Pesti Hírlap, 1908. január (30. évfolyam, 1-27. szám)

1908-01-07 / 6. szám

k szeretik egymást) de a darab folyamán kiderül, hogy testvérek. A szerelmes párból szerető testvér, pár lesz és ez a lélektani folyamat értékessé teszi a színművet. * (Hcseh Vilmos), a neves osztrák énekes, mint már jelentettük, meghalt. Cseh ember volt, beszédjén, német szaván mindvégig megérzett a cseh kiejtés. 1860-ban született s már gyermekko­rában nagy vonzalmat érzett a szinh­áz iránt. Schu­bert, a cseh nemzeti szinh­áz igazgatója, fedezte föl, 1880-ban lépett föl először Prágában. Honfitársai­nak rövidesen kedvence lett a jeles basszista. Bécs­be 1892-ben került s Kecal szerepében (Az eladott menyasszony) szép sikert aratott. Hamburgba szer­ződtették, majd visszakerült Bécsbe, ahol nemcsak sötét színezetű, meleg hangjáért, hanem énekesnél ritka játékáért is megszerették. A bécsi operakö­­zönségnek igazán kedvence volt. ■* A Petőfi Társaság nagygyűlése. Rendes szokása szerint hétfőn, Vízkereszt napján, tartotta meg nagygyűlését a Petőfi Társa­ság, ezúttal a harminckettediket. A közönség zsú­folásig megtöltötte az Akadémia dísztermét. A nagygyűlésen a Tud. Akadémiát Berzeviczy Albert elnök és Heinrich Gusztáv főtitkár képviselték. A nagygyűlésnek egyébként irodalmi szenzációja is volt. Kéry Gyulának, a társaság legújabb tagjának és titkárának, aki életcélul tűzte ki magának Petőfi szétszórt ereklyéi megszerzését, sikerült, fölfedeznie a nagy költő két, eddig ismeretlen versének kéz­iratát és azt a gyönyörű előszót, amelyet Petőfi ösz­­szes költeményeinek 1847-iki kiadásához irt. A nagygyűlést, minthogy Herczeg Ferenc a felolvasók között szerepelt, dr Ferenczi Zoltán alelnök nyitotta meg. Bevezető szavai után a Petőfi-házra tért át, amely szerinte több, a költőre vonatkozó ereklyék mauzóleuma lesz. Az­ a hely is, ahol a költő életével és műveivel tudományosan lehet majd foglalkozni. Tehát ereklye és könyvtár egyszerre. Ilyenformán ez a ház egyesíteni fogja mindazt, ami a költőről és köl­tőről hiteles emlékekben, kéziratokban még felku­tatható; összegyűjti mindazt, ami műve eredeti kiadásaiban, fordításaiban bármely nyelven van; egyesíteni fogja az eddigi és ezután­ összes rávo­natkozó hazai és külföldi teljes irodalmat; végre mindazt, ami a képzőművészet és a mű­ipar alko­tásaiban eddig róla létrejött és ezután létre fog jönni. Hogy a Petőfi-ház minél díszesebben, minél hamarabb meglegyen, gróf Apponyi Albertna véd­nöksége alatt a lefolyt évben országos gyűjtést ren­deztek, mely már eddigelé is lehetővé tette, hogy a Petőfi-ház részére megvegyék a Bajza­ utcában azt a házat, melyben a költő nagy kortársa és barátja, a társaság első elnöke, Jókai, éveken át lakott. A berendezés terveinek elkészítését Faragó Ödön tanár vállalta el. A Petőfi-ház tőkéjének gyűjtésé­ben a társaság első­sorban a magyar nőkhöz for­dult. Az eredmény mutatja, hogy nem hiába. De nem csalódott a társaság egyébben sem. A fennálló adósság törlesztését biztosítja az az évi 3000 korona, melyet ezen a címen gróf Apponyi Albert minisz­ter az állami költségvetésbe iktatott, az épület fentartási költségeinek még hiányzó tőkéjét jelen­tékenyen növeli az a 10.000 korona, melyet az országgyűlés saját általányából fog megszavazni. Ezután Ferenczy rátért arra, hogy a Petőfi-irodal­­mat összegyűjteni csak az egész nemzet, kollektív munkájával lehet, ehez pedig különösen két dolog szükséges: lelkesedés és tanulással párosult ki­tartás. A zajos tapssal fogadott alapos megnyitó be­széd után Váradi Antal főtitkár terjesztett elő rö­vid jelentést a társaság tavalyi tevékenységéről, legfőképen az ereklyékben egyre gazdagodó Petőfi­­házról. Megemlékezett ezután Kiss József ünneplé­séről és végül a tagválasztás ismert eredményéről számolt be. Elsőnek Kéry Gyula lépett a felolvasó asz­talhoz, hogy megtartsa székfoglalóját Petőfi isme­retlen kéziratai címen. Kéry Gyula tudvalévően közel másfél évtized óta gyűjti lelkesedéssel a Petőfi ereklyéket s legutóbb sikerült neki oly föl­fedezést tennie, amelynek óriási becse van a Pe­­tőfi-litteraturában. A véletlen szerencse juttatta kezébe Petőfinek egy kézirat-gyűjteményét. A gyűj­temény két részből áll. Az egyik a Tigris és hiéna című négyfelvonásos dráma kézirata, melynél a címlap felírását és a szöveg­et a hetedik jelenetig Petőfi írta. A többi idegen kéz írása. A gyűjtemény másik része az 1847-iki kötetbe szánt és a cenzor számára lemásolt negyvenkilenc költeményt tartal­mazza az összes költemények sorrendjében a Világ­gyűlölet-től A magyar nemzet-ig. Mindkét gyűjte­mény utolsó lapján Eeseta cenzornak a kinyomat­­tatásra adott engedélye olvasható, a Tigris és hiénánál 3/12 846, a költeményeknél 12/1 847 dá­­jformmal. Az utóbbi gyűjteményben van Petőfi Sán­dornak két olyan költeménye, mely a mai napig ismeretlen és kiadatlan volt. Az egyiket a költő gróf Teleki Sándorhoz irta, akivel tudvalévően 1846-ban, felsőmagyarországi útján kötött barát­ságot s­­akit ugyanakkor meglátogatott a vadregé­­­­nyes Költón, melynek tája — mint úti leveleiben írja — olyan szép, mintha az ő képzelete után al­kotta volna a természet. A másik költemény címe: Láttál-e a róna fölött . . . Tartalmából következ­tethetni lehet, hogy a Felhők ciklusából való. De ezeknél is becsesebb, mondhatni: a gyűjtemény ko­ronája az a hét írott oldalra terjedő Előszó, ame­lyet a költő összes költeményeinek 1847-iki kiadá­sához irt, úgy ennek, mint a fentemlített két köl­teménynek a Petőfi-litteraturában eddig nyoma sem volt. Az Előszó, költeményeinek e káprázatos kísérő levele, valóságos himnusz, a legszebb ön­vallomás, amelyet valaha költő a saját költészeté­ről írt. A nagyközönség valósággal lélekzetfojtva hallgatta az előszót, amelynek minden sora Pe­tőfié, az önérzetes, büszke, becsületes Petőfié; Kéry Gyulát, a kézirat fölfedezőjét pedig, amikor lelé­pett a pódiumról, percekig tapsolták és éljenezték. Utána Váradi Antal adta elő A menyország címü Petőfiről szóló szép versét, amelyet a társaság a Bulyovszky-jutalommal tüntetett ki. Ugyancsak Váradi Antal olvasta fel a gyöngélkedő Endrődi Sándornak Petőfi címü gyönyörű riadóját. Herczeg Ferenc olvasta fel ezután Füredi emlék című elbeszélését. A hallgatóság lelkesen megtapsolta. Az utolsó felolvasó Száray Gyula volt, aki három versét mutatta be. Mind a három vers sikerült alkotás. Ezután az elnök a nagygyű­lést néhány szóval berekesztette. A nagygyűlés után a társaság tagjai a Con­tinental éttermében lakomára gyűltek össze, ame­lyen jelen voltak: Herczeg Ferenc, báró Kaas Ivor, Berczik Árpád, id. Szinnyey József, Ferenczi Zoltán, Váradi Antal, Jakab Ödön, Szávay Gyu­la, Neutgebauer László, Prém József, Ferenczy Fe­renc, Kéry Gyula, Jvoroda Pál, Szécsi Ferenc, Lampérth Géza, Sas Ede társasági­ tagok, Baróti Lajos, a Petőfi-ház gondnoka, Varsányi György, Földes Imre, Kunosy Frigyes, Szőlősy István, Pakols József, Tóth Andor, Petri Mór és mások. Az első felköszöntőt Herczeg Feren­c, a társaság elnöke, mondta, aki az új tagokat éltette. Báró Kacs Ivor gy­önyörű beszédben összehasonlí­tást tett a régebbi és újabb írói nemzedék között s Herczeg Ferencet éltette. Váradi Antal a Pe­­tőfi-kultusz leglelkesebb zászlóvivőjét, Endrődi Sándort, id. Szinnyey József és Berczik Árpád a Petőfi-Társaság tagjait, Kéry Gyula a Petőfi-kul­­tusz vezéreit, éltette. Beszéltek még: Szécsi Fe­renc és Sas Ede. A társaság a leglelkesebb hangu­latban maradt együtt a késő délutáni órákig. PESTI HÍRLAP 1908. január 7., kedd. Fővárosi ügyek. — Orvosi kinevezés. Fülepp Kálmán főpol­gármester a pesti oldalon megüresedett segédorvosi állásokra Winter Mór és Rith Egon orvos-doktorokat egy évi időtartamra kinevezte. — Tűzoltók mozgalma. Hogy mennyire alap­talan volt az a híresztelés, hogy a hivatásos tűz­oltók sztrájkolni akarnak, vagy hogy amerikáznak, azaz nem a kellő módon dolgoznak, ha arra kerül a sor, ée bizonyítja a hétfőn reggel előfordult tüzeset is, amely az I. ker. Fehérvári­ úton tört ki. A tűz­oltók a legnagyobb rendben vonultak ki és kifogás­talanul működtek, úgy, hogy a tüzet a lehető leg­rövidebb idő alatt elfojtották. Egyletek és intézetek. — A Művészet és Művelődés Magyar Nők Köre szombaton sikerült felolvasó- és zene­zsúrt rendezett a Gresham-palota kiállítási helyiségé­ben. Felolvasó dr Neumann Árminné volt; rámu­tatott a mai theoretikus munka meddőségére, gyakorlati tevékenységre buzdítva különösen az asszonymunkásokat. Előadása nagy hatást tett. Hasonló tetszést aratott Gerzsó Szeréna szép sza­valatával, Kiss József néhány költeményét adva elő; Weltmann Feri fiatal hegedűművész kiváló játéka és Santelli Paula olasz énekművésznő bril­­liáns éneke- A nagyszámú előkelő társaság E hang­­verseny után tombolához gyűlt össze, hogy fesz­telen kedélyességgel végezze be a minden tekin­tetben sikerült estét.­­ A Magyar Esperantisták Társasága (Hun­­gara Esparantista Society) az Andrássy­ út 64. sz. alatti Műcsarnok kávéházban levő helyiségében január 15-ikétől kezdve az esperanto nyelvre új kurzust nyit. E kurzust az egyesület megbízásá­ból Medgyesi János tanár vezeti. Jelentkezni le­het addig is a kurzus vezetőjénél. (VII., Alpár­ u. 8. sz.) Vidékiek részére is készséggel szolgál fel­világosításokkal a kurzus vezetője. Kis komédiák. Három krajcár. Tegnap délután, ahogy az Andrássy-utar,­ bal­lagtam, ki, a Városliget felé, eszembe jutott, hogy egy nyakkendő-csiptetőt vagy nyakkendő-szorítót kell vásárolnom. Mindannyian ismerjük ezt a nyo­morúságos kis pléh-szerszámot, amely sohasem romlik el, d­e folyton elvész. Magamfajtájú, szóra­­kozottabb ember átlag minden harmadnap fogyaszt egyet, egy évben tehát körülbelül százat-százhúszat. Tegnap délután épen ilyen esedékes harmad­nap volt, bementem tehát egy Andrássy-úti bolt­ba és nyakkendő-csiptetőt vagy nyakkendő szorítót kértem. És már készen tartottam azt a bizonyos koronát, amelyből harminc-negyven fillér fog a boltban maradni a nyakkendő-csiptető ellenértéke gyanánt. Azonban, amikor fizetni akartam, kiderült, hogy a nyakkendő-csiptető mindössze hat fillérbe, három krajcárba kerül. Három krajcárba! Magam sem tudom, hogyan támolyogtam­­ a boltból. Meg voltam döbbenve, le voltam sújtva, egy világ dőlt romba körülöttem. Húsz évig kellett körülszaladgálnom a pesti boltokat, húsz évig kel­lett harminc-negyven filléreket fizetnem egy da­rab pléhért, amelyről ma kiderült, hogy az eredeti, becsületes ára hat fillér. Ez jelentéktelen apróságnak látszik, holott alkalmas arra, hogy egy egész élet rendjét fölfor­gassa, hogy egy ember gondolkozás­­módját, érzés­­világát megváltoztassa, hogy egy megrögzött opti­mistát a pesszimizmus ölelő karjaiba kergessen. El tudom képzelni, hogy akadhatnak olyan érzékeny emberek, akik egy ilyen csalódás, ilyen kiábrándu­lás hatása alatt fegyvert fognak magukra és a sír ölében keresnek gyógyulást erre az irtózatos sebre. Húsz éven át körülbelül háromezer ilyen nyakkendő-csiptetőt fogyasztottam, és vesztettem el. Ez a háromezer pléh belekerült körülbelül 100.000 fillérembe, holott jogosan csak 18.000 fillért kellett volna érte fizetnem. 82.000 fillért dobtam ki köny­­nyeknyen, meggondolatlanul, haszontalanul, úgy, ho­gy abból soha semmi meg nem térül. Nem rette­netes ez? Még csak egy tapasztalattal sem lettem gazdagabb, mert hiszen e húsz év alatt minden ny­akkendő-csiptetőm egyforma volt, egyik sem ör­vendeztetett meg valami változatossággal, valami ujjal; még az a mód is, amelylyel őket elvesztet­tem, mindig ugyanaz maradt: t. i. sohasem tudtam meg, hogyan és hol vesztettem el őket? Most már tessék elképzelni­­ azt, hogy ha egy nyakkaidő­ csiptetői körül 100.000 filléres differen­ciák támadhatnak, hány milliót herdálunk el mi, szegény emberek egy-egy nyakkendő körül! Hány tönkrement trustot állíthatnék én ma talpra, ha húsz év összegyűjtött inggombjait értékesíthetném! De nem folyatom to­vább ezt a közgazdasági fejtegetést. Tudniillik, csak most látom, hogy már megint elhibáztam a dolgot. Amikor a nyakkor,dő­­csiptetőért három krajcárt kértek, nem lett volna szabad belemennem az üzletbe, hanem alkudnom kellett volna. Két krajcárt kellett volna ígérnem, annyiért is ideadták volna, tekintve, hogy félkraj­cárt sem ér. Elza. Tudomány. * (A Magyar Tudományos Akadémia) I. osz­tálya január 7-én, kedden, d. u. 5 órakor ülést tart, melynek tárgyai: 1. Pasteiner Gyula r. t.: „Közép­kori építészetünk topográfiája.“ (Székfoglaló.) 2. Némethy Géza r. t.: „Ovidius és Lygdamus.“ * (A Magyar Földrajzi Társaság) f. hó 9-én, csütörtökön este 6 órakor a kir. magyar tud. egye­tem földrajzi intézetének nagy tantermében (Sán­­dor­ ut­ca 2.), ülést tart, amelynek tárgya v dr Massány Ernő előadása az óceánok föltt végzett sár­kány- és ballon megfigyelésekről. (Vetített ké­pekkel. * (A Magyarhoni Földtani Társulat) e hó 8-án, szerdán délután 5 órakor az egyetem ásvány­tani intézetében (Múzeum­ körút 40.) ülést tart, melynek tárgysorozata a következő: 1. Dr László Gábor: Magyarországi tőzeglápokról. 2. Dr Vadász M. Elemér: Rendellenes cytocerasfaj Piszkéről. & Dr Kadics Ottokár: A hámosi ősemberről.

Next