom, meg is teszszük, hogy a benne felhozott kérdéseket, mint sürgős dolgokat ismerjük el, hogy ezeknek törvényes szabályozását­­kívánjuk és követeljük (Helyeslés balfelől) és e tekintetben, azt hiszem, hogy a t. kormánynak nem lesz kifogása. Ezt cé­lozza Zakariás János t. képviselőtársam indítvá­nya, amelyet magam részéről is elfogadok. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. A szónokot számo­san üdvözlik.) Farkasházy Zsigmond szerdán mondott be­széde alkalmával félreértett szavainak a helyreiga­zítása céljából kijelenti, hogy nem tartja a nemze­tiségieket a képviselőház egyetlen oly pártjának, amely védelmére kel a sajtó szabadságának. De a külföldi s különösen a német lapok mindannyiszor kiélezik Magyarországgal szemben azt, ha egy-egy nemzetiségi, képviselő mintegy a sajtó jogainak megóvása céljából szót emel. Szükségesnek érezte, hogy a Ház figyelmét eme körülményre irányítsa s hogy saját felszólalásával dokumentálja, hogy a függetlenségi párt ragaszkodik a sajtószabadság megőrzésének magyar hagyományához. (He­lyeslés.) (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Gróf Dessew­ff­y Emil: Mezőfi Vilmos szer­dai felszólalását boncolgatja. Hivatkozik arra, hogy a szocialista izgatás sohasem jelenti a mun­káskérdés javulását. A negyvennyolcas átalaku­lásokhoz nem volt szükséges a felbujtás és mégis korszakos volt a haladás. Szóló tanulmányozta a munkásügyeket éveken keresztül Angliában, a maison de peuple intézményét Belgiumban és arra az eredményre jutott, hogy azokban az álla­mokban a vom­kás nép vezetői nem sztrájkok szí­tása céljából szervezik a tömeget; első lépésük ott nem a munkabérek fölemelésére irányul, ha­nem céljuk a beteg- és önsegélyző intézmények felvirágoztatása, szövetkezetek létrehozása. N­á­frasztus mesternek már sok-sok drága és érté­kes könyvet szállítot. — No, Éliás, — mondta Teofrasztusz mester jókedvűen, — tudja-e, mi újság? Elad­tam a könyvtáramat! Éliás zsidó Összecsapta a kezét és héber nyelven jajveszékelni kezdett. — Rettenetes, rettenetes! — mondta az­tán. — Eladni azt a szép, finom könyvtárat! És épen most adja el, most, amikor végre meg­szereztem a „Mascarion“-t, az egyetlen pél­dányt, amely a világon van . . . Teofrasztusz mester elsápadt. — Ön megszerezte a Mascariont? — kér­dezte bizonytalan hangon. — De mennyire! A Mascariont, amelyet ön húsz év óta eredménytelenül hajszol. Most megvan. És most el fogom adni a­ British- Múzeumnak. Teofrasztusz fölkacagott. Gúnyosan és szigorúan. — A British-Múzeumnak? Addig nem, amíg én élek. Hogy az a könyv? — Hogy? Hát hogy? Harmincötezer m­a­­ravédi . . . Teofrasztusz mester ledobta az asztalra a friss, meleg pénzt, amelyet az imént kapott .Vipera doktortól. — Itt van, — mondta gőgösen, — ez har­minckétezer maravédi. A hátralevő háromezer maravédit havi részletekben fogom törleszteni. Ezzel boldogan és büszkén hóna alá kapta a Mascarion egyetlen példányát és kipirult arc­cal, ragyogó szemmel, mámorosan ingadozó lé­pésekkel sietett hazafelé ... Heltai Jenő.

Next