Pesti Hírlap, 1907. október (29. évfolyam, 233-258. szám)
1907-10-02 / 234. szám
1907. október 2., szerda. PESTI HÍRLAP miniszterelnöki palotában előértekezletet tartottak. Az értekezleten, amely délután 4 órakor kezdődött, részt vettek magyar részről Wekerle Sándor miniszterelnök, Kossuth Ferenc kereskedelmi, Darányi Ignác földmivelésügyi és gróf Apponyi Albert kultuszminiszter, továbbá Popovics Sándor és Szterényi József államtitkárok, osztrák részről báró Beck miniszterelnök, Koritovszki pénzügyi és Derschatta vasúti miniszterek, továbbá Sieghardt v. b. t. t. A magyar miniszterek délután három órakor gyűltek össze a miniszterelnöki palotában, ahol 1 órán át egymással folytattak tanácskozásokat. Az osztrák miniszterek délután 4 órakor érkeztek a miniszterelnöki palotába, ahol azonnal kezdetét vette a tanácskozás. A tárgyalások alatt a szakreferensek szintén a miniszterelnöki palotában tartózkodtak, de a tárgyalásokba nem vonták be őket. Az értekezletről elsőnek gróf Apponyi Albert távozott, aki fél 7 órakor hagyta el a miniszterelnöki palotát. Maga az értekezlet este 8 órakor ért véget. Az érdemleges tárgyalások holnap délelőtt veszik kezdetüket a miniszterelnöki palotában. A miniszterelnök ebédje, Wekerle Sándor miniszterelnök szerdán ebédet ad a kiegyezési tárgyalásokon résztvevők tiszteletére. Az ebédre hivatalosak osztrák részről báró Beck miniszterelnök, Korytowski, Derschatta és Auersperg miniszterek, Sieghardt v. b. t. t., Koessler, Gruber, Weber, Schonka és Bernatsky osztályfőnökök, Spitzmüller tartományi pénzügyi igazgató-helyettes, Wimmer és Kosinsky udvari tanácsosok; magyar részről Kossuth Ferenc, Darányi Ignác és gróf Apponyi Albert miniszterek, Popovics Sándor, Szterényi József és Mezőssy Béla államtitkárok, Ottlik Iván, Szájbély Kálmán, Teleszky János és Csatáry Frigyes szakreferensek. A bank-kérdés. Amíg az utóbbi napokban a közvélemény főként a quota-kérdésben látta a kiegyezés létrejöttének legnagyobb nehézségét, azonközben a kulisszák mögött egy másik kérdés éleződött ki mindjobban, úgyhogy ma, mikor a döntő kiegyezési tárgyalások megindultak, ez az újabban kiéleződött kérdés, a bankügy, áll az előtérben. Hírt adtunk arról az állítólagos mozgalomról, melyet Holló Lajos és Batthyány Tiva- Idar még a nyáron indítottak. Íveket köröztettek állítólag a függetlenségi pártban, melyen az aláírók — hír szerint százhetvenen — becsületszóval kötelezték magukat, hogy a bankközösséget többé meg nem szavazzák. Ezt a mozgalmat azok, akiknek a megindítását tulajdonították, a legerélyesebben megcáfolták. De ha nem is ilyen formában, mégis tény az, hogy a függetlenségi párt egy jó része az önálló bank létesítését a kormány elengedhetetlen feladatának tekinti a legközelebbi jövőre. Ilyen irányban élénk hangok hallatszottak ki a kuliszszák mögül is. A kormány egyes tagjainak volt módjukban meggyőződniük az utóbbi napokban a függetlenségi párt egy részének erről a hangulatáról és ép ezért olyan helyzetben találta magát a kormány, mely szinte politikai kényszerűségként rójja rája azt az álláspontot, hogy a bank kérdését ne engedje a kiegyezési kérdések komplexumába belesodorni, mert ezen a kérdésen balra dőlhet az egész kiegyezés sorsa. Ily körülmények között a két kormány mai előértekezletén a bankkérdés volt a megbeszélések ütközőpontja és ez a kérdés újabb éles ellentétként éleződött ki. Arról nem szivárgott ki semmi, hogy a quota-kérdésről mennyiben volt ma szó. Csak annyi derült ki, hogy sem osztrák, semi magyar részről erre nézve nem hozakodtak elő újabb kompromisszum tervvel. Ezek után a holnap, szerdán, meginduló érdemleges tárgyalásoknak ugyancsak nagy nehézségekkel kell megküzdeniök. Akárhogy végződjenek e tárgyalások, a befejezésük után a magyar kormány minisztertanácsra fog öszszeülni, hogy a tárgyalásokban részt nem vett minisztereket informálják. E minisztertanács után Wekerle miniszterelnök Bécsbe fog utazni, hogy a királynak jelentést tegyen az eseményekről. A függetlenségi párt értekezlete. Az országgyűlés megnyitása előtt, október 8-án vagy 9-én a függetlenségi párt értekezletet fog tartani, melyen a párt vezére, Kossuth Ferenc, a kiegyezési tárgyalásokról fog jelentést tenni a pártnak. Bécsi hang a tárgyalásokról A bécsi Zeit a következő optimisztikus fejtegetéseket közli reggeli számában a döntő kiegyezési tárgyalások reménységeiről: A helyzet ma sokkal kedvezőbb, mint bármikor, mert míg eddig a függetlenségi párt még a Széll-féle reciprocitást sem helyeselte s a megegyezésnek mindennemű formája ellen tiltakozott — most már — a bécsi lap szerint — legfölebb csak egy féltucat képviselő van a magyar parlamentben, aki meg nem érti, amit Kossuth Ferenc magyaráz neki, hogy a függetlenségi pártnak föl kell hagynia a jelszavak politikájával és alkalmazkodnia kell a valóságos viszonyokhoz. Azok a nehézségek, amelyek eddig útjában állottak a megegyezésnek, most már el vannak hárítva. Ami a bankkérdést illeti, írja a bécsi lap, ez ma már másodrendű dolog Az osztrák kormány jól tudja, hogy a magyar kormány a bank szabadalom megújítását 1917-ig jobban szeretné, mint a bank kettéválasztását, de tudja azt is, hogy a bankügy a magyar kormányra nézve nem kabinetkérdés, ha a függetlenségi párt a bank kettéválasztása mellett foglal állást, és ha lehetséges jól fundált önálló magyar nemzeti jegybankot teremteni, akkor a magyar kormány az önálló bankot meg fogja csinálni. Az osztrák kormány tisztában van a helyzettel, sőt már jobban bele is nyugodott a bank kettéválasztásába, mint a magyar kormány. Az osztrák kormány ennélfogva bizonyos nyugalommal várja, hogy a bankügyről a magyar miniszterek mit fognak határozni. Valamivel már nehezebb lesz elintézni a Kvóta-ügyet. Az osztrák kormány, a Zeit szerint, még ma is erősen ragaszkodik ahhoz, hogy a kiegyezési megállapodásokban rejlő előnyök fejében Magyarország quótáját föl kell emelni. A magyar kormány erre nézve még eddig semmi ígéretet nem tett, és bizonyos, hogy nem fogja a quota fölemelését megígérni a most meginduló tárgyalás alkalmával sem; nem teheti ezt a Wiekerle-kormány már csak azért sem, mert ezzel maga megcáfolná azt az elvet, melyet eddig folyton hirdetett, hogy a quota ügyében egyáltalán semmi ígéretre sincs joga a magyar kormánynak, mert a quota megállapítása elsősorban a parlamenti bizottságok hatáskörébe tartozik.Mivel azonban egészen bizonyos, hogy a magyar és az osztrák bizottságok nem fognak megegyezhet MN...... .. ... .......... . .irwigh meg, hogy elvedd, mert kinyomoztam, hogy a kisasszonynak már van egy kis múltja s te csak sürgősen szükséges cégtábla gyanánt vagy tervbe véve. Beláttad, hogy igazam van és megmenekültél a katasztrófától. Négy évvel ezelőtt ismét bele akartál szédelegni egy házasságba. Én azonban megint csak közbeléptem és ezúttal is sikerült neked bebizonyítanom, hogy szerencsétlenségbe rohansz: el akarsz venni egy jó házból való, pompaszerető, felületesen művelt, nagyon szép leányt, aki hamarosan tönkretett volna, mégpedig nemcsak vagyonilag, hanem erkölcsileg is. A következmények igazolták, hogy helyesen ítéltem meg a kisasszonyt. Tudjuk, hogy a kisasszony férjhez ment Nagy Tamáshoz, tudjuk, hogy két év alatt minden vagyonából kiforgatta, azután eltűnt valakivel, akinek több pénze volt és örült pazarlását fedezni tudta. ■— Mindez igaz, de ebből . . . — De igenis, hogy ebből az következik, hogy most is helyesen ítélek, amidőn azt tartom, hogy vedd nőül ezt a hölgyet, akivel együtt élsz, mert ezzel az asszonynyal semmiféle katasztrófa nem fog élni. — Az ördögbe ... azt akarod, hogy nőül vegyem a szeretőmet? — Ne ordíts! «— Mert mégis csak furcsa . . . — Csitt! Most én beszélek. Ülj vissza oda a divánra és hallgass meg nyugodtan, különben itt hagylak. Elég ízetlenség, sőt durvaság . . . hogy ezt a „furcsa“ szót kieresztetted a szádon. Ki vagy te — szegény ember — lássuk! Hogy ily frivol hetykeséggel beszélsz arról a nőről, aki hat hónap alatt bebizonyította, hogy jóangyalod. Szegyeld magad! Nagyon nyomorult... ez a pökhendi tónus, a hála és nagyrabecsülés helyett, amelylyel tartozol. Mert — lássuk — ki vagy te? Elátkozott herceg, vagy mesebeli királyfi, vagy más ilyen szép legény, akiért rajongnak a Tündér Ilonák? Negyvenhat éves, igénytelen, szürke és közönséges pénzügyi tisztviselő vagy, édes barátom, néhány ezer forintot érő magánvagyonnal és kétezer forint fizetéssel — punktum. Ily szürke, sőt kopott, semmit sem mutató, se szép - se csúnya, középszerű, banális, érdektelen, rossz gyomrú, deresedni és ráncosodni kezdő emberi lény, mint te, még legalább negyven-ötvenezer darab futkos Budapest utcáin, anélkül, hogy meg lehetne őket egymástól különböztetni — akárcsak a verebeket, vagy a tojásokat. — Nem erről van szó! — Hiába kiabálsz, mert igenis — erről van szó. Arról van szó, hogy te voltaképen nem vagy senki. Se Krőzus, se Adonisz, se lángész— semmi. Hanem egy rettenetesen középfajú, tisztességes, könnyen pótolható, derék és becsületes számjegy vagy a többi sok ezer között, akinek jelentéktelen életecskéje eddig a kocsma, a hivatal és a kávéház között levő huta háromszögben folydogált . . . akkora zajt sem csapva, mint egy tyúk, ha nehézkes testével egy fél méteres törpe palánkra száll. Már most akad egy nő, aki azt mondja és ezt be is bizonyítja, hogy neki így is jó vagy, amilyen vagy. Nincsenek pretenziói. Nem kíván semmi különöset, nem ábrándozik férfi-ideálról, nem vágyik elérhetetlenre, hanem megelégszik veled, így, ahogy vagy. Mellékes, hogy ez a nő egyedül áll a világon és hogy rossz férje volt, akit az ital pusztított el. Az is mellékes, hogy családja — épen a házassága miatt — kitaszította és semmit sem akar róla tudni. Az sem fontos, hogy csak a végső szükség törte meg annyira, hogy elfogadta ajánlatodat, nem ment neki a Dunának, hanem a szeretőd lett. Hanem, igenis, az a lényeges, hogy ez alatt a hat hónap alatt új ember lettél, megfiatalodtál, majdnem megszépültél! Nem nyavalyogsz a gyomroddal, mert otthon főzött, egészséges, jó kosztot eszel. Ruhád, fehérneműd példás rendben, lakásod ragyog a tisztaságtól, kényelmed irigylésreméltó, egészséged szemlátomást javul, — szóval, más, csinosabb, boldogabb és erősebb ember vagy, mint amilyen voltál. Mindezt neki köszönheted. Igaz, vagy nem igaz? — Nem mondom, hogy nem igaz. — Hanem? — Hanem ha — tegyük föl — el is venném . . . — El is fogod. — Ohó! — Semmi ohó! Nem lennél tucat ember, ha valami afféle nem motoszkálna fejedben, hogy . . . izé . . . „mit szól a világ?“ Mármint mit szólna ahoz a világ, amely egyáltalában nem törődik az ilyen szürke emberi numerusokkal, sőt azt sem tudja, hogy a világon vagy — ha törvényes hitveseddé tennél egy szegény, szerencsétlen nőt, aki hálás a vonzalmadért és a szó szoros értelmében valóságos jóangyalodnak bizonyult. Ugyan hát . . . még egyszer . . . ki vagy te, hogy a világra hivatkozol? Mi közöd neked a világhoz? Mit törődik veled a világ? Lefelé forog az életed kereke, nem praktikusabb és nem bölcsebb, ha a még hátralevő időt úgy rendezed be, hogy minél kevesebb emócióval érkezz el a végső határig, amelyen túl benyel a Semmi és soha többé nem ereszt vissza, hogy szamárságodat jóvá tehesd? Emelkedj legalább egyszer életedben magasabb és okosabb nézőpontra, mint amelyen a hozzád hasonló, igénytelen számjegyek nyafogni szoktak és ne aggaszszon, hogy mit szólna házasságodhoz a világ? Az a pár szürke veréb a kocsmában, hivatalban és kávéházban, akiket te „a világ“nak nevezel, csiripeljen, amennyit akar. Nem ennek a pár fráternek házasodok hanem magadnak és nem ők lesznek szemtelen és ostoba emberek, ha nem látod be a saját javadat, hanem te. ___________________/_____________________