Pesti Hírlap, 1909. október (31. évfolyam, 244-258. szám)

1909-10-15 / 244. szám

1309. október 15., p*ru«*£. ÍESTI flIRLAP is forrón óhajt, abban a helyzetben lesz, hogy a zsűri előtt személyesen megjelenhetik. (Élénk helyeslés.) Az osztrák harci-tarifák ellen. Elnök: Következik Lázár Pál indítványá­nak megokolása az osztrák harci-tarifák elleni védekezés tárgyában. (Felolvastatja az indít­ványt.) Lázár Pál: Asszíria az­o vanatainak államo­sításával hatalmas fegyvert kovácsolt a magyar érdekek ellen. A közzétett tarifareform azt iga­zolja, hogy e fegyverrel a legkíméletlenebb módon akar élni. E tarifák 1910. január 1-én lépnek élet­be és igy sürgős kötelességünk, hogy az osztrák támadással szemben erélyesen állást foglaljunk ... (Helyeslés balfelől.) " Sümegi Vilmos: Bojkottot csináljunk ! Lázár Pál: ... és kötelességünk, hogy a ma­gyar termelést e támadással szemben megvédjük. E támadásra régen készül Ausztria és harci szán­dékát soha nem is leplezte. Ennek igazolására az osztrák államosítási törvényjavaslat indokolásá­ból idéz. Az osztrák tarifareform illegális, mert prohibitív jellegű díjemeléseket akar életbelép­tetni; illegális továbbá az osztrák tarifareform­nak mesterséges vonali meghosszabbítása. Ha Ausz­tria megmaradt volna a virtuális hossz matema­tikai számítása mellett, ez ellen nem lehetne szavunk. Azonban az osztrák virtus mást keresett: oly vonalakon, ahol egyáltalában nincsenek na­­gyobbszerű műszaki létesítmények, a leghosszabb távolságokat akarják a legdrágább tarifával szá­mításba venni. Ezenkívül illegális az osztrákok azon eljárása, hogy eddigi forgalmi részesedé­­sünktől is el akarnak bennünket ütni. Példákkal illusztrálja, hogy milyen hatással lesz az osztrák tarifareform tömegáruink kivitelére. A mi mal­maink tönkretételében és az osztrák malmok fa­vorizálásában a déli vasút is közreműködött, a­mennyiben a magyar lisztet drágábban szállítja, mint a magyar búzát; az osztrák malmoknak azonban a búzát és az abból készült őrleményeket egységes köteléki díjszabással szállítja. A déli vasút, amelynek vonalai sem Ausztria részéről, sem a mi részünkről megváltva nem lettek, közös befolyásunk alatt áll és tarifáit — mint ahogy tervezi, ez év végére — egyoldalúlag nem változ­tathatja meg. Kossuth Ferenc nem adta meg a hozzájárulását ahoz, hogy a magyar vonalakon a déli vasút tarifaemelése publikáltassék. (Élénk helyeslés a baloldalon.) és bízunk a t. kereskedel­mi miniszter úr erélyében, hogy megvédi jogun­kat a tekintetben is, hogy a Déli vasút osztrák vonalrénzein nem szabad mindaddig életbe léptetni a tarifaemelést, míg azon kikötéseinket, amelyek a magyar malom érdekeinek és így összes közgaz­dasági érdekeinknek megfelelnek, a Déli vasút fel nem fogadja. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Kár volt, hogy tarifáinkat közzétettük, még mi­előtt az osztrákok az ő tarifájukat ismertették volna. Igaz ugyan, hogy kezünk a kiegyezéssel 1917-ig némi tekintetben meg van kötve. Zakariás János: Az osztrákokat nem geni­­tozza a kiegyezés. (Zaj.) Lázár Pál: Mindazonáltal nem állunk telje­sen fegyvertelenül az osztrák támadással szem­ben. Teljesen magamévá teszem Gerő Károly ál­­lamvasúti főellenőrnek azon álláspontját, hogy az osztrák támadással szemben csakis a mai köte­léki rendszer felmondásával segíthetünk a mi ál­­lamvasutainkon. (Élénk helyeslés balról.) Ez ra­dikális megoldás, amely azonban semmiféle ve­szélyes kísérletet nem jelent. Termelésünk megvé­dését, a magyar viszonyoknak megfelelő tarifa­­politikát csakis önálló gazdasági berendezés mel­lett érhetünk el. (Igaz! ügy van­ a baloldalon.) Erre az alapra lépett vasúti politikánk, midőn 1891-ben megváltottuk az osztrák-magyar állam­vasutaknak magyar vonalrészeit. Itt kezdődik . . . Szterényi József államtitkár: A katasztrófa. Lázár Pál: Csakhogy konzequenciák is van­nak a politikában. Ennek a konzequenciája az, hogy miután mi a közösségben nem tudjuk meg­védeni a magyar érdekeket, tehát természetesen folytatnunk kell az első lépést, amelyet itt tet­tünk és az önálló gazdasági berendezésben kell keresnünk az ország felvirágzását. Sümegi Vilmos: úgy van, Kossuth Ferenc programraj­át meg kell valósítani! Lázár Pál: Amit Ausztria eddig vámpoliti­kája terén elkövetett­, nem egyéb, mint egy ön­álló vámvonal létesítése. És azt hiszem, hogy Ausztria mostani támadása ellenünk fel fogja nyitni azok szemét is, akik eddig készakarva csuk­ták le az önálló vámterület előnyei előtt. Zakariás János: Bojkottálni kell Ausztriát! Lázár Pál: Kéri a Házat, hogy indítványát tűzze napirendre. (Élénk helyeslés és taps a bal­oldalon.) Kossuth nyilatkozik, Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Mint lemondott mi­niszter nem vagyok abban a helyzetben, hogy ér­demlegesen hozzászólhassak a t. barátom által felhozott kérdéshez, sem abban a helyzetben nem vagyok, hogy a Házat kérhessem, hogy megjegy­zéseimet esetleg tudomásul vegye. De azért mégis szükségét érzem annak, hogy igen határozottan jelezzem irányzatomat. (Halljuk! Halljuk!) Az a támadás, mely Ausztriában mindinkább és mind­­erősebben kidomborodik . . . Hocse János: Rendszerré lesz. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter. . . nem talált engemet mint kereskedelemügyi mi­nisztert készületlenül (Éljenzés a baloldalon), sőt már a legerélyesebb intézkedéseket megtettem, hogy hathatósan megvédhessük az ország érde­keit és jogait (Helyeslés a baloldalon.) Ezen in­tézkedések ismertetésébe természetesen nem fogok belebocsátkozni, nem is lenne tanácsos ezt meg­tennem. (Helyeslés balfelől.) Midőn jelzem, hogy a védelemre készen állunk, jónak látom megje­gyezni, hogy mindaz, ami most Ausztriában tör­ténik, azt a nagy igazságot bizonyítja, hogy en­nek az országnak okvetlenül szükséges közgazda­­sági önnállóságának megszerzése. (Hosszan tartó élénk éljenzés és taps a baloldalon. Felkiáltások: Éljen Kossuth!) Baloghy Ernő (a jobboldal felé): Egy éljen sem hangzik el onnan! Hát önöknek ez nem kell? (Zaj.) Busa Barna: Ezt nem akarják megérteni? (Zaj.) Zakariás János: Még az osztrákok ellen se támogatnak bennünket! (Zaj.) Gróf Andrássy Gyula: Ezt kikérem magam­nak! (Zaj.) Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter: T. Ház! Addig, míg én vezetem az ügyeket, bár ideiglenesen is, nem érzem a szükségét annak, hogy engem utasítson a Ház arra, hogy megvéd­jem a magyar közgazdaság érdekeit. (Élénk he­lyeslés a baloldalon.) Hogy ezután lesz-e ilyen utasításra szükség, nem tudom, de mint magyar, nem tudok elképzelni olyan magyar embert, aki meg nem védelmezné Magyarország közgazdasági érdekeit bármely oldalról jövő támadás ellen, de ha a feltevésben csalódnám, én is ott leszek. (Za­jos éljenzés.) Egyébiránt, ha azt akarják elérni a fenyegető támadásokkal, hogy nemcsak a több­ség, hanem az egész ország szálljon síkra a köz­­gazdasági önállóságért, akkor csak folytassák a most megkezdett eljárást. (Hosszan tartó élénk éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Zajos felkiáltások: Éljen Kossuth! Lázár visszavonja indítványát. Elnök szavazásra akarja feltenni a kérdést. Lázár Pál: Azon lelkes szavak után, ame­lyek most a mi­t. és szeretett pártvezérünk ajká­ról elhangzottak, részemről . . . (Nagy zaj bal­felől.) Egy hang: Ne vond vissza! (Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Lázár Pál: Nem hagyom magamat senkitől sem terrorizálni, még barátaimtól sem. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Nem kívánom indítványom napi­rendre tűzését, mert teljes meggyőződésem, hogy a mostani miniszternek mindig lesz annyi befo­lyása, hogy akárki fog a miniszteri székben ülni, ő lesz hivatott ellenőrzője annak az akciónak, a­mely oda fog irányulni, hogy megakadályoztassék, hogy valaki a magyar érdekek ellen az osztrákok­nak kedvezményeket juttasson. Visszavonom in­dítványomat. (Helyeslés.) Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter: Csak pár szót kívánok szólani. (Halljuk! Hall­juk!) Azt a megjegyzést vagyok bátor tenni, hogy ha napirendre tűzetett volna ez az indítvány, sok helyen úgy lehetett volna értelmezni, mint hogyha saját pártom nem bízna meg abban, hogy meg fogom védelmezni az országot épen ezen a téren, ahol én mindig a legerősebb kézzel jártam a függetlenségi nyomokon. (Igaz! ügy van!) Ha más kormány lesz a hatalmon és látni fogja a Ház annak a szükségét, hogy irányítsa e kormány cse­lekvéseit, akkor t. barátunk újra előterjesztheti indítványát. Most pedig nagyon köszönöm, hogy visszavonta. (Élénk helyeslés balfelől.) A gazdasági bizottság jelentései. Elnök: Következik a gazdasági bizottság két rendbeli jelentése. Lázár Pál előadó indítványozza, hogy a szolgálati szabályzat és a vele kapcsolatos ügy­rendek elkészítése körül kifejtett érdemeik elis­meréséül dr Lázár Lajos képviselőházi osztályta­nácsosnak 2400 korona, Podhorszky Vilmos álla­mi számvevőszéki főtanácsosnak 600 korona tisz­­teletdíj utalványoztassék ki az elnök által az iro­dai kiadások terhére. (A Ház az indítványt egy­hangúlag elfogadta.) Bemutatja ezután a Ház ez évi költségvetését és felhatalmazást kér az elnök részére a szükséges­ utalványozások részére. (A Ház a felhatalmazást megadta.) Két alelnök és négy jegyző választása. Elnök: A két alelnök és a négy jegyző meg­választása következik. Előbb az alelnököket vá­lasztjuk meg. y*—*----•—■J­Csizmazia Endre és Vertán Endre jegyzők olvassák a névsort. Elnök kihirdeti az eredményt, mely szerint összesen 166 szavazólapot adtak be. Ebből gróf Batthyány Tivadar 163 és Mérey Lajos 156 sza­vazatot kapott. (Éljenzés.) Nevezetteket megvá­lasztott alelnököknek jelenti ki. (Éljenzés és taps.) Szavazatot kaptak még: báró Inkey József 8-at, Sümegi Vilmos és Farkasházy Zsigmond 1—1-et. (Zaj és derültség.) Az ülést öt peren, felfüggeszti. Szünet után a négy jegyzőt választották meg. Itt beadtak összesen 147 szavazatot. Ebből Benedek János 112, Raisz Aladár 111, Szmrecsá­­nyi György 108 és gróf Thorotzkai Miklós 107 szavazatot kapott. Nevezetteket tehát jegyzősül választotta a Ház. Szavazatot kaptak még: gróf Semsey László 12, Nagy György 9, Molnár János 6, Rakovszky István 5, Návay Lajos 4, gróf Ester­házy Móric, Molnár Jenő, Zboray Miklós, őrgróf Pallavicini György, Béla Henrik és gróf Andrássy Gyula 2—2 és Farkasházy Zsigmond, Ráth End­re, Darányi Ferenc, Moskovitz István, Szász Zsombor, Nemes Bertalan meg Búza Barna 1—1 szavazatot. Gróf Batthyány Tivadar köszönetet mond a Háznak a megtiszteltetésért. Teljes tudatában va­gyok annak, — úgymond — hogy a Ház ma meg­választott tisztviselőinek megbízatása az ülésszak végéig tart és amennyiben, amint hinni akarom, az alkotmányosság fog továbbra is minálunk ural­kodni, természetszerűleg ezen tisztség rövidtarta­­mú lesz. Ennek dacára kötelességem kijelenteni, hogy az alelnöki tisztségben, amennyiben alkal­mam és kötelességem lesz az elnök urat az elnöki székben helyettesíteni, ezen eljárásomban és mind­addig, míg az elnöki székben ülök, megszűnik pártember lenni és a pártok fölé helyezkedem (Élénk helyeslés), azzal az elvvel, hogy a legtel­jesebb pártatlanság vezéreljen engem. (Élénk he­lyeslés.) Vezérelni fogja továbbá eljárásomat az 1848 : IV. tc. és különösen annak 10. szakasza, amely elrendeli, hogy a képviselőház elnöke a házszabályoknak és a törvénynek rendelkezéseit tartsa be és tartassa be. Végül alelnöktársa és a négy jegyző nevében is köszönetet mond a biza­lomért. (Élénk helyeslés és taps.) Napirend. Elnök javasolja, hogy a Ház legközelebbi ülését folyó hó 10-én, kedden, d. e. 11 órakor tart­sa, s annak napirendje legyen az elnöki előter­jesztések és irományok bemutatásán kívül a föld­adóbizottság 100 rendes és 10 póttagjának a meg­választása. Nagy György ezzel szemben azt indítvá­nyozza, hogy a Ház holnap, pénteken, tartson ülést és a bankbizottság jelentését tűzze napi­rendre. Elég volt már a türelemből, többé nem kí­vánjuk, hanem követeljük a nemzet jogainak elis­merését. Az önálló bank jogából nem engedünk. (Élénk helyeslés a balpárton. Mozgás és zaj a függetlenségi párton.) Hock János az elnök indítványát pártolja. Csupán célszerűségi kérdésben nem ért egyet Nagy Györgygyel. Nem helyes, ha most dűlőre, szakadásra viszszük a kérdést, mielőtt a pártnak módjában lenne ezt az egész nagy elvi álláspont­ját biztosítani ama másik tényező részéről is, a­melylyel együtt kell mégis Magyarországon poli­tikát csinálni. (Helyeslés a függetlenségi párton.) Meggyőződésünk, — úgymond — hogy nincs ki­zárva a lehetősége annak, hogy a korona, látván a nemzet többségének szilárd és férfias elhatáro­zását, látván azt az egyöntetű eljárást, hogy a párt vezérével együtt nyíltan szint vallott és hi­tet tett az ország színe előtt is ezen programm­­pontra, mondom: nincs kizárva, hogy a korona a többség óhaja szerint a többség programmját el­fogadva, bennünket az ország előtt elvállalt köte­lezettségünk teljesítésére feljogosítana. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nagy György indítványá­nak a mellőzését kéri. Elnök szavazásra teszi fel a kérdést. A Ház nagy többsége az elnök napirendi indítványát fogadta el. Felkiáltások: Éljen az elnök! A mai jegyzőkönyv hitelesítése után az ülés d.­t1. 1 óra 5 perckor véget ért. A szerb radikálisok külön párttá való ala­kulása. Musicki Döme, Lissavac Mladen, Mrksics Jása és Manojlovics János országgyűlési képvise­lők és Kraszojevic György, akik tudvalevőleg szerdán a nemzetiségi klubból kiléptek, csütörtö­kön, a képviselőház ülése után fölkeresték Justh Gyula képviselőházi elnököt is bejelentették, hogy külön pártklubban tömörülnek. A párt gazdasági és közjogi kérdésekben a függe­tlenségi párt pro­­grammjának alapján áll, egyéb kérdésekben pedig saját programmját követi. _________

Next