Pesti Hírlap, 1907. július (29. évfolyam, 156-181. szám)

1907-07-02 / 156. szám

1907. julius 2., kedd. P ESTI li 1 K L A iJ Modrusán Gusztáv a Ház engedély­ét kéri, hogy valamit felolvashasson. Elnök: A Ház türelmével visszaélni nem le­het. A kérdést fel nem teszem, mert a Zita amúgy is igen hosszúra nyúlt. Modrusán Gusztáv folytatja beszédét. Elnök: Közjogi fejtegetésekbe ne bocsát­kozzék. Tessék a címhez szólani, mert a házszabá­lyokat fogom alkalmazni. Felkiáltások: Másodszor. Modrusán Gusztáv: Tovább beszél a javaslat ellen. Elnök: Ismét figyelmeztetem, ne beszéljen mindenféle vasutakról, hanem a címről, mert megvonom a szót. Modrusán Gusztáv: Folytatja beszédét. Elnök: A képviselő úr kritika tárgyává teszi­­ azokat az indítványokat is, melyeket aláírt. Itt kétféle szerepet játszani nem lehet. (Zaj.) Holló Lajos: Kétszínűt. Elnök: Indokolja a saját módosítását, de a ■tárgytól ne térjen el. Modrusán Gusztáv: Új címet indítványoz. Muacsevics Vászó (horvátul): Magyaror­szág és a társországok közti közjogi kapcsolatról beszél. (Zaj.) Elnök: Ne tessék közjogi fejtegetésekbe bo­csátkozni. (Helyeslés.) Muacsevics Vászó: A nemzetiségi törvény­ről beszél. Elnök: A nemzetiségi törvényről most nem lehet beszélni. Muacsevics Vászó a címre nézve módosítást nyújt be. Tuskán Gergely (horvátul beszél): Új címet ajánl, az indokolásnál azonban saját javaslata el­len foglal állást. Elnök: A képviselő úr mostani kijelentései és azon indítvány közt, amelyet beadott, ellentét van. Ilyen szándékos eltéréseket nem lehet meg­engedni. (ügy van­ balfelől.) Tuskán Gergely: Röviden befejezi beszédét. Kraszojevics György (horvátul beszélt): Uj­­ címet ajánl. Grahovác Marko (horvátul): A magyarok és horvátok közti közjogi viszonyról beszél. Elnök: A közjogi viszonyról ne tessék be­szélni. (Úgy van­ balfelöl.) Grahovác Mirkó a figyelmeztetés dacára to­vább folytatja közjogi fejtegetéseit. Elnök: Utoljára figyelmeztetem a képviselő urat, tessék a tárgynál maradni. (Helyeslés.) Grahovác Mirkó: A jelenlegi javaslat nem gondoskodik eléggé a vasúti munkásokról. Elnök: A képviselő úrtól kétszeri figyelmez­tetés után most már megvonom a szót! (Helyes­lés. Mozgás a horvátoknál.) Supilo Ferenc (horvátul): Izgatott hangon a házszabályokhoz kér szót. (Nagy zaj.) Az elnöki figyelmeztetés vita tárgyává nem tehető ugyan, de annyit megállapíthatni a házszabályokból, tartások, a pillanatnyi meghódítások, mikor a csókok utján Mária undorodni fog magától, utálni fogja Szalácsot, összevesznek, gorom­­báskodnak, az asszony jeleneteket csinál, meg­feledkezik magáról, a fájdalom és kétségbe­esés őrültté teszi, majd alázatos lesz, azután a férfit elűzi, csak azért, hogy visszaikönyörög­­je, közbe lefogy, megcsunyul, meg akar halni s a férfi mind jobban halad előre a maga hóhér munkájában . . . S egyszer csak végleg elma­rad . . . Magyarázat, bocsánatként nélkül . . . De az asszony még mindig vár és mindig re­mél, csak ép a tükörbe néz kevesebbet már s a világos ruháit eladatja kis segédszínésznőknek, akik szerelmi drámákban tovább játszszák ben­­nök azt, amit ő az élet színpadán játszott ben­­nök végig? . . . S a szép és boldogtalan Mária asszony állán májfoltok ütnek ki, a bőre elzsí­­rosodik, megfakul, végre már fűzőt sem visel, a huncutkáit sem süti ki, sőt a vendégbaját is oda ajándékozza a fehérneműjét javító varró­nőnek . . . Valamikor pedig találkoznak: ő és Szalács, talán ennek a felesége is, a mostani vörös kalapos, szép büszke leány. Lesz vagy há­rom gyerekük, ezenkívül Szalácsnak valószí­nűleg egy pár agancsa, egy csinos potroha s a megszokáson, meg a törvényes bilincsek sú­lyán kívül egyéb semmi közös érzésük. Ámen! — csapta be a nou­szát Halápy. — És ez szerelem volt valaha. Ez is, meg a másik is . . . Na! . . . Ezzel felállt, nagyot nyújtózott, a kalap­járól lefricskázott egy pókot s megkérdezte Truzsánszkyt, vele tart-e, mert ő­ megy tenni­­szezni s bemutatkozik a lerajzolt lenhajú, pisze orrú angol leánynak. Truzsánszky hosszan nézett utána, azután vállat vont s belemerült a tenger nézésébe. Lux Torka, hogy az elnöknek nincs diszkrecionális joga a szó megvonásra . . . Elnök: A 215. szakasz kötelességévé teszi az elnöknek, hogy kétszeri figyelmeztetés után, ha azok nem használnak, a szót az illető szónoktól megvonja. A gyorsíró jegyzetek tanúsága szerint a szómegvonás előtt kétszer figyelmeztette a szó­nokot s mivel ennek nem volt eredménye , meg­vonta a szót. (Általános helyeslés!) Az elnöki el­járásban tehát nem volt szabálytalanság! (Igaz! Úgy van!) Supile Ferenc: Elismeri, hogy az elnök a házszabályok értelmében korrektül járt el . . . Elnök: Ha ez világos, a képviselő úr nem beszélhet tovább. Más következik szólásra . . . Felkiáltások: Üljön le! Supilo Ferenc tovább akar beszélni. Elnök: Megvonom a szónoktól a szót! (Élénk helyeslés. Nagy zaj a horvátoknál.) Lerkovics Iván (horvátul): Szót kérek. (Nagy zaj. Elnök folyton csenget. Folytonos fel­kiáltások. Üljön le!) Elnök: Azt hiszem, minden kétséget kizáró­lag a házszabályok szerint jártam el. Ki a követ­kező szónok ? Magdics Pero (horvátul beszél): Én mint jogász és ember . . . Szmrecsányi György: Ahoz nekünk semmi közünk. (Derültség.) Elnök: Szmrecsányit rendreutasítja. Magdics Perő tovább beszél. Elnök: A képviselő úr szentesített törvé­nyekről beszél, vagyis hivatkozik a 68 . XXX. törvénycikkre. Figyelmeztetem, hogy a tárgynál maradjon. Magdics Pero: Tovább beszél a kiegyezési törvényről. Elnök: Jóakaratú figyelmeztetésem dacára is a horvát-magyar kiegyezésről beszél. Figyel­meztetem, hogy ha így folytatja, megvonom a szót. (Helyeslés.) Magdics Pero: Nem fogadja el társainak in­dítványát sem. Elnök: A képviselő úr kritizálja társainak indítványát, jóllehet, azokat ő maga is aláírta. Ez olyan ellenmondás, melyet mindenesetre le kell rögzíteni, hogy kimutassam, mennyire nem ko­moly a horvát képviselők akciója. Magdics Perő általánosságban beszél a tárgy­ról. (Elnök csenget.) Felkiáltások: Kiszállani! (Derültsége) Elnök: Minthogy a képviselő úr harmadszor is eltért a tárgytól, a szót megvonom. Magdics Perő: Hvala! (Köszönöm.) Elnök: Minthogy több szónok feliratkozva nincs, a vitát bezárom. Elsősorban azokat illeti a szó, akik 10 aláírással indítványokat adtak be. Következik ! Supilo Ferenc: Kéri módosításának felolva­sását.­­ Felkiáltások: úgy látszik, már elfelejtette. Nem kell felolvasni, nem hallgatjuk meg. (Zaj.) Hammersberg László jegyző: (Nagy zajban felolvassa a módosítást.) Supilo Ferenc: A tárgyalás folyamán bizo­nyosodott meg arról, hogy a cím mennyire nem felel meg a javaslat értelmének. (Nagy zaj.) Felkiáltások: Üljön le! Mit beszél annyit! Supilo Ferenc beszél 3­3 óráig. Mazsuravics Bogoszláv horvátul indokolja módosítását. Penyics Bogdán (horvátul beszél): 3 óra előtt 3 perccel kéri beszédének elhalasztását, vagy az ülés meghosszabbítását. Elnök: Felteszi a kérdést. A Ház az ülést meghosszabbítja. Hédervári. Lehel: Legalább előbb leszünk túl a komédián! Penyics Bogdán: Indokolja indítványát s három óra után befejezi beszédét. Napirend-indítvány. Elnök: Javasolja, hogy a Ház legközelebbi ülését kedden d. e. 10 órakor tartsa, s napirenden legyen az elnöki előterjesztéseken kívül a szolgá­lati rendtartásról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása. (Helyeslés.) Az ülés d. u. 3 óra 10 perckor ért véget. A mentelmi bizottság és a Vajda ügy. Vajda Sándor ismeretes mentelmi ügyében a mentelmi bizottság kedden délután öt órakor tartandó ülésén folytatja a tanúkihallgatásokat. Még Horváth Jó­zsefet (nagyvázsonyi), K­áth Endrét, Múzsa Gyulát, Somogyi Aladárt és Popovics Istvánt hallgatják ki. Ezzel azután a bizottság be is fejezi működését s még csak egy ülést tart, melyen az előadói jelen­tést ratifikálják. A jelentés ki fogja mondani a men­telmi jog sérelmét, de egyszersmind a további el­járás megszüntetését fogja javasolni a Háznak azzal az indokolással, hogy míg egyrészt a képviselők jogos felháborodásukban követelték Vajda távozását, másrészt az eltávolított nemzetiségi képviselőnek személyes bántódása nem esett.­ A helyzet. A horvát válság­. A képviselőház munkaerejét béklyóba ve­ri a horvát obstrukció. A házszabályok minden szigora sem tudja egyelőre gátját állani a hor­vát szó- és indítványáradatnak. A kormány tagjai a Ház elnökségével egyetemben a hétfői délelőtt folyamán többizben is tanácskoztak a h­orvát obstrukció dolgában. Pozitív hír a ta­nácskozás részleteiről nem szivárgott ki. A fo­lyosón mindössze Kossuth Ferenc egy kijelen­tése kelt szárnyra. Kossuth állítólag azt jelen­tette ki, hogy a képviselőhöz legkésőbb július 16-ára abban a helyzetben lesz, hogy nyári szünetét megkezdhesse. Ebből a kijelentésből az következik, hogy a kormány ismételt tanácskozásai során meg­találta a módját annak, mikép lehessen a hon­véd obstrukciót letörni és hogy két héten be­lül e mód igénybevételével a horvát obstrukció­­nak vége is lesz. Maga a módszer sűrű titok leple alatt maradt. Csak egyes verziók kering­tek róla. Az egyik verzió szerint a házszabá­lyoknak lehető legszigorúbb kezelésére kérte meg a kormány az elnökséget. Ez a szigorúság egymaga azonban nem igen biztat azzal, hogy célra vezet. Elvégre a szómegvonás és az el­nöki szigor már amúgy is polgárjogot nyert a Házban a horvát obstrukció folyamán, de még mindig nem bizonyult alkalmasnak arra, hogy a vitának gyorsabb végét szakítsa. Vala­mivel több plauzibilitása van egy másik ver­ziónak, melyet egy politikus a következőkben ismertet velünk: — A vasutas-javaslatok elintézésére egyszerű mód volna az, hogy a cím­ para­grafus letárgyalása után egy képviselő ad­jon be indítványt, mely szerint a Ház h­a­­talmazza föl a kormányt, hogy addig is, m­íg a most szőnyegen levő javaslatokat az Országgyűlés letárgyalhatja, az e ja­vasltában foglalt intézkedéseket rendeleti­leg léptesse életbe. Az államvalldakról, tehát az államnak egy magánüzeméről lé­vén szó, a rendeleti időn való szabályozás teljesen jogszerű. Törvényerejű súlyt ad­na pedig e rendeletnek a Ház fölhatalma­zása. Ily módon a javaslat rendelkezései késedelem nélkül életbe léphetnének, a Ház megkezdhetné a nyári szünetet és a szünet alatt megtörténhetnék a horvát orszá­g­­gyűlés feloszlatása, elintézhetnék az új horvát választásokat is, úgy, hogy a nyári szünet után az újonan delegált horvát képviselők már kész helyzetet találnának, amely helyzetnek törvényerőre emelését hiába obstruálnák meg, mert amúgy is érvényben volna már. Közöljük ezt a verziót is, anélkül, hogy egyelőre megjegyzést fűzhetnénk hozzá. A helyzet illusztrálásához hozzátartoz­nak a Zágrábból és a horvát képviselők köré­ből érkező hírek is. A horvát képviselők lan­kadatlanul harcos obstrukciót hirdetnek to­vábbra is. Zágrábban vasárnap népgyű­lés volt, mely azonban aránylag nem nagy rész­vétel mellett zajlott le. Horvátországban az anti-unionisták most ugyancsak viszik a szót és nyíltan hangoztatják a nagy-horvát esz­mét. Rakodczay Sándornak, az új­bánnak, ily körülmények között kemény kézzel kell rendet teremtenie Horvátországban, ahol olyan han­gulat kerekedett felül, mely még a Budapesten időző horvát képviselők minősíthetetlen eljárá­sát sem tartja elég erősnek. A horvát válságról figyelemre méltó mó­don nyilatkozott báró Bánffy Dezső is Szege­den.­ ­

Next