Pesti Hírlap, 1908. június (30. évfolyam, 132-156. szám)
1908-06-02 / 132. szám
t. A képviselőház mai ülésén részleteiben is megszavazta az 1908. évi állami költségvetésre vonatkozó felhatalmazási törvényjavaslatot. Természetesen vita is volt, amelyben báró Thoroczkay Viktor, Bozóky Árpád (2-szer is), Vizy Ferenc, Becsey Károly, Nagy György, Holló Lajos, Simonyi-Semadam Sándor, Gaál Gaszton és Kmety Károly vettek részt. Az egyes felszólalásokra Wekerle Sándor miniszterelnök válaszolt. A sok beszéd közül egyedül a Hollóénak lehet nagyobb fontosságot tulajdonítani, ámbár politikai hiba volt kesergéseivel és panaszaival itt előhozakodni. Az ilyen dolgokat legjobb pártértekezleten elintézni. Azt pedig hiába jelentette ki, hogy ő csak egyéni nézeteit fejti ki, mert mint a függetlenségi párt egyik alelnökének megnyilatkozását, nem is lehetett más elbírálásban részesíteni beszédét, mint aminőben részesítették. A néppárt rögtönzött értekezletet tartott hatása alatt a folyosón és szünet után Simonyi-Semadam Sándor sietett leszögezni nyilatkozatait, de már nem mint egyénét, hanem mint egy nagy párt egyik exponenséét. Holló gróf Andrássy Gyula belügyminisztert is aposztrofálta. Később aztán híre járt a folyosón, hogy Andrássy állítólag azt mondta Wekerlének: — Válaszolj te Hollónak, mert ha én válaszolok, vége a koalíciónak! Délután 1 órára járt az idő, amikor áttértek a büntető novella folytatólagos tárgyalására. Az ülés végét Kelemen Samu beszélte ki. Ez volt eddig a legkomolyabb bírálat, melyben a javaslatot részesítették. Sajnálattal jegyezzük fel, hogy a beszéd alatt alig volt nyolc ember a teremben. Úgy látszik, hogy a képviselő uraknak csak Nagy György imponál, aki naponta négy-öt beszédnél alább nem adja és összehord tücsköt-bogarat mulattatásukra. A novellával előreláthatólag két nap alatt végez a Ház. A keddi ülés első szónoka Nagy Sándor lesz. II. A képviselőház ülése június 1-én. Günther Antal, Jekelfalussy Lajos és Josipovics Géza. Az ülés d. e. 10 óra 10 perckor kezdődött. Justh Gyula elnök a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után jelentéseit tette meg, s az újabban beérkezett kérvényeket és feliratokat mutatta be. Majd felolvastatta a függőben levő indítványok és interpellációk jegyzékét. Apponyi törvényjavaslatai. Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Van szerencsém benyújtani az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről (Éljenzés.) és a gazdasági népoktatásról szóló törvényjavaslatokat. (Éljenzés és taps.) Kérem mindkét törvényjavaslatnak . . . Nagy György: Ilyen javaslatok kellenek, nem pedig a tiszti fizetések emelése. (Zaj.) Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: . . . kinyomatását, a Ház tagjai között való szétosztását és mindkettőnek előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közoktatásügyi és a pénzügyi bizottsághoz, a gazdasági népoktatásról szóló javaslatot pedig ezenkívül még a földmívelésügyi bizottsághoz is utasítani. (Élénk helyeslés és éljenzés.) A Ház ebben az értelemben határozott. Bizottsági jelentések. Baloghy Ernő előadó a közigazgatási és pénzügyi bizottság jelentését nyújtja be a közegészségügy rendezéséről szóló 1876 : XI. tc- II. rész I. fejezetének módosítására vonatkozó törvényjavaslat tárgyában. A 7. §. 2. pontjára nézve Zakariás János különvéleményt adott be. Tolnay Lajos előadó a közlekedési és pénzügyi bizottság jelentését nyújtja be a vác—budapest—gödöllői villamos vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Kelik Iván előadó a vízügyi, közlekedésügyi és pénzügyi bizottságok jelentéseit nyújtja be a vízi beruházásokról szóló törvényjavaslat tárgyában. Szabó Károly előadó beterjeszti a vízügyi és pénzügyi bizottságok jelentését a rudolfsgnadi ármentesítő és vízlecsapoló társulatnak nyújtandó rendkívüli segélyekről szóló törvényjavaslat tárgyában. Az appropriáció és tiszti fizetésrendezés. Báró Thoroczkay Viktor: A bányatörvény kodifikálását sürgette. Elnök: Figyelmeztette, hogy itt nem lehet költségvetési vitát folytatni. Csupán a szakaszhoz lehet szólni. Báró Thoroczkay Viktor: Megjegyezvén, hogy ő csak közérdekből akart szólani, befejezte beszédét. Az 5. szakasznál. Bozóky Árpád ellenindítványt terjesztett be arra nézve, hogy az 1505 : I. tc. 1790 : XIX. tc. és 1807 : X. tcikkekre való tekintettel külön és kifejezetten hatalmazza fel a törvényhozás a kormányt arra, hogy a törvénybe iktatott egyenes és fogyasztási adókat, jövedékeket, dijakat, bélyegeket és illetékeket, úgyszintén az általános jövedelmi pótadó, hadmentességi adó, út-, híd- és révvámot, állami vagyon jövedelmeit, az eddigi törvényekben észlelt és a törvényhozás által netalán megteendő módosítások megtartásának kikötése mellett az 1908. évben beszedhesse és a jelen törvényben megajánlott kiadásokra fordíthassa. Wekerle Sándor miniszterelnök jogi frivolitásnak tartaná ezt a kérdést most hirtelenében eldönteni. Bozóky Ulászló törvényére hivatkozott, ám szem elől tévesztette, hogy az egészen eltérő viszonyok közt hozatott. A közigazgatási bizottság már a Bánffy-kormány idejében állást foglalt. Az volt a vitás kérdés, hogy ha — felhatalmazás hiányában — valaki befizeti adóját, el kell fogadni azt vagy sem? A kérdést a mellékkörülmények tisztázása nélkül mereven odaállítani, hogy azt nem szabad elfogadni, lehetetlen, legalább a magánjogi viszonyokra való tekintettel. Az a közjogi biztosíték, hogy adókat beszedni nem lehet a törvényhozás megajánlása nélkül, a vármegyei törvényben foglaltatik. Ha tehát az adók beszedhetősége tekintetében határozásra van szükség, ez megtehető a törvényhatósági törvény revideálása útján, vagy majd az adókezelési törvénynél. (Helyeslés.) Bozóky Árpád vitat arra, hogy ellenindítványát annak idején a függetlenségi párt is elfogadta. Ezen az állásponton volt valamikor a vezérlőbizottság. Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem akart a kérdésben prejudikálni, foglalkozott e kérdéssel régen, de mellesleg törvényhozásilag intézkedni erről a kérdésről azzal járhatna, hogy magánjogi igények érintetnének. Az államnak vannak szerződései, melyek értelmében az állam csak akkor viheti keresztül a teljesítményt, ha az adók befolytak. (Helyeslés.) A Ház mellőzte Bozóky indítványát. A 7. szakasznál: Vizy Ferenc a tanítók lakbére érdekében szólalt fel röviden. Becsey Károly azt javasolta, hogy a hátbéradó az eddigiektől eltérő módon, a közigazgatási bizottságok útján állapíthassék meg. Eddig a bevallás alapján határozták meg. Ez visszaélésekre ad alkalmat. rányi száj gyors szorongatásától hirtelen melegség szállt a testébe. Tűz verte ki az arcát, kivillant a szeméből is. S már eltűnt a szeme elöl a csillag, a vizet se látta, csak a gyermek parányi száját, éledő arcát nézte ébredő örömmel, új, friss élet szállt a tagjaiba, a teste valami édes örömtől remegett. A fájdalom még néha feltarajzott a lelkén, de hirtelen elcsitította valami gyönyörteljes, zsongító érzés, mely lágyan becézgette, simogatta a lelkét, mint az alkony bíbor hullámai a kisfia arcát. Megroppant a part fölötte. Öreges ember került elébe. Az asszony szíve megdobbant, az arca megrebbent, riadtan nézett az emberre, hirtelen összehúzta a pruszlikját az öreg emberszeme előtt. Amaz nevetett, kivette a pipáját a szájából. — Sohse szegyeld magad, galambom, — szólt szelíden s a szeme a gyerek felé mosolygott. — Öreg legény vagyok már én . . . No. Hát hogy kerültök ide a víz mellé? Hiszen már esteledik. — Csak úgy . . . elfáradtam . . . leültem — suhant ki az asszony száján bátortalanul. Az arca elpirult, zavartan nézte a vizet, a fél kezével a homokban kaparászott, majd félénken emelte tekintetét az öregember arcára s lesütötte a szemét, amint mondta: — A lábam mostam meg. — Ríttál, galambom. A szemedről látom, hogy ríttál! Az asszony szó nélkül fordította el a fejét. Az ember rá-rápislantott. Kiverte a tenyerén a pipáját. Majd egy csöpp hallgatás után mondta: — Minek ii az, akinek ilyen szépséges, egészséges csemetéje van. Szép fának, szebb Elnök: Justh Gyula. Jegyzők: Csizmazia Endre, Dudits Endre és Vertán Endre. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, gróf Andrássy Gyula, gr. Apponyi Albert, gr. Zichy Aladár. Csak ő miatta teszem . . . hogy ne lepjék meg rút álmok . . . hogy ne ébredjen a gonoszra... hogy ne éhezzen, ne fázzon, a szent Jézusom! A fejkendőjét fölvette az öléből. Rádobta a feszület alacsony, rácsos kerítésére, fölállt, lehajolt a gyermekért, fölvette. A gyermek megmozdult a takaró alatt. A kis lábával egyet rúgott. Az aszony lassan előre lépkedett a jegenyefák között. A gyermek feje fölé hajtotta a fejét s halkan zümmögve, újra álomba ringatta a kis embert. Egy pillanatra megállt. Ráfigyelt a gyermek halk, egyenletes lélegzetére, majd újra megindult. Lent voltak a víz partján. Visszafordult. A napot már egészen elnyelte a hegy, csak piros tüze lángolt vissza, mintha a hegy mögött nagy tűz égett volna.. A jegenyék finom lombcsipkéjét átitatta a bíbor párázat, az apró levelek, ahogy az esti szélben remegtek, mintha aranyzöld gyöngyöket hullattak volna. Az asszony visszafordult. A víz tükre is itta, nyelte a vörös fényt. A túlsó parton halovány, puha ezüst-zöld csomókban olvadt egybe a rózsaszínű, homokos, alacsony partot beszegő fűzerdő lombozata. Az asszony rálépett a fövenyre. A víz itt sekély volt. Halkan susogva, a fövenyből kibukkant apró, gömbölyű köveket nyaldosva, csobbant ki a partra. Letette maga mellé a gyermeket, leült s a cipőjét lehúzta. Még új cipő volt. Sajnálta. Szépen egymás mellé állította. Újra fölállt. Körülnézett. Nem volt senki a közelben, csendes volt a part. A víz susogása hallatszott s egy varjú halk károngása, amint magasan átröpült a vízen. Jobboldalt, messze rozzant ház állt a part fölött, alatta a víz mellett kis csónak, fűzbokor, a bokor mögül lassú füst szállt az égnek. Lassan fölvette a gyermeket. A szíve erősen megdobbant. A gyermek arcára nézett. Elnök: Következik az 1908. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása s ezzel kapcsolatban a pénzügyminiszter jelentése a m. kir. honvédségnél, a m. kir. csendőrségnél, vlamint az állami lótenyészintézeteknél alkalmazott havidíjasok, gyakornokok és hadapródok illetményeinek felemelése, továbbá a honvéd- és méneskari legénység élelmezésének javítása tárgyában. Következik a részletes tárgyalás. Vertán Endre jegyző olvassa a címet és az egyes szakaszokat. A 2. szakasznál, majd a vízre vetett egy komoly pillantást. Bemártotta a lábát a vízbe s a hideg hirtelen átfutott a testén. Visszahúzta a lábát a vízbőe. A fejét a mellére hajtotta, a szeme átnedvesedett, a keble, a feje rángatózott s egyszerre a gyermek arcát érintette az arca. A fejét hirtelen fölemelte, nagyot lépett, hogy térdig jutott a vízbe s a szoknyája a vizet verte. Egyszerre hangos sírás bugygyant ki a gyermek száján. Fölriadt s hangosan, élesen, követelően visított bele a csöndes tavaszi estébe. Az asszony megrebbent. Ringatni kezdte a gyermeket. Lázasan ingatta a víz fölött a két kezével. A teste borzongott, a foga összecsattant, a gyermek kirúgta a lábát a takaró alól, a fejét nyugtalanul ide-oda forgatta s a parányi kezével az anyja emlője körül kaparászott. Az asszony hirtelen magához szorította a gyermeket. — Éhes! Éhes! — szakadt föl a kebléről meleg részvéttel. — Ó kis ártatlanságom! S egyszerre kilépett a vízből. Leült a partra, gyorsan kigombolta a pruszlikját, kivette az emlőjét s odanyomta a gyermek szájába. Ez mohón kapott belé. Még a kis kezeivel is belemarkolt a puha, hófehér emlőbe. Nagyokat szuszantott, jólesően elfeküdt az anyja kezén s kéjes gyönyörűséggel, cuppogva szívta magába az élet adó nedvet. A füzerdő fölött már kigyuladt az esti csillag. Szikrázva égett a bágyadt, kék színű égen. Az asszony hunyorgatva nézte. Valami szelíd zsibbadás bizsergett át a testén, mint- , ha egy kicsit álmos lett volna. A víz lassan, lassan locsogott, az esti szél gyöngédén, simogatva bujkált a haja között. A rétről, a jegenyefák friss, enyves leveleiről gerjesztő illat ömlött az orrába. Felsóhajtott. A gyermek összeszorított ajkakkal szopott s apa- PESTI HÍRLAP 2 1908. június 2., kedd.