Pesti Hírlap, 1908. március (30. évfolyam, 54-79. szám)

1908-03-14 / 65. szám

—­ (Rémes jelenet egy tűzvész alkalmával.) Londonból jelentik: Vérfagyasztó jelenet játszó­dott le a minap egy tűzeset alkalmával Wraysbury­­ben. A tűzkár nem nagy ugyan, mert mindössze egy kétemeletes ház égett le, hanem egy anya két gyermekének rémséges pusztulását nem felejtik el azok soha, akik látták. A tüzet a földszinten egy szurokolvasztó kályha feldülése okozta, amelyből a lángok csakhamar a felsőbb emeletre is elharapódz­­tak s minthogy a fából készült lépcső is tüzet fo­gott, a felsőbb emeleten lakók menekülésének út­ja is el volt vágva. A fojtó füst és a lángtenger elől egy anya a második emeleti lakásába menekült vissza három gyermekével, kik közül a legfiatalabb alig félesztendős. A szerencsétlen anya eszét vesztve rohant az utcára nyíló ablakhoz s égyük gyermekét magasra fölemelve, segítségért esdekelt a lenn ácsorgó tömeghez. A tűzoltók még nem érkeztek a vész helyére s a közönségnek nem volt módjában segítséget nyujtani. — Dobja le a gyermeket —­ kiáltották föl néhányan — majd felfogják. Az anya megértette az alant állók szándékát, csakhogy annyira fejét vesztette s a felcsapó lán­gok annyira megrémítették, hogy a gyermeket ahe­lyett, hogy a ház körül másfél , méter távolságban elhúzódó vasrácson túl lódította volna, közvetlenül az ablak pereme alatt, a fal mellett csúsztatta le. A szerencsétlen teremtés az alul összegyűlemlett izzó zsarátnokra esett, ahonnan sehogy sem tudták kiszabadítani; néhány perc múlva a közönség szeme láttára szénné égett. A rémület kiáltása hang­zott fel a közönség soraiból, amikor az anya egy másik gyermeket dobásra emelve, jelent meg ismét az ablaknál. Látszott, hogy minden erejét össze­szedve, ezt a gyermekét messze el akarta lódítani az ablaktól, de hiába, mert a gyermek nem esett Ugyan az égő zsarátnokba, ahol testvére az imént elpusztult, hanem egyenesen a vasrács egyik kiálló rúdjára zuhant, mely valósággal fölnyársalta. A közönség közül sokan elájultak e jelenet láttára, mások a gyermek segítségére siettek, hogy kiszaba­dítsák rémítő helyzetéből. A legkisebb gyermek vé­gül baj nélkül ért le az alant, álló emberek karjaiba. • Az­­anya ekkor eltűnt az , ablaktól s a lent állók már aggódtak érte; nemsokára ismét megjelent s megragadva a tetőről aláfutó csővezeték bádogcsö­vét, szerencsésen leereszkedett rajta. Sérülést nem szenvedett, de a megőrüléstől féltik. Ekkor a tűz­oltók is megérkeztek s behatolva a lánggal égő házba, egyikük csakhamar egy elalélt öreg asszony­nyal tért vissza.­­­ (Falu­éres Londonban.) Jelentettük már, hogy Faltiéres elnök legközelebb ellátogat Lon­donba. Most az a hír érkezik, hogy Fal­iéres az an­gol királyi pár kívánságára feleségét is magával fogja, vinni. Kíséretükben lesz Piedou külügymi­niszter is. Calaistól Doverig francia hadihajón utaznak, a doveri kikötőben az angol csatornaflotta­­ ágyullövésekkel fogja őket üdvözölni. A Viktória- pályaudvaron az angol királyi pár, a királyi csa­lád összes tagjai és az összes miniszterek ünneplé­sén fogadják majd a vendégeket s a király el fogja őket kisérni a Buckingh­am-palotával szemben levő Yorkhouseba. A látogatás napját még nem állapí­tották ugyan meg véglegesen, de az bizonyos, hogy Fal­iéres jelen lesz a Királyfy Imre által rendezett angol-francia kiállítás megnyitásán.­­ (Az elmés Castro.) A venezuelai köztársaság elnöke, Castro úr, igen elmés férfiú. Nyolc, francia kereskedőt és a carapanoi spanyol alkonzutt kitele­pítette Venezuelából, megsértvén a köztársaság tör­vényeit, amelyek védik az idegent, ha birtokot szer­­zett és birtokszerzéssel telepedett le az országban. A venezuelai köztársaságból kikergetett franciák meg a spanyol alkonzul mindannyian részvényesei voltak a carapanoi telefon­társaságnak, amely ha­vonként 1 percent, évenkint 12 percent osztalékot űzetett. A részvénytársaságot ők tartották a hatalmukban, ez fájt Castronak és hogy a telefonv­állalatra rátöltesse a kezét, elnök létére súlyos törvénysértést követett el, kiüldözött régi telepes polgárokat és dividencia-éhsége miatt Franciaországgal és Spanyolországgal is dip­lomáciai konfliktusba fog keveredni.­­ (A Wartensleben-ékszerek.) Berlinből je­lentik: Amikor Wartensleben grófnőtől ellopták a negyedmillió márkát érő gyémántnyakéket, a rend­őrség elsősorban Steger Annát, a grófnő komor­nyikját, gyanúsította és le is tartóztatta. A ko­­morna tagadott és a nyomozás nem is tudott ellene semmi bizonyítékot felmutatni. A rendőrség erre szabadlábra helyezte. A tetteseknek még semmi nyomuk.­­ (De Georgis halála.) Rómából jelentik, hogy ott csütörtökön éjjel váratlanul meghalt De Georgis tábornok, a macedóniai nemzetközi csendőrség pa­rancsnoka. Tudvalevőleg a macedóniai nemzetközi csendőrséget a hatalmak a mürzstegi egyezmény hatá­rozmán­y­el­i alapján szervezték s ennek parancsnokává az olasz de Georgis tábornokot nevezték ki, akit kor­­mánya ebből a célból szabadságolt. De Georgis tábor­nok nagy buzgalommal igyekezett missziójának meg­felelni s a szerencsétlen tartományban rendet terem­teni. Hogy ez mindmostanáig nem sikerült, annak oka nem ő benne, hanem a különleges viszonyokban, Törökországnak és a hatalmaknak a féltékenységé­ben keresendő. De Georgis tábornok nemrégiben fel­mentését kérte macedóniai állásától, mert otthon soron volt a hadtestparancsnoki előléptetésre. Mivel azonban nehéz lett volna helyrébe méltó utódot találni, az olasz kormány úgy oldotta meg a kérdést, hogy megadta neki az olasz hadtestparancsnoki címet és jelleget, de meghagyta Macedóniában. A tábornok belenyugodott ebbe a megoldásba s rövid szabadság­­időre Rómába utazott, ahol most váratlanul meghalt.­­ (Küldöttségek.) Zsolna városának és Trencséni megy­ének népes küldöttsége tisztelgett pénteken délelőtt a kereskedelemügyi minisztéri­umban Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minisz­ternél. A küldöttséget Smialovszky Valér főispán vezet­te és tagjai voltak Ság Manó, Szmrecsányi György, Béla Henrik, Elmszt Sándor és Gyurisó Emil képviselők is. A küldöttség nevében Ság Manó többrendbeli városi ügyben, nevezetesen a kassa­­oderbergi vasutat illető több kérdésben intézett ké­rést a miniszterhez. Kossuth Ferenc kereskedelem­ügyi miniszter válaszában kijelentette, hogy a leg­nagyobb jóakarattal fogja ügyüket megfontolás alá venni. — Szikszó városából is küldöttség járt a kereskedelemügyi minisztériumban. A küldöttséget Nemess Bertalan képviselő vezette. A küldöttség­ben részt vettek­ Michnay Bertalan ügyvéd, Balogh Antal főjegyző, Frankl Dezső takarékpénztári el­nök, Jociga Gábor bíró és még számosan. A kül­döttség nevében Michnay Bertalan a vásártarifa dolgában intézett kérelmet a miniszterhez, aki vá­laszában biztosította a küldöttséget jóindulatáról. A küldöttségek fölkeresték Szterényi József állam­titkárt is, aki szintén szívesen hallgatta meg kéré­süket és megígérte, hogy pártolóan fog közbenjárni.­­ (Szerencsétlenül járt bukaresti magyar iskolástól.) Ily cím alatt ezelőtt körülbelül két hét­tel közöltük, hogy a román trónörökös-pár auto­mobilja véletlenül elgázolt egy kis magyar fiút Bukarestben. Az automobilt chauffeur vezette s a trónörökös-pár és egyik kis hercegnő ült benne, akik palotájukból a királyi palotába mentek, ahol egy reggelin vettek részt. Az elgázolt kis­fiút azon­nal kórházba vitték, ahonnan — mint bukaresti tudósítónk jelenti — a napokban bocsátották el teljesen felgyógyulva. Dobra János — ez a neve a kis fiúcskának — súlyos sebével mintegy tíz na­pot töltött a kórházban, ahol édes­anyja állandóan mellette volt. Ez idő alatt alig volt nap, hogy a trónörökös-pár meg ne látogatta volna a kis bete­get; eleintén, amikor a beteg állapota még válsá­gos volt, a trónörökösné naponta kétszer is ellá­togatott a kórházba, vigasztalta és bátorította a kis­fiút s a kétségbeesett anyát és kérte az orvo­sokat, hogy tegyenek meg minden lehetőt a gyer­mek megmentése érdekében. A trónörökös szintén vigasztalta a szülőket és kikérdezte életkörülmé­nyeik felől. A kis hercegnő pedig, aki néhányszor elkísérte anyját, látogatásai alkalmával játékokat vitt a kis­fiúnak. Dr Torna főorvos és dr Jacobovics alorvos, akik Dobra Jánost az egész idő alatt ke­zelték, most, hogy a gyermek már túl van minden veszélyen, kijelentették, hogy a fiúcska élete, a­ sé­rülés következtében az első napokban komoly ve­szedelemben forgott. Ugyanis a homlokcsont betö­rése következtében néhány csontszilánk az agyve­­lőt is érintett, s ez operációt tett szükségessé, melynek sikerülése megelőzőleg nagyon bizony­ta­lan volt. Azonban a beteg természetes életösztöne, erős szervezete s a gondos orvosi kezelés csodát tet­tek, a kis­fiú aránylag rövid idő múlva­­meggyó­gyult, ami, az orvosok kijelentése szerint, egyike a legritkább eseteknek. A kis János most otthon van szüleinél s csak néhány nap múlva fog fel­menni ismét az iskolába. A trónörökös-pár a fiúcs­kát a kórházból való kibocsátása után otthon is meglátogatta. . — (Balesetek.) Takács András asztalos a Váci-út 17. szám alatti Nicholson-féle gyárban egy állványon dol­gozott. Közben megszédült és leesett. A Rókus-kórházban ápolják. — Sodor Antal gázgyári lámpagyujtogató teg­nap a Városház­ utcában létrán állva lámpát tisztított. Egy bérkocsi neki hajtott a létrának és Fodor lezuhant. A jobb karját törte. — Inhoff Mihály 58 éves hajókormá­nyos csónakon akart eljutni a Rudolf-rakpart előtt a hor­gon­yzó hajóhoz. Közben a csónak felborult és Inhoff a vízbe esett. A kormányos nem veszítette el a lélekjelenlétét és kiúszott a partra.­­ Sablón Antal 48 éves vízvezeték­­szerelő az éjszaka későn ment haza Röppentyű­ utca 21. számú lakására. Vacsorát akart melegíteni. Amikor a spiritusz gyorsforralót meggyújtotta, a spiritusz felrob­bant, amitől Sablon ruhája lángot fogott. A szerencsétlen ember súlyos égési sebeket szenvedett. A Rókus kórház­ban ápolják.­­ (Egy Tolstoj-látogatás következményei.) Fétervárról sürgönysír tudósí­tónk ezt az orosz álla­potokra jellemző esetet: Grigori Petrov lelkése egy látogatás után, amelyet Tolstojnál tett, csütörtö­kön Tasznaja-Beljan­ából ide visszaérkezett. Egy­ órával később egy rendőrtiszt jelent meg nála és felszólította, hogy két nap alatt hagyja el Péter­­várt, és eltoloncolással fenyegette, ha ennek a fel­hívásnak eleget nem tesz. Egyben megígértették vele, hogy­ többé nem fog papi ruhában járni és nem tekinti magát lelkésznek.­­ (Március tizenötödike.) Az Országos Szí­­nészegyesület színésziskolájának növendékei is meg­­ünneplik a magyar történelem fényes dátumának, március idusának hatvanadik évfordulóját. Március 15-én, vasárnap délelőtt 11 órakor gyűlnek össze a növendékek az iskola nagytermében és ugyanekkor fog lefolyni a hazafias ünnepély, amelynek kereté­ben a jobb növendékek énekkel és szavalattal vesz­nek részt. Az ünnepélyre csak meghívóval lehet menni s aki arra igényt tart, jelentkezzék az iskola titkári hivatalában (V., Lipótkörút 1. szám, 1. emelet). Az újpesti katholikus legényegylet nagy lelke­sedéssel készül megünnepelni március idusának hat­vanadik évfordulóját. Az ünnepély színhelye, az egylet díszterme (Csokonay­ utca 31. sz.) lesz.­Kez­dete este 6 órakor. A Jánoshalmai iparos és kereskedő ifjak egye­­sü­lete március 15-én, délután 1 órakor, saját helyi­ségében ünnepélyt rendez. Belépődíj nincs. Gödöllő nagyközség március 15-ikén szintén ünnepélyt tart, amelynek kezdete délután 3 órakor lesz a Petőfi-téren, Petőfi volt lakóháza előtt. A VII. kerületi függetlenségi és 43-as pártkör, vasárnap este 1/77 órakor, a kör összes helyiségeiben. (­ II, Almássy-tér 17., I.) hazafias ünnepélyt ren­dez. Az ünnepély műsora a következő: 1. Himnusz, énekli a VII. ker. községi polg. fiúiskola 120 tagú énekkara, Késmárky Árpád tanár vezetése mellett. 2. Megnyitó beszéd. Tartja: Földiák Gyula. 3. Ku­ruc dalok, előadja az énekkart. 4. Ünnepi beszéd, tart­ja: G Mányi János tanár. 5. Talpra magyar, zenésí­tette Késmárky Árpád, énekli az énekkar. 6. Rákó­czi kesergője. Tárogatón előadja Sovánka János. Szózat, énekli az énekkar. Az ünnepélyt társasvacso­­ra követi. ■A zágrábi Máv. műhelyi munkásörő folyó évi március hó 15-én, délután 6 órakor a Máv. mű­helyi étteremben hazafias ünnepélyt rendeznek; az ünne­pély műsora a következő: Erkel Ferenc: „Hymnusz.“ Énekli a munkás daloskor. Petőfi Sándor: „Nemzeti dal.“ Szavalja Kremsz­­András. Emlékezés március 15-re. Tarjja Haffner Ödön. Oláh Károly: „Fohász“. Énekli a munkás daloskor. Endrődi Sándor: „Ma­gyar zászló“. Szavalja Békési Ign­áci Kurucinóták. Tárogatón előadja dr­ Ruzsitska István. Egressy Bé­ni: ,­Szózat.“ Énekli a munkás daloskor. A dalos­­kört Kolon­its Lajos vezeti. A Kereskedő Ifjak Társulata hagyományos kegyelettel ünnepli meg a márciusi nagy napok em­lékezetét. Az ünnepély vasárnap délelőtt 11 órakor lesz a társulat helyiségében, (IV., Semmedgeisz­ ut­­ca 17.) melyen szívességből a Ganz-gyári Dalkör is közreműködik. Szavalni ez­ alkalommal Jászai Mari nagy művésznő és F. Fábián Lajos fog, az emlék­­beszédet dr Ágh Géza polgári iskolai igazgató mond­,­ja. Belépődíj nincs. Vendégeket szívesen lát a tár­sulat. A Budapesti fodrászsegédek önképző­ körének (átalakult a „Borbély- és fodrászsegédek országos egyesülete“), március hó 15-én (vasárnap), este 8 órakor Erzsébet-tér 10. sz. Szűcs és Balika vendég­lője I. emeleti helyiségében nemzeti ünnepélyt tart. Az alsókubini magyarság március 15-én haza­fias ünnepélyt rendez a megyeháza dísztermében. A szabadság ünnepét március 15-én, vasárnap délelőtt ülik meg a IX. kerületi községi polgári is­kolában. Az ünnepen Vaszkó György igazgató mondat­ja a mengnyitó és záró beszédet, Böngörfi János ta­nár pedig az emlékbeszédet. A szamosújvári függetlenségi és 48-as párt­körben vasárnap nagy ünnepséggel leplezik le a kör alapítójának és néhai elnökének, dr Gopesa Jakab városi tiszti orvosnak arcképét. Az ünnepi beszédet Feszkó János főgimnáziumi tanár mondja. A Magyar Ifjak Köre vasárnap este fél 9 óra­kor saját helyiségében (Szalon kávéház, Andrássy­­út 12.) nagyobb szabású ünnepély keretében tartja meg 1818. március 15-ike ö0-ik fordulóját. Vendé­geket szívesen lát a kör. A Kőbányai függetlenségi 48-as kör március 15-én, a kör uj helyiségében (ifj. Koitb György ven­déglője, Martinovits-tér) hazafias ünnepélyt tart.... Kezdete délután pontban hat órakor. .. — (Széngázmérgezés.) A Tompa­ utca. 28."számú ház földszintjén a 15. számú lakásban együtt laknak Orác Gergely hivatalszolga, a felesége, Gáspár Teréz varrónő és­­ Magyar Sándor műasztalos. Tegnap, amikor lefeküdtek, kőszénnel erősen besütötték a kályhát. Reggel fél nyolc óra tájban a házmesternek feltűnt, hogy a rendesen korán kelő emberek lakása még mindig be van zárva. Zörgetett s mikor választ nem kapott, betörte az ajtót. A kis szoba levegője fojtó széngázzal volt tele, a lakók pedig eszmé­­­­letlenül az ágyban feküdtek. Nyomban a mentőket hív­ták, akik a rosszul lett embereket eszméletre keltették PESTI HÍRLAP 10 /1608. március 11., számiját.

Next