Pesti Hírlap, 1908. december (30. évfolyam, 287-312. szám)
1908-12-01 / 287. szám
XXX. évf. 287. (10.685) szám Budapest, 1908. Kedd, december Ls Ssorkcentöségr: Budapest, Váci-körút 78. I. omolat, hová a lap szellemi részét illető wlolan közlemény in*1 tűzendő. Kiadóhivatal, Budapest, Váci-körut 78., hová az előfizetések és alap szétküldésére vonatkozó fel* szólalások intézendő!.. MSWH Előfizetési árak: Egész évre .... 28 k. — t. Félévre . . .... lé . . Negyedévre• • • TV 9 Egy bóra. .... S . 40 . Egyes szám ára 10 f. Megjelenik hétfő kivételére! minden nap. JBecsület-ügy. Az a kiáltvány, melyet az országgyűlési néppárt (mindössze nyolc tagjának kivételével) a párt lapjának legutóbbi számában irányító cikk helyén közzétett s melyben az ország összes katholikus lakosságát forma szerint lázítani próbálja a házasságjogi törvény ellen, szerencsésen, hirtelen kinőtte magát egy valóságos becsületbeli ügygyé. Becsületkérdés a koalícióra nézve, hogy ezek után egy pillanatig se tűrje meg kebelében a néppártot, de ugyancsak olyan súlyos becsületkérdés a néppártra nézve is, hogy a történtek után ne várja be a formális kidobatást, hanem a maga lábán távozzék abból a politikai szövetségből, amelyben többé helye nincs és nem lehet. Soroljuk föl időrendi egymásutánban ennek a legújabb és nyilván legperfidebb néppárti puccsnak a fázisait. A m. kir. Curia két heti fogságra és 200 korona pénzbüntetésre ítélt valami Koczarek nevezetű tót papocskát, aki buzdulást kapva a báró S Barkóczy példáján, nyilvánosan bujtogatta a népet arra, hogy a polgári házasság törvényes intézménye iránt való tiszteletlenségét a házassági jegyzőkönyv aláírásának megtagadásával tüntetőleg fejezze ki. Ezt a legfőbb bírósági ítéletet törvénytelennek állítja a néppárt s az izgató papot, mint a liberális Justizmord áldozatát, politikai mártírrá avatja, vele a jövendőre nézve szolidaritást vállal s példájának tömeges követésére nyomtatásban fölszólítja Magyarország összes katholikusait. Távol legyen tőlünk, hogy a kellő mértéken túlmenő politikai súlyt, és jelentőséget tulajdonítsunk ennek a klerikális hepciának. Erős a hitünk, hogy a lázitó kiáltvány valósággal csak a néppárt zömének, az analfabéta katholikusoknak alacsony és sötét rétegeiben fog valamelyes visszhangot kelteni. Belőle komolyabb és nagyobb kiterjedésű zavarok, bonyodalmak, hála a magyar katholikusok, helyesebben katholikus magyarok hagyományos józan mérsékletének s alkuvástalan hazafias érzületének, aligha származnak. Ami magát a néppárt 24 országyűlési képviselőjének ezen meglepetésszerű kirohanását illeti, arra nézve az a véleményünk, hogy ép úgy rászolgáltak ezen néplázító cselekményükkel a legszigorúbb bírói üldöztetésre, példásan megtorló ítélkezésre, mint az a szerencsétlen Koczinek, akit most jónak látnak modern véres kard gyanánt meghurcolni harcaszerte. A törvény ellen izgatni, tekintélyét tüntetően lealázni, kisebbíteni nem szabad egy papnak, még kevésbbé szabad egy törvényhozónak. Erős tévedésben leledzik a néppárt, mikor azt hiszi, hogy Koczurekestül együtt népszerű mártírkollégiumot alakíthat a vallásszabadságot eltipró, zsarnoki szabadelvűség hitelvesztése, politikai és társadalmi lejáratása céljából. ]És ha mind a huszonötüket lecsukatja az erős törvény, tettük, eljárásuk egyetlen józan magyar ember előtt sem talál arra a dicskörös igazolásra, mely a nagy igazságok, munkás, buzgó hit áldozatkész vallóit megilleti. A spekulatív, hogy úgy mondjuk, üzleti vértamisán kora elmúlt, hiába kisértik meg a fekete internacionálé lovagjai Franciaországból hozzánk áttelepíteni. A rizikó nélkül vakateresküdő próbát agyonüti egyrészt az élő törvény sújtó ökle, másrészt a higgadt, magyar szivű katholikusvilág gúnyos kacaja. Ez a valószínűségi számításon alapuló végeredmény mindazonáltal nem vetkőzteti ki a néppárt merényletét a ravasz fondorlat, az firtó indulatú, bűnös előremegfontoltság lényegesen súlyosbító körülményeinek kriminális beszámítású köntöséből. Az, amit akarnak ezek az országgyűlési képviselők, szám szerint huszonnégyen, közártalom és országháborító gonoszság. Érte olyan megtorlás jár, amelyet, semmiféle politikai megalkuvás kedvéért és palástja alatt nem szabad az igazságügyi kormányzatnak a független magyar bíró ítélkezése alól elsinkófálni. Ez azonban csak az egyik, a kisebbik jelentőségű oldala az izgató kérdésnek. A másik általános, politikai természetű. Nem riadunk vissza attól a látszattól, hogy lorikus ártatlansággal felülünk a néppárti aquinak. Világos, hogy ez a szóban forgó, lázító proklamáció csak takarója egy rejtőző célzatnak. A néppárt, a koalícióba,s a kormányba való belépésekor hallgatag lemondott az egy- Mire jó a feleség. A házaséletnek sok súlyos, szervi tökéletlensége mellett megvannak a maga kellemes oldalai. Kiemelek most ezek közül egyet, mely a férj számára jár előnynyel s melyet ezek az urak nagyon erősen igénybe is vesznek. Persze, a legkevesebb ember veszi észre, hogy mikor történik ez, mivel ennek az előnynek élvezése rejtett, burkolt formában történik. Minden általánosságnál azonban szebben beszél néhány példa, elmondom tehát ezeket. Nemrég egy kiváló írónk könyvéről ismertetést írtam valamelyik szemlénkbe. Mikor legközelebb találkoztam vele, a megdicsért férfiú megköszönte az elismerést s csupán azt kifogásolta, hogy zsidó származását megemlítettem. — De, uram, ez hozzátartozik az ön egyéniségéhez s ebben a könyvében különösen nagy szerepet játszik. — Jó, igaz. S én nem is bánom, de a feleségem nem szívesen olvassa, ... Egy más, szintén híres és szintén öregebb íróról szintén írtam valamit, ez is megköszönte s kiemelt egy részletet, mely neki nagyon tetszett. Ere én megjegyeztem: — Kérem, ezt én is önre nézve jellemzőnek tartom. Már évekkel ezelőtt, mikor ön jubilált, ezt a gondolatot különben egy külön kis cikkben kifejtettem. — ügy, ez érdekes. Nem volna szíves ezt a régi cikket a kiadóhivatalban kikéréstől, is nekem az illető újságszámot elküldeni? — Kérem, kedves mester ... .Szégyenemre azonban a végrehajtásban nem voltam olyan tökéletes, mint az igérésben. Egy-két hét múlva, mikor a dolgot egészen elfelejtettem, szemrehányó arckifejezéssel fogad a mester: — Na, kedves uram, hiába vártam az újságot!? — Bocsánat, kedves mester, de már szóltam a szolgáknak a szerkesztőségben, csakhogy a régi számok a pincében vannak, nehéz őket kikerestetni. Két hét múlva új találkozás, a mester új szemrehányó pillantása. Én meg is előztem a szóbeli panaszt: — Kedves mester, még ma lemegyek a kiadóhivatalba és saját magam behatolok a pincébe s kikerestetem azt az újságot. Mire a mester, ennyi buzgalmat szinte szégyeivé, szól: — Tudja, kérem, az én kedvemért nem volna érdemes az ujját se mozgatni. Végre is én le tudnék mondani annak a cikknek olvasásáról, bármily szép legyen is. De a feleségemnek megígértem s ő folyton nógat miatta ... Vannak emberek, akik töméntelen újságot elolvasnak,, minden cikket, minden elbeszélést, verset, sőt folytatásos regényt magukba falnak. Egy ilyen úrral,aki különben maga is iebeszéltem a minap. Valahogy szóba került egy lap tárcájában folytatásokban közölt elbeszélés, amelyet az illető úr nekem egyszerre részletesen elmondani kezdett. Az elbeszélés szörnyű volt. A polgári család története, szabadon Zola Emil után. E család keretében a legidillikusabb szerelmi viszonyok uralkodtak. A nagy demokratikus érzés a cselédeket is bevonta az érzelmi közösségbe. Sőt a pékgyerek és tejesasszony is részesültek a családi hagyományok melegében. Mindenki szerelme mindenki iránt: ez fejezte ki legjob-ban az elbeszélésben uralkodó viszonyokat. Hozzátéve ehez azt, hogy mindezek a kiválóan prózai dolgok dagályos, fellengző, szimbolista stílusban voltak, méltán kérdeztem megdöbbenve a nekem beszélő írótól: —• Dehát mondja csak, ön az efféléket is elolvassa? Ez már mégis sok a jóból . . . Ő kissé elszégyelte magát. —Nem, ezt nem én olvastam. Érdeklődtem a dolog iránt, odaadtam tehát a feleségemnek, hogy olvassa el s referáljon nekem. Kilépve végül az Írók társaságából, megemlítek még egy idevágó esetet, mely egy kissé alsóbbrendű emberről szól ugyan, de viszont közismert, a lapokban is közölt tény. A német császárról szól. II. Vilmos jelen volt nemrég a Zeppelin újonan készített, kormányozható léghajójának első fölszállásán. Bizonyára átjárta ekkor a sokoldalú fejedelmet az a széles körökben, mondhatnám, bolygó- szerte uralkodó kérdés: miért nem léghajózik a német császár? Ő, a hadvezér, költő, zenész, fényképész, szobrász, festő, céllövő, vadász, tengerész, miért nem űzi a legmodernebb" sportot s legnemesebb áttörést: azt, amely a levegőben vág utat az emberi haladásnak? Aj felelet erre persze az, hogy, mint jómagunk, legtöbben, a császár is gyáva s nem szívesen bízza a kormányozhatóság dacára is míg mindig nagyon is a szelek játékául szol-gáló léggömbre felséges személyét, ezt luxion- dani azonban a nagy imperator mégis áthallotta. Persze ő hallgathatott volna, mert hik! A Pesti Hírlap mai száma 44 oldal