Pesti Hírlap, 1908. október (30. évfolyam, 235-261. szám)
1908-10-03 / 237. szám
1908. október 3., szombat. PESTI HÍRLAP Magdának ennek az embernek a fogadása. Még világosabban volt észrevehető Magda-Duse belső küzdelme, amikor szemtől-szembe került a férfivel. A férfi elmondja banális megjegyzéseit és virággal kedveskedik neki. Leülnek és Magda látszólag nyugodtan jelenti látogatójának, hogy egy idő óta mennyire megváltozott irányában. A következő pillanatban nagy kellemetlenség éri Magda Duset. Bármily közönyösnek akart látszani, most pirulni kezd és rémülve érzi, hogy a pir tovább terjed az arcán. Lassan elfordítja fejét, hogy a férfi ne lássa pirulni, de végre is nem segíthet magán másképp és mindkét kezével befödi arcát. Világos, hogy ehhez a produkcióhoz természetes és nem festékes arc kell. Duse annyira beleélte magát szerepébe, hogy pirulása nem mesterségesen előidézett, hanem egészen természetes jelenség volt. A „Kaméliás hölgy “-ben Duse azzal szokott bámulatot kelteni, hogy a harmadik felvonásban hirtelen a földre veti magát és mindjárt utána egészen megváltozott és a sírástól kipirult arccal kel fel. De itt a pirulást nagyon elősegíti a meghajolt testállás, akár van fantázia, akár nincs. Az „Otthon“ fentebb említett jelenetében azonban tisztán egy rendkívüli fantázia és szerepének teljes átérzése teszi lehetővé Dusenek, hogy háborgó indulatait arcának pírjával fejezze ki. (Gould asszony ,,nyomor“-a.) Mrs Howard Gould, aid most válik az urától, a newyorki törvényszék segítségét kérte, hogy a „legborzasztóbb szükség“ ne szakadjon le rá. Férje ugyanis, akinek harmadfél millió korona az évi jövedelme, s ennek dacára csak százezer korona évjáradékot fizet neki, amiből sehogysem tud megélni. Neki ötszázezer koronára van szüksége, hogy félig-meddig tisztességesen megélhessen. A büró nem így gondolkozott és kimondotta ítéletében, hogy százezer koronából nagyon szépen meg lehet élni, még akkor is, ha valaki egy Gouldnak volt a felesége. (Verseny az óceánon át.) A Red Star vonal Finland nevű hajóján érkezett tengerészek csodás történetet mesélnek egy nagy tengeri sasról, mely versenyt repült a végtelen óceánon át a „Finland“ hajóval. A hajó körülbelül 1500 mértföldnyire lehetett Dover partjaitól, midőn a hajó fölött egy hatalmas nagy sas jelent meg. Néhányszor körülrepülte a nagy hajót, azután csendesen leereszkedett a Marconi-féle távirda állomás tetejére. Egy darabig mozdulatlanul ült, midőn azonban a távirda működni kezdett s a dróton keresztülfutó áram megérintette a sas lábait, a hatalmas madár hirtelen felemelkedett újra a levegőbe. Két napon keresztül éjjel és nappal követte a hajót. A harmadik nap reggelén hirtelen vihar támadt s szakadni kezdett az eső. A sas leszállt újra a drótnélküli távirda állomás tetejére, hol rövid ideig pihent s folytatta tengeri útját a „Finland“ fölött. A vihar egész nap tombolt a tengeren s este a sas fáradt szárnyakkal letelepedett egy életmentő csolnakba. A tengerészek, akik a tengeri sas utazását rendkívüli érdeklődéssel figyelték, éjjel meglepték a kimerült állatot és egy üres kabinba csukták. Másnap alig pirkadt, maga a hajó kapitánya meglátogatta a „Finland“ érdekes vendégét. Csendesen belopózkodott a kabinba és lassan betette maga után az ajtót. Alig tett pár lépést, egy harcias, a fogsága miatt valósággal dühöngő állattal találta magát szemközt. A kapitány meg akarta fogni, a sas azonban hirtelen felszállott s a következő pillanatban lecsapott a kapitányra és egy jó darab húst kiszakított a kapitány kezéből. A kapitány abbanhagyta a harcot s csendesen visszavonult. A tengerészek közül többen bementek hozzá s a sast mindig harcias állapotban találták s körmeivel és csőrével megcsipkedte a kötekedő tengerészeket. A tengerészek sok ennivalót vittek be a sashoz, az azonban semmit sem evett. Tegnap érkezett meg a „Finland“ a hobokeni kikötőbe. A legutolsó nap már igen szomorkodott a kabinba zárt nagy sas. Alig érkezett a kikötőbe a Finland, a kapitány megparancsolta, hogy bocsássák szabadon a tenger szabad madarát. A hatalmas madár pár pillanat alatt elhagyta rabságának a tanyáját és nagy vijjogva felemelkedett a felhőségbe. Akkor azután nekivágott a kéklő, hullámzó, nagy óceánnak. (Az elnök kalapja.) Mulatságos jelenet játszódott le a minap az elnöki nyaralóban. A pompás jelenet előzménye még arra az időre nyúlik vissza, midőn W. W. Cocks, kongresszusi képviselő látogatást tett az elnöknél. Midőn a látogatásnak vége volt és Cocks elhagyta a kihallgatási termet, az előszoba egyik fogasáról lekapott egy kalapot, mely épen a fejére illett s még mindig az elnökkel való beszélgetés hatása alatt, boldog zavarodottsággal hagyta el az elnöki nyaralót. Midőn lakóhelyére, Westburybe érkezett s teljesen visszatért régi higgadtsága, meglepődve tapasztalta, hogy egy nagy, esetlen fekete kalapot hozott az ő finom uj kalapja helyett. Dühös lett s már épen azon a ponton volt, hogy földhöz vágja az idétlen nagy kalapot, midőn annak belsejében megpillantotta az aranynyal kivarrott T. R. betűket. A képviselőnek melege lett, nyilvánvaló, hogy kihallgatása után zavarában az elnök kalapjával cserélte el a saját kalapját. Alig jutott e felfedezésre, újra vonatra ült s művésziesen bepakolva a nagy idétlen kalapot, vitte magával újra Oyster Baybe. Az után gondosan vigyázott rá, hogy valami baj ne érje a féltve őrzött Szerkesztői üzenetek. — Kéziratokat a szerkesztőség nem ad tissza és névtelen levelekre nem válaszol. — — Kétség. Minthogy kétségkívül sokan vannak az önéhez hasonló helyzetben, érdemesnek tartjuk közreadni kérdését: „A nősülés küszöbén állok — znomija ön — és két leány közt válogathatok. Az egyiket nem szeretem, viszont ő hűségesen vonzódik hozzám, a másikba én vagyok szerelmes, de ez meg húzódozik tőlem, nem tudom miért? Az egyik leány nekem ír szerelmi vallomásokat, amelyek engem hidegen hagynak, a másiknak én írok,, de nem kapok tőle még választ sem. A körülmények mind a két leánynál egyformák, mert a szülőknek nincs ellenem kifogásuk és a második leány is készségesen meghajolna a szülői akarat előtt. Mi jobb tehát: olyan nővel kötni össze életemet, aki engemimád, de akit én nem szeretek, vagy azt venni feleségül, akit én imádok és remélni, hogy idővel ő is szeretni fog? Álmatlan éjjeleken kínoznak ezek a kérdések. Azt a gondolatot, hogy a feleségem ne szeressen engem, nem tudom elviselni, de bánt az a gondolat is, hogy olyan nő legyen mellettem, akit én nem szeretek. Hagyjam ott talán mind a kettőt-és nézzek egy harmadik után, akinél a szerelem kölcsönös lesz? Nem, a leányvadászatból elég volt. Választanom kell a kettő közül és nem tudom elhatározni magamat, hogy melyiket válaszszam. Fontolják meg szívszaggató helyzetemet és adjanak tanácsot, amely megment.“ Nos, fiatalember, akit a kétség karmai marcangolnak, röviden, de komolyan végzünk önnel, viszonzásául a bizalomnak, amelylyel hozzánk fordult. Az ön problémájának megoldása csak látszólag nehéz. Szerintünk a férfinak nem lehet becsesebb kincse az életben, mint egy hűségesen szerető feleség. Az ilyen asszony előbb-utóbb viszon szerelmet ébreszt, ellenben elviheti az ördög azt a házasságot, amelyben a feleség szerelem nélkül megy az urához. Az utóbbi esetben nem az a valószínű, hogy idővel szerelmes lesz az urába az asszony is, hanem inkább az, hogy idővel szarvakat fog kapni a férj, akit a felesége nem szenvedhet. A Vasgyárosban szereplő férj és feleség esete nagyon ritka, legfölebb egyszer fordul elő ezer eset közül. Ellenben kilencszázkilencvenkilencszer a férjnek Dandin György szerepe jut. Mert mi a vége annak, ha az ember olyan lányt vesz el, aki őt nem szereti? Az a vége, hogy legkésőbb pár év múlva a férj megunja a dolgot és miután voltaképen elérte azt, amit akart, hát igyekszik a feleségétől szabadulni. Mert szomorú az otthoni ilyen asszony mellett, szomorú és hideg. Szerelmet adni nem a férfi van hivatva, hanem a nő. A szerető asszony türelemmel vár, amíg férjét meghódítja, a hideg asszony nem hódol meg az urának soha, csak a szeretőjének. A házasság után a lányoknak a férfiakról táplált illúzióikfele szétfoszlik, ha nem elég nagy a kölcsönös szerelem, csakhamar szétfoszlik az illúziók többi része is. Nem arra van önnek kilátása, hogy a második leány mint feleség idővel meg fogja önt szeretni, hanem arra, hogy teljesen meggyűlöli. Önnek tehát, kétség közt vergődő fiatalember, nincs oka panaszra, csak dicsekvésre: dicsekedhet egy jóravaló leány hűséges szerelmével. Vegye el feleségül mielőbb és örüljön, hogy észretért, mielőtt valami bolondot cselekedett volna. — N. K. Nagyszállón. Budapesten van vagy ötven ilyen gyógyintézet, egyiket se ismerjük közelebbről, de nem is szoktunk egyet a többinek a rovására ajánlani. Tessék átnézni hirdetési rovatunkat, abban mindig található egynéhány, aztán ezekhez tessék fordulni prospektusért. — C. T. Nem vált be. — N. L. Egyik tárcáját sem használhatjuk. — H. Z. Szolnok. Nem közölhető. — Nagyváradi olvasó. Hivatkozással a már beadott kérvényre, a második sorozás előtt is hivatalos okmányokkal igazolandó, hogy az önkéntességi kedvezmény elnyerésére szükséges feltételek még mindig fennállanak. — Rózsanyilaskor. Nem kérünk ebből a meséből. Csak egy Heine dalolhatna manapság is még a halvány ifjúról és a jegyeséről. — Cs. K. 1863. Ön a következő csekélységeket kívánja tőlünk: Járjunk utána, hogy önnek egy polgári pere eldőlt-e már vagy nem, továbbá, ha van ítélet, közöljük ezt a lapban szószerint, végül: értesítsük önt, hogy ellenfele felebbezett-e? Mit tetszik gondolni, ha több százezer olvasónknak ilyen dolgait mind elintéznék, hány ezer oldalt foglalnának el a Pesti Hírlapnak csupán szerkesztői üzenetei? És hány ezer emberből kellene állni a szerkesztőségnek? — Curie. A cikket elolvassuk, de közlését nem garantáljuk. Ez ugyanis attól függ, hogy lapunk számára jónak találjuk-e vagy nem. — Régi előfizető. A számvevőségi tisztviselőknél az érettségi elengedhetetlen feltétel. Ennélfogva a többi három kérdés tárgytalan. — Korrektor. A korrektúrában használatos jeleket pár óra alatt meg lehet tanulni bármely korrektortól, nyomdásztól vagy hirlapirótól. Hogy kívánatra minden lap megküldené ezeket, hát erről szó sincs. Sorsjegyeiről más alkalommal. — Fain. 1. Valóban a szerbek szentségének címezik patriarchájukat. Hivatalos címe, ha nem valóságos belső titkos tanácsos: méltóságos és fötisztelendő. 2. A fürdőről hazajött hölgy igazság szerint köteles újra vizitelni, miután távozásával lehetetlenné tette első vizitjének visszaadását. De azért, nem kell a dolgot oly szigorúan venni! — Nem szeretett soha. No nem kell mindjárt kétségbeesni. Mint a német mondja: „Régi szerelem nem rozsdásodik.“ Ha a leány szerette önt két éven át, hát szereti most is. Nem azon kell keseregni, hogy a leány nem kapacitálja apját, hanem hozzálátni személyesen ahoz, hogy ön mind a kettőt kapacitálja. Vagyis a magyar közmondást követni, mely szerint „segíts magadon és az Isten is megsegít.“ kalapot. Midőn behajtott automobilon az elnöki nyaralóba és az elnök elé ért, tiszteletteljesen átnyújtotta neki a kalapot. — „Bocsánat elnök úr, mondottá? tévedésből elcseréltem az ön kalapját a magaméval.“ — „By George, kiáltotta nevetve az elnök, On valóban elvitte az én kalapomat.“ Nagyobb bizonyosság kedvéért feltette fejére az elcserélt kalapot. Azután csöndes mosolylyal megszólalt: „Tudja, kedves képviselő úr, azt nem bánom, ha más hordja a cipőmet és a ruhámat, de a kalapot már csak mégis magam szeretem hordani.“ 35 Kivonat a hivatalos lapból. Kinevezések, áthelyezések. A földmivelésügyi miniszter Körmendy Péter m. kir. vetőmagvizsgáló állomási segédet kir. állattenyésztési segédfelügyelővé, Kövy József fizetéstelen m. kir. állattenyésztési segédfelügyelőt fizetéses m. kir. állattenyésztési segédfelügyelővé, dr Dányi Dezső ügyvédjelölt, budapesti lakost, a vezetése alatt álló minisztériumhoz ideiglenes minőségű díjtalan fogalmazógyakornokká nevezte ki. A belügyminiszter a belügyminiszteri számvevőséghez Kovács Ödön m. kir. belügyminiszteri számtisztet számellenőrré, Seeger Pál m. kir. belügyminiszteri díjtalan számgyakornokot pedig számtisztté nevezte ki. A pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök Nyáry Győző budapesti számtisztet végleges minőségű ni. kir. pénzügyi számellenőrré a kaposvári n. kir. pénzügy igazgatóság mellé rendelt számvevőséghez kinevezte. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Kemény István vallás- és közoktatásügyi minisztériumi számtisztet, Iizses Győzőt, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium számvevőségéhez szolgálattételre beosztott kir. közalapítványi irodasegédtisztet, Hevesi Balázs m. kir. honvédőrmestert, igazolványos altisztet, Katona János m. kir. honvéd igazolványos I. oszt. számvivő altisztet, Lukácsi Mihály cs. és kir. 46. gyalogezredbeli 1. oszt. igazolványos számvivő őrmestert, Szemetroók Filöp cs. és kir. 11. tábori tüzérezredbeli igazolványos I. oszt. számvivő altisztet és Bzics Ferenc 1. m. kir. honvéd gyalogezredben I. oszt. igazolványos számvivő altisztet a vezetése alatt álló minisztérium segédhivatalához ideiglenes minőségű irodatisztekké nevezte ki. Névváltoztatások: Grünwald Róbert és kiskorú Grünwald István miskolci illetőségű ugyanottani lakos családi nevének „Gergely“-re, Grüner Rudolf privigyei illetőségű hajmáskéri lakos családi nevének „Győri“re, Kolompár János molnári illetőségű budapesti lakos családi nevének „Koltai“-ra, Sonnenfeld Ignác cs. és kir. számvivő altiszt, csácsói illetőségű komáromi lakos saját, valamint kiskorú gyermekei: Sándor és Jenő családi nevének „Somló“-ra, kiskorú Trettina Lenke budapesti születésű debreceni lakos családi nevének „Turai“ra, Kohn Dávid detrekőcsütörtöki illetőségű wieni lakos saját, valamint Emil nevű kiskorú fia családi nevének „Kertész“-TC, Kohn Ilona (Helene) boldogasszonyi illetőségű wieni lakos családi nevének „Kalmár“ra, Langfelder József poniki születésű trencséni lakos családi nevének „Lányi“-ra, Klein Henrik salgótarjáni illetőségű ugyanottani lakos saját, valamint kiskorú Zoltán nevű fia és kiskorú Waisz János ugyanottani lakos családi nevének „Komáromi“-ra, kiskorú Adler Soma temesvári illetőségű ugyanottani lakos családi nevének „Apáti“-ra, Augenstein Gyula jánoshalmi illetőségű kunszentmiklósi lakos családi nevének „Ágoston“ - ra, kiskorú Kleiber Imre Pál somorjai illetőségű királyhidai lakos családi nevének „Iván“-ra, Gelberger Béla debreceni illetőségű kassai lakos családi nevének „Gonda“-ra, kiskorú Suba István egri illetőségű miskolci lakos családi nevének „Sugár“-ra, Stenczel József keceli illetőségű ugyanottani lakos, valamint Franciska és József nevű kiskorú gyermekei családi nevének „Sárközi“-re, Reisz Izidor losonci illetőségű ugyanottani lakos, valamint Magdolna nevű kiskorú gyermeke családi nevének ..Káczi Á-ra, kiskorú Argyelán Mija (Mihály) kalocsai illetőségű ugyanottani lakos családi nevének „Erdélyi“-re, kiskorú Reiprich Béla m. kir. honvédfő, reáliskolai növendék, budapesti lakos családi nevének „fiadványi“-ra, Húz Mesilem (Salamon) petrovai illetőségű szarvasi lakos, valamint Húsz Szerén nevű kiskorú gyermeke családi nevének „Hajnal“-ra, Petlók Samu kolozsvári illetőségű budapesti lakos saját, valamint István, Endre, Margit és Irén nevű kiskorú gyermekei családi nevének „Pál“-ra, Bejenant Pál cs. és kir. 64. sz. gyalogezredben őrmester, marosvásárhelyi lakos családi nevének „Gondos“-ra, Rosenfeld Arthur mezőtelegdi illetőségű marosvásárhelyi lakos, valamint Zoltán nevű kiskorú gyermeke családi nevének „Rúna“-ra, kiskorú Weinberger Zsigmond magánhivatalnok, budapesti illetőségű ugyanottani lakos családi nevének ,,Boros“-ra, Dávii János szentdemeteri illetőségű kolozsvári lakos családi nevének „Horvát“-ra, Lidovits (Dimovits) Bálint magyarkanizsai illetőségű ugyanottani lakos családi nevének „Dohos“-ra, Binet Márkus kávés Pápa r.-t. városi illetőségű jelenleg szombathelyi lakos családi nevének „Dolla“-re, Fischer József domonyi születésű és illetőségű jelenleg bagi lakos családi nevének „Halász“ra, Tiedl Károly m. kir. posta- és távirda segédtiszt, budapesti lakos családi nevének „Magyar“-ra, kiskorú Lebenstein Irén budapesti illetőségű ugyanottani lakos családi nevének „László“-ra, kiskorú Pulitzer Vilmos főgimnázium) tanuló, szegedi illetőségű ugyanottani lakos családi nevénél; ...Perényi“-re, Golarits Ilona lajosmizsei illetőségű jászberényi lakos családi nevének „Bá-