Pesti Hírlap, 1908. október (30. évfolyam, 235-261. szám)
1908-10-01 / 235. szám
1908. október 1., csütörtök. FESTI HISLA A többiben megtartotta abszolút, nagy többségét, noha a tótság aránya általán mindenütt roszszabbodik is a pluralitás miatt. Oláh többségű vármegyénk hat van, másik hat vármegyében pedig erős kisebbsége van az oláhságnak (82—47,4% közt). E 12 vármegyéből csak egyben, Szebenben sülyed 50% százalék alá az oláhok szára, ellenben hatban növekszik: Alsó-Fehér-, Hunyad-, Arad-, Kolozs-, Szolnok-Doboka- és Torda- Aranyos vármegyékben. Tudni kell azt is, hogy a 34 törvényhatóság közül, melyekben az oláhságnak némi számbavehető tömege él, 19-ben emelkedik az arányszámuk a pluralitás jóvoltából. Mégis leginkább ruthéneink s a szerbek látják hasznát a pluralitásnak. A ruthének számát ugyanis a pluralitás megnöveszti mind a négy vármegyében (Bereg, Ung, Máramaros, Ugocsa), melyekben nagyobb tömege van. Máramarosban pláne 6,5%-kal emelkedik az arányuk. De a többiben is nagyon tekintélyes a szaporulatuk. A szerbek aránya, bár a ruthéneknél sokkal kisebb mértékben, szintén emelkedik öt törvényhatóságban (Bács-Bodrog, Torontál, Újvidék, Zombor, Versecs csak egyben csökken: Pancsován (38,4%-ról 38,2%-ra). Mindezek után vigasztalásunkra mindössze az szolgálhat, hogy ennyi károsodásunk után a pluralitás segítségével mégis elérjük azt, hogy Krassó-Szörényben ezentúl nem 8,4, hanem 10%-a a szavazatoknak magyar lesz, Temesben nem 9.8, hanem 11%, Nagy-Küküllőben nem 12, hanem 12.8%, Torontólban pláne nem is 18.5%, hanem egészen 18.6%. Amire mi, mint a bibliai ifjú, elszégyeljük magunkat és nem folytatjuk tovább. A helyzet. A függetlenségi párt és a pluralitás. Andrássy a függetlenségi pártkörben. Gróf Andrássy Gyula, belügyminiszter szerdán este megjelent a függetlenségi pártkörben, hogy a párt tagjait a pluralitáson alapuló választói reform részleteiről tájékoztassa és az itt is, ott is fölhangzó aggályokat fölvilágosító szavával enyhítse. A belügyminiszter szerda esti fejtegetéseit a függetlenségi pártkörben vagy negyvenötven tagú társaság hallgatta végig. A képviselők számosan maguk is közbevető kérdésekkel fordultak a miniszterhez és bár az informálás közben hallatszott olykor egy-egy rész. Uram, ön nemcsak megmentett, de még az önérzetemet is visszaadja, még mentségekkel is ellát. Igazán, nem tudom kifejezni a hálám. Nem tudok különben is érzelegni. Meg más, kevésbbé nyomasztó helyzetekben is ügyetlen vagyok . . . Igaz, most jut eszembe, hogy önnek még a nevem se mondtam meg ... Tiltakozó kézmozdulatot tettem. — Ne is mondja. Meggondolatlanság volna. A teljes nyugalmat csak az adja meg, hogy senki a földketteségén nem, tud a tettéről. S ha mi megválunk, maga megférfiasodik, átváltozik, akkor végül az én számomra is teljesen elvesz az emberek tengerében. Maradjon csak Kovács előttem is. Kezemet nyújtottam és búcsúztam. S miközben kezét kezemben tartottam, szóltam: — Hanem azért vigyázzon. Kis lopásokat cselekedni nem érdemes. Rossz üzlet. Igyekezzék tehát oly magasra küzdeni fel magát,ahol a nagy gazság, a mások kizsákmányolása, kifosztása, az elismeréssel, tisztelettel, címmel, ranggal, rendjellel borított rablás és lopás virul. Mert a kis tolvajokat csak én segítem, a világ nem. A nagyokat ellenben, tudvalevőleg, szaladni hagyja a világ. — S a becsületesség, az nem jöhet számba? Mélabúsan mosolyogtam. — Tőlem kérdi. Fájdalom, hívó vagyok. De mondhatom, majdnem olyan rossz üzlet, mint könyveket lopni . . . Szász Zoltán. '***'' •-a' u' A' '-te " í: ! létnél helytelenítő nyilatkozat is, végezetül úgy látszott, hogy a jelen voltak legalább is általánosságban megnyugvással vették tudomásul a belügyminiszter fejtegetéseit. A belügyminiszter megjelenésének híre már előzetesen terjedt el a függetlenségi képviselők között és aki közülök a fővárosban tartózkodott, sietett is föl a körbe. Fél nyolc óra tájt érkezett oda a miniszterelnöki palotából Andrássy Gyula belügyminiszter Kossuth Ferenc társaságában automobilon. Megjelent gróf Hadik János belügyi államtitkár is. Ott voltak azonkívül Tóth János, Mezőssy Béla államtitkárok, Thaly Kálmán, a párt tiszteletbeli elnöke, Barabás Béla, Sághy Gyula alelnökök, Leszkay Gyula, a képviselőház háznagya, Glatz Antal biharmegyei főispán és még számosan. Andrássyt és Kossuthot a jelen voltak zajos éljenzéssel fogadták. Bevonultak azután a nagy társalgóba, a miniszterek helyet foglaltak a pamlagon s köréjük gyűltek süni csoportban a képviselők. Kossuth bevezető nyilatkozata, Kossuth Ferenc, a függetlenségi párt vezére, rögtön rátért az érdeklődés központjában álló kérdésre. Kijelentette, hogy a belügyminiszter barátságos eszmecsere során hajlandó a választási reformról informálni a párt tagjait. Álláspontja az, hogy a választási törvényt meg kell alkotni, mégpedig olyképen, hogy a reform alapjául a népjogok kiterjesztésének eszméje szolgáljon, másrészt a leggondosabb figyelemmel kell lenni arra, hogy a magyarság fölénye és az intelligencia uralma továbbra is biztosíttassák. Most, mikor a parlament elérkezett legfontosabb feladatának megoldásához, szükséges, hogy a párt folytonos kontaktust tartson fenn Andrássyval, mint aki a választói reformot készíti. Bejelentette, hogy Andrássy ezentúl sűrűbben el fog látogatni a körbe, hogy mindig rendelkezésére álljon, ha valaki fölvilágosításra szorul. Ezzel Kossuth átadta a szót Andrássynak, Andrássy a választói reformról. Gróf Andrássy Gyula ezek után kifejtette reformjának alapelveit és részleteit. Fejtegetései alatt közbevető kérdések is hangzottak, melyekre Andrássy rögtön megfelelt. Informálásának lényegét a következőkben foglalhatjuk össze: — Másfél éve foglalkozik — úgymond Andrássy — a reform kérdésével. Tanulmányozta a különböző választási rendszereket és különösen tekintetbe véve azok- nak a mi speciális magyar viszonyainkra való alkalmazását, arra a meggyőződésre jutott, hogy legüdvösebb és az ország érdekeinek legmegfelelőbb a plurális rendszer behozatala. Az adott helyzetben nálunk más rendszert egyáltalában el nem képzelhet. A reform megalkotásánál mindjárt a kiindulásnál két szempontra kellett ügyelemmel lennie. Az egyik az volt, hogy a választói jog általános legyen, amásik, hogy a szavazatok száma ne legyen kevesebb a Kristóf ity-féle tervezetben kontempláltnál. Akkor, amikor ennek megfelelően az új választók nagy tömegét ruházzák föl politikai jogokkal, a pluralitással bizonyos ellensúlyt kívánt teremteni, nehogy háttérbe szoruljanak azok az elemek, amelyek Magyarországot eddig fentartották. Maga a pluralitás nem lehet és reméli, nem is lesz odiózus, mert minden osztálynak kivétel nélkül módot ad arra, hogy a választói jog birtokába jusson. Különben sem áll egyedül nálunk a pluralitás, harnem több helyütt már behozatott, legutóbb Szászországban, Belgiumban, Hamburgban, stb. Maga Buldv kancellár a képviselőházban jelentette ki, hogy a pluralitást tartja a leghelyesebb elvnek és ha a porosz parlament reformjára kerülne a sor, ezt az elvet fogadná el. Különben is tekintetbe veendő, hogy az államnak nemcsak joga, hanem kötelessége a választói jogot a maga szempontjából alkotni meg. Nem egyéni tekintetek az irányadók, hanem elsősorban az állam érdeke. A szavazatok számáa az új javaslat szerint körülbelül 4 millió tesz. Maga a választási eljárás decentralizált lesz. A választás körök és nagyközségek szerint történik, amelyeknek részletes megállapítása a törvényhatóság hatáskörébe tartozik. Ugyancsak a törvényható■ságoktól fog függni, hogy a szavazatok összeszedésével ambuláns küldöttségeket bíznak-e meg, vagy pedig minden szavazókör számára külön választási küldöttséget alakítanak-e? Annak megállapítása, hogy az egyes polgárok tudnak-e írni, olvasni, olykép történik, hogy azokról, akik olyan állást töltenek be, amelynek föltétele bizonyos qualifikáció, ahol tehát az írni-olvasni tudás kétségtelen, törzsnévsor vezettetik. Itt semmi igazolás nem lesz szükséges. Ahol pedig az igazolás szüksége fentdrog, ott ez egykorú bizonyítványokkal történik. Ha pedig valaki olyan keletű bizonyítványnyal kívánná az irniolvasni tudást igazolni, amely aggályt kelt, joga lesz az összeíró bizottságnak ezt vizsga után megállapítani, azonban itt is a kellő jogvédelem biztosítva lesz. A közvetett választói jognál a cél az, hogy azok, akik ma tényleg választók, de írni-olvasni nem tudnak, a választói jogtól teljesen meg ne fosztassanak. Ennek részletei konszideráció tárgyai. Általában nem köti magát mereven az apróbb részletekhez, azonban nem tágít magától a fő céltól, amely abban áll, hogy ne a demagógia és a nemzetellenes elemek kezébe adják oda az ország vezetését, hanem továbbra is tartassák fenn az intelligenciá- .nak és a magyar tradíciókkal összenőtt társadalomnak uralma. Maga az anyagi törvény fogja szabályozni a választási eljárást is és jniktim lesz a választási reform és a kerületek beosztására vonatkozó javaslat között. Összefoglalva ennyiben adhatjuk vissza Andrássy fejtegetéseit, melyek azonban nem ily összefüggő előadásban, hanem közbevetett kérdések válaszaként hangzottak el. A vita: Barabás Béla nyitotta meg a kérdések sorát azzal, hogy igazak-e azok a hírek, melyek a választói reformról a lapokban megjelentek. Ha pedig igen, arra kéri a belügyminisztert, nyugtassa meg a pártot arra nézve, hogy mik a garanciái a magyarság szupremáciájának? Andrássy e kérdésre válaszolva kezdte el fentebb összefoglalt fejtegetéseit, hogy a választói jogosultság egy évi illetőséghez, tíz évi állampolgársághoz és az írni-olvasni tudáshoz lesz kötve, különböző kualifikációknak megfelelően azonban lesznek kettős és hármas szavazatra jogosultak. Az anafabétáknak közvetett választói joguk lesz, tizen adnak egy szavazatot. A választói jog tehát általános lesz, de nem egyenlő. — Miért nem egyenlő? — hangzott itt egy kérdés. — Azért, mert nincs két dolog, ami egyenlő a világon. — jegyezte meg Andrássy. Kossuth■ pedig hozzátette: — Bizony, még két gyufaszál sem egyenlő. Erre egy kis derültség volt. Csakhamar azonban ismét komolyra fordult a vita Andrássy ama kijelentésére, hogy a választás nem lesz titkos. Sümegi Vilmos hangoztatta itt, hogy a titkos szavazást a párt szükségesnek tartaná. Bedeházy János viszont azt jelentette ki, hogy ő nem szavazhatná meg az olyan plurális választói jogot, mely titkos. ”