Pesti Hírlap, 1909. július (31. évfolyam, 154-166. szám)
1909-07-01 / 154. szám
1909. julius 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP már egy második kibontakozási tervnek szólnak. Félhivatalosan a következőket közlik: (Magyar Tudósító.) Lukács László v. b. t. t. volt pénzügyminiszter szerdán délelőtt 13 órakor fölkereste Kossuth Ferencet, a függetlenségi párt vezérét, hogy az intéző-bizottság keddi határozatát személyesen átvegye. Kossuth Ferenc írásban nyújtotta át az intéző-bizottság keddi határozatát. Lukács László ezután több kérdésre nézve bővebb felvilágosítást kért Kossuth Ferenctől, aki ezeket megadta. Lukács László szerdán este utazik Bécsbe, a Tanácskozások Kossuthmnál és Justhnál. A függetlenségi párt értekezletét megelőző délelőttöt izgalmas hírek harcias színezetűvé tették. Ez izgalmas hírekre vonatkozólag előrebocsátjuk a következő két félhivatalos jelentést: Justh Gyula, a képviselőház elnöke, szerdán délelőtt tíz órára több képviselőt tanácskozásra hívott egybe a képviselőházba. A tanácskozáson, melyen gróf Batthyány Tivadar és Holló Lajos, a függetlenségi párt alelnökei s a függetlenségi képviselők közül számosan vettek részt, a délutáni pártértekezlet által tárgyalandó kérdéseket vitatta meg. Szerdán délelőtt gróf Apponyi Albert kultuszminiszter és Hoitsy Pál, a függetlenségi párt ügyvezető elnöke, meglátogatták Kossuth Ferencet, akivel a függetlenségi párt szerdai értekezletére nézve hosszabb tanácskozást folytattak. E félhivatalos jelentéseket a következő részletekkel világíthatjuk meg: Justh Gyula és hívei már az elmúlt éjszaka megbeszéléseket folytattak a szerda délutáni pártértekezleten követendő magatartásuk ügyében. Az éjszaka abban állapodtak meg, hogy szerdán délelőtt tíz órakor a képviselőházban tanácskozásra gyűlnek egybe. Kossuthot persze ezúttal sem értesítették, mert hiszen arról tanácskoztak, mit tévők legyenek, arra az esetre, ha Kossuth a szerda esti teljes értekezleten a pártfegyelem kérdését vetné fel. Justh Gyula hívására 61 képviselő jelent meg a képviselőházban délelőtt 10 órakor. A függetlenségi párt alelnökei közül Holló Lajos és gróf Batthyány Tivadar jelentek meg. Az intézőbizottság tagjai közül mintegy 15-en, közöttük Leszkay Gyula, a képviselőház háznagya is. A megbeszélések pontban 10 órakor kezdődtek. Fél órai tanácskozás után Holló Lajos kocsiba ült, a kereskedelmi minisztériumba hajtatott és Kossuthot kereste föl. Kossuth Ferenc és Holló Lajos között a beszélgetés igen sokáig tartott. Holló fél tizenkét órakor távozott Kossuthtól, akkor, amikor a homo regius érkezett. Justhék délután ebédnél újra találkoztak. A megbeszélések a körül forogtak, hogy mitévők legyenek Justhék, ha, amint a hírek jelezték, Szentiványi Árpád a délutáni értekezleten olyan határozati javaslatot fog előterjeszteni, mely a bankcsoport aláírási frakciójának rosszulását tartalmazná. Megállapodtak abban, hogy ez esetben ők (Justhék) szintén határozati javaslatot terjesztenek elő, amely javaslat Kossuth iránt ugyan bizalmat dokumentálna, de egyben tüntető párthatározattá kívánná emelni az aláírási ívnek a bank 1911-ben való felállítására és a kizárólagos függetlenségi kabinetre vonatkozó tartalmát. Ezzel az alternatív elhatározással ment Holló Lajos a bankcsoport megbízottjaként Kossuthhoz, hogy a történendők felől információkat kérjen. Kossuth azt mondotta Hollónak, hogy a maga részéről nem szándékozik más határozatot előterjeszteni, mint azt, amelyet az intézőbizottság Lukács ajánlatára nézve formulázott meg, lehet azonban, hogy barátai közül többen olyan javaslatot is fognak előterjeszteni, amely csakugyan a bankcsoport akciójának rosszulását indítványozná. Kossuth e kijelentései csakugyan nem oszlatták el Justhék aggályait, akik erre lázas igyekvést fejtettek ki, hogy embereik jelen legyenek a délutáni pártértekezleten. Természetesen a legszélsőségesebb hírek keltek szárnyra. Ezek közül csak egyet jegyzünk fel, amely Kossuthnak a délutáni pártértekezletre azt a szándékot imputálta, hogy Justhékat kiszorítsa a pártból, majd pedig egy gróf Apponyi Albert és Sszerényi József által készített programja alapján hirtelenében megcsinálja a fúziót a maga hívei, valamint az alkotmánypárt és a néppárt között; ily módon tehát egy új többséget hozzon létre, mely nyomban átvehetné a kormányzást. Ennek az izgalmas híresztelésnek a hatása alatt mentek a függetlenségi párt tagjai a délutáni értekezletre. * Justhék tanácskozása és ebédje az értekezlet előtt. A vidékről még meg nem érkezett híveik fogadására és a Royalba való irányítására Laehne Hugót küldték ki a nyugati pályaudvarra. Laelme aztán a már közismert híveket, továbbá azokat, akikről gondolta, hogy justhisták, a Royalba küldte, ahol körülbelül kilencvenen gyűltek össze és vettek részt az ebéden. A közös ebéden nagyon lelkes volt a hangulat s ez tósztokban is megnyilvánult Rátkay László költői lendülettel emelte poharát Justh Gyulára, aki — mint mondá — erőt és önzetlenséget képvisel szemben minden félreértéssel, melylyel föllépése itt-ott találkozik. Holló Lajos emelkedett szólásra utána. Hosszabb, erősebb, szenvedelmes hangú beszédet mondott. Fölolvasta Kossuth Ferencnek a múlt évben Cegléden tartott beszédét és kimutatta, hogy az ő törekvéseik ezzel pontról-pontra azonosak. Hangoztatta, hogy velük miniszteri székekről tárgyalnak bizonyos oldalról s mikor ezt visszautasítják, akkor ugyanazok személyi és hatalmi aspirációkkal gyanúsítják meg őket. Gróf Batthyány Tivadar fölszólalása után Justh Gyula emelkedett föl helyéről. Igen elfogult volt, hangja az első percben szinte remegett. Megindulásai köszönte meg Rátkaynak a rokonszenv megnyilvánulását. Ha őt hatalmi törekvések vezetnék, — mondá — mi sem volna egyszerűbb, mintha beburkolódzna az elnöki méltóság köpenyegébe és hatalmon maradna anélkül, hogy keresné a küzdelmet A függetlenségi pártnak azonban elvei is vannak és ezeket tettekkel kell szolgálni, nem puszta kijelentésekkel. A Royalban megjelent képviselők között ivet köröztek, amely határozati javaslat formájában foglalta magában azt a három pontot, amely az ismert és Kossuthnak másolatban átadott Teleki Árvéd-féle ivén foglaltatott. A határozati javaslat Kossuth Ferenc iránt való bizalomnyilvánítással emigyen kezdődött: — Teljes bizalommal vezérünk és pártunk elnöke, Kossuth Ferenc iránt, követeljük . . . (Itt aztán jött a Kossuth miniszterelnöksége alatt alakítandó tiszta függetlenségi kabinetnek, a választójog általánosításának és az önálló bank 1911. január 1-ére való fölállításának követelése.) A terv az volt, hogyha Szentiványi Árpád, vagy más, Kossuth iránt való bizalmi indítványt tesz és előreláthatólag oly formában, hogy az bántó lesz, avagy ilyen jellegű célzásokat fog tartalmazni Justhékkal szemben, akkor Justhék is előterjesztik föntebb ismertetett határozati javaslatukat, amelylyel a Kossuth iránt való bizalomhoz hozzájárulnak, de erősen leszögezik elvi álláspontjukért. A határozati javaslatot kilencvenkilencen írták alá. * A függetlenségi párt értekezlete. A függetlenségi és 48-as párt szerdán, délután 5 órakor Kossuth Ferenc elnöklésével értekezletet tartott. Az értekezleten a párt tagjai rendkívül nagy számban vettek részt. Ott voltak az elnöklő Kossuth Ferencen kívüli gróf Apponyi Albert és Günther Antal miniszterek, Désy Zoltán, Meskó László, Mezőssy Béla, Tóth János államtitkárok, Justh Gyula, a képviselőház elnöke, gróf Batthyány Tivadar, Barabás Béla, Hoitsy Pál, Holló Lajos, Sághy Gyula és Ugrón Gábor, a függetlenségi párt alelnökei, Ambrozovich Dezső, gróf Benyovszky Móric, Dőry Pál, Erreth János, Gulner Gyula, Kálmán Rudolf, Palugyay Móric és Smialovszky Valér főispánok, Leszkay Gyula háznagy és Pallay Sándor párttitkár. A jegyzőkönyvet Halász Lajos vezette. Kossuth Ferenc minisztert, amikor a terembe lépett, percekig tartó viharos tapssal fogadták. Valaki elkiáltotta magát, hogy: — Éljen az önálló bank! amire újra percekig tartó tomboló tapsvihar tört ki. Kossuth Ferenc ezután az értekezletet megnyitva, Leszkay Gyula, mint a pártkör igazgatója, terjesztett elő több helys évre vonatkozó megáldjam, feloldjam és Tulbure Szálkának, aki immár leszámolt mindennel, ami az élethez kötötte, csupán csak egy kívánsága volt még. Az, hogy a fenyőfát, melyet majd a koporsója előtt visznek, ne az erdőből vágják ki, hanem vigyem oda azt, mely itt az asztalon diszlik. Csobán Szolovesztra nem állotta az öreg pap vádoló tekintetét, hanem egy atyafiának széles háta mögé menekült. Az emberek, aszszonyok ezt alig vették észre, mert visszafojtott lélegzettel hallgatták a temetési szertartáshoz öltözött domin pópa reszkető szavát; az érző szivü lányok is inkább a katrincájuk alsó szélét keresték, semhogy nézték volna, mit csinál most a legénybucsu hőse, Csobán Szolovesztru, csak Romaneszi Álgya figyelt s látott mindent. És látván vőlegényét, mint válik hamuszintivé az arca és mint igyekszik mindig hátrább-hátrább kerülni, egyszerre érteni vélte az összefüggést Tulbure Szinka utolsó kívánsága és Csobán Szolovesztra legényfája között. Sértett büszkesége erre lángra gyújtotta az arcát és fekete szeme vészes szikrákat szórt. Hát ez a vőlegénye ? Azt hazudta neki, hogy ő az első Lány, akit szeret, és íme, most kiderül, hogy ő csak a második ! Nem, nem . Romaneszi Álgya nem lehet második, akkor sem, ha az első akár a domin primár lánya lett volna. Levette fejéről a menyasszonyi koszorút. — Ugye, domni pópa, — így fordult a paphoz — Tulbure Szinka azért kívánja halottas ágya mellé ezt a legényfát itt, mert helyettem voltaképen neki kellett volna ma itt lennie. Justh Gyulánál a képviselőházban szerdán délelőtt tanácskozás volt arra a hírre, hogy a délutáni pártértekezleten Szentiványi Árpád esetleg bizonyos nyilatkozatot fog tenni. Ugyanis attól tartottak, hogy ennek a nyilatkozatnak esetleg Justhék elleni tendenciája lesz. Az ezzel szemben követendő taktikát beszélték meg tehát s egy határozati javaslatban állapodtak meg, amelyet szükség esetén ők is előterjesztenek. Híveiknek pedig kiadták a jelszót, hogy találkozás délután 2 órakor a Royal szálló éttermében, ahol közös ebéd lesz. Nos, domnule pópa, vigye neki ezt is és adja értésére, hogy már nem vagyok menyasszony. És jegyesi koszorúját a legényfa egyik ágára akasztva, azt mondta a papnak, hogy siessen, siessen. Hátha még jókor jön , hadd lássa Szinka nemcsak a legényfát, de a rája akasztott virágos koszorút is. A pap megsimogatta Romaneszi Álgya arcát. — Sokszor korholtalak, mért vagy olyan büszke, — mondta ellágyulva — de ez egyszer dicsérem lányos büszkeséged. Igazad van, Álgya. És még azt is mondom, hogy igy koszoru nélkül még sokkal szebb vagy, mint az előbb voltál. Majd ad neked isten különb vőlegényt és sokkal szebb koszorút. Ezzel menni készült, de előbb körülnézett, hol van Szolovesztru? — Hol van az a gyilkos? Lekergette már a pokolba az ördög? Az udvaron talált rá a lesújtott legényre. Épen a lovait fogta be a kocsiba. — Hová, Szolovesztru? — kérdezte a pópa. — Ugyebár, te bűnös , tovasz a lelked, kimegy a világból? — Megyek az orvosért, domnule parintve. Kihozom Szinkához, hátha megmentheti. Addig imádkozzék és mondja meg néki, hogy jóvá teszem bűnöm. Ha felgyógyul, elveszem , csak maradjon életben. És keresztet vetve magára, a kocsiba ugrott, azután reszketve, rázlódva, mint aki a fenyegető pokol elől menekül, a lovak közé csapott. Csermely Gyula. 3