Pesti Hírlap, 1909. április (31. évfolyam, 80-102. szám)

1909-04-04 / 80. szám

_________________________ gos viszonyban állott, hadat üzenjen, mert ez bi­zonyos bujtogatók velleitásainak megfelel. ** Szerbiai hírek. Mozgalom a szerb tisztek között. Berlin, ápr. 3. Belgrádból jelentik a Lokalanzeigernek. A Hetedik gyalogezred tisztjei közt gyanús mozga­lom észlelhető. Ez a mozgalom első­sorban a Ka­ragy­orgyevics-dinasztia ellen irányul. Péter királynak palotát keresnek. Genf, ápr. 3. Péter szerb királynak két ügynöke néhány nap óta itt tartózkodik s megvétel végett palotát keres a király számára. György herceg ismét nyilatkozik. Berlin, ápr. 3. A Béri. Tagebl. belgrádi levelezője beszél­getést folytatott György herceggel. A levelező úgy találta, hogy olyan, mintha kicserélték volna és nagyon jókedvű. Lemondása okairól György herceg a következőleg nyilatkozott: Meg vagyok róla győződve, hogy lemondá­som okait valamikor helyesebben fogják értelmez­ni és pártatlanabbul fogják megítélni, mint ma. A Kolákovics-affairé csak a legutolsó csöpp volt, amelyet a rágalomnak már csaknem egészen tele poharába öntöttek, hogy támadjanak engem élénk temperamentumom miatt, amelyet nem is taga­dok. De, bár rettenetesen felizgattak, nem ezek a rágalmak voltak okai lépésemnek. Ez súlyos hiba lett volna, azt magam is elismerem. A Ko­­lákovics-affaireben nem vagyok hibás. Vagy va­lami szerencsétlen véletlen okozta a szolga halá­lát, vagy régebbi betegségébe halt bele. Ha valaki hibás a dologban, úgy csak azokat érheti a vád, akik elmulasztották, hogy a szolgaszemélyzetet szolgálatba lépése előtt orvosilag megvizsgáltas­sák. Reményeim a haza iránt olyan nagyok vol­tak, saját magamba vetett hitem pedig olyan erős volt, hogy ennek a hadjáratnak kedvéért minden­ről e világon szívesen lemondtam volna. A leg­utolsó rágalom végzetes volt. De miért nem adnak nekem alkalmat arra, hogy életemet kockára te­gyem? Eszményeim, reményeim össze vannak törve, a jövőbe vetett bizalmam megingott. Sem­miesetre sem fogom az országot örökre elhagyni — folytatta a herceg. — Egy időre külföldre fo­gok ugyan menni, de arra, hogy hazámat örökre elhagyjam, nincsen ok. Sem apám, sem fivérem nem fognak erre kényszeríteni. Ebben a percben talán jobb, ha elmegyek, de együvé tartozunk: én és Szerbia. A szenvedések, amelyeket el kell tűr­nünk, összekötnek bennünket. Az ország, amelyet harminc év óta rossz tanácsokkal láttak el, ma nyomorékká van verve és koldusként áll Európa küszöbén. Ez nem maradhat mindig így. Ha atyám és Sándor trónörökös azt fogják kiáltani: „Most itt az idő!“ akkor az első sorokban fognak találni engem azok között, akik őket követni fog­ják a harcba. A herceg nem tudja elfeledni, hogy Pasics és az aradikálisok kényszerítették őt lemondásra. A napokban Pasics kérdőre vonta a herceget, hogy miért nem hagyta még el, előtte és az orosz követ , előtt tett ígéretének megfelelőleg az orszá­got, miután felvétele az orosz hadseregben bizto­sítva van. György herceg erre ezt válaszolta: — Én most semmi esetre sem fogom Szerbiát elhagyni, mert látom, hogy a radikális párt atyá­mat meg akarja buktatni, engem pedig ki akar utasítani, hogy szegény Sándor öcsémmel köny­­nyebben végrehajthassa azokat az intrikákat, me­lyeket Pasicstól és híveitől már megszoktunk. Kijelentem, hogy néhány nap múlva Nisbe fogok költözni, hol azon leszek, hogy ahelyett, hogy le­csillapítanám, még szítsam a hadseregben a radi­kálisokkal szemben való elégedetlenséget. Meg fogjuk mutatni a hatalom­ jelenlegi birtokosainak és a skupstina többségének, hogy a hadsereg még most is a nemzeti érdekek legjobb védelmezője. Pasics a beszélgetés után nagyon levertem ment a királyhoz és közölte vele, hogy a volt trónörökös e magatartása az országra nézve igen nagy veszedelmet jelent. Lesz-e konferencia? • Berlin, ápr. 3. — Saját tudósítónktól. — Azt a kérdést, hogy megtartsák-e vagy ne a balkáni konferenciát, még nem döntöttek FESTI HÍRLAP 1909. április 4., vasárnap, él véglegesen. Nem való, hogy a konferencia kérdése most ismét előtérben áll. Németor­szágnak ma is az az álláspontja, hogy a konferenciára többé nincsen szükség, de egy­­behívása ellen nincs kifogása, ha a konferen­cia feladata csak a regisztrálás lesz. Belgrád főváros marad. Belgrád, márc. 3. — Saját tudósítónktól. — Annak a 72 képviselő által benyújtott indítványnak, hogy a fővárost az ország bel­sejébe helyezzék át, nem sok kilátása van a megvalósításra. Bár ha a háborús veszedelem napjaiban az összes értékes állami berende­zéseket az ország belsejébe vitték, most biztos­nak látszik,­­hogy a kormánykörök inkább Belgrádot hagyják meg tovább is fővárosnak, semhogy egy új rezidenciába milliókat fek­tessenek be. Az osztrák-magyar és szerb kereskedelmi szer­ződés. Belgrád, márc. 3. — Saját tudósítónktól. — Mérvadó helyen kijelentik, hogy az osz­trák-magyar-szerb kereskedelmi szerződési tárgyalások megindítását a legrövidebb idő alatt várják. Miután szerb részről azt a kíván­ságot nyilvánították, hogy az ügy gyors elin­tézését óhajtják, Bécsből azt felelték, hogy ott is a kérdés mielőbbi rendezését kívánják. A tárgyalásokat valószínűleg Belgrádban fogják megtartani. Bécs, ápr. 3. — Saját tudósítónktól. — A mai minisztertanács a Szerbiával való kereskedelmi viszonynyal foglalkozott. A ke­reskedelmi szerződési tárgyalásokat legköze­lebb megkezdik. Szerbia egyelőre a gazdasági viszony megszakításáért azáltal kap kárpót­lást, hogy tranzit­ forgalmát a hús és marha átvitelére megkönnyítik. A tárgyalások erre nézve már folyamatban vannak. A honvédelmi bizottság feloszlása. Belgrád, ápr. 3. — Saját tudósítónktól. — A kormány utasította a honvédelmi bizott­ságot, melynek az összes nagyobb városokban fiók­jai voltak, hogy oszoljon fel. A bizottságot más név alatt hazafias egyesületté akarják átalakítani. György herceg elutazott. Grác, ápr. 3. — Saját tudósitónktól. — György szerb herceg az esti gyorsvonat­tal Belgrádból Fiumén és St Péteren át Velen­cébe utazott. A herceg egy hálókocsiban uta­zott és akik Fiuméban fölismerték, azt mond­ják, hogy úgy néz ki, mint egy színész. Törökországi hírek. A török-bolgár tárgyalások. Konstantinápoly, ápr. 3. A Daily Mail pétervári értesülése szerint a Bulgária dolgában létrejött megegyezésnek a kö­vetkező három pontja van: 1. Oroszország feltét­lenül elengedi Törökországnak az 1877. évi hábo­­ruadósságnak negyven évi részleteit. 2. A porta föntartja magának azt a jogot, hogy július else­jéig javaslatot tegyen a többi harmincnégy évi részlet megfizetéséről. 3. Azokról a pontokról, amelyek csak Bulgáriát illetik meg, föntartják Bulgária hozzájárulását. A török kárpótlás fizetési módja. Bécs, ápr. 3. — Saját tudósítónktól. — A közös pénzügyminisztérium kifizeti Törökországnak az 54 millió koronában meg­állapított kárpótlási összeget. Az erre szüksé­ges pénzt először körülbelül nyolc millió ko­rona értékben a még rendelkezésre álló köz­ponti aktívákból, másodszor előlegek által szerzik be, melyeket a két kormány fog a kö­zös pénzügyminisztérium rendelkezésére bo­csátani. Az előlegeket a központi aktívák be­vételeiből fogják visszafizetni, melyeknek Bosznia vasútépítésekért nagy összegekkel tar­tozik és évenként törleszt. Az előlegeket mind a két kormány önállóan szerzi be. Az osztrák quota körülbelül harminc milliót tesz ki. A kérdés nagy liquidálása persze a delegációk dolga, melyek csak őszszel fognak összeülni. Válság az angol alsó- és felsőház között. Az angol kabinet két szélső frakciója között, amelyek egyikében Grey külügyi államtitkár, másikában pedig Lloyd George kincstári kancellár játszsza a vezérszerepet, éles súrlódás támadt. A legutóbbi öt nap alatt nyolc miniszteri tanácskozás volt, a­melyeken a költségvetéssel foglalkoztak. Ezek a tanácskozások nagyon izgalmasak voltak. Lloyd George, aki a kabinet radikális szárnyának vezére s aki Churchill lordnak, Morley lordnak, Burns­­nak és Harcourtnak állandó támogatására szá­míthat, azzal a drasztikus tervvel foglalkozik, hogy a jövő pénzügyi esztendőben elkerülhetetlen deficit elkerülése végett különösen a gazdag föld­­birtokosokat megadóztassa. Ezzel szemben Grey, akivel Asquit miniszterelnök az összes miniszte­rek közül legjobban szimpatizál, minden befolyá­sát latba veti, hogy a felső és alsóház között való újabb konfliktusnak elejét vegye, amelyet Lloyd George költségvetési tervével föl­ akar idézni, mert a lordok házában már néhány héttel ezelőtt mozgalom indult meg, amelynek végső célja a költségvetés megtagadása és új választás kierő­szakolása. A kormánynak a flottakérdésben tanú­sított állítólagos közömbössége kedvező alkalmat ad a felsőháznak arra, hogy tervét megvalósítsa) s ha a kormány csakugyan végrehajtaná azt a terv­­ét, hogy az arisztokrata nagybirtokosokat az ő véleményük szerint kelleténél jobban megadóz­tassa, akkor a lordok, akik rendes körülmények­ között irtóznak a költségvetés megtagadásától, mégis ehez az eszközhöz fognak folyamodni, hogy az általuk annyira gyűlölt szabadelvű uralomtól megszabadulj­anak. Fővárosi ügyek. Francia-magyar gázszakértős. Szombaton este Kajlinger Mihály vízvezetéki igazgató és Forbát Imre mérnök a gázkérdésről­ felolvasást tartott a Magyar Mérnök- és Építész­ Egylet palotájában. A felolvasás iránt a fővárosi bizottsági tagok részéről érdeklődés egyáltalában nem nyilvánult. Alig nyolc-tíz városatya volt je­­len. Ez természetes is. A gázkérdés ma semmiféle vonatkozásban nem aktuális. A két felolvasó vé­leménye különben is ismeretes még abból a jó idő­­ből, mikor hetven-hetvenezer korona honorárium-­­mel fizettették ezt meg a főváros közönségével. A Kajlinger felolvasásához nincs szavunk. Mint a v­áros embere, megragad minden alkalma, hogy meggyőződését a főváros érdekében hangoz­tassa, érvényesítse. Egészen más megvilágításban láttuk azonban ezúttal Forbát Imrét és ezt a kéé­pet tanulság okából jó lesz lefotografálni. Forbá­tot fiatal kora dacára összeköttetései révén az a kitüntetés érte, hogy a főváros Kajlinger mellé meghívta szakértőnek,­­ ezt a meghivást volt szí­ves elfogadni és a kötetre terjedő jelentést a töb­­bi szakértővel együtt meg is szerkesztette. Körülbelül három héttel ezelőtt__ a légszesa gyár ajánlatának ismertetése után — újabb aján­lat érkezett a polgármesterhez — Párizsból. Mi­g francia ajánlatot nem tartottuk és nem tartjuk komoly­nak, mert a párizsiak garanciát nem igen hajlandók vállalni, viszont a vállalatot a főváros pénzén akarják kamatoztatni­­ maguknak. Egen feltételek mellett pedig akármelyik „budapesti bani mint szövetkezet“ is belemehet az üzletbe. Forbát Imre a mérnökegyletben ezúttal csak bejelentette felolvasásának anyagát és engedelme­­kért, hogy azt kedden este ismertesse. A bejelen­­tés alkalmából úgy futólagosan megemlítette, hogy ő a franciák ajánlatát már rég ismeri, mert a p­rizs­­ak tőle kértek szakértői véleményt és­­ azt —• közérdekből •­­ készséggel meg is adta. Ilyenkor látszik, hogy milyen jó fogalom az a közérdek. • közérdek, amely ápol és eltakar, de nem cáfol soha. Mikor a gázszakértők bejelentették, hogy ől a véleményükért hetvenezer koronát követelnek ie­jenkint és zsebenkint, az egész közvélemény jogo­­san fölháborodott, a szakértő urak pedig akkor nem a közérdekre hivatkoztak, hanem azzal véde­keztek, hogy egy ilyen vélemény megszerkesztése félévi nehéz munka, ha pedig egy miniszter az országtól 24 000 koronát kap évenkint, akkor egy Forbát Imre félévre megérdemelt a várostól hete­venezret A közgyűlés ez előtt az érv előtt meg­­hajolt és a szakértő urak fejenkint és zsebenkint meg is kapták a hetvenezer koronát. És itt következik a klasszikus kép. Ugyanaz a Forbát Imre, ki szeretett fővárosának csak hete

Next