Pesti Hírlap, 1907. június (29. évfolyam, 130-155. szám)
1907-06-01 / 130. szám
vacsorán, melyre számos függetlenségi párti képviselő össze szokott gyülekezni és amelyen ezúttal megjelent gróf Andrássy Gyula belügyminiszter is. V * * Újabb harc előtt. Andrássy és Apjtonyi a helyzetről. A függetlenségi pártnak egy frakciója, amelynek élén Holló Lajos és gróf Batthyány Tivadar áll, jó ideje már péntek esténkint közös vacsorára szokott összegyűlni a Kas(régi Drechsler-)féle vendéglőben. Húsz-harminc tagból állott eredetileg ez a társaság és eleinte bizonyos frondörködési célzatokat tulajdonítottak neki, de ezt az élét elvette ama körülmény, hogy e körben időről-időre egyikmásik miniszter, Kossuth vagy Apponyi is, meg szokott jelenni. Mindazonáltal ezt a társaságot tekintik a függetlenségi párt ama részének, amely bizonyos energikusaib ellenőrzést gyakorol a pártprogramra megtartása fölött és amely leginkább elégedetlenkedik a visszás állapot miatt, hogy 48-as elvvel 67-es politikát kell a pártnak folytatnia. És ezért e társaságot mintegy szembe helyezték a kabinet 67-es tagjaival és minden pártknassza mögötti akció vagy forrongás fészkének ezt a frakciót tartották. Ily körülmények között nagy feltűnést keltett az a hír, hogy e frakció mai pénteki vacsoráján gróf Andrássy Gyula is meg fog jelenni. Feltűnést keltett annál is inkább, mert az alkotmánybiztosítékok viszontagságai miatt Andrássy lemondási hírei keringtek, így tehát Andrássynek e társaságban való megjelenése határozottan olyan színt öltött, mintha az alkotmánypárti belügyminiszter is az elégületlen függetlenségiek közé állana. Andrássy péntek este csakugyan megjelent a vacsorán s megjelent ott Apponyi Albert közoktatásügyi miniszter is. De a miniszterek nemcsak megjelentek, hanem nyilatkoztak is. A vacsora maga valóságos Andrássy-ünneplés tölt. Vagy hatvan függetlenségi párti képviselő gyűlt össze. Már kilenckor együtt volt az egész társaság és türelmetlenül várták Andrássyt. Már fél kilenckor érkezett Apponyi, akit éljenzéssel fogadtak. Az ajtóhoz közel ülök a türelmetlen várakozás közben egy-egy éljenzésre fakadtak, de Andrássy csak késett. Közben érdeklődve találgatták, vajon fog-e nyilatkozni Andrássy a társaságban? Végre fél tízkor megjött Andrássy és attól fogva zajosan ünnepelték a belügyminisztert. Holló felköszöntésére Andrássy csakugyan nyilatkozott. Valami sötét alaptónusa van ennek a beszédnek. Az összetartás szükségességét hangsúlyozza a koalícióra nézve, az összetartást békéne és harcra egyaránt. A lemondásáról terjesztett híreket nem cáfolta meg, csak reményének adott kifejezést, hogy sem válság, sem harc nem lesz. Ha egy miniszter a válsághírek özönében csak annyit tud mondani, hogy: „reméli, nem lesz válság!“ — ez egymagában is aggasztóan bizonyítja a helyzet komolyságát. És Apponyi, aki Andrássy után nyilatkozott, szintén nem tudott rózsásabb képet adni a helyzetről. Ai is csak reményének adott kifejezést, hogy nem lesz krízis, arra az esetre pedig, ha krízis lesz, fokozottabban hangoztatta az együttmaradás szükségét, egyben még becses nyilatkozatot tett a kabinet szolidaritásáról Apponyi is, mint Andrássy, kijelentve, hogy Andrássyra nem állhat elő a lemondás oly oka, mely a kabinet többi tagjaira is nem vonná maga után ezt a konzequenciát. Ez már egyenesen úgy hat, mint a kabinnetválság ördögének falrafestése és mint bizonykodás arra, hogy ez az ördög megjelenik, ha az alkotmánybiztosítékok csakugyan aka- sályokba ütköznek a királynál. Kormányférfiak nem szoktak így nyilatkozni, ha komoly kényszerűség nem hat reájuk. A parciális kormányválság híre tehát a péntek esti nyilatkozatok folytán nemcsak nem cáfolódott meg, hanem valósággal egész kormányválság fenyegetésévé nősódott. Amilg megnyugtató lehet a kabinetnek ez a szolidaritása a magyar politikai körökre és a közvéleményre, annyira fontolóra veheti e nyilatkozatokat Bécs, ahová, úgy látszik, úgy Andrássy, mint Apponyi, valamint Holló és Batthyány felszólalása adresszálva is volt. A nevezetes péntek esti nyilatkozatokról a következő értesítéseket kaptuk: Alig hogy Andrássy helyet foglalt a társaságban, elsőnek Holló Lajos emelkedett szólásra. — Mi együttesen küzdöttünk a múltban — úgymond— és egyetértéssel. Ezt az egyetértést fenn kell tartanunk a jövőben is. Lehet, hogy túl mentünk a bizalom határain, de az egyetértést mindenesetre fenn kell tartanunk ezután is. Amit Andrássy kötelezőnek tart magára nézve, azt mindannyian kötelezőnek kell, hogy tartsuk magunkra nézve is. Koncentrálni kell erőnket a nemzet javára, csak aztán lehet az a pártokra való szakadásról, mert most együtt kell mennünk a jövő küzdelmei elé. Andrássyt élteti. (Zajos éljenzés és taps.) Szinte halálos csendben emelkedett fel helyéről gróf Andrássy Gyula belügyminiszter. Röviden beszélt. Megköszönte a bizalmat, mely iránta nemcsak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánult. Politikai céljaink egymástól eltérnek. — monda — de ez együttműködésünknek nem volt és nem lehet akadálya ezután sem. Reméli, hogy sem válság, sem harc nem lesz és reméli, hogy még maradhatnak azon a helyen, amelyen vannak. Valamint a veszélyben, úgy a rendes időben is keresni kell az együttműködést,, össze kell tartanunk mindaddig, címig feladatainkat elérhetjük. Ha külön klubokban is vagyunk, ez nem szabad, hogy félreértésekre adjon alkadat, mert mindig figyelemmel kell lennünk a közös nagy célokra. A haza érdekében való együttműködésre emeli Dohárát. A miniszter nagyérdekű beszédét sűrűn szakította félbe a helyeslés és taps, különösen ott, ahol az együttartás szükségét hangoztatta. Utána gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter beszélt. Ő már a kormány szolidaritásának érzeténél fogva is mindenben aláírja azt, amit Andrássy mondott. Reméli, hogy nem lesz krízis. Ez a remény tartja őket helyükön s amig ez megvan, lelkiismeretlenség volna helyüket elhagyni. Ha a legrosszabra is kellene elkészülve lenni és ha a nemzet újabb küzdelemnek nézne is elébe, reméli, hogy egységesen és nem megtépázva mennek ezen újabb küzdelembe. Az események igazolják, hogy az, ami történt, helyes volt. Átmeneti korszak — történeti szükség! Akár úgy, hogy sikerül a nemzetet céljai felé előbbre vinni, akár úgy, hogy bebizonyítják, hogy a harcot szükségből és nem legénykedésből kell újra felvenni. Ha bekövetkezik az az óra, mikor együtt kell lennünk, együtt is fog találni bennünket. Ez a szituáció kizárja azt, hogy parciális válság lehessen, mert ha válság lesz, az csak az egész kabinet válsága lehet. A helyzet kényelmetlensége nem fog bennünket helyünkről elmozdítani. Amint teljes egyetértés volt közöttünk a múltban, úgy lesz az a jövőben is. Andrássyra emeli poharát. Tüntető lelkesedéssel és megnyugvással fogadták Apponyi beszédét is. Főkép, ahol a kabinet szolidaritását hangsúlyozta, zúgott fel a taps és a tetszés. Utolsónak gróf Batthyány Tivadar szólalt fel. Ő — úgymond — még március 20-án, egyik függetlenségi kör ülésén megmondta, hogy sem a függetlenségi pártban, sem a többi koalíciós párt tagjai között olcsó Jánosok nincsenek. Senki nem fogadhat el kevesebbet, mint amennyit a vezérek bölcs mérséklettel, mint minimumot megállapítottak. Magyarország nem nyugodhatik bele abba, hogy 14. §-al kormányozzák. Szólóról mindenki tudja, hogy híve az általános választói jognak, de mielőtt ezt megcsinálnák, biztosítékokat is kell szerezni az iránt, hogy a többség akarata érvényesülni is fog. Meg kell tehát csinálni előbb az alkotmánybiztositékokat, s nyoffiban Utána a választói jogot. Ő is gróf Andrássy Gyulát éltette. A jelenlevők ezt a beszédet is zajosan megtapsolták. A társaság úgy fél tizenegy óra körül kezdett oszladozni. Az összejövetelről hivatalosan a következő tudósítást adták ki: A függetlenségi párt ma esti pénteki — Holló Lajos-féle — vacsoráján a képviselők számosan jelentek meg. Ott voltak: Gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert, Holló Lajos, gróf Batthyány Tivadar, Szentiványi Árpád, Búza Barna, Szász József, Hédervári Lehel, Éber Antal, Szatmári Mór, Tinng László, Farkasházi Zsigmond, Sümegi Vilmos, Kökényesül Mihály, Leszkay Gyula, Gaál Gaszton stb. Gróf Andrássy Gyulát és gróf Apponyi Albertet az egybegyűltek lelkes éljenzéssel s tanssal fogadták. Az első felszólaló Holló Lari volt, aki meleg szavakkal üdvözölte gróf Andrássy Gyulát. Reményét fejezte ki, hogy bármi következz is el, a nemzet jobbjai és a koalíciós pártok addig, mig kitűzött céljukat el nem érik, mindig, együtt fognak a nemzeti jogokért küzdeni. Andrássy Gyulára üríti poharát. (Lelkes éljenzés.) Gróf Andrássy Gyula keresetlen szavakkal megköszönte a függetlenségi párt lelkes ovációját. Ő is érzi annak szükségességét, hogy csakis együttes erővel lehet előre vinni a nemzet ügyét, amelynek ő hűséges katonája. (Éljenzés.) Az egybegyűltek gróf Apponyi Albertet akartak hallani. Apponyi mre felállott és következőket mondotta: — Válságról beszélnek, amely ha elkövetkezik, együtt kell, hogy találjon bennünket. Parciális válságról szó sem lehet. (Lelkes éljenzés.) mint függetlenségi politikus üdvözli az alkootmánypárt vezérét, gróf Andrássy Gyulát, akivel ő is és a kormány többi tagjai is szolidárisak. (Éljenzés.) Az átmeneti állapotra szükség volt, azért is, hogy senki ne mondhassa, hogy a próbát nem csináltuk meg. (Éljenzés.) Remény van a kérdések megoldására, mert ha ez sem volna, nem volnánk helyünkön. (Éljenzés.) A nemzet meg lehet nyugodva, míg ők helyeiken vannak. Teljes reményük van a nemzet ügyeinek válság nélkül való előbbvitelére. Meg van győződve, hogy a koalíció pártjai mindig együtt fognak haladni alkotmányos utaikon a nemzetnek javára. (Éljenzés.) Poharát az egyenes jellemű férfiúra, gróf Andrássy Gyulára emeli. (Lelkes éljenzés.) Ezután gróf Batthyány Tivadar beszélt, majd Haza Barna, aki Holló Lajost éltette. 1907. június 1., szonálat. * * * Tisza és Hieronymi megidézése. Tisza fizet? Politikai körökben még mindig élénk megbeszélés tárgya a zárszámadási bizottság határozata, melylyel gróf Tisza István volt miniszterelnököt és Hieronymi Károly volt kereskedelmi minisztert az nem számolt 550.000 korona ügyében maga elé idézi. Az idéző levél úgy Tiszához, mint Hieronymihez már elment. A Tiszának küldött levél szó szerint igy szól: A nagyméltóságú Tisza István gróf urnak leszt. A házszabályok által szabott működési körünkben tudomásunkra jutott, hogy Nagyméltóságod segédhivatali főigazgatója utján 1903 november 25-én 150.000, 1904 március 28-án 200.000, 1905 február 4-én 200.000 koronát a m. kir. államvasutak hivatali és irodai szükségletei rovata terhére felvett. Bizottságunk által eziránt megkerestetvén, Wekerle Sándor miniszterelnök úr azt a hivatalos kijelentést tette, hogy a miniszterelnökség iratai között ■ semmiféleelszámolás.