Pesti Hírlap, 1909. január (31. évfolyam, 1-12. szám)

1909-01-02 / 1. szám

4­1? £­b­T­I EUUiA£ 1909. január 2., szombat Az üdvözlő beszéd. Szeretett vezérünk! A m­i admiráli korában élünk, amikor az em­berek nagy része nemcsak büszke arra, hogy ők semmin­kse csodálkoznak, de amikor már semmit sem képesek csodálni sem, sőt kötelességüknek tart­­ják a sárba rántani azt is, amit pedig nagyra tar­taniuk kellene. Én nem habozom kijelenteni, hogy csodálom azt a morális erőt, amelyet a köztéren való működés hálátlan terén a mi pártvezéreink ki­fejtenek. Szeretett, elnökünk mint pártvezér és mint a legbonyolultabb állami igazgatási ágak egyikének főintézője, csaknem emberfeletti munkát végez, amikor a munka egyik idő éltető forrását, az egész­ségét, olykor hosszú ideig nélkülözni kénytelen. Ilyenre a történelemben is kevés példát lelünk, ezt csak annak a morális erőnek lehet köszönni, mely benne lakozik, amelyet dicső, atyjától örökölt, amely minden fölé helyezi a haza iránt való kötelesség teljesítését. Ebben a morális erőben bízunk mi most, mint ahogy bízott a nemzet, amikor pártun­kat többségre emelte. Vezéreinkbe vetett hit és bizalom és a maguk elé kitűzött cél fenséges eszméjének egyedül üd­vözítő volta az, ami mindnyájunkat lelkesít és ami­kor külső és belső ellenfeleink és ellenségeink tá­madásai merészebbekké válnak egy megbonthatlan táborba sorakoztat vezéreink körül. Senkit se té­­rtreszszen meg, ha egyetlen, bár régi harcosunkat megszállta a kishitűség romboló szelleme. Ha áll az, hogy egy fecske nem csinál nyarat, hát sokszo­rosan áll az is, hogy némelykor egy kis hatásból óriási ellenhatás keletkezik. Ha tehát épen most, mikor kormányférfiaink nemzeti önállóságunk gaz­dasági téren való egyik pozíciója kivívására fára­doznak, magukévá tévén a függetlenségi párt egyik sarkalatos követelését az önálló magyar bank léte­sítésére nézve, ha épen ebben a legnehezebb pilla­natban, mikor már alapos remény van arra, hogy ezen cél megközelítésétől már csak hónapok válasz­tanak el, találja jónak egy függetlenségi képviselő ezen egész akció lekicsinylését, akkor ezen kicsiny hatással szemben, melyet ellenségeink máris ki­használni igyekeznek, nem általuk kívánt bomlás és zűrzavar fog bekövetkezni a pártban, hanem az az általuk nem is remélt eredmény, hogy az egész függetlenségi párt mint egy ember sorakozik zász­lóitok alá, tömör falanxot képezve, melynek segé­lyével nemes céljaitokat minél hathatósabban va­lósíthatjátok meg. Ezen szent meggyőződésünk nyilvánítása után az uj esztendőben való újabb fá­radságot igénylő munkálathoz az egész pártunk ne­vében sikert és állandó jó egészséget kívánok, el­hozva a függetlenségi párt, mint az ország túlnyo­mó nagy többsége szeretetének és bizalmának egész melegét. Kossuth Ferenc beszéde. "Az'éljenzés csillapultával Kosuth Ferenc ke­reskedelemügyi miniszter az üdvözlésre a követke­ző beszéddel válaszolt: Szívemből köszönöm és viszonzom azokat a jókivánalm­akat, amelyeket hozzám, nemcsak mint pártelnökhöz intéztek, hanem az egyénhez is. (Lel­­kes éljenzés és taps.), aki veletek élt és veletek küz­dött, éveken át. Együtt hirdettük elveinket egyko­ron, és fentartottuk a nemzetben a függetlenségi eszmék iránti vágyódást, amely nélkül nincs erős nemzeti élet és nincs biztos nemzeti jövendő. (Élénk éljenzés és taps.) Együtt vívtuk meg azo­kat a küzdelmeket, amelyeknek a jelen helyzet lett a folyománya s együtt teljesítjük nehéz feladatain­kat, most, amidőn a párt az önuralom és a politi­kai megbízhatóság ritka példáit adja azzal, hogy noha abszolút többségben van a képviselőházban is noha a koalícióban más elvi alapon álló pártok is vannak, koalíciós kormányt támogat. (Éljenzés és taps. Felkiáltások.: Követjük hűségesen minden­hová!) Ritka példa ez a nemzetek parlamentáris történelmében és ritkaság az is, hogy egy koalíciós kormány több éven át létezhetett anélkül, hogy kebelében a legcsekélyebb súrlódás lett volna. Ezért volt képes a kormány nehéz feladatait megol­dani és épen az az erő, amelyet a kormány a függetlenségi pártból, mint többségből me­rített, adta meg a lehetőségét annak, hogy mindjárt k­ormányralépése kezdetén megoldott egy néhány igen nehéz s fontos feladatot. Először is megmentve az országnak veszélybe jutott alkotmányát, vissza­vezette a nemzetet a békés fejlődés terére, továbbá eltakarította a törvénysértések és a társadalmi rend felforgatására irányított törekvések által össze­­halmozott romokat és helyreállította a felzaklatott nemzet és királya között azt a bizalomteljes­­ vi­szonyt, amely nélkül nem tekinthetünk megnyug­vással a jelenre, sem bizalommal a jövőbe s ked­ves kötelességem megállapítani, hogy ez, hála is­tennek, annyira sikerült, hogy nehéz helyzetekben ,a nemzet a legjobb indulatot épen ott találja, ahol ez a leghevesebb: magánál az ősz királynál. (Lel­kes éljenzés és taps. Felkiáltások: Éljen a király!) Kedves barátaim! Nem­ sorolom fel azt, hogy a koalíció kormányzása alatt mit és mennyit alko­tott, aminek maradandó értéke van és jó hatása lesz a nemzet életében. Ezen alkotásokban részt­­vettetet­ti is. Nem térhetek azonban ki az elől, hogy rá ne mutassak arra, hogy két oly nagy kérdés tolult előtérbe (Halljuk! Halljuk!), amelyekről azt hit­tük, hogy a jövő parlament lesz hivatva azokat megoldani. A­ mostani parlamentnek élete azonban az előrelátottnál hosszabbra terjedt, amit meg­nyugvással és örömmel látok, mert a­­jelen par­lament politikai érettségének, és bölcseségének nagy jeleit adta s azt a higgadtságot s azt a haza­­fiságot és azt az erős elhatározást tanúsította, amelyre ilyen körülmények között a kormánynak számítania kell. (Éljenzés és taps.) Az általános európai helyzet a véderő kérdését állította előtérbe. (Halljuk! Halljuk!) S midőn mi elismerjük a véderő erősítésének szükségét, számí­­tanunk kell arra, hogy a véderő terén nemzeti vá­gyódásaink egy jelentékeny része megvalósul. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Tudjuk, hogy a nemzet összessége ezt követeli és a kormány, amint hogy ez alkotmányos kötelessége is, egyetért a nemzettel és meg van győződve arról, hogy ha a hadseregbe, hevítezik a nemzeti szellem, ennek ereje nem csökken, de fokozódik (Igaz! Úgy van!), mert az utóbbi hadjáratok bizonyítják, hogy oly hadsereg, amely csak gép, bármilyen vitéz le­gyen is, törékeny. A bankkérdés megoldásának idejét a törvény szabta meg. E kérdésben ismeretes az én álláspon­tom. (Hosszantartó éljenzés és taps. Felkiáltások: Éljen Kossuth Ferenc!) amely az ország nagy többségének felfogását fejezi ki. E kérdésben azon­ban annyi tényező, előítélet nélküli és jóindulatú közreműködést kell megnyerni — ha simán és ráz­­kódtatások nélkül akarjuk megoldani a kérdést — hogy ez idő szerint tüzetesebben nem lehet nyilat­koznom. Remélem, sőt hiszem, hogy a kormánynál is a kellő időben meglesz a teljes egyöntetűség és létrejön e kérdésben is az összhang a parlamenti többség és a kormány között. (Éljenzés és taps.) Fel kell itt tételeznem azt is, hogy Ausztriai tekintetbe fogja venni, hogy Magyarország tőle évenként közel egy milliárdért vásárol és így józan felfogással semmi körülmények között nem lehet érdeke az, hogy legnagyobb vevőjét megkárosítani, vagy ha bírná, tönkre tenni akarja. (Igaz! Úgy van!) A bankkérdés sima megoldására — a nemzet akarata irányában — idő kell. Ezt az időt én egyénileg is kérem tőletek, idő mindenesetre fog maradni, hogy a nemzet a képviselőház útján érvényesíthesse saját akaratát, de időre van szükség azért, hogy komoly kísérlet legyen tehető a barátságos megegyezésre. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés!) Van még a koalíciónak egy elvállalt és min­denesetre teljesítendő feladata: az új választási tör­vény megalkotása, amelyet a nemzettel, a nemzetért kell megalkotnunk. (Élénk helyeslés.) Isten men­tett meg attól, hogy e kérdést, nem oldhatta meg a nemzet ellen a nemzet ellenségeivel szövetkezne a hirhedt törvénytipró kormány. Meg vagyok győ­ződve, hogy e. kérdésben is kialakul majd az egy­öntetű felfogás a haza érdekében. (Éljenzés és taps.) Lesz még a jelen parlamentnek ideje meg­hozni más törvényeket is. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik ilyen alkotás az, amelyet gróf Apponyi Al­bert kedves barátom (Zajos éljenzés és taps.) szán­dékozik létrehozni és amely rendkívül fontos azért, mert a mi célunk, hogy utánunk ne vallási villongá­sok maradjanak, hanem vallási béke uralkodjék. (Élénk helyeslés és éljenzés.­ Feltétlenül szükséges továbbá a sztrájk­jog szabályozása és a munka sza­badságának megvédése a­ durva és zsarnok erőszak ellen, mert erre, ha ipart akarunk fejleszteni, elke­rülhet­etlen szükség van. Kívánatos alkotások még egy demokratikus adóreform behozatala, a tisztvise­lők szolgálati pragmatikájának megalkotása és mert meg­ vagyok győződve, ha olyan törvényjavaslatok­kal állunk elő, amelyekből világosan kisugárzik az a nemzeti érzés, amely lelkünkben honos, mindig számíthatunk a ti támogatástokra. Én számítok is arra és hiszem, hogy hátralevő munkánkban segít­ségünkre lesz az a kölcsönös bizalom, amely erőnket képezi. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Ne inogjon meg soha ez a baráti szeretet, amely minket össze­csatol. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps.) Legyen az isten áldása rajtatok és hazánkon ü­lőknek szívéből egyszerre, hogy úgy mondjam, lángrakapott az az érzés, hogy szeretett kedves elnökünket, ha nem is hivatalosan, de igenis szív­ből eredőleg , okvetlenül köszönteni fogjuk azon képen, hogy adjon neki az úristen boldog új esz­tendőt, adja az úristen, hogy az ő boldogsága ab­ban legyen, hogy ebben az esztendőben azok a nemzeti és függetlenségi törekvések, amelyekkel a­ párt és az egész nemzet el van telve, megvalósulá­sukhoz ismét közelebb vizessenek. (Zajos éljenzés.) Nagy kérdések előtt állunk és e nagy kérdések­ben te a pártnak törhetetlen, szókimondó zászló­vivője vagy. Hogy csak egy ilyen nagy kérdésre utaljak, amelyben síkra kell szállani, a legaktuá­lisabbat, a bankkérdést hozom föl, amelytől Ma­gyarországnak vagyoni, gazdasági önállóságát várjuk, amely az első lépés abban a tekintetben, b°gy gazdasági önállóságunkat a legszélesebb ala­pokra kiterjeszszük. Magyarország anyagi függet­lenségét megteremtsük, ami ha meglesz, okvetle­nül maga után vonja a politikai függetlenséget. Te, mélyen tisztelt elnökünk, bölcs és helyes utat követsz e tekintetben, logikáddal helyes úton járja a mi meggyőződésünk szerint és légy meggyőződ­ve arról, hogy e tevékenységedben törhetlenül kö­vetni fogunk.­ (Zajos éljenzés.) Justh Gyula, a képviselőház elnöke, a meg­jelent képviselők feszült ügy­elme közben a követ­kező beszéddel válaszolt: Igazán meglepetve vettem hírül, hogy a Kor­mány tagjainál való tisztelgés után hozzám is el­jöttetek, hogy az újév alkalmából kifejezzétek sze­­rencsekívánataitokat. Váratlanul és meglepetés­szerűen ért engem ez a nagy megtiszteltetés, de azért mondhatom, jól esik lelkemnek, hogy nem feledkeztetek meg rólam, aki —­ mint az én ked­ves barátom mondta — egyenes utón haladtam mindig, egyenes utón fogok haladni ezentúl is. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Vezet ebben az az erős meggyőződésem, hogy ha a pártnak és a mai koalíciónak minden egyes tagja helyt fog állani amellett, amit lelke sugal, igenis mindazok a nagy, nemzeti kérdések, amelyek megoldásra várnak, Magyarország javára és dicsőségére fognak meg­oldatni. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés.) Csak ha meggyőződését mindenki lelkiismeretesen követi és a pillanatnyi kedvező konstellációk biz­tosítása kedvéért nem ejti el a nagy és magasztos elveket, akkor lehet a siker bizonyos. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés.) Tisztelt barátaim! Politikai nyilatkozatot tenni — azt hiszem — most nem is volna idő­szerű; eljön annak is a maga ideje. De amidőn szívesek voltatok hozzám eljönni a mai napon, kö­telességemnek tartottam ezeket elmondani és ez tulajdonképen nem is politizálás, csak ismételt hangsúlyozása egy általánosságban már több ízben kifejtett olyan elvi álláspontnak, amely mellett voltunk valamennyien mindezideig, és amely mel­lett — legjobb meggyőződésem szerint­­— marad­nunk kell a jövőben is. Ezen elvi álláspont pedig abban jelezhető, hogy ha a nemzetnek jól fölfogott érdekében valamit szükségesnek találunk, azt nemcsak hirdetni fogjuk, — mert ez prágában nem elegendő, — hanem, amikor annak megvaló­sítására kerül a sor, helyt is állunk mellette, (Za­jos éljenzés), és azokkal az elvekkel állunk vagy­ bukunk. (Hosszas lelkes éljenzés és taps.) Nagyon köszönöm, hogy megjelentetek előt­tem. Igazán mondhatom, legszebb emlékeim közé tartozik a ti ragaszkodástok és megtisztelő bizal­matok őszinte, közvetlen, minden előkészület nél­küli, spontán megnyilvánítása. Hivatalos fogadta­tásra nem is gondoltam, mert szándékomban állott minden ovációt kerülni, de nem tagadhatom, meg­jelenések jól esik lelkemnek és a legbiztosabb zá­logát látom ebben annak, hogy amiért hazafias lel­künk sugallatára hallgatva küzdünk, meg is fog valósulni. (Lelkes éljenzés és taps.) Az újév küszöbén erőt és egészséget kívánok nektek mindötöknek, és kitartást és lelkesedést, hogy a nagy küzdelmet, amelyet meg kell vív­nunk, fényesen és diadalmasan megvívhassuk. Ez­zel a kívánsággal mondok hálatelt köszönetet szí­ves üdvözletetekért és jókívánataitokért. (Több­ször megújuló lelkes éljenzés, zajos tetszés, he­lyeslés és taps.) A házelnöknél. A képviselőház tagjai igen nagy számmal keresték föl délelőtt a kormánynál és Kossuth Ferenc függetlenségi pártelnöknél történt üdvöz­lések után Justh Gyulát­, a képviselőház elnökét, akit a képviselők látogatása igazán váratlanul ért, minthogy hivatalos üdvözlés tervbe véve nem volt. A kormány tagjai közül gróf Apponn­i Albert­­és Günther Antal jelent meg a házelnök üdvözlésére. A megjelent képviselők érzelmeit az újév al­kalmából a képviselőház elnöke előtt dr Nagy De­zső orsz. képviselő tolmácsolta a következő sza­vakkal: , , A lapokban azt olvastuk­, hogy a képviselő­­ház elnöke az újév alkalmából újévi fogadtatást hivatalosan nem tart és mégis, amidőn a hivatalos újévi üdvözleteket elvégeztük, az ottlevő képvise­­ l pártoknál. Az alkotmánypárt. Az újév alkalmából Széll Kálmán, az alkot­mánypárt elnöke, a következő távirati üdvözlést in­tézte gróf Andrássy Gyulához: . Örömmel ragadjuk meg az évforduló napjának alkalmát, hogy az irántad érzett törhetetlen ragasz­kodásunknak és szeretetimkn­ek kifejezést adjunk. A kormányzás munkájából nagy kötelességér­, tettel veszed ki részedet. Ezen teher mellett rád há­rult a többi munkát jelentőségben és súlyban mesz­­sze meghaladó az a nagy feladat, hogy a választói jog reformját készítsed elő. A kérdés a nemzet egész jövőjére döntő súlylyal bír; a nemzet igazi érde­keinek megfelelő megoldás nagy óvatosságot, be­látást, elfogulatlanságot és bölcseséget­­igényel. Te megtaláltad azt a helyes középutat, amely­ea amennyire csak lehet,­­ az ország­ nyugodt fejlődés

Next