Pesti Hírlap, 1908. augusztus (30. évfolyam, 184-208. szám)
1908-08-13 / 194. szám
1908. augusztus 13., csütörtök. FESTI HÍRLAP 2t sasági ország polgárai, hogy egy férfi, akit a születése haszontalan semmitevésre s egyszersmind egy trón lépcsőjére juttatott, elszabadítja magát a feszélyező békék alól és saját akaratából helyét jó megálló emberré lesz. Ausztriát én két okból hagytam el. Egy főhercegnél a születése hozza magával, hogy haszontalan ember, olyan ember, aki felett mások akarata az úr, akinek nincs joga sem gondolkodni, sem cselekedni. Helyőrségi életet éltem béke idején. Szolgáltam a haditengerészetnél. Nagy rangom volt a gyalogságnál, tényleg azonban csak egy zászlóalj parancsnoka voltam. Tizenhat éves koromban könnyű büntetést kellett elszenvednem, s ez volt életem legmozgalmasabb eseménye, azután teljes egyhangúság következett, teljes tétlenség. Életemet így szorították szűk keretekbe. Nem azért mentem Svájcba, mert a Habsburgok onnan származnak, hanem, mert Svájc a szabadság s a munka országa. Bevégeztem műegyetemi tanulmányaimat Zürichben és mérnöki oklevelet szereztem. Mérnök vagyok, s tudok pénzt keresni, így legalább nem kell nagyon is terhelnem egykori családom költségvetését. Feleségül vettem egy porosz leányt, akinek a bátyja nem élhet a tengeri levegő nélkül. Azért jöttem Franciaországba, mert ez az ország szabad és népe vendégszerető. Ekkor belépett az asszony. Típusa az egyszerű német nőnek. Odalép a férjéhez és megcsókolja. A beszélgetés lassan kint a politikára terelődik át. in— A keleti események nagyon érdekesek’, — mondotta Wölfling Lipót — de hogy mi lesz a végük, azt nem lehet még tudni. Azt azonban valószínűnek tartom, hogy a bolgár fejedelem a nagy zűrzavarban megszerzi magának a királyi koronát. Oh, ő nagyon ügyes ember. A törökországi események nem igen hiszem, hogy tetszenének Vilmos császárnak. ő az ottomán önkényuralmat könnyű szerrel igazgatja tetszése szerint, de a parlamenttel szemben kisebb lesz a hatalma.— (Mennyire hallatszik el az emberi hang?) Az amerikai Coloradoban érdekes kísérleteket végeztek a minap arra nézve, hogy milyen messzire hallatszik el az emberi hang. Kitűnt, hogy ez a távolság átlag 30 kilométert is kitesz. A kísérletet oly módon végezték, hogy egy ember egy hegy tetejéről elkiáltotta ezt a szót: „Bob“. Tőle négy és félkilométernyire ugyancsak egy hegy tetején állt egy másik ember, aki a „Bob“-szót egész tisztán megértette. Persze a távolság, amelyben az emberi hang még megérthető, egyének és éghajlat szerint változó. Hideg éghajlat alatt sokkal messzebbre elhallatszik a hang, mint száraz, meleg éghajlat alatt. Ezért van, hogy télen messzebbről meghalljuk a kiáltást, mint nyáron. Eoster hadnagy, aki egy expedíciót vezetett az északi sarkra, azt mondja, hogy egy tőle két kilométernyire lévő társával egész tisztán meg tudta magát értetni. S Sir Taim Franklin meg azt írja, hogy ő sohasem tudta magát megértetni távolabbról mint 500 méterről. Joung orvos azt mondja, hogy Gibraltában 16 kilométernyire is elhallatszik az emberi hang. A fizikából mindenki tudja, hogy ez a távolság a víz alatt és általában sűrű közegben, megsokszorozódik. A genfi-tón vegzett kísérleteknél például 140 kilométer távolságot értek el. Franklin megemlíti, hogy a vizen 800 méter távolságból meghallotta a két kő összekoccanását. (Drágakőutánzatok üvegből.) A hamis drágakövek előállítása három szakaszból áll: a titokban tartott olvasztásból, a nyomásból és a csiszolásból. A nyers alkatrészek összekeverése után a keveréket basikus béléssel ellátott tégelyekben megolvasztják. A közönséges üvegtől ez az üvegpép főleg nagyobb fokúszilárdsága és magasabb sűrűsége által különbözik. A nyersanyagok minősége, különösen a kvarcé, rendkívül fontos. rendszerint a hegyikristály megőrölt porát, mely a kereskedésben kvarcliszt név alatt ismeretes, használják. A mesterséges drágakövek alapkompozícióját a „strass“ képezi, mely hegyikristály, minium, égetett borax, salétrom, fehér arzén és üvegpor összeolvasztása után jön létre. Az előállítandó drágakő minősége szerint ezt a strasst a megfelelő fémoxyddal festik meg, így ni. az aranytopáz tüzet az uranoxyd adja, a turmalin zöldes kék színét kobatkarbonát segítségével idézik elő, a saphirt kobaltkarbonát és rézkarbonát keverékével, smaragdot réz- és vasoxyddal, rubint antimonittal festik meg. 18 —24 órai egyenletes hevítés után az olvasztás megtörtént. Ezek után a formálás következik, melyet külön műhelyben visznek véghez. Az üvegdarabokat itt fehérizzásig hevítik, formáló fogóval a kívánt alakra formálják, ezután cserépfazekakban lassan lehűtik. Ez utolsó művelet után a durva drágakő a csiszoló műhelybe kerül, ahol homokkő és vaskorongok segítségével megcsiszolják. A végső csiszolás fa vagy ónkorongokkal történik, melyekre vasoxydot vagy ónoxydot hintenek. (Meteorok.) 1866-ban Magyarországon egy 250 kilogramm súlyú meteorit hullott le, 1888- ban a Missouri állambeli St. Genevieben egy 244,5 kilogrammos, a finnországi Bergában pedig ,több szemtanú jelenlétében egy 325 kilogramm súlyú tüzes meteorit hullott le. De ezek még jóformán kis kavicsok azokhoz a meteoritokhoz képest, amelyeket a föld különböző pontján találtak, anélkül, hogy tudnák mikor hullottak le a földre. A meteoritokat ugyanis különösen, ha nagyobb mennyiségű vasat tartalmaznak, könnyen föl lehet ismerni. 1902-ben Willamette Oregonban (Amerika) egy pompás struktúrájú meteorkövet találtak, amelynek súlya 13.500 kilogramm volt. A berlini geológiai gyűjteményben is van egy 1 kilogrammos darabka ebből az égi kolosszusból. Még mnél is nagyobb az a kő, amelyet Campo del Cieleben (Argentina) találtak. Ennek 20.880 kilogramm a súlya. Cape Yorkban egy kerek számban 40 ezer kilogrammos, Banchitonban pedig egy 50 ezer kilogrammos meteoritet találtak. Porto Alegreben 1900. február 21- én egy meteor hullott le, amelynek átmérője magasságban 26 méter, szélességben pedig 17 méter volt. A legtöbb meteor azonban a föld légkörébe jutva, esés közben szétpattan apró darabokra. Egy 1869-ben a svédországi Hesle közelében lehullott meteor 500 apró darabra pattant széjjel s a legnagyobb darabok súlya nem volt nagyobb 1,8 kilogrammnál. Körülbelül egy évtizeddel ezelőtt Kolozsvárott egy lehulló meteort figyeltek meg, amelynek szertepattanó darabjai körülbelül 25 kilométernyi területen hullottak le. Körülbelül 100 ezer apró darabra hullott ez a meteor s a legkisebb darabja 1 gramm, a legnagyobb 35 kilogramm volt. Dacára az eléggé sűrű meteorhullásnak, múlt hónapban történt Amerikában az első eset, hogy egy lehulló tüzes meteor agyonütött egy embert. (Növényi tej.) Egy japán folyóirat olyan tejről tesz említést, mely növényből készül. A sójababot ugyanis először vízben megpuhítják, aztán szitán keresztülnyomkodják, a szitán átcsurgott anyaghoz kevés cukrot és foszforsavas káliumot kevernek és addig főzik, míg tejsűrűségüvé nem lesz. Ennek a növényi tejnek a színe egészen olyan, mint a tehéntejé, íze is alig különbözik tőle, igen tápláló és olcsó, épen ezért a japán háziasszonyok igen szívesen használják főzésre. (London’gyomra.) Egy londoni lap statisztikát készített azokról a terményekről, amelyek London piacára kerülnek. Azonban ezen statisztikában nicsenek hiteles adatok a Covent-Garden zöldség- és gyümölcsvásárjáról, mert ezeknek a beszolgáltatását a tulajdonos megtagadta. De dacára ennek, mégis legalább megközelítőleg megállapította, hogy London naponta 3000 tonna burgonyát, 750.000 fej káposztát és körülbelül 90.000 liter babot és lencsét fogyaszt. Szerkesztői üzenetek. — Kéziratokat a szerkesztőség nem, ad vissza és névtelen levelekre nem válaszol. — — Vandalizmus. Körülbelül igaza van, hogy a neveletlenek városa Budapest. Aki nem hiszi, sétáljon naponta pár órát és figyeljen. Olyan tapasztalásokat fog tenni, hogy felfordul a gyomra. Tudniillik, ha nem , neveletlen az illető maga is. Mert ha neveletlen, akkor nem fog látni semmi különöset. Az utcákon nem találni egyetlenegy házat, amely be ne volna firkálva, piszkolva, ameddig a kéz fölér. Az inasgyerekek és csibészek cselekszik ezt. Nekik örömük, hogy trágár rajzokat, szavakat szerkesztenek minden sima falra, minden kerítésre. Mindenütt, ahová egy szó elfér, találunk is szót, többnyire ocsmányal, krétával, plajbászszal írva. A sétatereken kivétel nélkül összevissza van faragva minden pad, részint monogrammokkal, részint pornográf szavakkal. A terek és fák vaskerítései szintén. Ahol sodronyból való a kerítés, elszaggatják vagy legalább megrongálják. A filigrán vaskerítéseket apránként letördösik. A vaslábú, nehéz padokat hányszor látni megcsonkítva! Ha arra használnák, amire valók, úgy évszázadokig kellene tartaniok. Budapesten tíz esztendő múlva ki kell őket cserélni. Az itteni durva neveletlenség nem ismer könyörületet. Könnyebb a lelke némelyik embernek, ha valahol kárt csinálhat, avagy ott hagyhatja a mocskos névjegyét. Nem vandalizmus ez, hanem neveletlenség. A közönséges, minden szép és jó iránt vak gyűlölettel eltelt egyén megnyilatkozása. Az olyan egyéné, aki még az iskolakerülést se folytatta sokáig. Mert aki szeretett iskolába járni, az ilyeneket nem tesz. Schopenhauer mondja írásai egyikében, hogy némely ember csak azért képes gyilkolni, hogy áldozata zsírjával a csizmáit megkenhesse. • Hát nem minden ilyen ember gyilkol. Hanem gyilkolás helyett, amelyért mégis csak felelni kell, egyéb neveletlenségekben nyilvánítja a mivoltát. Kárt és rondaságot csinál, mert neki ez élvezet. A rendőr? Napjában százszor lát ilyeneket. De nálunk nincs utasítva a rendőr, hogy fogja fülön a kárt és rondaságot csinálókat is. Nálunk tehát a hatóságok érzéke is hiányzik. Ami az állatkínzást illeti, ezen a téren néha mégis beavatkozik a rendőr. De azért Budapesten száz közül kilencvenkilenc állatkínzás megtorlatlanul marad. Van még ezerféle egyéb neveletlenség, amely mindennapos. Felháborító például a diskurzus, amit munkások néha az utcán folytatnak. Mintha egyedül volnának az óceán egyik elhagyatott szigetén, gyalázatos kifejezésekkel traktálják egymást, bakamódra káromkodnak, mindezt teszik a járókelők füle hallatára. Még gyönyörködnek is röhögve, ha a közönség szégyenkezik. Nyolc-tíz éves gyermekektől is hallani olyan beszédeket, hogy az embernek a vére fellázad. Azonban a rendreutasítás egy pár pofonnal: ez tiltva van. A rendőrség? Nem csinálhat semmit, mert az ilyen dolgokra nincs paragrafus. Közbotrány okozása? Ugyan kérem, miért kellene a mosdatlan szájú embereket megfenyíteni? Had fejlődjön ez a budapesti specialitás. Talán ez az elve a hatóságoknak. Azonban tömérdek úri ember, aki az intelligenciához tartozónak véli magát, Budapesten egy húron pendül a kocsisokkal. A kávéházakban és vendéglőkben kell őket megfigyelni. Úgy beszélnek és bánnak a pincérekkel, mint a kapcájukkal. Azt hiszik, hogy a nyomorult pár hatosért, amit ott elköltenek, előttük mindenki hasra esni Löte■les. Arra az álláspontra, hogy minden ember egyenlő, csak a foglalkozása más, ők képtelenek fölemelkedni. Soha azt a szót, hogy „kérem“, ki nem mondják. Még kevésbbé köszönik meg, ha a pincér hoz valamit nekik. Úgy tekintik azt, aki kiszolgál, mint valami rabszolgát. Ebédnél vagy vacsoránál ülünk egy előkelő vendéglőben és jóízűen falatozunk. Egyszer csak a szomszéd asztalnál elkezd krákogni és köpködni egy úr, olyan hangosan, olyan élvezettel, olyan osztenzációval, mintha rajta kívül senki se volna ott. Ez az utálatos szokás a kontinensen nálunk van legjobban elterjedve. Még Amerikában se krákognak és köpködnek annyit, mint Budapesten. Persze, bölcs Salamon szerint a saját excrementuma nem undorítja az embert. De undorít mást. Azért a jó nevelésű ember olyan csendesen és diszkréten használja a zsebkendőjét, hogy senki se veszi észre. Nálunk Budapesten néha örülhet a külföldi, ha nem köpnek a tányérjába. Kérdezősködünk valamely utca vasty középület után? Tíz közül kilenc esetben goromba választ kapunk. Egy bérkocsisnak nem lehet olyan gavallérosan fizetni, hogy ne keveselje, mégpedig feltűnően. A munkásnép általában gyűlölettel néz minden jól öltözött emberre. És ha kellemetlenséget csinálhat neki, kéjjel csinálja meg. Szóval: virul Budapesten a közneveletlenség. Sehol úgy nem igazolódik be a közmondás igazsága, hogy „homo homini lupus.“ Előzékenység, udvariasság, alig ismert fogalmak. Az iskolák vásott kölykeiből lesznek a vásott emberek. Nem is tanítják nálunk sehol, hogy a társas érintkezésben mutassunk jó nevelést. Vagy huszonöt év előtt azért kellett kiadni a „Pesti művelt társalgót.“ Úgy látszik, hogy az egykor nevezetes könyvből bizony nem művelődött és nem nevelődött a mai nemzedék. Egyedül a sajtó irtja a neveletlenséget. Az aszfaltbetyárságot, ezt a szintén budapesti specialitást, már félig kipusztította. Talán sikere lesz a többi neveletlenség kipusztításában is. Amerika egyes városaiban egyesületek alakultak az udvarias modor elterjesztése végett.