Pesti Hírlap, 1909. szeptember (31. évfolyam, 219-231. szám)

1909-09-16 / 219. szám

1909. szeptember 16., csütörtök. PESTI HÍRLAP re, ahol egybe fogja hívni minisztertársait, hogy közölje velük azokat, amiket az audien­cián hallott. Wekerle pár nap múlva ismét a király el fog lépni és valószínű, hogy ez al­kalommal meg fog történni az első érdemle­ges lépés a kibontakozás felé. Bécsben beava­tott helyen azt mondják, hogy a helyzet igen sivár és nagyon szeves remény van arra, hogy egyhamar a békés kibontakozás sikerüljön, de figyelmeztetnek arra is, hogy azt mondani, hogy egyáltalában reménytelen a helyzet, még korai, az Kristóffyék felkínálkozása. Bécs, szept. 15. — Saját tudósitónktól. — Egy ez idő szerint Bécsben időző volt magyar miniszter (bizonyára Kristóffy!) a N. W. Tgbl. előtt következőleg nyilatkozott We­kerle kibontakozási tervéről: — A kibontakozási terv nem új, már a nyáron előterjesztették, de akkor sem a király, sem az osztrák kormány nem akarta elfogad­ni. Azóta a terv se nem javult, se nem rosz­­szabbodott. Ha a készfizetés Magyarországra kedvező, akkor azt a magyar kormánynak követelnie kell, ép úgy, mint elleneznie kell az osztrák kormánynak, ha azt Ausztriára nézve károsnak tartja, de kell, hogy rendes politikai kérdés maradjon és ne képezze tárgyát az en­gedmény­ politikának, ne szerepelhessen mint vívmány a politikai kényszerhelyzet kibonyo­­lítására. Wekerle tervében az a szomorú, hogy az egy betegségnek jelensége, mely immár száz éves: az állami gravamenek politikája, melyet az uralkodó osztály folytat a maga hatalmának fentartása érdekében. E betegség orvoslására egy mód van: megtörni Magyar­­országon a mai uralkodó osztályt. Ez a dinasz­tiának is érdeke. Természetes, hogy Wekerle elvállalja a felelősséget a maga kibontakozási tervéért... de ki vállalja a felelősséget We­­kerléért? Engedményekkel nem lehet a válsá­got megoldani, a válság folyton megújulna, mert a mostani parlament a maga életét csakis újabb meg újabb államjogi kérdések fölvetésével tudja galvanizálni. Ami a katonai kérdéseket illeti, ezek tekintetében a kilences­bizottság által elért eredményeken túlmenni nem lehet. A paktum egyáltalán kizárta a koalíciós kormányzat idejére az államjogi kérdések fölvetését, de bizony azért folyton­­folyvást államjogi kérdésekkel hozakodtak elő . Ugy­e, én leszek a maga felesége? S a kérdésben már bent foglaltatott a vá­lasz, mely más, mint igenlő, helybenhagyó és pozitív nem is lehetett. Szabolcsy válasz gyanánt megszorította miss Dorothy piciny kezét. És csak e pillanatban ébredt igaz tudtára annak, ami vele a mai est folyamán történt. Boldog ifjúság, boldog Szabolcsy! De mi ez? A komoly báró Königsthalt mintha kicserélték volna. Bizalmat gerjesztő becsületes szemeit egy pillanatra sem veszi le Zvelin grófnőről s ha tekintetük összetalálko­­zik, valami felmagasztaltság kifejezése borítja férfias vonásait. S valahányszor Tomkó vagy Neszmélyi közelébe jut, szeretetteljesen megve­regeti a vállukat s félreismerhetetlen, hogy legszívesebben a nyakukba borulna. De hát mi történt? Azt hiszem, olyanformán eshetett meg a dolog, hogy Königsthal a kerti séta alkalmá­val katonás rövidséggel így szólhatott Éve­imhez : — Még soha nővel nem találkoztam, akit annyira tudnék szereti, akit annyira óhajta­nék feleségül, mint magát, grófnő. Ezt mint gondolkozó, komoly ember mondom, akinek minden szavában megbízhat. A körülményei­met, viszonyaimat ismeri, de mert engemet csak ma lát másodszor, nem azt kérdem, — akar-e a feleségem lenni, hanem csupán azt kérdezem: — remélhetek-e? S a komoly Evelin grófnő sem csudál­­kozást, sem meglepetést nem mutatott. Nemes egyszerűséggel egy kis gondolkozási időt kért mégis,­­ először az alkotmányjogi biztosíté­kokkal, azután a vámszövetség vagy vámszer­ződés kérdésével, majd a katonai engedmé­nyek követelésével, a bankkérdéssel és így to­vább. Ezeket az állapotokat meg kell változ­tatni. Erre csak egy más, új parlament képes, mely kikapcsolja az államjogi kérdéseket, megadja a királynak, ami a királyé és a nép­nek, ami a népé. Az ilyen parlament alapföl­tétele pedig az, hogy a képviselők ne az ural­kodó osztálynak csendőrök és elbolondított pa­rasztok által dezignált exponensei legyenek, hanem valóban a népnek választottjai, akik megértik valódi szükségleteit. Ilyen parlamen­tet pedig csakis az általános, egyenlő, közvet­len és titkos választói jog hozhat létre, nem pedig holmi Andrássy-féle korcs­ javaslat. A kettős és hármas szavazati rendszer csakis az uralkodó osztályt állandósítaná még jobban. — Excellenciád szerint tehát, — kérdez­te a tudósító, — radikálisan kellene végezni a mostani helyzettel? — Természetesen, — felelte az exminisz­­ter. — Véget kell vetni a máról-holnapra való politikának, ezt a monarchia érdekei sürgősen megkövetelik. Nem hiába hangoztatta a had­ügyminiszter, hogy ilyen politika mellett a hadsereg elsorvad. Ehez hozájárul az az újabb veszedelem, hogy a gazdasági közösség és a bankközösség megbolygatásával a monarchia gazdasági érdekei is elsorvadnak. Ezt a sor­­vadási processzust meg kell állítani, új egész­séges vért kell a magyar politika ereibe bocsá­tani. A dinasztia ezt egy ízben már megkísér­­lette, a Fejérváry-féle vállalkozás útján, ha ezen a kísérletezésen valami kivetni való van, az csak annyi, hogy csupán megkezdték, de nem fejezték be. A Fejérváry-kormány felál­dozta magát, mert a koronának minden óhaját teljesítette és hűségéért ma is társadalmi boj­­kottban szenved. Ha ismét beállana az eset, hogy parlamenten kívüli kormánynak kellene Magyarország sorsát intéznie, ebből a koro­nára­ nézve nem származnék kockázat, hanem csak azokra, akik újabb nemzeti küzdelmet akarnának csinálni. Azok a „nemzeti hősök“, akik annak idején a magyar vezényleti nyel­vért legalább is meg akartak halni, amióta ha­talmon vannak, egészen elfelejtették, hogy va­laha a magyar vezényleti nyelvet követelték. Azonfelül az általános, egyenlő és titkos vá­csak. S mikor Königsthal, akit már a dolgok ilyen fordulata is boldoggá tett, tréfásan azt kérdezte, lehet-e reménye a reménységre? — Evelin grófnő biztató tekintettel szótlanul nyújtotta feléje kezét. S hogy igy történt mindez, Königsthal kötelességének tartotta, hogy megemlékezzék ama mély benyomásról, melyet Evelin Nesz­­mélyire gyakorolt. A grófnő egy elutasító moz­dulattal válaszolt: soha! Különben is Nesz­mélyi vele egykorú volt s az ő szemében ez, egyébről nem is szólva, áthághatatlan aka­dályt képezett. Szabolcsy vacsora után művészi játéká­val elragadta a társaságot. Még Ujházy Lőrinc is őszinte lelkesedéssel gratulált neki. Óriási feltűnést keltett, hogy egy sötét­piros rózsa, melyet miss Dorothy a vacsoránál hajában hordott, vacsora után Szabolcsy atti­­láján pompázott. Königsthal és Neszmélyi siettek gratu­lálni az önkéntesnek, Tomkó pedig ragyogó arccal, mint ha őt érte volna a nagy öröm, folyton ezt hajtogatta: — Mesél egy kölyök! Fényes kamasz! Legaloppírozta az egész társaságot! Ein Mordskerl! És mindenki elismerte, hogy a győzelem pálmája önkéntes Szabolcsyt illeti. S mert a törvényes jogcím megvolt, a nevezetes nap Hársfalván egy óriási murival végződött. Báró Königsthal volt a házigazda. Mondhatom, még huszár Káposztás is Pommeryt ivott . . .­lasztói jog kötelezettségét sem váltották be, pe­dig ez a monarchia életszükséglete. E helyett államjogi politikával tengették életüket. — Azt hiszi, kegyelmes uram, — kérdez­te a tudósító, — hogy a parlament feloszlatása esetén egy új kormány tudna többséget sze­rezni és hogy nem a Kossuth-párt térne vissza még erősebben a parlamentbe? "— Ez a föltevés, — így hangzott a vá­lasz, — a valóság tendenciózus elferdítése. A nagy tömegek el vannak keseredve a függet­lenségi párt ellen, mert kibújik az általános, egyenlő, titkos választói jog vállalt kötelezett­sége alól. Egy olyan kormány tehát, mely az általános, egyenlő, titkos választói joggal jön­ne, okvetlen többségre tenne szert. * A közös miniszteri értekezlet: Bécs, szept. 15. a tegnap megszakított közös miniszteri ta­nácskozást ma délelőtt 11 órakor folytatták. A kö­zös minisztereken kívü­l a magyar miniszterelnök és pénzügyminiszter és az osztrák kabinetnek el­nöke és pénzügyminisztere vett részt a tanácskozá­son. A tanácskozás tárgya ma is a közös kormány költségvetésének részleteiben való megvitatása és ennek során azon követelések megbeszélése volt, amelyeknek teljesítését a közös minisztérium a de­­legációktól kérni fogja. A tanácskozást a két kor­mányelnök bevonásával szombaton fogják folytat­ni, a közbeeső idő alatt a referensek fogják elvé­gezni azon munkákat, amelyek elintézése az eddigi tanácskozások alapján vált szükségessé. Bécs, szept. 15. A közös külügyminisztériumban ma délelőtt tizenegy órakor gróf Aerenth­ál közös külügymi­niszter elnöklésével folytatták a tegnap megkez­dett közös miniszteri értekezletet, amely ma is a boszniai országos statutum tervezetével foglalkozott. Az értekezletet ma félbeszakították és alkalmasint e hét szombatján ismét folytatni fogják. * Bécs, szept. 15. Több lap a tegnapi közös minisztertanács­ban történtekre való hivatkozással annak hírét közli, hogy gróf Montecuccoli tengerészeti pa­rancsnok állásáról lemondani szándékozik. Ezzel szemben a Budapesti Tudósítót felhatalmazták an­nak kijelentésére, hogy ez a hír a tényeknek egy­általán nem felel meg. Diplomata: * 3 A haditengerészeti költségvetés a minisztertanácsban. A keddi közös miniszteri értekezleten, mint mit említettük, nagy ellenzésre talált a haditen­gerészet előterjesztett költségvetése. Nem any­­nyira érdembe vágó és szakbeli kifogás, mint in­kább pénzügyi aggodalom volt az ellenzés oka, úgy hogy a tanácskozás folyamán főképen arra töreked­tek, miként lehetne a költségekben megtakarítást elérni. A költségeket az előirányzat szerint az 1910—1917-ig terjedő időben akarták a költségveté­sekbe beilleszteni. A fennálló és tervezett követelések közti kü­lönbséget a következő összeállítás tünteti föl: Rendes követelés 1910-re 44 millió korona. Rendkívüli követelések: 4 Dreadnought építése 235 millió kor. 3 Gyorscirkáló építése 25 millió kor. 12 Torpedónaszád építése 6 millió kor. Egészen új követelés tehát 266 millió kor. h­a már most egyelőre csak két 20.000 tonnás Dreadnought-ot, egy gyorscirkálót és csak az első sorozat torpedónaszádot szerzik be, a többi tervezett hajóépíté­seket pedig a monarchia súlyos , pénzügyi helyzetére való tekintettel a következő évekre ha­lasztják, akkor a tengerészeti költségek 1910-re így­ alakulnak. Rendes követelés 100 millió korona. Az „A“ Dreadnought első részlete 20 millió kor. A „B“ Dreadnought első részlete 15 millió kor. A „G“ gyorscirkáló első részlete 2 millió kor. A G torpedónaszád első részlete 1 millió kor. Összes követelés 1910-re 130 millió kor. Valószínűnek tartják, hogy a beterjesztett költségvetést csakugyan oly módon fogják reszeni­

Next