Pesti Hírlap, 1909. november (31. évfolyam, 259-270. szám)
1909-11-02 / 259. szám
Budapest, 1909. XXXI. évf. 259. (10.969) szám___________________Kedd, november 2. Előfizetési árak: Szerkesztőség: ■■ évre . « , • 28 k. — 1. i, emelet, .............................14 „ — , Ej-3 raj hová a lap szellemi részét ,.Y,g . 7 , — . H |S^j ^ illeti minden közlemény tagjelenik béke kivételével szétküldésére vonatkozó felintézendők. Budapest, Váci körút 78. Keresztény-szocialista párt. Azt megszoktuk már, hogy osztrák üzleti álatok fióküzletet rendeznek be Magyarágon. De első eset, hogy egy osztrák porai párt fiókpártot alakít nálunk. Ezt cselekedte meg Bécs magyarfalu polgármesterének, Luegernek, pártja, a keresztény-szocialista párt. Fiókot alakított Magyarországon s a magyar keresztény-szocialista párt vasárnap tartotta Budapesten nagygyűlését és gróf Szápáry Pált választották meg elnökül. Magyar emberek voltak ugyan — fájdalom — jelen ezen az alakuló ülésen. De az a programm, amit gróf Szapáry adott, valóságos osztrák programm s majdnem szószerinti másolata az osztrák keresztény-szocialisták hitvallásának. Úgy látszik, egy magyar mágnás vállalkozott arra, hogy fióküzletet , nyisson Budapesten Luegernek és az osztrák politikának. Aki ezt a fiatal bárrendező grófot ismeri, nem veheti túlságosan komolyan az ő politikai programmját. Aki mindenféle üzleti vállalatait zsidókkal finansíroztatja, annak antivitaságát nem kell valami nagyon komoi venni. Olyan fiaskó lesz ebből is, mint az üres Duna-ünnepélyéből, ahol még a rakéta is csütörtököt mondtak. Mindenesetre korus választás volt épen Szapáry Pált tennie a keresztény-szocialista párt elnökének. Amennyire nem veszszük komolyan a urat, épen annyira komolyan veszszük . • Úíban és mélyen sajnáljuk a keresztényialista politikai párt megalakulását. Az ágra nézve nagyon szerencsétlennek tart : ugyanis, hogy felekezetek szerint alakuljanak politikai pártok. És növeli ezt a szerencsétlenséget most különösen az, hogy oly időszakban csinálják ezt, amidőn minden magyar embernek felekezeti különbség nélkül egyesülnie kellene a nagy nemzeti célok védelmezése érdekében. Midőn Bécs felől az abszolutizmus fenyegeti a magyar nemzetet, akkor a hazaáruláshoz közel áll minden oly törekvés, mely a pártoskodást szítja a magyar emberek között. S midőn minden átok Bécs felől jön reánk, igazán sajnálatos megtévedése magyar embereknek, hogy Bécsből kérnek kölcsön eszmét, irányt és programmot egy magyar politikai párt megalakításához. Sem a kereszténység, sem a szocializmus érdeke nem követeli és nem is igazolja a keresztény-szocialista párt felállítását. A kereszténységet nem fenyegeti semmiféle veszede-lem Magyarországon s különösen nem azt a kereszténységet, amely tulajdonképen ezt az egész mozgalmat csinálta, vagyis a katholikus egyházat. A katholikus vallás valósággal uralkodó vallás Magyarországon. Egyháza nagyobb vagyonnal rendelkezik, mint maga a magyar állam. Főpapjai törvényeink szerint külön közjogi méltóságok. Nevetséges dolog azt állítani, hogy lehetne üldözni a leghatalmasabb testületet. Ha felekezeti üldözésről egyáltalán lehetne szó, akkor csak a szegény felekezetekről lehetne beszélni. De nem a katholikusokról. Úgy tűnik föl tehát nekünk, hogy egyes stréber emberek föl akarják használni a katholikus egyház prestige-ét, sőt magát a vallást is önző politikai céljaik szolgálatára. S ezt legfényesebben elárulja, hogy egy mindenféle vállalat számára megkapható mágnást állítottak a keresztény-szocialista párt élére, kigúnyolván így egyszerre a pártnak még kettős címét is. Mert ugyan ki hisz annak a pártnak szocialista irányában, amelynek egy tékozló mágnás az elnöke?! Van ennek az egész vállalkozásnak egy nagyon sötét háttere, amit magának a nagygyűlésnek tanúi és hiszékeny résztvevői nem is tudnak. Ebben a magyarországi keresztényszocialista pártban előreveti sötét árnyékát a trónörökösnek jövendő kormányzása. Köztudomású, hogy minden magyar nemzeti törekvésnek letörését várják ellenségeink Ferenc Ferdinánd trónralépésétől. És minden magyarellenes mozgalom az osztrák keresztény-szocialisták irodáiból indult ki ellenünk. Szükségesnek látták tehát Bécsbent, hogy magyar cégér alatt csempészszék be közénk, hiszékeny, naiv magyar emberek közé, azt a veszedelmes politikát, mely a kereszt szent jelvénye alatt a magyarság megtörésére törekszik. Benne van ennek bizonyítéka a most megalakult párt hivatalos programmjában és az elnök programmbeszédében. Mert úgy a programm, mint a beszéd, szemérmetlen nyíltsággal hirdeti az összes magyar nemzeti követelések kikapcsolását! Példátlan eset, hogy amikor egy új párt alakul, az ne pozitív programmot adjon, ne elveket hirdessen, hanem negatív programmot tegyen közzé s előre kihirdesse, hogy mely elveket akaszt szegre, mely nemzeti követeléseket kapcsol ki! Hazugság tehát ennek a pártnak „keresztény-szociális“ címe is, mert ez kikapcsoló párt! A Hannover-huszárok. XVII. A falusi kis korcsma tulajdonképen nagyon barátságos hajlék volt. Két kényelmes nagy szobájában a tiszt urak otthoniasan elhelyezkedtek s teljesen az édes semmitevés gyönyöreinek adták oda magukat. Szakértelemmel és érzéssel, ahogyan lovastisztektől telik, kik napok óta nyeregben ülnek s az ily módon megtett kilométerek tekintélyes számára pillanthatnak vissza. Tomkó ágyban fekszik s Fifiről ábránzik. A bohókás, pajkos Fifi comtesseről, akit annyi ideje bolondista s hol végkép elveszti, hol pedig boldogitó reménynyel segteti a jó fiút. S hogy igy eltöpreng szeg, néha-néha nagyot sóhajt bujában. —Már megint Fifi? — szól hozzá Neszmélyi, régen megszokta Tomkó epekedéseit s bajinak szerelmi regényét a legaprólékosabb ezekig ismeri, ő Tomkó meghitt bizalmasa rácsadója, ki állandóan bátorítja, biztatja kerek front mögöttit. Neszmélyire nehéz ráismerni. Fejét töözőkből készült turbán övezi, melylyel húseit lesimitja. A szorosra húzott bajuszkötő fa darabot takar el arcából s különös, atlan kifejezést kölcsönöz vonásainak. Szá■ a cigaretta, kezében körömráspoly, előtte sztalon pedig egy nagyszabású manikür- ülék, melyet egyenesen Párizsból hozatott tk idején s amelyért akármelyik divatíva is megirigyelhetné. És bámulatos jártas . il kezeli a keféket, ollókat, reszelőket, kft. »HM r ■ fácskákat s egyéb instrumentumokat, bár azt állítja, hogy más szerszámot, mint a körömkefét — nem ismer. (Pedig egy sebésztanár sem dolgozik annyi műszerrel.) A kanapét Brausewetter Brúnó főhadnagy foglalja el, ki e percben azon tűnődik, hogy mennyivel szebb dolog volna most Lilian Cambridge, a legújabb angol szar parányi lábainál heverni. Szüntelen ezen jár az esze. Ha nem csalódom, Lilian a milliomos Brausewetter cégnek még szép pénzébe fog kerülni. önkéntes Szabolcsy a szomszéd szobában fel és alá járkál. A Miatyánkot tanulja, melyet már oly régen nem vett ajkára s mert közben gondolatai folyton elkalandoznak egy szőke kis leányhoz, — csak lassan halad előre a fiatal pogány. Báró Königsthal kapitány éppen egy nagy havannára készül rágyújtani. Ő is csak testben van jelen, gondolatban máshol időzik. Königsthal Éveimről s a jövőről álmodozott, mely napsugarasnak, boldognak ígérkezett. Egyáltalán, ha az utóbbi napok eseményei s a jövendő kilátásai felett szemlét tartott, nagyfokú megelégedésnél egyebet nem is érezhetetett. Zsebében vagyont tevő nagy összeg s ami Evelint illeti, egy percig sem kételkedett, hogy a teremtése remeke az övé lesz. Nem is lehet, soha másé, mert az Úristen egymásnak teremtette őket. Ez a tudat fanatikus meggyőződéssé érlelődött Königsthal lekében s megingathatatlan bizalommal töltötte el a jövő iránt. S hogy a dolgok az egész vonalon ily jól állottak, látható gyönyörrel fújta maga elé a Sol illatos füstjét, majd pedig az előtte álló üveg után nyúlt s azzal a szeretettel, melyet a magasabb szakértelem sugall, öntötte poharába a cointreau ezüstös nedvét. S azután ismét tovább ábrándozott Eveimről, kihez gondolatai szüntelen visszatértek. Königsthal, a mindig józan fejű, céltudatos Königsthal — szerelmes volt. Most kopogás hallatszott s Königsthal felébredt álmodozásaiból. önkéntes Szabolcsy jelentette, hogy tudja a Miatyánkot. — Remélem, hogy nem felejted el többé, — mondotta a kapitány apai hangon s azzal helyet kínált Szabolcsynak, utazó készletéből egy kristálypohárkát tett eléje s szinültig megtöltötte az értékes folyadékkal. És egy darabig hallgatagon, jóakaró kíváncsisággal szemlélte az önkéntest, ki oly jámbor, ártatlan ábrázattal ült vele szemben, mintha nem tudna háromig számolni. Königsthal akaratlanul is elnevette magát. — Mi lesz veled, fiú? — kérdezte. — Ha én azt tudnám, kapitány úr — De hát a jövőre csak gondoltál? — Nem én. •— Heilige Barbara ! — szörnyüködött Königsthal. —Mi lesz miss Dorothyval? —faggatta türelmetlenül Szabolcsyt, ki nagyon jól tudta, hogy a kapitánya mire céloz. — Miss Dorothyval? Elveszem. S ezt oly hangon mondotta, mint aki más megoldást nem tart elképzelhetőnek. A szülők esetleges ellenkezésére, akadályokra s egyéb nehézségekre Szabolcsy egy percig sem gondolt. De ha gondol is, akkor sem jut más eredményre. Ebben is tetőtől talpig Hannover- A Pesti Hírlap mai száma 32 oldal.