Pesti Hírlap, 1909. március (31. évfolyam, 63-76. szám)

1909-03-24 / 70. szám

12 ezm­szban már adtak­, mikor is érdeme szerint mél­tattuk ennek­ az erős tehetségű költőnek első, de máris sok jeles qualitást mutató darabját. A darab szereplői Sik Rezső, Beregi Sándor és Hevesi Ma­riska kifogástalanul állották meg a helyüket. A szerzőket a zsúfolt ház közönsége egész este lelke­sedéssel ünnepelte, s mindhárman sok koszorút kaptak. A három egyfelvonásos, mely iránt több vi­déki színigazgató érdeklődik négy estén szerepel még a színház márciusi műsorán. * (Komlóssy Emma Aradon.) Az aradiak ál­landó, becézett vendégprimadonnája, Komlóssy Emma, legutóbb négyszer lépett fel az ottani szín­házban. A kitűnő művésznő a Koldusdiák, Varázs­keringő és Vándorlegény című operettekben, vala­mint a Tündérlak Magyarországon című népszín­műben játszotta el ismert, pompás alakítását és mind a négy este zsúfolt ház lelkes tapsa jutal­mazta gyönyörű énekét s élénk játékát. * (A soproni magyar színészet hódítása.) Most, amikor a pozsonyi magyar színészet súlyos küzdelmeket folytat, örömmel regisztráljuk Sop­ronból érkező azon hírünket, amely a magyar szí­nészet örvendetes térfoglalásáról ad értesítést. En­nek annál is nagyobb jelentősége van, mert négy évvel ezelőtt, amikor a Pozsony—soproni színi­­szövetség kettévált, az összes tényezők súlyos ag­godalommal voltak eltelve a soproni magyar szí­nészet sorsa iránt. Csak Bezerédj Viktor c. állam­titkár, aki akkor a színészeti ügyeket vezette, bí­zott abban, hogy Nádasy Józsefnek, aki az időben pécsi színigazgató volt, sikerülni fog azt az év­százados német kultúrájú várost a magyar színé­szetnek meghódítani. Bezerédjnek, amint az el­múlt négy év igazolja, teljesen igaza lett; a ma­gyar kultúra barátainak igaz örömére az történt, hogy Kottow, a pilsen a soproni német igazgató, kérvényt adott be a városi tanácshoz, amelyben kijelenti, hogy a magyar színtársulat annyira tért hódított, hogy szerződésileg elvállalt kötelezettsé­gének nem tehet eleget; nem játszhatik két hó­napig, hanem csak három hétig. Ezalatt az idő alatt sem ad elő operetteket, mert a magyar szín­­társulat zenei előadásaival nem versenyezhet. A soproni magyar színészet térfoglalásának titka Nádasy igazgató konciliáns a magatartásában és abban keresendő, hogy évenkint 5000 ingyen je­gyet oszt ki a német szegényebb sorsú polgárok közt, miáltal beszoktatta őket a magyar színházba. * (Furcsa előadás.) Gyöngyösön jelenleg Ba­róti Rezsőnek, a volt színigazgatónak, társulata működik, Bihari Ákos művezetővel az élén. A tár­sulatnak épen nem megy jól a dolga, amiben azon­ban óriási része lehet magának a társulatnak. Ezt bizonyítja egy kínos epizód, amely szinte példátlan a magyar színészet történetében. A kérdéses estén az Ember tragédiája került­­Énre, a szereplők azon­ban oly készületlenek­ voltak, hogy kin volt hall­gatni az előadást. Magát az Adnanot játszó Bihari Ákost, ezt a különb környezetre hivatott művész­embert, bántotta a dolog legjobban, ésannyira, hogy a bizánci képnél lekapta parókáját és a következő, indulattól remegő pár szót intézte a publikumhoz: — Tisztelt közönség, ezzel a népséggel nem lehet működni! Kérem, a pénztárnál a jegyek árát visszavenni! Ezzel Bihari intett, a függönyt leeresztette és az előadásnak vége volt. Félünk, hogy a társulat reputációjának is vége lett a gyöngyösi publikum szemében. * (Színházi izgalmak egy szerep miatt.) Érdekes színházi esemény foglalkoztatja a szegedi közönséget. Nemrégiben a Baccarat fő női szere­pét az igazgatóság visszakérte Tóvölgyi Margit­tól és azt Bodor Ellának adta. Az igazgatóságnak ezen teljesen belső ügyét, elég helytelenül, pro és kontra szóvá tették­ a szegedi lapok, amiből aztán óriási háborúság lett. Almási Endre, a színház művezetője, ugyanis azzal indokolta a szerepnek Tóvölgyi Margittól való elvételét, hogy az vélet­lenül került hozzá; igen ám, csakhogy nyilvános­ságra került épen a szegedi színügyi bizottság va­sárnapi ülésén Tóvölgyi Margitnak egy levele, m­ely szerint ő a szerepet a nemrég elhunyt szegedi igazgatótól, Makó Lajostól, kapta és ezt Almási a következő szavakkal kérte el tőle: — Margit, kérlek, add ide a szerepet. Kárpótollak mással. Kiosztottam már az Ott­hont, a Bolt, amely tisztít­ot, majd jön Szécsi Mária is, csak add ide, mivel a bizottsági ülés után Wimmer Fülöp úr pártfogásomba aján­lotta Fodor Ellát és én óhajtására a Baccarat­­ból a szerepet odaígértem. Én kerülnék tehát ígéretem be nem váltása folytán zsenbe, az igazgatóságnak pedig határozottan nagy szol­gálatot teszel vele. Ezt a levelet felolvasták a szinügyi bizottság vasárnapi ülésén, mire úgy Wimmer Fülöp bizott­sági tag, mint Almási Endre felállottak és becsü­letszavukra fogadták, hogy a levélnek ez a része Tóvölgyi Margit f­elírása. Most azon tűnődnek Szegeden, vajon a színügyi bizottság becsületszóra bocsátja-e Tóvölgyi Margitot is? * (Színházi élet a vidéken.) A szegedi szín­házban már szintén színre került a Táncos huszá­rok, és pedig határozott sikerrel, noha az előadás kissé gyengécske volt. A főbb szerepek Felhő Ró­zsi, Svrémer Jenő, Krémerné, Békefi kezében vol­tak. A szegedi színház igazgatósága egymásután négy estére tűzte műsorára Rajna és Szirmai operettejét. Debrecenben szép sikerrel mutatták be Heyermans Gyújtogató c. egyfelvonásosát. A si­kert főleg a darab hét szerepének megjátszója, Zilahy Gyula, biztosította; művészi, boszorkányo­san ötletes játékával valósággal elragadta a publi­kumot. * (Növendékhangverseny.) Dittler Rózsi növendékei március hó 26-én, este 6 órakor, zongora­estélyt adnak a Deák-téri iskola dísztermében, (bejárat Sütő­ utca). * (Erkel Gyula temetése.) Az elhunyt ki­váló zenésznek, Erkel Gyulának, temetése csütör­tökön délelőtt tizenegy órakor lesz az operaház előcsarnokából. Megyék és városok. Törvényhatósági élet. Sáros vármegye tör­vényhatósági bizottsága március hó 22-ikén tartot­ta rendes évnegyed­ közgyűlését. Ezen a közgyűlé­sen választotta meg a vármegye közönsége a hete­dik új járás rendszeresítése folytán újonan szerve­zett főszolgabírói állásra Dobay Béla vármegyei H. aljegyzőt. Az ő megválasztatása által üresedésbe jött H. ljegyzői állást dr Dessewffy István várme­gyei III. aljegyzővel töltötték be. A III. aljegyzői állásra Klauszer Kálmán, a temesi járás szolgabi­­rája választatott meg. A megüresedett szolga­bírói állást a megye közönsége Szeghy Andor közig, gya­kornokkal töltötte be, akit a főispán az ujonan megválasztott főszolgabíró mellé rendelt. Az ujo­nan megválasztott tisztviselők a törvényben előírt esküt a közgyűlés színe előtt letették. Ezután be­­mutata Tahy József vm. alispán a rendes évnegye­­di jelentését, amelyben szép szavakkal emlékezett meg Hodossy Imrének, Sáros megye szülöttjének ha­láláról. Hodossy emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvi­leg örökítette meg. A közgyűlés ezek után tárgyal­ta Zemplén átiratát, melylyel pártolás céljából köz­li a koalícióban levő egyetértő pártok egyesítése iránt a m. kir. kormányhoz intézett feliratát. Sá­ros vármegye közönsége a mind fenyegetőbbé váló külpolitikai helyzet közepette és az ország határain belül is mindinkább fokozódó jogosulatlan nem­zetiségi aspirációk ellensúlyozása érdekében ma még inkább látja elérkezettnek arra nézve, hogy a nemzeti k­ormányunk támogatására szövetkezett hazafias pártok egy minden igaz magyarnak ideál­ját képező, de amellett alkotmányunkban és szen­tesített törvényeinkben gyökerező, tehát ko­rmány­­képes Programm alatt egyesüljenek és igy az ösz­­szetartás erejével vértezetten, a bekövetkezhető ne­héz időkben is fokozottan és megtántoríthatatlanul haladhassanak előre a magyar államiság eszméjé­nek megszilárdításában. Miért is Zemplén­­várme­­gye közönségének feliratához hozzájárulva, a m. kir. kormányhoz bizalmának kifejezése mellett és az országgyűlési képviselőházhoz hasonlattalnu fel­iratokat intéz és erről Zemplén közönségét értesiti. A közgyűlés a vármegyei háztartás zárszámadásai­nak és a vármegye alispánjának az 1908. évi hitel­­átruházásokról szóló előterjesztésének tudomásulvé­tele úgyszintén az 1909. évi községi költségvetések és az 1908. évi pótköltségvetések tudomásulvétele után véget ért, Jásznagykunszolnok megye törvényhatósági bizottsága elé most terjesztette jelentését dr Ben­­kó Albert alispán s jelentéséből a következőkép ér­demel különösebb figyelmet: A munkásügy­ek te­kintetében nevezetesebb esemény nem történt s jelentőséggel bíró újabb mozzanat nem merült fel. A munkás viszonyok általában normálisak voltak, a munkásnép hangulata és magatartása nyugodt és békés. Ifjabb szervezkedések vagy izgatások jelen­ségei nem észleltettek. A vármegye által tervbe vett 500 gazdasági munkásház felépítésének ügyében a törvényhatóság legutóbbi határozata értelmében a szükséges további előkészítő intézkedéseket megtet­tem, a házak felépítésére az árlejtési hirdetményt kibocsátottam s annak eredményéről a legközelebbi közgyűlésen jelentést fogok tenni s ha ezen ered­mény megfelelő lesz, bizton remény­em, hogy a tervezett 500 munkásházból legalább 100 házat még ez év folyamán felépíthetünk­ s a munkásoknak át­adhatunk. Kivándorlás tekintetében a helyzet a múlt év negyed folyamán lényegi változást nem mutatott- Tömeges kivándorlás vármegyénk terü­letéről nem történt s habár az előző évnegyedekhez viszonyítva, valamivel növekedett is azoknak szá­ma, akik kivándorlás céljából kértek útlevelet, az útlevél kérők száma még mindig igen csekély, amennyiben az elmúlt évnegyed folyamán mind­össze 40 külföldi útlevelet, adtam ki, amelyek közül 19 szólott Amerikára. Az utóbbi hetekben többen kértek Romániára szóló útlevelet Mezőtúrról, de ezek csak rövidebb időre munkakeresés céljából kerüttek útra. A szegényügyi igazgatás köréből jelentem, hogy városaink és községeink anyagi erőikhez ké­pest ez évnegyedben is igyekezünk a közsegélyre szorult egyének segélyezésére vonatkozó kötelezett­ségeinek eleget tenni s különleges intézkedésekre e tekintetben sehol sem volt szükség. A beérkezett jelentések szerint, noha vármegyénkben tömegnyo­morról szó sem lehet s noha rendkívüli csapások­ sem voltak az utóbbi években, mondhatni évről­, évre emelkednek azon kiadások, melyeket a közsé­gek és városok szegények segélyezésére fordítanak, pedig a közsegélyezések csakis az elkerü­lhetlen szükség határáig terjedhetnek s emellett a társadal­mi jótékonyságra is jelentékeny teher nehezedik. Épen ezért foglalkozunk azon kérdéssel, miképen lehetne vármegyénk területén a szegény­ügy ellátá­sát a rendelkezésre álló erők egyesítése és tervsze­rű felhasználása útján helyesebb alapokra fektetni. Néptelenedő községek. A tolnamegyei Kistor­más nagyközség németajkú lakossága közül éven­ként sokan vándorolnak ki Amerikába, egész családok is. Az 1200 lakossal biró községből legutóbb is száz­húsznál többen kértek és kaptak útlevelet Amerikába. Az automobil és a törvényhatóságok, Győri­­megye országos mozgalmat indított az automobil­közlekedés rendezése érdekében és feliratot intézett e tárgyban a képviselőházhoz. A megye most átírt a társtörvényhatóságokhoz a felirat pártolása érde­kében. Sorozások Heves vármegyében. Az idei fősoro­­zások a f. hó 8-án kezdődtek meg Heves vármegyében. Az eddigi eredmények szerint Pétervásáron, ahol Beniczky György földbirtokos volt a polgári elnök, a 838 állításkötelezett közül besoroztatott nyolcvan, Egerben pedig, hol Majzik Viktor alispán töltötte be a polgári elnöki tisztet, a 419 állításkötelezett közül besoroztatott 53 újonc.. A sorozáson nem jelent meg Pétervásáron 299, Egerben 64 állításkö­­teles, akiknek nagy része Amerikában tartózkodik. Iskolaépítés akadályokkal. A törvényhatóságok méltán panaszolják, hogy a minisztériumok munkája az eddiginél is lassúbb, s hogy a felterjesztett ügyek elintézése hónapokig késik. Így például Kaposvár képviselő testülete még tavaly februárban elhatá­rozta, hogy a szigetvár-külvárosrészi iskolát egy melléképülettel kibővítteti. Telket vásárolt e célra, ki is fizette már , terveket is készíttetett és jóvá­hagyás végett föl­terjesztette a kultuszminiszterhez. A tanács már szeretné megkezdetni az építkezést, de a tervek még mindig nem jöttek vissza. A tanács most újra, ezúttal negyedszer sürgette meg az ügy elintézését. Példás gazdálkodás. Esztergom város polgár­­mestere most terjesztette elő a város anyagi viszo­nyairól szóló jelentését. Eszerint Esztergom város törzsvagyonát 5,528.144 korona 43 fillér cselekvő­ és 2,501.301 korona 28 fillér szenvedő vagyon alkot­ja , tehát a tiszta vagyon 3 millió 026.843 korona 15 fillér. A város adminisztrációjának évi szükséglete 627.655 korona 69 fillér, a fedezet 429.607 korona 25 fillér, tehát a hiány 198.048 korona 44 fillér. Ezt az állami adó 119 százalékának megfelelő pótadó útján kell fedezni. Az analfabéták oktatása Eperjesen. Az eper­jesi Széchenyi-kör még az ily irányú országos moz­galom megindulása előtt elhatározta, hogy a ma­gyarul nem tudó felnőttek részére tanfolyamot nyit. A tanfolyam hallgatói kiválóan­ szép eredményt mutattak fel, ez évben pedig a katonai analfabéták részére szervezett két tanfolyamot, melynek tárgya az írás-olvasás és számoláson kívül a magyar nyelv tanulása volt. A tanfolyamok mindegyike a folyó évi január 4-én vette kezdetét, március hó 21-én zárult s abban hetenkint 5—5 órán át este 5—7-ig mintegy 100 órában tartatott a tanítás. Az egyik tanfolyamon részt vett az 5-ik gyalogezrednek mint­egy 60 közlegénye, a másikban pedig a 67-ik gya­logezred, a tüzérség és a honvédség analfabétái. A tanfolyamok vezetői voltak: Chityil Pál igazgató, Remenyik Lajos, Wick Gyula és Székely Adolf ta­nítók. A tanfolyamokat az eperjesi Széchenyi-kör 300 koronával segélyezte, az orsz. közművelődési ta­nács a hallgatókat ellátta tankönyvekkel és írósze­rekkel, ezenfelül magyar jutalomkönyvekkel A most megtartott vizsgálaton részt vett Semsey Bol­dizsár Sáros vármegye főispánja, Tah­y József al­ispán, dr Tergina Gyula kir. tanfelügyelő, báró Wewern vezérőrnagy térparancsnok, Halfax ezre­des, továbbá magasrangú katonatisztek, akik a tan­folyamok iránt mindenkor a legnagyobb érdeklődést tanúsították. A királyi tanfelügyelő, ki a tanfo­lyamokat szervezte és irányította, lelkes szavakban üdvözölte az egybegyűlteket, megköszönte támoga­tásukat, a tanítók fáradozását, s végül a katonák­hoz a következő buzdító szavakat intézte: Most pe­dig hozzátok fordulok katonák, polgártársak, ma­gyarok! Látjátok, hogy a magyar haza szerető gon­dossággal öleli keblére minden hű fiát, rólatok is gondoskodni kivan, hogy tudjatok magyarul olvas­ni, írni, számolni és a haza nyelvén beszélni, hogy ha a magyar hazában éltek, ismerjétek annak nyel­vét, hogy igy boldogulhassatok, szeressétek tehát a hazát, a legelső magyar embert, a koronás királyt, legyetek jó katonák, derék hazafiak és becsületes magyar emberek. A PESTI HÍRLAP 1909. március 24., azerd®.' -3

Next