Pesti Hírlap, 1909. február (31. évfolyam, 27-38. szám)
1909-02-02 / 27. szám
2 PESTI HÍRLAP 1309. február 2., kedd, gramm képzelt gyermek csupán —s csak testvére, a 67. élt mindig. A képzeltgyermekről lemondani könnyű, az élőt nevelni, fentartani kötelesség. Amiről a függetlenségi párt le nem mondhat, az az igazi 67-es Programm, a teljes paritás, amelyről Deák is nagyon jól tudta, hogy még csak ezután fog kelteni megvalósítani. Tudta, mondta is, hogy sok van m még, amit elérni 1867-ben nem tudtunk, de amit el kell még érnünk az 1867 : XII-ik törvénycikken belül, mely a magyar hadsereg megteremtésére is módot adott az országnak. Ezek az ő szavai. A J 5-ös albizottság javaslatában a híres 11 -ik pont eredetileg így szólt: „Az egész hadseregnek s így a magyar hadseregnek is egységes vezérlete . . A plénum ezt Bécs kívánságára így módosította: „Az egész hadseregnek s így a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérlete . . .“ Sokan aggódtak az új szöveg miatt. — Adjuk meg nekik a szalmaszálat, ebbe ugyan hiába kapaszkodnak, mert leszakad alattuk — ezek is a Deák szavai, melyekkel az aggódókat megnyugtatta akkor. Az ő törvénymagyarázata, nyugodtsága és bizodalma nyugtassa meg ma is az aggódókat, akik a 67-es paritás programmjáért félnek cserébe adni a 48-as programmód, ami nincs. A helyzet. Wekerle Bécsben. Andrássy és a függetlenségi párt. A banktárgyalások megkezdésének fontos hetébe érkeztünk. E hét második felében indulnak meg a szakbizottságok tárgyalásai, melyek főkép a bankkérdés anyagát tisztázni vannak hivatva. Magyar részről e tárgyalások alapjául az a tervezet szolgál, mely Kossuth kiegészítései révén bátran szerepelhet Wekerle és Kossuth közös tervezetéken. Ez a tervezet a kartell-bank formájában keresi a bankkérdés megoldását. Mielőtt a tárgyalások megindulnának, Wekerle miniszterelnök hétfőn reggel még egyszer Bécsbe utazott s valószínűleg kedden audiencián a királynak is referálni fog a mapénzem lesz és aranyba, selyembe fogom a leányukat öltöztetni . . . Nem bánom, ha pazarló lesz is, ha lusta lesz is, megengedem, hogy akár tíz óráig aludjon és soha nem fogom kívánni, hogy a kasszában üljön a boltban. gyár kormány álláspontjáról, valamint a magyar politikai helyzetről. Wekerle már a szombati minisztertanács után szándékozott Bécsbe utazni, de a kaszinók vasárnapi közgyűlése miatt útját hétfőre halasztotta. A bécsi megbeszélések programúta ezúttal meglehetősen gazdag. A banktárgyalások előkészítésén kívül a külügyek dolgában fog értekezni Wekerle Aerenthal külügyminiszterrel, ezenkívül Bienerth osztrák miniszterelnökkel, valamint Jorkasch Koch osztrák pénzügyminisztériumi vezetővel szemben tisztázásra szorul az az állásfoglalás, amely Magyarországnak Bosznia - Hercegovinára való jogával szemben, nemkülönben egy magyar banknak Bosznia-Hercegovinában való fölállításával szemben az osztrák parlamentben a minap megnyilatkozott. Wekerle bécsi útjának jelentősége ezúttal ezekben a kérdésekben domborodik ki. Magyar parlamenti körökben a múlt heti izgalmak után most némi nyugalom következett be. A függetlenségi párt egy részében azonban nem szünetel az az agitáció, mely a „tiszta függetlenségi kabinet“ érdekében megindult. Ennek a mozgalomnak éle — némelyek szerint— főkép Andrássy ellen irányul, akinek helyzetéről a N. Fr. Presse vasárnap érdekes cikket közölt, mely az Anbrássy és a függetlenségi párt közt mutatkozó feszültség okait a többi közt igy részletezi. ..Talán az az őszinteség és határozottság, mely gróf Andrássy álláspontját képviselte, olykor külsőleg túlmorev volt; talán isert értett gróf Andrássy ahoz, hogy kilépjen az, őt mindig körülvevő, mindig kicsiny, őt körnlálló körből és a parlament szélesebb rétegeivel keressen szorosabb érintkezést. Ez neki mindenesetre nehéz volt s ha a képviselőház folyosóin rangnélküli képviselőkkel érintkezett, rendszerint senki sem meri neki ellenmondani, úgy hogy közte és a képviselők között barátságosabb viszony nem fejlődhetett ki. Ehez járult még az az általánosan elterjedt nézet, hogy gróf Andrássy gőgös. Aki őt ezzel a szemrehányással illeti, annak soha sem volt alkalma őt közelebbről megismerni. Amit benne gőgnek néznek, az énen annak az ellenkezője. Nem egyéb az, mint bizonyos tartózkodás attól, hogy saját személyét előtérbe tolja. Ezekhez a gróf Andrássy és a függetlenségi párt közötti személyes viszonyt érintő mozzanatokhoz még egy politikai ok is járult. A függetlenségi párton nem akarják bevallani, hogy választójog, amely a súlyt ad, értelmiségre fekteti, e pártra nézve nem előnyös és ezért inkább szeretnének egy más választási reformot és pedig lehetőleg oly belügyminiszter által, aki maga is függetlenségi párti és ezért a párt érdekei iránt több érzékivel."bir. A választási reformtól való félelmekmég fokozza az, hogy a kerületek beosztását nerv is ívelik s attól tartanak, hogy azt oly módon fogják végrehajtani, hogy előnyben részesüla városi lakosság, melynél a függetlenségi pártnak nincs mindenüitt mélygyökere. Az a törekvés is, amely a függetlenségi pártra nézve kedvezőbb választási regomra irányul, fontos indító oka a gróf Andrássy elleni támadásoknak, végül arra is kell gondolni, hogy gróf Andrássy engesztelhetetlen ellenséget, és ellenfelet bír Polónyiban, a volt igazságügyminiszterben. A parlamenti ellenzéket ma gyengének tartják, de mert egy Polónyit számít sorai közé, mégsem veszélytelen.“ Beavatottak szerint azonban ennek a momentán feszültségnek nem kell nagyobb jelentőséget tulajdonítani. A függetlenségi párt komoly vezető elemei tisztában vannak Andrássy értékével a kabinetben, ami pedig Wekerle fölfogását illeti, a miniszterelnöknek következő mondását idézik: — Andrássy nélkül három napig sem tudnék kormányozni. A függetlenségi pártnak mozgalmai különben most általában csöndesebb mederbe terelődtek. Aktuális pozitívum ez idő szerint nincs más, mint Wekerle bécsi útja, melyről az alábbiakban adjuk ki jelentéseinket: Bécs, febr. 1. Wekerle Sándor miniszterelnök hétfőn reggel 8 órakor titkára, dr Bárczy István kíséretében Bécsbe utazott, ahonnan a keddi nap folyamán tér vissza Budapestre. A miniszterelnök déli 12 óra 22 perckor érkezett Bécsbe és egyenesen a magyar házba hajtatott, ahol megszállt. Kora délután elhagyta a magyar házat és a városba hajtatott. A magyar miniszterelnök fölkereste úgy az osztrák miniszterelnököt, valamint az osztrák pénzügyminisztert és a közös minisztereket is. A magyar miniszterelnököt a bank dolga ésegyéb pénzügyi kérdések hozták Bécsbe különös képen. A magyar miniszterelnök, így írják ezt a bécsi lapok, Jorkasch Koch osztrák pénzügyminisztériumi vezetővel a Boszniában fölállított magyar bank dolgában is tárgyal, amelyet osztrák részről élesen és megokolatlanul támadták. A miniszterelnök a királynak az általános politikai helyzetről tesz előterjesztést. Bécs, febr. 1. Wekerle Sándor miniszterelnök kedden délelőtt jelenik meg kihallgatáson a királynál. A miniszterelnök hétfőn délután 4 órakor látogatást tett báró Burián közös pénzügyminiszternél, majd báró Aerenthal közös külügyminiszterrel volt tanácskozása. A külügy. Arról, hogy a leány is szeresse, nem is jó álmodott. C.ak azt akarta, hogy elfogadja a pénzét, a gyöngéd gondoskodását, a szép ru-bákat, amelyekkel meg fogja lepni. Főképen öltöztetni szerette volna, drágán, díszesen, hozjzá illően. Elácsorgott az ékszerüzletek előtt és ha szép prémeket vagy kalapokat látott a kirakatokban, elgondolta: — Ezt meg kellene venni Ilonkának . . . Néha az árát is megkérdezte egy-egytoilette-cikknek és boldog volt, hogy a boltos házas embernek nézi. Egyébként pedig várt, várt türelmesen és rakta be a százasokat a takarékba, egyiket a másik után, — Ilonka számára . . . Egyszer aztán vége szakadt ennek a Csöndes, egyforma állapotnak, amelynek a nyugalma szinte közel járt a boldogsághoz. Egy délben Ilonka nemcsak az anyjával ment a korzóra: egy fiatal úr kisérte és buzgón mulattatta. A leány megváltozott, szinte ki volt cserélve, unott arca friss, fatal és víg volt, a szoknyáját is kecsesebben emelte, az ernyőjét is szebben fogta a kezében . . . Gärtner úrnak elállt a lélegzete, zúgott a füle. Semmi sem történt, csak az, hogy Kovách kisasszonyt elkísérte valaki a déli sétáján. Ez a valaki lehetett volna rokona, gyerekkori ismerője, az apja ügyvédje, szóval valami véletlen és közömbös találkozás, de a szerelmesek hatalmas előérzete nem engedte, hogy Gärtner úr így vigasztalódjék . . . Valaki elkísérte Bonkát a korzóra és a szegény kis vörös gnóm úgy érezte, mintha az a valaki máris elvette volna tőle. Az alakja első pillantásra bevésődött a Gärtner úr lelkébe. Magas és sovány volt ő is, nagyorrú és hideg, kék szemű. Szinte hasonlított Ilonkára, még a kopottas eleganciája is, de ez a hasonlóság csak a fajé volt, a nemes és kissé önmagát tűrött faj vonásainak az egyenlősége. Nem, nem voltak rokonok, ezt érezte a szegény Gärtner, csak egymáshoz illők voltak . . . Azután sokszor látta azt a fiatal urat a szemben levő ház kapuján befordulni. Eleinte hetenkint egyszer, aztán gyakrabban, végre mindennap . . . Leitta az Ilonka fehér arcát, amint óvatosan tapadt az ablakhoz abban az órában, mikor a látogatója szokott jönni. Ha egyszer-egyszer nem jött, a fehér arc késő estig nem mozdult el az ablakból. Várta... Ezekben az időkben a leány egészen megváltozott. Megszépült, megfiatalodott, még a gőgjéből is engedett. Mosolyogva lépett a fűszeresboltba és néha beszélgetésbe is ereszkedett Gärtner úrral. És most mégis ezerszerte távolabb volt tőle, mint a régi szomorú hidegségében . . . Gärtner úr nem halt meg: a szorgalmas és ügyes fűszereseket nem öli meg a bánat Csak még kisebb, még csúnyább és még ügyefogyottabb lett s most már a segédet küldötte elsején a számlával Kováchékhoz. A lelke mélyén pedig, ott, ahol az a lágy és bizarr helyecske volt, még mindig élt valami képtelen, őrült reménység . . . — Mi újság maguknál? — kérdezte mindennap a Kováchék cselédjétől. És remegő szívvel várta, hogy egyszer csak az lesz a felelet: — A kisasszony férjhez megy . . . De a cseléd nem tudott semmit, a vállát vonogatta: — Az a Gáspárdy nagyon jár a kisaszszony után . . . Egyszer aztán magától újságolta: — Valami történt nálunk. Az úr kiabált, a kisasszony sírt ... A Gáspárdy úr már egy hete nem jött . . . Másnap azt mondta: — Mást vesz el. Egy gazdag özvegyaszszonyt. Sok adóssága van ... Gärtner úr egy nagy darab szagos szappant adott a leánynak. A lelke ujjongott, mintha valami rettenetes nyomás alól szabadult volna: — Nem megy férjhez! — kiáltotta szinte hangosan az irodájában. — Nem megy férjhez! Érezte, hogy most itt az ő ideje. Nem megy föl mindjárt Kováchékhoz, vár két-három hétig, amíg a leány fájdalma kicsit lecsillapul. Akkor úgy is elseje lesz, fölviszi a számlát és egyúttal előadja a mondanivalóját. Most bizonyosan belátja majd a leány, hogy az ő hűséges és becsületes lelke többet ér, mint a léhűtő, csapodár úrfiak szép, sima arca . . . Maga sem tudta, honnan vette a bátor-