Pesti Hírlap, 1909. október (31. évfolyam, 244-258. szám)
1909-10-15 / 244. szám
Budapest, 1909. XXXI. CVf. 241. (IO.II.M) SZlím .___________Péntek, október 13. Budapest, Váci-körut 78. Egész évre.... 28 k. — L. emelet, Félévre ...... 14 , hová »lap szellemi^ részét Megjelenik hétfő UféfaiMj 'A' szétküldésére vonatk.zó fehadudé» sag. szólalások intézendő!».. Békéltető kabinet. Van egy falusi virág. Hajnalkának hívják. Gyenge, vékony kúszónövény. Minden reggel nyit egy új virágot s ez a nap lementére már összezsugorodik, elfonnyad. Ilyen rövid életű, egy napig tartó virágokat fakaszt a mi gyenge politikai helyzetünk is. Minden reggel kivirít egy szép tarka kombináció s rendesen estére már fonnyadtan hervad el. Ma is virágot bontott egy új terv, melynek tartósságában ma még sokan hisznek, de könnyen meglehet, hogy ez is csak a többinek sorsára jut. A lehetetlen helyzet lehetetlen kombinációkat csinál. Minden nap megcáfolja a másikat. A helyzetet is úgy lehetne jellemezni, hogy semmiben sem lehet bízni, de minden megtörténhetik. Nem szabad tehát könnyelműen átsiklani semmiféle kibontakozási terv fölött sem, bár a magunk részéről a ma kipattant ötlet sikerében nem nagyon bízunk, mert nem is tarthatjuk nagyon sikeres ötletnek. Inkább kényszergondolatnak, szükségtervnek kell tekintenünk. Még alapos közjogi skrupulusaink mellett is szívesen tudnánk üdvözölni, ha biztosak lehetnénk a vége, az eredménye felől. Mert a politikára igazán áll az a mondás, amit a szerelmes regényekre szoktak mondani a naiv leánykák, hogy „ha a vége jó, minden jó“. De épen az a kritikus a dologban, hogy a most fölmerült tervnek, a „békéltető kormánynak“, melynek élén Wlassics Gyula állana, senki sem garantálhatja biztos sikerét. A cél az volna, hogy a koalíciós kormány mielőbb kapja meg fölmentését és utódja ne egy darabont-kabinet legyen, hanem egy barátságos átmeneti kormány, amelynek az volna a feladata, hogy egyrészt a pártokat összebékítse, másrészt a parlamenti többség és a király között közvetítő szerepet játszszon és a végleges kibontakozást előkészítse. A cél helyes. De vajon elérjük-e ezzel, ha egy indifferens kormányt, amely a parlamenti pártokban mégsem gyökeredzik, nemzeti ellenállás nélkül megtűrünk, sőt még ennek a kormánynak a pártvezérek megállapodása szerint indemnitást is kellene szavazni. Tehát az országgyűlés a nemzetnek legfőbb fegyverét, a budget-megszavazást, a végleges kibontakozás minden biztos garanciája nélkül kiszolgáltatná a barátságos kormány kedvéért Bécsnek. Ismét lovagias és előzékeny lenne tehát a magyar nemzet, és ki biztosít, hogy ismét be nem csapnak minket?! A terv első pillanatra rokonszenvre számíthat a közönségben, mert azt a nemzetnek mai népszerű vezérei, Wekerle, Andrássy, Kossuth és Apponyi, eszelték ki és ők kérték meg Wlassics Gyulát, a közigazgatási bíróság elnökét, hogy vállalja egy ilyen békéltető átmeneti kormánynak megalakítását és vezetését. De furcsán hat a laikus közönségre, hogy mikor ezek a kiváló államférfiak olyan barátságosan meg tudnak egyezni abban, hogy őket Wlassics Gyula kibékítse, hát akkor miért nem tudnak ők maguk is kibékülni? S ha közös egyetértéssel kiválasztják egyik barátjukat arra a célra, hogy pártjaiknak összehozásával egy új pártalakulást létesítsen, hát mi az ördögnek nem csinálják ezt meg ők maguk? Talán attól félnek, hogy a 48-as párt Justh-csoportja ott hagyná Kossuthot és Ugrón Gábor után menne? Hát ez olyan nagy veszedelem volna? Kossuth Ferencnek az a beszéde, amely miatt Ugrón Gábor kilépett a pártból és amelyben az egész 48-as közjogi programmal, igen helyesen és bölcsen, felfüggesztette s a gazdasági kérdések megoldását tolta előtérbe, olyan alapot nyújt az új pártalakulás számára, amelyet csak ki kell egészíteni Andrássy katonai programmjával. Akiket a nemzet vezéreinek hívunk, szíveskedjenek vezetni a saját pártjukat. Hiszen talán azok is hozzátartoznak a nemzethez. Csinálják meg maguk azt a gyakorlati kormányzási programmot, amelyet a békéltető kormány közvetítésétől várnak s lépjenek fel nyíltan a saját híveikkel és ellenségeikkel szemben egyaránt. Ez a nyílt határozottság jobban fog imponálni a királynak és több bizalmat is fog támasztani, mint egy bizonytalan időszakra és bizonytalan feladatokra kiküldött átmeneti kormány. Ne értsen minket félre senki se. Ha Wlassics Gyula vállalkoznék a békéltető kormány megalakítására, a nemzet nagy többsége bizalommal viseltetnék vele szemben. Először azért, mert része volt a nemzeti ellenállásban, másodszor pedig annak a közigazgatási bíróságnak elnöki székéből jön közénk, amelyben ő, újabb törvényeink értelmében, épen az alkotmány legfőbb védője volt. _____Az ő egyéni alkotmányos érzülete, tv- Előleg. (Történik a Krajcáros Igazság szerkesztőségében. A szerkesztő szobája. A szerkesztő az Íróasztalánál ül és kávézik.) A reporter (bedugja a fejét): Oppardon! A szerkesztő: Mit akar? A reporter: Csak megnézni, hogy itt van-e már a szerkesztő úr? A szerkesztő: Igen, itt vagyok. Ülök. Kávézom. Még mit akar? A reporter: Szeretnék . . . (Elhallgat.) A szerkesztő: Beszéljen, öregem. A reporter: Nem szeretnék . . . Szóval, uram, intim dologról van szó. Kérek tisztelettel és alázattal háromszáz korona előleget. A szerkesztő: Megbolondult? Minek magának háromszáz korona? A reporter: Meg akarok házasodni. A szerkesztő: Megbolondult? Minek akar megházasodni? A reporter: Unom ezt a céltalan, léhaéletet. Ah, a család! Ah, a tűzhely! Ah, a gyermekek! Az édes otthon. Családi örömök. A tűzhely tücske. A szerkesztő: Miket szaval maga? A reporter: És van egy leány. Egy liliom. Fehér leányszobájában rólam álmodik, ő maga csinálja a menyasszonyi ruháját. Konganak a harangok. Megyünk a templomba. A boldog apa sírva adja ránk áldását. A szerkesztő: Takarodjék! Két napig ne merjen a színem elé kerülni. Meg akar házasodni! Tébolyodott ember! Mivel akar megházasodni? „ A reporter: Mivel szerelmes vagyok. A szerkesztő: Elég! Sokkal helyesebb volna, ha itt elpazarolt humorát lapunk szomorúan üres hasábjain csillogtatná. Humor ürügye alatt ma megint valami példátlan marhaság jelent meg nálunk. Ön írta? A reporter (szerényen): Én csalottam. Alfred Capus írta. Fogadni ■ , hogy ön el sem olvasta. A szerkesztő: Még el is olvassam? A reporter (nagylelkűen): Ne. (Szünet. Kínos szünet. A szerit a maga részéről befejezte az ügyába mélyed.) A reporter (félénken): Mehet. A szerkesztő (nem felel). A reporter (távozik, de alig be maga mögött az ajtót, már megint . A szerkesztő (fölnéz): z már megint . . . A reporter (visszajön) Pardon. . . A szerkesztő: Még mit lrjam? A reporter: Már meg. .. is vagyok. Leszállítottam az igényeimet. Ne házasodom meg, de elmegyek vele nézve .érek kétszáz korona előleget és két szabadságot. A szerkesztő: A világ.szemtelenebb embere egy Tom Browner amerikai volt, akit 1876-ban fölakasztottak szemtelensége miatt. Ez az ember önhöz késst egy halvány kezdő. Nem házasodik meg . „ elmegy nászútra . . . Hallja, kinek néz maga engem? A reporter: Személy úrnak igaza van, én egy szemtelen vágy előbb nem voltam őszinte, amikor a fehér lányszobáról beszéltem. Egy bün-vös a szorfy-szobáról kellett volna beszélnem. Az, akit szeretek, aszszony, bűnös, lázas, élettűzben égő szerelemvilág, négy gyermek anyja. Soha házasságról nem volt köztünk szó, ahogy nem is lehetett, mert férje van neki, becstelen, öreg férje. Egy haldokló nagynéni ürügye alatt a nő hajlandó velem két hetet tölteni, valahol messze, a világ háta mögött, ember nem látta helyen . . . A szerkesztő: És maga azt hiszi, hogy én ezt a gazságot finanszírozni fogom? A reporter: Szerkesztő úr nem hajlandó két szerető szívén megkönyörülni? A szerkesztőnem felel. Újra belemélyed a kávéjába. Majd belép a szerkesztőségi szolga és még egy kávét tesz az asztalra. A reporter vár. Szünet. Kínos szünet.) A reporter: Szerkesztő úr nem is felel? A szerkesztő (befejezi az első kávét és megkezdi a másodikat.) A reporter (távozóban): De ronda pálya! (Kimegy, azonban már a küszöbön visszafordul.) A szerkesztő (ránéz, a fejét csóválja.) A reporter (könnyedén): Szerkesztő úr, ön nevetni fog. Mert belátom, hogy önnek igaza van, ennélfogva mindössze száz korona előleget kérek és fölmentést a mai éjszakai munka alól. Lemondtam már a házasságról, most lemondok a nászútról is. Mindössze egy jó vacsorát akarok neki fizetni egy finom vendéglőben. A szerkesztő: A négy gyermek lázas anyjának? A reporter: Én egy nyomorult gazember vagyok, szerkesztő úr. A lázas, bűnös asszony, férjestül, gyerekestül hazugság, épen olyan A Pesti Hírlap száma 32 oldal*