Pesti Hírlap, 1908. december (30. évfolyam, 287-312. szám)

1908-12-01 / 287. szám

d­ jak a királyt s arra hívják föl a­ világ figyelmét, hogy „a Listhán túli testvéreinket idegeitek el akarják pusztítani.“ Az idegenek : a magyarok. (Nagy zaj.) Akiért marad mégis a szakszervezet nebántsvirág­­!­­Nagy zaj, helyeslés,­ Buchinger bécsi kirándulása hazaárulás és a törvényhozás, ha nincs ez ellen megtorlás a büntető törvénykönyvben, és ha kötelességét akarja telj­esí­­­teni, 14 nap alatt törvényt kell hogy hozzon az ilyen Hazaárulás ellen. A büntetőt­örvénykönyv 148. sza­kasza hűtlenségnek minősíti Buchinger cselekedetét, amelyért súlyos szabadságvesztés-büntetés jár . De ha a törvény nem elég világos, sürgősen új törvényt kell hozni. (Helyeslés.) Az a nemzet, amely meg­engedi, hogy paraziták emészszék meg, még a törté­netben sem talál siratóra. Nem szavakra, sürgős cse­lekedetre van szükség. (Helyeslés.) A költségvetést az ország érdekében, a keres­kedelmi miniszter és az államtitkár iránt érzett tisz­teletből, megajánlja. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a néppárton, balpárton s itt-ott a függetlenségi párton. Polonyit a néppártiak és többen a független­­ségi pártból, üdvözlik.) Gróf Batthyány Tivadar: Polónyi most szólalt föl a vörös szervezetek ellen, ezzel szemben a szóló a hazafias szervezetekre hívja föl a­ Ház figyelmét. A támadásokkal szemben védelmébe veszi a vasuta­sokat,majd a­ P­unagőzhajós Társaságról beszél.. Igazat ad Polónyinak, hogy ez a társaság magyarellenes működést­ fejt ki, Baross Gábor nagy harcot folytatott egykor ellene, de a harc eredményei már elkallódtak. A társaság alkalmazottai érdekét elhanyagolja,­ silány fizetést ad, viszont vezetői akkora fizetést kapnak, azonnét Európában egyetlen más társaság sem ad. A munkásbiztosítási pénztár dolgában egyetért Nagy Emillel ; nem azt kívánja, hogy koalíciós őr­szemek kerüljenek az élére, de azt sem tartja meg­engedhetőnek, hogy nemzetközi emberek vezessék. Tisztességes hivatalnok-embereket kell oda kinevezni. Sürgeti a magán­alkalmazottak egyesülési szabad­ságát és kikel az ellen, hogy a villamos vasúttársasá­gok miniszteri jogokat arrogálnak maguknak alkal­mazottaik politikai testületeivel szemben. A folyam­at jósok fizetést a vitáéi mozgalmára fölhívja a kormány jóakarata ,figyelmét.. Kárhoztatja a szociáldemokrata szervezetek túlkapásait, majd a vasúti szövetségeket védi a, fegyelemlazító működés vádja ellen s tiltakozik a.­­l­­lén, hogy őt ellenkormánynak nevezzék. Két órakor azzal szakítja félbe beszédét, hogy a délutáni ülés­­en majd folytatja. . Elnök : A tanácskozást 4 óráig felfüggeszti. /■: — Délután. —­ Az elnöki széket Rakovszky István alelnök fog­latja el és 4 órakor megnyitja az ülést. Gróf Batthyány Tivadar folytatja délelőtt fi'b­e zakitott' fejtegetéseit. A vasutasok fizetésren­­dezésénél sok hiba csúszott be, amelyeket ki kell küszöbölni, mert sok igazságtalanságra adtak okot. A tisztviselők illetékes helyen kérelmezték, is már az észrevett hibáit a vasutasfizetés rendezésének s re­méig, hogy ezek a kormánynál meghallgatásra talál­nak. A vasutas szakszervezetek felforgató célokat szolgálnak s Poroszországban igen helyesen már meg is tiltották a szociáldemokrata szakszervezeteket. Védi a vasutasokat azon vádaskodásokkal szemben, min­thha a tisztviselők­ és alkalmazottak lennének okai az utóbbi időkben szinte félelmetesen szaporodó vasúti katasztrófáknak. Utal a vasutasoknak a vesz­prémi hadgyakorlatok alkalmával kifejtett teljes elismerést­ és dicséretet érdemlő működésére. Nem a maga­ nevében és érdekében, hanem tízezrek repu­tációja érdekében mondta el beszédét. (Helyeslés és taps. Szónokot többen üdvözlik.) Pető Sándor a munkásbiztosítás kérdésével kíván foglalkozni abból az alkalomból, hogy Nagy Emil az intézménynek államosítását vetette fel. A sztrájk ellen most igen erős áramlat tapasztalható, pedig manapság erre egyáltalán nincs ok. Polónyi megtámadta az ipari szervezeteket, holott azoknak nincs közük a sztrájkhoz, (Ellentmondások.) hiszen azok a kormány ellenőrzése alatt állanak. A­­ szak­­szervezeti alapok humánus célt szolgálnak. Szól a m­unkásbiztosítási hivatal államosításának tervéről, amely szerinte a munkásbiztosítás csődjére vezetne. Idézi Kossuth szavait, aki azt mondta, hogy a javas­lat alapelve az autonómia és a paritás. Szt.erényinek is az volt akkor a nézete, hogy az autonómiába bele­nyúlni nem szabad, a munkásoknak maguknak kell az intézmény kormányzásáról gondoskodni. Az in­tézmény iránt csak úgy biztosíthatunk a munkásság körében bizalmat, ha maga a munkásosztály is részt­­vesz annak vezetésében. Ő is elismeri, hogy a munkás­­biztosító hivatal mai működése ellen igen sok panasz emelhető. A régi törvény sokkal hosszabb ideig és nagy összegű táppénzben részesítette a munkásságot, ez is nagy baja az új törvénynek. Egy­ másik nagy baja a törvénynek, hogy minden izében túlteng a bürokrácia. A munkások, mint mondják, kezükben tartják az intézmény vezetését, pedig ők nem tehet­nek arról, ha a munkaadók keveset törődnek a mun­­kásbiztosítással s nem járnak el­­az ülésre. .Az igaz­gatóságban a legteljesebb harmónia uralkodik. Az autonómia éltetője ennek az intézménynek. Egy esztendős működés után nem lehet még bírálatot mondani a munkásbiztosítási hivatal felett. Teljes függetlenséget kell neki biztosítani, másrészről helyt kell adni, a m­unkásbiztosításban a munkások részvételének. Nem fogadja el a költségvetést, mert az előadói székből oly kijelentéseket hallott, amelyek az igazság és a munkásbiztosítás ügyével ellentétben állanak. (Helyeslés a demokraták és nemzetiségek padjain.)" Lányi Mór a mezőgazdaság és az ipar közti viszonyt fejtegeti. Utal ezen a téren Franciaország példájára, ahol a mezőgazdaság és ipar közti érdek­­közösség felismerése az ország hatalmas virágzását eredményezte. Fél, hogy az önálló vámterületre való áttérésünknél mezőgazdaságunk versenyképessége kinn csökkeni fog, ellenben ipari fogyasztásunk, amelyet még mindig a külföld lát el, emelkedni fog. A tőkének a termelést kell szolgálni, nemcsak hitel­­műveletekre felhasználni. (Helyeslés.) A kisipar épen azért nem fejlődik, mert nincs meg hozzá a szükséges tőkéje. Bírálja a kormány iparvédelmi politikáját, amely sok tekintetben egyoldalú. Búza Barna: A ga­zasági kérdést első­sorban az ország függetlensége szempontjából kell tárgyalni s itt legfontosabbnak az iparfejlesztést tartja. A munkáshiány oka a kivándorlás az utolsó esztendők­ben kétségbeejtő mértékben emelkedett s ő a lelketlen izgatók munkájának tulajdonítja ezt. Ezer eszten­dővel ezelőtt Árpád hozta be ide a magyarokat, most pedig egy új Árpád innen kivezeti őket, de arról senki sem tud, hogy az akkori Árpád províziót kapott volna a magyarok behozataláért, mint a mostani kap a kivitelért. Magyaror­ság gazdasági romlása a Kereskedelmi Bank mérlegében található. A kiván­dorlási ügynökök merészségét legjobban jellemzi, hogy hetilapot adtak ki céljuk elérésére, sajnos, hogy ezt nem kobozták el. őszinte bizalommal van An­­drássy iránt, de a kivándorlási ügyben vallott nézetét nem helyesli, s meg van győződve arról, hogy ha Andrássy lett volna a Kereskedelmi Bank elnöke, nem kötötte volna meg ezt az üzletet. A kivándor­lási mizériákról szól. Molnár Jenő : Hol van az elnök és a házszabá­lyok ? A belügyi tárcához tartozó kérdésekről beszél! (Folytonos zaj.) Elnök: A képviselő úrnak joga van a kiván­dorlás kérdésének gazdasági oldalát itt is fejtegetés tárgyává tenni. (Helyeslés.) Búza Barna : A nemzet véréből élősködő pénzem­berek ellen küzdeni kell. Majd a pályaválasztásról be­szél. Nálunk az ipari pályákat egészen elhanyagolják s a jogászi pálya felé aránytalanul nagy a tódulás, ami okvetlenül gazdasági katasztrófára­ fog vezetni. A társadalomra hárul a feladat, hogy fiaikat az ipari pályákra küldjék, ahol elég szép tér nyílik a meg­élhetésre. Híve a munkásbiztosítás államosításának, mert feltétlenül hazafias érdek, hogy ezt a munkás­jóléti intézményt a felforgató nemzetközi elemek kezéből kiragadjuk. A kormány iránti bizalomból elfogadja a költségvetést. (Helyeslés.) Kelemen Samu: T. Ház! Ha nézem a rokon­­szenvnek azt a hiányát, amely nálunk a kereske­delmi törekvésekkel szemben megnyilvánul, ennek okát különösen a megértés hiányában találom fel. A kereskedelmet még széles körökben úgy tekin­tik, mint mesterséges betolakodást a termelés és a fogyasztás közé, holott minden termelés holt tőke, ha azt a forgalmi életben nem tudjuk érték­re váltani és ez a kereskedőimnek hivatása. Ha különösen annak okait nézem, amiért nálunk bi­zonyos elfogultsággal viseltetnek a kereskedelem­mel szemben, úgy ezt három különleges okban ta­lálom fel. Az első az, hogy a termelésnek minden hibájáért a kereskedelmet teszik felelőssé. A má­sik ok a kereskedelmi áralakulások rejtelmessé­­gében áll. Az áralakulás oly titokzatos klaviatúra, amelyet igen kevesen tudnak­ megérteni’. A har­madik ok: a kereskedők osztályának különleges külső kialakulása. Minden egyes társadalmi fog­lalkozás rányomja a maga bélyegét az egyénre. Nagy kultúránál ezek a differenciák nivellálód­­nak, a középfokon meg vannak, az alsó fokon pe­dig kiélesednek. Ahol kevesen vannak, akik ke­reskedelemmel foglalkoznak, mint nálunk, ott ez a társadalmi differencia és társadalmi előítéle­tekre vezet. Lehet, hogy ezek az indokok közre­játszottak abban, hogy nálunk a szövetkezetek más irányban fejlődtek, mint a többi államokban. A szövetkezet egyesíti a kis tőkéket szem­ben a nagy tőke hatalmával s a kis erőket a nagy erőkkel, s így kis energiákból nagy energiákat vált ki. A nagy tőke magához ragadja a termelést. A szövetkezeti eszmét tehát ott kell megragadni, ahol annak kiinduló pontja v­an: a termelésnél. A fogyasztási szövetkezetek sokkal későbbi kép­ződmények. Külföldön a fogyasztási szövetkeze­tek az ipari gócpontokon létesültek, a­mi volta­­képen ennek fő tényezője ,a­ munkáselem, a maga jelentékeny keresményével. Nálunk a szövetkezeti eszme nem alulról fölfelé képződött, hanem rend­szerint felülről indult ki valamely agitáció er­re a célra. Ha felvetem a kérdést, mik a gazdasági­­ céljai és melyek az eredményei az eként létesült fogyasztási szövetkezeteknek, akkor azt kell beál­lítanom, s meg a célba vett eredménye az, hogy a népet megmentse , az áruuzsorától és neki jó és olcsó árut adjon. Minden teoretikus vita helyett az lesz­ a leghelyesebb, ha azokat a gyakorlati eredményeket és számadatokat nézem, amelyekre a még rendelkezésemre álló rövid idő alatt rámu­­taathatok. Itt van előttem két nagy szövetkezeti ala­­kulat. Az egyik a keresztény fogyasztási szövet­­kezet, a másik a Hangya szövetkezet. A kéreszt­­ény fogyasztási szövetkezetek egyik legnagyobb bika a csongrádi. Ez a szövetkezet a maga mér­lege szerint évenkin­t 184,652 koronát forgalmaz. E nagy forgalom után a­ szövetkezetnek az áruit való nyeresége 43,171 korona 7 fillért, tehát az­ áruértéknek 23 százalékát szedi be haszonként. És méltóztassék már most megállapítani, vajon, lehet-e itt beszélni olcsóságról és arról, hogy­­a nép az áruuzsorától mentesítve volna? (Mozgás.)’ A kezelés költségességét mutatja, hogy e nagy nyer­eség mellett mégis csak 969 korona tiszta­ hasznot produkál. Emellett 80.000 koronát mint a­ központi hitelszövetkezettől kihitelezett összeget ez utóbbi elengedni volt kénytelen, mert a szö­vetkezeten az behajthatatlannak mutatkozott. Nézzük most a szövetkezetek másik ág­át. Vegyünk elő oly mérleget, amelyet a Hangya egyik szövetkezete bocsátott ki. (Halljuk!) Azt választom ki, amelyet a Hangya egyik közgyűlé­sén mint minta­szövetkezetet mutattak be. Ez pe­dig a timódi szövetkezet. Ez forgalmazott évii 27,283 korona 64 fillért és ebből kimutat árunye­reség címén 4150 korona 82 fillért, ami áruk érté­ke 18 százalékának felel meg. Giess­wein Sándor: Mégis olcsóbb! Kelemen Samu: Méltóztassék megengedni­­ hogy felolvassam azokat a teljesen hiteles adato­kat, amelyek a Szövetkezésben, Bernet István képviselő úr lapjának legutóbbi, november 21-iki számában jelentek meg és amelyek ismertetik a­ miskolci kerületi szövetkezet közgyűlésének lefo­lyását. Adatokkal állok elő és nem érveléssel. Itt meglehetős mozgás között felolvassa a miskolci körzethez­­tartozó szövetkezetek képviselőinek felszólalását. Mindannyian arról panaszkodnak, hogy a központ igen sok árut drágábban ad, mint a nagykereskedő. Az áruk rosszak, a súlynál, az űrtartalomnál hiányok vannak. T. Ház! Nekünk az kell hogy legyen a leg­főbb törekvésünk, hogy megteremtsük Magyaror­szágnak gazdasági önállóságát. De mikor ezt meg akarjuk teremteni, nem nélkülözhetjük a keres­kedelmet. Mert hiszen a mezőgazdaságnak új irá­nyokat kell keresni, a mezőgazdaság extenzivitá­­sát intenzív gazdálkodássá kell tenni. Már­pedig­ intenzív gazdálkodás irányító kereskedelem nél­kül el sem képzelhető; az intenzív gazdálkodás­nak életeleme a kivitel, melyet megfelelően csak­ a kereskedelmi individualítás, leleményesség és ügyesség tud létrehozni. Ép ily szüksége van a­ kereskedelemre az iparnak. Az iparra vár a nagy feladat, hogy behelyezkedjék az új viszonyokba és csak akkor végezhet nyugodt termelést, ha tudja, hogy termelvényei számára megtalálja azt a pia­cot, amelyet részére csak a kereskedelem képes nyújtani. Hallom itt közbeszólásokból, hogy nem a legitim kereskedelmet akarják ezek a szövetke­zetek megtámadni, csak azokat a kis exisztenciá­­kat tiporják el . . . Csitáry Béla: A tisztességtelen kereskedel­met akarják eltiporni! Eedemen Samu: Minden ilyen kifejezés csak jelszó addig, amíg mellette szóló bizonyíté­kok nincsenek. Én óvakodtam a jelszavaktól. Azt, amit állítottam, bizonyítottam is, bizonyítottam azokkal az adatokkal, amelyek ezeknek a szövet­kezeteknek hivatalos közleményeiből vannak véve. Hát ha azt méltóztatnak mondani, hogy ez nem a kereskedelem ellen, hanem csak a tisz­tességtelen kereskedelem­­ ellen irányul, akkor, miért van kimondva az az elv és miért szorítják­ a vidéki fogyasztási szövetkezeteket, arra, hogy ők a nagykereskedelem mellőzésével mindent a köz­pontból vásároljanak? Ernst Sándor: Az a baj, hogy egyik sem vásáról! Kelemen Samu: A kereskedelem nem élhet, ha alsó tagozatait megbontjuk. Ha magát a kis­kereskedelmet, amelyből táplálkozik és amelyet táplál, elsorvasztjuk, abban az esetben összeomlik az egész kereskedelem. A törvényhozásnak olyan­nak kell lennie, mint a bírónak: minden irány­ban igazságosnak, még a maga szubjektív érzéseit is el kell nyomnia. Mert ha azt kívánom a bírótól, hogy a törvényt igazságosan alkalmazza, az igaz­ságot már ott kell keresnem, amikor a nemzet minden rétege számára meghozom egyenlő igaz­­ságszeretettel és egyenlő méltányossággal a tör­vényt. Aki a gazdasági élet különböző faktorai­nak elszigeteltségét szolgálja, végzetes hibát kö­­vet el nemzete ellen. Bizalommal vagyok azok iránt, akik a mai kereskedelmi kormányzatot ve­zetik és épen ezért a kereskedelmi tárca költség­vetését elfogadom. (Helyeslés és taps. A szóno­kot többen üdvözlik.) Napirend és bizottági jelentések. Elnök : Az idő előrehaladván, félbeszakítjuk a tanácskozást. Javaslom, hogy a Ház legköze­lbbi ülését kedden d. e. 10 órakor tartsa, s a napirend a mai legyen. _________.

Next