Pesti Hírlap, 1910. január (32. évfolyam, 1-12. szám)
1910-01-01 / 1. szám
lt PESTI HÍRLAP 1910. január 1., szombat Justh Gyula is, kiadta már neki az utat?! A közjogi formátlanságok és abszurdumok tetőfokára már eljutottunk. A lemondott miniszterelnök törvényes kötelességénél fogva rendeletet ad ki, amelyben beszünteti az adóskedést, ideiglenes nyugalomba helyezi az adóvégrehajtókat. Egyik-másik miniszter beszünteti az állami pénzek utalványozását oly tételekre vonatkozólag is, amelyek az állaai költségvetésben évek óta szerepelnek. És mikor az állami életben megakad a folytonosság, akkor még itt lődörög Budapesten a király megbízásából egy dezignált miniszterelnök. Ne komédiázzanak olyan sokat Bécsben. Vagy térjenek rá a törvényes és alkotmányos útra, amely ez idő szerint — akár tetszik, akár nem tetszik — végre is csak a Wekerle —Andrássy—Kossuth-féle kibontakozási tervhez vezet. Vagy pedig tessék nyílt abszolutizmust csinálni. És jöjjön aztán akár Lukács, akár Kiruen, akár Kristóffy kinevezett miniszterelnök gyanánt a nyakunkra. A felséges úr tudott nyílt őszinteséggel beszélni Justh Gyulával négyszemközt. Tessék épen ilyen tiszta helyzetet teremteni az egész nemzettel szemben. Ha ő akarja vezetni Magyarország politikáját, adjon e programmot. Rendeljen el új választásokat és majd meglátja, mit felel erre a nemzet. De mindenesetre tiszta helyzetet követelünk. Vagy legyen alkotmányos kormányzás a nemzet jogos követeléseinek méltánylásával és parlamentáris kormánynyal, vagy pedig nyilt abszolutizmus egy darabontkormánynyal. Belpolitikai hírek. Gróf Apstonyi Albert sajtópere. Gróf Appolynyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter is intézkedett december30-án, hogy a „Wekerle- Kossuth-kormány panamái“ című röpiratban, a vallás- és közoktatásügyi tárcát érdeklő ügyek közül a Nemzeti színház átköltözésével kapcsolatos állítólagos visszaélésekre vonatkozó közleményben foglaltak miatt, a szerzővel szemben, a kir. ügyészség útján a bűnvádi eljárás folyamatba tetessek. A Kossuth-párt szervezkedése. Hatvanból írják, hogy a gyöngyös-patai kerületben a négyHarajgea^5Pe^yi!réra7.«j^iéHa»gájáá^^^ tenném magam még az indiszkréció és a tolakodás látszatának is, csakhogy irántad érzett, nagy tiszteletemet bebizonyítsam . . . Nem haragszol meg, ha egy pillanatig a magánügyeidbe avatkozom ? — Azthiszem, nem tartasz valami süldőleánynak, aki rögtön lehorgasztja az orrát ... — Tudom, hogy nem fogod félremagyarázni a szavaimat, hiszen nálam nagyobb tisztelőd aligha van Budapesten . . . Ez adja meg a jogot, hozzá, hogy őszintén beszéljek veleed, olyan őszintén, mintha szegény, birkáiért, atyám ülne itt a helyedben . . . Kedves bátyám, előttem, fájdalom, régóta nem titok,nak . . . Tisztában vagyok vele, hogy ennek néni te vagy az oka, hiszen egész életedben mindig a komoly és becsületes munka embere voltál . . . De hát a sors végzéseibe nekünk halandóknak nincs beleszólásunk, s igy megtörténhetett az a vérlázító igazságtalanság is, hogy neked, aki ugyancsak rászolgáltál a nyugodt és boldog öregségre, életed alkonyán nyomorult anyagi bajokkal kell küzdened . . . Csak nagy tiszteletem volt a rugója annak, hogy még a legintimebb titkaidba is behatoltam, s hidd meg, elfacsarodik a szívem, mikor azt a sakáli hadat látom, amely hetek óta leselkedik rád ... A te puritán lelked nem képes arra, hogy ravaszságokkal védekezzék az alávaló intrikák ellen, s most — minek tagadnék? — ott állas:,, hogy a katasztrófa minden pillanatban bekövetkezhetik ... Akármely napon rád rohanhatnak a gazemberek, s könyörtelenül megüthetik a dobot, gyönyörű alkotásaid fölött, amelyek nevedet ebben a mi szegény országunkban halhatatlanná tették .. Rideg prózában szólva, bármelyik percben ki vagy téve annak, hogy minden vagyonodat elárverezik . . . És ez a veszedelem téged, a legnemesebb terűt, fenyeget, akinél nagyobb szí nem dobogott még a Kárpátok és az Adria Bonyos, hogy enné! Szemtelenebb hazugságot még nem igen mondtak a Kárpátoktól az Adriáig, de Rácz báró, akinél ravaszabb róka csak kevés élt a magyar szent, korona országaiban, mégis naivul felült a piszkos és alávaló tüzelkedésnek. — A nemes szívvel nem jut, az ember messzire, szólott melankolikus szorongással. — Tudom, — és ezért merek oly impertinens lenni, hogy a magam csekély szolgálatait felajánljam neked . . . Nem lennék-e méltó rá, hogy mind a két kezemet levágják, ha ebben a súlyos helyzetedben magadra hagynálak?';’. . . Hidd meg, hogy hetek óta nem alszom, s estétől reggelig álmatlanul hánykolódom a vánkosaimon, mert egyszerűen kétségbe ejt az a tudat, hogy Magyarország első gentlemanje ép úgy ki van téve a gonoszok intrikáinak, akár a legkisebb, vidéki nyárspolgár . . .- És addig gondolkodtam, addig törtem a fejemet, míg végre kieszeltem egy tisztességes tervet, s most, ha te is úgy akarod bátyám, hát egy csapással megszabadulhatsz azoktól a nyomorultaktól, akik a nyugalmadra és az egzisztenciádra, törtek . . . — Mi az a terv? — Te holnap vagy holnapután, de mindenesetre a legközelebbi napokban, szinteg eladod nekem az összes telivéreidet, valamint az istállódat, a training-telepedet, s a puszta,szent,sándori birtokodat ... A lovak, a tavasztól kezdve, az én színeimben fognak futni, s a világ előtt úgy fogjuk feltüntetni a dolgot, mintha te, korodnál fogva, visszavonultál volna a nyilvános szereplések elől . . . A hitelezőid nagy szemeket, fognak mereszteni, de akárhogy dühöngnek is, nem férhetnek többé a közeledbe, mert az én lovaimat a te adósságaid fejében nem árverezhetik el . . . Természetesen mondanom se kell, hogy az istálló vezetésébe ép úgy beleszólhatsz, mint eddig, hiszen a te támogatásod nélkül bátorságom se lenne ahhoz, hogy egy ilyen, nagyfontosságú vállalkozásba bocsátkozzam . . . Rácz báró kissé ostobán és megszédülve tekintett a barátjára. — Azt hiszed, hogy így kimenekülhetek a csávából? kérdezte habozva. — Ha nem hinném, alig mernék oly bátor leírni, hogy a szerény ajánlatommal előhozakodjam ... Bizonyos vagyok benne, hogy egy éven belül okvetetlenül rendbehozod az ügyeidet, s én akkor, mint hűséges sáfár, pontosan be fogok számolni mindazokról az értékekről, amelyeket, szorongatott helyzetedben, reám bíztál . . . Sőt tovább megyek: mivel feltétlenül szükségesnek tartanám, ha egy időre kitérnél az üldözések elől, tolakodó módon felajánlok neked egy újabb kölcsönt . . . Nem sokat, mert sok pénzem magamnak sincs, de mondjuk százötven vagy kétszázév» koronát, hogy egy ideig nyugodtan és gyad .vánnypistas •fipjithur'gi Rosenth-párt nagy erőre ! •rvbintj;í a párt szervezését. Pásztón és környéket) Ivíky Ernő pásztói földbirtokos, Hatvanban King Gyula dolgozik a szervezkedés érdekében. Cáfolat.Vél hivatalosan jelentik bécsi kelettel, hogy több lapnak az a híre, hogy ő felsége csütörtökön kihallgatáson fogadta gróf Aerenthal közös külügyminisztert, nem felel meg a valóságnak. Ugyancsak ellenkezik a valósággal az a bitt is, hogy Ferenc Ferdinánd főherceg, trónörökös, kihallgatáson jelent volna meg a királynál. A cáfolathoz még csak azt teszszük hozzá, hogy a megcáfolt két audienciáról a Neue Freue Presse nyomán emlékeztek meg a magyar lapok. A helyzet* Lukács „közvetít.” Tanácskozás Wekerlével, Andrásival, Kossuthtal. Visszatérés az átmeneti kabinet tervéhez. Amilyen vidám volt a Lukács László karácsonya, olyan szomorú a Szilvesztere. Viseli ugyan még a dezignált miniszterelnök címét, de missziója tulajdonképen már lejárt és egyetlen célja, hogy vakmikép tisztességes viszavonulást biztosítson magának. Nagyon ravasz akart lenni Lukács László és csaknem perverz dologra vállalkozott: a „vadakat“ akarta, megszelidíteni Becs számára és Justh Gyulát mint selyemszörfi ölebecskét piros bársonyszékbe akarta párnázni, — persze az a piros bársonypárna ugyancsak kellemetlen tövisekkel lett volna kirakva. Hát nem sikerült a dolog. Az utolsó pillanatban, amikor már a vaknak is látnia kellett, Justh Gyula is észrevette, hogy be akarják csapni — és ezzel dicstelen vége lett Lukács számára azegész kombinációnak. Juth Gyula most pihen határain. Embereinek egy része — kénytelen-kelletlen — sütkérezik az elvhűség dicsőségében, de bárhasóvár pillantásokat vetnek titokban Lukács felé, nyíltan ők is szidják a dezignált miniszterelnököt, pedig .. pedig ... Lukács László kudarcot vallván ravaszságával, most olyasmivel próbálkozik, amivel tulajdonképen kezdenie kellett volna: tisztességes fegyverszünetet próbál közvetíteni. A dezignált miniszterelnök úr a pénteki nap folyamán fölkereste gróf Andrássy Gyulűt, Kossuth Ferencet és Wekerle Sándort. Őszintén szólva, a közvélemény nem sok jelentőséget tulajdonított látogatásainak, elvégre mindenki tisztában van vele, hogy a Justhékkal való kaland után Lukácsnak nincs sok keresni valója Andrássynál meg Kossuthnál. , Kötelességünk szerint mégis utána jártunk Lukács látogatásai okának, céljának és a kormány egyik tagjaitól a következő érdekes felvilágosításokat kaptuk: — Lukács László csakugyan fölkereste Andrássyt, Kossuthot s Wekerlét és előadta, hogy a Justhtal való kombináció meghiúsulása után az ő missziójának még egy második része is van, nevezetesen: oly kormányt alakítani, vagyiz ( Lukács személyes részvétele nélkül is oly kormány alakulását elősegíteni és közvetíteni, mely a kooperáló pártok támogatásával a Házban indemnitást szerez, elintézi a halaszthatatlan ügyeket ,e ily módon időt teremt a további béketárgyalásokra. — Lukács tehát most megelégszik egyszerű közvetítő szereppel és nálunk elsősorban az iránt puhatolózott, vajon lehetne-e olyan kormányt találni, amely a kooperáló többség támogatásában részesülne? — Nekünk, — mondotta a kormány ,illető tagja — bizonyára az a legfőbb vágyunk, hogy a mai lehetetlen helyzetből kiszabaduljunk s igy természetesen csak örülnénk, ha akadna egy arra való politikus, aki akár csak átmeneti misszióra is vállalkoznék. Hiszen magunk is próbáltunk ilyen alkalmas politikust megnyerni. Köztudomású a Wlassics Gyulával és a gróf Zichy Jánossal való kísérlet. Lukács tehát most tulajdonképen a mi régi tervünkre tér vissza és annak érdekében próbál közvetíteni. Tartok tőle azonban, hogy ez már elkésett dolog. A mi néhány héttel ezelőtt mégkönnyebb lett volna, ma Rex-lexben szinte lehetetlenné vált. De hát azért mindenesetre meg fogjuk beszélnia dolgot, csak megvárjuk még gróf Zichy Aladár hazaérkezését Bécsből és vasárnap, január 2- án délben összeülünk a pémügynőtts,zse