Pesti Hírlap, 1909. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1909-06-01 / 128. szám

Budapest, 1909. Előfizetési árak: Egész évre .... 28 k. — , Félévre.............14 x­­ Negyedévre ... 7 „ — , Egy hóra...........2 , 40 . Egyes szám ára 10 l. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. XXXI. évt. 128. (10.838) szám. Kedd, junius 1. Szerkesztőség: Budapest, Váci­ körut 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény in­­tézendő. Kiadóhivatal: Budapest, Váci­ körút 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel­­szólalások intézendők. Politikai tipek. A budapesti futtatások után Bécsben folytatódnak a lóversenyek. Ennek a rend­szernek megfelelően zajlik le a politikai fut­tatás is. Előbb Budapesten startoltak a poli­tikai favoritok, a hét végén pedig Bécsben fognak versenyt futni a király előtt. Hogy ki érkezik a célhoz elsőnek, azt a politikában sokkal kevésbbé lehet ma tudni, mint a lóver­senyeken. A legvadabb tipelések folynak úgy a budapesti, mint a bécsi lapokban. Egyik napon a favorit államférfiak győzelmét jósolgatják, a másik napon pedig az outsiderektől félnek. A különböző találgatások, kombinációk és jóslások egyszer kétértelműek, máskor bi­zonytalanok, harmadszor pedig kalandosak, akárcsak a delphi-i jósda vagy a csillagjóslá­sok idejében élnénk, úgy a koronának, mint a nemzetnek igazán érdekében fekszik, hogy a bizonytalan állapotoknak véget vessenek. Mert az tagad­hatatlan, hogy a rendezetlen helyzet mindig önmagától rosszabbodik. Bécsben egyetlen fix határnapot tudnak csupán s ez junius hu­szadika, amidőn a király Ischlbe utazik. Az kétségtelen dolog, hogy e terminus előtt el kell és el is fogják intézni a magyar válságot. Mert egy egész országot a legfontosabb politikai kérdések függőben tartásával izgalomban tar­tani nem lehet. És bár Bécsben egyáltalán nem törődnek Magyarország állapotával, azért mégis bizonyára sietni fognak a kibontakozás komoly megkísérlésével, mert a monarchia sokat emlegetett tekintélyének is árt a hosszas válság. Bécsben eddig ugyanis azt hitték, hogy ha kihúzzák minél messzebbre a válság meg­oldását, ezzel a kibontakozást könnyebbé és olcsóbbá teszik, mert a kedélyek meghiggad­nak és a nemzeti követelések talán önmaguk­­tól lesoványodnak a politikai kiéheztetés foly­tán. Az udvar és az osztrákok azonban téved­tek. A válság kitolása csak elmérgesíti a dol­got. Kormányzás és iránytű nélkül hagyni egy hajót a nyílt tengeren, ahol ezernyi titkos zá­tony van, nagy könnyelműség. A nemzet sorsa ez idő szerint nagyon kevés emberen fordul meg: a király szemé­lyén, a trónörökösön, a magyar és az osztrák minisztereken és a magyar képviselőház meg az osztrák Reichsrath többségén. Tehát kö­rülbelül ezer ember elhatározása dönt milliók sorsa fölött. Mi, szegény adófizető milliók, egyet min­denesetre megkövetelünk azoktól, akik sorsun­kat intézik vagyis magától a királytól, a trón­örököstől és az összes magyar politikusoktól­, hogy méltóztassanak minél hamarabb minél határozottabb álláspontot elfoglalni és azt minél világosabban nyilvánosságra hozni. Gyorsaság, határozottság és őszinteség: ez a három, amit jogunk van követelni. Az egész válságot az mérgesítette el idáig, hogy nem mutatott kellő határozottságot sem a koalíció, sem annak kormánya az egyik részről, sem a király a másik részről. Hatá­rozott álláspontnak semmiesetre sem lehet ne­vezni azt, hogy a koalíció előbb a kartellbank álláspontjára helyezkedik, azután az önálló bankra tér át a koalíció többsége, most pedig annak legtöbb tagja maga sem tudja, hogy mi lesz majd az álláspontja a bankkérdésben?! Mert a képviselők nagy része előbb azt várja, hogy mit fognak elhatározni a pártvezérek, ezek pedig bizonyára azt várják, hogy mit tudnak kicsikarni Bécsben. Viszont az udvar is vacillál. Először megtagad mindent, aztán alkudozik és valami kényszer-kompromisszumban vagy paktum­ban kiegyezkedik. Az egész válság dolgában igazán csak az osztrák politikai köröknek van határozott álláspontjuk s ők beszélnek nyílt, egyenes őszinteséggel mindenkivel szemben. Jó lesz, ha mi is követjük az ő példájukat s minél előbb ultimátumot intézünk a koronához, hogy minő föltételek mellett vagyunk hajlandók az udvar számára adót és újoncokat megsza­vazni. Mivel pedig majdnem minden budapesti és bécsi lap mindennap közöl más és más ki­bontakozási programm-tervet, mi nem szapo­rítjuk a konfúziót és ezúttal nem csinálunk saját külön kibontakozási programmot. Csak arra figyelmeztetjük politikusainkat, legjobb lenne, ha minél rövidebb időre és minél ké­­sebb kérdésre kiterjeszkedő kibontakozási pro­grammot csinálnának. Veszedelmes dolog ugyanis épen abban az időpontban forszíroz­ni az összes lebegő kérdéseknek hosszú időre való megoldását, vagyis a választói reform, bankkérdés, önálló vámterület, katonai ki­egyezés, stb. ügyét mind elintézni, amikor a külpolitikai helyzet folytán az udvar és Rusz- Szala menyecskéje. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Irta: EÖTVÖS KÁROLY. XIII. A mai pénzforgalom s előkelő úri ház­tartás és életmód számbeli adataihoz mérve Szala menyecskéjének évi kiadását szertelen­nek s valami tékozlásfélének nem tarthatjuk. De akkor bizony az emberek s kivált a család tagjai hajlandók voltak annak tekinteni, sőt széltében annak hirdetni. Nem róhatjuk meg őket e miatt. Abban az időben az afféle földeket, kaszálókat, lege­lőket, erdőket, berkeket, amilyenek Söjtör és Kehida határai voltak, nagyban meg lehetett venni örök áron holdanként harminc forinton. A menyecske 60 vagy 70 ezer forint adóssága tehát közel harmadfél ezer holdas birtoknak felelt meg. Természetesen ez megdöbbentő szám. Akinek csak ötezer holdnyi birtoka van , annak legalább felét föléli vagy eladósítja, azt bizony pazarlónak, könnyelműnek tekin­tik ma is s tekintették akkor is. Ily helyzetben volt Szala menyecskéje. Ez a szemrehányás gomolygott az emberek lelkén még akkor is, amikor a menyecske élt és virágjában volt, de hangosabbá lett halála után a családi hagyo­mányok zsongásai közt. Hangosabbá tette az a körülmény is, hogy Szala menyecskéje oly életmódot folyta­tott Kőszegen és Bécsben majd húsz éven át, amilyen miatt a peres irat ügyvédi szójárása szerint — mint korábban már rámutattam — fiainak pirulniuk kellett. Nézzünk csak szeme közé kissé ennek a körülménynek. Nem új a kérdés. Olyan régi, mint az emberi műveltség. Olyan régi, mint maga a házassági intézmény. Asszonyról van szó, akit a mai világ gyanakvó lelke és rossz nyelve szeretőtartó asszonynak nevez. Ilyen asszony ma is sok van és sok ezer év óta min­dig sok volt. Már az ős hellén hitregék isten­világának fölséges történetei, már az ó-héber irodalom szent könyvei, már az ó-kor remek költői száz meg száz szeretőtartó asszony nevét emlegetik, sőt soknak nevét az örök dicsőség és el nem múló emlékezet fényével övezték. E körül különösen nagy családtörténeti, társadalmi, tudományos és művészeti kérdése­ket vetett föl több mint másfél ezer év óta a keresztyén hit s különösen a római egyház házassági intézményének az a része, mely a házassági elválás eseteit szabályozza. Száz­ezer bölcs, tudós, szent ember, író, költő, kép­zőművész, nagy gondolkodó foglalkozott már ezzel a kérdéssel s a tudományos, bölcseleti művek, regények, színi és képzőművészeti al­kotások mérhetetlen száma és tömege tárgyal­ja ezt a kérdést évezredek óta. És még sincs a kérdés végleg eldöntve ma se. Szabad-e szeretőtartó asszonynak lenni a műveit világban? A megváltó Jézus maga döntött isten­erejével e kérdésben, amikor Jeruzsálem ha­lálra ítélt egy asszonyt s a költők, a bölcsek, az alkotók, az isten igéjének hirdetői még min­dig nem tudnak megnyugodni Jézus döntésé­ben. Csak amióta a nagy természet titkaihoz jutottunk közelebb, amióta a fejlődés tanát millió meg millió természeti tünet gondos meg­figyelése világította meg előttünk s világítja napról-napra mind jobban és jobban, csak azóta gondolunk nyugodtabb vérrel e kérdés­re. Csak azóta vesztette el élét, hevét, különös izgató voltát ez a kérdés a tudományban, a művészetben és a törvényhozásokban. Szala menyecskéjét elválasztják urától, férjétől, szíve választottjától, négy gyönyörű gyermekétől s ezek édesapjától, ő nem akar elválni, akarata ellen szakítja szét eddigi éle­tének boldog szövetét a rideg törvény. Mind­össze huszonhat éves, erős, egészséges, vidám lelkű, ragyogó szépség, igazán fiatal s a gond­viselés által nagy vagyonnal is megáldva. Férjével többé egyesülnie nem lehet, mert férje se akarja, a törvény se engedi. Férjhez többé nem mehet, mert ezt könyörte­len zsarnoki hatalommal tiltja egyházának s országának egyetértő törvénye. Mit csináljon? Az élet önmagáért van. Minden élet !­ 4 Festi Hírlap mai száma 28 oldal

Next