Pesti Hírlap, 1910. augusztus (32. évfolyam, 183-207. szám)

1910-08-28 / 205. szám

■ i I ii! MWW 'y h ij n|ii|jn— 1910. augusztus 28., vasárnap. PESTI HÍRLAP — (A székely boszton.) A Székely Szövet­ség gyregyószentmiklósi nagygyűlése alkalmából megemlékeztünk a székelynép szomorú sorsáról, de mint alábbiakból kitetszik, nem is lehetnek olyan szomorúak a szegény székelyek. Ugyanis, mint egy székelyföldi lapban olvassuk, a kongresszus utáni összejövetelen egy igen derék, komoly úri ember, aki foglalkozására nézve iparkamarai titkár, be­mutatta találmányát, amely nem holmi kukorica­törő gép, nem is kender-tiloló masina, hanem a boszton nevű tánc legeslegújabb változata. Az ed­digi bosztont egy férfi és egy nő táncolta együtt, ezt a bosztont pedig egyedül keringi majd a férfi, akár a régi magyar kuruc táncokat. Ä nagygyűlés menten elnevezte a táncot „székely-bosztonnak“, meirt ez az egyedüljárt andalgó boszton talál a ma­gában álló szemes székely nemzethez. Legalább most már nem kell szomorkodni a székely nemzet sorsán, Ha rosszul is megy a dolga ezután Nagy- vérű Ince Mózes telkes gazdának, rágyújt egy ro­mán koringére és úgy elbosztonozik székely módra a kis kertben, hogy egy szépen fésült pesti bankíiu is megirigyelheti. — (Leányinternátus.) A szent keresztről címzett irgalmas nővérek Zsámbékon (Pestrn.) nyilvános elemi és polgári leányiskolával kapcso­latos internátusukat ez évben egy, e célra készült nagy épületben helyezték el, ennek következtében még van üres hely. Teljes ellátásért havonta 30 koronát kell fizetni. Bővebb fevilágositást ad a zárdafőnöknő. _ — (A kilencágu fa.) Szamosujvári tudósi­tónk irja: A Szamos-gát baloldalán húzódó s már évek óta elhanyagolt berekterületnek egy érdekes, sőt nevezetes emléke van pusztulóban: a kilene- águ fa. Ezt a természeti ritkaságot az tette neve­zetessé, hogy kilenc óriási ős fa nőtt ki egyazon törzséből s hatalmas ágai, melyek az őserdők leg­gyönyörűbb példányaival is vetekedtek, harminc­harmincöt méternyire nyúltak fel a magasba. Mindenik egyes ágnak az átmérője az egy métert jóval meghaladja, de van közöttük olyan is, mely a másfél, sőt két métert is eléri. Annak idején, mikor Darányi Ignác volt földmivelésügyi mi­niszter a történelmi fák és történelmi vonatko­zású természeti emlékek gondozása érdekében ren­deletet bocsátott ki nálunk, úgy látszik, megfe­ledkeztek a hires kilencágu fáról, mely a kérői fürdő felett emelkedő hegyorom vackorfáján kí­vül az egyetlen ilyen nevezetes emléke volt a vá­rosnak. Sőt a kilencágu fa még a kérői elárvult es kopott vackorfánál is jóval nevezetesebb volt, mert évszázadok óta benne élt a városi köztudat­ban, holott a vackorjáról épen csak a história­kedvelők és az ódonságok kutatói tudják, hogy a 48-iki harcok tették emlékezetessé. Az 1848-iki szamosujvári csata alkalmával itt volt felállítva rövidebb ideig egy honvéd üteg, melynek az Ur- bán csapatai elől csakhamar vissza kellett vonul­nia. A kilencágu fát más természeti epizódok és érdekességek avatták helyi nevezetességgé. A múlt század hatvanas és hetvenes éveiben egyike volt a legnépszerűbb kiránduló helynek, ahol évente több majálist is rendeztek. Még a nyolcvanas években is állandóan látogatták s az utolsó században nem volt olyan szamosujvári fiatal ember, aki a régi tradícióhoz híven, nevét ne véste volna fel vala­melyik törzsére. Ez már ősi szokás volt a kilénc- águ fa vidékén, de az egyszerű vésetek és Írások mellett romantikusabb dokumentumok is odakap­csolódtak a nevezetes fák históriájához. Egyidőben a kilenc öreg fa külső burka szinte zsúfolva volt áttört szivekkel és szerelmes pároknak alája vé­sett kezdőbetűivel. Kedves, naiv és megható szo­kás volt ez s a hatalmas fák száz és száz boldog és boldogtalan szerelemnek az emlékét őrizték meg a rajtuk alkalmazott primitiv illusztrációk­kal, mikor az illetők már rég egymáséi lettek vagy valamely akadály örökre elválasztotta útjaikat. Ezekből a nevezetes régiségekből azonban mindösz- sze négy van eddig meg. Pedig egyebektől elte­kintve, érdekesek voltak azért is, hogy a város­nak' körülbelül a legöregebb fái voltak. Báró Jó­sika Miklós egyik regényében a kilencágu fát már A tizenhetedik században szerepelteti. A kilenc ág közül öt már ki van vágva s a meglevő négy da­rab kipusztitására, úgy látszik, most kerül a sor. Szamosujvár városa nyilván értékesiti a gáton tú­li berek eme részében található faanyagot s a ki­lencágu fát is eladta teknőt és házi konyhaesz­közöket készitő paraszt kézműveseknek. Újabban a bereknek ezt a részét nem igen látogatták, úgy, hogy a hatalmas és sürü bozótok miatt alig lehet megközelíteni. Egyes helyeken azonban szorgal­mas munka folyik már hetek óta, mert' itt dol­gozzák föl a faanyagot konyhacszközökké. A berek eme legnagyobb nevezetességei hetek, esetleg hó­napok múlva aztán teknők, fakanalak, villák, fa­edények, stb. alakjában fognak remélhetőleg for­galomba jönni,' de akkorra már csak a kidöntütt fák gyökerei fogják jelezni, hogy. a berek eme pontján évszázados nevezetesség volt, — (ti:, i. tjk és poloskák.) Párizsban egé­szen komoly Jelem ütötte fel a fejét, ha első pillanatban komikusnak is látszik az eset. A nagy árviz után a szúnyogok és poloskák rettene­tes módon elszaporodtak. Nem értjük ugyan, hogy az áradásnak minő hatása lehet az utóbb említett szörnyű kis féregre, de elhiszszük a francia lapok feljajdulását, hogy már-már tűr­hetetlen a párizsi ember élete. Vannak házak, melyeknek lakói kénytelenek voltak kiköltözni, mert nem használt semmiféle medicina. Felszed­ték a padlót, elárasztották előbb vízzel, majd ter­pentinnel, mindenféle méreggel. A padlót vissza­rakták és pár hét múlva ismét megjelent a fé­lelmetes sereg. Ha a szabadba menekülnek — vérszomjasán lesi őket a szúnyogok milliárdja, otthon pedig vár a kimondani is kellemetlen féreghad. De az bizonyos, hogy a világnak ebből is haszna támad, mert ha a francia kényszeritve van, ki fog találni biztosan ható szert erre a ve­szedelemre is és ez a szer egyetemes kincse lesz nyugotnak és keletnek, főleg keletnek. A pesti ember kedvéért ki nem találnak, fel nem fedeznek valamit a tudósok, de ha a francia akar, nemcsak repülni tud, hanem még aludni is. Nem azért „grande nation“ a neve! — (Az Erzsébet-szanatóriumból.) Szép ün­nepély folyt le szombaton délelőtt a tüdő vészesek Erzsébct-szanatóriumában dr Hajnik Pál, az in­tézet első asszisztensének megválása alkalmából. A szantórium betegei meleg ünneplésben részesí­tették a népszerű orvost, akinek értékes ajándék- tárgyat is átnyújtottak. Kajnik utódja a szanató­riumban egy hölgy, dr Spitzstéin Izidora. — (Az iskolai beiratások elhalasztása.) Egy olvasónktól veszszük a követkoző figyelemreméltó sorokat: „A Pesti Hírlap mai számában az „Esti levél“ tisztelt iréja egy igen jó eszmét vetett fél, amelylyel sok ezer szülőnek kívánságát tolmá­csolja, amidőn azt tanácsolja, hogy tekintettel a fenyegető koleraveszélyre, az czidei iskolabeiratá- sokat halaszszák el. Ha számba veszszük a nagy veszélyt s összehasonlítjuk azzal a kis hátrány­nyal, ami abból származhatik, hogy 10—14 nap­pal később kezdődik a tanulás, igazán nem ért­jük, hogy a közoktatásügyi kormány magától nem jön ily okos gondolatra. Sokkál kisebb hát­rány a tanulók előmenetelére az, hogyha pár nappal később kezdik a tanulást, mintha pai napi előadás után félbe kell szakítani a tanítást, eltekintve a vészélytől, melynek a tanulók ki van­nak téve. Igen kérem, sok szülő nevében, móltóz- tassék bi lapjában ezen felvetett helyes eszmét propagálni.“ — (Béesi asszonyok és a husdrágaság.) Becs­ből jelentik pékünk: A kabinetirodában megjelent Obermayer udvari tanácsos felesége és Beer-Ange- rer urhölgy s bejelentették, hogy a bécsi háziasz- szonyok küldöttségileg akarnak az uralkodó elé járulni a husdrágaság miatt. A hölgyekét egy. ud­vari főtisztviselő fogadta, aki kijelentette, hogy az audienciát semmi körülmények között sem fogják engedélyezni. .Arra a kérdésre, hogy mi az oka a rideg elutasításnak, azt felelte a tisztviselő: — Ez nem a császár teendői közé tartozik. Ez az illetékes szakminiszter dolga! A hölgyek ezután azt kérték, hogy legalább értesítsék a császárt az asszonyok tervéről. A tiszt­viselő erre felmutatta nekik a nyomtatott eluta­sítási formulárét és igy szólt: — Lássák, hölgyeim, ilyet fognak kapni, ha audienciát kérnek! A hölgyeket a rideg fogadtatás egyáltalán nem térítette el tervüktől. Benyújtották a kér- vénytj amelyben a császár elé bocsáttatásért ese­deznek, ha pedig tényleg visszautasítják őket. ak­kor egyenesen a császárhoz fordulnak kérésükkel a bécsi asszonyok. — (A nyolc órai záróra.) A nyolc órai zár­óra érdekében a kereskedelmi alkalmazottak által péntekre tervezett nagy tüntető felvonulást tech­nikai akadályok miatt nem tarthatták meg. A kereskedelmi alkalmazottak összes , egyesületei azonban kedden este kilenc órakor közös értekez­letet tartanak a központi demokrata kör (VI. Liszt Ferene-tér) helyiségében a nyolc órai zár­óra ügyében és ezen impozánsnak Ígérkező gyűlé­sen egyöntetűen fognak állást foglalni e kér­désben. — (A cselédleány szerencséje.) Berlinből Írják nekünk: Csak most tudódott ki, hogy a brüsszeli világkiállítási sorsjáték főnyereményét egy cselédelany nyerte meg. A főnyeremény két­százezer frank. A leány a sorsjegyet mint jutal­mat kapta egy divatüzletben, ahol pár korona ér­tékű árut. vásárolt.' A csinos szobay:ca egyremasra kapja a házassági ajánlatokat­— (A néma rabszolgák.) A következő sorokat kaptuk: T. szerkesztő ur! Nagy örömmel olvastuk becses lapjának folyó hó 23-iki számában a vezér­cikket, mely az igazságügyi reformmal foglalkozik. Mi, az igazságügyi kezelőtisztviselők, is ilyen igaz­ságos (?) reformnak vagyunk és — az előjelekből láthatólag — maradunk is áldozatra szánt rab­szolgái. Az igazságügy keretében ugyanis ez évben keresztülvitt egyszerűsítés legfóképen abból állott, hogy a fogalmazói szaktól elvett jó adag munka- mennyiség át lett ruházva a kezelőkre, s az egy­szerűsítés továbbfejlesztésénél is ez az irány fog érvényre jutni, holott az egyszerüsités előtt is már túl voltunk munkával terhelve. Utasításokat kap­tunk az önképzésre, hogy a jövőre még nekünk szánt teendők elvégzésére is képesek lehessünk. Es végül újabb szakvizsgák és magasabb iskolák meg­követelése lettek kilátásba helyezve. Ellenértékűi mindezekkel szemben azt a státusrendezést, amit már az előző kormány kötelezőlag megígért, sőt 1910-re elő is készített, s a pénzügyi tisztviselők és mások már 1909 óta élveznek, a mi részünkre abban az arányban négy vagy öt év alatt akarják megvalósítani, vagyis az 1011. évben ennek csak egyötöd részét akarják megadni. A pénzügyi tiszt­viselők ' státusrendezéséhez mérten körülbelül 300 igazságügyi kezelőnek kellene a IX-ik fizetési osz­tályba bejutni, s a készülő költségelőirányzat sze­rint az 1911-ik évben csak 50—60 kezelőre akarják ezt kiterjeszteni, holott ha mind a háromszázra ki­terjesztik is, inkább jóakaratba, mint pénzbe kerül, mert % része csak 50 forint lakbértöbbletet s Va része kapna 100 forint fizetéstöbbletet. Ezt akarják tőlünk megvonni, vagy még öt-hat évig elhúzni, nyilván azárt, mert eddig is mindig nagyobb ter­het huztunk, s rosszabbul voltunk dotálva, mint más branesbeli kollégáink. Bizony pedig agyou- hajszolt, kiéheztetett s másokkal szemben megnövi- ditett emberekkel nem lehet az igazságszolgáltatást megjavítani. Budapest, 1910 augusztus 26. A néma rabszolgák. — (Labori) fotóművész külföldi tanulmány­út járói viszaérkézett és műtermét átalakítva és megnagyobbítva, újra megnyitotta. — (Tüzek a vidéken.) Szepesjánosfalván csü­törtökön délután, gyermekek vigyázatlansága foly­tán hirtelen tűz támadt, mely a nagy szélvihar által szítva, csakhamar olyan mérveket öltött, hogy 86 lakóház és 82 gazdasági épület esett a lángok martalékául. A tüzkatasztrófának két áldozata is van. A lakosság nagy nyomornak néz eléje, mert a kár 136.000 korona, melyből biztosítás utján csak 36.000 korona térül meg. Nagykanizsa közelében levő Sormás község­ben pénteken délelőtt óriási tűzvész pusztított, mely oly gyorsan terjedt, hogy rövid idő alatt a község egész keleti oldala, mintegy félkilométer hosszúságban lángtengerben állott. A kiskanizsai tűzoltók a vész színhelyére siettek, de a borzalmas hőségben csupán a lakóházak megmentésére szorít­kozhattál;; nagynehezen sikerült elérni, hogy a tűz nem csapott át az utca másik felére. Elégett 70 gazdának minden betakarított termése, a pajták­ban és szériiskertekben a kazlak megszámlálhatat­lan mennyisége és összesen 104 gazdasági épület. A tenkei járásban levő Kocsuba községnek egész gabonatermése a fűz martaléka Jett. A köz­ség lakói egy közös szérűre hordatták Össze az egész termést és ott hevert hatalmas asztagokban több ezer métermázsa gabona. Szerdán délután Papp Gergely és Koszta Imre tízéves fiuk égő ciga­rettákkal jártak a kazlak között és négy óra tájban kiütött a tűz a község szérűjén; mire észrevették, már két asztag állott lángokban; viz hiányában menteni sem lehetett és csakhamar olyan hőséget támasztott a tűz. hogy az égő asztagokat megköze­líteni se lehetett és igy a község egész búzatermése elpusztult. A borsodmegyei Kondó községben az újonnan épült templomtorony, a bádogos munkások vigyá­zatlansága folytán kigyuladt és néhány perc alatt az egész toronytető lángokban állott. Az iszonyú szélvészben nem lehetett a tüzet megközelíteni és a nép rémülten nézte a templom pusztulását. A szagény református egyházköszég minden erejének megfeszítésével 36.000 korona költséggel építtette fel az uj templomtornyot, mely most a tűz áldoza­ta lett. — (Elfogott útonálló.) Péntek estefelé Jo­hann Mihályné háztulajdonos felesége a Város­ligetben sétált. Egv suhanc hozzáug-rott, kiragadta kézéből a ridikült és futásnak eredt. Hosszas üldö­zés után a közönség elfogta. A főkapitányságon megállapították, hogy az útonálló Deutsch Mór 20 éves cipész, aki legutóbb kikiáltó volt a Városli­getben, de Dem tudták használni. Napok óta nem evett és azért követte el a rablást, hogy kenyeret .vehessen. Deutsch Mórt letartóztatták. ______________________ 9

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék