Pesti Hírlap, 1908. november (30. évfolyam, 262-286. szám)

1908-11-01 / 262. szám

1908. november 1., vasárnap. PESTI HÍRLAP kétségtelenül a jelen legégetőbb aktualitásává fogja tenni. Egy szellemes vezető politikusunk mon­dotta nekünk a következőket: — A politikában most a Gyertyaszentelő Boldogasszony napját éljük. Rágalmak szelei fujdogálnak s minden ellenséges elementum összefog olyan vad, zimankós vihar produká­lására, amidőnek láttára megnyugodva kon­statálja a tapasztalt medve, hogy az ellenséges tél most adja ki utolsó erejét, de az elementu­­moknak ez a végső ágálása hasztalan immár, mert nem tudja többé feltartóztatni az új ta­vasz érkezését. A kiratreal. A király a pénteken délben báró ‘Berk osztrák miniszterelnököt fél óráig tartó ki­­hallgatsiop fogadta. osztrák miniszter­elnök az audiencia után látogatást tett, dr .­ekerle Sándor miniszterelnöknél, akivel hosszabb ideig tanácskozott. 1 . őrt., lelkész, Kladar István kereskedő, Markovics András fö­dmives, Tovirac Lukács földműves, Duj­­kovics György földmives, Rosics Spiró kereskedő, Trkulja Illés földmives, Jovanovics Milán szerb őrt. lelkész, Vincicnics Dam­ján földmives. Dr Dimitrijevics Lázár, a küldöttség vezetője, a következő beszédet intézte a királyhoz : — Császári és ap. királyi felség ! Egész hazánk önálló szerb nemzeti pártjának kép­viselőiként megjelenünk felséged legmagasabb trónja előtt, hogy gyermeki alázattal ezt a feliratot átnyújtsuk, amelyben köszönetet mon­dunk azért, hogy felséged elhatározta a Habs­­burg-ház felségjogainak hazánkra való kiter­jesztését és hogy egyúttal hazánknak alkot­mányos intézményeket juttasson. Továbbá ren­díthetetlen hűségünknek adunk kifejezést és kérjük felségedet, hogy atyai gondoskodását, amelynek a dicsőséges osztrák-magyar mon­archia sok népe örvend, határtalan kegyében a nit hazánk felé is fordítsa . Fogad­ja császári és apostoli királyi felséged hazánk összes vidé­kei önálló szerb néppártjának hódoló háláját és rendíthetetlen hű ragaszkodását, a Habsburgok dicsőséges trónja iránt. Zsivió ! Zsivió ! Zsivió ! A király erre a következőkép válaszolt: — Az önök és megbízóik loj­ális és haza­fias érzelmeinek kifejezését szívesen fogadom. Bizonyosak lehetnek arról, hogy atyai gondos­kodásomat az önök vallásának követőlre tel­jesen, ugyanazon mértékben fogom kiterjesz­teni, mint Bosznia és Hercegovina összes többi lakosaira. Hazájuk haladása és jóléte az a cél, ame­lyet kormányomnak tántorít­hatatlanul követnie kell. Vigyék meg földjeiknek üdvözletemet. Ő felsége azután megszólítással tüntette ki a küldöttség vezetőjét és kegyéről és hajlandóságáról biztosította őt és h­itsorsosaikat. A küldöttség tag­jait is a legkegyesebb módon megszólította és be­hatóan tudakozódott magánviszonyaikról, majd is­mételten megelégedésének adott kifejezést. A ki­hallgatás mintegy húsz percig tartott. Ezután báró Bur­ián István közös pénzügy­minisztert kereste fel a küldöttség, aki délután negyed egy órakor a Hungária-szállóban fogadta. Dr Dimitrijevics, a küldöttség vezetője, a­ minisz­ter előtt is kifejezést adott a küldők lojalitásának, mire a miniszter igen beható, hosszabb beszélgetést folytatott a küldöttség tagjaival és tudomásul vette kívánságaikat. A Vaterland tovább gyanúsít. A Vaterland folytatja azokat az alaptalan gyanúsításokat, ame­lyeket­ a bécsi sajtó egyes orgánumai legújabban jónak látnak bizonyos tendenciózus rendszeresség­gel Kossuth Ferencről, a függetlenségi párt poli­tikájáról és állítólagos külföldi összeköttetéseiről hol vagyok, hogy a nagy csel­ felöl azonnal ér­tesíthessetek . . . Martha a nyakába borult az édes­apjá­nak és hálásan susogta: -- Milyen jó vagy . . . és, milyen bol­doggá teszed a szegény, szégyenkező gyerme­­­kedet . . . Tizenöt perccel e beszélgetés után Mar­tini kocsit hozatott, hogy a szanatóriumba visz­­sz,átérjen, de nem a Városliget felé hajtatott, hanem a dumaparti fogadó felé, ahol Gyer­­gyóyék szállva voltak. Talán nem is tudott volna aludni az éjszaka, ha a jó hírt még azon melegében nem közli az ő bolondos kis párt­­fogoltjával. A kocsi gyorsan gördült tova, az éjszakában, az utcákon jókedvű emberek jár­tak, de Martha senkit se látok közülök, mert egyszerre különös, önző gondolatok kezdtek motoszkálni a lelkében. Ezt gondolta: — Kedves kisasszony, ha, alaposan meg­gondoljuk, kegyed tulajdonképen nem az a boszorkány­osan okos hölgy ám, akinek eddig oly nagy önhittséggel tartotta magát . . . Mi­ben áll az a rettenetes okossága? . . . Gye­rekkorában a kiskorú édes­anyja fölött gyám­kodott, most meg mindenféle idegen szerelme­sek ü­gyét-baját intézi, mintha saját maga már rég túl volna azon a koron, amikor az ember oly gyönyörűséges csacsiságokat elkövet . . . Nem tetszik gondolni, hogy az az ostoba, kis­­asszony ott a szállodában százszor több hasz­nát veszi az életének és a fiatalságának, mint kegyed, aki hideg bölcseséggel játszsza a má­sok sorsában a gondviselés szerepét? . . . Kedves, okos és felsőbbséges kisasszony, jus­son néha az eszébe, hogy a fiatalság a legdrá­gább kincse az életnek, s aki ezt az értéket könnyelműen elpazarolja, az később keserves kövyekkel fog megállani a saját boldogságá­nak sirkantja fölött . . , Szomaházy István: szélnek ereszteni. Ezzel szemben a Magyar Tudó­sítót a legilletékesebb helyről felhatalmazták an­nak a kijelentésére, hogy ezek a híresztelések, ne­vezetesen, hogy Kossuth Ferenc kereskedelmi mi­niszter a nagy szerb, valamint az olasz irredentista mozgalommal érintkezésben volt, valótlanok, és így minden ezzel összefüggő állítás teljesen légből ka­pott. A Vaterlandban közölt 1906. évről származott táviratváltás, mint a válasz szövegéből is kitűnik, egyszerű udvariassági tény volt. Horvátországi hírek. A horvát koalíciónak egyik sajtó­orgánuma, a Hrvatska, azzal a hírrel lepte meg olvasóit, hogy Zágrábban a Magyar Ál­­lamvasútnak külön igazgatóságot szerveznek. A hír így hangzik: „A Hrvatska jelentette, hogy a kereskedelmi­­ minisztériumban javaslatot dolgoz­nak ki a horvátországi vasútvonalaknak külön igazgatósággal való ellátása tárgyában. A horvát­országi vasút igazgatóság székhelye Zágráb lesz s az új igazgatóság élére Ehrenhofer Aladár kereskedelmi miniszteri tanácsos, a minisztérium horvát osztá­lyának főnöke, kerül:“ A Hrvatska híre első olva­­sásra is magán hordja a valószínűtlenség bélyegét« mindazonáltal a legilletékesebb helyen való tuda­kozódásra azt a megnyugtató felvilágosítást adták, hogy a Hrvatska hírének semmi alapja nincs, elejé­től fogva végig koholmány. A horvát-szerb koalícióhoz tartozó bolgárok a király császári kormányzásának jubileuma alkal­mából ünnepséget fognak rendezni, mely alkalom­mal a király elé legális nyilatkozatokkal fognak járulni. Az előző estén Zágrábot kivilágítják. A horvát szocialista párt minap tartott ülé­sén elhatározta, hogy a bécsi Reichspost és a Buda­pest cím­ű lapok ellen, amelyek a nagyszerb propa­gandában való részvétellel gyanúsították meg a pár­tot, sajtópert indítanak. A miniszterelnök utazása, Wekerle Sándor­­■ ■miniszterelnök szomba­ton este klopédiai birtokára utazott. A miniszterelnök kedden tér vissza a fő­városba. A belü­gyi miniszter­­fia Gróf .A­ndrássy Gyula belügyminiszter délután tőketerebesi birtokára uta­zott, ahonnan a jövő­ hét szerdáján tér vissza a fő­­v­árosba. A közös miniszterek elutazása. Báró Itehanak­h táboré.'­tuhrv. közös hadügyminiszter f­olabaton délután •10 órakor Stoffmann Hugó altá­bornagy. osztály­főn­ále­s'kiséret­ áben Bécsbe utazott. Báró Aerrtulhal közös külügyminiszter etteuaohi Jetiéi ,Etuil osztályfőnök és lak­ó fia-fern követ kí­séretében szobiba'top éjjel utázott' Budapestről síéesbé. Gróf ,1/(»Jerarcot! tenge­­rnagy', tengere­­ncü purai zsíink vasárnap, báró' Fiur­ák István Uö­­■. B pén«-ügyisz­iniszter pedig hétfőn fog visszatérni Bicsbe. .Boszniai szerbek küldöttsége a királynál. A király s­zom­bs­ton délelőtt 11 órakor fogadta a bosz­niai és berregő'-i­ai szerb önálló 'néppárt küldött­­ségét. A küldöttség dr Dim­itrijenics Lázár szera­­j.­.-ot orvos­ , e­oít ősével s következő tagokból állott: K.ern­ó. A­idák kézműves. Jokonovics Risztó szerb , őrt. lelkész. Njego Márk földmives. Kosaras Péter földm'vs*.. Miladinovics Száva, tanító. Todorovics Alice kereskedő. Stanojlov­is Márk földmű­es. Per- Siovses István földmives.. pirstifrije­vics Remet­er szerb - zsídg.'t­emesi, •­­ mondta bátran, — én azt se bánom,' ha engem is kitörölsz, a­ szi­vedből. • mint «hogy a szegény Iris h­tányodat kitörülhetj . . . l­e m­ost már megihendőm, amit goür­olök, mer' bű­ni követnek él, h­a to­vább­­.- Startgarnék­. A kislányod eleped attól a vágytól, hogy mégegyszer a nyakadba, bo­rulhasson . . . Miért vagy oly hideg és ke­gyetlen hozzá? . . . Mit­­étekt ellőned, amit nem lehetne megbocsátani neki? . . . És ha, bármit is vétett volna, nem kötelességed-e, hogy jé légy hozzá, most, amikor az előtt a pillanat előtt áll, amikor az asszonyok élete nagyon is a jó istentől függ . . .­ Az öreg­ gróf megriadva tekintett maga­­ elé a v. v. hir láthatólag fölizgatta —­ aztán­­ halkan kérdezte: — Ka Ibikorra . . . várja . . . a kis ba-­­ hát? Azt hiszem, h­ogy két hónap moha,­j itt lesz . . . Egyenesen az égből jön, hogy a­­ nagyapja szivét, a szegény any­uskájának vis­z­­szahójlitsa . . . Speyr gróf semmit­ se vála,szólt, hanem jó ideig némán és gondolkodva kavargóba a fe­kete kávéját. I­átszőtt rajta, hogy a szive sú­lyos küzdelmet, vív a büszkeségével s hogy a pofok kis emberke, aki most láthatatlan szár­nyakon repül csillogó hazájából a földi sár­­tenger felé, összekulcsolt kacsokkal lebeg az aggastyán lelki szemei előtt, hogy az édesany­ja­ számára kegyelmet kérjen ... A baba sut­togását az elérzékenyü­lt Martha nem értette meg, de nagyon jól megértette, amikor az öreg gróf lesütött szemmel így szólott hozzá: — Majd egyszer, ha a baba itt lesz, még beszélünk a dolog felől . . . Most még nem akarom látni, mert nem tudnék jó lenni hoz­zá ... De majd mindig pontosan megírom. A delegációk. Az osztrák delegáció záróülése. Szombaton utolsó plenáris ülését tartotta az osztrák delegáció. Ezen az ülésen a haditengerészet költségvetése került tárgyalásra, továbbá a magyar delegációnak küldendő üzenet. Madeyski lovag elnök fél tízkor nyitja meg az ülést. Jelen vannak a­ delegátusokon kívül Schönaich, Aerenthal és Burián közös miniszterek, valamint gróf Montecuccoli tengerészeti főparancsnok. Dr. Schlegel előadó részletesen ismerteti a hadi­­tengerészet költségvetését, amelyet elfogadásra ajánl. Gróf Thun kifogásolja, hogy a haditengerészet fejlesztésében nem azzal a tempóval mennek előre, melyet partvédelmünk megkíván. Az új hadihajók sürgős kiépítését fontos szükségnek tartja, de azt hiszi, jobb volna, már most mindjárt 20,000 tonnás hajókat építeni, mert már a többi nagyhatalomnak is ilyen nagy­ hajói vannak. Sürgeti a drótnélküli távíró fejlesztését. Hiszi, hogy a háború kitörésekor amely soha nem késhetik, flottánk kitűnően meg fogja, állni he­zét. A kormányoknak a­ hadvezetőség ilyetén előterjesztéseit honorálnia kell. Tudja, hogy a katonai követelések nem népszerűek, de számolni kell ezekkel m­ár a nagyhatalmi állásra való tekin­tettel is. De Magyarországot is kéri, hogy ne gör­dítsen akadályt a flotta kiegészítése elé. A magyar tengerpart. . . Bianchini : Nincs magyar tengerpart, csak hor­vát ! Gróf Tinin : . .. és úgy védi a flotta, mint az osztrákot. A költségvetést megszavazza. Bianchini: Azt hiszi, imádkoznunk kell, hogy legalább tíz évig ne legyen háború, mert flottánk nem állja meg a helyét. Támadja az olasz követelése­ket s a horvát sérelmeket sorolja fel. A zászló- és jelvénykérdés rendezésénél Horvátországnak épen olyan jogai vannak, mint Magyarországnak. A ma­gyarokból soha sem lehetnek jó tengerészek. Fáj neki, hogy a tengerészeti parancsnok a magyar dele­gációban ezt a jelszót adta ki : Tengerre magyar ! Igazi tengerész csak ezt mondhatná a magyaroknak : „Magyar, eredj vissza a pusztára, mert a tenger a kurvátoké !“ Gróf Montecuccoli tengerészeti főparancsnok mindenekelőtt a mérnökök sorsáról beszélt. A hadi­­tengerészet mérnökei mindenesetre igen fontos szol­gálatot teljesítenek, de a flotta sorsa békében is, háborúban is a tengerész tisztek kezébe van letéve. A mérnököknek nem jár ugyanolyan tisztelgés, mint a tiszteknek, mert nekik nincs büntetőjoguk, s mert ezt, a szolgálati rendtartás így határozta meg. Egységes hajómérnöki tisztikar felállításáról most nem lehet szó. Elismeri, hogy a haditengerészet még tetemes fejlesztésre szorul s reméli, hogy ehet az eszközöket a delegációk nem is vonják meg tőle. Áttért azután az egyes szónokok fejtegetéseire s bőven reflektált azokra. Bianchini szemére vetette, hogy ő a magyar delegációban elmondott beszédében a „Tengerre magyar !“ felkiáltással buzdította a ma­gyarokat a tengerészeire. Erre a szemrehányásra csak az lehet a válasza, hogy a haditengerészet fejlesztése érdekében szeretné, ha a monarchia összes népeihez ezt a felszólítást intézhetné. Thun gróf felszólalására válaszolva kijelentette, hogy a haditengerészet az új 3

Next