Pesti Hírlap, 1909. november (31. évfolyam, 259-270. szám)

1909-11-02 / 259. szám

Budapest, 1909. XXXI. évf. 259. (10.969) szám___________________Kedd, november 2. Előfizetési árak: Szerkesztőség: ■■ évre . « , • 28 k. — 1. i, emelet, .............................14 „ — , Ej-3 raj hová a lap szellemi részét ,.Y,g . 7 , — . H |S^j ^ illeti minden közlemény ta­gjelenik bék­e kivételével szétküldésére vonatkozó fel­­intézen­dők. Budapest, Váci­ körút 78. Keresztény-szocialista párt. Azt megszoktuk már, hogy osztrák üzleti álatok fióküzletet rendeznek be Magyar­­­ágon. De első eset, hogy egy osztrák po­­rai párt fiókpártot alakít nálunk. Ezt cse­lekedte meg Bécs magyarfalu polgármesteré­nek, Luegernek, pártja, a keresztény-szocia­lista párt. Fiókot alakított Magyarországon s a magyar keresztény-szocialista párt vasár­nap tartotta Budapesten nagygyűlését és gróf Szápáry Pált választották meg elnökül. Magyar emberek voltak ugyan — fáj­dalom — jelen ezen az alakuló ülésen. De az a programm, amit gróf Szapáry adott, való­ságos osztrák programm s majdnem szósze­rinti másolata az osztrák keresztény-szocialis­ták hitvallásának. Úgy látszik, egy magyar mágnás vállalkozott arra, hogy fióküzletet , nyisson Budapesten Luegernek és az osztrák politikának. Aki ezt a fiatal bárrendező grófot ismeri, nem veheti túlságosan komolyan az ő politikai programmját. Aki mindenféle üzleti vállala­tait zsidókkal finansíroztatja, annak anti­­v­­itaságát nem kell valami nagyon komo­­i venni. Olyan fiaskó lesz ebből is, mint az üres Duna-ünnepélyéből, ahol még a ra­ké­­t­a is csütörtököt mondtak. Mindenesetre ko­­rus választás volt épen Szapáry Pált tenni­e­­ a keresztény-szocialista párt elnökének. Amennyire nem veszszük komolyan a urat, épen annyira komolyan veszszük . • Úíban és mélyen sajnáljuk a keresztény­­ialista politikai párt megalakulását. Az ágra nézve nagyon szerencsétlennek tart­ : ugyanis, hogy felekezetek szerint alakul­janak politikai pártok. És növeli ezt a szeren­csétlenséget most különösen az, hogy oly idő­szakban csinálják ezt, amidőn minden ma­gyar embernek felekezeti különbség nélkül egyesülnie kellene a nagy nemzeti célok vé­­delmezése érdekében. Midőn Bécs felől az abszolutizmus fe­nyegeti a magyar nemzetet, akkor a haza­áruláshoz közel áll minden oly törekvés, mely a pártoskodást szítja a magyar emberek kö­zött. S midőn minden átok Bécs felől jön reánk, igazán sajnálatos megtévedése magyar embereknek, hogy Bécsből kérnek kölcsön esz­mét, irányt és programmot egy magyar poli­tikai párt megalakításához. Sem a kereszténység, sem a szocializmus érdeke nem követeli és nem is igazolja a ke­resztény-szocialista párt felállítását. A keresz­ténységet nem fenyegeti semmiféle veszede-­­lem Magyarországon s különösen nem azt a kereszténységet, amely tulajdonképen ezt az egész mozgalmat csinálta, vagyis a katholikus egyházat. A katholikus vallás valósággal uralkodó vallás Magyarországon. Egyháza nagyobb va­gyonnal rendelkezik, mint maga a magyar állam. Főpapjai törvényeink szerint külön közjogi méltóságok. Nevetséges dolog azt állí­tani, hogy lehetne üldözni a leghatalmasabb testületet. Ha felekezeti üldözésről egyáltalán lehetne szó, akkor csak a szegény felekezetek­ről lehetne beszélni. De nem a katholikusokról. Úgy tűnik föl tehát nekünk, hogy egyes stréber emberek föl akarják használni a ka­tholikus egyház prestige-ét, sőt magát a val­lást is önző politikai céljaik szolgálatára. S ezt legfényesebben elárulja, hogy egy minden­féle vállalat számára megkapható mágnást ál­­lítottak a keresztény-szocialista párt élére, ki­gúnyolván így egyszerre a pártnak még kettős címét is. Mert ugyan ki hisz annak a pártnak szocialista irányában, amelynek egy tékozló mágnás az elnöke?! Van ennek az egész vállalkozásnak egy nagyon sötét háttere, amit magának a nagy­gyűlésnek tanúi és hiszékeny résztvevői nem is tudnak. Ebben a magyarországi keresztény­szocialista pártban előreveti sötét árnyékát a trónörökösnek jövendő kormányzása. Köztudomású, hogy minden magyar nemzeti törekvésnek letörését várják ellensé­geink Ferenc Ferdinánd trónralépésétől. És minden magyarellenes mozgalom az osztrák keresztény-szocialisták irodáiból indult ki ellenünk. Szükségesnek látták tehát Bécsbent, hogy magyar cégér alatt csempészszék be kö­zénk, hiszékeny, naiv magyar emberek közé, azt a veszedelmes politikát, mely a kereszt szent jelvénye alatt a magyarság megtörésére törekszik. Benne van ennek bizonyítéka a most megalakult párt hivatalos programmjában és az elnök programmbeszédében. Mert úgy a programm, mint a beszéd, szemérmetlen nyílt­sággal hirdeti az összes magyar nemzeti kö­vetelések kikapcsolását! Példátlan eset, hogy amikor egy új párt alakul, az ne pozitív programmot adjon, ne elveket hirdessen, ha­nem negatív programmot tegyen közzé s elő­re kihirdesse, hogy mely elveket akaszt szegre, mely nemzeti követeléseket kapcsol ki! Hazugság tehát ennek a pártnak „ke­resztény-szociális“ címe is, mert ez kik­apcsoló párt! A Hannover-huszárok. XVII. A falusi kis korcsma tulajdonképen na­gyon barátságos hajlék volt. Két kényelmes nagy szobájában a tiszt urak otthoniasan el­helyezkedtek s teljesen az édes semmitevés gyönyöreinek adták oda magukat. Szakérte­lemmel és érzéssel, ahogyan lovastisztektől telik, kik napok óta nyeregben ülnek s az ily módon megtett kilométerek tekintélyes szá­mára pillanthatnak vissza. Tomkó ágyban fekszik s Fifiről ábrán­­z­ik. A bohókás, pajkos Fifi comtesseről, aki­t annyi ideje bolondista s hol végkép el­veszti, hol pedig boldogitó reménynyel segteti a jó fiút. S hogy igy eltöpreng sze­­g, néha-néha nagyot sóhajt bujában. —Már megint Fifi? — szól hozzá Neszmélyi, régen megszokta Tomkó epekedéseit s baj­inak szerelmi regényét a legaprólékosabb ezekig ismeri, ő Tomkó meghitt bizalmasa rácsadója, ki állandóan bátorítja, biztatja k­­erek front mögöttit. Neszmélyire nehéz ráismerni. Fejét tö­­özőkből készült turbán övezi, melylyel hús­eit lesimitja. A szorosra húzott bajuszkötő fa darabot takar el arcából s különös, atlan kifejezést kölcsönöz vonásainak. Szá­­■ a cigaretta, kezében körömráspoly, előtte sztalon pedig egy nagyszabású manikür-­­ ülék, melyet egyenesen Párizsból hozatott tk idején s amelyért akármelyik divat­­í­v­a is megirigyelhetné. És bámulatos jártas­ . il kezeli a keféket, ollókat, reszelőket, k­f­t. »HM r ■ fácskákat s egyéb instrumentumokat, bár azt állítja, hogy más szerszámot, mint a köröm­kefét — nem ismer. (Pedig egy sebésztanár sem dolgozik annyi műszerrel.) A kanapét Brause­wetter Brúnó főhad­nagy foglalja el, ki e percben azon tűnődik, hogy mennyivel szebb dolog volna most Lilian Cambridge, a legújabb angol szar parányi lábainál heverni. Szüntelen ezen jár az esze. Ha nem csalódom, Lilian a milliomos Brause­wetter cégnek még szép pénzébe fog kerülni. önkéntes Szabolcsy a szomszéd szobá­ban fel és alá járkál. A Miatyánkot tanulja, melyet már oly régen nem vett ajkára s mert közben gondolatai folyton elkalandoznak egy szőke kis leányhoz, — csak lassan halad előre a fiatal pogány. Báró Königsthal kapitány éppen egy nagy havannára készül rágyújtani. Ő is csak testben van jelen, gondolatban máshol időzik. Königsthal Éveimről s a jövőről álmo­dozott, mely napsugarasnak, boldognak ígér­kezett. Egyáltalán, ha az utóbbi napok ese­ményei s a jövendő kilátásai felett szemlét tartott, nagyfokú megelégedésnél egyebet nem is érezhetetett. Zsebében vagyont tevő nagy összeg s ami Evelint illeti, egy percig sem ké­telkedett, hogy a teremtés­e remeke az övé lesz. Nem is lehet, soha másé, mert az Úristen egymásnak teremtette őket. Ez a tudat fana­tikus meggyőződéssé érlelődött Königsthal le­kében s megingathatatlan bizalommal töltötte el a jövő iránt. S hogy a dolgok az egész vonalon ily jól állottak, látható gyönyörrel fújta maga elé a Sol illatos füstjét, majd pedig az előtte álló üveg után nyúlt s azzal a szeretettel, melyet a magasabb szakértelem sugall, öntötte poha­rába a cointreau ezüstös nedvét. S azután ismét tovább ábrándozott Eveimről, kihez gondolatai szüntelen visszatértek. Königsthal, a mindig józan fejű, céltudatos Königsthal — szerelmes volt. Most kopogás hallatszott s Königsthal felébredt álmodozásaiból. önkéntes Szabolcsy jelentette, hogy tudja a Miatyánkot. — Remélem, hogy nem felejted el többé, — mondotta a kapitány apai hangon s azzal helyet kínált Szabolcsynak, utazó készletéből egy kristálypohárkát tett eléje s szinültig meg­töltötte az értékes folyadékkal. És egy darabig hallgatagon, jóakaró kíváncsisággal szemlélte az önkéntest, ki oly jámbor, ártatlan ábrá­­zattal ült vele szemben, mintha nem tudna háromig számolni. Königsthal akaratlanul is elnevette magát. — Mi lesz veled, fiú? — kérdezte. — Ha én azt tudnám, kapitány úr — De hát a jövőre csak gondoltál? — Nem én. •— Heilige Barbara ! — szörnyüködött Königsthal. —Mi lesz miss Dorothyval? —fag­gatta türelmetlenül Szabolcsyt, ki nagyon jól tudta, hogy a kapitánya mire céloz. — Miss Dorothyval? Elveszem. S ezt oly hangon mondotta, mint aki más megoldást nem tart elképzelhetőnek. A szülők esetleges ellenkezésére, akadályokra s egyéb nehézségekre Szabolcsy egy percig sem gondolt. De ha gondol is, akkor sem jut más eredményre. Ebben is tetőtől talpig Hannover- A Pesti Hírlap mai száma 32 oldal.

Next