Pesti Hírlap, 1907. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)
1907-08-01 / 182. szám
1907. augusztus 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP ___________________3 kormányban lesz elég politikai képesség, energia és akarat a maga feladatainak megvalósítására, úgy az osztrák túlkapási törekvésekkel, mint az idehazai retrográd irányzatokkal szemben, akkor nem érheti semmi baj, akkor 102 ország a fejlődés fölfelé vezető útján haladhat előre. Sikerének vagy bukásának magvát önmagában hordja ez a kormány. És bárha kívülről nem is várhat segítséget, de tartania sem kell kividről semmitől, még akkor sem, ha ezek az aknamunkák és áskálódások, amikről különben mi is kaptunk egynéhányszor hírt, s csakugyan folynak is ellene. Sőt még attól sem kell tartania, ha maga Kristóffy, magának Fejérvárynak a hívására ment csakugyan Ischlbe. Ismételjük, hadd menjen, szegény, ráfér egy kis üdülés, mert bukásának nagy ka-tasztrófáját úgysem heverheti ki soha. * '€ $ A quota. A hivatalos lap szerdai száma közli a ’ királyi döntést a quota ügyében. A királyi kézirat igy szól: Kedves Wekerle dr! Minthogy a magyar korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országoknak törvényes képviseletei közt, arra az arányra nézve, amelyben a közös ügyek költségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi XII. törvénycikk 10, 20. és 21. §§-ai (az 1867-ik évi december hó 21-én kelt ausztriai törvény 3. §-a R. G. Bl. 146. szám) értelmében létesítendő egyezmény nem jött létre, a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arányt az idézett törvénycikk 21-ik §-a (az idézett törvény 3-ik §-a) alapján az 1907. évi július hó 1-től, ugyanezen évi december hó 81-ig terjedő félév tartamára való érvénynyel, akkor állapítom meg, hogy a közös ügyek költségeiből — levonva azokból előzetesen az 1872. évi IV. törvénycikk értelmében a magyar államkincstár terhére eső 2%-ot — a magyar korona országai 33*/c/c-ot, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pedig 66‘V«%~ot viseljenek. Utasítom önt, hogy ezt köztudomásra hozza. Keltseidben, 1007. évi július hó 28-án. Ferenc József s. k. Wekerle Sándor, s. k. Bécsből jelentik, hogy a Wiener Zeitung közli a miniszterelnökhöz intézett legfelsőbb kéziratot, amely a kölcösügyes költségekhez való hozzájárulás arányát az eddigi 331/,,, 66“/«» arányban állapítja meg 1007. december 31-ig tartó érvénynyel. A királyi döntésből, mely az eddigi quota-arányt állapítja meg, két tényt kell konstatálnunk, egy formait és egy érdemileg jelentőset. Formailag a királyi kézirat megszünteti visszamenőleg is a quota-exlexet, amelyben július elseje óta voltunk, amennyiben a július 28-áról kelt kézirat visszamenőleg július 1-étől fogva dönt a quota ügyében. Lényegében jelentős tény pedig az, hogy a királyi döntés, az eddigi egy éves szokástól eltérően, csak fél esztendőre történt. A félesztendőre szóló királyi quotadöntés osztrák kívánság volt. Kívánták pedig az osztrákok ezt azért, mert ők a quota ügyét a kiegyezés komplexumába óhajtják belevonni és a fogyasztási adók szétválasztásából Magyarországra háramló előnyöket a quotának másfél százaléknyi emelésével szeretnék ellensúlyozni. E rövid lejáratú döntésből tehát kitűnik, hogy a quota-emelés legalább is függőben maradt ügy, amelyet még ezután kell elintézni. Az őszi kiegyezési tanácskozásoknak bizonyára ez lesz egyik legkeményebb diója. És bizonyos, hogy a rövid lejáratú döntés jelentőségét az is emeli, hogy a királyi döntés ugyanakkoráig, vagyis ez év végéig szól, amikorra a kiegyezés és a bankügy rendezése is esedékes. A rövid lejáratú terminusoknak ez a torlódása kétségkívül hozzájárul a megoldásra váró nehézségek komplikálásához. " 1 .. Kocsi Sebestyén István kegyetlen szigorúsággal megkívánta, hogy fia a nagy nemzetek élőnyelvét is megtanulja. Ez a tudomány elkel még a napkeleti nyelvek tudása mellett is. Elküldötte hát fiát Pozsonyba, 1810. évi augusztus végén, hogy ott az ágostai evangélikusok Lyceumába álljon be diáknak. Ott bizonyára, megtanul nemcsak németül, hanem tótul is. Az volt a furcsa nézete, hogy nálunk a jó lutheránus atyafiak együtt és egyszerre háromféle módon születnek, úgy mint: magyarul, németül és tótul. Két évet töltött Pozsonyban. Látott országgyűlés-félét is. Ott töltötte be tizennyolcadik életévét. Igen sok költeményt irt ottléte alatt. A régi magyar iskolás verselés nyers és faragatlan nyelven, a hellén és latin versalakok bilincsei közt vonaglanak versei. Se Csokonait, se Berzsenyit a régi hátfejű tanárok akkor még nem kedvelték. Csokonay pórias volt előttük. Berzsenyi merészen csapongó. Kazinczyval nem tudtak mit csinálni. E nagy nyitó tanai jók lettek volna, de alkotásai silányságok. Vörösmarty még nem volt, Kisfaludy Sándort pedig az iskolai bölcseség nem tudta mintául elfogadni. Bizony száz esztendő választ ma el bennünket a különös, nagy ember akkori műveitől, nyelvétől és költői szellemétől. Erről szólni egyébiránt lesz még alkalmunk, amikor mutatványokat is közlök majd költeményeiből. Az 1813-ik év januárjában újra visszatért Debrecenbe. Nem tudott az alma matertől, az édesanyjától könnyedén szabadulni. Theologiát tanult, philosophiát és jogtudományt. Még akkor nem határozta el végkép, pap lesz-e vagy tanár vagy hites ügyvéde. Eljárt Debrecenből legatióba is. A legátus a kollégium küldöttje egyes vidéki egyházakba, sátoros nagy ünnepeken a papnak az egyházi szónoklatban segíteni, de egyúttal a tanuló ifjat is gyámolitani azzal a néhány forinttal, amit az egyház az ünnepi szónoklatért űzet. Régi jó szokás ez a magyarországi kálvinistáknál. Kocsi Sebestyén Gábor 1812-ik évi husvétkor prédikált először egyházi szószékből Somorján, de azután Debrecenből kirándulva többször és több helyütt. Tanárai kezdettől fogva Pávai József, Dugár Péter, Kaszonyi János, Keresztesi János, Tóth János, Soltra János és Tormásy Lajos voltak. Egyéniségükről nem tudok, valamint arról semmi befolyást gyakoroltak a különös nagy emberre. Az utolsó években Dobrosy János, Sárváry Pál, Varga István és Tatai András voltak tanárai és a nagyhírű tudós és író Buday claiás. Mibe került egy-egy tanuló éve, mit kellett fizetni tandíjért, tankönyvekért, ruházatért s egyéb szükséglet címén, nincs följegyezve. A tankönyvek alig kerültek valamibe. A tanárok akkor nem üzérkedtek a tankönyvekkel. ........................... Nem is volt sok könyv. Előszóbeli előadásból s a tanár kéziratából kellett tanulni s a kéziratot maga másolta, maga körmölte a tanuló, így volt csaknem egészen még az én tanulókoromban is. Voltak szükséges könyvek, melyeket meg kellett szerezni. Például Párizs Pápa latin-magyar és magyar-latin szótára. De ez elnyűhetetlen erős, hatalmas bőrkötésben apáról firas diákról diákra szállt; ha tűzi veszedelem el nem pusztította, el nem pusztult soha. Meg kellett lenni a Szent Írásnak, a Helvét Hitvallásnak és a Heidelbergi Káténak. Ezeket is s a latin és hellén remekírókat potom áron végzett diákoktól szokta megszerezni az uj diák. Bizonyos, hogy Kocsi Sebestyén István nem takarékoskodott fiával, nem kímélte tőle a pénzt. 1805-ben például Szathmáry Dániel nevű úriemberhez adta be szállásra s élelmezésre és fizetett érte a tanévre, azaz tiz hónapra 125 forintot és egy tábla szappant. A szappan értéke volt öt forint. A pénzt váltópénzben kell érteni. Az egész ház ötvenkét pengő forint volt, a mai értékben 109 korona, havon kint esett hát közel tizenegy korona. Nem mondhatnám nagyon olcsónak. Az én diákkoromban, ötven évvel később, Pápán havonkénti tíz koronáért jó élelmezést nyújtott a nagy diáknak a konviktus, a kis diáknak pedig csak havonkénti öt koronáért. 1815-ben már tűrhető állása lett Kocsi Sebestyén Gábornak. (Folyt. köv.) Belpolitikai hírek. A miniszterelnök nyaralása. Dr Wekerle Sándor miniszterelnök isdili útjáról szerdán reggel érkezett vissza Budapestre. Egyenesen a miniszterelnökségre hajtatott, ahol meghallgatta a folyó ügyekre vonatkozó jelentéseket, aztán a pénzügyminisztériumba ment át, s itt délig dolgozott. A miniszterelnöknek a nyár folyamán bizony alig jut idő a pihenésre. A kormány tagjai közül ő lesz az egyedüli, aki hivatalában marad, s legfeljebb pár órára vagy pár napra rándul ki, hol dánosi, hol klopodiai birtokára. Augusztus 20-ig egyelőre a fővárosban marad s csak a király születésnapja és a Szent István napi ünnepségek után utazik a temesmegyei Klopodiára levő birtokára. Augusztus első három hetében azonban esténként kimegy Dánosra a családjához, de már reggel visszatér Budapestre. Klopodiai birtokán csak 10—12 napig marad, mert a szeptember "■ ' ...................... -..... ...... j rr elején kezdődő folytatólagos kiegyezési tárgyalások megint Budapestre, illetve Bécsbe szólítják. A kiegyezési tárgyalások fonalát az eddigi megállapodások szerint szeptember 4-én veszik fel újra. A belényesi mandátum. Belényesből jelentik: Barka Ferenc képviselő még nem mondott le mandátumáról és máris megindultak a korteskedések. Arlatz főispán néhány nap óta Belényesen tartózkodik és Radu püspök palotájában van megszállva. A főispán — hír szerint — Kállaynak, a volt közös pénzügyminiszter fiának, a jelöltségét támogatja. A románok még nem állítottak jelöltet, mert a nemzetiségi klub még nem állapodott meg alkalmas személyben. Annyi bizonyos, hogy a románok nagy erőfeszítéseket fognak tenni a mandátum elhódítására. A Lupta és a Tribuna hevesen támadják Rudu püspököt, mert Glatz főispánnak, aki szerintük korteskedni jött oda, a saját palotájában szállást adott. A horvát helyzet. Az eszéki Drau értesülése szerint a hivatalos lap legközelebb közli Nikolics Rajcs és Badaj osztályfőnököknek, valamint Turkovics Drágán, Kiepach Hideghely, dr Jurkovics, Radivojevics és Mihalovich főispánok felmentését. Az eddigiek közül csak Georgievics Tivadar bjelovári s Kvaljevics ogulini főispánok maradnak meg. Kvaljevicset Rozsosába helyezik át. A djakovári hársfavirágmozgalomnak a vezetője: Reichsman Dane nagytőzsdés és szesznagykereskedő, aki a magyar árucikkeket bojkottáló gyűlésen a főszót vitte. A gyűlésen meg is kérdezték, hogy mit fog tenni a magyar szeszgyárak áruival? Reichsman azt felelte, hogy az más, mert a magyar szeszgyárakkal hosszúlejáratú szerződései vannak. Az eszéki Drau pedig azt kérdezte Reichsmantól, hogy le fog-e mondani a nagy tőzsdéről, amely magyar gyártmányokat hoz forgalomba? Reichsman úr a felelettel adós maradt. Zágrábból jelentik. Hogy a horvát koalícióban nem a legnagyobb egyetértés uralkodik, azt a legjobban bizonyítja az az éles polémia, melyet a Pokret, a haladók orgánuma és az Obzor, a rezolucionisták lapja, a Hrvatská-val, a jogpárt lapjával folytat, erősen elítélve a jogpártnak külön elvi álláspontját. A jogpárt különben legközelebb teljes ülést tart, melyen nyíltan is állást foglal a Hrvatská-ban kifejtett programja mellett. Egyes horvát lapok ma bizonyos megelégedéssel fogadják Darányi miniszternek a horvátországi állatforgalomra vonatkozó rendeletét, mely az eddigi korlátozásokat részben megszünteti. Ezek a lapok azonban elfeledik megemlíteni azt a körülményt, hogy a rendelet kiadása elsősorban Rokodczay bán érdeme, aki egész idejét a közigazgatás bajai orvoslásának szenteli. A Kel. Ért. tudósítója beszélgetést folytatott a báni kormány egyik tanácsosával, aki most az egyik osztály vezetésével van megbízva. A bojkottra nézve ez a főhivatalnok azt mondotta, hogy az egész mozgalom inkább csak a plakátokon és az