Pesti Hírlap, 1908. szeptember (30. évfolyam, 209-234. szám)
1908-09-01 / 209. szám
2 Jenkor aktuális belpolitikai problémának a Sürgős napi kérdések közé leendő beállítására. Ismételjük, nem angol rendszert sürgetünk a magyar ifjúság részére, hanem magyart. Hiszen annyiszor, mégpedig joggal és igazán hirdetjük, valljuk, bizonyítjuk magyar voltunknak nagyszámú kiválóságait, hogy azoknak a faji általánosságból az egyéni elkülönzésbe átvitele a nevelés, iskolai oktatás segélyével elsőrendű kötelességünk a nemzet jövendő fenmaradása iránt. Lehetetlen ennek az óriási terjedelmű nemzetléti problémának csak a legkiemelkedőbb részleteire is egy futó napi elmélkedés keretében kiterjeszkedni. . Elég rámutatni arra a megdöbbentő hanyatlásra, mely értelmi kiképzés, jellemfejlesztés szempontjából mutatkozik a régi s a jelenlegi magyar közoktatásnak, legkivált a középiskolai részleténél. Minket nem kápráztat s nem ejt optikai csalódásba a középiskolai tanári kar igen jelentékeny s mondhatni legképzettebb részének az a végeredményében egyenest romboló és káros nagyzási mániája, hogy már a gimnázium és reáliskola alsóbb osztályaiban is egyetemi terjedelmű, színvonalú és módszerű előadásokkal mérgezik meg a kezükre bízott Zsenge diákság túl fogékony agyvelejét. Szívesebben látnék a régi módi kollégiumi és szerzetes professzorokat, akik maguk végezvén egy-egy osztály összes anyagából az oktatást, igazán vezetői s a kölcsönös megismerés és nemigén családias együttérzés révén valósággal, a szónak legangolosabb, de tisztán magyar értelmében nevelői is voltak a kezük alól erős, bevégzett egyéniségül kikerült tanuló ifjúságnak. Apponyi a függetlenségi politika irányáról. Sághy Gyula beszámolója. Sághy Gyula, a somorjai kerület orsz. képviselője, vasárnap fejezte be beszámolókörútját kerületében. Ezúttal két községet látogatott meg: Püspökit és Felit. Féli községben gróf Apyonyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter is megjelent a képviselő társaságában és nagyfontosságú nyilatkozatokat tett a függetlenségi politika irányáról. Az új útirány: az ország függetlenségének kitartó munkával, lépésről-lépésre való megteremtése, mindenféle oktalanság elkerülésével. Bízik a nemzet dicsőséges jövőjében, mert nemcsak a sok bajt és nehézséget látja, hanem a módját is annak, ahogyan e nehézségeket elháríthatjuk és bajokat legyőzhetjük, úgy Sághy beszámolóját, mint a miniszter fejtegetéseit nagy lelkesedéssel fogadták. Részletes tudósításunkat az alábbiakban adjuk: — A beszámoló. — Reggel 9 órakor Püspökiben a községháza udvarán tartotta meg Sághy Gyula beszámolóját. Ismertette az országgyűlés eddigi működését, fölsorolta a szociális, közgazdasági és kulturális eredményeket, melyeket a mostani kormány létrehozott, foglalkozott a horvát és nemzetiségi obstrukciókkal, amelyeket a legnagyobb mértékben elítél. Ezután a mostani országgyűlés jövő feladatait ismertette, különösen az általános választói jog és az önálló magyar nemzeti bank kérdését. Az önálló magyar bank létesítése a függetlenségi párt egyik leglényegesebb programmpontjának a megvalósítása. Az önálló bankot 1911-re minden körülmények között föl kell állítani, mert ezzel kivivatik Magyarország pénzügyi függetlensége Ausztriával szemben és akkor könnyebb lesz 1911-ben a külön vámterületet fölállítani. Az esetleges rázkódtatásoktól nem kell félnie az országnak, különösen azért nem, mert a külön vámterület fölállítása is rázkódtatással fog járni és így akkor, amikor a külön vámterület fölállítására kerül a sor, a pénzügyi különválás nehézségei már le lesznek küzdve. Másrészről sürgetés , szükség van a bankra azért is, mert míg nem vagyunk teljesen függetlenek, nem tudjuk megakadályozni az oly eseteket, mint aminő most is történt, hogy budapesti pénzintézetek nem átallották az osztrák pénzintézetekkel is kartelbe lépni, hogy bizonyos magasabb kamatlábat érhessenek el. Az önálló banknak a megoldása, elősegítheti a fúziót a tb-es pártokkal és ha az általános választói jogot is sikerül közmegnyugvásra megoldani, akkor még egy másik nehézség is elesik, amely ma, még a fúzió megvalósítását is akadályozza. Míg ez a két kérdés teljesen megoldva nincsen, a fúziót nem tartja közvetlenül aktuális kérdésnek s különben is csak oly fúziót tart egészséges alakulásnak, mely az országra nézve is minden tekintetben hasznos. Ez a fúzió pedig olyképen volna a leghelyesebb, ha a 67-es pártok, követve gróf Apponyi Albert példáját, beolvadnának a függetlenségi pártba. A függetlenségi eszme alatt egyesülhetnek az összes magyar pártok, mert minden magyar ember végcéljaként Magyarország függetlenségének kivívását kívánja. Csak a végcél elérése tekintetében, lehet eltérés és ezért egy hosszú időre szóló munkaprogrammot kell kidolgozni, amely programaik alapján lépésről-lépésre haladhatnak előre a teljes függetlenség kivívásához. ■ Olyan fúziót, amilyent Deák Ferenc kötött 1875-ben, nem tart célravezetőnek, mertakkor a fúzió jogföladással történt. Olyan nemzet pedig, mely jogait föladja, nem haladhat előre. A képviselő beszédét nagy lelkesedéssel fogadták és Tyukos János esperes-plébános a község választói nevében köszönetet mondott a kerület képviselőjének, hogy hathatósan szállott síkra a függetlenségi eszmék érdekében és választókerülete érdekeit is mindig szem előtt tartotta. Püspökiről Sághy Gyula orsz. képviselő Féli,be ment, ahol a templom előtti téren nagy közönség gyűlt, egybe a képviselő beszámolójának meghallgatására. A beszámolóra eljött gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter is, aki a közeli éberhardi kastélyában tartózkodik. Sághy Gyula itt ismételten nagy tetszés mellett ismertette a politkai helyzetet, majd gróf Apponyi Albert szólalt föl. . .1 miniszter beszéde.. . Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatás- ügyi miniszter nagy figyelem közepette a következő beszédet mondotta: — Magyarország egyik legnagyobb jogtudósának, aki közel 400 évvel ezelőtt élt, szava szerint Magyarország a szokásjognak az országa. A szokás azt jelenti, hogy nemcsak azt kell követni, ami a törvénykönyvbe be van írva, amit az országgyűlés és a király megállapítottak, hanem azt is, amit a nép mindenkor, mint jó szokást, megtartott. Ennek folytán kötelezve érzem magam, hogy ebben a gyülekezetben fölszólaljak, mert valahányszor tisztelt barátommal, Sághy Gyulával, megjelentem, mindig fölszólaltam. Ezen szokásomtól azért, mert történetesen miniszterré lettem, nem térek el, mert azt óhajtom, hogy lássák, hogy mentül kevesebb különbséget tett bennem az, hogy most miniszter vagyok. Ugyanaz vagyok ma, mint miniszter, ami voltam, mint ellenzéki; ugyanazt akarom ma megvalósítani, hacsak talán más eszközökkel is. (Lelkes éljenzés.) Vádolják a függetlenségi pártot azok, akik egy kanál vízbe fojtották volna azelőtt a függetlenségi eszmét és most egyszerre úgy lépnek föl, mintha rajonganának érte, mintha egy félórát sem tudnának várni, hogy megvalósuljon, vádolják a függetlenségi pártot, hogy lemondott céljairól. Azt mondják: a híres függetlenségi pártnak három tagja benn van a kormányban, hát most hol van az ország függetlensége? Nincs meg a külön vámterület, a katonát még ma is németül kommandirozzák, mint azelőtt, hol van az a nagy függetlenség ? Én megmondom, hol van. Ha valaki egy meredek hegynek nekimegy, föl akarja a szekerét vinni a hegy tetejére, befog két lovat, nem bírják, befog négy lovat,, ha azok sem bírják, befog hatot, befogja az ökreit is és a végén látja, hogy sehogy sem tudja a szekeret a meredek hegyen fölvinni. Akkor észreveszi, hogy a hegy körül egy szépen görbülő út megy föl, azon bár kissé lassabban, de följut. Mikor okosabb, ha tovább fog menni a meredek utón "és jószágait elcsigázza, vagy bá' kerülő utat választ, anélkül, hogy a jószág erejét fogyasztaná? Az okosabb ember ezt cselekszik . Elsőnek lenni, nem azt jelenti: bolondnak lenni, hanem az okos után haladni. Mivel tapasztaltuk, hogy a meredek utón nem tudunk följutni, ha a nemzet minden erejét megfeszítjük, az csak elcsigázza a nemzetet és mivel fölfedeztük, sőt merem mondani, tudjuk, hogy van egy kerülő út, amelyen lassan fölérünk a csúcsra, mint okos emberek ezt az utat választottuk. Megyünk ezen az úton anélkül, hogy a nemzettől nagy áldozatokat kérnénk. (Éljenzés.) A külön vámterület ma még nincs meg, mondta tisztelt Sághy barátom. Miért? Azért, mert azok, akik a nemzetnek urai voltak mi előttünk, lehetetlenné tették megvalósulását azáltal, hogy idegen országokkal önhatalmúlag megmásíthatatlan szerződéseket kötöttek. Ha tehát szerződésszegők nem akarunk lenni, fönn kellett tartanunk s igy csak akkor lehet meg a külön vámterület, amikor azok a szerződések lejárnak. De akkorára biztosítottuk az országot, a szekerünknek a rúdját odafordítottuk a függetlenség felé. Azt mondhatja valaki, nem nagy dolog a szekér rudjat adagának. Ez a ,homályos mondat, nagyságos asszonyom, egyszerűbben, de kissé illetlenül kifejezve, következőt jelent: engem nem lehet bolondítani. Ne komoruljon el az arca, drága nő, nem vád ez a kijelentés. Maguknak, nőknek, szent joguk, hogy egyes férfiakat bolonddá tartsanak. Úgyis még mindig több férfi tartja magukat bolonddá. Persze ehez a megfelelő férfit kell kiválasztaniok. Én például nem vagyok alkalmas az ilyen műveletre. — Megint homályosan kezd beszélni. — Jó, hát beszélek egész világosan. Köztünk, nemde, csak a házasságtörés nevű népszerű műveletről lehetne szó. Ugye, ahoz, hogy maga elváljon a férjétől s hozzám jöjjön feleségül, magának nincs elég akaratereje, nekem nincs elég pénzem? Ez mindkettőnk életének gyökeres felforgatását s egész új kialakulását eredményezné, ez pedig mindkettőnk számára túl nagy vállalkozás volna. Marad tehát a titkos viszony már nem ismeretlen módja. Csakhogy itt épen az a bökkenő, maga nem lesz sohse hajlandó férje megcsalására. Maga nem fog házasságot törni. Maga nem a titkos viszonyok embere. Ne csodálkozzék, hogy én ezt tudom. Ne gondolja, hogy én a lélekbe látok, ahol magának be van írva ez a hátsó gondolat: egész a házasságtörésig, de azt nem. Én nem a lélekbe látok, hanem a zsebbe. Magánál, nagyságos asszonyom, a sok házasságtörési akadály közt, mert hisz ilyenek és úgy megállapíthatók, mint ahogy megállapíthatók a házassági akadályok fajtái, a vagyoni akadály forog fenn. Azaz: maga, nagyságos aszszony, szegény nő, aki mindenképen reá van szorulva a férjére,, erre a házasságra, amelyben él, tehát érthető módon nem kockáztatja azt, hogy kicsöppenjen ebből a mostani fényes, meleg, puha állapotból. Ha magáról megtudja Gross úr, hogy megcsalja, ha biztosan, kétséget nem hagyó módon tudja meg s magát visszaküldi a Dob utcába kedves szüleihez, akiktől fölszedte s a Bajza-utcába bevezette, akkor magának egyszerre vége. Akkor maga anyagilag, erkölcsileg, szépségileg, eleganciailag, egyszóval mindenféleképen letört. Volna magának is vagyona, volna magának a háza egy jómódú család, egy előkelő társadalmi réteg által megvédve, amelybe büszkén sétálhatna vissza, ha,férje kicsinyeskedő féltékenysége felbontaná a házasságot, akkor maga meg merné törni ezt a házasságot. Mert a hajlam, a vérbeli hajlandóság, a jóakarat, az megvan. Erkölcsi okok, azt tudom, nem hátráltatják. De a pénz, drága nő, a pénz, hatalmasabb, mint az erkölcs. Az közénk áll s nem engedi, hogy a mi viszonyunk komolylyá váljék. Mivel pedig én a világ végéig húzódó flirteket nem szeretem s a maga biztatása dacára is tisztában vagyok azzal, hogy maga nem lépne át azon a határon, amelyen túl az igazi élvezet számomra kezdődik, tehát óvakodom egyáltalában attól, hogy magával mélyebb ismeretségbe ereszkedjem. A vonat megállt. Az esti homályban valami nagyobb állomás esetlen fa tetőzete sötét lett, a sínek közt pedig vacsorázni siető utasok tömege tolongott. Ez a megállás, ez a kép kizökkentette a két beszélgetőt a csevegésből, amelybe a vonat zakatolása szinte beleringatta őket. — Maga egy cinikus ember, — szólt befejezőleg a nő. — Dehogy vagyok cinikus. Csak ismerem a nőket s vigyázok a bőrömre. Szász Zoltán. PESTI HÍRLAP 1908. szeptember 1., kedd*