Pesti Hírlap, 1910. július (32. évfolyam, 156-182. szám)

1910-07-17 / 170. szám

14 PESTI HÍRLAP 1910. julius 17., vasárnap. — (Fenyeget az amerikai nyomor.) A pénz­ügyi krach ismét Amerika feje felett lebeg és amint a párizsi Journal Newyorkból, pénzügyi kö­rökből értesül, a mostani krach nagyobbszerű, ve­szedelmesebb lesz, mit az 1908-iki volt. Nem a reán­y vonatkozó nemzetgazdasági következmények­ről akarunk itt beszélni, hanem arról, hogy épen mostanában indult neki megint a lázas magyar ki­­vánárlás, melyet nyolc év óta minden magyar kormány jónak lát átmenetinek nevezni, holott ilyen átmeneti állapot még a macedón politikában sem igen ismeretes. Mi volt 1908-ban Amerikában? Akkora nyomor, amelyhez foghatót csak az ostro­molt városok lakói ismernek. Az állami segítséggel hazajuttatott magyarok ezrei rettenetes dolgokat beszéltek el azokról a hetekről, hónapokról, amit munka nélkül kellett eltölteniök az amerikai váro­sokban. És ezrek haza sem jöhettek, hanem való­ságos vádak módjára húzták meg magukat hajlék­talanul a városok környékén. A hazajöttek foly­tatták itthon a nyomorúságot, de visszatérve, újabb ezreket vittek magukkal, mert elég bölcs volt né­hány kivándorlási hajóstársaság minden olyan embert, ki öt fizető utast hozott, ingyen szállítani át Amerikába. A külföldi sajtó már rémhíreket közöl a közeledő amerikai új nyomorúságról, itt volna az ideje figyelmeztetni a kivándorolni akaró magyarságot, hogy a biztos nyomorba jutnak, ha miért kivándorolnak. Elvégre, ha az amerikai krach be nem következik, nálunk nem okoz nem­zeti szerencsétlenséget, ha itthon marad pár ezer magyar. Elvégre csak nem lehetetlen dolog, hogy drága pénzen fentartott kivándorlási hatóságaink néha-néha valamit dolgozzanak is. Csak nem lehe­tetlen dolog, hogy érvényben levő törvény létesí­tette kivándorlási tanács már egyszer megkezdje működését? Nem kívánunk lehetetlen dolgot, van elég kivándorlási biztos, felügyelő, előadó, taná­csos, titkár, kik évek óta úgy szerepelnek­ a hiva­talos kommünikékben, mint „szakember“, bölcs ember“, „nagytudású ember“, tessék ezeket utasíta­ni, hogy akadályozzák meg tízezreknek a nyo­morba való rohanását.­­ (A Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osz­tályából.) A városligeti Iparcsarnokban levő osz­tály vezetősége értesíti a nagyközönséget, hogy a szemléltető gyűjtemény két új teremmel szaporo­dott, melyekben az osztály legutóbbi szerzeményei a mai vasárnaptól (f. hó 17-től) kezdve megtekint­hetők. A két terem közül az egyik a nemzetközi és a magyar rokonsági tárgyakat mutatja be, míg a másik nagy teremben az újabb magyar gyűjtések foglaltatnak. Az osztály gyűjteményei a nyári hó­napokban kedden, pénteken és vasárnap délután 3—8-ig, valamint vasárnap délelőtt 9—12-ig díjta­lanul megtekinthetők. Szakemberek részére egyéb köznapokon is nyitva van a hivatalos idő alatt.­­ (Itt a cápa, megjött a cápa!) Hiába van hűvös, hiába esik folyton az eső, azért mégis káni­kula van. Ezt bizonyítja a következő fiumei táv­irat: „Ferich halász tegnap délután bárkájával a kikötőből halászatra indult. Alig hagyta el a bárka a kikötőt, midőn alatta egy öt méter hosszú cápa ment el. A halászok szigonyokat fölszerelve azon­nal utána eveztek, de nem tudták elfogni. A cápa Abbázia irányában elmenekült.“ A cápa tehát el­jött, és pedig, mint igazi magyar cápa, Abbáziába tért nyaralni. Ebből az alkalomból az abbáziai ma­gyar kolónia, állítólag, a közeli napokban nagy cá­pavadászatot rendez. — (öngyilkos joghallgató.) Szombaton dél­után a Szilágyi Dezső­ téren, az újpesti csavargő­zösön egy uriasan öltözött, 21 év körüli fiatal­em­ber magára lőtt, aztán a Dunába ugrott. A part­ról észrevette Tölcs Lipót napszámos, csónakba ugrott s utána evezett. Szerencsére még életben ki­mentette s partra szállította. Az őrt álló rendőr te­lefonált a mentőkért, akik az életuntat beszállítot­ták a Herzl-szanatóriumba. Ott kiderült, hogy az illető Török János Vilmos 21 éves joghallgató, aki atyjánál, Toch Vilmos kereskedelmi utazónál la­kott. Közte és atyja között az utóbbi időben napi­renden voltak a veszekedések, és alkalmasint e miatt akart meghalni. Állapota súlyos.­­ (A Csávolszky-hagyaték csődjének meg­szűnése.) Bécsből jelentik: Az 1909. március 13-án elhunyt Csávolszky Lajos volt orsz. kép­viselő és az Egyetértés napilap kiadójának ha­gyatéka ellen tudvalevőleg csődeljárást indítot­tak. A csőd megindítása ellen dr Koroditz, a tör­vényes örökösök képviselője, annak idején kifo­gást emelt, amelynek a bécsi főtörvényszék a hagyatéknak Ausztriában levő részére vonatkozó­lag helyt adott, azzal a megokolással, hogy dr Blumenthal, aki a csőd megindítását kérte, erre nem volt jogosítva.­­ (Napoleon Viktor herceg és Klementina hercegnő házassága.) Napoleon Viktor hercegnek Klementina belga hercegnővel történt eljegyzését, Eugénia francia excsászárnénak a földközi tengeri útjáról való visszatérése után fogják hivatalosan is nyilvánosságra hozni. Az eljegyzés nyilvánosságra jutását most már hamarosan követni fogja az eskü­vő is. Albert belga király Napoleoon Viktor herceg­től írásbeli nyilatkozatot követelt arra nézve, hogy a francia császári család jogainak megvalósítását sógora sohasem fogja megkísérteni belga területről. A hercegnek és leendő nejének állandó tar­tózkodási helye az olaszországi Moncalieri-kastély lesz, ahol eddig a herceg anyja, Klotild hercegnő, töltötte özvegyi magányát. Az új házaspár Brüsszel­ben bizonyos tekintetben mintegy az udvar és a nemzet vendége gyanánt fog tartózkodni. A herceg­nek különben arra is köteleznie kellett magát, hogy pártjának szervezeteit már most sem fogadja magá­nál Brüsszelben. Ezenkívül kiáltványokat sem sza­bad többé Brüsszelből kibocsátania, holott eddig az volt az egyedüli mód arra, hogy a világ hébe-korba tudomást szerezhessen a trónpretendens létezéséről.­­ (A londoni rejtelmes bűntény.) Dr Grip­pen hilldrop-crescenti háza pincéjében talált két női holttestet nem sikerült agnoszkálni, valószínű azonban, hogy az egyik Crippenné holtteste. Crip­­pennek és a vele együtt eltűnt miss Ethel­le Neve gépiróleánynak még nem jutottak a nyomára, több körülmény azonban amellett szól, hogy mindketten Londonban rejtőznek és azért a londoni rendőrség lázasan kutat. A dr Crippen házában tartott házkutatásról most hajmeresztő részleteket közölnek. A pincében emberi maradványok feküdtek szerteszét. A pincé­ben elásva talált holttestek össze-vissza voltak vag­dalva és oltatlan mészszel leöntve, amivel a gyil­kos nyilván azt célozta, hogy a két holttest a mész­­ben elégjen. Mivel a pince talaja erősen agyagtar­­talmú és egy levegő is hozzáférhetett, az elégés fo­lyama csak lassan haladt előre. A másik holttest olyan sérüléseket és csonkításokat mutat fel, ami­lyenek különben csak kéjgyilkosságoknál fordulnak elő. Valószínű azonban az a feltevés, hogy a holt­test Crippen egyik korábbi szeretőjének a holttes­te, mert bizonyos nyomok arra látszanak utalni, hogy életében rajta tiltott műtétet hajtottak végre, amely halállal végződött. A gyilkosság motívuma minden valószínű­ség szerint pénz. Mikor Crippenné eltűnt, még pénztárnoknője volt a varieté-művész­­nők ligájának s állítólag közvetlenül eltűnése előtt nagy pénzösszeg folyt be. Be van bizonyítva, hogy Crippen levelet is hamisított felesége nevében. A gyorsirónő szülei gyanakodtak rá s ekkor az ame­rikai orvos felmutatta feleségének" levelét, amelyben arról volt szó, hogy válóperük véglegesen eldőlt és újra férjhez fog menni. Ama levelek alapján, ame­lyeket Neve Etel rokonainak az utóbbi időben írt, általános az a feltevés, hogy a gépiróleánynak sej­telme sem volt a gyilkosságról és valószínűleg erő­sen hitte, hogy Crippen felesége tényleg meghalt. Nemrég Crippen álltólag feleségül is vette a leányt és most mindketten nászúton vannak. A rendőrség megállapította, hogy Crippen közvetlenül eltűnése előtt egy londoni ruha­keres­kedésben fiúru­­hákat vásárolt. A meggyilkolt Crippenné egy Brooklinban elhunyt Machamatzky nevű lengyel nemesnek a leánya. Mostohaatyja még ma is él Brooklinban és ennek Crippen áprilisban azt írta, hogy felesége Kaliforniába utazott egy barátnője meglátogatására s ott szerencsétlenül járt. Holttes­tét a halotthamvasztó-intézetben elégették és a hamvakat Londonba küldték. Egy rendőri közlés szerint Crippenné Salt Lake­ Cityben a mormonok­nál betegápolónő volt.­­ (Szerelmi dráma.) Párizsi távirat véres szerelmi drámát jelent. Boursesban pénteken este a lakásán agyonlőtte magát Leboiteux szá­zados. Majdnem egyidejűleg öngyilkossá lett egy feltűnően csinos fiatal hölgy a város egyik szál­lójában. Leboiteux nős ember volt és úgy látszott, hogy megelégedetten élt a feleségével. Mindaz­­által sok valószínűség szól amellett, hogy a szá­zados viszonyt folytatott az öngyilkos leánynyal és hogy a szerelmes pár azért menekült a halálba, mert nem lehetett egymásé. A leány kilétét eddig még nem tudták megállapítani. — (Siegel Elza gyilkosa.) Hat hónappal ez­előtt történt, hogy Ling Leon ehinai ember New­­york ehinai negyedében meggyilkolta Siegel Elzát. Akkor a ehinai gyilkos eltűnt. Newyorkba szom­baton érkezett meg Washingtonból egy ehinai de­tektív, aki kijelentette a rendőrségen, hogy nyo­mába jutott a gyilkosnak. A detektív érkezésével elterjedt az a hír, hogy Ling Chinába utazott és ott farmer. Ha ez a hír valónak bizonyul, az ame­rikai kormány Ling kiadatását fogja kérni.­­ (Jégvihar Szegeden.) Szombaton délután óriási jégeső esett Szegeden, amely elverte a város felső határának szőlőit és tönkre tette a múltkori jégverés után még megmaradt részeket. Jég pusz­tított a királyhalmi szőlőkben is­. (A korrekt felelet.) Valamelyik szegedi iskolában vizsgázott a napokban egy negyvenéves ember. Szegény kishivatalnok, aki csak úgy me­het előre, ha a kenyérkereső gondok, gyermeklár­ma mellett nekifekszik a könyveknek és diákká vedlik rövid időre, pótolván így azt, amit a kö­rülmények folytán eddig kénytelen volt elmulasz­tani. A feleletei elég rendesek is voltak, csak a hittannál akadt meg. — Mit tud? — kérdezte a pap. — Semmit. — De csak tud valamit a hittanból ! — Nem én, uram, egy árva betűt sem. A pap erre beírta a kalkulusai közé a jelest. — Furcsán osztályoznak önök, jegyezte meg az igazgató. Hát jól van, épen elbuktatni kár lett volna, de a jelzés is túlzás! — Szó sincs róla, válaszolta a hitoktató. Megérdemli, mert ennél korrektebb feleletet még sosem kaptam. Mindig meg szoktam kérdezni a vizsgázóktól, hogy mit tudnak? Azt mondják, hogy mindent s kisül a végén, hogy semmit. Én az igaz­mondást honoráltam első sorban.­­ (Megadóztatott fürdővendég.) Odaát osztrák szomszédaink portáján nagy füstje támadt annak a nemcsak különös, hanem szinte kiáltóan igaztalan esetnek, ami Meranban történt egy am­goi fürdővendéggel, akire adót vetettek ki, de hogy mi jogon, azt csak a merani adóhatóság tudja, vagy talán még az se. • Érdemes az ügyet szóvá tenni nálunk is, ahol szokás nyakrafőre dicsérni azokat az osztrák fürdőhelyeken tapasz­talható nagyszerű állapotokat. Egy angol hölgy évenként lerándult Meranba, azonban minden al­kalommal csupán egy darab időre. Ott tartózko­dásának az idejére bérelt egy bútorozott lakást és a bérleti szerződést esztendőnként megújította. Tehát nem kötött több évre szóló bérleti szerző­dést. És az osztrák adóhatóság erre a futólagos tartózkodásra megadóztatta az illető külföldi hölgyet, aki a jövedelme után járó adót odahaza fizeti. Ha a rendelkezésnek az a célja, hogy Me­­ranból elriaszsza az idegen fürdővendégeket, ezt a célját elérheti. A jövedelme után vetették ki az adót a szóban levő hölgyre, aki ennek a kötele­zettségének csak Angolországban tartozik eleget tenni. Az osztrák törvény a külföldiek megadóz­tatásához megkívánja, hogy az illetőknek Ausz­triában legyen a lakásuk, vagy egy évnél tovább tartózkodjanak Ausztriában. Az az angol hölgy, Meranban soha nem időzött egy évnél tovább, hanem mindössze néhány hónapig és azzal, hogy időnként bérelt ott lakást, még nem tette át a lakóhelyét Ausztriába. Szó férhet egyéb tekin­tetben is az osztrák adóhatóság törvényellenes rendelkezéséhez, de hát minek fájjon emiatt az eljárás miatt a mi fejünk, akiknek akár mulatni is lehetne az eseten.­­ (Milliomos és gépírónő.) Brooklynban hetven éves korában meghalt Thompson Róbert milliomos papírgyáros. A gyászeset regényes sze­relmi történetet vetett napfényre. Az ősz mil­liomos, anélkül, hogy barátai és ismerősei tudtak volna róla, az idén februárban feleségül vette a nála alkalmazott Ames Maybelle huszonnyolc éves gépírónőt. Ames miss hét év előtt szegődött el Thompson bostoni gyárához. Amikor tavaly előtt Thompson szemlét tartott bostoni fióktele­pén, megismerte és megszerette a szemre való gépírókisasszonyt. Nem tellett sok időbe és teljes csöndben megtörtént az eljegyzés, amelyet az idei február elején követett az esküvő a meny­asszony szüleinek házában. A házaspár Brooklyn­­ben lakott a Washington­ Avenuen levő pompás palotában. A fiatal asszony most az ura halálával több mint négy milliós vagyonnak lett irigyelt, szerencsés birtokosa.­­ (Okmánygyár Oroszországban.) A Kiel­ben és Moszkvában fölfedezett okmányhamisítási szövetség hatalmas orosz kulturbotránynyá da­gad. A szövetségnek ügynökei voltak a törvény­székeken, az árvaszékeknél és más egyebütt, hogy ilyen módon okmányokat szállítsanak azoknak, akik gazdátlan pénzek után járnak, vitás örök­ségért küzdenek és egyéb ilyen kétes kimenetelű ügyekkel bajlódnak. A szövetségi iroda fentartá­­sának évi költsége meghaladta a százezer rubelt. Csütörtökön letartóztattak egy fogorvost és egy közjegyzőt, akik tevékeny részt vettek ezeknek az üzelmeknek az irányításában. A botrányos do­logban ludas sok tekintélyes ügyvéd.­­ (Két ember megmentése.) E hó 14-én Dunaharaszti községben vérfagyasztó jelenetnek voltak tanúi a Duna vizében fürdőzők. A folyam közepén ugyanis egy férfi meg egy nő egymást görcsösen átkarolva, már-már remény nélkül vivő­dött a halállal, amikor Halbarth Alajos utánuk úszott élete kockáztatásával mind a kettőt ki­mentette. Megállapították, hogy a férfi Kálnoki Lajos hirlapíró, a nő pedig a náluk levő angol kisasszony volt.

Next