Pesti Hírlap, 1909. április (31. évfolyam, 80-102. szám)
1909-04-04 / 80. szám
Budapest, 1909. XXXI. évf. SO. (10.700) szám. Slöffsentési árak: Egész évre .... 28 k. — , Félévre...............14 , — , Negyedévre ... 7 , — , Egy hóra............ 2 , 40 * Egyes szám ára 10 t Hegjesedik hétre kivételérek minden nap. Vasárnap, apilis 4. Szerkesztőség: Budapest, Váci körut 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét életé mindé a közlemény intézendő. Kiadóhivatal: Budapest, Váci-körut 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendő!". A Pesti Hírlap következő száma kedden, április 6-án, hajnalban jelenik meg. Eszmék és emberek. Magyarországon a nagyközönséget sokkal inkább érdekli az emberek sorsa, mint az eszméké. A most fenyegető belpolitikai válságban tehát elsősorban is számot kell adnunk azokról az eshetőségekről, amelyeknek a politika vezető emberei ki vannak téve. A közönség az iránt érdeklődik, hogy kik maradnak vagy kik lesznek miniszterek. Hogy milyen politikai elvek, eszmék és programmpontok fognak érvényesülni, az csak másodsorban érdekli az embereket. Politikusaink nagy részét is sokkal inkább az egyéni érvényesülés vezeti, mint az eszmék és elvek iránti rajongás. Úgy tapasztaljuk, hogy nagyon kevés politikusunk van, aki jobban ragaszkodna az elvéhez, mint a hatalmához. Nekünk azonban az a kellemetlen kötelességünk, hogy az emberek hatalmi torzsalkodásai közepette is őrködjünk afelett, hogy emberek bukásával nemes eszmék ne bukjanak s emberek emelkedésével az ország javára szolgáló reformtervek valósuljanak meg. Mindenekelőtt meg kell nyugtatnunk az izgatott lelkeket, hogy a húsvéti ünnepekben semmi sem fog történni. Az ünnepek után azonban a kormány le fog mondani, miután a kartellbankot abban a formájában, ahogy követeli, nem tudja keresztülvinni. Hogy azután mi lesz, azt senki sem tudhatja biztosan. Tehát minden ember a maga gusztusa és érdeke szerint kombinálhat mindent. Minket egyelőre a válságnak nem személyi, hanem elvi része érdekel. Nevezetesen azt szeretnénk tudni, hogy mi lesz azokkal a reformokkal, amelyeket a koalíciótól várt az ország. A legközelebbi időben ugyanis a nemzet a koalíciótól várta a bankkérdés kielégítő megoldását, a választói reformot és a katonai kérdések megoldásával a korona és nemzet között tátongó nagy válság megszüntetését. Úgy látszik, igen sok politikus arra törekszik a 48-as pártban, hogy egy nagy személyi és pártválsággal magát a koalíciós kormányt megakadályozza abban, hogy a feladatokat megoldja s bekövetkezhetik az a furcsa állapot, hogy a koalíció maga szegi meg a királyival kötött paktumot. Nevezetesen nem oldja meg a választói reformot — pedig erre szava köti — s személyes és párttorzsalkodások kora válságot idéznek elő, amelyet csak egy idő előtti új képviselőválasztással lehet megoldani. Külső látszatra az önálló jegybank kérdése okozza a kitörendő válságot. Ez azonban csak titulusa annak. Másutt kell keresni a válság lényegét: a 48-as párt egyeduralomra törekszik s ezért a 67-es pártokat és főkép az alkotmánypártot szeretné a kormányzásból kitúrni. Azt mondják, hogy Justh Gyula vágyakozik gróf Andrássy Gyulának belügyminiszteri székébe. A 48-asok az önálló magyar jegybankot követelik. De ha ezt nem tudják megkapni a nemzet számára, megelégesznek, ha a maguk számára meg tudják kaparintani a belügyminiszteri tárcát. Hogy ebből azután az országnak haszna lesz-e, azzal persze ők nagyon keveset törődnek. Mi azonban törődünk. És az összes személyes kombinációk közepette fölvetjük azt a kérdést, hogy ha a 48-as párt megkapná a megbízást a kizárólagos uralkodásra, vajon ebből mennyi haszna lenne az országnak és a 48-as párt eszméi, elvei és programmpontjai közül melyek valósulnának meg? Mert ha a 48-as párt hirdetett programmpontjaiból meg lehet többet valósítani és ha kisül, hogy ezen reformtervek megvalósítását a 67-es miniszterek akadályozták, akkor mi is beállunk abba a kórusba, mely a 67-es miniszterek kiirtását hirdeti. Ellenben, ha a személyi cserével és pártcserével nem jutnak egyszersmind diadalra a 48-as párt elvei, akkor az egész pártmozgolódás nem egyéb hitvány stréberkedésnél. Az önálló jegybank titulusa alatt tolják előtérbe Justh Gyulát és a többi belügyminiszterjelölteket s e cím alatt akarják Andrássyi Gyulát félretolni. Minket a személyes ügyek egyáltalán nem érdekelvén, mint tárgyilagos szemlélői, nézzük ezt a belső titkos harcot. De azt már most konstatálnunk kell, hogy hamis cégei alatt folyik a küzdés. Az önálló jegybank ugyanis nem tartozik a belügyminisztériumi hatáskörébe és a belügyminisztertől nem az önálló jegybankot, hanem a választói reformot várja az ország. Ha tehát a 48-as urak a belügyminiszteri székbe vágynak, akkor ne hamis zászló alatt vonuljanak föl. Mert a közönséget nem az érdekli, hogy az új belügyminiszter az új banknak milyen formáját hirdeti, miután semmiféle formáját sem ő valósítja meg, hanem az érdekel minket, hogy a választói reformnak milyen formáját hirdeti. Az a kérdésnek a lényege, hogy a 48-an belügyminiszterjelölt urak: Justh Gyula és tár- A GYERGYÍÍVÁRI MDJÁRAT. (A Dr Kaposi Mártha c. regény második része.) Szemtől-szemba A táviratra, melyet Gyergyey az öreg Speyr-Jánossy grófné címére elküldött, csak késő délután érkezett válasz. Már-már azt hitték, hogy a rossz hír nem is találta az excellenciás asszonyt Budapesten, amikor öt óra tájban végre megjött az értesítés, hogy a kegyelmes grófnő, leányai társaságában, kora reggel megérkezik Gyergyóvárra. A táviratot az udvarmester írta alá, mintha Speyr-Jánossyné, Katharina főhercegné ő fensége udvari dámája, lealázónak és rangján alulinak tartaná, hogy az eféle népséggel személyesen érintkezzék. — Úgy látszik, jó ideig haboztak, vajon egyáltalában rászánják-e magukat az útra, — mondta a főbíró, miután a távirat feladási idejét megnézte. Gyergyóy főhadnagy szintén elolvasta az udvarmester száraz és rideg értesítését, aztán részvevő mosolylyal fordult a fiatál asszonyhoz, akit a betegszobából hívtak ki, mikor a házban a távirathordó megjelent. — Szegény Márthám, ezért a találkozásért igazán nem irigyellek! ha meggondolom, hogy pár óra múlva szemtől-szembe fogsz állani egy csillagkeresztes dámával, hát mármost is hidegség fut végig rajtam . . . Mártha keserűen félrehúzta az ajkát, aztán vállat vont és besietett a betegszobába. De pár pillanat múlva ismét visszatért az urak közé . Nem gondolja, hogy valakinek fogadnia kellene a vasútnál a kegyelmes aszszonyt? — kérdezte habozva az urától. A főbíró jámborul bólintott. — Bizony, édes szívem, ez az illendőségnek legelemibb követelménye lenne. Hiszen a kegyelmes asszony — akárhogy fogjuk is fel a dolgot — vendég nálunk s igy minden előzékenységre számíthat, ami a vendéget egy úri házban megilleti. — Hát akkor kimenne eléje az állomásra? — Én? — kiáltott föl a főbíró megdöbbenve. — Nem, drágám, én inkább kiteszem magam annak, hogy műveletlen kannibálnak néznek, de a kegyelmes asszonyt nem fogom leemelni a vasúti kupéból. És mivel attól tartok, hogy más se vállalkozik erre a szerepre, hát inkább belenyugszom abba, hogy a fogadóbizottságot egyedül János, a parádéskocsis, fogja reprezentálni, akinek az idegrendszere is elég jó ahoz, hogy a csillagkeresztes hölgyek haragját elviselje . . . Mivel a főhadnagy is kijelentette, hogy inkább habozás nélkül látogatást tesz egy skorpiófészekben, mint hogy az előkelő vendéget fogadja, Speyr-Jánossy grófnőt és a leányait másnap reggel csupán egy pántlikáskalapú, pirosarcú ember üdvözölte a vonatokhoz csatolt szalonkocsi ajtajában. A pántlikás kalapú ember János volt, a Gyergyóyék parádéskocsisa, aki alázatosan megállott a kupi előtt. — A nagysága a pesti grófné? — kérdezte, miután a süvegét nagy tisztességtudással megbillentette. A kegyelmes asszony csak a szemöldöke megrándításával válaszolt a kérdésre, aztán a leányaival együtt helyet foglalt a határban, mely ott várakozott rájuk a kis vidéki állomás pályaháza előtt. János közibük csördített a lovaknak s az alkotmány sietve robogott végig a városka rosszul kövezett utcáin, hogy is tizenöt perc múlva merész kanyarodással álljon meg a földszintes Gyergyóy-kúria előtt. A kapuból, mely tárva-nyitva állott, e pillanatban egy feketeruhás matróna lépett ki, régimódi, gyöngyös fejkötőben, a tisztesség okáért kezében tartva a zsebkendőjét is s öreges meghajlással üdvözölte a három hölgyet, akik e percben úri házának vendégei voltak. — A kegyelmes grófné, ugy-e bár? szólott udvariasan az utiruhás vén asszonyoz, aki hidegen és gőgösen nézett végig rajtra Speyr-Jánossyné alig észrevehetőig bólintott, de aztán mégis rászánta magát, hogy keskeny ajkát beszédre nyissa. — És ön tulajdonképen kicsoda? — kérdezte idegenkedve a fehérfeájú Gyergyevnétól. — Én, kegyelmes grófné, ennek a háznak az asszonya vagyok, aki kötelességénél tartja, hogy a vendégeit üdvözölje . . . Kezen lépjenek be hozzánk és érezzék úgy maguk, mintha otthon lennének, a saját házukban . . . A Pesti Hírlap mai száma 64 oldal