Pesti Hírlap, 1910. május (32. évfolyam, 103-128. szám)
1910-05-11 / 111. szám
1910. május 11., szerda. PESTI HÍRLAP Mikor a francia császárnéi koronát visszautasította, hogy Sándor württembergi nagyherceg délceg, szép fiával igazi szerelmi házasságot köthessen, a nép az utcán tomboló ünneplésben részesítette. Mary hercegnő ennek a szerelmi házasságnak első gyümölcse volt. A hercegnőt családja és a nép becéző néven Maynek (Májuska) nevezte, noha a hercegnő a keresztségben a Victoria Mary Augusta Louisa Olga Paulina Klementina Agnes nevet nyerte. May hercegnőt, a mostani angol királynét, anyja, a Teck hercegné, emlékirataiban a következőképen jellemzi: „May oly édes, varázslatos teremtés, hogy az ember nem is képzelhet különbet. Csupa életkedv és tréfálkozási hajlam. Olyan víg, mint egy kis csibe. Szeme a legsötétebb kék, melyet valaha láttam; szőke haja hatalmas és dús, szája finom rózsaszín, arcbőre felséges (rózsaszinü és fehér), alakja pedig graciense. Szóval ő egy minta-baby.“ May hercegnő gyermekéveit a nálánál fiatalabb három fiútestvére társaságában Kensingtonban töltötte s ezekből az időkből nem igen tudunk többet, mint hogy igen okos és tanulékony kis leány volt, akinek különösen nagy hajlama volt a zenéhez. Már fiatal korában képezték ki a hercegnőt az énekre. A hercegnő énektanára signor Tosti, az öreg cambridgei hercegné egyik pártfogoltja volt. Még bakfis korában két évet töltött a hercegnő szüleivel külföldön, különösen Olaszországban, még pedig Floreneben. Mikor a hercegnő szüleivel 1885-ben viszatért Angliába, már egy teljesen kifejlődött, virágzó szépség volt, aki az angol udvari körökben már első megjelenésével nagy fuvéret csinált. Az anya szívesen részeltette volna leányát a főváros nagy és szép társaséletében, azonban a szigorúan puritán Viktória királynő nem engedte ezt meg s igy történt, hogy May hercegnő ismét eltűnt a szintérről és most három fiútestvérével és szüleivel néhány évet a legnagyobb visszavonultságban töltött White Lodge-ban, Richmond Parkban. Hogy mily szerény és ártatlan leányt neveltek itt a hercegnőből,azt élénken bizonyítja a következő anekdota: A hercegnő egy alkalommal a Kew Gardenben rendezett jótékonysági ünnepélyen unokanővéreivel, Louise, Victoria és Maud walesi hercegnőkkel együtt szintén részt vett mint elárusítónő. Az ünnepély egyik látogatónője, aki a hercegnőtől egy legyezőt vásárolt, arra kérte a hercegnőt, hogy lássa el a legyezőt autogrammjával. — Készséggel, — így válaszolt — de nem téveszt ön engem össze cousineommal, az egyik walesi hercegnővel? Én csak May Teck vagyok, így lett a hercegnő 23 éves, mikor egy végzetes sorscsapás elszomorította életét. A nyilvánosság nagy örömmel értesült a hírről, hogy a bájos és imádott May hercegnőt eljegyezte a clarencei herceg, Edvárd királynak, akkor még walesi hercegnek, legidősebb fia, — ámde néhány hónappal később a vőlegény meghalt s a szegény Májuska hercegnő most ismét visszavonult a nyilvánosságtól, hogy napjait a legteljesebb magányban töltse. Különös véletlen volt az, mely őt ismét kiragadta magányából, ahol már szinte feledésbe merült. Egy szép májusi reggelen a hercegnő gyalog haladt a Sheen-Lodge-parkon keresztül. May hercegnő Fife hercegnő látogatására indult, mikor a yorki herceggel találkozott, aki ugyanezzel a céllal haladt a parkon keresztül. A fiatal pár élénk társalgásba elegyedett s Viktória királyné már másnap tudathatta hű alatvalóival, hogy az ő szeretett unokája, a yorki herceg, eljegyezte May hercegnőt. Az esküvőt néhány hét múlva, 1893. július 6-ikán, tartották meg a királyi St James templomban. Mary királyné bizonyos mértékben félénk és tartózkodó természetű, ami annak a hiedelemnek keletkezésére szolgáltatott okot, hogy hideg és közönyös lélek lakik benne. Ez a hiedelem nagyon téves, mert nincs asszony, aki erősebb lehetne a rokonszenv és ellenszenv nyilvánításában, vagy közvetlenebb tudna lenni cselekedeteiben, mint Mary királyné. A királyné rendkívül jótékony, úgy, hogy ez a tulajdonsága valósággal közmondásossá vált s hogy milyen jó szive van, azt legjobban tudják hozzátartozói és barátai, akiknek bajaiban mindig egész lelkével osztozott. A királyné soha sem volt sportkedvelő s valószínű, hogy ezután is keveset fogják őt a turfán és regattán látni, azonban a fogadótermekben annál inkább helyén lesz, mert ott azután úgy fog reprezentálni, mint ahogy csak egy igazi királyné, egy angol királyné képes. A királyné magyar rokonsága (női ágon) Kapivári Kapy Borbála, Thoroczkay István tábornok nejére, vezetendő vissza, akinek Mária leánya gróf Rhédey Lászlónak, Rhédey Claudia pedig Württenberg Sándor későbbi Theck herceg neje lett, akinek fia, Viktória királyné unokanővérét, ennek Victoria-Maria leányát pedig György jelenlegi angol király vette nőül, így a mostani angol királyné kapivári Kapy Borbála ősanyjának és Thoroczkay István ősapjának révén a Thoroczkay, gróf Rhédey, Macskássy, báró Bánffy, elsősorban azonban és pedig női ágon a kapivári Kapy-családdal áll vérrokonságban. Főpróba az aviatikai telepen. — Gróf Montigny rekordja. — Olyan szép májusi délután volt ma, hogy Budapest népe és Budapest pilótái, anélkül persze, hogy összebeszéltek volna, megtartották a júniusi nagy nemzetközi repülőversenyek főpróbáját. Főpróbáját mondjuk, jóllehet az igazi nagyarányú próbák majd csak ezután következnek, amikor Latham, Farman, Paulhan, Rougier és híres társaik is beköltöztek már a rákosi aerodrom hangárjaiba. A mai délután azonban,már egészen a nagy meeting jegyében folyt le idekint. Öt óra után lehetett, amikor megindult a nagy népvándorlás az aviatikai telepre. Sűrű emberrajok özönlöttek elő. A városi villamos sárga kocsijai csak úgy ontották az emberek százait. Elegáns automobilok érkeztek, frakkerek, magánfogatok hajtottak be a telepre. Nem volt még hat óra, amikor már egészen fekete volt a hangárok előtti óriási térség, a nyüzsgő emberáradattól. Az autók, frakkerek, bérkocsik és egyéb járművek pedig egész kocsitábort alkottak az aviatikai telep szélein. A nem várt óriási közönség láttára a telep vezetősége azonnal telefonált a mosonyi utcai rendőrlaktanyába, ahonnan rövid néhány perc alatt egy egész csapat gyalogos és lovasrendőr érkezett meg, több rendőrtisztviselő vezetésével. Boda Dezső főkapitány és Bárczy István polgármester, továbbá a Nemzeti és Lipótvárosi kaszinó számos előkelősége, akiket szintén értesítettek arról, hogy a mai délutánon nevezetesebb felszállások lesznek, szintén kisiettek az aviatikai telepre. Megjelent továbbá az Aeroklub vezetősége és a nemzetközi aviatikai versenyek igazgatóságának számos tagja is. Egynegyed hét óra tájban félrehúzták több hangár deszkaajtaját és szép egymásutánban kitoltak három gyönyörű fehér monoplánt. Persze ez nem ment olyan simán. A rengeteg néptömeg minden talpalatnyi helyet megszállva tartott, úgy, hogy a lovas- és gyalogos rendőröknek kellett elősietniök, hogy annyi szabad helyet csináljanak, amelyen a repülőgépek kényelmesen manővíírozhassanak. Csakhamar három emberfolyosó elején állott a három monoplán: gróf Montigny, Zsély és Horváth repülőgépe. Az emberek, mint a jegenyesorok állottak és várták ünnepélyesen, hogy mi lesz. Szinte egyidejűleg lendítették meg a három monoplán légcsavarjait, őrületes kattogás, pattogás keletkezett erre, a motorok dolgoznak, három-négy ember is kapaszkodik a nekiiramodni akaró repülőgépekbe Az ekkor elhelyezkedik gépében gróf Montigny. Igen szimpatikus, bajusztalan fiatalember a gróf. Lehet vagy huszonhat éves. Mosolyogva helyezkedik el. Olyan biztos a dolgában, akkora iskolázottságot mutatott már eddigi felszállásainál, hogy hozzáértők is őt vélik a budapesti repülő meeting kedvencének, továbbá sok nagy díj megnyerőjének. Egyelőre szorgalmasan készül nap-nap után való felszállásokkal a közeledő budapesti versenyekre, amelyek legtöbb számába benevezett már. Jó öt, tiz percig hallatszanak a motorok süketítő csattanásai. Közben a két magyar gép motorját elállitják s csupán gróf Montigny Anzanimotorja csattog szép, szabályos ritmussal. Ebben a pillanatban gróf Montigny fölemeli a bal karját; mindenki ő rá néz, — a karja lecsapódik és elhangzik a kommandója: — Láchez. Csak annyi idejük volt a gépészeknek, hogy elugorjanak a gép farkától, amelyet nagy erővel húztak eddig vissza; — a másik pillanatban gróf Montigny gépe mint a kilőtt nyíl, már harminc méternyire száguld a földön. Még egy gondolatnyi időköz telik el és Montigny monoplánja mint egy láthatatlan finn hullámvasút csúszik nagy sebességgel felfelé mintegy húsz méter magasra. Ebben a magasságban párhuzamba helyezkedik a földdel és szép sima lengéssel végigkanyarodik az aviatikai telep fákkal szegélyezett kerülete körül. Három percig tart, amíg a több kilométer területű repülőtér felett a kiindulási hely fölé, illetve a fejünk fölé ér. Zúg az éljen, tapsolunk, zsebkendőt, lobogtatunk és gróf Montigny mind a két kezével köszöni meg az ovációt. Még csókot is int le a szép asszonyoknak mintegy húsz méter magasságban száguldó repülőgépéből. Azután ismét messzi elröpül a pálya másik végére, majd újra visszakanyarodik kecses, madárszerű íveléssel. Háromszor kerülte meg ily módon az aviatikai telepet, több mint tíz perc alatt. Ezzel a röpülésével kecsesség és gyorsaság szempontjából megjavította eddig tartott budapesti rekordját. A harmadik kör után azzal a móddal, amelylyel fölemelkedett, de ép ellenkező irányú lejtőnsiklással a tér közepe táján leereszkedett és gurulva jött pontosan arra a helyre vissza, ahonnan a levegőbe emelkedett. Közben Zsély monoplánjának a motorját is újra megindították. Zsély gépe pompásan iramodott neki, körülbelül a repülőtér széle felé ez is a levegőbe lendült, mintegy másfél méter magasságnyira. Ebben a magasságban repült azután tovább ellenőrizhetetlen távolságnyira, ott megfordult és szép nyugodt gurulással visszaérkezett az éljenző tömeg sorai közé. A harmadik monoplánnal, a Horváth-félével, kedden csupán motorpróbát tartottak. A fiatal professzor repülőgépével egyelőre nem akar a levegőbe emelkedni és a közeli napokban csakis a gépe stabilitására nézve végez majd kísérleteket. Igen közel volt már hét órához, amikor a repülőgépeket visszavitték a hangárokba és a közönség oszladozni kezdett. Lassanként lágyultak s a környék apró petróleum-lámpái, fekete este lett és valósággal botorkáltunk ki az aviatikai telep rögös útjain a villamos megállóig, ahol ekkor már harcot vívott Budapest aviatikai látványosságot élvezett népe a villamos kocsi férőhelyeiért. _________________________________11 A budapesti repülő versenyek. A budapesti repülőmeeting iránti érdeklődés egyre nagyobb arányokat ölt úgy itthon, mint külföldön. Több vidéki város, valamint számot külföldi hatóság aziránt kereste meg a Magyar Aero Club igazgatóságát, hogy a 110 kilométer távolságú utazási verseny célpontját az ő városukban tűzzék ki. Ilyen átirat érkezett most a többi között dr Kammantól, Bécsújhely város polgármesterétől. Az átirat a következőket mondja: „Mint az újságközleményekből értesülünk, a budapesti repülőmeetingre egy Budapest—Bécs között rendezendő távolsági repülés van tervbe véve. A Magyar Aero Club tek. igazgatósága bizonyára tudja, hogy az egyedüli hivatalos osztrák repülési mező Bécsújhelyben van, ahol nemcsak az összes osztrák aviatikusok, de ez idő szerint számos kiváló külföldi aviatikus is nagysikerű felszállási kísérleteket folytat. A bécsújhelyi hivatalos repülő mező, amint azt számos kiváló mesternek és aviatikai szaklapnak nyilatkozata bizonyítja, minden tekintetben különösen alkalmas versenyek rendezésére, sőt általánosan elismert tény, hogy úgy kiterjedése, mint rendkívüli kedvező helyzeténél fogva sokkal alkalmasabb, mint a bécsi repülőtér. Mindezek mellett örömmel utalok arra, hogy Bécsújhely városa, amely Ausztriának és Magyarországnak közvetlenül a határán fekszik, régóta igen élénk kereskedelmi összeköttetésben van a magyarokkal, akikhez a város minden polgárát a legjobb baráti viszony kötelékei fűzik. Mindezek az indokok felbátorítanak engem, mint Bécsújhely város polgármesterét, hogy a Magyar Aero Club igen tisztelt igazgatóságát arra kérjem, hogy a Budapesttől Bécsig rendezendő utazási repülés startoló helyéül Bécsújhely városát méltóztassék kijelölni. Amennyiben az igen tisztelt Aero Club hajlandó volna hozzájárulni ehez a tervhez, már előre is biztosíthatom, hogy városunk, amely az aviatikai törekvések érdekében már eddig is nagy áldozatokat hozott, ezután is szívesen hoz áldozatokat, sőt késznek nyilatkozik a startolás összes előkészületeit megtenni, valamint hazai és külföldi aviatikusok részvételét is kilátásba helyezni. Aviatikus körökben az a hír terjedt el, mintha az Aero Club igazgatóságának tagjai között komolyabb természetű nézeteltérések lennének, sőt szóba hozták azt is, hogy az egyik igazgatósági tag lemond az állásáról. Illetékes helyről kijelentik, hogy ezek az értesülések tévesek, amenynyiben az igazgatóság és a szervező bizottság valamennyi tagja a legnagyobb egyetértésben ma-