Pesti Hírlap, 1908. május (30. évfolyam, 106-131. szám)

1908-05-01 / 106. szám

ez ellen. Különösen a függetlenségi párt és a nép­párt hivatalosan is felszólalt a tiszteletdíjak ezen felemelése ellen. A néppárt szónoka igen ügyesen és igazságosan, igen okosan indokolta meg állás­pontját. (Fikiáltások: Ki volt az?) Rakovszky István jelenlegi alelnök úr. (Felolvassa Rakovszky akkori beszédét.) Farkasházy Zsigmond: Aranyigazságok! Beck Lajos: Ez igazán roppant érdekes! (Élénk derültség.) Bozóky Árpád­: Úgy a 48-as párt, mint a néppárt szónokának szavait elejétől végig aláirom és remélem, hogy úgy a néppárt, mint a függet­lenségi párt most is aláírja azt, úgy, mint ahogy 1904-ben aláírta. A kormánypárti sajtó azt hirdeti, hogy az­által, hogy a koalíció kormányra jutott, nemcsak személyváltozás, de rendszerváltozás is történt. Ennélfogva bátor vagyok remélni azt, hogy a képviselőház el fogja határozni, hogy in­dítványom érdemleges tárgyalására az engedélyt megadja. Legalább alkalma lesz Rakovszky István, Mezőssy Béla, valamint Zboray Miklós képviselő úrnak arra, hogy ha időközben megváltoztatták ál­láspontjukat, kifejthessék indokukat, hogy állják-e ugyanazt ma is, amit akkor mondtak és ha nem állják, miért nem állják. Ezek alapján kérem, méltóztassék elhatározni, hogy indítványom ér­demleges tárgyalására a Ház határnapot tűz ki. (Helyeslések a balpárton.) .— Kossuth felszólalása is a szavazás. — Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter: T. Ház! (Felkiáltások: Éljen Kossuth!) Tisztelettel kérem a Házat,­­hogy a most elhangzott indítványt ne méltóztassék napirendre tűzni. Ámbár az alel­nök urak ki is nyilatkoztatták, — és ha nem is nyilatkoztatták volna ki előttem, akkor is tudnám ,­ hogy ők akkor is teljes készséggel teljesítenék (Úgy van! balfelől.) azokat a nehéz funkciókat, amelyekre a Ház megbízása következtében vállal­koztak, ha nem lennének honorálva, mindazonáltal azt hiszem, hogy helyes dolog az, hogy ők honor­ál­tassanak. (Élénk helyeslés.) Hozzáteszem azt is, hogy nekem egyénileg abban az időben is, amelyre a t. képviselő úr beszéde vonatkozott, az volt a vé­leményem, hogy igenis megadható az alelnökök­­nek a honorárium. (Élénk helyeslés.) Azért vol­tam ezen a véleményen, mert ha helyesnek tartom azt, a h­ogy a képviselő elfogadjon honoráriumot. (Helyeslés.) ha helyesnek tartom azt, hogy az el­nök elfogadjon honoráriumot, . . . (ügy van!) Bozóky Árpád: Hiszen ők­ is kapnak képvi­selői honoráriumot! (Mozgás és zaj.) Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter: . . . ha helyesnek találom azt, hogy a háznagy, és ha helyesnek találom azt, hogy a jegyzők kapjanak honoráriumot, akkor igazán nem tudom megérteni azt, hogy miért épen az alelnökök ne honoráltas­­sanak. (Élénk helyeslés és felkiáltások balfelől: Nehéz funkciót teljesítenek! Hát még a 16 órás üléseken! Zaj.) Ha valaki egy teljesített köteles­ségért­­honoráriumot kap, még akkor is, hogyha fezt fizetésnek nevezik, ez igen tisztességes és de­mokratikus dolog. (Élénk helyeslés.) Én is sokáig dolgoztam honoráriumért. (Éljenzés.) Így állván a dolog, fentartom a már akkor széles körben nyil­vánított véleményemet, hogy igenis az alelnököket honorálni kell. Kérem a t. Házat, hogy javaslato­mat elfogadni méltóztassék. (Általános élénk he­lyeslés.) Elnök: A házszabályok 199. §-a értelmében és alapján kérdem a t. Házat: méltóztatik-e Bo­zóky Árpád indítványának tárgyalását elrendelni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elrendelni kívánják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség: Kijelentem, hogy a Ház Bozóky Árpád indítványának tárgyalását elrendel­ni nem kívánja. Ezzel mai napirendünk ki van merítve. Elnök: Következik most a Ház legközelebbi illése idejének és napirendjének megállapítása. A Nagy György képviselő úr nevében is kérem a t. Házat, hogy tekintettel arra, hogy hol­nap a Ház bizottságai fognak megalakulni, méltóztassék beleegyezni, hogy Nagy György in­dítványát a Ház legközelebbi érdemleges ülésén indokolhassa meg. (Helyeslés.) Javaslom, hogy a Ház május 5-ig ne tartson érdemleges ülést. Ked­den, május hó 5-én, tartsa első érdemleges ülését, amelynek napirendjén legyen. Elnöki előterjesz­tések és irományok bemutatása, Nagy György in­dítványának indokolása, a gazdasági bizottságnak három jelentése, azután az összes készen levő men­telmi ügyek . •­­ Egy hang balfelől: Fejérváry vád alá helye­zése ! Elnök: Az az igazságügyi bizottságnál van, nem a mentelminél! Azután a kérvények 48, 49, 50, 51, 52 és 53. sorjegyzéke. (Helyeslés.) Egy­szersmind azt is jelzem és talán már most megálla­píthat­ja a Ház, hogy hétfőn, május 4-én, délelőtt 11 órakor úgynevezett formális ülést tart, amelyen a bizottságok és a miniszterek a Háznak jelenté­seiket megtehetik. (Helyeslés.) Ezzel a napirend meg lévén állapítva, az ülést bezárom. Az ülés d. u. 2 óra 5 perckor ért véget. A helyzet. A bécsi közös miniszteri értekezlet. A tiszti fizetésemelés még függőben van. Csütörtökre virradt föl a bécsi „kriti­kus“ nap, melyen a magyar és az osztrák kor­mány elnökeinek össze kellett ülniök a közös miniszterekkel, hogy az 1909-iki költségvetés­ről és ennek keretében a tiszti fizetésemelés­ről döntsenek. A csütörtöki nap azonban épen a tiszti fizetésemelés ügyében nem hozta meg a dön­­tést, valamint nem történt meg a megállapo­dás a legközelebbi delegáció terminusára nézve sem. Minderre nézve egy későbbi, a ki­rály elnöklésével tartandó koronatanács fog határozni, melyet május ,10-ikei­­tájára ter­veznek. Bécsi politkai körök szerint a tiszti fize­tésemelés ügyében csak arra nézve áll fönn differencia a két kormány között, vajon a tisz­ti fizetésemelésnek 1908-ra való visszaható ereje is legyen-e. A mi tudomásunk szerint a magyar függetlenségi párt nagy részében még teljesen fönnáll az a felfogás, hogy a tiszti fizetésemelést kellő rekompenzációk nél­kül egyáltalán nem lehet megszavazni. Az a körülmény, hogy a legközelebbi közös tanácskozás csak május közepére van tervezve, nyilvánvalóvá teszi, hogy a delegációt legko­rábban júniusra, de úgy lehet, hogy épen mindkét parlamentre való tekintettel csak ősz­re fogják egybehívni. Wekerle törekvése min­denesetre a delegáció őszi terminusára irá­nyul, hogy elegendő idő legyen a kérdés és új­ helyzet tisztázódására. Híreink itt következnek: Wekerle a közös miniszteri tanácskozásról. W­ekerle Sándor miniszterelnök­ — mint jelentettük, — szerdán Bécsbe utazott, ahol csütörtökön a közös miniszterekkel ta­nácskozást folytatott az 1909. évi közös költ­ségvetés megállapítása tárgyában. A csütör­töki napon azonban csak a külügyi, pénzügyi és számszéki költségvetések kerültek sorra, míg a hadügyi költségek fölött való tárgyalást május 10-ike u­tán, vagyis a német fejedelmek látogatása utáni időre halasztották. Egy hirlapíró azt a kérdést intézte We­kerle miniszterelnökhöz, hogy mi volt az ér­tekezlet tárgya? — Az értekezlet tárgya — válaszolta a miniszterelnök — az 1909. évi közös budget volt. — A hadsereg költségvetése is? — Nem, erről még nem tanácskoztunk, csak a külügyminisztérium, a közös pénzügy­minisztérium és a közös legfelsőbb számszék előirányzatait beszéltük meg. — A tiszti fizetésekről nem­ esett szó? — Nem, mert ne gondolják, hogy ezen kívül más fontos kérdés nem is létezik. — Bizonyos az, hogy a tavaszszal a de­legációk összeülnek? — Nem, még nem bizonyos, mert az a két parlament helyzetétől függ. — Mikor folytatják, kegyelmes uram, a minisztertanácsot? — kérdezte tovább a hír­lapíró. — Még az sem bizonyos. — Esetleg csak a fejedelmek látogatá­sai után? — Mindenesetre csak azután. Május második felében a parlamenti viszonyok alap­ján tovább intézkedhetünk. Itt említjük meg, hogy az osztrák mi­niszterek is a tanácskozás után az osztrák képviselőházban úgy nyilatkoztak, hogy még semmilyen irányban sem történt egyelőre döntés. A délutáni konferenciák után Wekerle — mint saját tudósítónk Bécsből telefonozza — Koritovski osztrák pénzügyminiszterrel foly­tatott élénk eszmecserét, majd a külügymi­nisztériumból a bankgassei magyar palotába ment, ahol egy hirlapíró előtt a miniszterel­nök a tanácskozások eredményéről néhány rövid megjegyzést tett. — A konferencia — mondotta Wekerle — ma még nem vezetett befejező eredményre. A tanácskozásoknak tehát még folytatása lesz. Arra a kérdésre, hogy a közös költség­­vetés mely tételeit intézték már el, következő­ket felelte Wekerle: — Még a hadi költségvetést kell elintéz­ni. Ezt még nem fejeztük be. Az egyes kérdésekre adott válaszokból következő képet lehet megalkotni. A külügyi költségvetés tételeit a mai konferencián be­ható tanácskozás után elintézték. Nem így áll a dolog a tárgyalások sokkal fontosabb, vi­tás anyagával. A hadi költségvetést és a ma­gyar részről ezzel junkuimba hozott kérdését, a katonatiszti fizetések emelését, nem intézték el. Az utóbbi kérdésben azért nem jöhetett létre a megegyezés, mert eddig kiút­eresték a formát, melyben a kérdést a magyar par­lament elé terjeszthetnék. A hadi költségvetés rendes tételeit simán és kifogás nélkül elin­tézték, más kérdések azonban függőben ma­radtak A miniszterelnök nyilatkozataiból azonban kitetszik, hogy ennek csak az idő rö­vidsége volt az oka, nem pedig az, mintha már eleve különös divergenciák merültek vol­na fel. Eközben Wekerle szorgosan kerülte, hogy a katonatiszti fizetések emelésének kér­dését külön említse. Minden erre vonatkozó kérdésre azzal válaszolt, hogy magyar részről nyomatékosan törekszenek arra, hogy a hadi költségvetést és az azzal összefüggő kérdése­ket elintézzék, mert egészen az a szándék ma­gyar részről is, hogy ezt az ügyet befejezzék. A bécsi „kritikus“ nap. Félhivatalos bécsi jelentések a következő képet adják a közös miniszteri tanácskozás bécsi „kritikus“ napjáról: Dr Wekerle miniszterelnök, aki az első dél­előtti órákban Vértesy Géza államtitkárral hosz­­szabb sétát tett, 10 órakor a külügyi hivatalba ment, ahol báró Aerenthal külügyminiszter elnöklésével közös miniszteri értekezlet volt az 1909. évi közös költségvetés dolgában. Az értekezleten báró Aeren­­thal közös külügyminiszter, Schönaich táborszer­nagy közös hadügyminiszter, báró Burián közös pénzügyminiszter, dr Wekerle magyar miniszterel­nök, báró Beck osztrák miniszterelnök, Popovics magyar pénzügyi államtitkár, Korilovszki osztrák pénzügyminiszter és gróf Montecuccoli tengerésze­ti parancsnok vettek részt. Előzetesen még szerdán lovag Korytowsky osztrák pénzügyminiszter és dr Popovics Sándor ál­lamtitkár több órán át tartó tanácskozást folytat­tak, amelyen főleg a pálinkaadó időszerű kérdései­ről beszéltek. Szterényi József kereskedelemügyi ál­lamtitkár már szerdán délután visszatért Buda­pestre. A közös miniszteri értekezletet déli háromne­gyed 1 órakor félbeszakították, s a résztvevők de­­jeuner­re mentek. Azután az értekezletet délután 3 órától esti 8 óra utánig folytatták. A tárgyaláso­kat, amelyeket ezúttal befejeztek, alkalmasint má­jus közepén fogják folytatni. Elintézetlen csak a hadügyi költségelőirányzat egy része maradt. Dr .zerle Sándor miniszterelnök és dr Po­povics Sándor pénzügyi államtitkár még az éjjel visszautaztak Budapestre. A záróértekezleten, mint­ szokás, előrelátható­lag őfelsége fog elnökölni. A közös miniszteri tanácskozás lefolyá­sáról Bécsből meg a következőket jelentik: A katonatiszti fizetések emelésének kérdése nem egyetlen tárgya volt a közös minisztertanács­ban a megbeszéléseknek. Más fontos kérdéseket is tárgyaltak ott. Az a kérdés, hogy a tisztek a fize­tésemelést mely időponttól fogva kapják, a minisz­tertanácsban még nem került szóba. Ezzel a kér­déssel csak az 1909. évi költségvetés elkészülte után lehet foglalkozni. Ak­kor kerül majd csak szóba az a póthitel, melyet a közös miniszterek a delegációk elé terjesztenek. A tárgyalásokat a mai miniszter­tanácsban nem zárták le, hanem az csak egy, mintegy tíz nap múlva a király elnöklete alatt tar­tandó közös minisztertanácsban fog megtörténni. A mai minisztertanácsot kevéssel egy óra előtt fél­beszakították és délután három órakor folytatták, hogy Wekerle miniszterelnök és Popovics államtit­kár csak az éjjeli vonattal térhettek vissza Buda­ FÜSTI XI X R Li A F 1908. május 1., péntek.

Next