Pesti Hírlap, 1910. július (32. évfolyam, 156-182. szám)

1910-07-17 / 170. szám

14 PESTI HÍRLAP 1910. julius 17., vasárnap. — (Fenyeget az amerikai nyomor.) A pénzügyi krach ismét Amerika feje felett lebeg és amint a párizsi Journal Newyorkból, pénzügyi körökből értesül, a mostani krach nagyobbszerű, veszedelmesebb lesz, mit az 1908-iki volt. Nem a reány vonatkozó nemzetgazdasági következményekről akarunk itt beszélni, hanem arról, hogy épen mostanában indult neki megint a lázas magyar kivánárlás, melyet nyolc év óta minden magyar kormány jónak lát átmenetinek nevezni, holott ilyen átmeneti állapot még a macedón politikában sem igen ismeretes. Mi volt 1908-ban Amerikában? Akkora nyomor, amelyhez foghatót csak az ostromolt városok lakói ismernek. Az állami segítséggel hazajuttatott magyarok ezrei rettenetes dolgokat beszéltek el azokról a hetekről, hónapokról, amit munka nélkül kellett eltölteniök az amerikai városokban. És ezrek haza sem jöhettek, hanem valóságos vádak módjára húzták meg magukat hajléktalanul a városok környékén. A hazajöttek folytatták itthon a nyomorúságot, de visszatérve, újabb ezreket vittek magukkal, mert elég bölcs volt néhány kivándorlási hajóstársaság minden olyan embert, ki öt fizető utast hozott, ingyen szállítani át Amerikába. A külföldi sajtó már rémhíreket közöl a közeledő amerikai új nyomorúságról, itt volna az ideje figyelmeztetni a kivándorolni akaró magyarságot, hogy a biztos nyomorba jutnak, ha miért kivándorolnak. Elvégre, ha az amerikai krach be nem következik, nálunk nem okoz nemzeti szerencsétlenséget, ha itthon marad pár ezer magyar. Elvégre csak nem lehetetlen dolog, hogy drága pénzen fentartott kivándorlási hatóságaink néha-néha valamit dolgozzanak is. Csak nem lehetetlen dolog, hogy érvényben levő törvény létesítette kivándorlási tanács már egyszer megkezdje működését? Nem kívánunk lehetetlen dolgot, van elég kivándorlási biztos, felügyelő, előadó, tanácsos, titkár, kik évek óta úgy szerepelnek a hivatalos kommünikékben, mint „szakember“, bölcs ember“, „nagytudású ember“, tessék ezeket utasítani, hogy akadályozzák meg tízezreknek a nyomorba való rohanását. (A Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályából.) A városligeti Iparcsarnokban levő osztály vezetősége értesíti a nagyközönséget, hogy a szemléltető gyűjtemény két új teremmel szaporodott, melyekben az osztály legutóbbi szerzeményei a mai vasárnaptól (f. hó 17-től) kezdve megtekinthetők. A két terem közül az egyik a nemzetközi és a magyar rokonsági tárgyakat mutatja be, míg a másik nagy teremben az újabb magyar gyűjtések foglaltatnak. Az osztály gyűjteményei a nyári hónapokban kedden, pénteken és vasárnap délután 3—8-ig, valamint vasárnap délelőtt 9—12-ig díjtalanul megtekinthetők. Szakemberek részére egyéb köznapokon is nyitva van a hivatalos idő alatt. (Itt a cápa, megjött a cápa!) Hiába van hűvös, hiába esik folyton az eső, azért mégis kánikula van. Ezt bizonyítja a következő fiumei távirat: „Ferich halász tegnap délután bárkájával a kikötőből halászatra indult. Alig hagyta el a bárka a kikötőt, midőn alatta egy öt méter hosszú cápa ment el. A halászok szigonyokat fölszerelve azonnal utána eveztek, de nem tudták elfogni. A cápa Abbázia irányában elmenekült.“ A cápa tehát eljött, és pedig, mint igazi magyar cápa, Abbáziába tért nyaralni. Ebből az alkalomból az abbáziai magyar kolónia, állítólag, a közeli napokban nagy cápavadászatot rendez. — (öngyilkos joghallgató.) Szombaton délután a Szilágyi Dezső téren, az újpesti csavargőzösön egy uriasan öltözött, 21 év körüli fiatalember magára lőtt, aztán a Dunába ugrott. A partról észrevette Tölcs Lipót napszámos, csónakba ugrott s utána evezett. Szerencsére még életben kimentette s partra szállította. Az őrt álló rendőr telefonált a mentőkért, akik az életuntat beszállították a Herzl-szanatóriumba. Ott kiderült, hogy az illető Török János Vilmos 21 éves joghallgató, aki atyjánál, Toch Vilmos kereskedelmi utazónál lakott. Közte és atyja között az utóbbi időben napirenden voltak a veszekedések, és alkalmasint e miatt akart meghalni. Állapota súlyos. (A Csávolszky-hagyaték csődjének megszűnése.) Bécsből jelentik: Az 1909. március 13-án elhunyt Csávolszky Lajos volt orsz. képviselő és az Egyetértés napilap kiadójának hagyatéka ellen tudvalevőleg csődeljárást indítottak. A csőd megindítása ellen dr Koroditz, a törvényes örökösök képviselője, annak idején kifogást emelt, amelynek a bécsi főtörvényszék a hagyatéknak Ausztriában levő részére vonatkozólag helyt adott, azzal a megokolással, hogy dr Blumenthal, aki a csőd megindítását kérte, erre nem volt jogosítva. (Napoleon Viktor herceg és Klementina hercegnő házassága.) Napoleon Viktor hercegnek Klementina belga hercegnővel történt eljegyzését, Eugénia francia excsászárnénak a földközi tengeri útjáról való visszatérése után fogják hivatalosan is nyilvánosságra hozni. Az eljegyzés nyilvánosságra jutását most már hamarosan követni fogja az esküvő is. Albert belga király Napoleoon Viktor hercegtől írásbeli nyilatkozatot követelt arra nézve, hogy a francia császári család jogainak megvalósítását sógora sohasem fogja megkísérteni belga területről. A hercegnek és leendő nejének állandó tartózkodási helye az olaszországi Moncalieri-kastély lesz, ahol eddig a herceg anyja, Klotild hercegnő, töltötte özvegyi magányát. Az új házaspár Brüsszelben bizonyos tekintetben mintegy az udvar és a nemzet vendége gyanánt fog tartózkodni. A hercegnek különben arra is köteleznie kellett magát, hogy pártjának szervezeteit már most sem fogadja magánál Brüsszelben. Ezenkívül kiáltványokat sem szabad többé Brüsszelből kibocsátania, holott eddig az volt az egyedüli mód arra, hogy a világ hébe-korba tudomást szerezhessen a trónpretendens létezéséről. (A londoni rejtelmes bűntény.) Dr Grippen hilldrop-crescenti háza pincéjében talált két női holttestet nem sikerült agnoszkálni, valószínű azonban, hogy az egyik Crippenné holtteste. Crippennek és a vele együtt eltűnt miss Ethelle Neve gépiróleánynak még nem jutottak a nyomára, több körülmény azonban amellett szól, hogy mindketten Londonban rejtőznek és azért a londoni rendőrség lázasan kutat. A dr Crippen házában tartott házkutatásról most hajmeresztő részleteket közölnek. A pincében emberi maradványok feküdtek szerteszét. A pincében elásva talált holttestek össze-vissza voltak vagdalva és oltatlan mészszel leöntve, amivel a gyilkos nyilván azt célozta, hogy a két holttest a mészben elégjen. Mivel a pince talaja erősen agyagtartalmú és egy levegő is hozzáférhetett, az elégés folyama csak lassan haladt előre. A másik holttest olyan sérüléseket és csonkításokat mutat fel, amilyenek különben csak kéjgyilkosságoknál fordulnak elő. Valószínű azonban az a feltevés, hogy a holttest Crippen egyik korábbi szeretőjének a holtteste, mert bizonyos nyomok arra látszanak utalni, hogy életében rajta tiltott műtétet hajtottak végre, amely halállal végződött. A gyilkosság motívuma minden valószínűség szerint pénz. Mikor Crippenné eltűnt, még pénztárnoknője volt a varieté-művésznők ligájának s állítólag közvetlenül eltűnése előtt nagy pénzösszeg folyt be. Be van bizonyítva, hogy Crippen levelet is hamisított felesége nevében. A gyorsirónő szülei gyanakodtak rá s ekkor az amerikai orvos felmutatta feleségének" levelét, amelyben arról volt szó, hogy válóperük véglegesen eldőlt és újra férjhez fog menni. Ama levelek alapján, amelyeket Neve Etel rokonainak az utóbbi időben írt, általános az a feltevés, hogy a gépiróleánynak sejtelme sem volt a gyilkosságról és valószínűleg erősen hitte, hogy Crippen felesége tényleg meghalt. Nemrég Crippen álltólag feleségül is vette a leányt és most mindketten nászúton vannak. A rendőrség megállapította, hogy Crippen közvetlenül eltűnése előtt egy londoni ruhakereskedésben fiúruhákat vásárolt. A meggyilkolt Crippenné egy Brooklinban elhunyt Machamatzky nevű lengyel nemesnek a leánya. Mostohaatyja még ma is él Brooklinban és ennek Crippen áprilisban azt írta, hogy felesége Kaliforniába utazott egy barátnője meglátogatására s ott szerencsétlenül járt. Holttestét a halotthamvasztó-intézetben elégették és a hamvakat Londonba küldték. Egy rendőri közlés szerint Crippenné Salt Lake Cityben a mormonoknál betegápolónő volt. (Szerelmi dráma.) Párizsi távirat véres szerelmi drámát jelent. Boursesban pénteken este a lakásán agyonlőtte magát Leboiteux százados. Majdnem egyidejűleg öngyilkossá lett egy feltűnően csinos fiatal hölgy a város egyik szállójában. Leboiteux nős ember volt és úgy látszott, hogy megelégedetten élt a feleségével. Mindazáltal sok valószínűség szól amellett, hogy a százados viszonyt folytatott az öngyilkos leánynyal és hogy a szerelmes pár azért menekült a halálba, mert nem lehetett egymásé. A leány kilétét eddig még nem tudták megállapítani. — (Siegel Elza gyilkosa.) Hat hónappal ezelőtt történt, hogy Ling Leon ehinai ember Newyork ehinai negyedében meggyilkolta Siegel Elzát. Akkor a ehinai gyilkos eltűnt. Newyorkba szombaton érkezett meg Washingtonból egy ehinai detektív, aki kijelentette a rendőrségen, hogy nyomába jutott a gyilkosnak. A detektív érkezésével elterjedt az a hír, hogy Ling Chinába utazott és ott farmer. Ha ez a hír valónak bizonyul, az amerikai kormány Ling kiadatását fogja kérni. (Jégvihar Szegeden.) Szombaton délután óriási jégeső esett Szegeden, amely elverte a város felső határának szőlőit és tönkre tette a múltkori jégverés után még megmaradt részeket. Jég pusztított a királyhalmi szőlőkben is. (A korrekt felelet.) Valamelyik szegedi iskolában vizsgázott a napokban egy negyvenéves ember. Szegény kishivatalnok, aki csak úgy mehet előre, ha a kenyérkereső gondok, gyermeklárma mellett nekifekszik a könyveknek és diákká vedlik rövid időre, pótolván így azt, amit a körülmények folytán eddig kénytelen volt elmulasztani. A feleletei elég rendesek is voltak, csak a hittannál akadt meg. — Mit tud? — kérdezte a pap. — Semmit. — De csak tud valamit a hittanból ! — Nem én, uram, egy árva betűt sem. A pap erre beírta a kalkulusai közé a jelest. — Furcsán osztályoznak önök, jegyezte meg az igazgató. Hát jól van, épen elbuktatni kár lett volna, de a jelzés is túlzás! — Szó sincs róla, válaszolta a hitoktató. Megérdemli, mert ennél korrektebb feleletet még sosem kaptam. Mindig meg szoktam kérdezni a vizsgázóktól, hogy mit tudnak? Azt mondják, hogy mindent s kisül a végén, hogy semmit. Én az igazmondást honoráltam első sorban. (Megadóztatott fürdővendég.) Odaát osztrák szomszédaink portáján nagy füstje támadt annak a nemcsak különös, hanem szinte kiáltóan igaztalan esetnek, ami Meranban történt egy amgoi fürdővendéggel, akire adót vetettek ki, de hogy mi jogon, azt csak a merani adóhatóság tudja, vagy talán még az se. • Érdemes az ügyet szóvá tenni nálunk is, ahol szokás nyakrafőre dicsérni azokat az osztrák fürdőhelyeken tapasztalható nagyszerű állapotokat. Egy angol hölgy évenként lerándult Meranba, azonban minden alkalommal csupán egy darab időre. Ott tartózkodásának az idejére bérelt egy bútorozott lakást és a bérleti szerződést esztendőnként megújította. Tehát nem kötött több évre szóló bérleti szerződést. És az osztrák adóhatóság erre a futólagos tartózkodásra megadóztatta az illető külföldi hölgyet, aki a jövedelme után járó adót odahaza fizeti. Ha a rendelkezésnek az a célja, hogy Meranból elriaszsza az idegen fürdővendégeket, ezt a célját elérheti. A jövedelme után vetették ki az adót a szóban levő hölgyre, aki ennek a kötelezettségének csak Angolországban tartozik eleget tenni. Az osztrák törvény a külföldiek megadóztatásához megkívánja, hogy az illetőknek Ausztriában legyen a lakásuk, vagy egy évnél tovább tartózkodjanak Ausztriában. Az az angol hölgy, Meranban soha nem időzött egy évnél tovább, hanem mindössze néhány hónapig és azzal, hogy időnként bérelt ott lakást, még nem tette át a lakóhelyét Ausztriába. Szó férhet egyéb tekintetben is az osztrák adóhatóság törvényellenes rendelkezéséhez, de hát minek fájjon emiatt az eljárás miatt a mi fejünk, akiknek akár mulatni is lehetne az eseten. (Milliomos és gépírónő.) Brooklynban hetven éves korában meghalt Thompson Róbert milliomos papírgyáros. A gyászeset regényes szerelmi történetet vetett napfényre. Az ősz milliomos, anélkül, hogy barátai és ismerősei tudtak volna róla, az idén februárban feleségül vette a nála alkalmazott Ames Maybelle huszonnyolc éves gépírónőt. Ames miss hét év előtt szegődött el Thompson bostoni gyárához. Amikor tavaly előtt Thompson szemlét tartott bostoni fióktelepén, megismerte és megszerette a szemre való gépírókisasszonyt. Nem tellett sok időbe és teljes csöndben megtörtént az eljegyzés, amelyet az idei február elején követett az esküvő a menyasszony szüleinek házában. A házaspár Brooklynben lakott a Washington Avenuen levő pompás palotában. A fiatal asszony most az ura halálával több mint négy milliós vagyonnak lett irigyelt, szerencsés birtokosa. (Okmánygyár Oroszországban.) A Kielben és Moszkvában fölfedezett okmányhamisítási szövetség hatalmas orosz kulturbotránynyá dagad. A szövetségnek ügynökei voltak a törvényszékeken, az árvaszékeknél és más egyebütt, hogy ilyen módon okmányokat szállítsanak azoknak, akik gazdátlan pénzek után járnak, vitás örökségért küzdenek és egyéb ilyen kétes kimenetelű ügyekkel bajlódnak. A szövetségi iroda fentartásának évi költsége meghaladta a százezer rubelt. Csütörtökön letartóztattak egy fogorvost és egy közjegyzőt, akik tevékeny részt vettek ezeknek az üzelmeknek az irányításában. A botrányos dologban ludas sok tekintélyes ügyvéd. (Két ember megmentése.) E hó 14-én Dunaharaszti községben vérfagyasztó jelenetnek voltak tanúi a Duna vizében fürdőzők. A folyam közepén ugyanis egy férfi meg egy nő egymást görcsösen átkarolva, már-már remény nélkül vivődött a halállal, amikor Halbarth Alajos utánuk úszott élete kockáztatásával mind a kettőt kimentette. Megállapították, hogy a férfi Kálnoki Lajos hirlapíró, a nő pedig a náluk levő angol kisasszony volt.