Pesti Hírlap, 1910. január (32. évfolyam, 1-12. szám)
1910-01-01 / 1. szám
T. előfizetőinket az előfizetési összegek mielőbb való szíves megküldésére kérjük, hogy a postán új év körül rendesen bekövetkező torlódás mellett is lapunk folytatólagos megküldése minden megszakítás nélkül történhessék. A Pesti Hírlap következő száma a kettős ünnep miatt kedden, január 4-én, hajnalban jelenik meg. A határkőnél. Az esztendő határával elérkeztünk ahoz a határhoz is, ameddig a nemzet türelmessége terjedhet. Ha a becsületes kereskedő őszinteségével akarjuk megállapítani politikánkban a nyereségek és veszteségek évi mérlegét, akkor nyíltan ki kell jelentenünk, hogy elérkeztünk a magyar alkotmány csődjéhez. Ha egy üzleti vállalat kerül ilyen krízisbe, akkor annak a törvény szerint föl kell számolnia. Ennek a szabálynak megfelelően politikai világunkban pedig le kellene végleg számolniok koronának és nemzetnek. A hagyományos magyar türelem háromnegyed esztendeig szenvedte el a válság huzavonáját. És most, midőn az új esztendő mesgyéjén országunk gazdasági és kulturális haladását újult erővel kellett volna munkálnunk, szomorúan tapasztaljuk, hogy a korlátlan királyi vétójog összekötött munkás kezeinket és mi nem dolgozhatunk se a magunk, se a dinasztia javára. Az egyéni korlátoltság párosulva a jog korlátlanságával, olyan helyzetet teremtett, hogy az 1910-ik esztendő hajnalán egyszerre megszűnik Magyarországon a törvényes és alkotmányos rend. Beköszöntött az ex-lex, ami magyarul annyit jelent, hogy törvényen kívüli állapot. Előidézte pedig ezt maga a korona, amelynek elsősorban feladata és kötelessége, hogy a törvényeket megtartassa és megtartsa. Még be sem jutottunk a farsangba és Szilveszter éjszakája után arra kell ébrednünk, hogy velünk már karácsonykor farsangi komédiát járattak. Ha a művelt nyugatot igazán becsületesen informálnák Magyarország állapotáról, akkor most valóságos operette-tudósítást kellene küldeni a külföldi lapokba. Ő felsége bölcs rendelkezése folytán ugyanis most Magyarország olyan szerencsés helyzetben van, aminőbe még egyetlen állam se jutott, ahol értenek a parlamentarizmushoz. Boldog Magyarországnak ugyanis ez idő szerint van két miniszterelnöke, egy tényleges, aki lemondott és egy dezignált, akit még ki nem neveztek. És dupla miniszterelnök mellett az ország ex-lexbe jutott. Az uralkodók, amikor kitalálták a parlamentarizmust, magukat minden felelősség alól ki akarták vonni. Mert a politikai pártokat egymásra uszítván, ezeknek veszekedése közben nyugodtan élvezik a leplezett abszolút uralkodás gyönyöreit. Eddig ahány úgynevezett alkotmányos miniszter volt is Magyarországon, mind fedezték is a koronát és a nemzet soha nem tette felelőssé semmiért a királyt. Most azonban az udvari körök és a bécsi politikusok kitaláltak a magyar-osztrák monarchia számára egy olyan saját külön alkotmányos uralkodói filozófiát, amely belerántja a király személyét is a felelősség körébe. Öreg királyunknak szájába adják ugyanis most azt a kijelentést, hogy a mi súlyos viszonyaink között uralkodónk nem kormányozhatja országait, olyan parlamentárisan, mint más állam feje, mert ő neki nem lehet hivatása csak az, hogy aláírjon, hanem neki befolyást kell gyakorolni a politikába, sőt vezetnie kell azt. Ha mondotta ezeket a király, akkor egyenesen őt terheli a felelősség azért, hogy Magyarország politikáját ilyen rossz útra vezette. És most már ne uszítsák a politikusokat és pártokat egymásra, hogy ezek egymást okolják a törvényen kívüli állapotért. Új esztendő első napján szokás volt eddig, hogy az ország vezető politikusaihoz beszédeket intéztek. Minekutána a bécsi udvari köröknek e kommentárja szerint Magyarország politikáját a király vezeti, most ő hozzá kellene tehát egy beszédet intézni. S ha ő felsége egyáltalán meghallgatná a magyar nemzet szavát, akkor azzal a becsületes őszinteséggel, amivel legutóbb Justh Gyula, a 48-as párt Mokány Bercije, beszélt a királylyal, elmondanék neki, hogy mit várunk tőle ebben az új esztendőben. Várjuk mindenekelőtt azt, hogy szüntesse be az 1909-iki esztendőben követett politikáját és szüntesse be politikai színpadunkon a léha operettek kultuszát. És legelőször is bocsássa végleges nyugalomba az ő kedvelt operette-komikusát, Lukács László urat, aki fényes bukása után is még folytatni akarja Budapesten nyilvános szereplését. Mit akar még ez az úr tárgyalgatni a politikai pártokkal s Andrássyval, Kossuthtal, Wekedével és Apponyival, amikor kedvence, LILA TEST, SÁRGA SAPKA. A szentimentális Kolonics. Kolonicsot, mikor Budapestre való viszszaérkezése után, az első estén fellátogatott a kaszinóba, a nagy dohányzóban legelőször egy rozsdaszintre sült, elegáns öreg úr üdvözölte. Rácz báró volt, aki ép fölkelt a karosszékből, hogy a játékszobába benézzen. — Hurrá, Montecarló réme! — kiáltotta jókedvűen a vén kraktéler, míg a többiek, akik már valamennyien hihetetlen legendákat hallottak a Kolonics mesebeli szerencséje felől, valóságos diadalmi tűzzel rázták meg kitűnő tagtársuk kezét. A fiatalember szerényen hárította el magától barátai ovációját. — Hát ti komolyan hisztek benne, hogy az is pénz, amit én az aprópénzes erszényemben elhoztam? Azok a rablólovagok fél nap alatt legalább kétszer ennyit szednek el az amerikai petróleum-királyoktól . . . Horváth, aki eddig észrevétlenül süppedt bele a hatalmas karosszékbe, most helyeslőleg közbevágott: — Hagyjátok, hiszen ennek a szentimentális fickónak szive se volt hozzá, hogy a szegény bankon eret vágjon ... Az a rongyos milliócska, amit Monte-Gadóból elhozott, csakugyan nem érdemes rá, hogy ilyen rettenetes zajt üssetek vele . . . Igaz, hogy az egész bankot szétrobbanthatta volna, de az utolsó pillanatban felébredt a lelkiismerete, s majdnem sírva fakadt arra a gondolatra, hogy azokat a becsületes embereket koldusbotra juttatja . . . Kolonics tréfásan legyintett a kezével. — Ne bántsd őket, mert azok csakugyan becsületes emberek . . . Sőt azt merném mondani, hogy ebben a romlott világban talán nincsenek is másutt korrekt és jószívű férfiak, mint a monte-carlói bankárok között . . . Az ifjúság később átvonult a játékterembe — a baccarat utóvégre még a legszebb lovagtörténeteknél is jobban érdekli a magyart — míg Kolonics és Rácz báró még egy darabig együtt maradtak a dohányzóban. Az öreg úr jó ideig közömbös témákról beszélgetett, de végre, hosszasabb köhécselés után, közelebb húzódott a barátjához. — Szeretném, ha őszinte választ adnál egy kérdésemre, mondta zavartan. — Mi az, bátyám? — Tudod, hogy kissé letörtem odaát az angolok között, s most úgy állok, hogy nem igen lesz pénzem a tavaszi versenyek előtt. Bizonyos vagyok ugyan benne, hogy a te barátságodra mindig számíthatok, de mivel nem akarom, hogy hálátlan fráternek tarts, még a föld alól is előkerítem, a százezer frankodat, hacsak gentlemani szavadra ki nem jelented, hogy a pénzre most egyáltalában nincs szükséged . . . Kolonics ünnepies és megilletődött arccal tekintett a gazdájára. — Mikor adtam rá okot, hogy ennyire megbánts? — kérdezte elérzékenyülve. — Én bántottalak meg? — Nemcsak megbántottál, de igen nagy fájdalmat is okoztál nekem ... Te mondod, hogy ne tartsalak hálátlan fráternek? . . . Hiszen a földkerekségnek se lenne nálam hálátlanabb frátere, ha egy pillanatra is meg tudnék feledkezni róla, hogy egész egzisztenciámat, egész karrieremet csupán neked köszönhetem. Várjon hol lennék most, ha te abban a nehéz pillanatban a jóságos kezedet felém nem nyújtod? . . . Lehet, hogy még mindig sporttudósításokat írnék a Pesti Ujságnak, de az is lehet, hogy a törvényszéknél vagy a megyeházán dijnokoskodnám . . . Amit elértem, s amit ezután el fogok érni, azt mind kizárólag csak neked köszönhetem . . . Hogy beszélhetsz hát azokról a nyomorult fillérekről, amikkel pillanatnyi zavarodból kisegítettelek? ... A becsületszavamat adom rá, hogy nincs szükségem a pénzre, s hogy akkor leszek a legboldogabb, ha minél tovább megtisztelsz azzal, hogy a csekély szívességemet igénybe veszed . . . Rácz báró — szokása szerint — kiköpte a szájából azt a dohánycsomót, amit a havanna szivarjáról leharapott. — Ha téged hallgat, az ember, hát még én köteleztelek le azzal, hogy szívességet kértem tőled, mondta gúnyosan. Kolonics komolyan bólintott. — Ne tréfálj, mert csakugyan leköteleztél vele, kedves bátyám . . . Sőt, ha nem vennéd rossz néven tőlem, egy percig vissza is élnék a bizalmaddal, s habozás nélkül k’ ) /^JW Budapest, 1910 XXXII. évf. 1. (ll.OSO^zamfVv^ Szombat, január 1. •----------v------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Előfizetési árak. Szerkesztőség: w* i Budapest, Váci körut 78. Egész évre------28 k. — 1. ^ emelet. Félévre ...... lé , — . pl pl bővé a lap szellemi részét Negyedévre ^ ... 7 , — , ^ ^ j| illető minden közlemény ér Megjelenik hétté kitételével szétküldésére vonatkozó fele minden nap. ______________________ / szólalások intézendők. A Pesti Hírlap mai száma 104 oldal és ára 10 fillér.