Pesti Hírlap, 1909. augusztus (31. évfolyam, 181-193. szám)

1909-08-01 / 181. szám

Budapest, 1909. HU. évf. 181. (10.89") szám. Vasárnap, augiwzius 1. Előfizetési árak» Szerkesztőség: _ , , QO , . Budapest, Vaei-korut 78. Egész évre.... 28 k. — L , , * Félévre..............14 , — » hová a lap szellemi részét Negyedévre ... 7 , — , HI TO ^ni ^ — H _ __ —- ___ illető minden közlemény in* _ . , Bill HSI tSie hová az előfizetések" és a lap Megjelenik hétfő kivételével • W „átküldésére vonatkozó f* minden ***___________ szólalások intézendő A Pesti Hírlap következő száma kedden, augusztus 3-án, hajnalban jelenik meg. Forradalom. ’A térbeli távolságot megszünteti az eszmék közelsége. Ami geográfiai tekintetben messze esik tőlünk, azt közel hozhatja hozzánk a gondolkozás közössége. Vannak olyan eszmék, gondolatok, irányzatok s különösen olyan szenvedések, amelyek közösek a különböző népfajoknál. Az elnyomott népek mind rokonok a világon. A despotizmus is rokonságban van a különböző államokban. A megvénhedt Európa különböző államaiban majdnem mindenütt ugyanazok a bajok idéznek elő súlyos válságokat, és ha a spanyolországi forradalomról írunk vagy beszélünk, ennek tanulságai és igazságai szólnak minden nemzethez. Sokféle szálból fonódott össze az a csomó, amelyet Spanyolországban karddal akarnak kettévágni. De azért a forradalom filozófiája egyforma mindenütt. Minden akció reakciót szül s az uralkodók reakciója szüli a népek forradalmi akcióját. Nagyon messze esünk geográfiai tekintetben Spanyolországtól, de azért a spanyol állapotoknak nagyon sok fázisára rá lehet mondani: tout comme chez nous. Az a hasonlatosság mindenesetre megvan Spanyolország és Magyarország sorsa között, hogy a spanyol népet is egy olyan uralkodó boldogítja, akinek ereiben a Habsburgok vére is csörgedezik. Közös „szerencse“ fűz tehát bennünket össze egy távolban lakó népfajjal. S még bizonyos irigységgel gondolhatunk a spanyolokra, mert ők legalább népfaj és nemzet, mi pedig csak „néptörzs“ vagyunk a mi uralkodónk politikájában. El lehet mondani, hogy szinte az egész föld összes népeit egy nemzetközi áramlat rezgi át. Mindenütt kitör a népek szabadságharca és a dinasztiákat egymásután kergetik el a svédektől Konstantinápolyon keresztül egészen Perzsiáig. Most az uralkodókat buktató nemzetközi áramlat Spanyolország felé vette útját s XIII. Alfonzónak trónját ingatja. Valami nagy nemzetközi bonyodalomra nincsen kilátás, mert Európa dinasztiái már hosszú idő óta igen óvatosan biztosítják saját trónjukat. Megalakították ugyanis a kölcsönös trónbiztosító szövetkezetét, amelynek első paragrafusa, hogy az uralkodó családok öszszeházasodnak. Atyafiságban van ma már majdnem minden nemzet uralkodó családja, így a spanyol királyt vérségi kötelék fűzi a mi uralkodóházunkhoz. Ebből persze közvetlen helna nem lesz most, mert az osztrák-magyar ármádia ugyan ki nem rukkol Barcelona és Madrid piacaira a torlaszokat lerombolni. Csupán nemzetközi diplomáciai védelmet nyújtunk mi neki. Ellenben XIII. Alfonzó beleházasodott az angol uralkodócsaládba és Anglia mindenesetre meg fogja védeni a szép spanyol királyné trónját. Az európai uralkodók e trónvédő szövetkezése elenében a népek is csináltak nemzetközi szövetkezéseket és ezek idézték elő tulajdonképen Spanyolországban a forradalmat. A nemzetközi szocialisták és anarchisták keze nyomát látni a spanyolországi véres harcokban. És ha valaha a távol jövendőben a modern államok és műveltebb nemzetek kormányzási formáját sikerült aként megváltoztatni, hogy az egyeduralkodás és önkényuralom örökre ki legyen zárva, ez elsősorban az anarchistáknak és szocialistáknak lesz köszönhető. Soha semmiféle nemzetnek úgynevezett szabadságharca nem tudott elérni olyan diadalt és eredményeket, amineket ezek a nemzetközi titkos szövetkezetek elérnek. S a szocialisták és anarchisták táborához szegődött még a spanyoloknál a köztársasági párt és negyedikül a karlisták mozgalma, mely Ton Jaime trónkövetelővel készül betörni Spanyolországba, hogy elkergesse a most uralkodó dinasztiát. Hogy azonban megértsük teljesen a spanyolországi eseményeket, külön meg kell figyelnünk mindazon motívumokat, amelyekből a zavaros helyzet összeszövődött. Mindenekelőtt Spanyolországnak afrikai gyarmatában tört ki a lázadás a benszülött népfajok részéről a hódító európaiak. Érdekes világesemények részlete ez. AEurópa ugyanis évtizedek óta hódító Afrika egyes részeit a benszülöttektől, éreznék Európa népei, hogy a föld kín folytán minden államnak, nemzetnek és nem fajnak a déli égöv felé kell közelednie, mert ahol ma kicsinyes politikai harcok miatt gyilkolják egymást népek és királyok, ott évezredek múlva utolsó eszkimók gyanánt fogják mutogatni a mai nemzetek és uralkodók- de— Mert régen várom az alkalmad, hogy egyszer bizalmasan beszélhessek magával. De most siessünk, mert magam is éhes vagyok ... A fogadóban nagy tisztelettel fogadták az öreg urat — olyan pincér nem igen volt Budapesten, aki a tárfnak ezt a hírességét ne ismerte volna — s fényes ebédet szolgáltak föl, anélkül, hogy fölösleges beszédre vártak volna. Néhány jó pohár francia pezsgőt is megittak, aztán — előttük a kávéforraló géppel, ajkaik közt egy-egy hatalmas szivarruddal — az ebéd utáni lustálkodás kellemes hangulatában beszélgetni kezdtek egymással. — Nem veszi rossz néven, ha most egy negyedóráig túl őszinte leszek magához? — kérdezteVácz báró, miután előbb fürkészeleg nézett a fiatalember szeme közé. Kolonics ravaszul elnevette magát. — Ez ugyebár annyit jelent, hogy gorombáskodni fog velem? Vagy első látszatra talán gorombaságnak tűnhetik föl, amit mondani fogok, de biztosítom róla, hogy az én ajkamról ez a legnagyobb elismerés. És egyúttal a legnagyobb hódolat is a maga esze iránt, mert amikor ilyen őszintén beszélek, bizonyos vagyok benne, hogy nem mindennapi fickóval van dolgom . . Kolonics udvariasan meghajolt. — Kezdhetjük a gorombáskodást, — mondta jókedvűen. Az öreg úr közelebb húzta a székét. — Legelsőbben is emlékezzünk meg az öreg sokáéról, az ön tiszteletreméltó édesapjáról, aki a kamarási diplomát oly lenéző levélben küldte vissza hajdanában a miniszterelnöknek" . . . LILA TEST, SÁRGA SAPKA. Rácz báró ebédje. Kolonics Sándor egy délben a Váci-utcán sétálgatott, s már éppen az egyik dunai parti fogadóba készült, hogy a déjeuner-jét elköltse — a drága versenyrukkerét adta el, csakhogy a déjeuer költségei kikerüljenek , amikor egy váratlan esemény hirtelen megakadályozta szándékában. Ez az esemény, melyről öt perccel ezelőtt még álmodni se mert volna, nemcsak aznapi ebédjére, hanem egész pályafutására döntő, sőt szenzációs befolyással volt. A fiatal sportsman ugyanis egy pillanatra megállt a Galderoni kirakata előtt, hogy egy elhunyt, német nagyherceg arcképét megnézze. Mikor pár másodpercnyi szemlélődés után visszafordult, egy zömök, katonás tartású, öreg urba ütődött, aki bámulatában szinte megriadva nézett rá. Az öreg úr Rácz báró volt, a híres istállótulajdonos, akivel egy nirlapi ciki miatt csal, nemrégiben feltűnő és szerencsés kardpárbaját megvívta. Egy pillanatig elképedve néztek farkasszemet egymással, de az öreg úr csakhamar magához tért ijedelméből , hogy miért ijedt meg, azt maga se tudta volna megmondani — s derűs jóakar ..fel és egy csodaállatnak kijáró bámulattal tekintett a Kolonics Sándor szemébe. — Maga az? — kérdezte barátságos hangon. ' ___ ___________ — Ei vagyok, — felelte Kolonics hidegvérűen. A báró helyeslőleg bólintott, aztán tűnődve nézett maga elé, mintha valami furcsa gondolattal bíbelődnék. Végre elszánta magát rá, hogy újólag megszólaljon. . • Van valami sürgős dolga? — Mégpedig a lehető legsürgősebb. — Mi az? Vagy nem szabad tudnom? — Miért ne? Éhes vagyok, mint egy farkas, s ebédelni szeretnék. — Hol akar ebédelni? — 11, a dunaparti fogadóban. Az íregura Kolonics vállára tette a kezét. — Tudja mit? Telefonáltatok a legényemnek, hogy ne várjon haza, s önnel ebédelek, ha ugyan egy vén ember társaságát nem találja unalmasnak. Kolonics bámulva nézett a versenytér félelmetes kalózkirályára. — El akar mérgezni? — kérdezte aztán tréfás aggódással. Rác', báró megrázta a fejét. — Nem akarom elmérgezni, bár erre is rászolgált volna, mert most már bevallhatjuk ugye, hogy igen haszontalanul viselkedett velem szemben. De ami elmúlt, az elmúlt, s azt is őszintén bevallom magának, hogy nekem a világon egyedül csak a nagystílű impertinencia imponál. Na, ne vágjon olyan megilletődött arcot, hiszen eszemben sincs, hogy sértő szándékkal beszéljek, sőt ha megsértődött, hát ezennel in népiesen bocsánatot kérek. Velem ugyan, akárhogy igyekszik is, nem fog többé összeveszni ebben az életben. — Hát akkor miért akar együtt ebédelni velem? A Pesti Hírlap mai száma 60 oldal.