Pesti Hírlap, 1910. július (32. évfolyam, 156-182. szám)
1910-07-01 / 156. szám
1910. július 1., péntek, PESTI HÍRLAP vetkezik, ez esetben csak arra kérjük, hogy minden nehéz pillanatban legyen benne elég erő és önállóság, hogy föléje emelkedjék minden pártnak, még annak is, amely öt elnökké választotta s emelkedjék föléje a kormánynak is. Mert amit ő védelmez, a parlamentarizmus és a szólásszabadság, nem a kormányok tulajdona, az nemzeti vagyon. Akik Berzeviczyt házelnökké választották, azok között igen sokan vannak, akik lelkük mélyén hordozzák a házszabályok szigorításának, sőt talán a klotürnek is a vágyát. Mert a hatalom képviselőinek mindig nagy kedve van az ellenzék letörésére, ha az néha útját állta akarata érvényesülésének. Az elnök közvetítő és békéltető szerepétől sok függ, hogy a kisebbség elálljon a terrorizmus alkalmazásától, az obstrukciótól s viszont a többség ne igyekezzék erőszakos eszközökhöz nyúlni. Kis tehetségű ember az ilyen ellentétes áramlatok között szétmorzsolódik. Az az elnök azonban, aki pozícióját nem másoktól kapja, hanem maga tudja magának megteremteni, azt nem söprik el a viharok. Reméljük, hogy Berzeviczy ilyen elnök lesz. Berzeviczy két elnöktársa közül Kabos Ferenc még ismeretlen előttünk. De Návay Lajos már kipróbált erő az elnöki székben. Bizonyára jó munkatárs lesz Berzeviczy számára abban a tekintetben, hogy a pártok közötti ellentéteket elsimítsák. Országgyűlés. I. nek, a Faragó Antalénak, a kivételével, amelyet komoly veszély fenyeget, mert a jelentés azt mondja, hogy a csongrádi választás befejezése törvényellenesen ment végbe és ezért maradt kisebbségben Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter. Az elnök és a két alelnök választásánál az ellenzék demonstrációja nem egészen úgy ment végbe, mint ahogy tervezték. Az egész ellenzékből 78-an, illetve 71-en szavaztak le. A többi részint nem volt jelen, részint tartózkodott a szavazástól, így a néppárt tagjai, akiket erősen bántott Justhék szerdai támadása. A Justh-párt nagyon jól viselte magát: majdnem teljes számban megjelent és szavazott az ellenzék közös lisztájával Apponynra, meg Meskóra és Rakovszkyra. A Ház elnökéül Berzeviczy Albertet, alelnökeiül Návay Lajost és Kabos Ferencet, háznagyául Angyal Józsefet választották meg. Berzeviczy Albert elnök általános tetszéssel fogadott, szépen megfogalmazott és még szebben elmondott székfoglaló beszédet tartott, kijelentvén, hogy inkább a terhe, mintsem dísze lebeg szemei előtt állásának és ígérvén, hogy a parlamenti küzdelmek szenvedélyének hullámcsapása az elnöki szék magasságáig nem fog felérni és ezt a mérkőzést a legkevésbbé sem kívánják korlátozni mind-addig, amig az parlamentáris fegyverekkel folyik. Beszédét kétszer szakította meg közbeszólás. Amidőn a parlament iránti kötelességekről szólt és elnöki feladatát emlegette, gróf Károlyi József odakiáltotta: — De nem á la Perczel! Később, amikor a király és nemzet között való jó egyetértés áldásait hangoztatta, Förster Aurél szólt közbe: — „Nyomor és szenvedés!“ A munkapárt mindkét közbeszólót letorkolta. Az ülés végén a miniszterelnök indítványára kimondották, hogy még hat jegyzői állást szerveznek. A pénteki ülésen ezeket a jegyzőket s a bizottságokat választják meg. II. A képviselőház ülése június 30-án. Elnök: Neiszidler Károly korelnök, majd Berzeviczy Albert elnök. Jegyzők: Ifj. Molnár Viktor, gróf Bethlen Pál és gróf Károlyi József körjegyzők, majd Nyegre László, Rudnyánszky György és Hammersberg László jegyzők. A kormány részéről jelen vannak: gróf Khuen-Héderváry Károly, Székely Ferenc, Hazai Samu, gróf Zichy János, gróf Serényi Béla, Hieronymi Károly és Lukács László. Az ülés d. e. 10 óra 15 perckor kezdődik. Neiszidler Károly korelnök a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bejelenti az újabban beadott mandátumokat, majd felsorolja azokat a képviselőket, akik a saját bejelentésük szerint összeférhetetlenségi helyzetben vannak. Ezek a következők: Niamessny Mihály, Rakovszky Iván, báró Nyáry Alfonz, Horváth Mihály, Vagyon Árpád, Bogdán Zsivko, Kostyál Miklós, Szász Károly, Szitovszky Béla, ifj. Molnár Viktor és Slezák Lajos. Ezek a Ház és a bizottságok tárgyalásaiban egyelőre részt nem vehetnek. Összeférhetetlenségüket megszüntették: Nagy Sándor, Szabó János, báró Madarassy Beck Gyula, Lukács György, Rónay Jenő, Varga Gábor és Ertsey Péter. Ezután az osztályok előadói tették meg jelentéseiket a mandátumok megvizsgálásáról. Korelnök jelenti, hogy eddig 435 képviselő összesen 447 megbízó levelet adott be. Ebből 427 kifogástalan. Azok, akiknek megbízólevelei kifogás alá esnek, tagsági jogaikat további határozatig ideiglenesen gyakorolhatják. A Ház tisztviselőinek megválasztása• Féltizenegy órakor áttértek a Ház tisztviselőinek a megválasztására. Elnököt, két alelnököt, háznagyot és hat jegyzőt választottak. A szavazás háromnegyed két óráig tartott. Elsősorban az elnököt választották meg. Itt összesen 294 szavazatot adtak be. Ebből Berzeviczy Albertre esett 211 szavazat (Élénk éljenzés jobbfelől.), gróf Apponyi Albertre 78 szavazat (Élénk éljenzés balfelől.); három szavazólap üres volt, kettő mások között oszlott meg. Ennélfogva Berzeviczy Albert a Ház elnöke. (Élénk éljenzés jobbról.) Következett a két alelnök megválasztása. A beadott szavazatokból Kabos Ferenc kapott 190, Návay Lajos 195, Meskó László 71, Rakovszky István 70, Kelemen Samu és Nyegre László 191 szavazatot. Egy szavazólap üres volt. Alelnökökké tehát Kabos Ferencet és Návay Lajost választották meg. Az eredményt a munkapárt éljenzéssel fogadta. A háznagyra és a hat jegyzőre egyszerre szavaztak. Összesen 265 szavazatot adtak be. A jegyzői állásokra kapott Lovászy Márton 232, Hammersberg László 230, Sinnyey-Merse Félix 228, Rudnyánszky György és Vermess Zoltán 227, Nyegre László 226, Putnoky Móric két szavazatot, a háznagyi állásra Angyal József 223, Zlinszky István két-két szavazatot. Ehez képest jegyzőkké megválasztottak Lovászy Márton, Hammersberg László, Szinnyey-Merse Félix, Rudnyánszky György, Vermess Zoltán és Nyegre László, háznagygyá pedig Angyal József. Az új tisztikar bevonul Neiszidler Károly korelnök most szólásra emelkedik (a körjegyzők is felállanak) és jelenti, hogy a hivatalukkal járó munkát elvégezték. Majd igy folytatja: — Nagy és felelősségteljes munka vár reánk. Engedje a Mindenható, hogy egy munkaképes parlament sikeresen végezhesse édes hazánk és a haza polgárai érdekében azt a felelősségteljes munkát, amelynek teljesítésére megbízatást nyertünk. (Élénk éljenzés.) Végül köszönetet mondott a Ház támogatásáért és munkatársaival, a közjegyzőkkel együtt átadta helyét az új tisztikarnak. Berzeviczy Albert, a képviselőház elnöke, díszmagyarban, továbbá a két alelnök, a háznagy és a hat jegyző — a jobboldal lelkes éljenzése mellett a terembe vonultak és helyet foglaltak az elnöki emelvényen. Az elnök azonnal megtartotta székfoglalóját. A házelnök székfoglalója. Berzeviczy Albert elnök, T. képviselőházi Midőn a képviselőház többségének megtisztelő és lekötelező bizalmából ezt a helyet elfoglalom, a magam és a kitüntetésben szintén részes tiszttársaim nevében mélyen érzett köszönetet mondok. E percben ennek az állásnak, amelyet nem kerestem, sokkal inkább a terhe és felelőssége, mintsem dísze lebeg szemem előtt. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Feladata terhével és felelősségével ezeniben bizalmat merítek elsősorban azoknak jóakaratából, akik reám esett választásukkal jelét adták annak, hogy engem elnöki működésemben támogatni el vannak határozva. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) De bizalmat merítek abból a hitből is, hogy némi tapasztalással párosuló becsületes jó szándék, amelyet erre a helyre magammal hozok, talán képes lesz idővel minden elfogulatlanul gondolkozónak bizalmát kivívni (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) és hogy ennek a gyülekezetnek nincs olyan tagja, aki a leghevesebb küzdelem percében is egészen megfeledkezni tudna a parlament, mint nemzetünk alkotmányos képviselete iránti közös kötelességeinkről, amelyeknek mindannyiunk részéről való szemmeltartása könnyítheti csak meg az én elnöki feladatomat. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Gr. Károlyi József: De nem á la Perczel ! (Nagy zaj a jobboldalon. Tetszés a szélsőbalon.) Elnök: T. Ház! Hosszú politikai pályámon volt részem emelkedésben és bukásban, és zúgolódás nélkül viseltem egy ideig a politikai osztracizmust. (Úgy van a jobboldalon.) Mint a Ház tanácskozásainak vezetésében sem újonc, immár élemedettebb korban, elveim és politikai meggyőződésem minden megtagadása nélkül, mégis, mondhatom, szenvedélytelenül és elfogulatlanul állok e parlament porondján mérkőzni induló pártokkal szemben. Sine ire et studio, quorum causas procul habeo. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Úgy maga, mint elnöktársaim, nem kívánjuk ezen mérkőzést a legkevésbbé is korlátozni, mindaddig, amíg az parlamentáris fegyverekkel folyik. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Hű és lelkiismeretes őrei kívánunk lenni minden irányban a képviselőház alkotmányos jogainak és a házszabályoknak. (Helyeslés és éljenzés.) Védői a kisebbség jogainak is, mert tevékeny ellenzék nélkül — ezt tapasztalásból tudjuk — valóban termékeny, eredményes parlamenti munkásság nem képzelhető. (Úgy van! Úgy van!) De egyúttal szigorú őrei kívánunk lenni a magyar képviselőház tekintélyének, méltóságának és a nemzet belénk helyezett bizalmának, amely tőlünk termékeny, üdvös munkát vár. (Úgy van! Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Erre irányzott törekvésünkben kérjük a képviselőház minden egyes tagjának hazafias támogatását és biztosíthatunk mindenkit, hogy a parlamenti küzdelmek szenvedélyének hullámcsapása e rostrum magasságáig nem fog felérni (Élénk helyeslés.) és hogy nem fogunk semmi olyan, bármely oldalról jövő követelésnek eleget tenni, amelyet lelkiismeretünkkel, a házszabályokban előírt kötelességünkkel és hazafiságunkkal összeegyeztethetőnek nem tartunk. (Általános élénk helyeslés, éljenzés és taps.) A parlamentáris rendszer, t. Ház, ma világszerte súlyos válságokat él át. .Vannak, akiknek Csütörtökön befejezte a képviselőház alakulási munkálatait. Majdnem az egész ülés választásokkal telt el. Elnököt, két alelnököt, háznagyot és hat jegyzőt választottak és háromnegyed két óra már elmúlt, mikor a korelnök az utolsó választás eredményét is kihirdette és átadta helyét az új elnöknek, Berzeviczy Albertnek, aki nyomban megtartotta székfoglalóját, melynek tartama alatt az egész újonan megválasztott tisztikar az elnöki dobogón foglalt helyet. Az ülés elején az osztályok előadói terjesztették elő jelentéseiket. A kifogásolt mandátumokban csak alaki hibák vannak, egyszót talán még meg tudnék közülök nevezni. Több mint ötven esztendő múlt el azóta. Nagy idő az emlékezet számára is. Néhány nap múlva elkészítettünk 2000, mondd — kétezer példányt rövid előszóval, melyet tanárunk fogalmazott s melyben a levél tartalma, története s nemzeti fontossága volt vázolva néhány szóval. Azután elmentek a levelek rendeltetésük helyére, ismert nevű, jó hazafiakhoz. A tuladunai vármegyékbe különösen igen sok. Ez a kétezer példány az egész országra természetesen nem lehetett elég. Nem tudom, a többi fő- és középiskolák tanárai és ifjai dolgoztak-e hasonló munkán? Azt hiszem, Sárospatak, Debrecen, Kecskemét, Nagykőrös, Rimaszombat, Miskolc s talán több intézet jól megválogatott ifjai szintén dolgoztak. Különös, nagy és csodálatosan szép hatást szült a levél a hazafias s tudatosan magyar lelkekben országszerte. Nem akarok nagyítani s nem valószínű, hogy mindenkit úgy elragadott volna, mint engem, de akkor azt hittem, s akkori hitem ma is fennáll, hogy a nemzet újabbkori fölébredése s fajunk önérzetének a függetlenségi harc után bekövetkezett ájultságból való feltámadása e levéllel kezdődött. Külső zajos hatása nem lehetett. A nemzetnek nem volt erre módja. A sajtó nem tárgyalhatta, sőt nem is közölhette még sokáig. Országgyűlés nem volt, vármegyék nem voltak, közkérdések szabad és nyilvános tárgyalása sehol nem folyhatott s gyorsan egymás után következő nemzettörténeti és világtörténeti nagy események is leszorították — hogy úgy mondjam — a napirendről. (Folyt. köv.). 3