Pesti Hírlap, 1907. szeptember (29. évfolyam, 208-232. szám)
1907-09-01 / 208. szám
1907. szeptember 1., vasárnap. PESTI HÍRLAP hatom, hogy a programra, e második részét, a melynek, mint az első résznek, a korona szentesítése adja biztosítékát, a leghitelesebb garanciák övezik. Az első rész keresztülvitele iránt aggályokat táplálnak — vetette közbe a hirlapíró. — Ön nem tartja elég biztosítéknak a regnikoláris küldöttségeket? — csodálkozott a bán. Az újságíró még azt is megkérdezte, hogy a bén az új programm közreadása után nem lát-e új kormányalakításhoz. — Ez attól függ, hogy a programm megállapítása és közzététele után miként alakulnak ki a viszonyok. Ezzel a beszélgetés véget ért. *— Mikor jön királyi biztos. — A horvát bánnal folytatott beszélgetésben szó volt Zagorác István horvát képvselőnek nyilatkozatáról. Ezt a nyilatkozatot Zagorác Petrinjében tette egy őt megintervievló képviselő előtt. Ez alkalommal kijelentette, hogy egy Rakodczayval való kompromisszum lehetetlen, mert ezt a magyar kormány álláspontja is kizárja. Egyébként a bán megunta már a kormányzást és vagy maga mond le, vagy a viszonyok fogják erre kényszeríteni. Rakodczay bán lemondása után azonban a magyar kormány újabb kompromisszum-kísérletet tesz a horvát koalícióval. Ez azonban kilátásnélküli ügy, mert a horvátok mostani állásfointjukból nem engedhetnek. Ekkor jön majd a királyi biztos. A Magyarország,gal való kompromisszum azonban csak akkor lesz lehetséges, ha a viszonyok Magyarországon is megváltoznak, ami néhány év múlva fog bekövetkezni. A horvát-szerb koalnió folytatni fogja küzdelmét és a népen a sor, hogy a koalíciót minden erejéből támogassa. Csakhogy ez a nép már kezd hátat fordítani a koalíciónak. A szerb radikálisok értekezlete. — Zimonyból jelentik, hogy a horvátországi szerb radickális párt választmányának Rumán tartott ülésén Krasojevic György és Lisavac Mladen bejelentették, hogy mandátumukról lemondanak, mert a horvát koalícióból kiléptek. A választmány a lemondást tudomásul vette. A Magyar Távirati Iroda e tudósítással szemben a következő karlócai táviratot közli: A magyar horvátországi szerb radikálisok szombaton Rumán megtartott értekezletükön elhatározták, hogy felszólítják Krasojevic és Lisavac horvát képviselőket, hogy tegyék le a mandátumot. Szeptember 8-án a szerb radikálisok Román nagygyűlést tartanak. Az igazságügyminiszter az alkotmánybiztosítékokról, Iglóról jelentik: Günther Antal igazságügyminiszter Iglófüredről, ahol néhány hét óta tartózkodik, szombaton Iglóra utazott választói körébe. A választópolgárság lelkes ovációkkal fogadta és este hét órakor vacsorát rendeztek tiszteletére. A minisztert a választópolgárok nevében Volpott kastély urára. — Lám csak . . . villant át eleven fején valami homályos gyanú ... —ez a szegény úr bizonyára nem mindig lakott itt ebben a szemetes kastélyban, messze a világtól, az isten háta mögött, s alighanem ismeri az óbester urat . . . talán bizony maga is tiszt úr volt valamikor és talán épen ebben az ő ezredükben, az ördög tudja ... De van valami a dologban, hogy ime most már milyen jóságos szeretettel nézi őket, mintha az ő egykori „fiait“ látná viszont — húsz év múlva. Ebben a pillanatban távoli dobpergés hangzott a messzeségből. — Jön az ezred! — jelentette a káplár. A szegény úr azonban nem figyelt rá. Mozdulatlanul, némán állt, mint egy barnára patinázott szobor. Előbb ernyőt formált kezével a szemei elé, hogy jobban lássa a távolban közeledő regimentet, mely mint egy óriáskígyó vastag teste, kanyargott lomhán lefelé a faluba vezető úton, aztán leemelte kezét és úgy nézett a távolba néhány pillanatig szó nélkül, leverten, végtelen szomorúsággal, mint akinek örökre kialudt szívében mégis csak kiéledt egy bánatos szikra. A káplár bámulva tekintett rá. Midőn a regiment élén lovagló ezredes bekanyarodott a faluba, s a trombiták szózatos hangja „halt“-ot vezényelt az egymást követő tizenhat kompánia szomjas legénységének: a szegény úr elhomályosodott szemeiből kicsordultak a könyek, szája megremegett, hatalmas, vállas alakja előre hajolt . . . Nem szólt egy szót sem, csak intett az utána bámészkodó katonáknak és elindult némán a kastély felé. Abonyi Árpád, gens Kornél, Igló város polgármestere, üdvözölte, biztosítva őt a választópolgárság szeretőtéről és ragaszkodásáról. Günther Antal igazságügyminiszter szives szavakban mondott köszönetet az üdvözlésért. Válaszában a többek között a következő kijelentéseket tette: — Méltóztassék elhinni, t, uraim, hogy a kormány, és én is, aki szerencsés vagyok a kormány tagja lenni, nem az egyes emberek vágyait akarja kielégíteni, nem osztogatni koncokat, hanem meg akarja teremteni azokat a biztosítékokat, amelyek nem az egyes ember érdekében szükségesek, hanem amelyek szükségesek arra, hogy egy erős társadalom, egy erős nemzet létezzék. Rendíthetetlenül meg vagyok róla győződve, hogy ez a kormány azt a feladatot, amelyre vállalkozott, azt a nagy feladatot, amely az alkotmánybiztosítékok megalkotásában áll és azt a másik nagy feladatot,, hogy le akarja rakni az erős nemzeti és állami fejlődésnek századokra szóló új alapjait a történelmi hagyományokon, ezeket a feladatokat teljesen meg fogja oldani. (Éljenzés.) Teljesíteni fogja urunk, királyunk megegyezésével, a vele való egyetértésben és teljesíteni fogja a magyar nemzet szellemének rokonszenvétől és támogatásától kísérve. (Egy van!) Ebben a tekintetben mi valamennyien számítunk ennek az országnak támogatására és lelki rokonszenvére és én is számítok az én kerületem választópolgáraira, akiket az Isten sokáig éltessen! A miniszter szavait szűnni nem akaró lelkes éljenzéssel és tapssal fogadták és a társaság még sokáig maradt együtt, emelkedett hangulatban, lelkes ovációban részesítve nagynevű képviselőjüket. Günther Antal igazságügyminiszter még az est folyamán visszatért Iglófüredre. A trónörökös és az általános választói jog. A Magyarország egy képviselő közlései alapján, aki információit egy, az udvarhoz igen közel álló osztrák mágnástól kapta, többek között ezeket Írja: Ferenc• Ferdinand trónörökös — mondotta egy alkalommal a gróf kedvezőtlenül nyilatkozott az általános választójog következményeiről, melyek nálunk Ausztriában ipar tisztán láthatók, s most már nem kívánja a választójoggal való továbbikísérleteséül A trónörökös a választások megejtése után, percről-percre ellenőrizte a pártok kialakulásának processzusát,• a szocialistákkal szemben úgyszólván ő hozta létre a német blockot A német radikálisoknak a keresztény-szocialistákkal való egyesülése s a különböző konzervatív frakciókkal való szövetkezése a trónörökös határozott kívánságára történt, aki a szociáldemokratizmus nagyra növekedését ily módon kívánta ellensúlyozni. Ezen események kapcsán kolportálták udvari körökben Ferenc Ferdinand trónörökös következő nyilatkozatát: Az ausztriai választásokeredménye megtanított arra, hogy az általános választójog behozatala Magyarországon, különösen pedig azé, melyet Kristóffy tervezett, egy erős keresztény párt hiányában veszedelmes következményekkel járna. Az udvar ma legelsősorban a szociáldemokraták leküzdését kívánja a kormányoktól, úgy az osztráktól, mint a magyartól Ez a helyzet. A ,,Grossösterreich“ hívei s a keresztény-szocialisták ugyan még most is arra törekszenek, hogy a választójog dolgában nehézségeket okozzanak a Wekerle-kormánynak, e mozgolódásnak azonban már nem sok súlya van. Jó forrásból tudom, hogy Ferencz Ferdinánd trónörökös aggályai ma sem csökkentek, úgy, hogy erről az oldalról nem fogják szorítani a magyar kormányt a választójogi reform sürgős keresztülvitelére. Beszámoló: Justh János, a hajdúszoboszlói kerület orsz. képviselője, szeptember első napjaiban beszámolót tart Hajdúszoboszlón. Beszámolóján az országggyűlési függetlenségi párt számos tagja jelen lesz, élükön Justh Gyulával, a képviselőház elnökével. Fábry Károly, a gyomai kerület orsz. képviselője, vasárnap délelőtt 11 órakor Kőröstarcsán, délután három órakor Mezőberényben tart beszámoló beszédet. Fábry Károlyt a beszámolóra elkísérik: Kun Árpád, Justh János, Dobroszláv Péter, és Halász Lajos orsz. képviselők is. Az állami tisztviselők a belügyminiszterhez, Kassáról jelentik. Az állami tisztviselők Horváth Sándor törvényszéki elnökhelyettes elnökletével pénteken értekezletet tartottak a törvényszéki palota nagy tanácstermében, amelyen mintegy kétszázan jelentek meg. Az értekezlet a tisztviselők lakbérilletékének fölemelésével foglalkozott. Pajkossy János postatanácsos, Lázár Sándor főmérnök, Rácz Ernő kir. ügyész hozzászólásai után dr Papp Illés előadó felolvasta a gróf Andrássy Gyula belügyminiszterhez intézendő memorandum tervezetét, melynek szellemében az ugyanazon fizetési osztályba tartozó különböző tisztviselők egységes elbírálás alá kerülnének. A tervezetet az értekezlet egyhangúlag magáévá tette, bizottságot küldött ki a memorandum végleges megszövegezésére és elhatározta, hogy Szalay László főispánt küldöttségileg megkéri ügyük támogatására. A szerb patriárka-választás ügye. A Brankovics György elhunytéval megüresedett pátriárkái szék betöltése foglalkoztatja ez idő szerint a magyarországi szerb nép széles rétegeit. A kongressus többségét képező radikális szerb párt feltétlenül számít arra, hogy az ő jelöltje fog megválasztatni. Kraszojevics György orsz. képviselő, a párt egyik vezérférfia, egy hírlapíró előtt oda nyilatkozott, hogy pártja a választásnál feltétlenül számíthat az abszolút többségre. A kongresszusnak ugyanis 75 választott tagja van, egy mandátumot megsemmisítettek és így marad 74 kongresszusi tag. Ezek közül 41 radikális párti, a többi 33 eloszlik az önállóak, a szabadelvűek és a klerikálisok között. A kongresszusnak szavazó tagjai azonkívül a 6 püspök, de miután ezek közül az egyik elnököl, kettő pedig, kikre a szavazás történik, a választásban nem vesz részt, az abszolút többség feltétlenül a radikálisok javára esik. A radikális pártnak az új pátriárka személye egyáltalában nem közömbös, de eddig fele a párt egy irányban sem angazsálta magát. Mielőtt a személyes kérdés eldöntetnék, mindenekelőtt az új pátriárka dotációjának kérdését kell tisztába hozni. Ezért tűzte ki a választmány ezt a kérdést, mint a tárgysorozat legelső pontját. A radikális párt ugyanis a dályai, belobrdai és borovoji uradalmak jövedelmeit, melyek felett a pátriárka eddig szabadon rendelkezett, a lelkészek javadalmazásának javítására akarja fordítani. A módosítandó statútum szerint a pátriárka méltóságának megfelelő fix javadalmazást kapna. Ezen fix fizetést a kongresszus évi százhúszezer koronában állapítaná meg. Ezt a kérdést azért kell előbb tisztába hozni, hogy az új pátriárka tudja, hogy neki más javadalmazása nem lehet. Hogy ki legyen a pátriárka, az iránt a párt még nem határozott, mindenesetre nagy súlyt helyez arra, hogy a választás lehetőleg békességben egyetértőleg történjék meg. Külpolitikai hírek. A marokkói zavarok. Csak most kaptunk részletes tudósítást arról a harcról, amely a franciák és a marokkóiak közt a múlt szerdán délután két és hat óra közt lefolyt. A mondott napon Drade tábornoknak az előőrsök azt jelentették, hogy a jobb szárnyon marokkói lovasságot látnak közeledni. Drude azonnal intézkedett, hogy a támadást föltartóztassa s megfelelő gyalogos és lovas csapatokat küldött eléjük, amelyeket a marokkóiak golyózáporral fogadtak. A harc rövid, de heves volt s az ellenség a Gloire hadihajó és a jobbszárny ágyutüzelése által is támadva, csakhamar megfutamodott. A futás azonban csak kelepcéül szolgált, mert midőn az üldöző franciák már négy-öt kilométerre voltak a saját táboruktól, a bokrokban és szakadékokban elrejtő?zött ellenség sűra rajokban tört elő és a visszafordult üldözöttekkel kört formálva, a franciákat bekerítette. A franciák a kelepcéből úgy vágták ki magukat, hogy négyszögeket alkottak és ágyúik tüzelése által támogatva hadállásaikba tértek, míg az ellen az ágyuk gyilkos tüze elől futva menekült. A franciák összesen négy halottat és vagy húsz sebesültet, míg a marokkóiak sokkal többet vesztettek. A mai nap hívei ismét nem nyújtanak elég tájékozást arra nézve, hogy mi történik Fezben és Marakesben. Az már bizonyos, hogy Abd-El- Azizt se meg nem ölték, se trónjától meg nem fosztották. De az is bizonyos, hogy az ellen-szultán tekintélye veszedelmesen növekszik és hogy a törzsek és a kormányzók egymás után hódolnak meg neki. Ez a körülmény pedig a franciákat, akiknek feladata az volna, hogy az algeciraszi megállapodások értelmében Abd-El-Aziz szultán tekintélyét védjék, nagyon kényes helyzetbe hozhatja. Mulei- Hafid, az ellenszultán, akár mint ellenség, akár mint jóbarát közeledjék hozzájuk, zavarba hozhatja őket. Mint ellenség sok dolgot adhat nekik, minek következtében szükségessé fog válni Franciaország mandátumának kitágítása; mint jóbarát pedig összeütközésbe hozza őket az algeciraszi határozatokkal. Egyébiránt Franciaország is túltette magát ezeken a határozatokon, amennyiben azok nem adtak neki fölhatalmazást arra, hogy egyetlen ponton, Casablancában, nyolcezer embert s megfelelő számú ágyukat szállítson táborba „a rendőrség szervezése végett.“ Ezt azonban Franciaország az európai diplomácia hallgatólagos beleegyezése mellett cselek.