Pesti Hírlap, 1909. február (31. évfolyam, 39-50. szám)

1909-02-16 / 39. szám

1909. február 16., kedd. PESTI HÍRLAP korlátok közt, amelyek bennünket köteleznek. (He­lyeslés.) A Háznak budgetjoga saját autonóm költ­ségeinek megállapítására szorítkozik. Ne alkossunk újabb precedenst egyoldalú költségek megszavazá­sával. Farkash­ázy Zsigmond: Megint lesz 48, megint lesz tizenhárom vértanú. (Zaj.) Wekerle Sándor miniszterelnök, T. képviselő úr ! Akkor, amikor mi két esztendeje a tettek mezején vagyunk, ily közbeeső felszólalásokkal és hirtelen föllépésekkel nem hagyom a kezdeményezés elis­merését tőlünk elvenni. (Zaj balfelől. Helyeslés.) Én tehát arra kérem a t. képviselőházat, hogy miután foglalkozunk e kérdéssel és semmi szükség nincs újabb lépésekre, méltóztassék bejelentésemet tudomásul venni és méltóztassék a képviselő úr indítványát mellőzni. (Élénk helyeslés.) Barabás Béla : T. Ház ! (Nagy zaj.) Személyes kérdésben kívánok szólani. (Nagy zaj. Halljuk ! a balpárton.) Hencz Károly : Nincs személyes kérdés, csak megtámadtatás. (Zaj és ellentmondások.) Barabás Béla a Ház engedélyét kéri, hogy rö­viden ismertesse a kérdést. (Miután a Ház megadta az engedélyt). Nem helyesli, hogy Nagy György nem fordult ő hozzá indítványának megtétele előtt, mint aki ismeri a körülményeket. Elmondja az aradi vesztőhely megvásárlására indult mozgalom történe­tét. A terület megszerzésének nagy akadálya volt, hogy a földterületet a tulajdonosnő nem akarta eladni, de végre is belenyugodott, hogy eladja. Meg is egyeztek, de később, mikor látta, hogy milyen nagyarányú mozgalom indult meg a megvételre, magasra szabta az árát. Megkérték Kossuth Ferenc kereskedelmi minisztert, hogy támogassa mozgal­mukat s a miniszter meg is ígérte erkölcsi támogatá­sát, de addig nem óhajtják a megvételt, amíg a pol­gárok is le nem rójják kegyeletes filléreiket. Farkasházy Zsigmond: Csak az országgyűlés nem ! (Zaj.) Barabás Béla: Kossuth Ferenc miniszter er­kölcsi támogatásával meg is kötötték az ideiglenes szerződést Radisich István közreműködésével. A megindult gyűjtésből látja, hogy ez a kérdés meny­nyire belemarkolt a nemzet lelkébe. Még román honfitársaink is kegyelettel küldik filléreiket erre a nemes célra. (Éljenzés.) Azt hiszi, hogy a nagy lelkesedés mellett, melyet a gyűjtésnél tapasztal, nem is lesz szükség a kormány áldozatkészségére. Neki az a véleménye, hogy Nagy György csak a kormánynak akart kellemetlenkedni. Molnár Jenő : Maga pedig ki akarja húzni a kormányt a csávából. (Zaj.) Barabás Béla: Én ígéretet teszek mind Nagy György, mind többi képviselőtársamnak, hogy eb­ben az esztendőben a nemzet adakozásából ez a pénz össze fog gyűlni, s hogy úgy Nagy György kívánsá­gára, mint a mi lelkünk emelkedésére, el fogjuk érni azt az időt, hogy a nemzet a saját földjén borulhasson le vértanúinak sírjára­­­Élénk helyeslés balfelöl.) Nagy György : Kötelességének tartja indítványa történeti előzményeit előadni. (Zaj.) Ő az aradi székelyotthon dísztagja. (Derültség.) Itt többször megkérték, hogy tegye meg a kezdeményező lépé­seket. ő, megtudván, hogy Barabás a kezdeményező lépéseket már megtette, készségesen hozzájárult az akcióhoz. Barabás maga is felkérte őt, hogy irodal­­milag támogassa a mozgalmat, mert a gyűjtés nem kecsegtet azzal az eredménynyel, ahogy Barabás előbb mondta. Elment indítványának megtétele előtt Justh Gyula elnökhöz, hogy lehetséges-e a szük­séges összeget a képviselőház költségvetésébe beleil­leszteni, mert nem akarta ezt az indítványát lesza­vaztatni. Justh Gyula megnyugtatta, hogy bele lehet állítani a 20.000 koronát. Akkor jegyezte be indít­ványát. A képviselőháznak kötelessége ehhez a ke­gyeletes célhoz hozzájárulnia. Kéri a függetlenségi pártot, tűzesse indítványát napirendre, és tegye jóvá a régi mulasztást. (Zaj.) Farkasházy Zsigmond: Szépen tárgyalják az aradi vesztőhely ügyét ! (Zaj.) Elnök szavazásra teszi föl a kérdést. A Ház többsége nem kívánja tárgyalni az in­dítványt. Hencz Károly (a balpárt felé, amely az indít­vány tárgyalása mellett szavazott) : Heten vannak ! Molnár Jenő (ingerülten kiabál): Ilyenkor beszéljenek az ősökről, nem mikor a véráztatta földet öröklik ! (Zaj.) Az újoncjavaslatok. Elnök : Következik az újonc . . . (Folytonos zaj. Elnök csenget.) létszámnak az 1909. évre szóló megállapításáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Ki van soron ? Jegyző: Farkasházy Zsigmondi Balpárti obstruktor. Farkasházy Zsigmond: T. Ház ! Szomorúan érdekes jelenség, hogy az újoncjavaslat tárgyalására akkor kerül a sor, mikor a függetlenségi párt és az imént szavazta le a hozzájárulást az aradi vesztőhely megváltásához. Elnök : Figyelmezteti a szónokot, hogy a Ház határozata ellen óvást emelni nem lehet. Farkasházy Zsigmond: Ezt a javaslatot úgy tűzték napirendre, hogy az minden parlamentáris elvvel ellenkezi (Helyeslés a bak.lpárton. Zaj.) Elnök: A Ház szabályszerű, határozattal mondta ki, hogy az újoncj­avaslatokat tárgyalni kívánja. Ezt tehát imparlamentárisnak mondani nem lehet. Farkasházy Zsigmond: Tovább is azt fejtegeti, hogy az újoncjavaslatot meg nem engedett módon tűzték napirendre. Elnök : Nem engedhetem meg, hogy a képvi­selő úr ebben a szellemben folytassa. (Zaj.) A ház­­határozat felülbírálása ellenkezik a házszabályokkal. Ha így folytatja, kénytelen leszek a szót megvonni. (Zaj.) Molnár Jenő : Mert így kívánja Becs ! Elnök: Bocsánat, a házszabályok kívánják így!Molnár Jenő : Wekerle hozta ezt haza Becsből! Elnök: Molnár Jenőt rendreutasítja. (He­lyeslés. ) Nagy György : Hiába utasítja rendre. Csak Becs parancsolja ezt így ! Elnök: Rendreutasítja Nagy Györgyöt is. (Helyeslés.) Nagy György : A császár itt az úr ! Még a ház­szabályt is az dirigálja ! Elnök : Figyelmezteti Nagy Györgyöt, hogy ha így folytatja, kérni fogja a mentelmi bizottsághoz való utasítását. Nagy György : Elmegyek én oda is ! Farkasházy Zsigmond: A balpárt jól tudja, hogy újoncokra szükség van. De ép a függetlenségi párt hirdette, hogy önálló bank nélkül nincs újonc. (Helyeslés a bal párton.) Nagy György : Addig egy fia katonát se kap a császár ! (Zaj.) Farkasházy Zsigmond: A balpárt tehát áten­gedi a függetlenségi pártnak azt a dicsőséget, hogy az újoncokat bank nélkül is megadhassa a császárnak és ezzel kiadja kezéből a nemzeti ellentállás egyetlen fegyverét. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter : Szük­ség van az újoncokra ! Farkasházy Zsigm­ond: A mai helyzet és mindaz, ami öt esztendő óta történt, egy memoran­dumból indult ki, amely a N. Fr. Pressében jelent meg. Akkor Széll Kálmán volt a miniszterelnök, báró Fejérváry Géza a honvédelmi miniszter és Apponyi a házelnök. Fejérváry épen olyan rokonszenves mi­niszter volt, mint a mostani honvédelmi miniszter úr. A függetlenségi párt csak az ülésteremben civó­­dott vele, de a folyosón szeretetreméltó, h­ármant úriembernek tartották. Nagy György : Még cukrot is adtak neki! (De­rültség.) Farkasházy Zsigmond: Ez a memorandum a kilences bizottság programmja volt. Hosszasan is­merteti a kilences bizottság programmját. Kmety Károly : Szép kevés van abban ! Farkasházy Zsigmond : Ezt a közbeszólást le­szögezem. (Helyeslés.) Annak idején Apponyi is ke­­veselte azt a programmot és hamarosan másikat dol­gozott ki, amelyben a legnagyobb súlyt a nemzeti kardbojtra helyezte." Ma már ez sem kell neki. Ma már együtt van Andrássyval, akitől egykor egy világ választotta el, holott akkor még 67-es volt Apponyi, ma 48-as. (Tetszés.) A szabadelvű párt mint többség, a függetlenségi párttal szemben, amely az obstruk­­cióval felforgatta az egész politikai életet, (Mozgás balfelől) nem kívánt egyebet, minthogy az alkot­mányosság egyetlen tényezőjében se keltsenek bizal­matlanságot a magyar nemzettel szemben ? De a magyar vezényszó miatti harc és a katonai obstruk­­ció egész során bizalmatlanság keltetett az alkot­mányosság egyik tényezőjében a nemzet iránt és mi­dőn odáig vittük a dolgot, hogy­ katonák lepték el a padokat és minket a parlamentből kiszorítottak . . . (Mozgás a baloldalon.) Búza Barna : Maga is szaladt ! Molnár Jenő : Rakovszky elől szaladt, mi csak utána mentünk ! (Derültség a baloldalon.) Farkasházy Zsigmond: Ha valaki hibás abban, hogy nem én, hanem az egész parlament szaladt, akkor nem én vagyok. Mezőfi Vilmos : Én mondtam, hogy maradjunk itt a szuronyokkal szemben is. (Zaj.) Farkasházy Zsigmond : Azért magamat is bű­nösnek érzem abban, hogy lehetséges volt vérontás nélkül a parlamentbe katonákat beereszteni. Sümegi Vilmos : Igen ! Honvédeket ! Farkasházy Zsigmond: De állíthatom, hogy ahány tagja a parlamentnek csak volt, mindannyi ugyanolyan bűnös, mint én. Ezek azonban elmúlt dolgok, kár tehát róluk beszélni, de nem szabad a történelmi paktumokat ebben a tekintetben meg­hamisítani. (Zaj.) Az 1905-iki és 1906-iki újoncok megszavazása kötelező volt a koalícióra, de egyetlen újabb újonc megszavazása sem kötelező. Ebben az évben a paktum már nem kötelez. Ezt nem lehet a függetlenségi többségnek mentségül felhozni! Szü­netet kér. Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. Szünet után hitelesíti a Ház a jegyzőkönyv azon részét, amely a házelnök és Polónyi Dezső men­telmi bejelentésére vonatkozik. Farkasházy Zsigmond folytatja beszédét. Vá­dolja a függetlenségi pártot, amelynek egyes tagjai a létszámemeléssel fölkínálkoztak Bécsnek. Sőt me­morandumok­­ készültek, holott a paktum világosan kikapcsolta a katonai kérdést. Ki adott megbízást a fölkínálkozóknak, a memorandum-gyártóknak ? Jel­­lemző, hogy ezeket Bécs utasította el, mert Bécs tisz­­tességesebben betartja a paktumot. Mi is van ezek­ben a memorandumokban ? Ezrednyelv, ami most is megvan és ami félrevezetése a nemzetnek. A jelvény­­kérdést úgy akarják megoldani, hogy egyszerűen el­törlik. Szép kis megoldás. — Egy memorandumot adtak be. Itt voltak a katonatisztek tárgyalni. A honvédelmi miniszter úr megmondhatja, mit keres­tek itt ezek a magasrangú katonatisztek ? Várady Károly : Ebédelni jöttek ide ! Farkasházy Zsigmond : Persze azért jöttek ide Bécsből, hogy szerencséjük legyen itt ebédelni ! (Zaj.) — Én pozitíve tudom, hogy tárgyalások foly­nak a memorandum alapján. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Ez nem áll ! Farkasházy Zsigmond : Hiszen meg lehe­t cá­folni. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Én nem cáfolgatok ! (Zaj a balpárton.) Farkasházy Zsigmond: Kétféle megoldást hal­lottam a jelvények kérdésében. Hencz Károly: Az egyiket a vénasszonyok mondták Mucsán ! Farkasházy Zsigmond: Az egyik megoldási mód szerint a lobogó maga fekete-sárga volna, mint eddig, a széle piros-fehér-zöld, a nyele megint fekete­sárga volna és tetején a magyar korona. Ez a meg­oldás a világnak első heraldikai és jel­vény monstru­mát hozná létre : az ötszinü lobogót. Tessék csak el­képzelni, hogy a magyar katona milyen lelkesedéssel mennie csatába az ötszinü lobogó alatt. H­encz Károly : Ez kétszinü beszéd ! (Zaj a bal­parton. ) Molnár Jenő: Te is így beszélnél, ha a koalí­cióba nem tartoznál ! Farkasházy Zsigmond : A másik megoldási mód az volna, hogy egyáltalában megszüntetnék a jel­vényeket. Ez volna a nemzeti vívmány. A harmadik vívmány a katonai igazságszolgáltatás ügyének ren­dezése és abban a magyar nyelv érvényesítése. Ez is csak olyan semmi, mint a jelvénykordás megoldása. A katonai igazságszolgáltatás terén késnek a refor­mok, holott itt a humanizmus és civilizáció feltéte­leinek végre érvényesülni kellene. A katonai bünte­tések súlyosak, kü­lönösen a tiszteké. Egy alezredest nyugdíjaztak azért, mert magyar honpolgár lett. (Zaj.) Felkiáltások : Szégyen, gyalázat ! Kényes ügy. Farkasházy Zsigmond : Felhoz egy másik ese­tet is, amely az egész közvéleményt lázasan foglal­koztatta. A leglegálisabb formában akarja ezt tenni, úgy, hogy tisztázására meg legyen a kellő alkalom. (Mozgás.) Értem Mihálovics honvédhuszárkapitány ügyét, amelyet nagyjában mindnyájan ismerünk. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miiszter: Én nem ismerem az esetet. (Mozgás.) Farkasházy Zsigmond: Akkor kénytelen le­szek elmondani. (Mozgás.) Vannak szempontok, amelyek mindnyájunkat arra köteleznek, hogy ezt az esetet bizonyos kímélettel és legális gondossággal kezeljük. Magam is dinasztikus érzésű ember vagyok, azonkívül bennem is él az a meleg és tiszteletteljes érzés, amely minden magyar embert hevít a nádori családdal szemben. És épen azért jól tudom, t. Ház, hogy ennek az esetnek a feleml­ítése bizonyos regar­­dot kíván. Van ennek az esetnek egy olyan köz­érdekű része, amelyet nemcsak az eset szempont­jából, hanem az igazságosság és a humanizmus szem­pontjából is tisztázni szükséges. A tényállás a követ­kező : (Halljuk !) Mihálovics honvédhuszárkapitány szolgálattételre József főherceg családjához volt be­osztva, mint gyermekeinek katonai nevelője. Bizonyos okokból, amelyek nem ismeretesek, amelyek nyil­vánosságra nem kerültek, konfliktus támadt a fő­herceg és a katonai nevelő között. E fölött, mivel nem ismerem, tartózkodom bírálatot mondani. Tény az, hogy ez a konfliktus megtörtént, s ebből kifolyólag a főherceg felszólította Mihálovics huszárkapitányt, hogy kérje csapattestéhez való visszahelyezését. A huszárkapitány ennek a felszólításnak nem tett eleget, mire a főherceg raportra hivatta, mint fellebb­­valója, azon célzattal, hogy szolgálati úton rendelje el csapattestéhez való visszatérését. Ahogy hallot­tam, a huszárkapitány ennek a felszólításnak sem tett eleget, sőt goromba szavakat használt a főher­ceggel szemben. Már most itt következik egy pont, amelyet sajnálkozással ugyan, de meg kell említe­nem, s amelyet azon célzattal s azon reményben em­­­lítek meg, hogy a honvédelmi miniszter úr ennek megtörténtét meg fogja cáfolni, mert ismétlem, bírálatot az eset felett nem akarok mondani, nem is érzem magam arra jogosultnak, de bízom abban, hogy ez a pont nem felel meg a valóságnak. (Zaj.) Egy hírlap azt írta, hogy a főherceg felingerelve a huszárkapitány ildomtalan eljárása által, tettleges­­ségre ragadtatta magát. Remélem, hogy a honvé­delmi miniszter úr alkalmat fog találni arra, hogy ezt megcáfolja. Ha ez megcáfoltatik, akkor nincs senki-­­ nek jogcíme arra, hogy a főhercegre ezen incidensből kifolyólag bármiféle ódiumot vessen, és akkor csak az esetnek közérdeki részével kell foglalkoznom. A _______________________________3

Next