Pesti Hírlap, 1909. szeptember (31. évfolyam, 219-231. szám)
1909-09-16 / 219. szám
1909. szeptember 16., csütörtök. PESTI HÍRLAP re, ahol egybe fogja hívni minisztertársait, hogy közölje velük azokat, amiket az audiencián hallott. Wekerle pár nap múlva ismét a király el fog lépni és valószínű, hogy ez alkalommal meg fog történni az első érdemleges lépés a kibontakozás felé. Bécsben beavatott helyen azt mondják, hogy a helyzet igen sivár és nagyon szeves remény van arra, hogy egyhamar a békés kibontakozás sikerüljön, de figyelmeztetnek arra is, hogy azt mondani, hogy egyáltalában reménytelen a helyzet, még korai, az Kristóffyék felkínálkozása. Bécs, szept. 15. — Saját tudósitónktól. — Egy ez idő szerint Bécsben időző volt magyar miniszter (bizonyára Kristóffy!) a N. W. Tgbl. előtt következőleg nyilatkozott Wekerle kibontakozási tervéről: — A kibontakozási terv nem új, már a nyáron előterjesztették, de akkor sem a király, sem az osztrák kormány nem akarta elfogadni. Azóta a terv se nem javult, se nem roszszabbodott. Ha a készfizetés Magyarországra kedvező, akkor azt a magyar kormánynak követelnie kell, ép úgy, mint elleneznie kell az osztrák kormánynak, ha azt Ausztriára nézve károsnak tartja, de kell, hogy rendes politikai kérdés maradjon és ne képezze tárgyát az engedmény politikának, ne szerepelhessen mint vívmány a politikai kényszerhelyzet kibonyolítására. Wekerle tervében az a szomorú, hogy az egy betegségnek jelensége, mely immár száz éves: az állami gravamenek politikája, melyet az uralkodó osztály folytat a maga hatalmának fentartása érdekében. E betegség orvoslására egy mód van: megtörni Magyarországon a mai uralkodó osztályt. Ez a dinasztiának is érdeke. Természetes, hogy Wekerle elvállalja a felelősséget a maga kibontakozási tervéért... de ki vállalja a felelősséget Wekerléért? Engedményekkel nem lehet a válságot megoldani, a válság folyton megújulna, mert a mostani parlament a maga életét csakis újabb meg újabb államjogi kérdések fölvetésével tudja galvanizálni. Ami a katonai kérdéseket illeti, ezek tekintetében a kilencesbizottság által elért eredményeken túlmenni nem lehet. A paktum egyáltalán kizárta a koalíciós kormányzat idejére az államjogi kérdések fölvetését, de bizony azért folytonfolyvást államjogi kérdésekkel hozakodtak elő . Ugye, én leszek a maga felesége? S a kérdésben már bent foglaltatott a válasz, mely más, mint igenlő, helybenhagyó és pozitív nem is lehetett. Szabolcsy válasz gyanánt megszorította miss Dorothy piciny kezét. És csak e pillanatban ébredt igaz tudtára annak, ami vele a mai est folyamán történt. Boldog ifjúság, boldog Szabolcsy! De mi ez? A komoly báró Königsthalt mintha kicserélték volna. Bizalmat gerjesztő becsületes szemeit egy pillanatra sem veszi le Zvelin grófnőről s ha tekintetük összetalálkozik, valami felmagasztaltság kifejezése borítja férfias vonásait. S valahányszor Tomkó vagy Neszmélyi közelébe jut, szeretetteljesen megveregeti a vállukat s félreismerhetetlen, hogy legszívesebben a nyakukba borulna. De hát mi történt? Azt hiszem, olyanformán eshetett meg a dolog, hogy Königsthal a kerti séta alkalmával katonás rövidséggel így szólhatott Éveimhez : — Még soha nővel nem találkoztam, akit annyira tudnék szereti, akit annyira óhajtanék feleségül, mint magát, grófnő. Ezt mint gondolkozó, komoly ember mondom, akinek minden szavában megbízhat. A körülményeimet, viszonyaimat ismeri, de mert engemet csak ma lát másodszor, nem azt kérdem, — akar-e a feleségem lenni, hanem csupán azt kérdezem: — remélhetek-e? S a komoly Evelin grófnő sem csudálkozást, sem meglepetést nem mutatott. Nemes egyszerűséggel egy kis gondolkozási időt kért mégis, először az alkotmányjogi biztosítékokkal, azután a vámszövetség vagy vámszerződés kérdésével, majd a katonai engedmények követelésével, a bankkérdéssel és így tovább. Ezeket az állapotokat meg kell változtatni. Erre csak egy más, új parlament képes, mely kikapcsolja az államjogi kérdéseket, megadja a királynak, ami a királyé és a népnek, ami a népé. Az ilyen parlament alapföltétele pedig az, hogy a képviselők ne az uralkodó osztálynak csendőrök és elbolondított parasztok által dezignált exponensei legyenek, hanem valóban a népnek választottjai, akik megértik valódi szükségleteit. Ilyen parlamentet pedig csakis az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választói jog hozhat létre, nem pedig holmi Andrássy-féle korcs javaslat. A kettős és hármas szavazati rendszer csakis az uralkodó osztályt állandósítaná még jobban. — Excellenciád szerint tehát, — kérdezte a tudósító, — radikálisan kellene végezni a mostani helyzettel? — Természetesen, — felelte az exminiszter. — Véget kell vetni a máról-holnapra való politikának, ezt a monarchia érdekei sürgősen megkövetelik. Nem hiába hangoztatta a hadügyminiszter, hogy ilyen politika mellett a hadsereg elsorvad. Ehez hozájárul az az újabb veszedelem, hogy a gazdasági közösség és a bankközösség megbolygatásával a monarchia gazdasági érdekei is elsorvadnak. Ezt a sorvadási processzust meg kell állítani, új egészséges vért kell a magyar politika ereibe bocsátani. A dinasztia ezt egy ízben már megkísérlette, a Fejérváry-féle vállalkozás útján, ha ezen a kísérletezésen valami kivetni való van, az csak annyi, hogy csupán megkezdték, de nem fejezték be. A Fejérváry-kormány feláldozta magát, mert a koronának minden óhaját teljesítette és hűségéért ma is társadalmi bojkottban szenved. Ha ismét beállana az eset, hogy parlamenten kívüli kormánynak kellene Magyarország sorsát intéznie, ebből a koronára nézve nem származnék kockázat, hanem csak azokra, akik újabb nemzeti küzdelmet akarnának csinálni. Azok a „nemzeti hősök“, akik annak idején a magyar vezényleti nyelvért legalább is meg akartak halni, amióta hatalmon vannak, egészen elfelejtették, hogy valaha a magyar vezényleti nyelvet követelték. Azonfelül az általános, egyenlő és titkos vácsak. S mikor Königsthal, akit már a dolgok ilyen fordulata is boldoggá tett, tréfásan azt kérdezte, lehet-e reménye a reménységre? — Evelin grófnő biztató tekintettel szótlanul nyújtotta feléje kezét. S hogy igy történt mindez, Königsthal kötelességének tartotta, hogy megemlékezzék ama mély benyomásról, melyet Evelin Neszmélyire gyakorolt. A grófnő egy elutasító mozdulattal válaszolt: soha! Különben is Neszmélyi vele egykorú volt s az ő szemében ez, egyébről nem is szólva, áthághatatlan akadályt képezett. Szabolcsy vacsora után művészi játékával elragadta a társaságot. Még Ujházy Lőrinc is őszinte lelkesedéssel gratulált neki. Óriási feltűnést keltett, hogy egy sötétpiros rózsa, melyet miss Dorothy a vacsoránál hajában hordott, vacsora után Szabolcsy attiláján pompázott. Königsthal és Neszmélyi siettek gratulálni az önkéntesnek, Tomkó pedig ragyogó arccal, mint ha őt érte volna a nagy öröm, folyton ezt hajtogatta: — Mesél egy kölyök! Fényes kamasz! Legaloppírozta az egész társaságot! Ein Mordskerl! És mindenki elismerte, hogy a győzelem pálmája önkéntes Szabolcsyt illeti. S mert a törvényes jogcím megvolt, a nevezetes nap Hársfalván egy óriási murival végződött. Báró Königsthal volt a házigazda. Mondhatom, még huszár Káposztás is Pommeryt ivott . . .lasztói jog kötelezettségét sem váltották be, pedig ez a monarchia életszükséglete. E helyett államjogi politikával tengették életüket. — Azt hiszi, kegyelmes uram, — kérdezte a tudósító, — hogy a parlament feloszlatása esetén egy új kormány tudna többséget szerezni és hogy nem a Kossuth-párt térne vissza még erősebben a parlamentbe? "— Ez a föltevés, — így hangzott a válasz, — a valóság tendenciózus elferdítése. A nagy tömegek el vannak keseredve a függetlenségi párt ellen, mert kibújik az általános, egyenlő, titkos választói jog vállalt kötelezettsége alól. Egy olyan kormány tehát, mely az általános, egyenlő, titkos választói joggal jönne, okvetlen többségre tenne szert. * A közös miniszteri értekezlet: Bécs, szept. 15. a tegnap megszakított közös miniszteri tanácskozást ma délelőtt 11 órakor folytatták. A közös minisztereken kívül a magyar miniszterelnök és pénzügyminiszter és az osztrák kabinetnek elnöke és pénzügyminisztere vett részt a tanácskozáson. A tanácskozás tárgya ma is a közös kormány költségvetésének részleteiben való megvitatása és ennek során azon követelések megbeszélése volt, amelyeknek teljesítését a közös minisztérium a delegációktól kérni fogja. A tanácskozást a két kormányelnök bevonásával szombaton fogják folytatni, a közbeeső idő alatt a referensek fogják elvégezni azon munkákat, amelyek elintézése az eddigi tanácskozások alapján vált szükségessé. Bécs, szept. 15. A közös külügyminisztériumban ma délelőtt tizenegy órakor gróf Aerenthál közös külügyminiszter elnöklésével folytatták a tegnap megkezdett közös miniszteri értekezletet, amely ma is a boszniai országos statutum tervezetével foglalkozott. Az értekezletet ma félbeszakították és alkalmasint e hét szombatján ismét folytatni fogják. * Bécs, szept. 15. Több lap a tegnapi közös minisztertanácsban történtekre való hivatkozással annak hírét közli, hogy gróf Montecuccoli tengerészeti parancsnok állásáról lemondani szándékozik. Ezzel szemben a Budapesti Tudósítót felhatalmazták annak kijelentésére, hogy ez a hír a tényeknek egyáltalán nem felel meg. Diplomata: * 3 A haditengerészeti költségvetés a minisztertanácsban. A keddi közös miniszteri értekezleten, mint mit említettük, nagy ellenzésre talált a haditengerészet előterjesztett költségvetése. Nem anynyira érdembe vágó és szakbeli kifogás, mint inkább pénzügyi aggodalom volt az ellenzés oka, úgy hogy a tanácskozás folyamán főképen arra törekedtek, miként lehetne a költségekben megtakarítást elérni. A költségeket az előirányzat szerint az 1910—1917-ig terjedő időben akarták a költségvetésekbe beilleszteni. A fennálló és tervezett követelések közti különbséget a következő összeállítás tünteti föl: Rendes követelés 1910-re 44 millió korona. Rendkívüli követelések: 4 Dreadnought építése 235 millió kor. 3 Gyorscirkáló építése 25 millió kor. 12 Torpedónaszád építése 6 millió kor. Egészen új követelés tehát 266 millió kor. ha már most egyelőre csak két 20.000 tonnás Dreadnought-ot, egy gyorscirkálót és csak az első sorozat torpedónaszádot szerzik be, a többi tervezett hajóépítéseket pedig a monarchia súlyos , pénzügyi helyzetére való tekintettel a következő évekre halasztják, akkor a tengerészeti költségek 1910-re így alakulnak. Rendes követelés 100 millió korona. Az „A“ Dreadnought első részlete 20 millió kor. A „B“ Dreadnought első részlete 15 millió kor. A „G“ gyorscirkáló első részlete 2 millió kor. A G torpedónaszád első részlete 1 millió kor. Összes követelés 1910-re 130 millió kor. Valószínűnek tartják, hogy a beterjesztett költségvetést csakugyan oly módon fogják reszeni