Pesti Hírlap, 1910. január (32. évfolyam, 1-12. szám)

1910-01-01 / 1. szám

lt PESTI HÍRLAP 1910. január 1., szombat Justh Gyula is, kiadta már neki az utat?! A közjogi formátlanságok és abszurdu­mok tetőfokára már eljutottunk. A lemondott miniszterelnök törvényes kötelességénél fogva rendeletet ad ki, amelyben beszünteti az adó­­skedést, ideiglenes nyugalomba helyezi az adóvégrehajtókat. Egyik-másik miniszter be­szünteti az állami pénzek utalványozását oly tételekre vonatkozólag is, amelyek az álla­ai költségvetésben évek óta szerepelnek. És mi­kor az állami életben megakad a folytonosság, akkor még itt lődörög Budapesten a király megbízásából egy dezignált miniszterelnök. Ne komédiázzanak olyan sokat Bécsben. Vagy térjenek rá a törvényes és alkotmányos útra, amely ez idő szerint — akár tetszik, akár nem tetszik — v­égre is csak a Wekerle —Andrássy—Kossuth-féle kibontakozási terv­hez vezet. Vagy pedig tessék nyílt abszolutiz­must csinálni. És jöjjön aztán akár Lukács, akár Kiruen, akár Kristóffy kinevezett mi­niszterelnök gyanánt a nyakunkra. A felséges úr tudott nyílt őszinteséggel beszélni Justh Gyulával négyszemközt. Tessék épen ilyen tiszta helyzetet teremteni az egész nemzettel szemben. Ha ő akarja vezetni Magyarország po­litikáját, adjon e programmot. Rendeljen el új választásokat és majd meglátja, mit felel erre a nemzet. De mindenesetre tiszta helyze­tet követelünk. Vagy legyen alkotmányos kor­mányzás a nemzet jogos követeléseinek mél­­tánylásával és parlamentáris kormánynyal, vagy pedig nyilt abszolutizmus egy darabont­­kormánynyal. Belpolitikai hírek. Gr­óf Apstonyi Albert sajtópere. Gróf Ap­­polynyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter is intézkedett december­­30-án, hogy a „Wekerle- Kossuth-korm­ány panamái“ című röpiratban, a vallás- és közoktatásügyi tárcát érdeklő ügyek közül a Nemzeti színház átköltözésével kapcsola­tos állítólagos visszaélésekre vonatkozó közle­ményben foglaltak miatt, a szerzővel szemben, a kir. ügyészség útján a bűnvádi eljárás folyamatba tetessek. A Kossuth-párt szervezkedése. Hatvanból írják, hogy a gyöngyös-patai kerületben a négy­­Harajgea^5Pe^yi!réra7.«j^iéHa»gájáá^^^ tenném magam még az indiszkréció és a tola­kodás látszatának is, csakhogy irántad érzett, nagy tiszteletemet bebizonyítsam . . . Nem ha­ragszol meg, ha egy pillanatig a magán­ügyeid­be avat­kozom ? — Azt­­hiszem, nem tartasz valami süldőleány­nak, aki rögtön lehorgaszt­ja az orrát ... — Tudom, hogy nem fogod félremagya­rázni a szavaimat, hiszen nálam nagyobb tisztelőd aligha van Budapesten . . . Ez adja­ meg a­ jogot, hozzá, hogy őszintén beszéljek veleed, olyan őszintén, mintha szegény, birká­iért, atyám ülne itt a helyedben . . . Kedves bátyám, előttem, fájdalom, régóta nem titok,­nak . . . Tisztában vagyok vele, hogy ennek néni te vagy az oka, hiszen egész életedben mindig a komoly és becsületes munka embere voltál . . . De hát a­ sors végzéseibe nekünk halandóknak nincs beleszólásunk, s igy meg­történhetett az a vérlázító igazságtalanság is, hogy­ neked,­ aki ugyancsak rászolgáltál a nyu­godt és boldog öregségre,­­ életed alkonyán nyomorult anyagi bajokkal kell küzdened . . . Csak nagy tiszteletem volt a rugója annak, hogy még a legintimebb titkaidba is behatol­tam, s hidd meg, elfacsarodik a szívem, mikor azt­ a sakáli­ ha­dat látom, amely hetek óta le­selkedik rád ... A te puritán lelked nem képes arra, hogy ravaszságokkal védekezzék az alávaló intrikák ellen, s most —­ minek ta­gadnék? — ott állas:­,, hogy a­ katasztrófa minden pillanatban bekövetkezhetik ... Akár­­m­ely napon rád rohan­hat­nak a gazemberek, s könyörtelenül megüthetik a dobot, gyönyörű alkotásaid fölött, amelyek nevedet ebben a mi szegény országunkban halhatatlanná tették .. Rideg prózában­ szólva, bármelyik percben ki vagy téve annak, hogy minden vagyonodat el­árverezik . . . És­ ez a veszedelem téged, a legnemesebb terűt, fenyeget, akinél nagyobb szí nem dobogott még a Kárpátok és az Ad­ria B­onyos, hogy enné! Szemtelenebb ha­zugságot még nem igen mondtak a Kárpátok­tól az Adriáig, de Rácz báró, akinél ravaszabb róka csak kevés élt a magyar szent, korona országaiban, mégis nai­vul felült a piszkos és alávaló tüzel­kedésnek. — A nemes szívvel nem jut, az ember messzire, szólott melankolikus szorongással. — Tudom, — és ezért merek oly imper­­tinens lenni, hogy a magam csekély szolgála­tait felajánljam neked . . . Nem lennék-e méltó rá, hogy min­d a két kezemet levágják, ha ebben a súlyos helyzetedben magadra hagy­nálak?';’. . . Hidd meg, hogy hetek óta nem alszom, s estétől reggelig álmatlanul hányko­lódom a vánkosaimon, mert egyszerűen két­ségbe ejt az a tudat, hogy Magyarország első gentlemanje ép úgy ki van téve a gonoszok intrikáinak, akár­ a legkisebb, vidéki nyárs­­polgár . . .- És addig gondolkodtam, addig tör­tem a fejemet, míg végre kieszeltem egy tisz­tességes tervet,­­ s most, ha te is úgy akarod bátyám, hát egy csapással megszabadulhatsz azoktól a nyomorultaktól, akik a nyugalmad­ra és az egzisztenciádra, törtek . . . — Mi az a terv? — Te holnap vagy holnapután, de min­denesetre a legközelebbi napokban, szinteg eladod nekem­ az összes telivéreidet, valamint az istállódat, a training-telepedet, s a puszta,­­szent,­sándori birtokodat ... A lovak, a­ ta­vasztól kezdve, az én színeimben fognak futni, s a világ előtt úgy fogjuk feltüntetni a dolgot, mintha te, korodnál fogva, visszavonultál volna a nyilvános szereplések elől . . . A hi­telezőid nagy szemeket, fognak mereszteni, de akárhogy dühöngnek is, nem férhetnek többé a közeledbe, mert az én lovaimat a te adóssá­gaid fejében nem árverezhetik el . . . Termé­­szetesen mondanom se kell, hogy az istálló vezetésébe ép úgy beleszólhatsz, mint eddig, hiszen a te támogatásod nélkül bátorságom se lenne ahhoz, hogy egy ilyen, nagyfontosságú vállalkozásba bocsátkozzam . . . Rácz báró kissé ostobán és megszédülve tekintett a barátjára. — Azt hiszed, hogy így kimenekülhetek a csávából? kérdezte habozva. — Ha nem hinném, alig mernék oly bátor leírni, hogy a szerény ajánlatommal elő­hozakodjam ... Bizonyos vagyok benne, hogy egy éven belül okvetetlenül rendbehozod az ügyeidet, s én akkor, mint hűséges sáfár, pontosan be fogok számolni mindazokról az értékekről, amelyeket, szorongatott helyzeted­ben, reám bíztál . . . Sőt tovább megyek: mi­vel feltétlenül szükségesnek tartanám, ha egy időre kitérnél az üldözések elől, tolakodó mó­don felajánlok neked egy újabb kölcsönt . . . Nem sokat, mert­ sok pénzem magamnak sincs, de mondjuk százötven vagy kétszázév» koronát, hogy egy ideig nyugodtan és gyad .vánnypistas •fipjith­ur­'gi Rosenth-párt nagy erő­re ! •­­rvbin­tj;í a párt szervezését. Pásztón és kör­nyéket) Ivíky Ernő pásztói földbirtokos, Hatvan­ban K­ing Gyula dolgozik a szervezkedés érde­kében. Cáfolat.­Vél hivatalosan jelentik bécsi ke­lettel, hogy több lapnak az a híre, hogy ő felsége csütörtökön kihallgatáson fogadta gróf Aerenthal közös külügyminisztert, nem felel meg a való­ságnak. Ugyancsak ellenkezik a valósággal az a bitt is, hogy Ferenc Ferdinánd főherceg, trónörö­kös, kihallgatáson jelent volna meg a királynál. A cáfolathoz még csak azt teszszük hozzá, hogy a megcáfolt két audienciáról a Neue Freue Presse nyomán emlékeztek meg a magyar lapok. A helyzet* Lukács „közvetít.”­­ Tanácskozás Wekerlével, Andrásival, Kossuthtal. Visszatérés az átmeneti kabinet tervéhez. Amilyen vidám volt a Lukács László ka­rácsonya, olyan szomorú a Szilvesztere. Vi­seli ugyan még a dezignált miniszterelnök cí­­mét, de missziója tulajdonképen már lejárt és egyetlen célja, hogy vakm­ikép tisztességes visza­vonulást biztosítson magának. Nagyon ravasz akart lenni Lukács László és csaknem perverz dologra vállalkozott: a „vadakat“ akarta, megszelidíten­i Becs számára és Justh Gyulát mint­ selyemszörfi ölebecskét piros bársonyszékbe akarta párnázni, — persze az a piros bársonypárna ugyancsak kellemetlen tövisekkel lett volna kirakva. Hát nem sike­rült a dolog. Az utolsó pillanatban, amikor már a vaknak is látnia kellett, Justh Gyula is észrevette, hogy be akarják csapni — és ez­zel dicstelen vége lett Lukács számára az­­egész kombinációnak. Juth Gyula most pihen határain. Embe­reinek egy része — kénytelen-kelletlen — süt­kérezik az elvhűség dicsőségében, de bárha­­sóvár pillantásokat vetnek titokban Lukács felé, nyíltan ők is szidják a dezignált minisz­terelnököt, pedig .­­. pedig ... Lukács László kudarcot vallván ravasz­ságával, most olyasmivel próbálkozik, amivel tulajdonképen kezdenie kellett volna: tisztes­séges fegyverszünetet próbál közvetíteni. A dezignált miniszterelnök úr a pénteki nap folyamán fölkereste gróf Andrássy Gyu­lűt, Kossuth Ferencet és Wekerle Sándort. Őszintén szólva, a közvélemény nem sok je­lentőséget tulajdonított látogatásainak, elvég­re mindenki tisztában van vele, hogy a Justh­­ékkal való kaland után Lukácsnak nincs sok keresni valója Andrássynál meg Kossuthnál. , Kötelességünk szerint mégis utána jár­tunk Lukács látogatásai okának, céljának és a kormány egyik tag­jaitól a következő ér­dekes felvilágosításokat kaptuk: — Lukács László csakugyan fölkereste Andrássyt, Kossuthot s Wekerlét és elő­adta, hogy a Justhtal való kombináció meghiúsulása után az ő missziójának még egy­ második része is van, nevezete­sen: oly kormányt alakítani, vagy­iz ( Lukács­ személyes részvétele nélkül is oly kormány alakulását elősegíteni és közvetíteni, mely a kooperáló pártok tá­mogatásával a Házban indemnitást sze­rez, elintézi a halaszthatatlan ügyeket ,e ily módon időt teremt a további béketár­gyalásokra. — Lukács tehát most megelégszik egy­szerű közvetítő szereppel és nálunk első­sorban az iránt puhatolózott, vajon le­hetne-e olyan kormányt találni, amely a kooperáló többség támogatásában része­sülne? — Nekünk, — mondotta a kormány ,illető tagja — bizonyára az a legfőbb vá­gyunk, hogy a mai lehetetlen helyzetből kiszabaduljunk s igy természetesen csak örülnénk, ha akadna egy arra való po­litikus­, aki akár csak átmeneti misszióra is vállalkoznék. Hiszen magunk is pró­báltunk ilyen alkalmas politikust meg­nyerni. Köztudomású a Wlassics Gyulá­val és a gróf Zichy Jánossal való kísér­let. Lukács tehát most tulajdonképen a mi régi tervünkre tér vissza és annak ér­dekében próbál közvetíteni. Tartok tőle azonban, hogy ez már elkésett dolog. A mi néhány héttel ezelőtt még­­könnyebb lett volna, ma R­ex-lexben szinte lehe­tetlenné vált. De hát azért mindenesetre meg fogjuk beszélni­­a dolgot, csak meg­várjuk még gróf Zichy Aladár hazaér­kezését Bécsből és vasárnap, január 2- án délben összeülünk a pémügynőtts,zse­

Next