Pesti Hírlap, 1910. június (32. évfolyam, 129-155. szám)
1910-06-01 / 129. szám
2 PESTI HXRLaP I9 10. június 6., szerda. osztrákok maguk megundorodnak attól, hogy milyen erőszakos eszközökkel képviseli a magyar kormány az osztrák érdekeket. Reméljük, hogy a magyar választópolgárok is megundorodnak ettől a kormánypolitikától és a választásokon örökre lehetetlenné teszik. A helyzet. A nagy nap. Amire ezek a sorok az olvasó elé kerülnek, országszerte javában megindult már a választás. Háromszázharmincöt kerület választja képviselőjét szerdán. Néhány órával a hetek óta tartó küzdelem eldőlése előtt meddő dolog volna jósolgatásokba bocsátkozni. Bizakodni minden párt bizakodik. E bizalom számbeli adalékait most az utolsó órákban lehetetlen pontosan megállapítani. Tömegesen érkeznek ugyanis jelentések különböző kerületekből olyan jelöltek visszalépéséről, akik máris belátták a további küzdelem hiábavaló voltát. Különösen a Justh-párti jelöltek lépnek vissza sok helyen. Körülbelül a helyzet az, hogy a munkapárt 300, a Kossuth-párt 150 és a Justh-párt is 150 kerületben állja a harcot. A munkapárt körülbelül 240 mandátumot remél, a Kossuthpárt 120-at, a Justh-párt is legalább 100-at. Bizonyos, hogy ezek a reménységek az egész vonalon nem teljesedhetnek, mert hiszen öszszesen csak 413 mandátum van és Khuenékon, Kossuthékon és Justhékon kívül többkevesebb mandátumot a néppárt, a nemzetiségiek, a kisebb pártocskák és a pártonkívüliek is szereznek. Dehát — ismételjük — a találgatás ma már úgyis meddő, amikor huszonnégy óra múltán a mandátumok háromnegyed részére nézve befejezett tényekkel állunk majd szemben. Jelentéseinket a következőkben adjuk: * A miniszterelnök hazatérése. Mint félhivatalosan jelentik, gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök kedden este utazott el Szerajevóból és szerdán déli egy órakor érkezik Budapestre.* Gróf Zichy János Székesfehérvárot te rület képviselőjelöltje, gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter és hosszabb beszédet mondott. Gróf Zichy János este hét órakor érkezett Székesfehérvárra Nagylángról, ahol beteg édesanyját látogatta meg. A pályaudvaron gróf Széchényi Viktor főispán üdvözölte a minisztert és onnan egyenesen a gyűlés színterére, a Szent István-terembe vonultak, amely zsúfolásig megtelt választókkal. A belépő minisztert riadó éljenzéssel fogadták. Dr Ráday Lajos megnyitó beszéde után gróf Zichy János szólalt fel. — Ellenfeleim — úgymond — azt hangoztatják, hogy nincs programmunk. Aki elolvasta vagy végighallgatta a miniszterelnöknek a Vigadóban kifejtett programmját, az nem mondhat ilyet. De ellenfeleink el vannak foglalva a korteskedéssel és nem vesznek annyi fáradságot, hogy ezt elolvassák. Agrárállamban élünk, magam is agrárius vagyok. A földet, melyet apáink vére áztatott, szeressük mindnyájan. A mezőgazdaságot, kereskedelmet az iparral kell összhangzásba hozni és nagggyá tenni, mert csak úgy lehet boldog a nemzet. Az iparpártolás eddig tervszerűbben volt, az új kormány céljául tűzte ki, hogy ezt megjavítja. Az adótörvény reformját szorgalmazni fogja. Nem tagadja, hogy a szövetkezeteket pártfogolja, de csupán azokat, amelyek a maguk lábán tudnak megélni. Mint vallás- és közoktatásügyi miniszter, erős meggyőződésű katholikus, és ezért tisztelettel hajol meg minden más felekezet meggyőződése előtt is, minden más felekezet érdekeit istápolói és támogatni fogja. Sohasem mondtam — mások akarják csak rámkenni — hogy az 1848. XX. t.-c. ne terjedjen ki a zsidó felekezetre; igenis a zsidó vallás levett vallás, amelynek érdekeit támogatni akarom. A népiskolák szaporítása mellett programmjába vette a középiskolák tantervének reformját. Eddig, amellett, hogy Budapest világvárossá fejlődött, nagyon elhanyagolták a vidéki városokat, ezek után gondot fognak fordítani azok föllendítésére, ipartelepek, kulturális intézmények alapításával. Azután Justh Gyula egyik beszédével foglalkozott, amelyben azt mondotta, hogy mindenkitől várta, hogy a darabont kormányhoz szegődik, csak Zichy Jánostól nem. Azt kérdezi, hogy az olyan kormány jobb-e, amely a nemzetet a királylyal állandóan összeütközésbe hozza, vagy az olyan, amely nemzet és király között békés harmóniát igyekszik létesíteni. Ha én egy percig is azt tapasztalnám, hogy a kormánytól való visszavonulásommal a haza boldogulását megválthatom, becsületszavamra kijelentem, hogy abban a pillanatban átadnám a helyemet másnak. Nem azért szegődtem a kormányhoz, hogy ideálokat pusztítsak el, de csak olyan ideálokat tűzök ki célul, amelyek meg is valósíthatók. Nem vagyok gyermek, aki szivárvány után futkos. Híve az általános választói jognak, azonban súlyt helyez arra, hogy a magyarság szupremáciája megóvassék. Kéri, hogy tartsanak ki a nemzeti munkapárt mellett, amelynek diadalrajutása ennek a hazának boldogulását jelenti. Halász Károly vasutas és Platz Bonifác nyug. tanker, főigazgató beszélt még. GrófZichy János még az éjjeli vonattal viszszautazott Budapestre.* A székesfehérvári nemzeti munkapárt kedden este nagygyűlést tartott, amelyen megjelent a ke- éreztem, egy haragos leányarcot láttam és hallottam a hangját: Móric bácsi regényt ir . . . És hidegen tovább mentem . . . S ezért maradtam és maradok távol minden írótól és művésztől és nem akarom többé egyiket sem megismerni, látni. Az élet alaposan learatott minden rajongást és idealizmust a telkemből, de a gyökereit az irónia kedvéért még ott hagyta. És mert ott hagyta, ezer és ezer mérföldes távolságot akarok magam és mindazok között, kiket csodálok. Ezért nem vágytam soha megismerni Mikszáth Kálmánt sem, habár hozzá, a csodálaton kívül, egyéb nem fűzött. Azt a varázsláncot, ami a nőket Jókaihoz fűzte, Mikszáth sohasem tudta és sohasem fogja megtalálni. Ő nem a nők írója volt. A férfiaké. Sőt pontosabban: a régi Magyarországé. Magyarabb, mint Jókai, de hiába, a nőknek csak a szívükön keresztül lehet eljutni az elméjükig. A jubileuma alkalmával mégis láttam őt egyszer. Fel kellett keresnem. És jobb szeretném, ha nem láttam volna. Egy kedves, jóízű öreg urat ismertem meg, de nem Mikszáth Kálmánt, vagy legalább is nem azt a Mikszáth Kálmánt, aki azokat a csodálatos könyveket megírta. Mert bizonyára úgy lesz az, hogy az író mindig két ember. Egy közönséges, vagy szimplán, esetleg duplán kedves civil és egy magasrangú katona. Esetleg egy Napóleon, aki ennek dacára, lehet szellemtelen, unalmas társalgó, lusta kellemetlen modern civil, ki ízlés nélkül vagy igen ügyetlenül válogatja ■wiiiíiTiffii féifi ma 'irr-rr-tirT-irímnfri-17 irrnnUrvinkriníiinnteni meg, esetleg vétkes indolenciából, közvetlen környezetét s ez a környezet, anélkül, hogy ő maga látná és tudna róla, olykor a legártalmasabban elhomályosítja őt, a napot. Szeretjük ugyan azt mondani, hogy az íróból csak az író tartozik a nyilvánosságra s az ember nem. Az emberhez semmi közük, úgy kellene lenni, de nincs úgy. Nincs úgy sem a közönség, sem az író részéről. A közönség, érthető érdeklődés és kivándcsiság okából, ismerni akarja úgy az írót, mint az életét is. Jogot formál hozzá, igényt tart reá. És minél érdekesebb az író személye és életviszonyai, annál fokozottabb érdeklődéssel olvassa a közönség a műveit. S az író? Jóisten, melyik bir annyi előrelátással, akarattal és bölcs lemondással, különösen ha némi oka is van reá, hogy a közönséget távol tartsa magától? Egyik sem. Pedig ez úgy anyagi, mint erkölcsi szempontból igen jövedelmező harcászati taktika. Különösen, ha az írónak anyagi viszonyai is megengedik, hogy bizonyos előkelő miszticizmus lebegjen körülötte és kiközösíthesse magát a tömegből, hogy bizonyos perspektíva legyen közötte és a közönség között. Ha más nem, egy távoli falusi kastély, egy tengerparti elegáns villa, vagy nagy utazások. Melyek ép úgy lehetnek kötelességei az ügyes kiadónak, mint az esetleg kevés vagy semmi esztétikai és üzleti érzékkel nem rendelkező írónak. Habár ezzel az érzékkel ha nem születik vele az író, önmagának kellene magát reá ne , vélnie, mint egy talentumát elősegítő, kiegészítő eszközre, sikereinek mélyítésére, szélesbítésére. És még valamire. A közönség illúziójának megbecsülésére, gondozására, ébrentartására. Különösen a mai közönség ébrentartására, aki nem olyan, mint a tegnapelőtt volt, az 1868-iki. Akinek elég volt egy szép frázis, egy bokréta szóvirág és már megvolt a kiválasztott poétája, kihez hű maradt, ha nem is a sírig, de jó húsz esztendeig legalább. A mai közönség követelőző, művészi érzékű, tanult és szeszélyes. Ő már nem lelkesedik az olyan poétáért, aki disznótorra jár és fogadásból megeszik három röf kolbászt és megiszik rá egy akó bort, akármilyen szép verset is írna az a poéta. Ő azt követeli a maga írójától, hogy disznótor helyett Párizsba és Japánba járjon, kolbász helyett fürj pástétomot egyen és bor helyett francia pezsgőt igyon a monte-carlói car-szalonban. Hogy a cipőjét az inasa és ne maga pucolja ki, hogy a szerelme, vagy szerelmei olyan elegánsak és érdekesek legyenek, mint egy világszép asszony garderobeja és hogy adósságai ne százak, hanem ezrek legyenek s a hitelezők távolról sem lehetnek csizmadiák, mint volt a nagy Petőfi házigazdája. És a közönségnek igaza van. Lux Terka: ‘ Osztrák csapatok a képviselőválasztáson. Bécsből jelentik'. A költségvetési bizottság kedd délelőtti ülésén Koroszecs szlovén képviselő azt indítványozta, hogy a földmivelési minisztérium költségvetésének elintézése után hívják meg a bizottságba Georgi altábornagy honvédelmi minisztert, s kérjenek tőle felvilágosítást osztrák csapatoknak a magyarországi választásra történt kirendeléséről. Az indítvány mellett szóltak Diamant és Malik bizottsági tagok. Az indítványt tizenhat szóval tizenhárom ellen elfogadták. A képviselőház honvédelmi bizottságának keddi ülésén Steiner képviselő szólásra jelentkezett. A honvédelmi miniszterhez intézett kérdés alakjában kifejtette, hogy a napilapok jelentései szerint a Magyarországon folyamatban lévő országgyűlési képviselőválasztásokra a galíciai, morvaországi, stájerországi, bukovinai stb. helyőrségek csapatait kivezényelik. E csapatokat főleg a német, román és tót ajkú választókerületekbe vezényelték ki és céljuk, hogy a magyar kormánynak kortesszolgálatokat teljesítsenek. E rendelkezések alkalmasak arra, hogy ezen uralkodójukhoz hő nemzetiségek rokonérzését a cs. és kir. véderő iránt megrendítsék. A közös hadsereget nem szabad az egyén személyes politikai jogainak szabad gyakorlásában való megakadályozásra fölhasználni. Végül azt kérdi, hogy a miniszter hajlandó-e ebben a kérdésben fölvilágosítást kérni a hadügyminisztertől? Tresics képviselő azt kérdi a honvédelmi minisztertől, mikép tudja igazolni azt, hogy Magyarországon a csendőrök már sok parasztot agyonlőttek és most a Magyarországgal határos tartományokból csapatokat rendelnek ugyanilyen célból Magyarországba, hogy a választásokat a fegyveres erők nyomása alatt vigyék véghez. Ismeretes, hogy Magyarországon hogyan választanak, mikor a kormány többséget akar szerezni. Minden csapatparancsnok mellé politikai hivatalnokot rendelnek ki, aki sugószolgálatokat teljesít mellette, elzáratja a választási helyiséghez szolgáló összes utakat és csak olyan választókat bocsát be, akiket mint kormánypártiakat ismer. Ha a többi ellenzéki választók az ilyen eljárás ellen fölháborodnak, igen sűrűn megtörténik, hogy a katonaság vérét ontja a polgároknak. Horvátországban már többször csináltak ilyen választást és úgy látszik, hogy most az ausztriai csapatokat is ilyen célra akarják kihasználni. Georgi miniszter késznek nyilatkozott, hogy e kérdéseket a hadügyminisztérium tudomására hozza és a választ a honvédelmi bizottsággal közölje. A kérdés érdemére nézve nem nyilatkozhatik, minthogy az újságokban közölt incidensekre vonatkozó adatok nincsenek a birtokában. A bizottság ezutánáttért a napirendr® " A munkapárt reményei. A nemzeti munkapárt végrehajtó bizottsága ma este tartotta a választásokat megelőző utolsó ülését Perczel Dezső elnöklésével; az ülésen Lukács László, Hieronymi Károly, Székely Ferenc és Hazai Samu miniszterek, valamint Jeszenszky Sándor államtitkár is résztvettek. Az ülésen megálla