Pesti Hírlap, 1910. július (32. évfolyam, 156-182. szám)

1910-07-01 / 156. szám

1910. július 1., péntek, PESTI HÍRLAP vetkezik, ez esetben csak arra kérjük, hogy minden nehéz pillanatban legyen benne elég erő és önállóság, hogy föléje emelkedjék min­den pártnak, még annak is, amely öt elnökké választotta s emelkedjék föléje a kormánynak is. Mert amit ő védelmez, a parlamentarizmus és a szólásszabadság, nem a kormányok tu­lajdona, az nemzeti vagyon. Akik Berzeviczyt házelnökké választot­ták, azok között igen sokan vannak, akik lel­kük mélyén hordozzák a házszabályok szigorí­tásának, sőt talán a klotürnek is a vágyát. Mert a hatalom képviselőinek mindig nagy kedve van az ellenzék letörésére, ha az néha útját állta akarata érvényesülésének. Az elnök közvetítő és békéltető szerepé­től sok függ, hogy a kisebbség elálljon a terro­rizmus alkalmazásától, az obstrukciótól s vi­szont a többség ne igyekezzék erőszakos esz­közökhöz nyúlni. Kis tehetségű ember az ilyen ellentétes áramlatok között szétmorzso­lódik. Az az elnök azonban, aki pozícióját nem másoktól kapja, hanem maga tudja ma­gának megteremteni, azt nem söprik el a vi­harok. Reméljük, hogy Berzeviczy ilyen el­nök lesz. Berzeviczy két elnöktársa közül Kabos Ferenc még ismeretlen előttünk. De Návay Lajos már kipróbált erő az elnöki székben. Bi­zonyára jó munkatárs lesz Berzeviczy szá­mára abban a tekintetben, hogy a pártok kö­zötti ellentéteket elsimítsák. Országgyűlés. I. nek, a Faragó Antalénak, a kivételével, amel­­yet komoly veszély fenyeget, mert a jelentés azt mondja, hogy a­ csongrádi választás befe­jezése törvényellenesen ment végbe és ezért maradt kisebbségben Hieronymi Károly ke­reskedelmi miniszter. Az elnök és a két alelnök választásánál az ellenzék demonstrációja nem egészen úgy ment végbe, mint ahogy tervezték. Az egész ellenzékből 78-an, illetve 71-en szavaztak le. A többi részint nem volt jelen, részint tartóz­kodott a szavazástól, így a néppárt tagjai, aki­ket erősen bántott Justhék szerdai támadása. A Justh-párt nagyon jól viselte magát: majd­nem teljes számban megjelent és szavazott az ellenzék közös lisztájával Apponynra, meg Meskóra és Rakovszkyra. A Ház elnökéül Berzeviczy Albertet, al­­elnökeiül Návay Lajost és Kabos Ferencet, háznagyául Angyal Józsefet választották meg. Berzeviczy Albert elnök általános tet­széssel fogadott, szépen megfogalmazott és még szebben elmondott székfoglaló beszédet tartott, kijelentvén, hogy inkább a terhe, mint­sem dísze lebeg szemei előtt állásának és ígér­vén, hogy a parlamenti küzdelmek szenvedé­lyének hullámcsapása az elnöki szék magas­ságáig nem fog felérni és ezt a mérkőzést a legkevésbbé sem kívánják korlátozni mind-­­­addig, amig az parlamentáris fegyverekkel folyik. Beszédét kétszer szakította meg közbe­szólás. Amidőn a parlament iránti kötelessé­gekről szólt és elnöki feladatát emlegette, gróf­­ Károlyi József odakiáltotta: — De nem á la Perczel! Később, amikor a király és nemzet kö­zött való jó egyetértés áldásait hangoztatta, Förster Aurél szólt közbe: — „Nyomor és szenvedés!“ A munkapárt mindkét közbeszólót letor­kolta. Az ülés végén a miniszterelnök indítvá­nyára kimondották, hogy még hat jegyzői ál­lást szerveznek. A pénteki ülésen ezeket a jegyzőket s a bizottságokat választják meg. II. A képviselőház ülése június 30-án. Elnök: Neiszidler Károly korelnök, majd Berzeviczy Albert elnök. Jegyzők: Ifj. Molnár Viktor, gróf Bethlen Pál és gróf Károlyi József körjegyzők, majd Nyegre László, Rudnyánszky György és Hammersberg László jegyzők. A kor­mány részéről jelen vannak: gróf Khuen-Héder­­váry Károly, Székely Ferenc, Hazai Samu, gróf Zichy János, gróf Serényi Béla, Hieronymi Ká­roly és Lukács László. Az ülés d. e. 10 óra 15 perckor kezdődik. Neiszidler Károly korelnök a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bejelenti az újabban beadott mandátumokat, majd felsorolja azokat a képviselőket, akik a saját bejelentésük szerint összeférhetetlenségi helyzetben vannak. Ezek a következők: Niamessny Mihály, Ra­kovszky Iván, báró Nyáry Alfonz, Horváth Mi­hály, Vagyon Árpád, Bogdán Zsivko, Kostyál Miklós, Szász Károly, Szitovszky Béla, ifj. Mol­nár Viktor és Slezák Lajos. Ezek a Ház és a bi­zottságok tárgyalásaiban egyelőre részt nem ve­hetnek. Összeférhetetlenségüket megszüntették: Nagy Sándor, Szabó János, báró Madarassy Beck Gyula, Lukács György, Rónay Jenő, Varga Gá­bor és Ertsey Péter. Ezután az osztályok előadói tették meg je­lentéseiket a mandátumok megvizsgálásáról. Korelnök jelenti, hogy eddig 435 képviselő összesen 447 megbízó levelet adott be. Ebből 427 kifogástalan. Azok, akiknek megbízó­levelei kifo­gás alá esnek, tagsági jogaikat további határo­zatig ideiglenesen gyakorolhatják. A Ház tisztviselőinek megválasztása• Féltizenegy órakor áttértek a Ház tisztvi­selőinek a megválasztására. Elnököt, két alelnö­köt, háznagyot és hat jegyzőt választottak. A sza­vazás háromnegyed két óráig tartott. Elsősorban az elnököt választották meg. Itt összesen 294 szavazatot adtak be. Ebből Berze­viczy Albertre esett 211 szavazat (Élénk éljenzés jobbfelől.), gróf Apponyi Albertre 78 szavazat (Élénk éljenzés balfelől.); három szavazólap üres volt, kettő mások között oszlott meg. Ennélfogva Berzeviczy Albert a Ház elnöke. (Élénk éljenzés jobbról.) Következett a két alelnök megválasztása. A beadott szavazatokból Kabos Ferenc kapott 190, Návay Lajos 195, Meskó László 71, Rakovszky István 70, Kelemen Samu és Nyegre László 191 szavazatot. Egy szavazólap üres volt. Alelnökökké tehát Kabos Ferencet és Návay Lajost választot­ták meg. Az eredményt a munkapárt éljenzéssel fogadta. A háznagyra és a hat jegyzőre egyszerre szavaztak. Összesen 265 szavazatot adtak be. A jegyzői állásokra kapott Lovászy Márton 232, Hammersberg László 230, Sinnyey-Merse Félix 228, Rudnyánszky György és Vermess Zoltán 227, Nyegre László 226, Putnoky Móric két szavaza­tot, a háznagyi állásra Angyal József 223, Zlinszky István két-két szavazatot. Ehez képest jegyzőkké megválasztottak Lovászy Márton, Hammersberg László, Szinnyey-Merse Félix, Rudnyánszky György, Vermess Zoltán és Nyegre László, háznagygyá pedig Angyal József. Az új tisztikar bevonul Neiszidler Károly korelnök most szólásra emelkedik (a körjegyzők is felállanak) és jelenti, hogy a hivatalukkal járó munkát elvégezték. Majd igy folytatja: — Nagy és felelősségteljes munka vár reánk. Engedje a Mindenható, hogy egy munkaképes parlament sikeresen végezhesse édes hazánk és a haza polgárai érdekében azt a felelősségteljes munkát, amelynek teljesítésére megbízatást nyer­tünk. (Élénk éljenzés.) Végül köszönetet mondott a Ház támogatásáért és munkatársaival, a köz­jegyzőkkel együtt átadta helyét az új tiszti­karnak. Berzeviczy Albert, a képviselőház elnöke, díszmagyarban, továbbá a két alelnök, a háznagy és a hat jegyző — a jobboldal lelkes éljenzése mellett a terembe vonultak és helyet foglaltak az elnöki emelvényen. Az elnök azonnal megtartotta székfoglalóját. A házelnök székfoglalója. Berzeviczy Albert elnök, T. képviselőházi Midőn a képviselőház többségének megtisztelő és lekötelező bizalmából ezt a helyet elfoglalom, a magam és a kitüntetésben szintén részes tiszttár­saim nevében mélyen érzett köszönetet mondok. E percben ennek az állásnak, amelyet nem keres­tem, sokkal inkább a terhe és felelőssége, mint­sem dísze lebeg szemem előtt. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Feladata terhével és felelősségével ezeniben bizalmat merítek elsősor­ban azoknak jóakaratából, akik reám esett vá­lasztásukkal jelét adták annak, hogy engem el­nöki működésemben támogatni el vannak hatá­rozva. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közé­pen.) De bizalmat merítek abból a hitből is, hogy némi tapasztalással párosuló becsületes jó szán­dék, amelyet erre a helyre magammal hozok, ta­lán képes lesz idővel minden elfogulatlanul gon­dolkozónak bizalmát kivívni (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) és hogy ennek a gyü­lekezetnek nincs olyan tagja, aki a leghevesebb küzdelem percében is egészen megfeledkezni tud­na a parlament, mint nemzetünk alkotmányos képviselete iránti közös kötelességeinkről, ame­lyeknek mindannyiunk részéről való szemmeltar­­tása könnyítheti csak meg az én elnöki felada­tomat. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Gr. Károlyi József: De nem á la Perczel ! (Nagy zaj a jobboldalon. Tetszés a szélsőbalon.) Elnök: T. Ház! Hosszú politikai pályámon volt részem emelkedésben és bukásban, és zúgoló­dás nélkül viseltem egy ideig a politikai osztra­­cizmust. (Úgy van­ a jobboldalon.) Mint a Ház tanácskozásainak vezetésében sem újonc, immár élemedettebb korban, elveim és politikai meggyő­ződésem minden megtagadása nélkül, mégis, mondhatom, szenvedélytelenül és elfogulatlanul állok e parlament porondján mérkőzni induló pártokkal szemben. Sine ire et studio, quorum causas procul habeo. (Élénk helyeslés a jobbol­dalon.) Úgy maga, mint elnöktársaim, nem kí­vánjuk ezen mérkőzést a legkevésbbé is korlátoz­ni, mindaddig, amíg az parlamentáris fegyverek­kel folyik. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobbol­dalon és a középen.) Hű és lelkiismeretes őrei kí­vánunk lenni minden irányban a képviselőház al­kotmányos jogainak és a házszabályoknak. (He­lyeslés és éljenzés.) Védői a kisebbség jogainak is, mert tevékeny ellenzék nélkül — ezt tapasz­talásból tudjuk — valóban termékeny, eredmé­nyes parlamenti munkásság nem képzelhető. (Úgy van! Úgy van!) De egyúttal szigorú őrei kívánunk lenni a magyar képviselőház tekinté­lyének, méltóságának és a nemzet­ belénk helye­zett bizalmának, amely tőlünk termékeny, üdvös munkát vár. (Úgy van! Élénk helyeslés és éljen­zés a jobboldalon.) Erre irányzott törekvésünkben kérjük a képviselőház minden egyes tagjának ha­zafias támogatását és biztosíthatunk mindenkit, hogy a parlamenti küzdelmek szenvedélyének hullámcsapása e rostrum magasságáig nem fog felérni (Élénk helyeslés.) és hogy nem fogunk semmi olyan, bármely oldalról jövő követelésnek eleget tenni, amelyet lelkiismeretünkkel, a ház­szabályokban előírt kötelességünkkel és hazafisá­­gunkkal összeegyeztethetőnek nem tartunk. (Ál­talános élénk helyeslés, éljenzés és taps.) A parlamentáris rendszer, t. Ház, ma világ­szerte súlyos válságokat él át. .Vannak, akiknek Csütörtökön befejezte a képviselőház alakulási munkálatait. Majdnem az egész ülés választásokkal telt el. Elnököt, két alelnököt, háznagyot és hat jegyzőt választottak és há­romnegyed két óra már elmúlt, mikor a korel­nök az utolsó választás eredményét is kihir­dette és átadta helyét az új elnöknek, Berze­viczy Albertnek, aki nyomban megtartotta székfoglalóját, melynek tartama alatt az egész újonan megválasztott tisztikar az elnöki do­bogón foglalt helyet. Az ülés elején az osztályok előadói ter­jesztették elő jelentéseiket. A kifogásolt man­dátumokban csak alaki hibák vannak, egy­szót talán még meg tudnék közülök nevezni. Több mint ötven esztendő múlt el azóta. Nagy idő az emlékezet számára is. Néhány nap múlva elkészítettünk 2000, mondd — kétezer példányt rövid előszóval, melyet tanárunk fogalmazott s melyben a le­vél tartalma, története s nemzeti fontossága volt vázolva néhány szóval. Azután elmentek a levelek rendeltetésük helyére, ismert nevű, jó hazafiakhoz. A tuladunai vármegyékbe kü­lönösen igen sok. Ez a kétezer példány az egész országra természetesen nem lehetett elég. Nem tudom, a többi fő- és középiskolák taná­rai és ifjai dolgoztak-e hasonló munkán? Azt hiszem, Sárospatak, Debrecen, Kecskemét, Nagykőrös, Rimaszombat, Miskolc s talán több intézet jól megválogatott ifjai szintén dol­goztak. Különös, nagy és csodálatosan szép ha­tást szült a levél a hazafias s tudatosan ma­gyar lelkekben országszerte. Nem akarok na­gyítani s nem valószínű, hogy mindenkit úgy elragadott volna, mint engem, de akkor azt hittem, s akkori hitem ma is fennáll, hogy a nemzet újabbkori fölébredése s fajunk önérze­tének a függetlenségi harc után bekövetkezett ájultságból való feltámadása e levéllel kezdő­dött. Külső zajos hatása nem lehetett. A nem­zetnek nem volt erre módja. A sajtó nem tár­gyalhatta, sőt nem is közölhette még sokáig. Országgyűlés nem volt, vármegyék nem vol­tak, közkérdések szabad és nyilvános tárgya­lása sehol nem folyhatott s gyorsan egymás után következő nemzettörténeti és világtörté­neti nagy események is leszorították — hogy úgy mondjam — a napirendről. (Folyt. köv.). 3

Next