Pesti Hírlap, 1907. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)
1907-08-01 / 182. szám
Budapest, 1907. XXIX. évf. 182. (10,271.) szám. Csütörtök, augusztus 1. Szerkesztőség: Budapest, Váci-körut 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal. Budapest, Váci-körut 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Előfizetési árak: 1 évre .... 28 k. — f. re..............14 „ — , edévre ... 7 . — , bóra..... 2 „ 40 „ ives szám ára 10 f. •jelenik hétfő kivételével minden nap. Veszedelmes hadjárat. Mondják, hogy a főváros egyik forgalmasában valaki egyszer órák hosszat báegy házra és amikor nagy érdeklődése kérdezték, azt felelte: „Bámulom ezt aházat, amelyben még nincs szövetkezet“. Belszövetkezetek, a koronatakarékpénztárak szegül elszaporodtak Budapesten és has fővárosunk szűkölködik is egyik-másik ,ezesség nélkül, szövetkezetekben igazán igék vagyunk. Amint ismeretes, az ég egy kincset ad en hazának. A francia egykor császárról a fiának, Róma pedig büszkén mutatja őt. A költő mindezt szépen megénekelte ésovább él a költő, odasorozta volna Budanevezetességei közé a szövetkezeteket. Nevezetességei ők a mi szépséges fővárónak, de szomorú nevezetességei, amíg réaz uzsora fogalma kedélyes nyárspolgár volt kapcsolatos, addig a gazdasági felvívmányaként megjelent a nyilvános adásra kötelezett uzsora a hitelszövetkealakjában. A szövetkezeti eszme apostolaiént képzelték el ezt a gazdasági formációt, ahogyan az idők folyamán átalakult. A jedi kis polgármester, a híres Schultzesch, aki a kisiparosoknak és kiskereske■k akart olcsó hitelt szerezni, meg hisen, a mezőgazdasági hitelszövetkezetek ?tes vezéralakja nem is álmodták, hogy Írországon egykor milyen furcsa képzete és valóságok fűződnek majd a szövetk fogalmához. Hiszen kétségtelen, hogymegvan mi nálunk is tisztes sora a jóravaló szövetkezeteknek, amelyekre a kisemberek hitele szempontjából nagy szükség van. Csakhogy e jóravaló szövetkezetekkel párvonalosan ott van az oszlopsora azoknak a veszedelmes kis intézeteknek, amelyek néha egy embernek, a vezérigazgatónak, néha több embernek, az igazgatósági tagoknak a kedvéért alakultak és a kamatláb nagyságának, a törlesztés feltételeinek a megállapításában túlszárnyalták a velencei kalmárt, a hozzájuk képest sokszorosan emberbarát Shylokot. Régi példaszó mondja, hogy csak az első milliót nehéz megszerezni, a többit hozzászerezni könnyű azután. Ezt a közmondást az adósságokra olyként travesztálhatjuk, hogy csak az első adósságtól nehéz megszabadulni, a többitől könnyebben lehet azután. Az elsőtől azonban nem lehet, hogyha, szövetkezeti ez a szerencsétlen tartozás. A hitelszövetkezet fogva tartja a maga emberét, aki űzet, űzet, az évek hosszú során fizet, nagy összegeket és amikor az adósságának nagyságával akar tisztában lenni, évek múltán is csak annyit lát, hogy amit" fizetett, kamatokra fordították és a kezelés költségeire, a tőkeadósság változatlan maradt. Ezeket a hitelszövetkezeteket, ezeket a koronatakarékpénztárakat, az uzsorának e modern rablóvárait, már régen meg kellett volna fékeznünk kíméletlen és kemény törvényes intézkedésekkel. A szövetkezetekről változó kormányok különböző törvénytervezeteket csináltattak, e munkálatok mindeddig tervezetek csupán és hogy mikor lesznek törvényekké, a görögök naptárkészítője tudná csak megmondani. A magunk részéről sokszor sürgettük és kívánjuk ismentől hamarább a szövetkezetek törvényes rendszabályozását. Ez az álláspontunk még nem akadályozhat azonban bennünket annak a veszedelemnek megállapításában, amely a szövetkezetek túlnyomó nagy részével ez idő szerint kapcsolatos. Az osztrák-magyar bank már jó ideje, hogy megvonja a hitelt a szövetkezetektől és a hitelmegvonásnak e példáját most már a többi nagy pénzintézet is követi. Ismételjük: a szövetkezetek között sok acsapnivaló és a kereskedelmi bonitás szempontjából is-nem egy a selejtes közöttük. Az ilyen hitelre nem érdemes szövetkezetnek valóban nem lehet a viszontleszámítás alakjában hitelt nyújtani. Amikor azonban a hitel megvonása nagyméretűvé, sőt maholnap általánossá kezd lenni, amikor a szövetkezetek ellen hadjáratot nem az állam polgárainak hivatott oltalmazója, nem a törvény indít, hanem társaik, a részvénytársaságok alakjában meglevő pénzintézetek, akkor az ilyen háborúságnak nagyon veszedelmesek lehetnek a következményei. Ha nézzük, miért keletkeztek minálunk akkora tömegben a szövetkezetek, a részvényes pénzintézeteket nem lehet megkímélnünk egy és más szemrehányástól. Azokat a szövetkezeteket leszámítjuk, amiket két-három ember szereplő viszketege hozott létre; azokat is, amelyek csak azért keletkeztek, hogy állása legyen a vezérigazgatásra kiszemelt úrnak, állása, amelyet akárhányszor hozományként nyújtott át az örömapa neki. Igen sok szövetkezet úgy keletkezett azonban, hogy kielégítse a kiskereskedők, kisiparosok, a köz- és magántisztviselők hitelszükségleteit. A nagy bankok minálunk még Kocsi Sebestyén Gábor. Irta: EÖTVÖS KÁROLY. NI. A sok villongásnak nem lehetett más mint szakítás. Kétféle elbeszélést is írnt arról, amiként a nagy tudós megves Kecskemét városától, a múlt század nyolcvanas éveiben szirigy viszálya volt a kecskeméti reformáltnak a papjával. Nagyhírű ember volt fia is, de az egyház elöljárói bebúntak akartak tőle szabadulni. Oly vádakat ellene, amelyeket én nem tartottam knak. Védelmeztem. A vádlók köztvolttaim. Azt mondták bizalmasan, ha kit nem bírnak papjukkal, úgy tesznek az eleik tettek Kocsi Sebestyén Ist-Hát azok hogy tettek? Úgy, hogy a kurátor és a presbyterek hozzá, nagy csöndes barátsággal oszitak vele, kielégítették mindenből feladásul még útravalót is ajánlottak föl nagy hálálkodással, jókívánságokkal kézszorításokkal elváltak tőle. A jó útte, szent a békesség. Hajnalban pe-i történt. Tiz-tizenkét üres kocsi beudvarra s amelyik be nem fért, megvan a kapu előtt. Tiszteletes urunkat egész házanépével édes álmából fölverték, minden cók-mókját, minden ingó-bingóját kocsikra rakták, lovait, teheneit a kocsik, után kötötték, még az ólakat, hidast, kosarakat, baromfiketreceket is szétszedték s elcsomagolták s úgy el-kihordták a határra, a varjú se károgott utána. Reggelre kelve az egész nagy város azt újságolta úton-útfélen: No, hála isten, az éjjel kihordtuki a papot. Teringettél! Nagy dolog az, ha így történt. Híres Kecskemét városának határa is híres. Akkora, mint az egész Balaton tava. Ha arra Szikra felé, vagy Puszta-Szer felé, vagy délnek a Bugacok felé vitték ki a határra, öreg este előtt oda se érhettek. Szegény pap és házanépe hova mehetett onnan? Hiszen nincsenek arra utak se, hanem csak feneketlen buckák. Meglehet azonban, Nagy-Kőrös felé fordultak a kocsik. Errefelé nincs messze a határ. A telhetetlen nagykőrösiek úgy is elcsipkedtek már egy-két ezer holdat a kecskeméti határból. De hát ne törjük a fejünket, miként történt. Közel száz esztendeje annak, amikor az eset történt, ha csakugyan így történt. Az ily régi dolgokat tisztába hozni mindig nehéz. Nem is hiszem azonban, hogy egészen így történt. Másféle elbeszélést is hallottam s ezt bizonyosabbnak tartom. A nagy pápai kollégium ugyanis alig tíz-húsz éve kezdett igazán szervezkedni s buzgó vezetői és gondviselői arra törekedtek, a nagyhírű Mándi Márton István arral intette őket, lehetőleg gyűjtsenek össze minden nagy tudóst az ország minden részéből s így tegyék a kollégiumot az ország legelső főiskolájává. Sárospatak és Debrecen ne büszkélkedjenek ez után Pápa mellett. Jól tudták már azt is, hogy a napkeleti nyelvekben nincs oly nagy tudós több, mint Kocsi Sebestyén István, a kecskeméti pap. Nosza, hívjuk meg nagy tisztességgel. Eljutott hozzájuk a hite annak is, hogy a pap közt és egyháza közt egyenetlenség folyik. Legátusok, szuplikánsok elvitték a hírét a Bakonyon túlra is, biztosra vették hát, hogy a tisztes meghívásnak engedni fog. Engedett is, így lett hírneves pápai tanár 1810. után. Itt is halt meg. Visszatért hát, mint dédunoka, régi nemesi nemzetségének ősi szülőföldjére, a Bakony vidékére. Az egész" tiszai Alföldön megtlódott, hányta-vetette a' sors, sehol nyugtot nem talált, csak életének", hajlott korában az ősi tanyán. Életének további története és halála már a pápai főiskola történetéhez tartozik s mi most már nyugodtan folytathatjuk fiának, a különös nagy embernek, élete leírását. Kocsi Sebestyén Gábornak elemi, közép-, és felső-iskolákban való tanulása csak oly váli