Pesti Hírlap, 1909. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1909-06-01 / 128. szám

ÍOO'J. junius 1., kedd. PESTI HÍRLAP á »sen, addig fenn az ellenesek „király-hívó“ j­átszmánál ülnek. És Kossuth úgy látszik, hol a földszinten, hol meg az első emeleten kikicel. Az itt idézett cikket egy félhivatalos cá­folat követi nyomon, mely azonban mindössze Kossuth Ferenc nevében szól és pedig a kö­vetkezőképen: A Magyar Tudósító jelenti: A függet­lenségi párt kdlbontakozási terve. E cím alatt a Neue Freie Presse pünkösdi számában egy közlemény jelent meg, amelynek értelmében a függetlenségi párt egy része memorandumot intézett volna a királyhoz, amelyben a vál­ságból való kibontakozásra nézve javaslatot terjeszt a felség elé. Erre nézve a Magyar Tu­dósító munkatársának alkalma volt beszélge­tést folytatni Kossuth Ferenc kereskedelem­ügyi miniszterrel, aki határozottan kijelen­tette, hogy ilyen memorandumról egyáltalá­ban nincsen tudomása, de még egy percig sem hiheti, hogy a függetlenségi párt tagjai közül bárki is ilyen memorandummal terhelte volna őfelségét. Az állítólagos memorandum több részletére vonatkozólag a miniszter egyenesen azt mondotta, hogy csak egy őrült agyában születhetnek ilyen gondolatok. Kristóffy egy kőnyomatos útján nyilat­kozik hosszasan a neki tulajdonított szerepről s a többi közt a következőket mondja: — A cikknek az én személyemre vonat­kozó része szemen szedett valótlanság, mert én sem Bécsben, sem Budapesten, semmiféle ki­bontakozási terv fölött, annál kevésbbé a szó­ban levő felett, senkivel a mai parlamenti pár­tokból, tárgyalást nem folytattam. Még csak azt sem tudom, hogy valamelyes­­j kibontako­zási terv feküdne a király asztalán. Ha azon­ban ilyen terv létezik és annak alapját az álta­lános, titkos és egyenlő választói jog sürgős megvalósítása képezi, bárkitől is eredne az, én ezt a tervet, a magam szerény hatáskörében, szívesen fogom támogatni, akár tetszik ez a plurális 67-eseknek, akár nem. Hollóék a lapjukban szállanak szembe rendkívül hevesen a híresztelés ellenében. Nem marad tehát más hátra, mint az, hogy a köz­vélemény a közeli napokban bekövetkező fej­lemények alapján döntsön a bécsi állítás és a budapesti cáfolatok között. A bécsi lap egy másik cikkéből olyasmit lehet kiolvasni, hogy Kossuthnak módja lesz esetleg a trónörökös előtt is audiencián meg­jelenni. Egyelőre azonban a függetlenségi párt vezérének a király előtti audienciájáról sem tudjuk pontosan, hogy mikor lesz. Ennek meg­állapítása csak a hét második felében fog megtörténni, amikor Wekerle miniszterelnök Bécsbe megy. A Pesti Hírlap közölte mindazokat a ki­bontakozási lehetőségeket, amelyek egyáltalán szóba kerülhetnek s ezek között rámutatott ar­ra, amely talán még a legegyszerűbb kibon­takozást biztosítja azzal, hogy az eddigi kor­mány megcsinálja a választói reformot, en­nek elintézéséig rövid bankprovizóriumot s majdan az új választóközönség által dönteti el a bankkérdést, valamint a katonai kérdéseket is. Tudomásunk van arról, hogy a függet­lenségi pártban van olyan óhaj, amely ezt a kibontakozási módot a kizárólagos független­ségi kabinet útján akarja megvalósítani. A Pester Lloyd pünkösdi száma ezt meg is írta, még­pedig azzal, hogy Holló Lajos mondotta el így ezt a pártkörben. Természetesen erre vonatkozólag sem maradt el a cáfolat, melyet a következőkben teszünk közzé: A Pester Lloyd vasárnapi számában Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter­nek küszöbön álló audienciájával kapcsolato­san Holló Lajos alelnöknek a pártkörben szom­baton tett állítólagos nyilatkozatát közli a függetlenségi párt kibontakozási tervére vo­natkozólag. Ez a közlemény — egészen elte­kintve attól, hogy a Kossuth Ferenc kereske­delemügyi miniszterre való hivatkozás telje­sen jogosulatlan, mivel Kossuth Ferenc általá­ban nem szokott az audienciára vonatkozó részletekről nyilatkozni — mint a Magyar Tu­dósító illetékes helyről értesül, elejétől végig valótlan, mert Holló Lajos, a függetlenségi párt alelnöke, sem a pártkörben, sem másutt senki előtt ilyen nyilatkozatokat nem tett. A maguk részéről csak fentarthatjuk azt, hogy ez az átmeneti megoldás csak úgy való­színű, ha a ma egymással szembenálló hat­vanhetesek és negyvennyolcasok közösen vál­lalkoznak rá. Sajnos, a pártközi viszony ahe­lyett, hogy javulna, napról-napra csak ros­­­szabbodik és bizony, ehez az elmérgesedéshez a püspösdi leleplezések is hozzájárultak. E nagyobb földeket. Bérlőit, molnárait, zsidóit, tisztjeit, cselédségét jól megválogatta. Mindig volt tőkepénze kamatra is, otthon is. Háztartása egyszerű volt, belső cselédsé­ge csak épen elegendő számú. A gyermekek mellett, míg felsőbb iskolába nem mehettek, ápolót, játszótársat, házi tanítót tartott. Latin nyelvre, úgy mondhatni, maga tanította Ferkó és Jóska fiait. A hagyomány megőrizte ruhaviselkedé­sének emlékét. Legjobban szerette az év nagy részében azt a széles karimájú fekete kalapot viselni, melyet világhírű unokája, a haza bölcse is kü­lönösen kedvelt. Eső, jég, napsütés ellen jó fegyver. Esernyőt nem szeretett magával hor­dani, ami akkor minden nemes embernek jó vagy rossz szokása, de állandó szokása volt. Dolmánya huszárdolmány szabású, szür­ke, erős, hatalmas posztóból. Mindig hosszú­szárú csizmát hordott s huszáros szabású zsi­­nóros nadrágja mindig a csizmaszáron belül. Az egész vármegyében közmondássá vált min­dig fakó zöld köpönyegre.. Hires köpönyeg volt ez Nem ártott ennek se idő, se viselés, se eső, se tó, se semmi viszontagság. Csak a fényes nap ostromolta meg színét. Nem esett bele mely soha. Épen húsz esztendeig viselte sza­kadatlan egy­folytában. — Ékszert rajta soha­se láttak se ezüst gombokban, se arany lánc­ban, még gyűrűkben sem. Pecsétnyomó nagy gyűrűjét nem igen szokta letenni, de ez is ezüstből volt, rávésve a nemzetség nemesi címere. Igy viselkedett, pedig a felesége hozo­mányával s az urbériségekkel együtt birtokai­nak összessége, mint említettem már, nagyobb volt tízezer magyar holdnál.­­ Ily szigorú, gondos és takarékos gazda kezén virágzó lehetett a gazdaság. Fiai min­denütt nagy hálával és kegyelettel emlékeznek róla. Ily gazdának mindig volt pénze, neki sohase kellett azokkal a dúvadakkal viaskod­nia, akiknek korunk nyelvén hitelező a tisztes nevük. Nos hát a családtagok egy része, amikor az elvált feleség életmódját bírálgatta, az el­vált feleséget ő hozzá hasonlítgatta. Miért nem tud a menyecske úgy gazdál­kodni, mint elvált férje? Miért nem néz ő úgy a külső-belső munka után hajnaltól alko­nyatig? Miért nem viaskodik úgy a cselédek­kel, szolgáló emberekkel? Mit üldögél annyit a pipereasztal mellett s a tükör előtt? Nem lesz azzal se szebb, se csúnyább. Mit öltözködik annyit? Mire való az a sok ruha, csipke, sza­lag, selyem, legyező és keztyű? Ha Deák Gá­bor húsz esztendeig el tud hordani egy zöld köpönyeget, hát a felesége, ha Hertelendy Annának hívják is, ne tudna addig elhordani egy fekete viklert? Bizony jámbor falusi észjárás volt ez. De hát amikor az ember bírálgatni akar min­den áron, ott keresi rá az okot és ürügyet, ahol találja. (Folyt, körj Belpolitika! hírek. Az önálló bankért. A Budapesten június 6-án tartandó országos nagygyűlésre erősen készülőd­nek a vidéki függetlenségi körök. A besztercebá­nyai függetlenségi és 48-as párt 12 tagú küldött­séggel képviselteti magát. Sopronban, Temesvá­ron, Nagyváradon, Szegeden, Szabadkán, Hódme­zővásárhelyen rendkívüli választmányi üléseket hívtak össze a függetlenségi pártkörök s azokon határozták el, hogy a fővárosi nagygyűlésen minél nagyobb számban fognak résztvenni. Kaposváron gróf Széchenyi Aladár, a somogyvármegyei füg­getlenségi párt elnöke lelkes szavú felhívásban szó­lítja föl a megye függetlenségi érzelmű polgár­ságát a nagygyűlésen való részvételre. Léván ked­den délelőtt tanácskoznak az országos nagygyűlé­sen való részvételről. A sepsiszentgyörgyi függet­lenségi és 48-as párt képviseletében Koréh Endre elnök vesz részt a nagygyűlésen. A kezdi­vásárhe­lyi, ordai és nagyajtai pártkörök is képviseltetni fogják magukat. Az orosházi függetlenségi és 48-as pártkör hétfőn délelőtt tartott gyűlésén vá­lasztotta meg a nagygyűlésre küldendő résztvevő­ket. A komáromi és a kézdivásárhelyi függetlensé­gi és 48-as párt szintén küldöttségileg képvisel­teti magát. A zentai függetlenségi kör vasárnap délelőtt szentelte föl zászlaját. Délután a városházán nagy népgyűlés volt, amelyen Fülöp Adorján elnök ja­vaslatára határozati javaslatot fogadtak el s ebben állást foglaltak az önálló magyar nemzeti jegy­bank felállítása amellett és tiltakoztak a közös bank szabadalmának bármily rövid időre való meg­hosszabbítása ellen. A határozati javaslat kapcsán beszédeket mondottak: Lovászy Andor, Kállay Ta­más, Baloghy Ernő és Lovászy Márton orsz. kép­viselők. Kossuth Ferencet, Apponyi Albertet,­­Tusth Gyulát, Holló Lajost és gróf Batthyány Ti­vadart táviratban üdvözölték.­­ A temesvári függetlenségi és 48-as párt hét­főn délelőtt Kisfaludy Kálmán elnöklésével köz­gyűlést tartott. A közgyűlésen Hajdú Frigyes kép­viselő beszéde után határozatban kimondotta a párt, hogy az önálló banknak 1911. január 1-én való fölállításához rendületlenül ragaszkodik és hogy az országos függetlenségi budapesti nagy­gyűlésen nagyobb küldöttséggel vesz részt. Az ilyefalvi választókerület függetlenségi és 48-as pártjának választmánya június 7-ikén Sep­­siszentgyörgyön, az alsódabasi választókerület füg­getlenségi és 48-as pártja Alsódabason június 2- án, a celldömölki függetlenségi és 48-as kör, valamint a celldömölki választókerület június 3- ikán naggyülést tart, melynek tárgyát az ön­álló bank létesítése mellett való állásfoglalás és az országos pártgyűlésen való részvétel képezi. A s.­a.-ujhelyi függetlenségi kör hétfő délután népgyűlést tartott Kancsessy elnöklete alatt. Az önálló bank mellett Matolay Etele nyug. alispán, Bernáth Béla, Búza Barna, Visontai Soma, Zaka­riás és Fried képviselők beszéltek, mire a népgyű­­lés határozati javaslatot fogadott el, amely szerint egyhangúlag kívánja a nemzeti jegybank felülit­ár­sát s felír a képviselőházhoz. A hódmezővásárhelyi függetlenségi párt hét­főn népgyűlést tartott, melyen Endrey Gyula, Lo­vászy Márton, Kállay Tamás és Becsey Károly képviselők és Koszó István, a szegedi függetlenségi párt elnöke az önáló bank felállítását sürgették. A népgyűlés kimondotta, hogy az önálló bank felállí­tását 1911-re követeli és indítványt tesz a buda­pesti országos függetlenségi nagygyűléshez, hogy az osztrák árukat bojkottálják. A déli függetlenségi párt pünkösd hétfőjén dr Gogom­ann Antal elnöklésével közgyűlést tartott, melyen elhatározták, hogy a június 6-án Budapes­ten tartandó orsz. fü­szetlenségi pártgyűlésen, az ön­álló bank érdekében a dési függetlenségi párt kül­döttségileg vesz részt. Az országos gyűlésen a párt megbízásából mejelennek dr Gogomann Antal párt­elnök, Gaál István bankigazgató, Bogdánffy Gábor birtokos és Geöse Aladár lapszerkesztő. A gyűlés­ből végül Kossuth Ferencet sürgönyileg üdvözölték.­­ A peéri kerületnek Győrszentmártonban össze­gyűlt 48-as polgárai pünkösd hétfőjén Markos Gyu­la orsz. képviselő beszámolója alkalmával népgyű­lést tartottak az önálló bank érdekében. Kossuth Ferencet táviratilag üdvözölték. Bácsalmáson pünkösd hétfőjén népgyűlést tar­tottak, amelyen Lázár Pál, Baloghy Ernő és Lányi Mór orsz. képviselők beszéltek. A gyűlés egyhangú lelkesedéssel foglalt állást az önálló magyar nem­zeti banknak 1911-re való felállítása mellett és el­határozta, hogy felirattal keresi meg a képviselőhá­zat, hogy az erre vonatkozó készületek megtételére haladéktalanu­l utasítsa a kormányt A népgyűlés bizalmat szavazott Lázár Pálnak. A június 6-án Budapesten az önálló nemzeti bank érd­ekében meg­­tátandó náztgyüléSEB & Mäiriäawrfa*­lmnlatk­in.

Next