Pesti Hírlap, 1909. augusztus (31. évfolyam, 181-193. szám)

1909-08-01 / 181. szám

PESTI HÍRLAP 2 1909. augusztus 6., vasárnap. dait, akik élethalál-harcot vívtak a kevés fókáért. A föld jövője természetszerűleg mind­inkább délfelé irányul. Európa már túl van zsúfolva néppel s ezért természetes a folyto­nos kivándorlás a különböző államokból és természetes az az élethalál-harc, amelyet Európának kipusztított földein az emberek egymás ellen vívnak. A ki nem aknázott világrész felé von­zódik már régóta Európa élelmes népeinek és uralkodóinak tekintete. Afrika jövője csábí­totta oda az élelmes európai államokat, hogy gyarmatot csináljanak. A civilizáció terjesz­tésének cégére alatt tulajdonképen kereske­delmi célokat szolgáló irtó hadjárat indult Afrika benszülöttei ellen s a Melillában folyó harc a fajoknak irtó háborúja. Maga a spa­nyol nép azonban szegény s elnyomatásában és nyomorában nem hajlandó uralkodó­ család­jának hódítási vágyaihoz vérét áldozni. Ez volt az indító ok, hogy a háború megakadályo­zására belső forradalmat csináltak. Az is nemzetközi vonás és ma már min­den népben kezd éledni, hogy a militarizmus túltengése ellen föl kell lázadni a népeknek. Mi, magyarok, különösen meg tudjuk érteni a spanyolokat, akik nem voltak hajlan­dók egy olyan idegen gyarmatért menni ben­­szülöttek gyilkolására, amelyből nekik semmi hasznuk sem volt. Spanyolországban is a nagyhatalmi té­boly fogta el az uralkodó­házat, mely e hóbort kedvéért nem törődik népeinek nyomorával. Európa összes nemzetei számára úgy a spanyolországi forradalom minden fázisa, mint a különböző államokban lefolyt uralkodó­­elcsapatások érdekes tanulmányul szolgálnak. Csak az a baj, hogy az uralkodó­ családok ma­guk nem igen tanulnak a világtörténelemnek előttük lejátszódó példáiból. Pedig ők is kive­­n maguk igazságát ezekből az esemé­­ny. Azt az igazságot nevezetesen, hogy ők az uralkodó­ családok állnak és élnek­­, melyek összeforrnak nemzetükkel és érdekeit szolgálják. m ■ i: -L.»B Mi van az édesapámmal? Oh, ne értsen félre: én az öreg úr irá­nt ismeretlenül is a legnagyobb tisztelettel .­­­m . . . Ha tőlem függne, készséggel elküldeném neki a kamarási diplomát is, de mivel a kabinetiroda, fájdalom, nem olyan gavallér, mint én vagyok, az az impresszióm, hogy a miniszterelnökhöz intézett goromba levél — amelyről ön olyan szép történeteket szokott mesélni a barátainak — végzetes és megmagyarázhatatlan tévedésen alapszik... Az ön tiszteletreméltó édesatyja ugyanis negy­ven évvel ezelőtt vándorolt be Szerbiából, s azóta a legközvetlenebb elődein kívül még egyet se sikerült fölfedeznie a hét nemes ős közül, akit a kamarásoktól megkívánnak . . . Magyarán szólva: az Ön kedves uraatyja korcsmáros volt Glogovácon, aki abban ment tönkre, hogy túl sokat hitelezett a falusi parasz­toknak ... Kolonics vérvörös arccal hallgatta végig a gúnyos és kicsinylő beszédet. — Miért mondja nekem mindezt a mél­­tóságos úr? — kérdezte izgatottan. Rácz báró tiltakozó mozdulatot tett. — Csak nem képzeli talán, hogy sértő szándékkal beszélek a terék öreg úrról? Egy­szerűen az a szándékom, hogy a száraz tény­állásokat megállapítsuk mert ezekbe mind­járt szükségem lesz, ha­ a konkh­cókat le­vonhassam. Tehát jöjjün ti­­étába le, hogy a néhai Kolonics bácsi i gon:.. .t a ka­marási méltóságra, vala. . arra hogy öntől, kedves barátom, a ..ez fo­­ntnyi apanage-t megvonja . . . An­­ál k­­ésőbé gondolt erre, mert életében lat­t ezer fo­rintot egy rakáson . . . A öreg sokáé — gondolom igy szokta nevezi szegény­des­­apját — jóoolog volt, ha tizen­­ forintot félre­tehetett, s igy az a reménye, hogy az öreg egy alapítandó versenyistálló költségeit viselni fogja, épp olyan sajnálatos tévedés, mint a kamarásság, a latifundium, s az ön fantá­ziájának többi, csillogó alkotása ... Az öreg úr semmit se fog adni önnek, már csak azért se, mert kerek tizenkét esztendő óta nyugszik már békességgel a glogováci temetőben . . . Rácz báró felhajtott egy pohárka char­­treuse-t — Kolonicsot is megkínálta belőle — aztán sietve folytatta, még mielőtt a fiatal úr szóhoz juthatott volna: — Ha dühös, nincs igaza, édes fiam, mert minden távolabb áll tőlem, semhogy ma­gának csak egy kellemetlen pillanatot is sze­rezzek . . . Csupán azt akartam jelezni, hogy kitűnő detektívjeim vannak,­­ mert hogy a múltkori epizód után kissé érdeklődtem a múltja iránt, azt, úgy gondolom, természetes­nek találja . . . Mindez azonban egyáltalában ne hangolja le, mert a fantáziája nekem épp úgy imponál, mint a többieknek, akik a csil­logó meséit elhitték . . . Hogy komolyan be­szélek, azt rögtön meg fogja látni, mert most — ha megengedi — át fogok térni az okokra is, amelyek ezt a kis eszmecserét szükségessé teszik . . . Kolonics, akit egykönnyen nem lehetett kihozni a sodrából, szótalan megdöbbenéssel tekintett a jókedvű öreg úr szemébe. — Mit akar mondani? — kérdezte sápadtan. — Első­sorban is azt, hogy gratulálok a nagyszerű emberismeretéhez, mely becsület­szavamra százszor többet ér, mint a kamarási oklevél, vagy a kétezerholdas dominium. Maga még az öreg sokác százezrei nélkül is sokra fogja vinni az életben, s mivel hízelgek magamnak azzal, hogy kitűnő üzletember va­n Saját tudósítónktól. — A Frankf. Zrg-nak jelentik Biarritzból. A legutolsó Barcelonából érkezett jelentései­gyek, csak a magam érdekében cselekszem ha az ön sokatigérő exisztenciáját gondolko­dás nélkül odacsatolom a magaméhoz . . . Mit szólna hozzá, ha most arra kérném Önt hogy az istállóm vezetését átvegye? Kolonics hátán egyszerre átfutott a hidegség. — Komolyan beszél? — szólott, s­­inti reszkedve a felindulástól. — Annyira komolyan, hogy már a múl­t héten fel akartam keresni, mikor tudomásomra jutott, hogy a régi owner-jével össz­eszett Maga, fiacskám, nem arra született egy kövér manufakturista szeszélyeiül i­lka­maz­­kodjék, hanem arra, hogy a > .­­ lytés Napoleonja_ legyen ... Ne monejo ,'rent mert hála isten jó szemem van, i­l­y­en, állatban még eddig sohase csalódtam, á f­­ára épp oly égető szükségem van ne­ke­mi amilyen égető szüksége van a.­ .. ín reám . . . Ha mi ketten szövetkezü­k. ..­ hi­szem, könnyű szerrel adófizetőink­ bet­j­ük az egész frekvenciát, mely a lóverseny év­e akar gazdagsághoz jutni . . . A fiatal ember most végre mag ha t ámulásából, s okos, ravaszságtól esi­­gó . ■ mét mosolyogva rászögezte az öreg r­e . — Azt hiszi, hogy egymáshoz va­ló­k , vagyunk? — kérdezte olyan hangos joggal lehetett volna impertinensnek ! — Maga talán nem hiszi? — o szol Rácz báró ugyanebben a tónusban. Egy pillanatig néma gyönyör . T nézték egymást, aztán Kolonics ott szólalt: ~ f. . — Az imént, ha jól éh*­­t­i azt " mondani, hogy zseniális és valű un­dornak tart ... Ha tehát a hogy egymáshoz illő fiuk v­alik Belpolitikai hírek. A közös pénzügyminiszter a királynál. Bécs­ből jelentik, hogy báró Burián István közös pénz­ügyminiszter pénteken este Ischlbe utazott, ahol a­­ király szombaton külön kihallgatáson fogadta. Iseidből jelentik, hogy báró Burián István közös pénzügyminiszter szombaton délelőtt há­romnegyed 11 órakor a királyi villába hajtatott, hol a király 11 órakor kihallgatáson fogadta. Fél egy órakor a kihallgatásnak még nem volt vége.­­ Burián kihallgatásának elsősorban az volt a célja,­­ hogy boszniai szemleútjáról a királynál­ jelentést­­ tegyen. Burián szombaton este Salzburgba utazott, hol neje várta, akivel együtt nyári tartózkodásra Madonna di Campiglioba ment. Augusztus végén báró Burián visszatér Bécsbe és újra átveszi a kö­zös pénzügyminisztérium ügyeinek vezetését. A­­ kihallgatás után báró Burián a N. Br. Pr. tudósí­tóját fogadta, akivel a következőket közölte: — A királynak folyó resszort-ügyekről tet­tem jelentést. Természetes, hogy jelentéseim ki­egészítő részét a boszniai ügyek képezték és elő­terjesztettem ő felségének azokat az észrevétele­ket, melyeket Boszniában legutolsó szemleutam alkalmával tettem. ‘ Burián kihallgatása után Mezey nagykövet­tel értekezett. A pénzügyminisztert a szombati udvari ebédre is meghívták. Szterényi Kossuthnak Szterényi József ke­reskedelmi miniszteri államtitkár szombaton reg­gel 7 óra 50 perckor Brassóból Budapestre érke­zett dr Leszner Richárd miniszteri titkár kísére­tében és a pályaudvarról egyenesen svábhegyi nya­ralójába hajtatott, ahol az egész napot töltötte. Szterényi államtitkár Kossuth Ferencnél teendő látogatását elhalasztotta, miután a beteg minisz­ter wiesbadeni kúráját befejezvén, a napokban Karlsbadba utazik. Szterényi államtitkár Kossuth Ferencet így majd Karlsbadban fogja felkeresni. Beszámoló: Sepsiszentgyörgyről jelentik: Brázay Zoltán, az ilyefalvi kerület orsz. képvise­lője, szombaton beszámolót mondott a kerület vá­lasztmánya előtt. Beszámolójában rámutatott arra a hatalmas munkára, amelyet a koalíciós kor­mány rövid három év alatt végzett és hangoztatta, hogy a kormány intenzív munkássága felülmúlta minden előző kormányét. Foglalkozott a választói reformnak és az önálló banknak kérdésével. Sür­gősen meg kell alkotni a választói törvény reform­ját, amelynél rendkívül fontos a nemzet jövőjére való nagy kihatásánál fogva, hogy azt a nemzet mostani vezérei csinálják meg, nem pedig esetleg olyanok, akik talán a reformot a magyarság érde­kei ellenére alkotnák meg. A tartalmas beszámo­lót nagy lelkesedéssel fogadták. A választmány Kiss Lajos ref. lelkész indítványára bizalmat sza­­­vazott Brázay Zoltánnak, Kossuth Ferenc minisz­tert pedig táviratban üdvözölte. Az oláhfalusi mandátum. Mint már említet­tük, Simkó Józsefet, az oláhfalusi kerület orsz. képviselőjét, legközelebb középiskolai tanárnak nevezik ki. A megüresedő kerületben már most megindultak a választási mozgalmak. Hír szerint Deésy Zoltán pénzügyminiszteri államtitkárt lép­tetik fel függetlenségi programmal. Az államtit­kár egyhangú megválasztását a kerületben biztos­ra veszik. Nyugdíjazott főispán. Zágrábból jelentik: A horvát hivatalos lap szombati száma közli dr Gavranics Pero, Modrus-Fiume vármegye főis­pánjának nyugdíjaztatását. Külpolitikai fairek. A spanyol forradalom. Úgy látszik, a spanyol kormány a cen­zúra és a félhivatalos hazudozások segítségé­vel akarja a forradalmárokat és a kabilokat leverni. A madridi táviratok valósággal ró­zsásnak tüntetik föl úgy a belföldi, mint a harctéri helyzetet. Hirdetik, hogy a forradal­márokat leverték, Barcelonában minden csen­des és a kabiloktól szenvedett veszteség és ve­reség sem oly súlyos, mint azt az első táviratok felüntették. Mindezekkel szemben a világsajtó feltét­lenül megbízható értesülései arról szólnak, hogy a forradalom változatlan erővel tovább tart és a harctéren a kabiloknak kedvez a ha­diszerencse. • A helyzet tehát ép oly komoly, mint há­rom nappal ezelőtt Távirataink: A forradalom nem szűnt meg1. London, jul. 3. — Saját tudósítónktól. — Szemben azokkal a spanyol félhivatalos közleményekkel, hogy Barcelonában a hely­zet javult itteni lapok azt jelentik, hogy az utcai harcok változatlan hevességgel további tartanak. Berlin, júl. 31.

Next