Pesti Hírlap, 1909. november (31. évfolyam, 259-270. szám)
1909-11-09 / 265. szám
20 PESTI HÍRLAP 1909. november 9., kedd. tanárok: Schwarz Gusztáv egyetemi tanár Pompéry Elemér, Bruckmüller Ferenc, Perlmutter Alfréd, Menczer Árpád és Kayser Szilárd szabadalmi bírák, dr Fazekas Oszkár a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület titkára, stb. Az előadó is szükségesnek és indokoltnak tartja a szabadalmi törvény revízióját és a közzétett tervezetet általában megfelelő és érdemes alkotásnak jelentette ki. Az egyes részletekben azonban több rendbeli hiányra mutatott rá. Az érdekes fejtegetést a közönség nagy tetszéssel fogadta. A tárgyhoz ezután Fodor Ármin kir. táblabiró szólott, aki különösen a szervezetre vonatkozó részt bírálta. — Agyonütött élelmiszerkereskedő. Egy hitelezési ügyletből kifolyólag Tarsoly Zsigmond ellenséges viszonyban volt Back Imre élelmiszerárusítóval és ennek családjával. Tarsoly egyszer a zsírt, máskor a tejet Back Imre élelmiszereire öntötte és azzal fenyegette őt, hogy végezni fog vele. Ez év június hó első napján Tarsoly Back Imrének 18 éves fiát, Back Józsefet is megtámadta, aki a bántalmat elpanaszolta az anyjának és az apjának. Back Imre erre Tarsoly Zsigmond megfenyítésére indult. Mégis találta és revolverét Tarsolynak szegezte. A revolver azonban nem sült el, mire a két ember között dulakodás támadt s Tarsoly fejbevágta Back Imrét. Back hazament és a fiát meg az albérlőjét, Pinta Miksát magával hívta Tarsoly ellen. Back Imre fejszét, Back József zsebkést, Pinta Miksa pedig konyhakést vitt magával. Tarsoly Zsigmondot az élelmiszerbódénál találták és együttesen erővel nekirohantak. Back Imre fejszével fejbevágta, Pinta Miksa pedig késével szive táján szúrta meg. Tarsoly a szenvedett sérülések folytán rövid idővel utóbb meghalt. Back Imre, Back József és Pinta Miksa halált okozó , súlyos testi sértés miatt kerültek a budapesti esküdtbíróság elé. A hétfői nappal kezdődő esküdtbírósági ülésszak elején Mikovich bíró elnök meleg szavakkal üdvözölte a szolgálattételre behívott esküdteket, aztán ismertette a tárgyalás alá kerülő ügyet. A tárgyaláson az ügyet dr Pálos kir. ügyész képviselte. Mint védők Szentiváni Gábor, Miheller István és Fried Vilmos szerepeltek. A tárgyalás folyamán mind a három vádlott beismerésben volt. Védelmükre felhozták, hogy jogos védelemből használták Tarsolylyal szemben a fejszét és a bicskát. A vádlottak kihallgatása után a bíróság a nagyszámú beidézett tanút hallgatta meg, azután az elnök a tárgyalás folytatását esti 6 órára halasztotta el. Az esküdtbíróság Papp Imre és társai bűnügyében fölmentő ítéletet hozott. — Elítélt leánykereskedők. A budapesti büntető törvényszék hétfőn mondott ítéletet Fürst Mórné paksi születésű 55 éves újpesti pékmester felesége, továbbá Ausländer Manóné, szül. Fürst Laura, 41 éves szabónő fölött, akik üzletszerűen foglalkoztak leánykereskedéssel. A bíróság a lefolytatott tárgyalás után Fürst Mórnét két rendbeli kerítés kísérletének bűntettéért két és fél évi fegyházra és 700 korona pénzbüntetésre, Ausländer Manónét pedig egy rendbeli kerítés kísérletének bűntettéért 10 hónapi börtönre és 200 korona pénzbüntetésre ítélte. A harmadik vádlott nő Stein Viktoria, szül. Krausz Regina soroksári születésű lakásadónő ellen dr Aranyiczky kir. ügyész bizonyítékok elégtelensége okából a vádat elejtette s a bíróság Steinné ellen a további eljárást megszüntette. A niemei takarékpénztár bukása. Eszéken hétfőn tartották meg Zsifkovics Máté, a niemei kerületi takarékpénztár volt igazgatója, ellen sikkasztás miatt indított bűnper főtárgyalását. Zsifkovics a takarékpénztár bukása után Amerikába szökött, onnan tíz hónap múlva viszszatért és önként jelentkezett a bíróságnál. A nyolc napig tartott végtárgyalás hétfői befejező napján a bíróság Zsifkovics Mátét 8 évi súlyos börtönre ítélte. A vádlott testvére, Zsifkovics Fila, aki bátyjának megszökése után ennek vagyonát a saját nevére íratta, öt évi, a kerületi takarékpénztár Filipovics Sándor nevű könyvelője pedig két évi börtönt kapott. Elítélték még a takarékpénztár Drugovics József nevű igazgatósági tagját három havi elzárásra, ellenben Kerstner Péter és Angellina házastársukat felmentették. A takarékpénztár bukásánál a hitelezők fél millió koronát vesztettek és körülbelül hatvan niemoi család jutott a bukás következtében koldusbotra. H lllllla Síp III § Mai rendszeri | __ Válogatható eredeti angol szövetekből, csakis tég mérték és próba után készített elegáns ||| 2 ?A#nyök iwrts ( Átmeneti kabátok) tty? ti I HH Különlegességek télikabát-szövetekben. ||| m JHUCU lisnv, Szekilla-tér hz m BülliUBBBnBBBBB Sport Labdarúgás. Ausztria—Magyarország 2 : 2. November 7-én vasárnap reggel minden álmából ébredő football-barátnak első dolga volt kutató tekintettel vizsgálni és égboltozatot: vajon minő idő fogadja a délutáni osztrák-magyar mérkőzést? Az idő pedig legszebb napsugaras őszi formában kedvezett a footballisták nagy napjának. És megindult a déli órák után a nagy népvándorlás a város minden részéből a milleniáris pálya felé. úgy két óra tájban a Thököly-út csak úgy feketéllett a zarándokló tömegtől, ismételten,— ki tudja hányadszor? — csodálkozásra kényszerítve a labdarúgó sportnak nem ismerőseit és nem barátait. És mikor a millennáris pálya hatalmas tribünjei már a roskadásig megteltek, 10,000 néző üdvrivalgásai közt vonultak ki a porondra két országnak a legjobb footballistái, hogy nemes küzdelem keretében tisztázzák, vajon melyik kajának labdarúgó sportja a különb. Feszült érdeklődés leste a Berlinből hozatott , legalább 100 kiló súlyú — bitó jeladását a kezdésre, amely a ránk nézve kedvezőtlen sorshúzás következtében bennünket magyarokat illetett meg. A mérkőzés első momentuma osztrák támadás. De már a második percben a bécsi kapus csak kornerre tudja menteni Schlosser pompás lövését. Már az első percekben meggyőződött róla a közönség, hogy a játék nagyon váltakozó és hullámzó lesz. Nagyszerű és gyors összjátékot fejt ki mindkét csapat. A negyedik percben Schlosszer lövése a kapu fölött süvít el és az ötödik percben már a magyar kapuban a labda. A jobbszélső Beck beadását Gorszky elhibázza, a labda hirtelen Schmiegerhez kerül, aki kapásból élesen a kapu bal sarkába lő. Közvetlen a felállás után is olyan imponálóan dolgozik az osztrák csatársor, ami részünkről a legnagyobb aggodalomra ad okot. Lassan azonban a magyarok is lendületbe jönnek. A csatárok biztosan kombinálnak egészen a kapuig. Ott azonban csődöt mond a tudományuk vagy pedig a fürge osztrák védelmen törik meg. Néhány biztos alkalmat a goallövésre elhamarkodnak Késmárky és Hlavay, amit rutinhiányuknak tulajdonítunk. A tö-ik percben Hlavay ügyesen szökteti Sebestyént, aki speciális trückjével faképnél hagyja az osztrák hátvédet és laposan centerez. Hlavay a középre adott labdát kapásból lövi, Kroff menti az éles lövést, de a labdát nem tudja tartani, a szemfüles Schlosszer pedig kihasználva az alkalmat, villámgyorsan ott terem és a kapuba gurítja a labdát. Szinte fölösleges megemlítenünk, hogy leírhatatlan tombolás kísérte a kiegyenlítő goalt. Mindez azonban nem gátolja meg az osztrákokat abban, hogy nagyszerű játékkal állandóan ne veszélyeztessék a magyar kaput. Ámde a magyarok se tétlenek, sőt ők még több gyalrúgási alkalmat teremtenek, de — és ezt viszont rovásukra kell írnunk — nem tudják azokat kiaknázni. A heves és váltakozó támadások közepette, minden további pozitív eredmény nélkül zárul a félidő. Szünet közben természetesen megindulnak a kombinálások. Az első félidő képe után, ez igazán nehéz dolog volt. Szembetűnően egyforma volt a két csapat. Melyik ragadja most magához a győzelmet? Találó feleletet erre nem igen lehetett adni. Csupán egy volt mindenki előtt bizonyos a félidő után, az, hogy a drága pénzen (250 korona) lehozatott bitó, nem is konyit a bíráskodáshoz. No, de potrohos alakja ismét megjelenik és a további küzdelemre szólítja a csapatokat. A második félidőt ugyancsak osztrák támadás vezeti be. Emiatt azonban nem kell soká búsulnunk, mert a magyar fiúk csakhamar lelkes támadásokkal szorongatják az osztrák kaput, Sebestyén két ízben pompásan lefut, beadásait azonban a középen nem értékesítik. Harmadszori lefutását azonban már siker kíséri. Pontosan centerezett labdáját Schlosszer közvetlen közelről rettenetes erővel a hálóba vágja. Goal!! Zúg végig a hangorkán a tribünökön. A „tombolás“ még csak megközelítően sem fejezi ki az akkor látottakat és hallottakat. Nem is kíséreljük meg leírni az ujjongást, mert gyönge a tollunk ahoz. De íme, a goal nyomában keletkezett üdvrivalgás még el se hagyta egészen ajkainkat, mikor a magyar fiúk máris újabb és lelkesebb támadásokkal veszélyeztetik az osztrák kaput. Körülbelül 8—10 percig olyan imponáló fölénynyel szorongatják ellenfelüket, hogy a magyar győzelmet szinte mindenki biztosra veszi. A nagy igyekezetben azonban a csatárok igen sokat hibáznak, mégpedig közvetlenül a kapu előtt a goalrúgás pillanatában. Pedig ez alatt a tíz perc alatt kellett volna, — még csak legalább egy goalt elérnünk — akkor biztos a nagyobb goal arányú győzelem. A második goal után ugyanis az osztrákokon egy kis lehangoltság vett erőt, amelyet még csak fokozott a magyarok tüzes és nagyszerű játéka. Ezt a hangulatot kellett volna kihasználnunk. Mert az osztrákok nem sokára fölocsúdtak meglepetésükből és újult erővel fogtak hozzá a mérkőzés megmentéséhez. Míg az első félidőben a szárnyak közül a jobboldali volt inkább frontban, ezzel szemben most Andres révén eszközük a legveszélyesebb támadásokat. És Andres nagyszerűen megfelel a bizalomnak. Valahányszor hozzá kerül a labda, az mindig veszélyt jelent a magyar kapura. Egy ízben egy iveit lövését Bihari ügyesen fogja, azonban ahelyett, hogy a labdát kidobná, rúgni akarja azt, a labda azonban megakad a rárohanó osztrák csatárokban és a magyar kapuba kerül. Kínosan szisszen föl a közönség a vendégek goaljára, míg azok viszont új erőt merítenek az elért sikerből és ismét veszedelmesen támadnak. Bihari egy izben Lincsevszky hosszú magas lövését halálos csöndben védi, néhány szélsők által vezetett lerohanás azonban újra reményt önt az elcsüggedt közönségbe. A hangos biztatás azonban már hiába való volt. Az idő letelt és az eredmény nem változott. Kellemetlen epizód fejezte be a mérkőzést. A bíró véget jelző sípolása után ugyanis Weisz, az osztrák védelem ellenállása nélkül fagoült le, amit a bító természetesen nem vehetett figyelembe. Azonban az ügyetlen bitó működése miatt már úgyis elkeseredett publikum szabályokhoz nem értő része a goal érvényesítését követelte és zajosan tüntetett a bitó ellen. Egy pillanat alatt a pályára tódult a közönség és fenyegetőkig vette körül a bitót, akit csak a játékosok és szövetségi emberek által alkotott gyűrű mentett meg az inzultusoktól. Vagy 10 percig tartott, míg az óriási tolongásban a játékosok és bitók öltözőjükbe jutottak Ezután a rendőrség nagy apparátussal fogott hozzá a nézőtér megtisztításához, ami sikerült is neki. A szerencsétlen bitó azonban mégsem menekedett meg egy inzultustól, mert kocsiba szállása alkalmával egy intelligensnek látszó fiatalember megütötte. Nem tudunk kellő szavakat találni az ilyen ténykedések kellő elítélésére. Még ha megérdemelte volna is az illető idegen, szabad-e vele szemben, aki a mi vendégünk, úgy viselkedni, mint részeg kocsisok egymás között? Vajon mivel tudjuk mi menteni magunkat eme külföldi úriember előtt, aki a mi hívásunkra jött ide, hogy funkciót teljesítsen és akit, mert funkcióját nem tudta jól végezni, inzultusokkal jutalmazunk? A közönség meggondolatlan részének eme viselkedése sötét pont a vasárnapi nagy nap sportkrónikájában, amelyet legjobban szeretnénk mielőbb elfelejteni. Ehelyütt kérjük a közönséget, hogy a magyar sport érdekében ne ragadtassa el magát a jövőben szenvedélyétől és önmagán uralkodva ne lépje túl az úri viselkedés határát. Áttérve most már magának a mérkőzésnek jellemzésére, konstatálnunk kell, hogy a játék, különösen az első félidőben méltó volt a legjobb tizenegyek mérkőzéséhez. A két csapat közül a magyar volt a jobb, de nem sokkal, csupán egy árnyalattal. Hiányzott azonban ezúttal nála a régi híres lelkesedés, a tűz, amelylyel szemben sokszor a nagyobb tudás is megsemmisül. Ami a csapatösszeállítást illeti, annak voltak hibái. A mi választóbizottságunknak meg volt az az előnye, hogy ismerte már az osztrák csapat összeállítását mielőtt a mienket megalkotta volna. Ez föltétlen előny, melyet azonban a bizottság figyelembe nem vett. Menjünk azonban sorra az egyes játékosokon: Bihari állt a kapuban, nem sok dolga volt, nem mutathatott sokat. A második goal teljesen az ő rovására írandó. Rumbold mint jobb hátvéd brilliáns formát mutatott. Gyönyörű rúgásai számtalanszor ünnepeltté tették. Társa, Szendrő, kevésbé biztos játékos, de pompás futásával nagy szolgálatot tett. A védelem összeállítása ellen abszolúte semmi kifogásunk nem lehet. A fedezetek közül Károlyról, mint az egész mezőny legjobb emberéről, kell először megemlékeznünk. Olyan kiváló játékosunk ő, akit már nem a puszta „tanár úr“, hanem legalább is az „egyetemi tanár úr“ elnevezés illet meg. Sok minden képességei mellett különösen nagyszerű fejesei ragadták mindig tapsra a közönséget. A jobb fedezet szerepét Bitó Gyuszi, — úgy, ahogy tőle vártuk — kitűnően töltötte be Nem lehet azonban ezt mondani Gorszkyról, aki teljesen képtelen volt a nagyszerű Beck—Merz oldalt föltartani. A csatársort ugyan szépen támogatta, de ez kevés volt. A csatársorban föltűnt az összjátékra való törekvés. A jobbszélen Sebestyén várakozáson fölül jó volt. Kitűnő technikája nagyban érvényesült és középreadásai különösen a második félidőben mintaszerűek voltak. A magyarok mindkét golja az ő érdeme volt. Mellette a fiatal Hlavay játszott, aki a mezőnyben nagyon jó volt, szépen tud labdát adagolni, de ez még mind kevés ahoz, hogy valaki válogatott csapatban szerepeljen. Késmárky mint középcsatár ezúttal épen azzal tűnt ki, amivel máskor nem tűnik ki, hogy ti. nem tudott lőni. " Rátérünk most a közönség reménységére, a Schlosszer-Weisz párra. A FTC kitűnő baloldalától várta a közönség a legtöbbet, de talán épen ezért egy kis csalódás volt az eredmény. Hisz a csalódást mi sem bizonyítja jobban mint a közönség hangulat változása irányukban. Míg az első félidőben valahányszor Weiszhez került a labda, a közönség orkánszerű rivalgásban tört ki, később már nagyon fölhagyott ezzel. Schlosszer az csak a régi marad. Ő kitűnő volt mint mindig. Sokkal szívesebben láttuk volna azonban