Pesti Hírlap, 1909. szeptember (31. évfolyam, 206-218. szám)
1909-09-01 / 206. szám
Felekezeti csoportosulás. A kongresszusok és közgyűlések évadjában egy napra egymás mellé került a katholikusok szegedi nagygyűlése a magyarországi unitáriusok közgyűlésével s a dunáninneni evangélikus egyházkerület ülésével. Mindaddig, míg a különböző felekezetek sokféle című gyülésezése nem lépi túl az egyház hatáskörét, a bírálatnak nincs joga zavarni a tanácskozókat. De rögtön előáll a kritika kötelezettsége, mihelyest bármely felekezet körében oly törekvések kapnak lábra, amelyek az illető felekezet saját egyházának határvonalait túllépik és érintik a többi felekezetekhez tartozó embereket is. Az igazságos, tárgyilagos kritikának ezt a mértékét kell használni úgy a szegedi katholikus nagygyűlésre, mint mindenféle felekezeti mozgalomra. A katholikus egyháznak nincs meg még a maga autonómiája. A világi elem nem szólhat bele s még kevésbbé vihet vezető szerepet az egyház dolgaiban. Talán részben ezért csinálják a katholikus nagygyűléseket s ez szolgáltatott ürügyet részben a „katholikus népszövetség“ szervezésére is. Ha jogos és méltányos dolog volt a reformátusoknak, lutheránusoknak, unitáriusoknak és a zsidóknak megadni azt a szabadságot, hogy papjaikkal együtt vezethessék egyházuk ügyeit, akkor igazságos dolog a katholikusoknak is megadni az autonómiát, bármennyire is ellenkezik ez a római katholikus egyház hierarchikus szervezetével. És ha a katholikus autonómiának voltak ellenzői, akkor az ilyen „katholikus népszövetségi“ és „katholikus nagygyűlések“ még inkább meggyőznek mindenkit az autonómia behozatalának szüksége felől. Mert a törvény útján létesített és mindenféle szabályokkal körülvett hivatalos katholikus autonóm testület több törvényes és társadalmi felelősséggel bír, mint egy szabad, alkalmi gyülekezés. A hivatalosan megszervezett autonómia nem térhet le a maga elé szabott útról, nem tévedhet bele a politika berkeibe s ennélfogva nem sértheti a más felekezetek érdekeit sem. Holott a minden felelősség nélkül összehívott „katholikus nagygyűlések“ és a „katholikus népszövetség“ nem nyújthatnak kellő garanciát arra nézve, bárminő tapintatos módon igyekezzenek is egyesek azokat vezetni, hogy ne tévedjenek bele a napi politikába és a vallás szentségére alatt ne szolgálják esetleg egyes politikai stréberek törekvéseit. Szükségessé teszi a katholikus autonómia létesítését az a körülmény is, hogy királyi dotációkból és magánadományokból oly vagyonnal rendelkezik a katholikus egyház, amelynek kezelésébe nem árt egy kis nyilvános ellenőrzést belevinni. Ezt természetszerűleg nem teheti a katholikus nagygyűlés, sem a katholikus népszövetség. Ennélfogva az ilyen gyülésezéseknek valami nagy gyakorlati haszna a magyar katholikus társadalomra nem háromlik. A komoly alkotó munkára nem nyújt alkalmat az ilyen gyülésezés. Inkább csak a szerepelgetésre és a felekezeti harc szítására. Sok ezer ember jelenik meg az ilyen összejövetelen, nemes hittel, őszinte jóakarattal és hitbuzgósággal. S mi őszinte, meleg szeretettel fogadjuk úgy papoknak, mint világiaknak azt a törekvését, hogy a vallás segélyével igyekezzenek erkölcsösebbé és becsületesebbé tenni társadalmunkat, bármely felekezet részéről nyilatkozzék is meg ilyen törekvés. A mi nyugodt szemléletünk észreveszi az ilyen gyűlésezők között azokat a strébereket is, akik, különösen a vezető körökből arra használják fel másoknak naiv hitét, hogy a saját céljaik számára kamatoztassák felekezetiségüket. Mert hiába mondotta gróf Zichy János beszédében, hogy a katholicizmus védelmére indított mozgalmukat nem akarják beleszorítani semmiféle politikai párttörekvés prokrusztesz-ágyába, mert számítanak a különböző pártokhoz tartozó katholikusok támogatására, azért ugyanazon a napon Rakovszky István nyíltan hirdette a katholikus népszövetség gyakorlati politikai tendenciáját és kérkedve hirdette a szövetség támadó hatalmát. Akikhez ezek az urak beszélnek, azok a jámbor, hiszékeny hívők. De a vezető nagy urak csak politikai stréberkedésre, saját maguknak érvényesülésére akarják felhasználni a hívők hiszékenységét. „A katholicizmus védelmé-ről beszélni Magyarországon nevetséges dolog. Mert hiszen senki sem támadja a katholicizmust. Ez a leghatalmasabb és leggazdagabb vallásfelekezet. Védőakcióra tehát szükség nincsen. A támadó politika pedig jogosulatlan. Minden egyház maradjon meg a maga kulturális munkájának hatáskörében s ebben fejtsenek ki minél nagyobb tevékenységet. Arra semnp szükség nincsen, hogy felekezetek szerint csoportosuljanak a magyar Solymosiné meghalt. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Irta: EÖTVÖS KÁROLY. I. Több mint huszonhét éve annak, amikor az eszlári vérvád pere megkezdődött s nyolc nap múlva betelik huszonhat esztendeje, amikor a nyíregyházi királyi törvényszék mint elsőbiróság kimondta ítéletét, az első fölmentő ítéletet. Az emberi rendes életidőnek nagy része ez, akár kezdetétől előre, akár befejeztétől visszafelé számítsuk ez életidőt. Bizonyára nem csoda, ha a világhírű per nevezetesebb alakjai közül oly sokan elmúltak már. Nem igen tudom, a vádlottak későbbi élete miként folyt s miként végződött. Sarf József, „az öreg Sarf“, az egykori templomszolga csaknem szemeim előtt halt meg élemedett korban, de még mindig hatalmas termettel és nem közönséges testi erővel, jó szívvel, nemes lélekkel és csodálatos vidám elmével. Nagyon sajnáltam, mikor halála hírét hozták hozzám, mert nagyon megszerettem életében. A föld népének egyszerű alakjai közt alig találkoztam az életben valakivel, akit jobban megkedveltem volna. Évtizedek múltak már el a nagy per befejezte óta, semmi dolgunk nem volt egymással, de azért évenként többször meglátogatott. Nem volt ugyan mondanivalója, nekem se, de szinte érezte, hogy nagy fejét, mosolygó arcát s nemes alkatú, tiszta fényű szemeit, bozontos bajuszát és szakálát szívesen látom magam előtt. Szegény volt teljes életében, mint a templom egere. Az alsó és közepes társadalom közfelfogása szerint határozott jelentése van e fogalomnak: zsidó. Van ebben valami faji, felekezeti, értelmi, erkölcsi, vagyoni, foglalkozási természetű jelenség. Az öreg Sarfban semmi se volt zsidó. Hogy templomszolga volt, ez az állás a nyomorúságos lakáson kívül nem biztosított neki semmit, legföljebb néhány ingyen ebédet, vacsorát évenként két-három gazdagabb zsidó háznál. De a feleséget és sok gyereket el kellett tartani s bármily szegényesen, ruházni is. Eljárt tehát az öreg Sari helybeli tehetős telkesgazdákhoz mezei munkára, napszámba. Elsőrangú kedvelt mezei munkása lett a falunak. Erős volt, mint a bika, szorgal-mas és buzgó a munkában, kaszához-kapához tökéletesen értett. Első kaszásnak tartották, s Kevés fiatal, erős parasztlegény győzte vele a versenyt. Ez pedig faluhelyen nagy dolog. A kasza perdülése s a köblös zsák vállra vétele. Kevés zsidó ért ehez a nagy világon. De mégis volt benne valami, ami „zsidó“. Vidámsága, élcei, elméssége, szójátékai, durva, és rövid, de talpra esett feleletei, megjegyzései: ezek zsidó eredetre, és zsidó természetre vallottak. De senkit nem ingerelt, senkit soha , haragra nem gerjesztett, senki fölé kerekedni soha nem akart az elmésséggel. Elméssége és vidámsága se volt tudatos, kigondolt, tanult, elsajátított, hanem csak öntudatlan, ösztönszerű, hevenyészett, tele az emberek iránti szeretettel, bizalommal. Ebben látom fő okát annak, hogy mindenki kedvelte. Bölcs ember volt annak dacára, hogy írni-olvasni is alig tudott s földhöz ragadt szegény volt. Bölcsesége onnan eredt, ahonnan minden valódi bölcseség: elfogulatlanul, világos látással nézte maga körül a nagy világot, amelytől se nem várt semmit, se nem féltett semmit. Nem volt semmije, amit félthessen. Ki irigyelné tőle szegénységét, zsidó voltát, szeplős feleségét, sok gyerekét? A nagy pernek többi főalakja is nagy részben a föld alatt porlik immár. Védőtársaim közül három jóbarátom hunyt el: Funiták Sándor, Heumann Ignác, Horánszky Nándor. Mind a három híres tudós egyetemi szakértő tanár elmúlt azóta: Belky, Mihálkovics, Scheuthauer. Nem élnek már a vizsgálatnál működött járási orvosok se. A hírre vergődött két csendbiztos is: Vay Gyurka és Recsky Bandi régen örök álmát aluszsza. Velük együtt álmodik a nyalka Heuter várnagy s a termetes Kozák őrmester. Száz érdekes apróság s jóízű adoma emlékezete rajzik a nagy per alakjai körül, ami-kor rájuk gondolok, de nem írom le. A per ide ii Festi Hírlap mai száma 38 oldal. ■ Budapest, 1909._________________________ XXXI éTf. 206. (10.916)Tszám:_____________________Szerda, szeptember 1 Előfizetési írós; SzerteMetéség; Budapest, Váci körút 7& Egész év 16------28 k. — Lát emelet. Megjelenik hétfő ivételével szétküldésére vonatkozó fel*