Pesti Hírlap, 1908. augusztus (30. évfolyam, 184-208. szám)
1908-08-26 / 204. szám
1908. augusztus 26., szerda. PESTI HÍRLAP ____________________________ 11 — (Az asztalosmesterek harca a munkásokkal.) 11. Budapesti AsztalosmesterekSzövetségétől kapott értesülésünk szerint téves egyik estilapnak az a híradása, mintha a nagyobb mesterek azért nem zárták volna ki szombaton munkásaikat, mintha nem akarnák végrehajtani a szövetség határozatát. A valódi ok az, hogy a pénteken kimondott határozatról szóló értesítéseket pénteken este a főpostahivatal, ahol a szövetség ajánlott levelekben akarta feladni, formahiba miatt visszautasította; a levelekre ugyanis a Vili. ker. posta tag-cédulái voltak ráragasztva. A leveleket tehát csak szombaton délelőtt lehetett feladni a VIII. kerületi postán s igy azok legnagyobb része késő délután, 5—6 óra felé jutott el a mesterekhez, kik akkor már részben ki is fizették munkásaikat, s igy a szövetség határozatát akkor nem hajthatták végre. Téves hír az is, mintha a szövetségből való kilépéssel a határozat végrehajtásától bárki is szabadulhatna, mert a tagság 3 évre kötelező s a legrégibb tag is csak majd 2 év múlva léphet ki a csak egyéves szövetségből. A szövetség tudatja a mesterekkel, hogy e héten (szombaton) mindazok a mesterek ki fogják munkásaikat zárni, akik múlt héten ezt nem tehették, sőt ki fognak zárni még azok a szövetségbe nem tartozó mesterek is, akik a kizárást Thék Endre magatartásától tették függővé, mert szombaton Thék is felfüggeszti a munkát, minthogy szövetségi tag létére mást nem is tehet. Az építőiparosok szövetsége pedig már intézkedett, hogy a kötelékébe tartozó vállalatok is elbocsássák asztalosmunkásaikat, amit a vállalatok szombatra mteg is ígértek. Igaz azonban a híradásnak az a része, hogy a munkások a kizárást megelőzőleg nyugodtan dolgoztak, mert meg voltak elégedve. Nem is miattuk történik a harc, hanem a 12 bojkottált szövetségi mester védelmére s amint ennek a 12 mesternek a műhelyét a segédek feloldják a bojkott alól, a harcnak rögtön vége lesz. A kizárt, valamint a még munkában álló asztalossegédek mintegy kétezren kedden este a Vázsonyi-kertben, ahol a sztrájktanyájuk van, gyűlést tartottak. Fleischer Dávid vezette a tanácskozást, a hatóságot Seszler Hugó rendőrkapitány képviselte. Pelczéder Ágoston az asztalossegédek kizárásáról referált. Hiába fáradozott az asztalosmesterek végrehajtó bizottsága a segédek kizárása körül, a terv nem igen sikerült mert 218 szövetségi tag közül csak 95 mester 565 segédet zárt ki; a gyárakban és a nagy műhelyekben körülbelül még 4.000 segéd tovább is dolgozik. Arra utal, hogy nem a segédek, hanem a mesterek szegték meg a kollektív szerződést. Megtámadja a kereskedelmi minisztériumot, amely az engedélyt megadta a szerződés fölbontására. Mi a békét, kívántuk, a mesterek a harcot provokálták. Örvendetesnek mondja, hogy Thék Endre gyáros, aki 400 segéddel dolgozik, kijelentette, hogy ő munkásait nem zárja ki. A harcban álló segédek segélyezésére nézve a bérbizottság már intézkedett. Amunkában állók heti keresetük bizonyosszázalékát a sztrájkkasszába fogják fizetni, azonkívül még egy sztrájkalapjuk van, amelyből a kizártakat segélyezni fogják. A nőtlen segédeket pedig, vidékre küldik. Ahol lehet egyezkedni, fölveszik a munkát, de abojkottált műhelyekben csak akkor, ha követeléseiket teljesítik. Végül szolidaritásra buzdítja a kizárt munkásokat. Beszélt még Wettner Jakab, aki párhuzamot vonz a mesterek és a segédek terrori közt. Csak rövid ideig tarthat ez a kizárás — úgymond, — ezután folytatni fogják a műhelybojkottot. Ha szerződést kötünk, ez csak egy évre lesz megkötve, mert a jövő évben a munkabérek emelése céljából általános sztrájkot inszcenálunk. .Kéri, hogy respektálják a bérbizottság intézkedéseit A gyűlés a következő határozati javaslatot fogadta el: A gyűlés határozatilag kimondja, hogy a kizárt és sztrájkban álló asztalos munkásokat a legmesszebb menő anyagi és erkölcsi támogatásban fogja részesíteni. Egyben megállapítja a gyűlés azt is, hogy az asztalos ülésterek által hosszú idő óta tervezett általános kizárás nem sikerült. A gyűlés résztvevőin e körülményből csak újabb erőt merítenek a küzdelemre és eltökélt szándékuk harcukat győzelemmel befejezni. Megbotránkozik a gyűlés azon körülményen is, hogy amíg az asztalosmesterek érdekében mindent elkövetett, a hatalom a dolgozni akarók védelmére, addig, szófiáimul tűri, hogy a mesterek terrorizálják dolgoztatni akaró társaikat. A gyűlés újra megállapítja, hogy az 1905- ben lejárt szerződést a munkáltatók szegték meg, sajtójukban és a kereskedelmi minisztériumban is kijelentették, hogy a szerződést megszűntnek tekintik. Mindezek után a gyűlésen megjelentek a mesterek bűnéül és hibájául tudják be a bekövetkezett eseményeket, de egyben lizalorumal tekintenek a fejlemények elé. (Vérhas a katonák közt.) A görzi helyőrség csapatai között, görzi távirati jelentés szerint vérhas-epidémia tört ki. A helyőrségi kórház tömve van betegekkel. A könnyebb betegeket a kaszárnyában ápolják. (A konstantinápolyi tűzvész.) Még mindig nincs pontosan megállapítva a konstantinápolyi borzalmas tűzvész alkalmával leégett házak száma. A hivatalos vizsgálat és a lapok jelentései szerint számuk 1934 és 2004 között ingadozik. A tűz által sújtott személyek számát húszezerre teszik, két százalékuk keresztény, a többi mohamedán. A szultán ötezer, a Banque Ottomane kétezer, a nagyvezér és a sejk-al-izlám száz-száz és a miniszterek ötven-ötven fontot juttattak a kárvallottaknak. Mindenfelé gyűjtést rendeznek, amely kedvező eredménynyel jár. Állami és magánúton buzgó tevékenységet fejtenek ki a károsultak érdekében. Konstantinápolyból táviratoztak. A tűz által károsult lakók 58 százaléka török. Mintegy 120.000 ember jár-kel hajléktalanul a városban. A szultán élelmiszereket osztatott ki köztük és 5000 fontot adott, hogy a nyomort enyhítse. (Goethe születési lapja.). Frankfurtból táviratoztak. Az itteni anyakönyvi hivatalban véletlen folytán észrevették, hogy az anyakönyvnek az a lapja, melybe Goethe születése volt bevezetve, hiányzik. Az anyakönyvi lapot kitépték és ellopták. Az anyakönyvi lapot vagy valami ritkasággyűjtő keríthette hatalmába, vagy pedig valami haszonleső abból a célból, hogy azt ilyen smokkoknál jó pénzért értékesítse. (Lovagias ügy Szent István király miatt.) Dr Árkay Ferenc kereskedelemügyi miniszteri fogalmazó dr Hódy Lajos miniszteri titkár és Hódy Gyula országgyűlési képviselő megbízottjai útján provokáltatta Benedek János országgyűlési képviselőt." Az ügy előzményei a következők: Szent István napján Cirkvenicán nagyobb társaság előtt a Therápia nagyszállóban Benedek János országgyűlési képviselő azt mondotta Szent István királyról, hogy „vén hülye.“ A képviselő eme kijelentését az egész magyar kolónia nagy felzúdulással fogadta és dr Árkay Ferenc kereskedelmi miniszteri fogalmazó azt a megjegyzést tette, hogy egy ilyen nyilatkozatot Szent István királyról nem egy magyar országgyűlési képviselőnek, de még egy sarki hordárnak sem szabad tenni. A miniszteri tisztviselő és Benedek képviselő között erre személyes összeszólalkozás történt, amiből kifolyólag Árkay lovagias útra terelte az ügyet. ■ Benedek János orsz. képviselő annak kijelentésére kért fel bennlünket, hogy ő kritikai megjegyzéseket tett ugyan, teljesen bizalmas családi körben arra, helyes-e április 11-ikét és augusztus 20-ikát nemzeti ünneppé erőltetni? Helytelenítette István király ama nézetét, hogy csak a több nyelvet beszélő ország lehet igazán nagy és hatalmas, de olyan kijelentést, hogy Szent István „gazember“, nem tett. (Szenzációs régészeti lelet.) Káda Elek, Kecskemét város nagyhírű polgármestere, aki mint archaeologus is nagy tekintélynek örvend, néhány nap óta, mint kecskeméti levelezőnk írja, a Kecskeméthez néhány kilométerre fekvő Ladány-Bene pusztán végez ásatásokat. A ladánybenei homokban hatalmas jazugtemetőknek kell lennie és igy nagyon természetes, hogy ott tekintélyes kincsek hevernek, amelyek az archaeologia szempontjából roppant fontosak. Legalább a jelek erre engednek következtetni. A napokban azután komoly és bámulatos leletre bukkant Kada Elek. Amint egy csomó jazygsirt felkutatott, mélyen a vízben (a vizet tartalmazó talajban) egy jazug, fegyveres férfi sírjára akadt. Több értékes tárgy között bronzereket, római fibulákat stb. talált a sírban. A harcos lábánál pedig több edényt. Amint ezen, jobbára ,agyagedényeket figyelmesen átnézte és kutatta, annak dereka táján, erősen benyomva, belepréselve két sor ékirást fedezett fel. A lelet meglepte Kadát, mert ez az első írás, amit a jazyg sírokban felfedezett. Azonnal lemásolta és nagyítva a mai gyorsvonattal felvitte Budapestre. Kada Eleknek az a véleménye, hogy az ékirásnak, szakértői útján, nemcsak esetleges helyes értelmét is sikerül majd felfedezni, hanem esetleg a rokonszármazású törzsekre is némi világosságot fog felderíteni. Az eddigi ásatásaiban, ahol tudniillik jazyg-sirokat fedezett fel, azok gazdag tartalma dacára, semmiféle írásnak nyomára nem akadt, holott kutatásainak célja különösen erre is irányult. A ladánsibenei ásatásnak, amely különben csak most kezdődött, úgy látszik a mostani szenzációs és a tudományos világban is méltó föltünést keltő eredménye után, — lehetnek még nagyérdekű sikerei. — (Az örökség miatt.) Bojica községben, mint dévai tudósítónk táviratozza, Hencz testvérek apjuktól rájuk maradt örökség miatt pörben állottak. A törvényszék a napokban ítélkezett az örökösödési perben és az ítélet szerint Hencz Miklós pernyertes lett. Midőn a bíróságtól hazajöttek, öcscse, Hencz Lázár, fölkereste bátyját és arra kérte, adja neki át a pörnyertes birtokrészt. Miklós ezt megtagadta, mire Lázár egy konyhakést rántott elő és azzal bátyját sziven szúrta, aki nyomban meghalt. A csendőrség a testvérgyilkost letartóztatta. (Zendülés egy tót községben.) Pozsonyból jelentik: Magasfalu községben vasárnap a tűzoltóünnepélyből kifolyólag valóságos zendülés volt. A táncmulatságon a tót ifjak vörös-fehér-kék szalagokkal díszített kalapokban jelentek meg. A csendőrök felszólították a legényeket, hogy ne tüntessenek és vegyék le a tót szinü szallagokat, de azor vonakodtak azt megtenni. Erre az egyik csendőr a mellette lévő legény kalapját levette és a szallagot arról letépte. A nép ezt látva eleinte zúgolódni kezdett, majd a csendőrökkel szemben fenyegető állást foglalt el. A csendőrörsvezető felszólította a népét, hogy békésen oszoljon el. A csendőrök, miután a nép nem engedelmeskedett, a levegőbe lőttek, ezután pedig a népet szuronyszegezve kergettél szét. Egy Jurik Ignác nevű földművest a csendőrök szuronynyal megsebesítettek. Miután a községben ezen eset óta az izgatottság nem csillapodott, afőszolgabíró 25 csendőrt rendelt ki. A pozsonyi ügyészség a tüntetés rendezői ellen megindította a bűnvádi eljárást. (A mentők működése a múlt hónapban.) A Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület a folyó év július havában első segítségben részesített 540 férfit, 219 nőt, 36 tíz éven aluli gyermeket, összesen 795 egyént; 638 esetben a mentők szállítási eszközeit vették igénybe; a mozgóőrség 108 esetben teljesített szolgálatot. Vaklármára 18 esetben hívták a mentőket. A július havi működés főösszege 1609. A folyó évi összes működés pedig 10.954. Az egyesület fenállása óta a mentőket 244.033 esetben vették igénybe. Az 1908. esztendőben legtöbbször igénybe vették a mentők segítségét május hónapban, amikor 1699 esetben vonultak ki. (Négy és fél nap alatt Amerikába.) A Cunard társaság hajóóriása, a Lusitania, mint londoni tudósítónk táviratozza, ismét világrekordot ért el Európa és Amerika közötti útjában,amennyiben a Liverpool és Newyork közötti utat négy nap, tizenöt óra és huszonöt, perc alatt tette meg. Legnagyobb napi járata 650 csomó, átlagos sebessége pedig óránként 25,05 csomó volt. Az eddigi világrekord, amelyet szintén a Lusitania ért el két hónappal ezelőtt, négy nap, tizenkilenc óra és harminchat perc volt. (Zászló-affaire Nyíregyházán.) Különös zászló-affaire támadt Nyíregyházán a király születése napján az úri kaszinó tagjai és a tisztikar között. Augusztus 17-én ugyanis, a király születésnapjának előestéjén, a kaszinó gazdája arra utasította a szolgát, hogy tűzze ki a kaszinó kapuja fölé a nemzeti szinű zászlót. A szolga le is vitte a zászlót az utcára és épen el akarta helyezni a kapu fölé, amikor odaért Lázár Kálmán, a kaszinó alelnöke és tekintettel arra, hogy eddigelé sem volt szokásban, ez alkalomból a zászló kitűzése, igy szólt a szolgához: — Vigye csak vissza a zászlót a helyére. Nem kell kitűzni. . E szavakat meghallotta a helybeli huszárezrednek történetesen arra sétáló ezredese, Kahler János és odament az alelnökhöz s megkérdezte tőle, hogy miért viteti vissza a zászlót. Az alelnök azt felelte, hogy eddig elé sem tűzték ki soha a király születése napján a zászlót, tehát fölöslegesnek tartja, hogy ez most megtörténjék. Az ezredes a kapott válasz után otthagyta az alelnököt. Még aznap délután levelet kapott a kaszinó választmánya Kahler János ezredestől, Otschinek Károly alezredestől és dr Schön Gyula ezredorvostól, melyben ezek bejelentik a kaszinóból való kilépésüket. A főtiszteket sorra követik az ezred többi tisztjei, akik nyakra-főre küldik kilépési nyilatkozatukat. A kaszinó választmánya ez ügyben rendkívüli gyűlést tartott, melyen sajnálattal tudomásul vették a katonatisztek kilépését, majd pedig határozatilag kimondták, hogy az alelnököt semmi célzatosság nem vezette, mert nem is tudott a gazda korábbi intézkedéséről. (A várétsági rablás.) Hétfőn éjjel, mint Ruttkáról táviratozték, az ottani csendőrörs távirati megkeresésre letartóztatott egy horvát munkást, akinek személyazonossága teljesen ráillik a várrétsági rablógyilkosok negyedik tettesére. Reggel csendőrfedezet mellett Garamhidvégre kísérték a nyomozás folytatása végett. A budapesti ügyészség megkeresésére Újvidék városának rendőrkapitánya megindította a nyomozást Kamenicán, a beocsini vasútépítő munkások között, a vácrétsági rablógyilkosság egyik tettese, Meszics József után. A nyomozás — mint Újvidékről táviratozzék — kiderítette, hogy az elfogott gyilkosok közül annak, aki magát Marovics Márkénak nevezte, igazi neve Rukavina. A másik tettesnek, Orlics Györgynek keresztneve Miklós. Vezetéknevét még nem sikerült megállapítani. Orlics György márciusban fölkereste a beocsini vasúti építés munkavezetőjét és munkát kért, de nem kapott. Ekkor egy tüszőben nagymennyiségű aranypénzt láttak nála. „