Pesti Hírlap, 1907. március (29. évfolyam, 52-78. szám)
1907-03-01 / 52. szám
1907. március 1., péntek. PESTI HIRUK ______________________3 lapodott meg: az eljárást gyorsítani, a büntetést pedig szigorúbbá és a bíróság működését hatályossá kell tenni. Végül elengedhetetlen föltétel, hogy a büntetés a valódi bűnösöket érje és a strohmanokkal való operáció lehetetlen legyen. A részletekre nézve is megvan a maga álláspontja, igyekezni fog azonban ebben a tekintetben az illetékes faktorokkal való érintkezés és eszmecsere útján tisztázni a kérdést, tehát a sajtó hivatott képviselőivel beszéli meg az e téren való teendőket. Az értekezlet március végén vagy április elején már megtartható lesz s aztán rövidesen a Ház elé terjeszti javaslatát. Gróf Andrássy Gyulának már nagyobb rész jutott a kérvényből; a belügyi törvényhozás terén való intézkedések egész sorozata vár reá ennek kapcsán. Erős és törhetetlen liberalizmussal párosult nagy tudásával megtalálta a nyílt és egyenes utat, amely a labyrintból kivezet és érdekes fejtegetéseivel, magas színvonalon álló felfogásával egyikét aratta legnagyobb parlamenti sikereinek. A jog, a pártatlanság és a nemzet egyetemes érdekének az alapjára helyezkedett és rövid fél óra alatt teljesen viszszaterelte a haladás, felvilágosodás, a humánus felfogás medrébe az onnan kiruccant közvéleményt. Bajos volna felszólalásának anyagát röviden öszefoglalni, már azért is, mert ez nagyszerű logikai okfejtésének rovására menne, így hát csak az egyes kiindulási pontokat jelezzük, illetve az egyes tárgyakat, amik közül beszédében mozgott. Mindenekelőtt az osztálypolitika ellen kelt ki, aztán a kivándorlással foglalkozott, végül pedig a szakszervezetekre vonatkozólag tárta fel kormányzati elveit. A Ház rendkívül melegen fogadta beszédét és annak befejeztekor percekig tartó, s az ülés bezárása után is megújuló ovációban részesítette Andrássyt. A pénteki ülésen folytatják a kérvények tárgyalását. II. A képviselőház ülése február 28-án. Elnök: Justh Gyula, majd Návay Lajos. Jegyzők: gróf Thorotzkai Miklós, Hammersberg László és Baisz Aladár. A kormány részéről jelen vannak: gróf Andrássy Gyula, Günther Antal és Josipovich Géza. Az ülés kezdete d. e. 10 óra 10 perckor. Justh Gyula elnök a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után jelentést tesz Krasznay Ferenc orsz. képviselő haláláról. Indítványára a Ház jegyzőkönyvileg ad kifejezést fájdalmának. Bemutatja az újabban beérkezett kérvényeket, amelyek közül a tanítók fizetésrendezésére vonatkozókat a közoktatásügyi bizottsághoz, a többit a kérvényi bizottsághoz utasítják. Zakariás János és Moskovitz Iván előadók jelentik, hogy a kérvényi bizottság a kérvények 25. és 26. sorseérzékével is elkészült. Kállay Leopold előadó előterjeszti az igazoló állandó bizottság jelentését az iglói választásról. A jelentés alapján Günther Antal igazságügyminiszter mandátumát a szokásos harminc nap fentartásával feltételesen igazolták és Günthert a IV. osztályba sorozták. Aztán áttértek a kérvények tárgyalására. Még mindig az O. M. G. E. kérvényénél tartanak. A kérvények: Nagy Emil, T. képviselőház! Az országos gazdasági egyesület kérvényének tárgyában előttem több felszólalás hangzott el. Ezen felszólalások némelyike azt az álláspontot foglalta el, mint hogyha a sajtószabadság kérdését ez a kérvény érintené és egyáltalában mintha a sajtószabadság kérdését a függetlenségi párttal szemben kellene mintegy megvédelmezni. Én ezt a felfogást teljességgel jogosulatlannak tartom. A sajtószabadságot Magyarországon érinteni nem lehet. Ebben ezen képviselőház tagjai közt különbség nem lehet. A sajtószabadság oly kardinális alapja a magyar alkotmánybiztosítékok komplexumának, hogy nagyon közel lehet az idő, amikor a sajtószabadságra mint kardinális közjogi, függetlenségi eszközre nagyon nagy szükségünk lehet és teljességgel képtelenség még csak fel is tételezni azt, hogy a függetlenségi párt vagy akár a szövetkezeti pártok- Inak bármelyike is a sajtószabadság ellen elleniszenvet tápláljon. A sajtószabadság viszont hozzá van kötve két nagy gondolathoz: az egyik, hogy az előzetes cenzúra mindenféle fajtája ki legyen zárva (Helyeslés), a másik pedig az, hogy mindazon sajtóvétségek felett, amelyek közjogi helyzetünkkel, vagy akár a politikával bárminő kapcsolatban vannak, feltétlenül és mindenkor az esküdtszék, vagyis szabad polgárok gyülekezete bíráskodjék. (Ügy van!) Ettől a két intézménytől a sajtószabadságot megfosztani nem lehet, mert ha ezek bármelyikétől megfosztanék, magát a sajtószabadságot pusztítanék el. (Úgy van!) A preventív cenzúrához tartozik kétségkívül az előzetes lefoglalás is, amely a preventív cenzúrának egy bizonyos fokát képezi és ennek folytán a sajtószabadság szempontjából elvileg nem helyeselhető. Ennek a képviselőháznak egyik legfontosabb feladata , azkell hogy legyen, hogy a sajtószabadság kérdését épen azáltal védelmezze meg, illetve a sajtószabadság kérdését épen azáltal helyezze fel az őt megillető piedestálra, hogy sajtó- s törvényünk reformja által tegye lehetővé a bűnösöknek büntetését, anélkül, hogy ezáltal a sajtós szabadság a legkisebb mérvben is érintették. (Élénk helyeslés.) Sajtótörvényünk olyan, hogy mindenféle rágalmazó, becsületsértő stb. cikk következtében az esküdtszéki tárgyalás körülbelül két esztendő, múlva, néha három esztendő múlva tart azt reg, amikor már tulajdonképen mindenki el is felejtette, hogy mi is volt hát az a kérdés, amiért ma annak a 12 feddhetlen férfinak ott kell ülni egész nap az esküdtszéki teremben. Azután az esküdtszéki eljárásban is vannak olyan sajátságos hibák, olyan sajátságos tévtanok, amelyek mind odavezetnek, hogy az esküdtek ítélkezése majdnem mindig felmentő lesz. Hogy egyebet ne mondjak, olyan axiómává van téve, amelyhez hozzányúlni sem szabad, az, hogy mindig a vádlotté az, utolsó szó.. Farkasházy Zsigmond: Nagyon helyesen van. Az egész civilizált világon így van. Nagy Emil: Nem irigylem a t. barátom koponyáját, méltóztassék aszerint gondolkozni, de szíveskedjék megengedni, hogy ha én beszélek, akkor az én fejem szerint gondolkozzam. Amint voltam bátor az imént mondani, az esküdtszéki eljárásban , axiómává tették azt, hogy minden körülmények közt a vádlotté az utolsó szó. Ikódy Ernő: Nem axióma, hanem törvény! Nagy Emil: Törvényben rejlő axióma. De hát ez az axióma még abból az időből származik, amikor az esküdtszékek tulajdonképen gyilkosok és egyéb főbenjáró cselekedetet elkövetett egyének felett ítélkeztek. Azonban ez az axióma pl egyáltalában nem igazságos rágalmazási deliktumoknál. Mert ha pl engem becsületemben sajtó utján megtámadnak s én esküdtszék elé lépvén, az illető vádlott felmentetik, ez reám nézve majdnem erkölcsi halált képvisel, reám, a panaszosra nézve. (Igaz! Igy van!) És nincs arra jogos indok, hogy a becsületében sértett felet miért bocsássuk az eljárás sajátosságából eredő handicap teherrel az esküdtszék elé. A sajtószabadság olyan, mint a gyümölcsfa, azt nem szabad érinteni semmi körülmények között, hanem le kell róla füstölni a hernyókat anélkül, hogy a gyümölcsfában kárt tennénk. Beszéde további részében szociális izgatások kérdésével foglalkozott és érdekes párhuzamot vont az európai társadalom fejlődése és a mi hazánk viszonyai között. Olyan országokban, ahol a nemzet gazdasági és politikai függetlenségéhez nem fér szó, az osztálygyűlölet hirdetése nem rejt magában nemzeti szerencsétlenséget. De nálunk hazánk függetlensége még nincs kiviva. Nálunk semmiféle liberalizmus jelszava alatt sem szabad megtűrni, hogy az izgatás a törvényen túl csapongjon és szerteszéjjel hirdessék az álpróféták az osztálygyűlöletet, mint annak ékes példáját láttuk a Kristóffy-korszakban. Nálunk a szociális kérdéseket felülről kell megoldani és az alsóbb társadalmi elemeknek legfölebb annyi szerepük lehet e tekintetben, hogy a felsőbb osztályokat közönyükből felrázzák. A magyar intelligencia mindig belátta azt, hogy a korszellem előtt meg kell hajolnia és amint meghajolt az előtt 1818-ban, úgy meg fog az előtt hajolni a szociális kérdések világában is De viszont azt nem lehet megengedni, hogy mi kizárólag divatos munkáspolitikát űzzünk, mert Európa minden országában ezt az exclusív munkáspolitikát a kisbirtokosok és kisiparosok megerősítése előzte meg. A munkás érdekének együttesen kell megoldatni a gazda érdekével és a parlamentnek nem szabad osztálykülönbségek jelszava után indulnia, még akkor se, ha ezek terrorisztikus alakban jelentkeznek is. Nálunk ez a politikus kötelessége, hogy a felsőbb osztályokat igyekezzék szociális engedékenységre bírni. Ilyen szellemben fogja ő fel az O. M. G. E. kérvényét, nem pártolja azt en block minden pontjára nézve, azonban nagyban és egészben méltónak tartja arra, hogy a képviselőhöz pártolólag adja ki a kormánynak. Zakariás János személyes megtámadtatás ■címén szól. Nagy Emil aztmondta egy közbeszólására, hogy üres megjegyzés. A közbeszólások üressége, vagy tartalmassága csak akkor bírálható el, hogyha figyelemmel követjük a közbeszóló előző magatartását és különösen, hogyha elolvassuk, vagy meghallgatjuk azokat a beszédeket, amelyeket a kérdésben tartottak. Ha mai közbeszólásomat I. képviselőtársam összefüggésbe hozta volna tegnapi beszédem tartalmával, akkor megtalálhatta volna az ő különben tartalmas koponyájával, amelyre hivatkozott, a kettő közötti összefüggést és akkor a közbeszólást, amely az ő szemében talán üresnek látszott, megtölthette volna azzal a tartalommal, amelyet tegnapi felszólalásomnak én adtam, hogy nem kell zsandárokkal a kivándorlókat visszatartani, hogy nem kell zsandárokkal a szövetkezetekkel szemben állani, hanem a gazdaközönségnek a munkások iránt való szeretetteljes magatartásával, kell e kérdéseket megoldani. Bozóky Árpád: Maga is több szempontból helyesnek tartja a gazdaszövetség kérvényét, de nem mindenben. Minden gazdasági bajunk az Ausztriával való közösségből származik, amely állapot megvonja a módot a nagyobb arányu nemzeti munka kifejtésétől s a népet az aratással járó hat-nyolc heti keresetre utalja, amiből lehetetlenség egész évben megélni. Kéri a Házat, hogy a gazdasági egyesület kérvényét azzal utasítsa a kormányhoz, hogy a magyar alkotmányosság két sarkalatos biztosítékát, a sajtót és a személyes szabadságot teljes, épségben megóvja. (Helyeslés.) Holló Lajos: Azt fejtegeti, hogy a kivándorlás nemzeti veszedelem, amit nem magyarázhat anép nyomora, mert hiszen több százados vérveszteségünk gyöngévé és szegénynyé tették a társadalom többi rétegeit is s ugyanoly joggal vehetne vándorbotot a kezébe a tanítóság, a tanárság, az egész magyar értelmiség is. Az O. M. G. E. kérvénye ügyében azt megtehetjük és gondolom, meg is teszszük, hogy a benne felhozott kérdéseket, mint sürgős dolgokat ismerjük el, hogy ezeknek törvényes szabályozásátkívánjuk és követeljük (Helyeslés balfelől) és e tekintetben, azt hiszem, hogy a t. kormánynak nem lesz kifogása. Ezt célozza Zakariás János t. képviselőtársam indítványa, amelyet magam részéről is elfogadok. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Farkasházy Zsigmond szerdán mondott beszéde alkalmával félreértett szavainak a helyreigazítása céljából kijelenti, hogy nem tartja a nemzetiségieket a képviselőház egyetlen oly pártjának, amely védelmére kel a sajtó szabadságának. De a külföldi s különösen a német lapok mindannyiszor kiélezik Magyarországgal szemben azt, ha egy-egy nemzetiségi, képviselő mintegy a sajtó jogainak megóvása céljából szót emel. Szükségesnek érezte, hogy a Ház figyelmét eme körülményre irányítsa s hogy saját felszólalásával dokumentálja, hogy a függetlenségi párt ragaszkodik a sajtószabadság megőrzésének magyar hagyományához. (Helyeslés.) (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Gróf Dessewffy Emil: Mezőfi Vilmos szerdai felszólalását boncolgatja. Hivatkozik arra, hogy a szocialista izgatás sohasem jelenti a munkáskérdés javulását. A negyvennyolcas átalakulásokhoz nem volt szükséges a felbujtás és mégis korszakos volt a haladás. Szóló tanulmányozta a munkásügyeket éveken keresztül Angliában, a maison de peuple intézményét Belgiumban és arra az eredményre jutott, hogy azokban az államokban a vomkás nép vezetői nem sztrájkok szítása céljából szervezik a tömeget; első lépésük ott nem a munkabérek fölemelésére irányul, hanem céljuk a beteg- és önsegélyző intézmények felvirágoztatása, szövetkezetek létrehozása. Náfrasztus mesternek már sok-sok drága és értékes könyvet szállítot. — No, Éliás, — mondta Teofrasztusz mester jókedvűen, — tudja-e, mi újság? Eladtam a könyvtáramat! Éliás zsidó Összecsapta a kezét és héber nyelven jajveszékelni kezdett. — Rettenetes, rettenetes! — mondta aztán. — Eladni azt a szép, finom könyvtárat! És épen most adja el, most, amikor végre megszereztem a „Mascarion“-t, az egyetlen példányt, amely a világon van . . . Teofrasztusz mester elsápadt. — Ön megszerezte a Mascariont? — kérdezte bizonytalan hangon. — De mennyire! A Mascariont, amelyet ön húsz év óta eredménytelenül hajszol. Most megvan. És most el fogom adni a British- Múzeumnak. Teofrasztusz fölkacagott. Gúnyosan és szigorúan. — A British-Múzeumnak? Addig nem, amíg én élek. Hogy az a könyv? — Hogy? Hát hogy? Harmincötezer maravédi . . . Teofrasztusz mester ledobta az asztalra a friss, meleg pénzt, amelyet az imént kapott .Vipera doktortól. — Itt van, — mondta gőgösen, — ez harminckétezer maravédi. A hátralevő háromezer maravédit havi részletekben fogom törleszteni. Ezzel boldogan és büszkén hóna alá kapta a Mascarion egyetlen példányát és kipirult arccal, ragyogó szemmel, mámorosan ingadozó lépésekkel sietett hazafelé ... Heltai Jenő.