Pesti Hírlap, 1908. október (30. évfolyam, 235-261. szám)

1908-10-01 / 235. szám

1908. október 1., csütörtök. FESTI HISLA A többiben megtartotta abszolút, nagy többségét, noha a tótság aránya általán mindenütt rosz­­szabbodik is a pluralitás miatt. Oláh többségű vármegyénk hat van, másik hat vármegyében pedig erős kisebbsége van az oláhságnak (82—47,4% közt). E 12 vármegyéből csak egyben, Szebenben sülyed 50% százalék alá az oláhok szár­a, ellenben hatban növekszik: Alsó-Fehér-, Hunyad-, Arad-, Kolozs-, Szolnok-Doboka- és Torda- Aranyos vármegyékben. Tudni kell azt is, hogy a 34 törvényhatóság közül, melyekben az oláhságnak némi számbavehető tömege él, 19-ben emelkedik az arányszámuk a plurali­tás jóvoltából. Mégis leginkább ruthéneink s a szerbek látják hasznát a pluralitásnak. A ruthének számát ugyanis a pluralitás megnöveszti mind a négy vármegyében (Bereg, Ung, Má­­ramaros, Ugocsa), melyekben nagyobb tö­mege van. Máram­arosban pláne 6,5%-kal emelkedik az arányuk. De a többiben is na­gyon tekintélyes a szaporulatuk. A szerbek aránya, bár a ruthéneknél sokkal kisebb mértékben, szintén emelkedik öt törvényhatóságban (Bács-Bodrog, Toron­tál, Újvidék, Zombor, Versec­­s csak egyben csökken: Pancsován (38,4%-ról 38,2%-ra). Mindezek után vigasztalásunkra mind­össze az szolgálhat, hogy ennyi károsodásunk után a pluralitás segítségével mégis elérjük azt, hogy Krassó-Szörényben ezentúl nem 8,4, hanem 10%-a a szavazatoknak magyar lesz, Temesben nem 9.8, hanem 11%, Nagy-Kükü­l­­lőben nem 12, hanem 12.8%, Torontólban pláne nem is 18.5%, hanem egészen 18.6­%. Amire mi, mint a bibliai ifjú, elszégyeljük magunkat és nem folytatjuk tovább. A helyzet. A függetlenségi párt és a pluralitás. Andrássy a függetlenségi pártkörben. Gróf Andrássy Gyula, belügyminiszter szerdán este megjelent a függetlenségi párt­körben, hogy a párt tagjait a pluralitáson alapuló választói reform részleteiről tájékoz­tassa és az itt is, ott is fölhangzó aggályokat fölvilágosító szavával enyhítse. A belügyminiszter szerda esti fejtegeté­seit a függetlenségi pártkörben vagy negyven­ötven tagú társaság hallgatta végig. A képvi­selők számosan maguk is közbevető kérdések­kel­ fordultak a miniszterhez és bár az infor­málás közben hallatszott olykor egy-egy rész­. Uram, ön nemcsak megmentett, de m­ég az önérzetemet is visszaadja, még mentsé­gekkel is ellát. Igazán, nem tudom kifejezni a hálám. Nem tudok különben is érzelegni. Meg más, kevésbbé nyomasztó helyzetekben is ügyetlen vagyok . . . Igaz, most jut eszembe, hogy önnek még a nevem se mondtam meg ...­­ Tiltakozó kézmozdulatot tettem. — Ne is mondja. Meggondolatlanság volna. A teljes nyugalmat csak az adja meg, hogy senki a földketteségén nem, tud a tettéről. S ha mi megválunk, maga megférfiasodik, át­változik, akkor végül az én számomra is tel­jesen elvesz az emberek tengerében. Maradjon csak Kovács előttem is. Kezemet nyújtottam és búcsúztam. S miközben kezét kezemben tartottam, szóltam: — Hanem azért vigyázzon. Kis lopáso­­­­kat cselekedni nem érdemes. Rossz üzlet. Igye­kezzék tehát oly magasra küzdeni fel magát,­­ahol a nagy gazság, a mások kizsákmányolá­sa, kifosztása, az elismeréssel, tisztelettel, cím­mel, ranggal, rendjellel borított rablás és lopás virul. Mert a kis tolvajokat csak én segítem, a világ nem. A nagyokat ellenben, tudvalevő­­­leg, szaladni hagyja a világ. — S a becsületesség, az nem­ jöhet számba? Mélabúsan mosolyogtam. — Tőlem kérdi. Fájdalom, hívó vagyok. De mondhatom, majdnem olyan rossz üzlet, mint könyveket lopni . . . Szász Zoltán. '***'' •-a' u' A' '-te " í: ! létnél helytelenítő nyilatkozat is, végezetül úgy látszott, hogy a jelen voltak legalább is álta­lánosságban megnyugvással vették tudomásul a belügyminiszter fejtegetéseit. A belügyminiszter megjelenésének híre már előzetesen terjedt el a függetlenségi kép­viselők között és aki közülök a fővárosban tartózkodott, sietett is föl a körbe. Fél nyolc óra tájt érkezett oda a minisz­terelnöki palotából Andrássy Gyula belügy­miniszter Kossuth Ferenc társaságában auto­mobilon. Megjelent gróf Hadik János belügyi államtitkár is. Ott voltak azonkívül Tóth Já­nos, Mezőssy Béla államtitkárok, Thaly Kál­mán, a párt tiszteletbeli elnöke, Barabás Béla, Sághy Gyula alelnökök, Leszkay Gyula, a képviselőház háznagya, Glatz Antal biharme­­gyei főispán és még számosan. Andrássyt és Kossuthot a jelen voltak zajos éljenzéssel fogadták. Bevonultak az­után a nagy társalgóba, a miniszterek helyet fog­laltak a pamlagon s köréjük gyűltek süni cso­portban a képviselők. Kossuth bevezető nyilatkozata, Kossuth Ferenc, a függetlenségi párt vezére, rögtön rátért az érdeklődés központjá­ban álló kérdésre. Kijelentette, hogy a belügy­miniszter barátságos eszmecsere során haj­landó a választási reformról informálni a párt tagjait. Álláspontja az, hogy a választási tör­vényt meg kell alkotni, még­pedig olyképen, hogy a reform alapjául a népjogok kiterjesz­tésének eszméje szolgáljon, másrészt a leg­gondosabb figyelemmel kell lenni arra, hogy a magyarság fölénye és az intelligencia uralma továbbra is biztosíttassák. Most, mikor a par­lament elérkezett legfontosabb feladatának megoldásához, szükséges, hogy a párt folytonos kontaktust tartson fenn And­rássy­val, m­int aki a választói reformot ké­szíti. Bejelentette, hogy Andrássy ezentúl sű­rűbben e­l fog látogatni a körbe, hogy mindig rendelkezésére álljon, ha valaki fölvilágosítás­­ra szorul. Ezzel Kossuth átadta a szót Andrássy­nak, Andrássy a választói reformról. Gróf Andrássy Gyula ezek után kifej­tette reformjának alapelveit és részleteit. Fej­tegetései­ alatt közbevető kérdések is hangzot­tak, melyekre Andrássy rögtön megfelelt. In­formálásának lényegét a következőkben fog­lalhatjuk össze: — Másfél éve foglalkozik — úgymond Andrássy — a reform kérdésével. Tanul­mányozta a különböző választási rendsze­reket és különösen tekintetbe véve azok-­­ nak a mi speciális magyar viszonyainkra való alkalmazását, arra a meggyőződésre jutott, hogy legüdvösebb és az ország ér­dekeinek legmegfelelőbb a plurális rend­szer behozatala. Az adott helyzetben ná­lunk más rendszert egyáltalában el nem képzelhet. A reform megalkotásánál mind­járt a kiindulásnál két szempontra kel­lett ügy­elemmel lennie. Az egyik az volt, hogy a választói jog ált­alá­nos legyen, a­­másik, hogy a szavazatok száma ne le­gyen­ kevesebb a Kristóf ity-féle­ tervezet­ben kontempláltnál. Akkor, amikor ennek megfelelően az új választók nagy töme­gét ruházzák föl politikai jogokkal, a pluralitással bizonyos ellensúlyt kívánt teremteni, nehogy háttérbe szoruljanak azok az elemek, amelyek Magyarországot eddig fentartották. Maga a pluralitás nem lehet és reméli, nem is lesz odiózus, mert minden osztálynak kivétel nélkül módot ad arra, hogy a választói jog birto­kába jusson. Különben sem áll egyedül nálunk a pluralitás, harnem több helyütt már behozatott, legutóbb Szászországban, Belgiumban, Hamburgban, stb. Maga Bu­ld­v kancellár a képviselőházban jelen­tette ki, hogy a pluralitást tartja a leghe­lyesebb elvnek és ha a porosz parlament reformjára kerülne a­ sor, ezt az elvet fo­gadná el. Különben is tekintetbe veendő, hogy az államnak nemcsak joga, hanem kötelessége a választói jogot a maga szem­pontjából alkotni meg. Nem egyéni tekin­tetek az irányadók, hanem első­sorban az állam érdeke. A szavazatok számáa az új javaslat szerint körülbelül 4 millió tesz. Maga a választási eljárás decentrali­zált lesz. A választás körök és nagyközsé­gek szerint történik, amelyeknek részle­tes megállapítása a törvényhatóság hatás­körébe tartozik. Ugyancsak a törvényható­­■­ságoktól fog függni, hogy a szavazatok összeszedésével ambuláns küldöttségeket bíznak-e meg, vagy pedig minden szava­zó­kör számára külön választási küldött­séget alakítanak-e? Annak megállapítása, hogy az egyes polgárok tudnak-e írni, olvasni, olykép történik, hogy azokról, akik olyan állást töltenek be, amelynek föltétele bizonyos qualifikáció, ahol tehát az írni-olvasni tudás kétségtelen, törzs­névsor vezettetik. Itt semmi igazolás nem lesz szükséges. Ahol pedig az igazolás szüksége fentd­rog, ott ez egykorú bizonyít­ványokkal történik. Ha pedig valaki olyan keletű bizonyítványnyal kívánná az irni­­olvasni tudást igazolni, amely aggályt kelt, joga lesz az összeíró bizottságnak ezt vizsga után meg­állap­ítani, azonban itt is a kellő jogvédelem biztosítva lesz. A közvetett választói jognál a cél az, hogy azok, akik ma tényleg választók, de írni-olvasni nem tudnak, a választói jog­tól teljesen meg ne fosztassanak. Ennek részletei konszideráció tárgyai. Általában nem köti magát mereven az apróbb rész­letekhez, azonban nem tágít magától a fő céltól, amely abban áll, hogy ne a de­magógia és a nemzetellenes elemek kezébe adják oda az ország vezetését, hanem to­vábbra is tartassák fenn az intelligenciá- .­­­nak és a magyar tradíciókkal összenőtt társadalomnak uralma. Maga az anyagi törvény fogja szabá­lyozni a választási eljárást is és jniktim lesz a választási reform és a kerületek beosztására vonatkozó javaslat között. Összefoglalva ennyiben adhatjuk vissza Andrássy fejtegetéseit, melyek azonban nem ily összefüggő előadásban, hanem közbevetett kérdések válaszaként hangzottak el. A vita: Barabás Béla nyitotta meg a kérdések sorát azzal, hogy igazak-e azok a hírek, me­lyek a választói reformról a lapokban megje­lentek. Ha pedig igen, arra kéri a belügymi­nisztert, nyugtassa meg a pártot arra nézve, hogy mik a garanciái a magyarság szupre­­máciájának? Andrássy e kérdésre válaszolva kezdte el fentebb összefoglalt fejtegetéseit, hogy a választói jogosultság egy évi illetőséghez, tíz évi állampolgársághoz és az írni-olvasni tu­dáshoz lesz kötve, különböző kualifikációknak megfelelően azonban lesznek kettős és hármas szavazatra jogosultak. Az anafabétáknak köz­vetett választói joguk lesz, tizen adnak egy szavazatot. A választói jog tehát általános lesz, de nem egyenlő. — Miért nem egyenlő? — hangzott itt egy kérdés. — Azért, mert nincs két dolog, ami egyenlő a világon. — jegyezte meg Andrássy. Kossuth■ pedig hozzátette: — Bizony, még két gyufaszál sem egyenlő. Erre egy kis derültség volt. Csakhamar azonban ismét komolyra fordult a vita An­drássy ama kijelentésére, hogy a választás nem lesz titkos. Sümegi Vilmos hangoztatta itt, hogy a titkos szavazást a párt szükségesnek tartaná. Bedeházy János viszont azt jelentette ki, hogy ő nem szavazhatná meg az olyan plurá­lis választói jogot, mely titkos. ”

Next