Pesti Hírlap, 1907. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)

1907-08-01 / 182. szám

1907. augusztus 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP ___________________­3 kormányban lesz elég politikai képesség, ener­gia és akarat a maga feladatainak megvalósí­tására, úgy az osztrák túlkapási törekvések­­­­kel, mint az idehazai retrográd irányzatokkal szemben, akkor nem érheti semmi baj, akkor 1­02­ ország a fejlődés fölfelé vezető útján halad­hat előre. Sikerének vagy bukásának magvát ön­magában hordja ez a kormány. És bárha kívülről nem is várhat segítséget, de tartania sem kell kividről semmitől, még akkor sem, ha ezek az aknamunkák és áskálódások, amikről különben mi is kaptunk egynéhányszor hírt, s csakugyan folynak is ellene. Sőt még attól sem kell tartania, ha maga Kristóffy, magá­­­­nak Fejérvárynak a hívására ment csakugyan­­ Ischlbe. Ismételjük, hadd menjen, szegény, rá­fér egy kis üdülés, mert bukásának nagy ka­­-­­tasztrófáját úgysem heverheti ki soha. * '€ $ A quota. A hivatalos lap szerdai száma közli a ’ királyi döntést a quota ügyében. A királyi kézirat igy szól: Kedves Wekerle dr! Minthogy a ma­­gyar korona országainak és a birodalmi ta­nácsban képviselt királyságok és országoknak törvényes képviseletei közt, arra az arányra­­ nézve, amelyben a közös ügyek költségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi XII. törvény­cikk 10, 20. és 21. §§-ai (az 1867-ik évi de­­cember hó 21-én kelt ausztriai törvény 3. §-a R. G. Bl. 146. szám) értelmében létesítendő egyezmény nem jött létre, a közös ügyek költ­ségeihez való hozzájárulási arányt az idézett törvénycikk 21-ik §-a (az idézett törvény 3-ik §-a) alapján az 1907. évi július hó 1-től, ugyanezen évi december hó 81-ig terjedő félév tartamára való érvénynyel, akkor állapítom meg, hogy a közös ügyek költségeiből — le­vonva azokból előzetesen az 1872. évi IV. tör­vénycikk értelmében a magyar államkincstár terhére eső 2%-ot — a magyar korona orszá­gai 33*/­c/c-ot, a birodalmi tanácsban képvi­selt királyságok és országok pedig 66‘V«%~ot viseljenek. Utasítom önt, hogy ezt köztudomásra hozza. Kelt­­seidben, 1007. évi július hó 28-án. Ferenc József s. k. Wekerle Sándor, s. k. Bécsből jelentik, hogy a Wiener Zeitung közli a miniszterelnökhöz intézett legfelsőbb kéz­iratot, amely a kölcösügyes költségekhez való hozzá­járulás arányát az eddigi 331/,,, 66“/«» arányban állapítja meg 1007. december 31-ig tartó érvény­nyel. A királyi döntésből, mely az eddigi quota-arányt állapítja meg, két tényt kell kon­statálnunk, egy formait és egy érdemileg je­lentőset. Formailag a királyi kézirat meg­szünteti visszamenőleg is a quota-exlexet, amelyben július elseje óta voltunk, amennyi­ben a július 28-áról kelt kézirat visszamenőleg július 1-étől fogva dönt a quota ügyében. Lé­nyegében jelentős tény pedig az, hogy a kirá­lyi döntés, az eddigi egy éves szokástól eltérően, csak fél esztendőre történt. A félesztendőre szóló királyi quota­­döntés osztrák kívánság­ volt. Kívánták pedig az osztrákok ezt azért, mert ők a quota ügyét a kiegyezés komplexumába óhajtják belevon­ni és a fogyasztási adók szétválasztásából Ma­gyarországra háramló előnyöket a quotának másfél százaléknyi emelésével szeretnék ellen­súlyozni. E rövid lejáratú döntésből tehát kitűnik, hogy a quota-emelés legalább is függőben maradt ügy, amelyet még ezután kell elintézni. Az őszi kiegyezési tanácskozásoknak bizonyára ez lesz egyik legkeményebb diója. És bizonyos, hogy a rövid lejáratú döntés jelentőségét az is emeli, hogy a királyi döntés ugyanakkoráig, vagyis ez év végéig szól, amikorra a­ kiegyezés és a bank­ügy rendezése is esedékes. A rövid lejáratú terminusoknak ez a torlódása kétségkívül hozzájárul a megoldásra váró nehézségek komplikálásához. " 1 .. Kocsi Sebestyén István kegyetlen szigorú­sággal megkívánta, hogy fia a nagy nemzetek élőnyelvét is megtanulja. Ez a tudomány elkel még a napkeleti nyelvek tudása mellett is. El­­küldötte hát fiát Pozsonyba, 1810. évi augusztus végén, hogy ott az ágostai evangélikusok Lyceumába álljon be diáknak. Ott bizonyára, megtanul nemcsak németül, hanem tótul is. Az volt a furcsa nézete, hogy nálunk a jó lutherá­nus atyafiak együtt és egyszerre háromféle mó­don születnek, úgy mint: magyarul, németül és tótul. Két évet töltött Pozsonyban. Látott or­­szággyűlés-félét is. Ott­ töltötte be tizennyolcadik életévét. Igen sok költeményt irt ottléte alatt. A régi magyar iskolás verselés nyers és faragat­lan nyelven, a hellén és latin versalakok bilin­csei közt vonaglanak versei. Se Csokonait, se Berzsenyit a régi hátfejű tanárok akkor még nem kedvelték. Csokonay pórias volt előttük. Berzsenyi merészen csapongó. Kazinczyval nem tudtak mit csinálni. E nagy nyitó tanai jók let­tek volna, de alkotásai silányságok. Vörösmarty még nem volt, Kisfaludy Sándort pedig az is­kolai bölcseség nem tudta mintául elfogadni. Bizony száz esztendő választ ma el bennünket a különös, nagy ember akkori műveitől, nyelvé­től és költői szellemétől. Erről szólni egyébiránt lesz még alkal­munk, amikor mutatványokat is közlök majd költeményeiből. Az 1813-ik év januárjában újra vissza­tért Debrecenbe. Nem tudott az alma matertől, az édes­anyjától könnyedén szabadulni. Theolo­­giát tanult, philosophiát és jogtudományt. Még akkor nem határozta el végkép, pap lesz-e vagy tanár vagy hites ügyvéde. Eljárt Debrecenből legatióba is. A legátus a kollégium küldöttje egyes vidéki egyházakba,­­ sátoros nagy­ ünnepeken a papnak az egyházi­­ szónoklatban segíteni, de egyúttal a tanuló­­ ifjat is gyámolitani azzal a néhány forinttal, amit az egyház az ünnepi szónoklatért űzet. Régi jó szo­kás ez a magyarországi kálvinis­táknál. Kocsi Sebestyén Gábor 1812-ik évi hus­­vétkor prédikált először egyházi szószékből So­­morján, de azután Debrecenből kirándulva többször és több helyütt. Tanárai kezdettől fogva Pávai József, Dugár Péter, Kaszonyi János, Keresztesi Já­nos, Tóth János, Soltra János és Tormásy La­jos voltak. Egyéniségükről nem tudok, vala­mint arról sem­mi befolyást gyakoroltak a különös nagy emberre. Az utolsó években Dobrosy János, Sár­­váry Pál, Varga István és Tatai András voltak tanárai és a nagyhírű tudós és író Buday claiás. Mibe került egy-egy tanuló éve, mit kel­lett fizetni tandíjért, tankönyvekért, ruházatért s egyéb szükséglet címén, nincs följegyezve. A tankönyvek alig kerültek valamibe. A taná­rok akkor nem üzérkedtek a tankönyvekkel. ........­................... Nem is volt sok könyv. Előszóbeli előadásból s a tanár kéziratából kellett tanulni s a kézira­tot maga másolta, maga körmölte a tanuló, így volt csaknem egészen még az én tanulókorom­ban is. Voltak szükséges könyvek, melyeket meg kellett szerezni. Például Párizs Pápa la­tin-magyar és magyar-latin szótára. De ez el­­nyűhetetlen erős, hatalmas bőrkötésben apáról fira­s diákról diákra szállt; ha tűzi veszedelem el nem pusztította, el nem pusztult soha. Meg kellett lenni a Szent Írásnak, a Helvét Hitval­lásnak és a Heidelbergi Káténak. Ezeket is s a latin és hellén remekírókat potom áron végzett diákoktól szokta megszerezni az uj diák. Bizonyos, hogy Kocsi Sebestyén István nem takarékoskodott fiával, nem kímélte tőle a pénzt. 1805-ben például Szathmáry Dániel ne­vű úri­emberhez adta be szállásra s élelmezésre és fizetett érte a tanévre, azaz tiz hónapra 125 forintot és egy tábla szappant. A szappan ér­téke volt öt forint. A pénzt váltópénzben kell érteni. Az egész ház ötvenkét pengő forint volt, a mai értékben 109 korona, havon kint esett hát közel tizenegy korona. Nem mondhatnám nagyon olcsónak. Az én diákkoromban, ötven évvel később, Pápán havonkénti tíz koronáért jó élelmezést nyújtott a nagy diáknak a konviktus, a kis diáknak pedig csak havonkénti öt koronáért. 1815-ben már tűrhető állása lett Kocsi Sebestyén Gábornak. (Folyt. köv.) Belpolitikai hírek. A miniszterelnök nyaralása. Dr Wekerle Sán­dor miniszterelnök isdili útjáról szerdán reggel ér­kezett vissza Budapestre. Egyenesen a miniszterel­nökségre hajtatott, ahol meghallgatta a folyó ügyek­re vonatkozó jelentéseket, aztán a pénzügyminiszté­riumba ment át, s itt délig dolgozott. A miniszter­elnöknek a nyár folyamán bizony alig jut idő a pi­henésre. A kormány tagjai közül ő lesz az egyedüli, aki hivatalában marad, s legfeljebb pár órára vagy pár napra rándul ki, hol dánosi, hol klopodiai birto­kára. Augusztus 20-ig egyelőre a fővárosban marad s csak a király születésnapja és a Szent István na­pi ünnepségek után utazik a temesmegyei Klopo­­diára levő birtokára. Augusztus első három hetében azonban esténként kimegy Dánosra a családjához, de már reggel visszatér Budapestre. Klopodiai bir­tokán csak 10—12 napig marad, mert a szeptember "■ ' ...................... -..... ...... j rr elején­ kezdődő folytatólagos kiegyezési tárgyalások megint Budapestre, illetve Bécsbe szólítják. A ki­egyezési tárgyalások fonalát az eddigi megállapodá­sok szerint szeptember 4-én veszik fel újra. A belényesi mandátum. Belényesből jelen­tik: Barka Ferenc képviselő még nem mondott le mandátumáról és máris megindultak a korteskedé­sek. Arlatz főispán néhány nap óta Belényesen tar­tózkodik és Radu püspök palotájában van meg­szállva. A főispán — hír szerint — Kállaynak, a volt közös pénzügyminiszter fiának, a jelöltségét támogatja. A románok még nem állítottak jelöltet, mert a nemzetiségi klub még nem állapodott meg alkalmas személyben. Annyi bizonyos, hogy a ro­mánok nagy erőfeszítéseket fognak tenni a mandá­tum elhódítására. A Lupta és a Tribuna hevesen támadják Rudu püspököt, mert Glatz főispánnak, aki szerintük korteskedni jött oda, a saját palotá­jában szállást adott. A h­orvát helyzet. Az eszéki Drau értesülése szerint a hivatalos lap legközelebb közli Nikolics Rajcs és Badaj osztályfőnököknek, valamint Turko­­vics Drágán, Kiepach Hideghely, dr Jurkovics, Ra­­divojevics és Mihalovich főispánok felmentését. Az eddigiek közül csak Georgievics Tivadar bjelovári s Kvaljevics ogulini főispánok maradnak meg. Kval­­jevicset Rozsosába helyezik át. A djakovári hársfavirágmozgalomnak a veze­tője: Reich­sman Dane nag­ytőzsdés és szesznagyke­reskedő, aki a magyar árucikkeket bojkottáló gyűlé­sen a főszót vitte. A gyűlésen meg is kérdezték, hogy mit fog tenni a magyar szeszgyárak áruival? Reichsman azt felelte, hogy az más, mert a magyar szeszgyárakkal hosszúlejáratú szerződései vannak. Az eszéki Drau pedig azt kérdezte Reichsmantól, hogy le fog-e mondani a nagy tőzsdéről, amely ma­gyar gyártmányokat hoz forgalomba? Reichsman úr a felelettel adós maradt. Zágrábból jelentik. Hogy a h­orvát koalíció­ban nem a legnagyobb egyetértés uralkodik, azt a legjobban bizonyítja az az éles polémia, melyet a Pokret, a haladók orgánuma és az Obzor, a rezo­­lucionisták lapja, a Hrvatská-val, a jogpárt lapjá­val folytat, erősen elítélve a jogpártnak külön elvi álláspontját. A jogpárt különben legközelebb teljes ülést tart, melyen nyíltan is állást foglal a Hrvat­ská-ban kifejtett programja mellett. Egyes h­orvát lapok ma bizonyos megelége­déssel fogadják Darányi miniszternek a horvátor­szági állatforgalomra vonatkozó rendeletét­, mely az eddigi korlátozásokat részben megszünteti. Ezek a lapok azonban elfeledik megemlíteni azt a kö­rülményt, hogy a rendelet kiadása első­sorban Ro­­kodczay bán érdeme, aki egész idejét a közigazga­tás bajai orvoslásának szenteli. A Kel. Ért. tudósítója beszélgetést folytatott a báni kormány egyik tanácsosával, aki most az egyik osztály vezetésével van megbízva. A bojkott­­ra nézve ez a főhivatalnok azt mondotta, hogy az egész mozgalom inkább csak a plakátokon és az

Next