Pesti Hírlap, 1909. július (31. évfolyam, 154-166. szám)

1909-07-01 / 154. szám

1909. julius 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP már egy második kibontakozási tervnek szó­lnak. Félhivatalosan a következőket közlik: (Magyar Tudósító.) Lukács László v. b. t. t. volt pénzügyminiszter szerdán délelőtt 13 órakor fölkereste Kossuth Ferencet, a függetlenségi párt vezérét, hogy az intéző-bizottság keddi határoza­tát személyesen átvegye. Kossuth Ferenc írásban nyújtotta át az intéző-bizottság keddi határoza­tát. Lukács László ezután több kérdésre nézve bő­vebb felvilágosí­tást kért Kossuth Ferenctől, aki ezeket megadta. Lukács László szerdán este utazik Bécsbe, a Tanácskozások Kossuthmnál és Justhnál. A függetlenségi párt értekezletét meg­előző délelőttöt izgalmas hírek harcias színe­zetűvé tették. Ez izgalmas hírekre vonatkozó­lag előrebocsátjuk a következő két félhivatalos jelentést: Justh Gyula, a képviselőház elnöke, szerdán délelőtt tíz órára több képviselőt tanácskozásra hívott egybe a képviselőházba. A tanácskozáson, melyen gróf Batthyány Tivadar és Holló Lajos, a függetlenségi párt alelnökei s a függetlenségi kép­viselők közül számosan vettek részt, a délutáni pártértekezlet által tárgyalandó kérdéseket vitatta meg. Szerdán délelőtt gróf Apponyi Albert kul­tuszminiszter és Hoitsy Pál, a függetlenségi párt ügyvezető elnöke, meglátogatták Kossuth Feren­cet, akivel a függetlenségi párt szerdai értekezleté­re nézve hosszabb tanácskozást folytattak. E félhivatalos jelentéseket a következő részletekkel világíthatjuk meg: Justh Gyula és hívei már az elmúlt éjszaka megbeszéléseket folytattak a szerda délutáni pártértekezleten követendő magatartásuk ügyében. Az éjszaka abban állapodtak meg, hogy szerdán délelőtt tíz órakor a képviselőházban tanácskozásra gyűlnek egybe. Kossuthot persze ezúttal sem értesítették, mert hiszen arról tanácskoztak, mit tévők legyenek, arra­ az esetre, ha Kossuth a szerda esti teljes értekezleten a pártfegyelem kérdését vetné fel. Justh Gyula hívására 61 képviselő jelent meg a képviselőházban dél­előtt 10 órakor. A függetlenségi párt alelnökei közül Holló Lajos és gróf Batthyány Tivadar jelentek meg. Az intéző­bizottság tagjai közül mintegy 15-en, közöttük Leszkay Gyula, a képviselőház háznagya is. A megbeszélések pontban 10 órakor kezdődtek. Fél órai tanácskozás után Holló Lajos kocsiba ült, a kereskedelmi minisztériumba hajtatott és Kossuthot kereste föl. Kossuth Ferenc és Holló Lajos között a beszélgetés igen sokáig tartott. Holló fél tizenkét órakor távo­zott Kossuthtól, akkor, amikor a homo regius érkezett. Justhék­ délután ebédnél újra talál­koztak. A megbeszélések a körül forogtak, hogy mitévők legyenek Justhék­, ha, amint a hírek jelezték, Szentiványi Árpád a délutáni érte­kezleten olyan határozati javaslatot fog elő­terjeszteni, mely a bankcsoport aláírási fr­akciójának rosszulását tartalmazná. Megál­lapodtak abban, hogy ez esetben ők (Justhék) szintén határozati javaslatot terjesztenek elő, amely javaslat Kossuth iránt ugyan bizalmat dokumentálna, de egyben tüntető párthatá­rozattá kívánná emelni az aláírási ívnek a bank 1911-ben való felállítására és a kizáró­lagos függetlenségi kabinetre vonatkozó tar­talmát. Ezzel az alternatív elhatározással ment Holló Lajos a bankcsoport megbízottjaként Kossuthhoz, hogy a történendők felől infor­mációkat kérjen. Kossuth azt mondotta Hol­lónak, hogy a maga részéről nem szándékozik más határozatot előterjeszteni, mint azt, ame­lyet az intéző­bizottság Lukács ajánlatára nézve formulázott meg, lehet azonban, hogy barátai közül többen olyan javaslatot is fog­nak előterjeszteni, amely csakugyan a bank­csoport akciójának rosszulását indítványozná. Kossuth e kijelentései csakugyan nem oszlatták el Justhék aggályait, akik erre lázas igyekvést fejtettek ki, hogy embereik jelen le­gyenek a délutáni pártértekezleten. Természe­tesen a legszélsőségesebb hírek keltek szárny­ra. Ezek közül csak egyet jegyzünk fel, amely Kossuthnak a délutáni pártértekezletre azt a szándékot imputálta, hogy Justhékat kiszo­rítsa a pártból, majd pedig egy gróf Apponyi Albert és Sszerényi József által készített pro­gramja alapján hirtelenében megcsinálja a fúziót a maga h­ívei, valamint az alkotmány­­párt és a néppárt között; ily módon tehát egy új többséget hozzon létre, mely nyomban átve­­hetné a kormányzást. Ennek az izgalmas hí­resztelésnek a hatása alatt mentek a függet­lenségi párt tagjai a délutáni értekezletre. * Justhék tanácskozása és ebédje az értekezlet előtt. A vidékről még meg nem érkezett híveik fogadására és a Royalba való irányítására Laehne Hugót küldték ki a nyugati pályaud­varra. Laelme aztán a már közismert híve­ket, továbbá azokat, akikről gondolta, hogy justhisták, a Royalba küldte, ahol körülbelül kilencvenen gyűltek össze és vettek részt az ebéden. A közös ebéden nagyon lelkes volt a hangulat s ez tósztokban is megnyilvánult Rátkay László költői lendülettel emelte poharát Justh Gyulára, aki — mint mondá — erőt és önzetlenséget képvisel szemben min­den félreértéssel, melylyel föllépése itt-ott ta­lálkozik. Holló Lajos emelkedett szólásra utána. Hosszabb, erősebb, szenvedelmes hangú be­szédet mondott. Fölolvasta Kossuth Ferenc­nek a múlt évben Cegléden tartott beszédét és kimutatta, hogy az ő törekvéseik ezzel pont­­ról-pontra azonosak. Hangoztatta, hogy ve­lük miniszteri székekről tárgyalnak bizonyos oldalról s mikor ezt visszautasítják, akkor ugyanazok személyi és hatalmi aspirációkkal gyanúsítják meg őket. Gróf Batthyány Tivadar fölszólalása után Justh Gyula emelkedett föl helyéről. Igen elfogult volt, hangja az első percben szinte remegett. Megindulásai köszönte meg Rátkay­­nak a rokonszenv megnyilvánulását. Ha őt hatalmi törekvések vezetnék, — mondá — mi sem volna egyszerűbb, mintha beburkol­ódzna az elnöki méltóság köpenyegébe és hatalmon maradna anélkül, hogy keresné a küzdelmet A függetlenségi pártnak azonban elvei is vannak és ezeket tettekkel kell szolgálni, nem puszta kijelentésekkel. A Royalban megjelent képviselők kö­zött ivet köröztek, amely határozati javaslat formájában foglalta magában azt a három pontot, amely az ismert és Kossuthnak má­solatban átadott Teleki Árvéd-féle ivén fog­laltatott. A határozati javaslat Kossuth Fe­renc iránt való bizalomnyilvánítással emigyen kezdődött: — Teljes bizalommal vezérünk és pár­tunk elnöke, Kossuth Ferenc iránt, követel­jük . . . (Itt aztán jött a Kossuth miniszter­­elnöksége alatt alakítandó tiszta függetlenségi kabinetnek, a választójog általánosításának és az önálló bank 1911. január 1-ére való föl­állításának követelése.) A terv az volt, hogyha Szentiványi Ár­pád, vagy más, Kossuth iránt való bizalmi indítványt tesz és előreláthatólag oly formá­ban, hogy az bántó lesz, avagy ilyen jellegű célzásokat fog tartalmazni Justhékkal szem­ben, akkor Justhék is előterjesztik föntebb is­mertetett határozati javaslatukat, amelylyel a Kossuth iránt való bizalomhoz hozzájárul­nak, de erősen leszögezik elvi álláspontjukért. A határozati javaslatot kilencvenkilen­cen írták alá. * A függetlenségi párt értekezlete. A függetlenségi és 48-as párt szerdán, délután 5 órakor Kossuth Ferenc elnöklésével értekezletet tartott. Az értekezleten a párt tagjai rendkívül nagy számban vettek részt. Ott voltak az elnöklő Kossuth Ferencen kívüli gróf Apponyi Albert és Günther Antal mi­niszterek, Désy Zoltán, Meskó László, Mezőssy Béla, Tóth János államtitkárok, Justh Gyula, a képviselőház elnöke, gróf Batthyány Tiva­dar, Barabás Béla, Hoitsy Pál, Holló Lajos, Sághy Gyula és Ugrón Gábor, a függetlenségi párt alelnökei, Ambrozovich Dezső, gróf Be­­nyovszky Móric, Dőry Pál, Erreth János, Gulner Gyula, Kálmán Rudolf, Palugyay Móric és Smialovszky Valér főispánok, Lesz­kay Gyula háznagy és Pallay Sándor párttit­kár. A jegyzőkönyvet Halász Lajos vezette. Kossu­th Ferenc minisztert, amikor a te­rembe lépett, percekig tartó viharos tapssal fogadták. Valaki elkiáltotta magát, hogy:­­ — Éljen az önálló bank! amire újra percekig tartó tomboló taps­vihar tört ki. Kossuth Ferenc ezután az értekezletet megnyitva, Leszkay Gyula, mint a pártkör igazga­tója, terjesztett elő több helys évre vonatkozó megáldjam, feloldjam és Tulbure Szálkának, aki immár leszámolt mindennel, ami az élet­hez kötötte, csupán csak egy kívánsága volt még. Az, hogy a fenyőfát, melyet majd a ko­porsója előtt visznek, ne az erdőből vágják ki, hanem vigyem oda azt, mely itt az asztalon diszlik. Csobán Szolovesztra nem állotta az öreg pap vádoló tekintetét, hanem egy atyafiának széles háta mögé menekült. Az emberek, asz­­szonyok ezt alig vették észre, mert visszafoj­tott lélegzettel hallgatták a temetési szertar­táshoz öltözött domin pópa reszkető szavát; az érző szivü lányok is inkább a katrincájuk alsó szélét keresték, semhogy nézték volna, mit csinál most a legénybucsu hőse, Csobán Szolovesztru, csak Romaneszi Álgya figyelt s látott mindent. És látván vőlegényét, mint válik hamuszintivé az arca és mint igyekszik mindig h­átrább-hátrább kerülni, egyszerre ér­teni vélte az összefüggést Tulbure Szinka u­­tolsó kívánsága és Csobán Szolovesztra legény­fája között. Sértett büszkesége erre lángra gyújtotta az arcát és fekete szeme vészes szikrákat szórt. Hát ez a vőlegénye ? Azt hazudta neki, hogy ő az első Lány, akit szeret, és íme, most kiderül, hogy ő csak a második ! Nem, nem . Romaneszi Álgya nem lehet második, akkor sem, ha az első akár a domin primár lánya lett volna. Levette fejéről a menyasszonyi koszorút. — Ugy­e, domni pópa, — így fordult a pap­hoz — Tulbure Szinka azért kívánja halottas ágya mellé ezt a legényfát itt, mert helyettem voltaképen neki kellett volna ma itt lennie. Justh Gyulánál a képviselőházban szer­dán délelőtt tanácskozás volt arra a hírre, hogy a délutáni pártértekezleten Szentiványi Árpád esetleg bizonyos nyilatkozatot fog ten­ni. Ugyanis attól tartottak, hogy ennek a nyilatkozatnak esetleg Justhék elleni tenden­ciája lesz. Az ezzel szemben követendő takti­kát beszélték meg tehát s egy határozati ja­vaslatban állapodtak meg, amelyet szükség esetén ők is előterjesztenek. Híveiknek pedig kiadták a jelszót, hogy találkozás délután 2 órakor a Royal szálló éttermében, ahol közös ebéd lesz. Nos, domnule pópa, vigye neki ezt is és adja értésére, hogy már nem vagyok menyasszony. És jegyesi koszorúját a legényfa egyik á­­gára akasztva, azt mondta a papnak, hogy si­essen, siessen. Hátha még jókor jön , hadd lássa Szinka nemcsak a legényfát, de a rája akasz­tott virágos koszorút is. A pap megsimogatta Romaneszi Álgya arcát. — Sokszor korholtalak, mért vagy olyan büszke, — mondta ellágyulva — de ez egyszer dicsérem lányos büszkeséged. Igazad van, Álgya. És még azt is mondom, hogy igy ko­­szoru nélkül még sokkal szebb vagy, mint az előbb voltál. Majd ad neked isten különb vőle­gényt és sokkal szebb koszorút. Ezzel menni készült, de előbb körülnézett, hol van Szolovesztru? — Hol van az a gyilkos? Lekergette már a pokolba az ördög? Az udvaron talált rá a lesújtott legényre. Épen a lovait fogta be a kocsiba. — Hová, Szolovesztru? — kérdezte a pó­pa. — Ugyebár, te bűnös , tovasz a lelked, kimegy a világból? — Megyek az orvosért, domnule parin­­tve. Kihozom Szinkához, hátha megmentheti. Addig imádkozzék és mondja meg néki, hogy jóvá teszem bűnöm. Ha felgyógyul, elveszem , csak maradjon életben. És keresztet vetve magára, a kocsiba ug­rott, azután reszketve, rázlódva, mint aki a fenyegető pokol elől menekül, a lovak közé csapott. Csermely Gyula. 3

Next