Pesti Hírlap, 1909. április (31. évfolyam, 80-102. szám)

1909-04-04 / 80. szám

Budapest, 1909. XXXI. évf. SO. (10.700) szám. Slöffsentési árak: Egész évre .... 28 k. — , Félévre...............14 , — , Negyedévre ... 7 , — , Egy hóra............ 2 , 40 * Egyes szám ára 10 t Hegjesedik hétre kivételérek minden nap. Vasárnap, apilis 4. Szerkesztőség: Budapest, Váci­ körut 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét életé mindé a közlemény in­tézendő. Kiadóhivatal: Budapest, Váci-körut 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel­szólalások intézendő!". A Pesti Hírlap következő száma kedden, április 6-án, hajnalban jelenik meg. Eszmék és emberek. Magyarországon a nagyközönséget sok­kal inkább érdekli az emberek sorsa, mint az eszméké. A most fenyegető belpolitikai vál­ságban tehát elsősorban is számot kell adnunk azokról az eshetőségekről, amelyeknek a poli­tika vezető emberei ki vannak téve. A közönség az iránt érdeklődik, hogy kik maradnak vagy kik lesznek miniszterek. Hogy milyen politikai elvek, eszmék és pro­­grammpontok fognak érvényesülni, az csak másodsorban érdekli az embereket. Politiku­saink nagy­ részét is sokkal inkább az egyéni érvényesülés vezeti, mint az eszmék és elvek iránti rajongás. Úgy tapasztaljuk, hogy na­gyon kevés politikusunk van, aki jobban ra­gaszkodna az elvéhez, mint a hatalmához. Nekünk azonban az a kellemetlen köte­lességünk, hogy az emberek hatalmi torzsal­kodásai közepette is őrködjünk afelett, hogy emberek bukásával nemes eszmék ne bukja­nak s emberek emelkedésével az ország ja­vára szolgáló reformtervek valósuljanak meg. Mindenekelőtt meg kell nyugtatnunk az izgatott lelkeket, hogy a húsvéti ünnepekben semmi sem fog történni. Az ünnepek után azonban a kormány le fog mondani, miután a kartellbankot abban a formájában, ahogy követeli, nem tudja keresztülvinni. Hogy az­után mi lesz, azt senki sem tudhatja biztosan. Tehát minden ember a maga gusztusa és ér­deke szerint kombinálhat mindent. Minket egyelőre a válságnak nem sze­mélyi, hanem elvi része érdekel. Nevezetesen azt szeretnénk tudni, hogy mi lesz azokkal a reformokkal, amelyeket a koalíciótól várt az ország. A legközelebbi időben ugyanis a nemzet a koalíciótól várta a bankkérdés ki­elégítő megoldását, a választói reformot és a katonai kérdések megoldásával a korona és nemzet között tátongó nagy válság megszün­tetését. Úgy látszik, igen sok politikus arra tö­rekszik a 48-as pártban, hogy egy nagy sze­mélyi és pártválsággal magát a koalíciós kormányt megakadályozza abban, hogy a fel­adatokat megoldja s bekövetkezhetik az a fur­csa állapot, hogy a koalíció maga szegi meg a királyival kötött paktumot. Nevezetesen nem oldja meg a választói reformot — pedig erre szava köti — s személyes és párt­torzsal­­kodások kora válságot idéznek elő, amelyet csak egy idő előtti új képviselőválasztással le­het megoldani. Külső látszatra az önálló jegybank kér­dése okozza a kitörendő válságot. Ez azon­ban csak titulusa annak. Másutt kell keresni a válság lényegét: a 48-as párt egyeduralom­ra törekszik s ezért a 67-es pártokat és főkép az alkotmánypártot szeretné a kormányzásból kitúrni. Azt mondják, hogy Justh Gyula vágya­kozik gróf Andrássy Gyulának belügyminisz­teri székébe. A 48-asok az önálló magyar jegybankot követelik. De ha ezt nem tudják megkapni a nemzet számára, megelégesznek, ha a maguk számára meg tudják kaparinta­ni a belügyminiszteri tárcát. Hogy ebből az­után az országnak haszna lesz-e, azzal per­sze ők nagyon keveset törődnek. Mi azonban törődünk. És az összes sze­mélyes kombinációk közepette fölvetjük azt a kérdést, hogy ha a 48-as párt megkapná a megbízást a kizárólagos uralkodásra, vajon ebből mennyi haszna lenne az országnak és a 48-as párt eszméi, elvei és programmpont­­jai közül melyek valósulnának meg? Mert ha a 48-as párt hirdetett programmpontjaiból meg lehet többet valósítani és ha kisül, hogy ezen reformtervek megvalósítását a 67-es mi­niszterek akadályozták, akkor mi is beállunk­ abba a kórusba, mely a 67-es miniszterek ki­irtását hirdeti. Ellenben, ha a személyi cse­rével és pártcserével nem jutnak egyszer­smind diadalra a 48-as párt elvei, akkor az egész pártmozgolódás nem egyéb hitvány stréberkedésnél. Az önálló jegybank titulusa alatt tolják előtérbe Justh Gyulát és a többi belügyminisz­­terjelölteket s e cím alatt akarják Andrássyi Gyulát félretolni. Minket a személyes ügyek egyáltalán nem érdekelvén, mint tárgyilagos szemlélői, nézzük ezt a belső titkos harcot. De azt már­ most konstatálnunk kell, hogy hamis cégei alatt folyik a küzdés. Az önálló jegybank ugyanis nem tartozik a belügyminisztériumi hatáskörébe és a belügyminisztertől nem az önálló jegybankot, hanem a választói refor­mot várja az ország. H­a tehát a 48-as urak a belügyminisz­teri székbe vágynak, akkor ne hamis zászló alatt vonuljanak föl. Mert a közönséget nem az érdekli, hogy az új belügyminiszter az új banknak milyen formáját hirdeti, miután semmiféle formáját sem ő valósítja meg, ha­nem az érdekel minket, hogy a választói re­formnak milyen formáját hirdeti. Az a kérdésnek a lényege, hogy a 48-an belügyminiszterjelölt urak: Justh Gyula és tár- A GYERGYÍÍVÁRI MDJÁRAT. (A Dr Kaposi Mártha c. regény második része.) Szemtől-szemba A táviratra, melyet Gyergyey az öreg Speyr-Jánossy grófné címére elküldött, csak késő délután érkezett válasz. Már-már azt hit­ték, hogy a rossz hír nem is találta az excel­­lenciás asszonyt Budapesten, amikor öt óra tájban végre megjött az értesítés, hogy a ke­gyelmes grófnő, leányai társaságában, kora reggel megérkezik Gyergyóvárra. A táviratot az udvarmester írta alá, mintha Speyr-Já­­nossyné, Katharina főhercegné ő fensége ud­vari dámája, lealázónak és rangján alulinak tartaná, hogy az eféle népséggel személyesen érintkezzék. — Úgy látszik, jó ideig haboztak, vajon egyáltalában rászánják-e magukat az útra, — mondta a főbíró, miután a távirat feladási idejét megnézte. Gyergyóy főhadnagy szintén elolvasta az udvarmester száraz és rideg értesítését, aztán részvevő mosolylyal fordult a fia­tál asszony­hoz, akit a betegszobából hívtak ki, mikor a házban a távirathordó megjelent. — Szegény Márthám, ezért a találkozá­sért igazán nem irigyellek! ha meggondolom, hogy pár óra múlva szemtől-szembe fogsz ál­lani egy csillagkeresztes dámával, hát már­most is hidegség fut végig rajtam . . . Mártha keserűen félrehúzta az ajkát, az­tán vállat vont és besietett a betegszobába. De pár pillanat múlva ismét visszatért az urak közé . Nem gondolja, hogy valakinek fo­gadnia kellene a vasútnál a kegyelmes asz­­szonyt? — kérdezte habozva az urától. A főbíró jámborul bólintott. — Bizony, édes szívem, ez az il­lendőségnek legelemibb követelménye len­ne. Hiszen a kegyelmes asszony — akárhogy fogjuk is fel a dolgot — vendég nálunk s igy minden előzékenységre számíthat, ami a ven­déget egy úri házban megilleti. — Hát akkor kimenne eléje az állo­másra? — Én? — kiáltott föl a főbíró megdöb­benve. — Nem, drágám, én inkább kiteszem magam annak, hogy műveletlen kannibálnak néznek, de a kegyelmes asszonyt nem fogom leemelni a vasúti kupéból. És mivel attól tar­tok, hogy más se vállalkozik erre a szerepre, hát inkább belenyugszom abba, hogy a fogadó­­bizottságot egyedül János, a parádéskocsis, fogja reprezentálni, akinek az idegrendszere is elég jó ahoz, hogy a csillagkeresztes höl­gyek haragját elviselje . . . Mivel a főhadnagy is kijelentette, hogy inkább habozás nélkül látogatást tesz egy skorpiófészekben, mint hogy az előkelő vendé­get fogadja, Speyr-Jánossy grófnőt és a leá­nyait másnap reggel csupán egy pántlikás­­kalapú, pirosarcú ember üdvözölte a vonato­k­hoz csatolt szalonkocsi ajtajában. A pántlikás­ kalapú ember János volt, a Gyergyóyék pará­déskocsisa, aki alázatosan megállott a kupi előtt. — A nagysága a pesti grófné? — kérdez­te, miután a süvegét nagy tisztességtudással megbillentette. A kegyelmes asszony csak a szemöldö­ke megrándításával válaszolt a kérdésre, az­tán a leányaival együtt helyet foglalt a határ­ban, mely ott várakozott rájuk a kis vidéki ál­lomás pályaháza előtt. János közibük csördí­­tett a lovaknak s az alkotmány sietve robogott végig a városka rosszul kövezett utcáin, hogy is tizenöt perc múlva merész kanyarodással áll­jon meg a földszintes Gyergyóy-kúria előtt. A kapuból, mely tárva-nyitva állott, e pillanatban egy feketeruhás matróna lépett ki, régimódi, gyöngyös fejkötőben, a tisztesség okáért kezében tartva a zsebkendőjét is s öre­ges meghajlással üdvözölte a három hölgyet, akik e percben úri házának vendégei voltak. — A kegyelmes grófné, ugy-e bár? szólott udvariasan az utiruhás vén asszon­yoz, aki hidegen és gőgösen nézett végig rajtra Speyr-Jánossyné alig észrevehetőig bó­lintott, de aztán mégis rászánta magát, hogy keskeny ajkát beszédre nyissa. — És ön tulajdonképen kicsoda? — kér­dezte idegenkedve a fehérfeájú Gyergyevnétól. — Én, kegyelmes grófné, ennek a ház­nak az asszonya vagyok, aki kötelességénél­ tartja, hogy a vendégeit üdvözölje . . . Kezen lépjenek be hozzánk és érezzék úgy maguk, mintha otthon lennének, a saját házukban . . . A Pesti Hírlap mai száma 64 oldal

Next