Pesti Hírlap, 1908. december (30. évfolyam, 287-312. szám)
1908-12-01 / 287. szám
d jak a királyt s arra hívják föl a világ figyelmét, hogy „a Listhán túli testvéreinket idegeitek el akarják pusztítani.“ Az idegenek : a magyarok. (Nagy zaj.) Akiért marad mégis a szakszervezet nebántsvirág!Nagy zaj, helyeslés, Buchinger bécsi kirándulása hazaárulás és a törvényhozás, ha nincs ez ellen megtorlás a büntető törvénykönyvben, és ha kötelességét akarja teljesíteni, 14 nap alatt törvényt kell hogy hozzon az ilyen Hazaárulás ellen. A büntetőtörvénykönyv 148. szakasza hűtlenségnek minősíti Buchinger cselekedetét, amelyért súlyos szabadságvesztés-büntetés jár . De ha a törvény nem elég világos, sürgősen új törvényt kell hozni. (Helyeslés.) Az a nemzet, amely megengedi, hogy paraziták emészszék meg, még a történetben sem talál siratóra. Nem szavakra, sürgős cselekedetre van szükség. (Helyeslés.) A költségvetést az ország érdekében, a kereskedelmi miniszter és az államtitkár iránt érzett tiszteletből, megajánlja. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a néppárton, balpárton s itt-ott a függetlenségi párton. Polonyit a néppártiak és többen a függetlenségi pártból, üdvözlik.) Gróf Batthyány Tivadar: Polónyi most szólalt föl a vörös szervezetek ellen, ezzel szemben a szóló a hazafias szervezetekre hívja föl a Ház figyelmét. A támadásokkal szemben védelmébe veszi a vasutasokat,majd a Punagőzhajós Társaságról beszél.. Igazat ad Polónyinak, hogy ez a társaság magyarellenes működést fejt ki, Baross Gábor nagy harcot folytatott egykor ellene, de a harc eredményei már elkallódtak. A társaság alkalmazottai érdekét elhanyagolja, silány fizetést ad, viszont vezetői akkora fizetést kapnak, azonnét Európában egyetlen más társaság sem ad. A munkásbiztosítási pénztár dolgában egyetért Nagy Emillel ; nem azt kívánja, hogy koalíciós őrszemek kerüljenek az élére, de azt sem tartja megengedhetőnek, hogy nemzetközi emberek vezessék. Tisztességes hivatalnok-embereket kell oda kinevezni. Sürgeti a magánalkalmazottak egyesülési szabadságát és kikel az ellen, hogy a villamos vasúttársaságok miniszteri jogokat arrogálnak maguknak alkalmazottaik politikai testületeivel szemben. A folyamat jósok fizetést a vitáéi mozgalmára fölhívja a kormány jóakarata ,figyelmét.. Kárhoztatja a szociáldemokrata szervezetek túlkapásait, majd a vasúti szövetségeket védi a, fegyelemlazító működés vádja ellen s tiltakozik a.llén, hogy őt ellenkormánynak nevezzék. Két órakor azzal szakítja félbe beszédét, hogy a délutáni ülésen majd folytatja. . Elnök : A tanácskozást 4 óráig felfüggeszti. /■: — Délután. — Az elnöki széket Rakovszky István alelnök foglatja el és 4 órakor megnyitja az ülést. Gróf Batthyány Tivadar folytatja délelőtt fi'be zakitott' fejtegetéseit. A vasutasok fizetésrendezésénél sok hiba csúszott be, amelyeket ki kell küszöbölni, mert sok igazságtalanságra adtak okot. A tisztviselők illetékes helyen kérelmezték, is már az észrevett hibáit a vasutasfizetés rendezésének s reméig, hogy ezek a kormánynál meghallgatásra találnak. A vasutas szakszervezetek felforgató célokat szolgálnak s Poroszországban igen helyesen már meg is tiltották a szociáldemokrata szakszervezeteket. Védi a vasutasokat azon vádaskodásokkal szemben, minthha a tisztviselők és alkalmazottak lennének okai az utóbbi időkben szinte félelmetesen szaporodó vasúti katasztrófáknak. Utal a vasutasoknak a veszprémi hadgyakorlatok alkalmával kifejtett teljes elismerést és dicséretet érdemlő működésére. Nem a maga nevében és érdekében, hanem tízezrek reputációja érdekében mondta el beszédét. (Helyeslés és taps. Szónokot többen üdvözlik.) Pető Sándor a munkásbiztosítás kérdésével kíván foglalkozni abból az alkalomból, hogy Nagy Emil az intézménynek államosítását vetette fel. A sztrájk ellen most igen erős áramlat tapasztalható, pedig manapság erre egyáltalán nincs ok. Polónyi megtámadta az ipari szervezeteket, holott azoknak nincs közük a sztrájkhoz, (Ellentmondások.) hiszen azok a kormány ellenőrzése alatt állanak. A szakszervezeti alapok humánus célt szolgálnak. Szól a munkásbiztosítási hivatal államosításának tervéről, amely szerinte a munkásbiztosítás csődjére vezetne. Idézi Kossuth szavait, aki azt mondta, hogy a javaslat alapelve az autonómia és a paritás. Szt.erényinek is az volt akkor a nézete, hogy az autonómiába belenyúlni nem szabad, a munkásoknak maguknak kell az intézmény kormányzásáról gondoskodni. Az intézmény iránt csak úgy biztosíthatunk a munkásság körében bizalmat, ha maga a munkásosztály is résztvesz annak vezetésében. Ő is elismeri, hogy a munkásbiztosító hivatal mai működése ellen igen sok panasz emelhető. A régi törvény sokkal hosszabb ideig és nagy összegű táppénzben részesítette a munkásságot, ez is nagy baja az új törvénynek. Egy másik nagy baja a törvénynek, hogy minden izében túlteng a bürokrácia. A munkások, mint mondják, kezükben tartják az intézmény vezetését, pedig ők nem tehetnek arról, ha a munkaadók keveset törődnek a munkásbiztosítással s nem járnak elaz ülésre. .Az igazgatóságban a legteljesebb harmónia uralkodik. Az autonómia éltetője ennek az intézménynek. Egy esztendős működés után nem lehet még bírálatot mondani a munkásbiztosítási hivatal felett. Teljes függetlenséget kell neki biztosítani, másrészről helyt kell adni, a munkásbiztosításban a munkások részvételének. Nem fogadja el a költségvetést, mert az előadói székből oly kijelentéseket hallott, amelyek az igazság és a munkásbiztosítás ügyével ellentétben állanak. (Helyeslés a demokraták és nemzetiségek padjain.)" Lányi Mór a mezőgazdaság és az ipar közti viszonyt fejtegeti. Utal ezen a téren Franciaország példájára, ahol a mezőgazdaság és ipar közti érdekközösség felismerése az ország hatalmas virágzását eredményezte. Fél, hogy az önálló vámterületre való áttérésünknél mezőgazdaságunk versenyképessége kinn csökkeni fog, ellenben ipari fogyasztásunk, amelyet még mindig a külföld lát el, emelkedni fog. A tőkének a termelést kell szolgálni, nemcsak hitelműveletekre felhasználni. (Helyeslés.) A kisipar épen azért nem fejlődik, mert nincs meg hozzá a szükséges tőkéje. Bírálja a kormány iparvédelmi politikáját, amely sok tekintetben egyoldalú. Búza Barna: A gazasági kérdést elsősorban az ország függetlensége szempontjából kell tárgyalni s itt legfontosabbnak az iparfejlesztést tartja. A munkáshiány oka a kivándorlás az utolsó esztendőkben kétségbeejtő mértékben emelkedett s ő a lelketlen izgatók munkájának tulajdonítja ezt. Ezer esztendővel ezelőtt Árpád hozta be ide a magyarokat, most pedig egy új Árpád innen kivezeti őket, de arról senki sem tud, hogy az akkori Árpád províziót kapott volna a magyarok behozataláért, mint a mostani kap a kivitelért. Magyarorság gazdasági romlása a Kereskedelmi Bank mérlegében található. A kivándorlási ügynökök merészségét legjobban jellemzi, hogy hetilapot adtak ki céljuk elérésére, sajnos, hogy ezt nem kobozták el. őszinte bizalommal van Andrássy iránt, de a kivándorlási ügyben vallott nézetét nem helyesli, s meg van győződve arról, hogy ha Andrássy lett volna a Kereskedelmi Bank elnöke, nem kötötte volna meg ezt az üzletet. A kivándorlási mizériákról szól. Molnár Jenő : Hol van az elnök és a házszabályok ? A belügyi tárcához tartozó kérdésekről beszél! (Folytonos zaj.) Elnök: A képviselő úrnak joga van a kivándorlás kérdésének gazdasági oldalát itt is fejtegetés tárgyává tenni. (Helyeslés.) Búza Barna : A nemzet véréből élősködő pénzemberek ellen küzdeni kell. Majd a pályaválasztásról beszél. Nálunk az ipari pályákat egészen elhanyagolják s a jogászi pálya felé aránytalanul nagy a tódulás, ami okvetlenül gazdasági katasztrófára fog vezetni. A társadalomra hárul a feladat, hogy fiaikat az ipari pályákra küldjék, ahol elég szép tér nyílik a megélhetésre. Híve a munkásbiztosítás államosításának, mert feltétlenül hazafias érdek, hogy ezt a munkásjóléti intézményt a felforgató nemzetközi elemek kezéből kiragadjuk. A kormány iránti bizalomból elfogadja a költségvetést. (Helyeslés.) Kelemen Samu: T. Ház! Ha nézem a rokonszenvnek azt a hiányát, amely nálunk a kereskedelmi törekvésekkel szemben megnyilvánul, ennek okát különösen a megértés hiányában találom fel. A kereskedelmet még széles körökben úgy tekintik, mint mesterséges betolakodást a termelés és a fogyasztás közé, holott minden termelés holt tőke, ha azt a forgalmi életben nem tudjuk értékre váltani és ez a kereskedőimnek hivatása. Ha különösen annak okait nézem, amiért nálunk bizonyos elfogultsággal viseltetnek a kereskedelemmel szemben, úgy ezt három különleges okban találom fel. Az első az, hogy a termelésnek minden hibájáért a kereskedelmet teszik felelőssé. A másik ok a kereskedelmi áralakulások rejtelmességében áll. Az áralakulás oly titokzatos klaviatúra, amelyet igen kevesen tudnak megérteni’. A harmadik ok: a kereskedők osztályának különleges külső kialakulása. Minden egyes társadalmi foglalkozás rányomja a maga bélyegét az egyénre. Nagy kultúránál ezek a differenciák nivellálódnak, a középfokon meg vannak, az alsó fokon pedig kiélesednek. Ahol kevesen vannak, akik kereskedelemmel foglalkoznak, mint nálunk, ott ez a társadalmi differencia és társadalmi előítéletekre vezet. Lehet, hogy ezek az indokok közrejátszottak abban, hogy nálunk a szövetkezetek más irányban fejlődtek, mint a többi államokban. A szövetkezet egyesíti a kis tőkéket szemben a nagy tőke hatalmával s a kis erőket a nagy erőkkel, s így kis energiákból nagy energiákat vált ki. A nagy tőke magához ragadja a termelést. A szövetkezeti eszmét tehát ott kell megragadni, ahol annak kiinduló pontja van: a termelésnél. A fogyasztási szövetkezetek sokkal későbbi képződmények. Külföldön a fogyasztási szövetkezetek az ipari gócpontokon létesültek, ami voltaképen ennek fő tényezője ,a munkáselem, a maga jelentékeny keresményével. Nálunk a szövetkezeti eszme nem alulról fölfelé képződött, hanem rendszerint felülről indult ki valamely agitáció erre a célra. Ha felvetem a kérdést, mik a gazdasági céljai és melyek az eredményei az eként létesült fogyasztási szövetkezeteknek, akkor azt kell beállítanom, s meg a célba vett eredménye az, hogy a népet megmentse , az áruuzsorától és neki jó és olcsó árut adjon. Minden teoretikus vita helyett az lesz a leghelyesebb, ha azokat a gyakorlati eredményeket és számadatokat nézem, amelyekre a még rendelkezésemre álló rövid idő alatt rámutaathatok. Itt van előttem két nagy szövetkezeti alakulat. Az egyik a keresztény fogyasztási szövetkezet, a másik a Hangya szövetkezet. A kéresztény fogyasztási szövetkezetek egyik legnagyobb bika a csongrádi. Ez a szövetkezet a maga mérlege szerint évenkint 184,652 koronát forgalmaz. E nagy forgalom után a szövetkezetnek az áruit való nyeresége 43,171 korona 7 fillért, tehát az áruértéknek 23 százalékát szedi be haszonként. És méltóztassék már most megállapítani, vajon, lehet-e itt beszélni olcsóságról és arról, hogya nép az áruuzsorától mentesítve volna? (Mozgás.)’ A kezelés költségességét mutatja, hogy e nagy nyereség mellett mégis csak 969 korona tiszta hasznot produkál. Emellett 80.000 koronát mint a központi hitelszövetkezettől kihitelezett összeget ez utóbbi elengedni volt kénytelen, mert a szövetkezeten az behajthatatlannak mutatkozott. Nézzük most a szövetkezetek másik ágát. Vegyünk elő oly mérleget, amelyet a Hangya egyik szövetkezete bocsátott ki. (Halljuk!) Azt választom ki, amelyet a Hangya egyik közgyűlésén mint mintaszövetkezetet mutattak be. Ez pedig a timódi szövetkezet. Ez forgalmazott évii 27,283 korona 64 fillért és ebből kimutat árunyereség címén 4150 korona 82 fillért, ami áruk értéke 18 százalékának felel meg. Giesswein Sándor: Mégis olcsóbb! Kelemen Samu: Méltóztassék megengedni hogy felolvassam azokat a teljesen hiteles adatokat, amelyek a Szövetkezésben, Bernet István képviselő úr lapjának legutóbbi, november 21-iki számában jelentek meg és amelyek ismertetik a miskolci kerületi szövetkezet közgyűlésének lefolyását. Adatokkal állok elő és nem érveléssel. Itt meglehetős mozgás között felolvassa a miskolci körzetheztartozó szövetkezetek képviselőinek felszólalását. Mindannyian arról panaszkodnak, hogy a központ igen sok árut drágábban ad, mint a nagykereskedő. Az áruk rosszak, a súlynál, az űrtartalomnál hiányok vannak. T. Ház! Nekünk az kell hogy legyen a legfőbb törekvésünk, hogy megteremtsük Magyarországnak gazdasági önállóságát. De mikor ezt meg akarjuk teremteni, nem nélkülözhetjük a kereskedelmet. Mert hiszen a mezőgazdaságnak új irányokat kell keresni, a mezőgazdaság extenzivitását intenzív gazdálkodássá kell tenni. Márpedig intenzív gazdálkodás irányító kereskedelem nélkül el sem képzelhető; az intenzív gazdálkodásnak életeleme a kivitel, melyet megfelelően csak a kereskedelmi individualítás, leleményesség és ügyesség tud létrehozni. Ép ily szüksége van a kereskedelemre az iparnak. Az iparra vár a nagy feladat, hogy behelyezkedjék az új viszonyokba és csak akkor végezhet nyugodt termelést, ha tudja, hogy termelvényei számára megtalálja azt a piacot, amelyet részére csak a kereskedelem képes nyújtani. Hallom itt közbeszólásokból, hogy nem a legitim kereskedelmet akarják ezek a szövetkezetek megtámadni, csak azokat a kis exisztenciákat tiporják el . . . Csitáry Béla: A tisztességtelen kereskedelmet akarják eltiporni! Eedemen Samu: Minden ilyen kifejezés csak jelszó addig, amíg mellette szóló bizonyítékok nincsenek. Én óvakodtam a jelszavaktól. Azt, amit állítottam, bizonyítottam is, bizonyítottam azokkal az adatokkal, amelyek ezeknek a szövetkezeteknek hivatalos közleményeiből vannak véve. Hát ha azt méltóztatnak mondani, hogy ez nem a kereskedelem ellen, hanem csak a tisztességtelen kereskedelem ellen irányul, akkor, miért van kimondva az az elv és miért szorítják a vidéki fogyasztási szövetkezeteket, arra, hogy ők a nagykereskedelem mellőzésével mindent a központból vásároljanak? Ernst Sándor: Az a baj, hogy egyik sem vásáról! Kelemen Samu: A kereskedelem nem élhet, ha alsó tagozatait megbontjuk. Ha magát a kiskereskedelmet, amelyből táplálkozik és amelyet táplál, elsorvasztjuk, abban az esetben összeomlik az egész kereskedelem. A törvényhozásnak olyannak kell lennie, mint a bírónak: minden irányban igazságosnak, még a maga szubjektív érzéseit is el kell nyomnia. Mert ha azt kívánom a bírótól, hogy a törvényt igazságosan alkalmazza, az igazságot már ott kell keresnem, amikor a nemzet minden rétege számára meghozom egyenlő igazságszeretettel és egyenlő méltányossággal a törvényt. Aki a gazdasági élet különböző faktorainak elszigeteltségét szolgálja, végzetes hibát követ el nemzete ellen. Bizalommal vagyok azok iránt, akik a mai kereskedelmi kormányzatot vezetik és épen ezért a kereskedelmi tárca költségvetését elfogadom. (Helyeslés és taps. A szónokot többen üdvözlik.) Napirend és bizottági jelentések. Elnök : Az idő előrehaladván, félbeszakítjuk a tanácskozást. Javaslom, hogy a Ház legközelbbi ülését kedden d. e. 10 órakor tartsa, s a napirend a mai legyen. _________.