Pesti Hírlap, 1909. január (31. évfolyam, 1-12. szám)
1909-01-02 / 1. szám
41? £bTI EUUiA£ 1909. január 2., szombat Az üdvözlő beszéd. Szeretett vezérünk! A mi admiráli korában élünk, amikor az emberek nagy része nemcsak büszke arra, hogy ők semminkse csodálkoznak, de amikor már semmit sem képesek csodálni sem, sőt kötelességüknek tartják a sárba rántani azt is, amit pedig nagyra tartaniuk kellene. Én nem habozom kijelenteni, hogy csodálom azt a morális erőt, amelyet a köztéren való működés hálátlan terén a mi pártvezéreink kifejtenek. Szeretett, elnökünk mint pártvezér és mint a legbonyolultabb állami igazgatási ágak egyikének főintézője, csaknem emberfeletti munkát végez, amikor a munka egyik idő éltető forrását, az egészségét, olykor hosszú ideig nélkülözni kénytelen. Ilyenre a történelemben is kevés példát lelünk, ezt csak annak a morális erőnek lehet köszönni, mely benne lakozik, amelyet dicső, atyjától örökölt, amely minden fölé helyezi a haza iránt való kötelesség teljesítését. Ebben a morális erőben bízunk mi most, mint ahogy bízott a nemzet, amikor pártunkat többségre emelte. Vezéreinkbe vetett hit és bizalom és a maguk elé kitűzött cél fenséges eszméjének egyedül üdvözítő volta az, ami mindnyájunkat lelkesít és amikor külső és belső ellenfeleink és ellenségeink támadásai merészebbekké válnak egy megbonthatlan táborba sorakoztat vezéreink körül. Senkit se tértreszszen meg, ha egyetlen, bár régi harcosunkat megszállta a kishitűség romboló szelleme. Ha áll az, hogy egy fecske nem csinál nyarat, hát sokszorosan áll az is, hogy némelykor egy kis hatásból óriási ellenhatás keletkezik. Ha tehát épen most, mikor kormányférfiaink nemzeti önállóságunk gazdasági téren való egyik pozíciója kivívására fáradoznak, magukévá tévén a függetlenségi párt egyik sarkalatos követelését az önálló magyar bank létesítésére nézve, ha épen ebben a legnehezebb pillanatban, mikor már alapos remény van arra, hogy ezen cél megközelítésétől már csak hónapok választanak el, találja jónak egy függetlenségi képviselő ezen egész akció lekicsinylését, akkor ezen kicsiny hatással szemben, melyet ellenségeink máris kihasználni igyekeznek, nem általuk kívánt bomlás és zűrzavar fog bekövetkezni a pártban, hanem az az általuk nem is remélt eredmény, hogy az egész függetlenségi párt mint egy ember sorakozik zászlóitok alá, tömör falanxot képezve, melynek segélyével nemes céljaitokat minél hathatósabban valósíthatjátok meg. Ezen szent meggyőződésünk nyilvánítása után az uj esztendőben való újabb fáradságot igénylő munkálathoz az egész pártunk nevében sikert és állandó jó egészséget kívánok, elhozva a függetlenségi párt, mint az ország túlnyomó nagy többsége szeretetének és bizalmának egész melegét. Kossuth Ferenc beszéde. "Az'éljenzés csillapultával Kosuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter az üdvözlésre a következő beszéddel válaszolt: Szívemből köszönöm és viszonzom azokat a jókivánalmakat, amelyeket hozzám, nemcsak mint pártelnökhöz intéztek, hanem az egyénhez is. (Lelkes éljenzés és taps.), aki veletek élt és veletek küzdött, éveken át. Együtt hirdettük elveinket egykoron, és fentartottuk a nemzetben a függetlenségi eszmék iránti vágyódást, amely nélkül nincs erős nemzeti élet és nincs biztos nemzeti jövendő. (Élénk éljenzés és taps.) Együtt vívtuk meg azokat a küzdelmeket, amelyeknek a jelen helyzet lett a folyománya s együtt teljesítjük nehéz feladatainkat, most, amidőn a párt az önuralom és a politikai megbízhatóság ritka példáit adja azzal, hogy noha abszolút többségben van a képviselőházban is noha a koalícióban más elvi alapon álló pártok is vannak, koalíciós kormányt támogat. (Éljenzés és taps. Felkiáltások.: Követjük hűségesen mindenhová!) Ritka példa ez a nemzetek parlamentáris történelmében és ritkaság az is, hogy egy koalíciós kormány több éven át létezhetett anélkül, hogy kebelében a legcsekélyebb súrlódás lett volna. Ezért volt képes a kormány nehéz feladatait megoldani és épen az az erő, amelyet a kormány a függetlenségi pártból, mint többségből merített, adta meg a lehetőségét annak, hogy mindjárt kormányralépése kezdetén megoldott egy néhány igen nehéz s fontos feladatot. Először is megmentve az országnak veszélybe jutott alkotmányát, visszavezette a nemzetet a békés fejlődés terére, továbbá eltakarította a törvénysértések és a társadalmi rend felforgatására irányított törekvések által összehalmozott romokat és helyreállította a felzaklatott nemzet és királya között azt a bizalomteljes viszonyt, amely nélkül nem tekinthetünk megnyugvással a jelenre, sem bizalommal a jövőbe s kedves kötelességem megállapítani, hogy ez, hála istennek, annyira sikerült, hogy nehéz helyzetekben ,a nemzet a legjobb indulatot épen ott találja, ahol ez a leghevesebb: magánál az ősz királynál. (Lelkes éljenzés és taps. Felkiáltások: Éljen a király!) Kedves barátaim! Nem sorolom fel azt, hogy a koalíció kormányzása alatt mit és mennyit alkotott, aminek maradandó értéke van és jó hatása lesz a nemzet életében. Ezen alkotásokban résztvettetetti is. Nem térhetek azonban ki az elől, hogy rá ne mutassak arra, hogy két oly nagy kérdés tolult előtérbe (Halljuk! Halljuk!), amelyekről azt hittük, hogy a jövő parlament lesz hivatva azokat megoldani. A mostani parlamentnek élete azonban az előrelátottnál hosszabbra terjedt, amit megnyugvással és örömmel látok, mert ajelen parlament politikai érettségének, és bölcseségének nagy jeleit adta s azt a higgadtságot s azt a hazafiságot és azt az erős elhatározást tanúsította, amelyre ilyen körülmények között a kormánynak számítania kell. (Éljenzés és taps.) Az általános európai helyzet a véderő kérdését állította előtérbe. (Halljuk! Halljuk!) S midőn mi elismerjük a véderő erősítésének szükségét, számítanunk kell arra, hogy a véderő terén nemzeti vágyódásaink egy jelentékeny része megvalósul. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Tudjuk, hogy a nemzet összessége ezt követeli és a kormány, amint hogy ez alkotmányos kötelessége is, egyetért a nemzettel és meg van győződve arról, hogy ha a hadseregbe, hevítezik a nemzeti szellem, ennek ereje nem csökken, de fokozódik (Igaz! Úgy van!), mert az utóbbi hadjáratok bizonyítják, hogy oly hadsereg, amely csak gép, bármilyen vitéz legyen is, törékeny. A bankkérdés megoldásának idejét a törvény szabta meg. E kérdésben ismeretes az én álláspontom. (Hosszantartó éljenzés és taps. Felkiáltások: Éljen Kossuth Ferenc!) amely az ország nagy többségének felfogását fejezi ki. E kérdésben azonban annyi tényező, előítélet nélküli és jóindulatú közreműködést kell megnyerni — ha simán és rázkódtatások nélkül akarjuk megoldani a kérdést — hogy ez idő szerint tüzetesebben nem lehet nyilatkoznom. Remélem, sőt hiszem, hogy a kormánynál is a kellő időben meglesz a teljes egyöntetűség és létrejön e kérdésben is az összhang a parlamenti többség és a kormány között. (Éljenzés és taps.) Fel kell itt tételeznem azt is, hogy Ausztriai tekintetbe fogja venni, hogy Magyarország tőle évenként közel egy milliárdért vásárol és így józan felfogással semmi körülmények között nem lehet érdeke az, hogy legnagyobb vevőjét megkárosítani, vagy ha bírná, tönkre tenni akarja. (Igaz! Úgy van!) A bankkérdés sima megoldására — a nemzet akarata irányában — idő kell. Ezt az időt én egyénileg is kérem tőletek, idő mindenesetre fog maradni, hogy a nemzet a képviselőház útján érvényesíthesse saját akaratát, de időre van szükség azért, hogy komoly kísérlet legyen tehető a barátságos megegyezésre. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés!) Van még a koalíciónak egy elvállalt és mindenesetre teljesítendő feladata: az új választási törvény megalkotása, amelyet a nemzettel, a nemzetért kell megalkotnunk. (Élénk helyeslés.) Isten mentett meg attól, hogy e kérdést, nem oldhatta meg a nemzet ellen a nemzet ellenségeivel szövetkezne a hirhedt törvénytipró kormány. Meg vagyok győződve, hogy e. kérdésben is kialakul majd az egyöntetű felfogás a haza érdekében. (Éljenzés és taps.) Lesz még a jelen parlamentnek ideje meghozni más törvényeket is. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik ilyen alkotás az, amelyet gróf Apponyi Albert kedves barátom (Zajos éljenzés és taps.) szándékozik létrehozni és amely rendkívül fontos azért, mert a mi célunk, hogy utánunk ne vallási villongások maradjanak, hanem vallási béke uralkodjék. (Élénk helyeslés és éljenzés. Feltétlenül szükséges továbbá a sztrájkjog szabályozása és a munka szabadságának megvédése a durva és zsarnok erőszak ellen, mert erre, ha ipart akarunk fejleszteni, elkerülhetetlen szükség van. Kívánatos alkotások még egy demokratikus adóreform behozatala, a tisztviselők szolgálati pragmatikájának megalkotása és mert meg vagyok győződve, ha olyan törvényjavaslatokkal állunk elő, amelyekből világosan kisugárzik az a nemzeti érzés, amely lelkünkben honos, mindig számíthatunk a ti támogatástokra. Én számítok is arra és hiszem, hogy hátralevő munkánkban segítségünkre lesz az a kölcsönös bizalom, amely erőnket képezi. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Ne inogjon meg soha ez a baráti szeretet, amely minket összecsatol. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps.) Legyen az isten áldása rajtatok és hazánkon ülőknek szívéből egyszerre, hogy úgy mondjam, lángrakapott az az érzés, hogy szeretett kedves elnökünket, ha nem is hivatalosan, de igenis szívből eredőleg , okvetlenül köszönteni fogjuk azon képen, hogy adjon neki az úristen boldog új esztendőt, adja az úristen, hogy az ő boldogsága abban legyen, hogy ebben az esztendőben azok a nemzeti és függetlenségi törekvések, amelyekkel a párt és az egész nemzet el van telve, megvalósulásukhoz ismét közelebb vizessenek. (Zajos éljenzés.) Nagy kérdések előtt állunk és e nagy kérdésekben te a pártnak törhetetlen, szókimondó zászlóvivője vagy. Hogy csak egy ilyen nagy kérdésre utaljak, amelyben síkra kell szállani, a legaktuálisabbat, a bankkérdést hozom föl, amelytől Magyarországnak vagyoni, gazdasági önállóságát várjuk, amely az első lépés abban a tekintetben, b°gy gazdasági önállóságunkat a legszélesebb alapokra kiterjeszszük. Magyarország anyagi függetlenségét megteremtsük, ami ha meglesz, okvetlenül maga után vonja a politikai függetlenséget. Te, mélyen tisztelt elnökünk, bölcs és helyes utat követsz e tekintetben, logikáddal helyes úton járja a mi meggyőződésünk szerint és légy meggyőződve arról, hogy e tevékenységedben törhetlenül követni fogunk. (Zajos éljenzés.) Justh Gyula, a képviselőház elnöke, a megjelent képviselők feszült ügyelme közben a következő beszéddel válaszolt: Igazán meglepetve vettem hírül, hogy a Kormány tagjainál való tisztelgés után hozzám is eljöttetek, hogy az újév alkalmából kifejezzétek szerencsekívánataitokat. Váratlanul és meglepetésszerűen ért engem ez a nagy megtiszteltetés, de azért mondhatom, jól esik lelkemnek, hogy nem feledkeztetek meg rólam, aki — mint az én kedves barátom mondta — egyenes utón haladtam mindig, egyenes utón fogok haladni ezentúl is. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Vezet ebben az az erős meggyőződésem, hogy ha a pártnak és a mai koalíciónak minden egyes tagja helyt fog állani amellett, amit lelke sugal, igenis mindazok a nagy, nemzeti kérdések, amelyek megoldásra várnak, Magyarország javára és dicsőségére fognak megoldatni. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés.) Csak ha meggyőződését mindenki lelkiismeretesen követi és a pillanatnyi kedvező konstellációk biztosítása kedvéért nem ejti el a nagy és magasztos elveket, akkor lehet a siker bizonyos. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés.) Tisztelt barátaim! Politikai nyilatkozatot tenni — azt hiszem — most nem is volna időszerű; eljön annak is a maga ideje. De amidőn szívesek voltatok hozzám eljönni a mai napon, kötelességemnek tartottam ezeket elmondani és ez tulajdonképen nem is politizálás, csak ismételt hangsúlyozása egy általánosságban már több ízben kifejtett olyan elvi álláspontnak, amely mellett voltunk valamennyien mindezideig, és amely mellett — legjobb meggyőződésem szerint— maradnunk kell a jövőben is. Ezen elvi álláspont pedig abban jelezhető, hogy ha a nemzetnek jól fölfogott érdekében valamit szükségesnek találunk, azt nemcsak hirdetni fogjuk, — mert ez prágában nem elegendő, — hanem, amikor annak megvalósítására kerül a sor, helyt is állunk mellette, (Zajos éljenzés), és azokkal az elvekkel állunk vagy bukunk. (Hosszas lelkes éljenzés és taps.) Nagyon köszönöm, hogy megjelentetek előttem. Igazán mondhatom, legszebb emlékeim közé tartozik a ti ragaszkodástok és megtisztelő bizalmatok őszinte, közvetlen, minden előkészület nélküli, spontán megnyilvánítása. Hivatalos fogadtatásra nem is gondoltam, mert szándékomban állott minden ovációt kerülni, de nem tagadhatom, megjelenések jól esik lelkemnek és a legbiztosabb zálogát látom ebben annak, hogy amiért hazafias lelkünk sugallatára hallgatva küzdünk, meg is fog valósulni. (Lelkes éljenzés és taps.) Az újév küszöbén erőt és egészséget kívánok nektek mindötöknek, és kitartást és lelkesedést, hogy a nagy küzdelmet, amelyet meg kell vívnunk, fényesen és diadalmasan megvívhassuk. Ezzel a kívánsággal mondok hálatelt köszönetet szíves üdvözletetekért és jókívánataitokért. (Többször megújuló lelkes éljenzés, zajos tetszés, helyeslés és taps.) A házelnöknél. A képviselőház tagjai igen nagy számmal keresték föl délelőtt a kormánynál és Kossuth Ferenc függetlenségi pártelnöknél történt üdvözlések után Justh Gyulát, a képviselőház elnökét, akit a képviselők látogatása igazán váratlanul ért, minthogy hivatalos üdvözlés tervbe véve nem volt. A kormány tagjai közül gróf Apponni Albertés Günther Antal jelent meg a házelnök üdvözlésére. A megjelent képviselők érzelmeit az újév alkalmából a képviselőház elnöke előtt dr Nagy Dezső orsz. képviselő tolmácsolta a következő szavakkal: , , A lapokban azt olvastuk, hogy a képviselőház elnöke az újév alkalmából újévi fogadtatást hivatalosan nem tart és mégis, amidőn a hivatalos újévi üdvözleteket elvégeztük, az ottlevő képvise l pártoknál. Az alkotmánypárt. Az újév alkalmából Széll Kálmán, az alkotmánypárt elnöke, a következő távirati üdvözlést intézte gróf Andrássy Gyulához: . Örömmel ragadjuk meg az évforduló napjának alkalmát, hogy az irántad érzett törhetetlen ragaszkodásunknak és szeretetimknek kifejezést adjunk. A kormányzás munkájából nagy kötelességér, tettel veszed ki részedet. Ezen teher mellett rád hárult a többi munkát jelentőségben és súlyban meszsze meghaladó az a nagy feladat, hogy a választói jog reformját készítsed elő. A kérdés a nemzet egész jövőjére döntő súlylyal bír; a nemzet igazi érdekeinek megfelelő megoldás nagy óvatosságot, belátást, elfogulatlanságot és bölcseségetigényel. Te megtaláltad azt a helyes középutat, amelyea amennyire csak lehet, az ország nyugodt fejlődés