Pesti Hírlap, 1909. október (31. évfolyam, 244-258. szám)

1909-10-26 / 253. szám

12 PESTI HÍRLAP 1909. október 26., kedd. — (Csak egy virágszálat!) Halottak nap­jának közeledtével a József főherceg Szanatórium Egyesület ismét megújítja azt a kérését, hogy min­denki, aki szeretteinek sirhalmára koszorút tesz, egy szál virággal kössön kevesebbet s ennek a vi­rágszálnak árát ajánlja fel a szegénysorait tüdő­betegek gyógyítására. A kérelmező egyesületnek ebben az évben gróf Andrássy Gyula belügyminisz­ter sietett­ segítségére, aki szép rendeletben hívta fel az összes törvényhatóságok figyelmét, hogy a közönségnek ezt az egy virágszálát összegyűjteni segítsenek. Az egyesület felhívása a következő: Százával kopog ajtónkon az utolsó re­mény. Százával sereglenek ajtónk elé a tüdő­betegek és esdeklésük megindító. Bágyadt, vértelen ajkukon az életért való sóvárgás tör ki fuldokolva, szivettépően. Köztük több gyer­mekkel megáldott apák, anyák kérik, hogy segítsük életükhöz, gyógyittassuk szanatóriu­munkban. S mi csak úgy tudjuk a halál jegye­seinek ezt a kérelmét teljesíteni, ha — mint a múltban — ezer meg ezer jószív ajánlja fel a halottak napja alkalmával a maga virág­szálát a szegénysorsú tüdőbetegek megmenté­sére. Az irgalomadományokat első­sorban arra használjuk fel, hogy minél több szegénysorsú tüdőbeteget ingyen gyógyíttassunk már meg­levő szanatóriumunkban, részben arra, hogy az országban levő három tüdőbeteg rendelő­­intézetünket fentartsuk, részben arra, hogy egy új szanatórium építési alapját növeljük. Ha minden síron egy virágszállal keve­sebb lesz, ha minden síron egy mécsessel ke­vesebb ég, a hiányzó virágszálból, mécsvilágból pislog fel egy halódó lélek és árvák, özvegyek bánatkönyei örömkönyekké válnak. Azért kéri bizó hittel minden nemes lélek irgalomadomá­nyát a József főherceg Szanatórium Egyesü­let (Budapest, VII., Akácfa­ utca 30).­­ (Meglopott orosz hercegek.) Az orosz háló­kocsi társaság kocsijaiban, mint Pétervárról távira­tozzék, vakmerő lopás történt. Radziwill herceg orosz udvari főszertartásmesternek a hálókocsiból eltűnt a felakasztott kabátjából pénztárcája 2300 rubellel. A következő vonaton ugyancsak a háló­kocsiban utazott Wittgenstein herceg, a pekingi né­met követség attad­ója Pétervárra. Neki aranyóráját, láncát, brilliantos medaillonját és mellényét lopták el. Később a mellényt megtalálták a vasúti kocsi folyosóján, útlevelét pedig a tolvaj a vagyon tetejére hajította. Pétervárra érkezve megmotozták az uta­sokat és a vasúti személyzetet, de semmit sem ta­láltak. Virballentől Pétervérig csak tiz utas volt és senki sem szállott ki útközben.­­ (Gyorsírás az egyetemen.) A Budapesti Egyetemi Gyorsíró­ Egyesület elnöksége fölkért minket a következő sorok közlésére: Nagy megle­petéssel olvastuk dr Bárdos Györgynek a vasárnapi lapokban megjelent nyilatkozatát, mely szerint az egyetemi gyorsíró egyesület ügykezelése körül meg­tartott hivatalos vizsgálat ellene egykori elnöki működéséből kifolyólag semminemű vádat, gyanút vagy a legcsekélyebb bizonyítékot sem produkált volna. Ennek igazolására azt hozza fel, hogy az egyetemi tanács, mely a vizsgálatot elrendelte és foganatosíttatta, a tanév végén pártolólag terjesz­tette fel őt a miniszterhez a gyorsírásnak egyete­men való tanítására. Ezzel szemben kötelességünk­nek tartjuk kijelenteni: Az elrendelt hivatalos vizs­gálat igenis, többrendbeli súlyos anyagi és erkölcsi mulasztást rótt fel Bárdos György terhére. A vizs­gálat folyamán Bárdos Györgynek már eddig is igen tekintélyes összegeket kellett az egyetemi gyorsíró-egyesület pénztárába megtérítenie. Az egyetemi tanács nem saját invenciója, hanem dr Bárdos Györgynek a bölcsészeti karon beadott fel­ajánlkozó kérvénye folytán tette meg fölterjeszté­sét a minisztériumhoz. Noha Bárdos Györgyöt a miniszter ideiglenesen megbízta az egyetemen a gyorsírás tanításával, mégis a napokban e tárgyban beadott petícióra ezen megbízatást felfüggesztet­ték s a gyorsírás tanítását az egyetemen a kebel­beli gyorsiró-egyesületre bízták.­­ (Lombroso szobra.) A veronai községta­nács elhatározta, hogy Lombrosonak, a város nagy szülöttének, hatalmas szobrot emel és adakozásra az egész művelt világot felszólítja.­­ (A Hudson folyam fölfedezője.) A new­­yorki olaszok fényes ünnepet rendeztek a minap honfitársuk, Giovanni de Verrazano emlékére, aki már 1524-ben fölfedezte a Hudson folyót­, tehát 85 évvel korábban, mint Hudson. A firenzei föl­fedező, az olasz krónikák szerint, nem tulajdoní­tott semmi fontosságot a folyón való átkelésnek és innen van az, hogy az új világ történetírói alig említik Verrazano nevét. Az olaszok felvonulásá­ban mintegy húszezer ember vett részt és kétszáz­ötven egylet képviseltette magát Newyork, New­ Jersey, Connecticut és Massachusetts államokból. A gyönyörű menetet sok helyen megtapsolták, de több helyen papírzacskókba szorított vizet hintet­tek közéjük. Ez azonban nem zavarta meg az ün­nep fényét és magasztosságát. . (Rituálisan eltemetett hal.) Megdöbbentő emberi elmaradottságról és hitbeli elfogultságról ad hírt sopronkereszturi tudósítónk. Az eset annyira különös, hogy szinte hihetetlennek tetszik. De meg­történt. Egy sopronkereszturi izraelita család e hónap 15-én halat akart, főzetni ebédre. A szakácsnő hozzá is látott a hal elkészítéséhez, fel akarta darabolni és épen a fejét kezdte vágni, amikor a h­al egyszerre gyereksíráshoz hasonló hangot hallatott. A különös hang ijesztőleg hatott a családtagokra és babonás félelemben a rabbihoz futottak, hogy adja magya­rázatát a szokatlan esetnek. A rabbi erre előadta, hogy mikor az ember meghal, lelke a vizek fölött lebeg. Bizonyos, hogy egy ilyen lelket elnyelt egy hal és az a szenvedő lélek sírt a halban. És a tudós rabbi még ama nézetének adott kifejezést, hogy most már nincs más hátra, mint hogy azt a halat rituális szokás szerint eltemessék. A család megfogadta a bölcs pap tanácsát és a halat annak rendje és módja szerint eltemették a zsidó temetőben. Ez a furcsa história egyéb­ként nem is áll példa nélkül, mert körülbelül tizenöt év előtt már előfordult egy teljesen hasonló eset.­­ (A török vendégek utazása.) A török ven­dégek szombaton este Temesvárra utaztak, ahova vasárnap reggel érkeztek meg. Délután vissza­utaztak a fővárosba. Egy másik csoportjuk a me­zőhegyesi állami ménesgazdaságot tekintette meg. A földmivelésügyi minisztérium képviseletében a fogadásra Deininger Imre udv. tan., báró Pod­­maniczky Béla méneskari tábornok, Jankovich Lőrinc, az állami birtokok jószágigazgatója, Ma­­rosy és Hoffer jószágfelügyelők jöttek ki, a keres­kedelmi minisztériumot Fontaine Emil főfelügye­lő és Bergh Albert főellenőr képviselték. A ven­dégeket a pályaudvarról a központi telepre vezet­ték, ahol megreggeliztek, majd kilenc órakor szép hosszú kocsisorban megindultak az óriási, 33.000 holdnyi gazdaság legszebb részeinek meg­tekintésére. Megtekintették a legszebb méneseket, gulyákat, nyájakat és mintagazdaságokat és a lá­tottakról a vendégek elragadtatással nyilatkoztak. Különösen a lovak tetszettek nagyon, melyekből a török tisztek nagyobb vásárlásokat helyeztek ki­látásba. A török vendégek déli tizenkét órakor érkeztek vissza a központba, ahol Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter háromszáz teritékü díszebédet adott tiszteletükre. Ebéd közben Dei­ninger köszöntötte fel a vendégeket és a török­­magyar barátság megszilárdítására ürítette po­harát. Az üdvözlésre Tevfik Riza bey válaszolt s elragadtatását fejezte ki a látottak felett és a vendégszerető magyar nemzetet éltette. Délután három órakor a törzsméneket és a központi tehe­nészetet, majd a cukor- és szeszgyárat nézték meg. Este nyolc órakor Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter a vendégek tiszteletére háromszáz terí­tékű vacsorát adott. A vacsora folyamán Tevfik Riza bey emelkedett szólásra és tiszta kiejtéssel magyarul mondott beszédet. Tevfik bey szavait le­­irhatatlan lelkesedés fogadta. A vacsora után munkások és munkásleányok magyar nemzeti tán­cokat mutattak be. Temesvárott is nagy ünnepélyességgel fo­gadták a törököket. Telbisz Károly udvari tanácsos polgármester üdvözlése után a vendégek reggelihez ültek a vasúti étteremben. Később a város megte­kintésére indultak. Elsőnek az állami dohánygyá­rat nézték meg, ahol Benke igazgató kalauzolta a gyári épületekben és szolgált szakszerű magyará­zatokkal. Ezután sétakocsizást tettek a város fello­bogózott utcáin. A főúton hatalmas diadalkapu kö­szöntötte a törököket. Az útvonalakon, amerre el­haladtak, mindenütt nagy néptömeg állott és lel­kesen tüntetett a vendégek mellett. A Józsefváros­ban a katolikus zárdát és iskolát, a Béga-csatornát és az új katholikus főgimnáziumot nézték meg. A Gyárvárosban a cipőgyárat, gyufagyárat, valamint a harisnya- és szövő­gyárat. A belvárosban a város­házán elhelyezett városi múzeumba mentek, ahol különösen az érdekes török hódoltság korabeli em­lékeket nézegették nagy figyelemmel. A vendégek tiszteletére a millenniumi templomban orgona­­hangverseny, a Palágyi-téren pedig térzene volt. Délután egy órakor a Korona-szállóban 350 terítékű díszebédhez ültek, amelyen Telbisz Károly üdv. tanácsos polgármester üdvözölte francia nyelvű fel­köszönt­őben a vendégeket, a törökök köszönetét és elragadtatását pedig Riza Tevfik bej tolmácsol­ta. A társaság a délutáni gyorsvonattal utazott vissza Budapestre.­­ (Olasz tudós előadása.) Kedden, e hó 26-án, este 6 órakor a Társadalomtudományi Tár­saság felolvasó ülést tart, amelyen Prof. Paolo Orano, az ismert római szociológus és szociálpoli­tikus, tart előadást francia nyelven „Lombroso emlékezete“ címmel. Vendégeket szívesen látnak. A felolvasás a Társadalomtudományi Társaság nagytermében lesz (Károly-körut 14. sz.).­­ (Felfüggesztett theologiai tanárok.) Li­­szabonból táviratozzék, hogy a minisztertanács vonakodott hozzájárulását adni az igazságügym­­i­­niszter rendeletéhez, amelyet a­ miniszter a bejai püspökhöz intézett amiatt, hogy a püspök rende­letileg két szemináriumi tanárt elmozdított. Az igazságügyminiszter erre lemondott. . (Léghajózás és repülés.) A levegő meghódí­tásáért folyó küzdelemben immár a nők is kiveszik részüket a munkából. Párizsban vasárnap egy asz­­szony próbálkozott meg a repüléssel, az első asz­­szony, aki Franciaországban repülőgépre fölszállt. A merész nőt De la Roche bárónőnek hívják. A mour­­meloni térségen egy Voisin-féle gépen tette próba­repülését. A teret háromszor röpülte körül s összesen hat kilométer utat tett meg. Bécsben a hadügyi kormányzatnak egy osztrák aviatikus felajánlott egy Blériot-féle repülőgépet, ugyanabból a típusból, amelyen Blériot a semme­­ringi téren repült. A hadi kormányzat elfogadta az ajándékot, de Blériot annyira el van halmozva meg­rendelésekkel, hogy a közös hadsereg részére rendelt repülőgépet csak jövő év április havában szállít­hatja. Blackpoolbast rendkívül vakmerő légi útra vállalkozott Latham, az ismert aviatikus. A szinte viharszerű szélben a többi aviatikus nem is merte gépét kihúzni a garageból. Latham gépe a vihar­ban folytonosan jobbra-balra ingott, úgy hogy a közönség állandóan attól tartott, hogy Lathamot katasztrófa éri. A gép ebben a szélben kilencven mérföldnyi óránkénti sebességgel repült, a szél el­len azonban csak három mérföldnyi sebességet tu­dott kifejteni. Tíz percnyi repülés után Latham minden baj nélkül és teljes biztonsággal leszálloit. A közönség a bátor aviatikust­ lelkes ovációban ré­szesítette. Pétervárról jelentik: Az orosz katonai lég­hajó, amelyet ma kellett volna átadni a katonai ha­tóságnak, tegnap a motor vizsgálata alkalmával tá­­­madt tűz következtében majdnem teljesen el­pusztult.­­ (A cárné állapota.) Pétervárról táviratoz­­zák. A cárné ideges baja legutóbbi rohama után alsó végtagjaira szállott át, olyan formában, hogy ez a járást nagyon akadályozza. A háziorvos a cárnét eleinte Sakki déloroszországi fürdőből ho­zott iszappal kezelte és amikor látta, hogy a cárné állapota ettől nem javul, Oesel szigetről arenbergi iszapot hozatott, melyben a cárnénak harmincszor kell megfürödnie. Ennek a gyógymódnak a sike­rétől függ, hogy a cárné visszatér-e Carszkoje- Zeloba, ahova november végén várják. Az esetre, ha a gyógykezelés huzamosabb időt venne igénybe, a cárné Livádiából egyenesen a téli palotába fog átköltözni, ahol a cári család márciusig szándéko­zik maradni.­­ (Leleplezett roulette-bank.) A budapesti rendőrség hétfőn este egy régóta működő roulette-­ bankot leplezett le a fővárosban. A roulette-bank tulajdonosa egy földbirtokos és egy bécsi bukott kereskedő, akik minden este nagy társaságot tobo­roztak össze. A játékosok között voltak budapesti vagyonos kereskedők, színésznők, földbirtokosok, két nyugalmazott magasrangú miniszteri hivatal­nok és néhány elszegényedett mágnás. A roulette­­bank az Andrássy­ út 38. szám alatt levő ház ne­gyedik emeletén volt. A 8-as számú lakásban Goitein Samu kereskedő lakik, de a lakás egy ré­szét a roulette-bank céljaira Eöry Béla vette bérbe. Neumann Sándor bécsi bukott kereskedő pedig arról gondoskodott, hogy a játék­helyiségnek ál­landóan legyenek vendégei. Azelőtt az Andrássy­ út 37. szám alatt levő házban volt a bank, de mióta ezt a házat lebontották, átköltöztek a szemben levő 38-as számú házba. A játékot naponkint este hét órakor kezdték s a késő éjjeli órákig folytatták. A rendőrség már régóta sejtette, hogy Goitein la­kásán hazárdjáték folyik, de nem volt elég bizonyítéka arra, hogy a­­társaságot meglephesse, míg végre a véletlen segítségére jött. A múlt hé­ten Eöry Béla megismerkedett egy detektivel, aki földbirtokosnak adta ki magát, azzal a céllal, hogy bejuthasson a játékhelyiségbe. Eöry meg­hívta a detektívet, aki egy-két este zavartalanul játszott, sőt vesztett is, miközben megfigyelhette, hogy kik járnak a helyiségbe. Tapasztalatairól ter­mészetesen mindig jelentést tett Krecsányi Kál­mán detektívfőnöknek, aki hétfőre tervezte a roulette-bank szétugrasztását. Hétfőn este keve­sebben jelentek meg, mint máskor. Mindössze he­ten voltak. Este nyolc óra tájban megjelent a kémszolgálatot teljesítő detektív is, s nemsokára megkezdődött a játék. Az ott levő detektív gon­doskodott arról, hogy a néhány perccel későbben érkező Krecsányi detektívfőnök és egy csapat detektív minden feltűnés nélkül lephesse meg a játékosokat. Mikor a detek­tívek a helyiségbe léptek, nagy zűrzavar támadt. A játékosok a kijárat felé igyekeztek, de eredménytelenül, mert az ajtókat elállták a detek­tívek. Krecsányi, miután tetten érte a roulette­­játékosokat, házkutatást tartott, miközben három roulette-gépet talált teljes felszereléssel, továbbá több csomag kaccarat kártyát. Az asztalkán 170 korona játékpénz is volt s úgy ezt, valamint a roulette-gépet a detektívek lefoglalták s miután a játékosok neveit felírták, eltávoztak. A roulette­­bankár és a játékosok ellen a rendőrség megindí­totta a vizsgálatot, Neumannt pedig a legközeleb­bi napokban kiutasítják Budapestről.

Next