Pesti Hírlap, 1908. október (30. évfolyam, 235-261. szám)

1908-10-03 / 237. szám

1908. október 3., szombat. PESTI HÍRLAP Magdának ennek az embernek a fogadása. Még vilá­gosabban volt észrevehető Magda-Duse belső küz­delme, amikor szemtől-szembe került a férfivel. A férfi elmondja banális megjegyzéseit és virággal ked­veskedik neki. Leülnek és Magda látszólag nyugodtan jelenti látogatójának, hogy egy idő óta mennyire megváltozott irányában. A következő pillanatban nagy kellemetlenség éri Magda­ Duset. Bármily közönyösnek akart látszani, most pirulni kezd és ré­mülve érzi, hogy a pir tovább terjed az arcán. Lassan elfordítja fejét, hogy a férfi ne lássa pirulni, de végre is nem segíthet magán másképp és mindkét kezével befödi arcát. Világos, hogy ehhez a produkcióhoz ter­mészetes és nem festékes arc kell. Duse annyira bele­élte magát szerepébe, hogy pirulása nem mestersé­gesen előidézett, hanem egészen természetes jelenség volt. A „Kaméliás hölgy “-ben Duse azzal szokott bámulatot kelteni, hogy a harmadik felvonásban hirtelen a földre veti magát és mindjárt utána egé­szen megváltozott és a sírástól kipirult arccal kel fel. De itt a pirulást nagyon elősegíti a meghajolt test­állás, akár van fantázia, akár nincs. Az „Otthon“ fentebb említett jelenetében azonban tisztán egy rendkívüli fantázia és szerepének teljes átérzése teszi lehetővé Dusenek, hogy háborgó indulatait ar­cának pírjával fejezze ki.­­ (Gould asszony ,,nyomor“-a.) Mrs Howard Gould, aid most válik az urától, a newyorki törvény­szék segítségét kérte, hogy a „legborzasztóbb szük­ség“ ne szakadjon le rá. Férje ugyanis, akinek har­madfél millió korona az évi jövedelme, s ennek dacára csak százezer korona évjáradékot fizet neki, amiből sehogysem tud megélni. Neki ötszázezer koronára van szüksége, hogy félig-meddig tisztes­ségesen megélhessen. A büró nem így gondolkozott és kimondotta ítéletében, hogy százezer koronából nagyon szépen meg lehet élni, még akkor is, ha valaki egy Gouldnak volt a felesége.­­ (Verseny az óceánon át.) A Red Star vonal Finland nevű hajóján érkezett tengerészek csodás történetet mesélnek egy nagy tengeri sasról, mely versenyt repült a végtelen óceánon át a „Finland“ hajóval. A hajó körülbelül 1500 mértföldnyire le­hetett Dover partjaitól, midőn a hajó fölött egy ha­talmas nagy sas jelent meg. Néhányszor körülrepülte a nagy hajót, azután csendesen leereszkedett a Marconi-féle távirda állomás tetejére. Egy darabig mozdulatlanul ült, midőn azonban a távirda mű­ködni kezdett s a dróton keresztülfutó áram meg­érintette a sas lábait, a hatalmas madár hirtelen fel­­emelkedett újra a levegőbe. Két napon keresztül éjjel és nappal követte a hajót. A harmadik nap reg­gelén hirtelen vihar támadt s szakadni kezdett az eső. A sas leszállt újra a drótnélküli távirda állomás tetejére, hol rövid ideig pihent s folytatta tengeri út­ját a „Finland“ fölött. A vihar egész nap tombolt a tengeren s este a sas fáradt szárnyakkal letelepedett egy életmentő csolnakba. A tengerészek, akik a ten­geri sas utazását rendkívüli érdeklődéssel figyelték, éjjel meglepték a kimerült állatot és egy üres kabinba csukták. Másnap alig pirkadt, maga a hajó kapitánya meglátogatta a „Finland“ érdekes vendégét. Csendesen belopózkodott a kabinba és lassan betette maga után az ajtót. Alig tett pár lépést, egy harcias, a fogsága miatt valósággal dühöngő állattal találta magát szemközt. A kapitány meg akarta fogni, a sas azon­ban hirtelen felszállott s a következő pillanatban le­csapott a kapitányra és egy jó darab húst kiszakított a kapitány kezéből. A kapitány abbanhagyta a harcot s csendesen visszavonult. A tengerészek közül többen bementek hozzá s a sast mindig harcias állapotban találták s körmeivel és csőrével megcsipkedte a kö­tekedő tengerészeket. A tengerészek sok ennivalót vittek be a sashoz, az azonban semmit sem evett. Tegnap érkezett meg a „Finland“ a hobokeni kikö­tőbe. A legutolsó nap már igen szomorkodott a ka­binba zárt nagy sas. Alig érkezett a kikötőbe a Fin­land, a kapitány megparancsolta, hogy bocsássák szabadon a tenger szabad madarát. A hatalmas ma­dár pár pillanat alatt elhagyta rabságának a tanyá­ját és nagy vijjogva felemelkedett a felhőségbe. Akkor azután neki­vágott a kéklő, hullámzó, nagy óceánnak.­­ (Az elnök kalapja.) Mulatságos jelenet ját­szódott le a minap az elnöki nyaralóban. A pompás jelenet előzménye még arra az időre nyúlik vissza, midőn W. W. Cocks, kongresszusi képviselő láto­gatást tett az elnöknél. Midőn a látogatásnak vége volt és Cocks elhagyta a kihallgatási termet, az előszoba egyik fogasáról lekapott egy kalapot, mely épen a fejére illett s még mindig az elnökkel való beszélgetés hatása alatt, boldog zavarodottsággal hagyta el az elnöki nyaralót. Midőn lakóhelyére, Westburybe érkezett s tel­jesen visszatért régi higgadtsága, meglepődve ta­pasztalta, hogy egy nagy, esetlen fekete kalapot hozott az ő finom uj kalapja helyett. Dühös lett s már épen azon a ponton volt, hogy földhöz vágja az idét­len nagy kalapot, midőn annak belsejében megpil­lantotta az aranynyal kivarrott T. R. betűket. A képviselőnek melege lett, nyilvánvaló, hogy kihall­gatása után zavarában az elnök kalapjával cserélte el a saját kalapját. Alig jutott e felfedezésre, újra vonatra ült s művésziesen bepakolva a nagy idétlen kalapot, vitte magával újra Oyster Baybe. Az után gondosan vi­gyázott rá, hogy valami baj ne érje a féltve őrzött­­ Szerkesztői üzenetek. —­ Kéziratokat a szerkesztőség nem ad­ tissza és névtelen levelekre nem válaszol. — — Kétség. Minthogy kétségkívül sokan van­nak az önéhez hasonló helyzetben, érdemesnek tartjuk közreadni kérdését: „A nősülés küszöbén állok — znomija ön — és két leány közt válogathatok. Az egyiket nem szeretem, viszont ő hűségesen vonzódik hozzám, a másikba én vagyok szerelmes, de ez meg húzódozik tőlem, nem tudom miért? Az egyik leány nekem ír szerelmi vallomásokat, amelyek engem hidegen hagynak, a másiknak én írok,, de nem kapok tőle még választ sem. A körülmények mind a két­ leány­nál egyformák, mert a szülőknek nincs ellenem ki­fogásuk és a második leány is készségesen megha­jolna a szülői akarat előtt. Mi jobb tehát: olyan nővel kötni össze életemet, aki engem­­imád, de akit én nem szeretek, vagy azt venni feleségül, akit én imádok és remélni, hogy idővel ő is szeretni fog? Álmatlan éjjeleken kínoznak ezek a kérdések. Azt a gondolatot, hogy a feleségem ne szeressen engem, nem tudom elviselni, de bánt az a gondolat is, hogy olyan nő legyen mellettem, akit én nem szeretek. Hagyjam ott talán mind a kettőt-és nézzek egy harmadik után, akinél a szerelem kölcsönös lesz? Nem, a leányvadászatból elég volt. Választa­nom kell a kettő közül és nem tudom elhatározni magamat, hogy melyiket válaszszam. Fontolják meg szívszaggató helyzetemet és adjanak tanácsot, amely megment.“ Nos, fiatalember, akit a kétség karmai mar­cangolnak, röviden, de komolyan végzünk önnel, viszonzásául a bizalomnak, amelylyel hozzánk for­dult. Az ön problémájának megoldása csak látszó­lag nehéz. Szerintünk a férfinak nem lehet becse­sebb kincse az életben, mint egy hűségesen szerető feleség. Az ilyen asszony előbb-utóbb viszon szerel­met ébreszt, ellenben elviheti az ördög azt a házas­ságot, amelyben a feleség szerelem nélkül m­egy az urához. Az utóbbi esetben nem az a valószínű, hogy idővel szerelmes lesz az urába az asszony is, hanem inkább az, hogy idővel szarvakat fog kapni a férj, akit a felesége nem szenvedhet. A Vasgyá­rosban szereplő férj és feleség esete nagyon ritka, legfölebb egyszer fordul elő ezer eset közül. Ellen­ben kilencszázkilencvenkilencszer a férjnek Dan­­din György szerepe jut. Mert mi a vége annak, ha az ember olyan lányt vesz el, aki őt nem szereti? Az a vége, hogy legkésőbb pár év múlva a férj megunja a dolgot és miután voltaképen elérte azt, amit akart, hát igyekszik a feleségétől szabadulni. Mert szomorú az otthoni ilyen asszony mellett, szo­morú és hideg. Szerelmet adni nem a férfi van hivatva, hanem a nő. A szerető asszony türelemmel vár, amíg férjét meghódítja, a hideg asszony nem hódol meg az urának soha, csak a szeretőjének. A házasság után a lányoknak a férfiakról táplált illúzióik­­fele szétfoszlik, ha nem elég nagy a köl­csönös szerelem, csakhamar szétfoszlik az illúziók többi része is. Nem­ arra van önnek kilátása, hogy a második leány mint feleség idővel meg fogja önt szeretni, hanem arra, hogy teljesen meggyűlöli. Önnek tehát, kétség közt vergődő fiatalember, nincs oka panaszra, csak dicsekvésre: dicsekedhet egy jóravaló leány hűséges szerelmével. Vegye el feleségül mielőbb és örüljön, hogy észretért, mi­előtt valami bolondot cselekedett volna. — N. K. Nagyszállón. Budapesten van vagy ötven ilyen gyógyintézet, egyiket se ismerjük közelebbről, de nem is szoktunk egyet a többinek a rovására ajánlani. Tessék átnézni hirdetési rovatunkat, abban mindig talál­ható egynéhány, aztán ezekhez tessék fordulni prospek­tusért. — C. T. Nem vált be. — N. L. Egyik tárcáját sem használhatjuk. — H. Z. Szolnok. Nem közölhető. — Nagyváradi olvasó. Hivatkozással a már beadott kér­vényre, a második sorozás előtt is hivatalos okmányok­kal igazolandó, hogy az önkéntességi kedvezmény el­nyerésére szükséges feltételek még mindig fennállanak. — Rózsanyilaskor. Nem kérünk ebből a meséből. Csak egy Heine dalolhatna manapság is még a halvány ifjú­ról és a jegyeséről. — Cs. K. 1863. Ön a következő cse­kélységeket kívánja tőlünk: Járjunk utána, hogy önnek egy polgári pere eldőlt-e már vagy nem, továbbá, ha van ítélet, közöljük ezt a lapban szószerint,­ végül: értesítsük önt, hogy ellenfele felebbezett-e? Mit tetszik gondolni, ha több százezer olvasónknak ilyen dolgait mind elin­téznék, hány ezer oldalt foglalnának el a Pesti Hírlap­nak csupán szerkesztői üzenetei? És hány ezer emberből kellene állni a szerkesztőségnek? — Curie. A cikket el­olvassuk, de közlését nem garantáljuk. Ez ugyanis attól függ, hogy lapunk számára jónak találjuk-e vagy nem. — Régi előfizető. A számvevőségi tisztviselőknél az érett­ségi elengedhetetlen feltétel. Ennélfogva a többi három kérdés tárgytalan. — Korrektor. A korrektúrában haszná­latos jeleket pár óra alatt meg lehet tanulni bármely kor­rektortól, nyomdásztól vagy hirlapirótól. Hogy kívánatra minden lap megküldené ezeket, hát erről szó sincs. Sors­jegyeiről más alkalommal. — Fain. 1. Valóban a szerbek­­ szentségének címezik patriarchájukat. Hivatalos címe, ha nem valóságos belső titkos tanácsos: méltóságos és fötisztelendő. 2. A fürdőről hazajött hölgy igazság szerint köteles újra vizitelni, miután távozásával lehetetlenné tette első vizitjének visszaadását. De azért, nem kell a dolgot oly szigorúan venni! — Nem szeretett soha. No nem kell mindjárt kétségbeesni. Mint a német mondja: „Régi szerelem nem rozsdásodik.“ Ha a leány szerette önt két éven át, hát szereti most is. Nem azon kell kese­regni, hogy a leány nem kapacitálja apját, hanem hozzá­látni személyesen ahoz, hogy ön mind a kettőt kapaci­tálja. Vagyis a magyar közmondást követni, mely szerint „segíts magadon és az Isten is megsegít.“ kalapot. Midőn behajtott automobilon az el­nöki nyaralóba és az elnök elé ért, tiszteletteljesen átnyújtotta neki a kalapot. — „Bocsánat elnök úr, mondottá? tévedésből elcseréltem az ön kalapját a magaméval.“ — „By George, kiáltotta nevetve az elnök, On valóban elvitte az én kalapomat.“ Nagyobb bizo­nyosság kedvéért feltette fejére az elcserélt kalapot. Azután csöndes mosolylyal megszólalt: „Tudja, kedves képviselő úr, azt nem bánom, ha más hordja a cipőmet és a ruhámat, de a kalapot már csak mégis magam szeretem hordani.“ 35 Kivonat a hivatalos lapból. Kinevezések, áthelyezések. A földm­ivelésügyi mi­niszter Körmendy Péter m. kir. vetőmagvizsgáló állo­mási segédet kir. állattenyésztési segédfelügyelővé, Kö­­vy József fizetéstelen m. kir. állattenyésztési segédfel­ügyelőt fizetéses m­. kir. állattenyésztési segédfelügyelő­vé, dr Dányi Dezső ügyvédjelölt, budapesti lakost, a ve­zetése alatt álló minisztériumhoz ideiglenes minőségű díjtalan fogalmazógyakornokká nevezte ki. A belügymi­niszter a belügyminiszteri számvevőséghez Kovács Ödön m. kir. belügyminiszteri számtisztet számellenőrré,­ Seeger Pál m­. kir. belügyminiszteri díjtalan számgya­­kornokot pedig szám­tisztté nevezte ki. A pénzügyminisz­térium vezetésével megbízott miniszterelnök Nyáry Győ­ző budapesti számtisztet végleges minőségű ni. kir. pénz­ügyi számellenőrré a kaposvári n­. kir. pénzügy igazga­tóság mellé rendelt számvevőséghez kinevezte. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Kemény István vallás- és közoktatásügyi minisztériumi számtisztet, Iizs­es Győ­zőt, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium számve­vőségéhez szolgá­lat­tétel­re beosztott kir. közalapítványi irodasegédtisztet­, Hevesi Balázs m. kir. honvédőrmes­tert, igazolványos altisztet, Katona János m. kir. hon­véd igazolvány­os I. oszt. számvivő altisztet, Lukácsi Mi­hály cs. és kir. 46. gyalogezredbeli 1. oszt. igazolványos számvivő őrmestert, Szemetroók Fi­löp cs. és kir. 11. tábori tüzérez­red­beli igazolványos I. oszt. számvivő al­tisztet és Bzi­cs Ferenc 1. m­. kir. honvéd gyalogezredben I. oszt. igazolványos számvivő altisztet a vezetése alatt álló minisztérium segédhivatalához ideiglenes minőségű irodatisztekké nevezte ki. Névváltoztatások: Grünwald Róbert és kiskorú Grünwald István miskolci illetőségű ugyanottani lakos családi nevén­ek „Gergely“-re, Grüner Rudolf privigyei illetőségű hajmáskéri lakos családi nevének „Győri“­­re, Kolompár János molnári illetőségű budapesti lakos családi nevének „Koltai“-ra, Sonnenfeld Ignác cs. és kir. számvivő altiszt, csácsói illetőségű komáromi lakos sa­ját, valamint kiskorú gyermekei: Sándor és Jenő csalá­di nevének „Somló“-ra, kiskorú Trettina Lenke buda­pesti születésű debreceni lakos családi nevének „Tura­i“­­ra, Kohn Dávid detrekőcsü­törtöki illetőségű wieni la­kos saját, valamint Emil nevű kiskorú fia családi ne­vének „Kertész“-TC, Kohn Ilona (Helene) boldogasszo­­nyi illetőségű wieni lakos családi nevének „Kalmár“­­ra, Langfelder József poniki születésű trencséni lakos családi nevének „Lányi“-ra, Klein Henrik salgótarjáni illetőségű ugyanottani lakos saját, valamint kiskorú Zoltán nevű fia és kiskorú Waisz János ugyanottani la­kos családi nevének „Komáromi“-ra, kiskorú Adler So­ma temesvári illetőségű­ ugyanottani lakos családi ne­vének „Apáti“-ra, Augenstein Gyula jánoshalmi illető­ségű kunszentm­iklósi lakos családi nevének „Ágoston“ - ra, kiskorú Kleiber Imre Pál somorjai illetőségű ki­­rályhidai lakos családi nevének „Iván“-ra, Gelberger Béla debreceni illetőségű kassai lakos családi nevének „Gonda“-ra, kiskorú Suba István egri illetőségű mis­kolci lakos családi nevének „Sugár“-ra, Stenczel József keceli illetőségű ugyanottani lakos, valamint Franciska és József nevű kiskorú gyermekei családi nevének „Sár­közi“-re, Reisz Izidor losonci illetőségű ugyanottani la­kos, valamint Magdolna nevű kiskorú gyermeke családi nevének ..Káczi Á-ra, kiskorú Argyelán Mija (Mihály) kalocsai illetőségű ugyanottani lakos családi nevének „Erdélyi“-re, kiskorú Reiprich Béla m. kir. honvédfő, reáliskolai növendék, budapesti lakos családi nevének „fiadványi“-r­a, Húz Mesilem (Salamon) petrovai ille­tőségű szarvasi lakos, valamint Húsz Szerén nevű kis­korú gyermeke családi nevének „Hajnal“-ra, Petlók Sa­mu kolozsvári illetőségű­ budapesti lakos saját, valamint István, Endre, Margit és Irén nevű kiskorú gyermekei családi nevének „Pál“-ra, Bejenant Pál cs. és kir. 64. sz. gyalogezredben őrmester, marosvásárhelyi lakos csa­ládi nevének „Gondos“-ra, Rosenfeld Arthur mezőtelegdi illetőségű marosvásárhelyi lakos, valamint Zoltán nevű kiskorú gyermeke családi nevének „Rúna“-ra, kiskorú Weinberger Zsigm­ond magánhivatalnok, budapesti ille­tőségű ugyanottani lakos családi nevének ,,Boros“-ra, Dávii János szentdemeteri illetőségű kolozsvári lakos családi nevének „Horvát“-ra, Lidovits (Dimovits) Bá­lint magyarkanizsai illetőségű ugyanottani lakos csa­ládi nevének „Dohos“-ra, Binet Márkus kávés Pápa r.-t. városi illetőségű jelenleg szombathelyi lakos családi ne­vének „Dolla“-re, Fischer József domonyi születésű­ és illetőségű jelenleg bagi lakos családi nevének „Halász“­­ra, Tiedl Károly m­. kir. posta- és távirda segédtiszt, budapesti lakos családi nevének „Magyar“-ra, kiskorú Lebenstein Irén budapesti illetőségű ugyanottani lakos családi nevének „László“-ra, kiskorú Pulitzer Vilmos főgimnázium) tanuló, szegedi illetőségű­ ugyanottani la­kos családi nevénél; ...Perényi“-re, Golarits Ilona lajos­­mizsei illetőségű jászberényi lakos családi nevének „Bá-

Next