Pesti Hírlap, 1908. április (30. évfolyam, 80-105. szám)

1908-04-17 / 94. szám

10________________________________ PESTI HÍRLAP 1908. április 17., péntek. — (Andrássy a mentőkért.) Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter a budapesti mentő-egyesü­let által május hó 16-án tartandó kongresszus si­kere biztosítására e hó 12-ről 42.281/VII/B. szám alatt a következő körrendeletét intézte az összes­­törvényhatóságok első tisztviselőihez: A budapesti mentő­ egyesület, mely a nagyfontosságú mentési ügynek a székesfővá­ros és területén való mintaszerű rendezésével példát nyújtott arra, hogy az ország egyes he­lyein a mentésügy szintén rendeztessék, immár 20 éves fennállását megünneplendő, folyó évi május hó 16-án és 17-én Budapesten díszközgyűlést és egyéb ünnepségeket fog ren­dezni s ezzel kapcsolatban mentőkongresszus megtartását is vette tervbe. Magam részéről nagy súlyt helyezvén arra, hogy az 1876 : XIV. t.-c. V. fejezetében foglaltak a legtágabb körben s a legkifogásta­­lanabbul megvalósíttassanak, a tervbe vett mentő-kongresszus létrejöttét a legmelegebben óhajtom. Ezért felhívom Címedet, hogy a tervbe vett mentő-kongresszusra az érdekelt körök figyelmét felhiva, a törvényhatósága tiszti fő­orvosát, vagy ennek helyettesét a mentő-kon­gresszusra küldje fel s kiküldöttjének nevét mielőbb ide jelentse be. Budapest, 1908. április 15.­­ Andrássy s. k. JA — („Mozi“-trust Amerikában.) Buffaloban ■— egy newyorki hir szerint — megalakult az első amerikai mozgófényképtrust. A trust rész­vénytársasági alapon áll s vagyona körülbelül har­minchárom millió koronára rúg. A trust az egész világ mozgófényképvállalatait s a filmgyártást is hatalmába akarja kerítenni, sőt a nagyobb mozgó­­fényképgyárakat már össze is vásárolta. Edison, akinek több birói ítélet biztosítja az általában szo­kásos filmgyártást, évenkint egymillió koronát kap a trusttől azért, hogy más kartellnek szabadalma­zott filmjeit át ne engedje.­­ (Egy hazafias román lelkész kálváriája.) Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi mi­niszter Man­eg­­t­er Miklós volt marosvásárhelyi gör­­kei. esperes ügyében megsemmisítette az egy­házi hatóságok eddigi intézkedéseit és a nagysze­beni metropolitát utasította, hogy a méltatlanul üldözött esperest helyezze vissza hivatalába. Az ok, amelyet ellene felhoztak, az volt, hogy állító­lag elmulasztotta kötelességét. Az esperes hiába fáradozott az egyházi hatóságnál, hogy ügyét, sza­bályszerű eljárás alá vegyék, míg végre oltalomért a kultuszminiszterhez fordult és a Fejérváry-kabi­net kultuszminisztere tényleg meg is semmisítette az eljárást és elrendelte, hogy az esperest vissza kell helyezni parochiájára. Ez volt különben Ma­gyarországon az első eset, hogy a kormány a görö­köly vallás autonómiájába beleavatkozott. Az eljá­rás húzódott, míg az esperes utóbbi kérelme foly­tán gróf Apponyi Albert megsürgette a metropo­­litát, hogy tegyen eleget a miniszter utasításának. Időközben Bánffy Dezső interpellált ez ügyben. Még mielőtt gróf Apponyi ez interpellációra vála­szolt, a metropolita az egyházi szabályzat figyel­men kivül hagyásával az aradi konzisztóriumot de­legálta mint új bíróságot, amiről azonban az espe­rest nem is értesítették. Az aradi konzisztórium egyszerűen megismételte a már egyszer megsemmi­sített ítéletet és az indokoláshoz csak azt fűzte hozzá, hogy a vádlott már azért sem érdemli meg, hogy esperes maradjon, mert a magyar kormány­nál keresett orvoslást. Bánffy interpellációja foly­tán a miniszter a metropolitánál kétszer is meg­sürgette az ügyet, mire Metianu metropolita fel­küldte az iratokat azzal, hogy az ügy be van fe­jezve, a lelkész elmozdíthatott, az ítélet jogerőre emelkedett. Ilyen értelemben válaszolt gróf Ap­ponyi Bánffy interpellációjára és kijelentette, hogy ez ügyben nem tehet semmit, mert befejezett do­logról van szó. Manegu­iu esperes a lapokból ol­vasván a miniszter válaszát, felülvizsgálati kérel­met terjesztett be a miniszterhez, aki újra meg­vizsgálván a tényállást, az eljárás szabálytalan volta alapján az összes eddigi intézkedéseket meg­semmisítette és újra elrendelte, hogy az esperest helyezzék vissza állásába.­­ (A temesvári közös konyha csődje.) Te­mesvárról táviratozza tudósítónk. Az itteni kö­zös konyha csütörtökön közgyűlést tartott és cső­döt kért maga ellen. A tagoknak mintegy kilenc­ezer korona hiányt kell fedezniük.­­ (Akit el hagynak vérezni.) Jászladány­­ban szerdán Pál Szabó József földmivest az utcán szétroncsolt fejjel találták meg. Orvost hivtak és mikor a községi orvos odaérkezett, többen megtá­madták és megakadályozták abban, hogy a súlyo­san sérült segítségére legyen. Az orvos maga is veszélyben lévén, megfutott és csak csendőri fe­dezettel tudott a helyszínére menni, de mire oda­ért, a súlyosan sérült ember már elvérzett. A csendőrség nyomozza a tetteseket. — (Dreyfus nyilatkozatai.) K­oréból sür­­gönyzi tudósítónk. Az Interparlamentáris Szemle egyik munkatársa beszélgetést folytatott a néhány nap óta itt időző Dreyfus Alfréddal. Dreyfus ki­jelentette, hogy olaszországi utazása és találkozása Björnsonnal egyáltalán nem függ össze azzal a ne­ki tulajdonított szándékkal, hogy ügyéről leleplezé­seket tegyen, ő, miután az igazságszolgáltatás meg­adta neki azt, amivel neki tartozott, jelenlegi hely­zetével meg van elégedve. Arra a kérdésre, hogy az Ördögszigeten való hosszú tartózkodás nem ásta-e alá egészségét, Dreyfus azt felelte, hogy sanyargat­­tatása idejéből csak időnként fellépő láz maradt vissza.­­ (Egyetemi hallgatók tanulmányútja.) A kir. magyar tudomány-egyetem harminc hallgatója dr Vámbéry Ruszten egyetemi magántanár és dr Láday István kir. ügyész vezetése mellett e hó 11-én Szegedre utazott, ahol a csillagbörtönt, az államfogházat, valamint a törvényszéki fegyházat tekintették meg. A város, dr Lázár György polgár­­mesterrel az élén, fényes fogadtatásban részesítette az ifjú hallgatókat. A polgármester az általa ap­ott banketten szívesen köszöntötte a vendégeket, mire az egyetemi hallgatók nevében Szögyéni Gyula kö­szönte meg talpraesett beszédben a vendéglátást. Majd dr Vámbéry a szegedi egyetem, érdekében mondott elmés pohárköszöntőt. A hallgatók este Stiegel Béla internátus-igazgató vendégei voltak, a délmagyarországi ifjak konviktusában. Másnap a joghallgatók Belgrádi­a utaztak, s megnézték a top­­csideri fegyházat, ahol Markovics Bozsidár egyete­mi tanár és Topolovics, a szerb egyetemi kör elnö­ke, kalauzolta őket. A szerb igazságügyminiszter által adott banketten az ifjúság nevében Rapoch Je­nő francia nyelven mondott köszönetet a fogadta­tásért. A társaság ezután Mitrovicára utazott, ahol megtekintették a mitrovicai és noviselói fegyintéze­teket dr Koszics Milán fogházigazgató vezetése mellett. A hallgatók csütörtökön érkeztek vissza Budapestre.­­ („Avvocati di San Pietro.“) Bécsből je­lentik, hogy az ottani rendőrség kiutasított egy Heimesch József nevű csalót, aki egy nem létező pápai rendjel osztogatásával körülbelül félmillió koronát harácsolt össze. ..Avvocati di San Pietro“­­nak nevezte az általa osztogatott „római“ rendjelet s amily pompázó volt ez a cím, és oly diszes volt maga a jelvény is: sárga-fehér,szalagon függő érem a pápa arcképével, fölötte a tiarával s Szent Péter keresztbe rakott kulcsaival. A rendjel darabja 500 koronába került, de ismert személyiségek, közhiva­talnokok, papok és magasabb rangú hivatalnokok 50 százalékos ármérséklésig terjedő kedvezményben ré­szesültek. A rend­ lovagjai között szerepel egy bécsi alpolgármester is, de legnagyobb részük kerületi szereplő alakok, vendéglősök, keztyűsök és nyárs­polgárok. A ,,kitüntetettek“ attól sem riadtak visz­­sza, hogy az 500 koronás rendjelért ünnepeltessék magukat: küldöttségeket fogadtak, résztvettek a tiszteletükre rendezett banketteken, sőt életnagy­ságas képekben le is fotografáltatták magukat. Bécs város legutóbbi bálján vagy félszáz olyan embert lehetett látni, akiknek mellén ez az érdemrend dí­szelgett. Belmonte herceg, a bécsi pápai nuncius, akinek nevét legutóbb a Wlahrmund-esettel kapcso­latban emlegették sűrűn, meglehetősen enyhén vi­selkedett ez ügyben, noha az udvari és személyi hí­rek között, valamint a kinevezések és kitüntetések rovatában gyakran volt olvasható, hogy a pápa ezt vagy azt a római „Avvocati di San Pietro“ rend lo­vagjává nevezte ki és az ezzel járó érdemkeresztet adományozta neki.­­ Csak mikor a rendfelszédelgést mind szélesebb mederben kezdték űzni, jelentette ki a bécsi nunciatura, hogy az „Avvocati di San Pietro“ voltakép csak egy magánjellegű római egye­sület. A rend „nagymestere“ Párizsban tartja szék­helyét, a Rue du Cherche-Midi egy valóságos fe­jedelmi pompával berendezett lakásában. A névje­gyén ez olvasható: „Le Chevalier Lautier, Comte romain, Chan­cellier de l’Ordre des avocats de Saint- Pierre.“ Ez az előkelő úr, akit a kevésbé szelid pá­rizsi rendőrség rendfelszédelgés miatt egyszer már ártalmatlanná tett, nem foglalkozik egyébbel, mint az áldozatok neveinek nyilvántartásával és az Eu­rópa minden részéből érkező pénzek átvételével. Ezt a kellemes szórakozást űzi s aztán a pénzből kiadja részét az ő bécsi megbízottjának, Heimeschnek, aki azonban rajtavesztett, mert üzelmei miatt a bécsi rendőrség kiutasította Ausztria egész területéről. Stdimesch most. hir szerint, a déli Németország katholikus vidékein szándékozik tovább folytatni jövedelmező mesterségét.­­ (Pokolgépek Narbonneban.) Mint Nar­­bonneból táviratozzák, a volt polgármester, ennek helyettese és a jelenlegi polgármester házai elé há­rom pokolgépet helyeztek el. Ezek közül kettő föl­robbant és kárt okozott. A merényletet a múlt esz­tendei vincellársztrájkkal hozzák öszefü­ggésbe. Né­hány héttel ezelőtt több községben a mezei munká­sok abbahagyták a munkát. A kedélyek annyira iz­gatottak, hogy a merényletet szinte önmagától meg­magyarázzák.­­• (Az uj hadihajók elnevezése.) Az uj hadi­hajók elnevezésére vonatkozólag gróf Montecuccoli tengernagy a következő rendeletet bocsátotta ki: ,,0 császári és apostoli királyi felsége 1908. március 31-én kelt legfelsőbb elhatározásával elren­delte, hogy az I., II. és III. számokkal jelzett csa­tahajók ,,Ferenc Ferdinánd főherceg'', „Radetzky" és „Zrínyi", az F betűvel jelzett cirkáló „Admiral Spaun“ elnevezést kapjon; a tüzérségi iskolahajó állandóan az „Adria“ s ennek szálláshajója állan­dóan a „Feuerspeit“ nevet viselje; a „Zrínyi“ nevű aknahajó, illetőleg a „Prinz Eugen“ nevű kiselejte­zett hajó „Deltá“-nak, illetve „Vulkáninak neve­zendő el, s végül az „Erzherzog Albrecht“ kazamat­­hajó jelenlegi használatából, a különleges célokra rendelt hajók kategóriájából a kiselejtezettek osz­tályába helyezendő, továbbá l­egkegyel­m­esü­bben megengedte, hogy a® épülőfélben levő torpedóhajók a Turul, Pandúr, Csikós, Réka, Velebit és Dinara és az épülőfélben levő torpedónaszádok a Triton, Hydra, Scorpio, Phönix, Krake, Polyp, Echse, Molch, Komoran és Alk nevet kapják.­­ (Nikita rubelekkel megrakodva.) Péter­­várról sürgönyzi tudósítónk: Nikita montenegrói fejedelem jelentékeny magánkölcsönön kívül 80,000 rubelt kapott egy kolostor fentartására és ezenfelül még 300,000 rubelt ígértek neki katonai célokra. A fejedelemnek tett amaz ígéret, hogy vasúti óhajait Oroszország diplomáciai támogatásban fogja része­síteni, nem kötelező formában történt. Nikita na­gyon megelégedetten utazott el Pétervárról.­­ (Kiinger István hagyatéka.) Kiinger Ist­ván apát, volt egyetemi rektor hagyatékának ügyét szerdán tárgyalta le Kiss Aladár királyi közjegyző. A tárgyaláson a testvéreken és a rokonságon kívül megjelent a rozsnyói püspökség képviseletében Kri­­zsán­ Mihály pápai kamarás, józsefvárosi ap­átplébá­­nos, kit erre a tisztségre Balázs Lajos püspök kért fel. A hagyaték mintegy 150.000 koronát tesz ki , ebből az egyházmegyét megillető rész levonása után egy részt, jótékony célra, a vagyon többi részét test­véreinek és rokonainak hagyta. Az apátkeresztet X. Pius pápának hagyományozta. A megboldogult végrendelkezése ellen senkinek sem volt kifogása és igy a hagyatékot legközelebb szétosztják. — (Szerencsétlenül járt őrnagy.) Lovag seehofi Müller Miksa, 69. gyalogezredbeli őrnagy, —­ mint Székesfehérvárról jelentik — szerdán a sóstói gyakorlótéren lováról lebukott. Eszmélet­lenül vitték lakására, ahol az orvosok szélhüdést konstatáltak rajta. Az őrnagy csütörtök reggelre meghalt. Halála nagy részvétet keltett. Holttestét Bécsbe szállítják, hol a családi sírboltban helyezik nyugalomra."­­ (Tiiz egy vonaton.) Az osztrák-magyar államva­sút társaság a következő értesítést teszi közzé: Götzendorf és Gramanicusiedel között egy tehervonaton eddig ismeretlen okból kigyu­­ladt egy benzines hordókkal megrakott vaggon. A vonatot megállították s az égő vagyont lekapcsol­ták. Emberéletben kár nem esett és senki sem sebesült meg.­­­ (Vakmerő rablótámadás.) Ifj. Buschmann János gimnáziumi tanuló csütörtökön délelőtt­ meg­jelent a negyedik kerületi kapitányságon és elpana­szolta, hogy reggel 9 órakor a Bástya­ utca 19. szám alatt levő házban egy munkás ember rabló merény­letet követett el ellene. A diákot Pekáry kapitány elé vezették s ott elmondotta, hogy az apja — aki mészáros — csütörtökön reggel megbízta, hogy az egyik vevőjének vigye haza a húst. Mikor ezen meg­bízásnak eleget tett, visszafelé betért a bástya­ utcá­ba, ahol a 19. szám alatt levő ház előtt egy magas termetű, munkás külsejű férfi behivta a kapu alá, ahol kést vett elő s durván rákiáltott: — Ha szólni mersz, leszúrlak. — Ezután reáparancsolt, hogy kö­vesse őt a szobájába, mely a keskeny udvar végén volt. Kénytelen volt engedelmeskedni s mikor a szo­bába értek, az idegen kulcscsal bezárta az ajtót s felszólította, hogy vetkőzzék le, mert meg akarja motozni. ő kezdetben nem engedelmeskedett a pa­rancsnak, de ekkor a férfi torkon ragadta, lehúzta a két arany gyűrűjét és a pénztárcáját is eltagadta tőle, aztán elbocsátotta. A kerületi kapitány kétke­déssel fogadta a fiú vallomását, mindazonáltal meg­indították a nyomozást. A detektívek a fiú útbaiga­zítása nyomán a központi vásárcsarnok közelében kora délután elfogták a rablótámadót, s bevitték a főkapitányságra. Ott azután megállapították, hogy a rablót Vojtsics Simonnak hívják s rovott múltú ember. Vojtsics ekkor annyira részeg volt, hogy egy­szerre elaludt s ilyenformán kihallgatni sem lehe­tett. A rendőrfogalmazó ekkor ismételten kihall­gatta ifj. Buschmann Jánost, aki váratlanul egé­szen új oldaláról világította meg a rablótámadást. Hosszas vallatás után bevallotta, hogy Vojtsics er­kölcstelen merényletet is követett el ellene. Ezzel a vallomással azután egészen új fordulatot vett az ügy. Amikor három óra tájban Vojtsics álmából feléb­redt, kihallgatták. A rablótámadó, akinél pedig megtalálták a fiú két gyűrűjét, nem emlékezett sem­mire és mindent tagadott. Mivel a fiú két gyűrűjét megtalálták nála, ezért előzetes letartóztatásba behe­­­lyezték. A vizsgálatot pedig folytatják .

Next