Pesti Hírlap, 1910. május (32. évfolyam, 103-128. szám)

1910-05-14 / 114. szám

FESTI HÍRLAP 1910. május 14., szanfbat kai kisebb szilárdságai öntöttvasat alkalmazták. Az átépítéssel a Lánchíd képe csak annyiban változik, hogy a hidpálya, a merevítő rácsok miatt, vaskosabb lesz. A kocsiút szélessége, természetszerűen, válto­zatlanul marad, a pillérek és a lánckamrák méretei miatt. Csupán a gyalogjárdák szélessége bővül fél­fél méterrel. Ez az átépítési művelet két esztendei időtartamba és mintegy öt millió koronába kerül. 10 _________________________________ Buly ovszky Lylla hagyatéka. Hare az örökségért. Bulyovszky Lylla színművésznő hagyatékáért — mint megírtuk -— nagy harc folyik nemcsak a polgári bíróság, hanem a budapesti rendőrség előtt is, ahol — bármennyire is titkolják — igen előre­haladt stádiumban van már az ügy. A nyomozást nagyon óvatosan kell vezetni, mert a bűnügy szálai sok irányban terjednek ki s nem csekély feladat lesz kideríteni, hogy kik tüntették el az elhunyt művésznő hagyatékának egy igen tekintélyes részét. A hagyatékban maradt ingóságokról készült hivatalos leltározás nem ért véget, tehát az el­tűnt ingók száma és értéke a rendőrség előtt még ismeretlen s csak a leltározás befejezése után le­het a vizsgálat során megállapítani, mik tűntek el a hagyatékból s kik a bűnösük. Akik közelebbről ismerték az elhunyt mű­vésznő vagyoni viszonyait, tudják és igazolják, hogy több mint ötvenezer koronát érő ingóságok, valamint félmillió koronát érő értékpapírok hiá­nyoznak a hagyatékból'. A vizsgálat során annyit már beigazoltak az érdekeltek, hogy Bulyovszky Lilla halála után néhány nappal ládaszámra vit­tek el tárgyakat az elhunyt pazarul berendezett, 17 szobából álló lakásából. Hogy kik voltak azok, akik a hagyatékot megdézsmálták, azt a nyomozás lesz hivatva kide­ríteni. Bulyovszky Lilla végrendelete eddig ismeret­len volt a nyilvánosság előtt s mint alább olvas­ható, az elhunyt művésznő, több mint két millió vagyonnal rendelkezett s annak nagyobb részét Kolozsvár városának hagyta, határozottan megje­lölt jótékony célra. A hagyaték nagy részének eltűnése miatt fo­lyamatba tett nagyszabású bűnügy előzményei és részletei a következők: A végrendelet. Bulyovszky Lylla utolsó éveit is nagyrészt külföldön töltötte. Azokban a világvárosokban, ahol művészetével annyi dicsőséget és vagyont szer­zett, öreg napjaiban is megfordult, de a legszíve­sebben mégis Grácban tartózkodott. Budapesten az évnek csak egy részét töltötte s akkor a Veres Pálné-utca 40. szám alatti bérházá­ban lakott a harmadik emeleten, ahol három nagy lakásból egyet csináltatott s lakása összesen tizen­hét szobából állott. A lakás drága bútorokkal, érté­kes régiségekkel volt tele, úgy, hogy egyedül a be­rendezés is óriási értéket képviselt. Három budapesti bérházon és Gmundenben levő szép villáján kívül igen nagy értékű ékszerei, valamint több mint félmillió koronával fölérő ér­tékpapírjai voltak, amelyeknek letét jegyeiről pon­tos jegyzéket vezetett. Három évvel ezlőtt, 1907. május 25-én meg­jelent Bulyovszky Lylla Szabó Albert közjegyző­nél és a következő tartalmú végrendeletet csinálta: 447/907. ügyszám. Másolat. Közjegyzői ok­irat. Előttem Szabó Albert budapesti kir. közjegy­ző előtt megjelenik az általam személyesen ismert özv. gyulafalvai Bulyovszky Gyuláné szül. Szilá­gyi Lylla úrnő szinművésznő budapesti lakos (TV., Veres Pálné-utca 40. szám alatt), aki Sós István liftkezelő (VIII., Gyöngytyuk-utca 3. szám alatt) és Daubner József liftkezelő (Rákóczy-ut 09. szám alatt) budapesti lakosok mint ügyleti tanuk együt­tes és szakadatlan jelenlétében előttem személye­sen és élőszóval kijelentette és élőszóval fölvétetni kérte az alább következő végrendeletet: 1. Én, özvegy gyulafalvai Bulyovszky Gyuláné szül. Szilágyi Lilla, ép elmével és szabad akarat­tal, menten minden tévedés, erőszak és félelemtől, halálom esetére következőkép rendelkezem: 2. Minden a mai napig kelt és bárhol talál­ható végrendelkezéseimet visszavonom, joghatá­lyon kivül helyezem és semmisnek nyilvánítom, ki­jelentvén, hogy csupán ezen alább megirt végintéz­kedésemet kívánom érvényesnek tekinteni­2. Minthogy fiamnak, gyulafalvai Bulyovszky Aladárnak, anyai örökségét teljesen kiadtam, en­nélfogva kijelentem, hogy fiam az én leendő hagya­tékomból törvényes részt, vagy ennek kiegészítését jogosan nem követelheti. 4. Rendelem, hogy Budapesten fekvő összes ingatlanaim halálomtól számitva 2 (kettő) évig megtartassanak. Ezen ingatlanok egész jövedelmét fiam, Bulyovszky Aladár, megszorítás nélkül él­vezheti. A két év letelte után azonban összes ingat­lanaim adassanak el és a befolyandó vételárból a netáni terhek lefizettetvén, valamint az eljárási költségek is levonatván, a fenmaradó vételári tőke teljes összegében az én kedves szülővárosom, Ko­lozsvár városának adassák át. Ezen ingatlanaimból befolyandó vételárat tulajdonjoggal hagyományo­zom egy Kolozsvár városában felállítandó lelenc­ház alapjának és rendelem, hogy Kolozsvár város ingatlanaim vételárát mindaddig gyümölcsözőleg kezelje, meddig a tőke a kamatok kamatjaival olyan összegre emelkedik, melynek kamataiból egy, az akkori kor igényeinek megfelelő egyszerű, tehát nem fényűző lelencház építhető és fentartható lesz. Alapítványomat kezelje Kolozsvár város ta­nácsa, de az ellenőrzést mindenesetre a törvény- hatósági közgyűlés által küldendő bizottság gyako­rolja. A lelencház építése, berendezése, a lelencek felvétele, ápolása, gyógyittatása, valamint az ala­pitó okirat kiállítása tekintetében Kolozsvár város mindenkori tanácsa bölcs belátása szerint rendel­kezzék. Azt azonban rendelem, hogy alapítványom csakis a lelencház céljaira használható és gyulafal­vai özvegy Bulyovszky Gyuláné szül. Szilágyi Lylla magyar szinművésznő néven kezeltessék, a felépítendő lelencház homlokzatára megfelelő alak­ban felírassák, hogy azt a lelencházat özv. Bu­lyovszky Gyuláné szinművésznő alapította. Ezt az alapítványt nemcsak azért teszem Kolozsvár váro­sánál, mert ott születtem, hanem azért is, mert a tiszteletdij, melyet én Kolzsvár városában 1858. évben történt színi vendégszereplésemért nyertem, képezi alapját vagyonomnak, és mikor külföldről kedves hazámba visszatértem, Kolozsvár városa ) tárt karokkal és szerelmi melegséggel fogadott en­gem első felléptem alkalmával s nem tekintette bünül azt, hogy a magyar névnek külföldön igye­keztem dicsőséget szerezni. 5. Gmundenben fekvő villámat életfogytiglan fiam, Gyulafalvai Bulyovszky Aladár, haszonélvez­heti, az ő halála után pedig ezen villát egyharmad részben egyenlő arányban Melláky Géza és Melláky Lylly, Szilágyi Erzsébet gyermekei, egyharmad részben, egyenlő arányban Szilágyi Dezső vidéki szinigazgató gyermekei, egyharmad részben pedig az én elhalt szeretett nevelt leányom, Lyllike, ke­resztgyermeke, Bedross Lillike: a Szilágyi Ilona gyermeke örököljék, akiknek ezen villát a fenti arányokban tulajdonjoggal hagyományozom. 6. Összes ingó vagyonomat azon 2 év alatt, mely­ben ingatlanaimat fiam használja, fiam Bulyovszky Aladár adja el, kivéve, melyet a javára megtarta­ni óhajt, s a befolyandó vételárat tetszése szerint 1 azonnal, vagy csak a fenti két év lejárta után oszsza fel egyenlő arányokban Szilágyi Géza buda- pest-fővárosi tisztviselőnek jelenleg élő két fiú­gyermeke között, kiknek ezt a vételárat tulajdon­joggal és egyenlő arányban hagyományozom. 7. A 20 év óta nálam lakó és kiváló hűségű komornám: Gurszky Heléne, két évig, vagyis in­gatlanaim eladásáig, egész lakásomat bér nélkül használhatja s illetve itt is lakhatik netáni család­jával együtt. 8. Rendelem, hogy az ingatlanaim eladásáig jelenlegi házmesterem, Darányi, nejével együtt házamban hasonló minőségben megtartassák. 9. Rendelem továbbá, hogy Morvainé (masszirnő) jelenlegi lakásában halálomtól számit­va két évig bér nélkül meghagyassék. 10. Rende­lem, hogy azon emlékek, amelyeket én borítékba téve külön elhelyeztem, a borítékban levő címzet­teknek átadassanak. Miről ezen közjegyzői okirat felvétetett, végrendelkező félnek, a bevezetésben megnevezett és az egész ügymenet tartama alatt együtesen és folytonosan jelen volt tanuk előtt fel­olvastatott, végrendelkező által akaratával minden­ben megegyezőnek nyilvá littatott és teljtartalmu- lag lielybenhagyatván, előttem a végrendelkező és az ügyleti tanuk által sajátkezüleg aláíratott. Ezen végrendelet felvételénél az 1874: XXXV. t.-c. 82. §-ában előirt rendelkezéseket mindenben megtar­tottam. Kelt Budapest, 1907. ezerkileneszázhétedik évi május hó 25-ik napján. Özvegy Bulyovszky Gyuláné szül. Szilágyi Lylla s. k., 74-ik születésem napján. Sós István s. k. ügyleti tanú, Daubner Jó­zsef ügyleti tanú. P. H. Szabó Albert s. k. kir. közjegyző. Dijegyzék: Munkadij értekezéssel 60 kor., irásdij 2 kor. 80 fill., hivatalos másolat 10 kor., összeg 72 kor. 80 fill. Hogy ezen hivatalos használatra bélyegmentesen hitelesített másolat az őrizetemben levő két Íves bélyegtelen eredeti köz­jegyzői okirattal szóról-szóra megegyezik, bizonyl­tom. Kelt Budapest, 1907. ezerkilencszázlietedik évi május hó 25. huszonötödik napján. P. H. Sza­bó Albert s. k. kir. közjegyző. 1909. december 24-én P. H. Csathó s. k. kir. járásbiró. A hagyatékot lopkodják­Bulyovszky Lylla 1909 december ll-'én halt meg Grácban, ahonnan holttestét Budapestre hoz­ták és itthon december 16-án nagy gyászpompával temették el. A requiem alkalmával Szilágyi Géza fővárosi hivatalnok, akinek két fia: Béla 13 éves és Géza 6 éves, örökölte a végrendelet szerint az in­góságokat, megkérdezte Bulyovszky Aladár nyugal­mazott miniszteri tanácsost, a művésznő fiát, hogy miként végrendelkezett az elhunyt. Bulyovszky igy felelt: — Hogy engem az anyám kitagadott, fáj; de jobban fáj az, hogy rólad, a család legszegé­nyebb tagjáról sem gondoskodott. Szilágyi Géza, akinek apja testvérbátyja volt Bulyovszky Lyllának, fájdalmasan vette ezt tudomásul, de természetesnek is találta, hiszen Bu­lyovszky Aladár azt mondta neki, hogy őt is, mint egyetlen fiát is, kitagadta az örökségből. Néhány nappal a requiem után azonban Szi­lágyi Géza arról értesült, hogy az elhunyt az ösz- szes ingóságait két fiára hagyta. Ezután Szilágyi érdeklődni kezdett az ingóságok sorsa iránt s ar­ról értesült, hogy a Veres Pálné-utca 40. szám alatt levő lakásból lopkodják az értékesebb tárgya­kat s hogy ládákban is szállítottak el azokból, köz­vetlenül a halál beállta után. Szilágyi erről értesí­tette Bulyovszky Aladárt, akit szintén meglepett ez a hír s azt mondotta, hogy majd utána néz, mi igaz a dologban. A nagy lakás huszonhét év óta a művésznő szolgálatában levő szobaleányra, a házvezetőnőre és a házmester-párra volt bizva. Szilágyi Géza, de­cember 31-én sürgős kérvényt adott be a negyedik kerületi járásbírósághoz, hogy a lakást pecsételjék le, ami meg is történt. A hivatalos leltározás, A hagyatékban maradt ingóságok leltározását 1910. január 15-én kezdték meg és megszakítás nélkül január 21-ig folytatták. A leltározásnál a hivatalos személyeken kivül jelen Volt Bulyovszky Aladár nyug. miniszteri osztálytanácsos és Szilá­gyi Géza is. Kettejük között állandóan heves jelenetek vol­tak. Szilágyi, amikor az ékszerszekrényben csak üres dobozokat látott és észrevette, hogy előtte jól ismert óitékes régiségek hiányoznak, megjegyezte, hogy szabálytalanságok történtek és följelentéssel fenye- getődzött. Ekkor a leltározást felfüggesztették s csak február 3-án folytatták, csakhogy nem a lakás­ban, hanem a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Safe-depositjában. Időközben ugyanis Bulyovszky Aladár beje­lentette, hogy elhunyt anyja ékszerei és értékpapír­jai ott vannak. A leltározást még most sem fejezték be s máris több mint hatszázezer korona értékű in­góságot Írtak össze, pedig nevetséges csekély össze­gű értékben vették fel a tárgyakat. Jellemző, hogy az ékszerek között van egy ( brillianskövekkel kirakott vastag arany karkötő, melyet a művésznő a tragikus véget ért Lajos bajor királytól kapott ajándékba, akinek udvari színházá­ban huzamosabb ideig vendégszerepeit. A karkötő­ben brilliansokból van kirakva ez a név: „Ludwig". Ezt, a mintegy húszezer korona értékű ékszert 400 koronára becsülték. Egy másik értékes ékszert, amelyet egyik Co­burg hercegtől kapott, egy üvegszemet, amely vas­tag aranykeretbe van foglava, hat koronára becsül­tek s igy tovább. A bűnvádi följelentés. Minthogy az érdekelt Szilágyi Géza, mint az ingóságok örököseinek törvényes gyámja, a leltáro­zásnál észrevette, hogy nagy értékű ingóságok hiányzanak, följelentést tett a rendőrségen. Az ügy­gyei, — mint megírtuk — Eperjessy Károly kapi­tányt bizták meg, aki főképen a következőket igyek­szik kideríteni: 1909. december 30-án, vagyis a hivatalos lel­tározást megelőző napon, a házbeliek felhívták Ba­bies lakatost, aki a Váci-utca 71. szám alatti, laka­tos-műhely üzletvezetője, hogy Bulyovszky Lilla lakásában egy fiókos-szekrényt kell felnyitni, mert a kulcsok elvesztek. Babies eleget tett a felszólításnak és három SVertheim-zárat nyitott fel. Amikor ennek végéé­

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék