Pesti Hírlap, 1910. augusztus (32. évfolyam, 183-207. szám)
1910-08-28 / 205. szám
— (A székely boszton.) A Székely Szövetség gyregyószentmiklósi nagygyűlése alkalmából megemlékeztünk a székely nép szomorú sorsáról, de mint alábbiakból kitetszik, nem is lehetnek olyan szomorúak a szegény székelyek. Ugyanis, mint egy székelyföldi lapban olvassuk, a kongresszus utáni összejövetelen egy igen derék, komoly úriember, aki foglalkozására nézve iparkamarai titkár, bemutatta találmányát, amely nem holmi kukoricatörő gép, nem is kender-tiloló masina, hanem a boszton nevű tánc legeslegújabb változata. Az eddigi bosztont egy férfi és egy nő táncolta együtt, ezt a bosztont pedig egyedül keringi majd a férfi, akár a régi magyar kuruc táncokat. A nagygyűlés menten elnevezte a táncot „székely-bosztonnak“, mert ez az egyedüljárt andalgó boszton talál a magában álló szemes székely nemzethez. Legalább most már nem kell szomorkodni a székely nemzet sorsán. Ha rosszul is megy a dolga ezután Nagyvérű Ince Mózes telkes gazdának, rágyújt egy román keringőre és úgy elbosztonozik székely módra a kis kertben, hogy egy szépen fésült pesti bankfió is megirigyelheti. (Leányinternátus.) A szent keresztről címzett irgalmas nővérek Zsámbékon (Pestm.) nyilvános elemi és polgári leányiskolával kapcsolatos internátusukat ez évben egy, e célra készült nagy épületben helyezték el, ennek következtében még van üres hely. Teljes ellátásért havonta 30 koronát kell fizetni. Bővebb fevilágositást ad a zárdafőnöknő. _ — (A kilencágu fa.) Szamosujvári tudósitónk irja: A Szamos-gát baloldalán húzódó s már évek óta elhanyagolt berekterületnek egy érdekes, sőt nevezetes emléke van pusztulóban: a kilencágu fa. Ezt a természeti ritkaságot az tette nevezetessé, hogy kilenc óriási ősfa nőtt ki egyazon törzséből s hatalmas ágai, melyek az őserdők leggyönyörűbb példányaival is vetekedtek, harmincharmincöt méternyire nyúltak fel a magasba. Mindenik egyes ágnak az átmérője az egy métert jóval meghaladja, de van közöttük olyan is, mely a másfél, sőt két métert is eléri. Annak idején, mikor Darányi Ignác volt földmivelésügyi miniszter a történelmi fák és történelmi vonatkozású természeti emlékek gondozása érdekében rendeletet bocsátott ki nálunk, úgy látszik, megfeledkeztek a híres kilencágu fáról, mely a kérői fürdő felett emelkedő hegyorom vackorfáján kívül az egyetlen ilyen nevezetes emléke volt a városnak. Sőt a kilencágu fa még a kérői elárvult és kopott vackorfánál is jóval nevezetesebb volt, mert évszázadok óta benne élt a városi köztudatban, holott a vackorjáról épen csak a históriakedvelők és az ódonságok kutatói tudják, hogy a 48-iki harcok tették emlékezetessé. Az 1848-iki szamosujvári csata alkalmával itt volt felállítva rövidebb ideig egy honvéd üteg, melynek az Urbán csapatai elől csakhamar vissza kellett vonulnia. A kilencágú fát más természeti epizódok és érdekességek avatták helyi nevezetességgé. A múlt század hatvanas és hetvenes éveiben egyike volt a legnépszerűbb kiránduló helynek, ahol évente több majálist is rendeztek. Még a nyolcvanas években is állandóan látogatták s az utolsó században nem volt olyan szamosujvári fiatal ember, aki a régi tradícióhoz híven, nevét ne véste volna fel valamelyik törzsére. Ez már ősi szokás volt a kilencágú fa vidékén, de az egyszerű vésetek és írások mellett romantikusabb dokumentumok is odakapcsolódtak a nevezetes fák históriájához. Egyidőben a kilenc öreg fa külső burka szinte zsúfolva volt áttört szívekkel és szerelmes pároknak alája vésett kezdőbetűivel. Kedves, naiv és megható szokás volt ez s a hatalmas fák száz és száz boldog és boldogtalan szerelemnek az emlékét őrizték meg a rajtuk alkalmazott primitív illusztrációkkal, mikor az illetők már rég egymáséi lettek vagy valamely akadály örökre elválasztotta útjaikat. Ezekből a nevezetes régiségekből azonban mindöszsze négy van eddig még. Pedig egyebektől eltekintve, érdekesek voltak azért is, hogy a városnak körülbelül a legöregebb fái voltak. Báró Jósika Miklós egyik regényében a kilencágú fát már A tizenhetedik században szerepelteti. A kilenc ág közül öt már ki van vágva s a meglevő négy darab kipusztítására, úgy látszik, most kerül a sor. Szamosújvár városa nyilván értékesiti a gáton túli berek eme részében található faanyagot s a kilencágu fát is eladta teknőt és házi konyhaeszközöket készitő paraszt kézműveseknek. Újabban a bereknek ezt a részét nem igen látogatták, úgy, hogy a hatalmas és sűrü bozótok miatt alig lehet megközelíteni. Egyes helyeken azonban szorgalmas munka folyik már hetek óta, mert itt dolgozzák föl a faanyagot konyhaeszközökké. A berek eme legnagyobb nevezetességei hetek, esetleg hónapok múlva aztán teknők, fakanalak, villák, faedények, stb. alakjában fognak remélhetőleg forgalomba jönni, de akkorra már csak a kidöntött fák gyökerei fogják jelezni, hogy a berek eme pontján évszázados nevezetesség volt. — (ti., itik és poloskák.) Párizsban egészen komoly telem ütötte fel a fejét, ha első pillanatban komikusnak is látszik az eset. A nagy árvíz után a szúnyogok és poloskák rettenetes módon elszaporodtak. Nem értjük ugyan, hogy az áradásnak minő hatása lehet az utóbb említett szörnyű kis féregre, de elhiszszük a francia lapok feljajdulását, hogy már-már tűrhetetlen a párizsi ember élete. Vannak házak, melyeknek lakói kénytelenek voltak kiköltözni, mert nem használt semmiféle medicina. Felszedték a padlót, elárasztották előbb vízzel, majd terpentinnel, mindenféle méreggel. A padlót visszarakták és pár hét múlva ismét megjelent a félelmetes sereg. Ha a szabadba menekülnek , vérszomjasan lesi őket a szúnyogok milliárdja, otthon pedig vár a kimondani is kellemetlen féreghad. De az bizonyos, hogy a világnak ebből is haszna támad, mert ha a francia kényszeritve van, ki fog találni biztosan ható szert erre a veszedelemre is és ez a szer egyetemes kincse lesz nyugatnak és keletnek, főleg keletnek. A pesti ember kedvéért ki nem találnak, fel nem fedeznek valamit a tudósok, de ha a francia akar, nemcsak repülni tud, hanem még aludni is. Nem azért „grande nation“ a neve! (Az Erzsébet-szanatóriumból.) Szép ünnepély folyt le szombaton délelőtt a tüdővészesek Erzsébet-szanatóriumában dr Hajnik Pál, az intézet első asszisztensének megválása alkalmából. A szantórium betegei meleg ünneplésben részesítették a népszerű orvost, akinek értékes ajándéktárgyat is átnyújtottak. Kajnik utódja a szanatóriumban egy hölgy, dr Spitzstein Izidora. (Az iskolai beiratások elhalasztása.) Egy olvasónktól veszszük a következő figyelemreméltó sorokat: „A Pesti Hírlap mai számában az „Esti levél“ tisztelt íréja egy igen jó eszmét vetett fel, amelylyel sok ezer szülőnek kívánságát tolmácsolja, amidőn azt tanácsolja, hogy tekintettel a fenyegető koleraveszélyre, az ezidei iskolabehatásokat halaszszák el. Ha számba veszszük a nagy veszélyt , összehasonlítjuk azzal a kis hátránynyal, ami abból származhatik, hogy 10—14 nappal később kezdődik a tanulás, igazán nem értjük, hogy a közoktatásügyi kormány magától nem jön ily okos gondolatra. Sokkal kisebb hátrány a tanulók előmenetelére az, hogyha pár nappal később kezdik a tanulást, mintha pái napi előadás után félbe kell szakítani a tanítást, eltekintve a veszélytől, melynek a tanulók ki vannak téve. Igen kérem, sok szülő nevében, méltóztassék ki lapjában ezen felvetett helyes eszmét propagálni.“ — (Bécsi asszonyok és a húsdrágaság.) Bécsből jelentik pékünk. A kabinetirodában megjelent Obermayer udvari tanácsos felesége és Beer-Angerer urhölgy s bejelentették, hogy a bécsi háziaszszonyok küldöttségileg akarnak az uralkodó elé járulni a húsdrágaság miatt. A hölgyeket egy udvari főtisztviselő fogadta, aki kijelentette, hogy az audienciát semmi körülmények között sem fogják engedélyezni. .Arra a kérdésre, hogy mi az oka a rideg elutasításnak, azt felelte a tisztviselő: — Ez nem a császár teendői közé tartozik. Ez az illetékes szakminiszter dolga! A hölgyek ezután azt kérték, hogy legalább értesítsék a császárt az asszonyok tervéről. A tisztviselő erre felmutatta nekik a nyomtatott elutasítási formulárót és így szólt: — Lássák, hölgyeim, ilyet fognak kapni, ha audienciát kérnek! A hölgyeket a rideg fogadtatás egyáltalán nem térítette el tervüktől. Benyújtották a kérvényt, amelyben a császár elé bocsáttatásért esedeznek, ha pedig tényleg visszautasítják őket, akkor egyenesen a császárhoz fordulnak kérésükkel a bécsi asszonyok. (A nyolc órai záróra.) A nyolc órai záróra érdekében a kereskedelmi alkalmazottak által péntekre tervezett nagy tüntető felvonulást technikai akadályok miatt nem tarthatták meg. A kereskedelmi alkalmazottak összes , egyesületei azonban kedden este kilenc órakor közös értekezletet tartanak a központi demokrata kör (VI. Liszt Ferenc tér) helyiségében a nyolc órai záróra ügyében és ezen impozánsnak ígérkező gyűlésen egyöntetűen fognak állást foglalni e kérdésben. (A cselédleány szerencséje.) Berlinből írják nekünk: Csak most tudódott ki, hogy a brüsszeli világkiállítási sorsjáték főnyereményét egy cselédelany nyerte meg. A főnyeremény kétszázezer frank. A leány a sorsjegyet mint jutalmat kapta egy divatüzletben, ahol pár korona értékű árut vásárolt." A csinos szobay:ca egyremásra kapja a házassági ajánlatokat. (A néma rabszolgák.) A következő sorokat kaptuk: T. szerkesztő úr! Nagy örömmel olvastuk becses lapjának folyó hó 23-iki számában a vezércikket, mely az igazságügyi reformmal foglalkozik. Mi, az igazságügyi kezelőtisztviselők, is ilyen igazságos (?) reformnak vagyunk és — az előjelekből láthatólag — maradunk is áldozatra szánt rabszolgái. Az igazságügy keretében ugyanis ez évben keresztülvitt egyszerűsítés legfőképen abból állott, hogy a fogalmazói szaktól elvett jó adag munkamennyiség át lett ruházva a kezelőkre, s az egyszerűsítés továbbfejlesztésénél is ez az irány fog érvényre jutni, holott az egyszerűsítés előtt is már túl voltunk munkával terhelve. Utasításokat kaptunk az önképzésre, hogy a jövőre még nekünk szánt teendők elvégzésére is képesek lehessünk. És végül újabb szakvizsgák és magasabb iskolák megkövetelése lettek kilátásba helyezve. Ellenértékűi mindezekkel szemben azt a státusrendezést, amit már az előző kormány kötelezőleg megígért, sőt 1910-re elő is készített, s a pénzügyi tisztviselők és mások már 1909 óta élveznek, a mi részünkre abban az arányban négy vagy öt év alatt akarják megvalósítani, vagyis az 1011. évben ennek csak egyötöd részét akarják megadni. A pénzügyi tisztviselők státusrendezéséhez mérten körülbelül 300 igazságügyi kezelőnek kellene a IX-ik fizetési osztályba bejutni, s a készülő költségelőirányzat szerint az 1911-ik évben csak 50—60 kezelőre akarják ezt kiterjeszteni, holott ha mind a háromszázra kiterjesztik is, inkább jóakaratba, mint pénzbe kerül, mert a része csak 50 forint lakbértöbbletet s ha része kapna 100 forint fizetéstöbbletet. Ezt akarják tőlünk megvonni, vagy még öt-hat évig elhúzni, nyilván azért, mert eddig is mindig nagyobb terhet hoztunk, s rosszabbul voltunk dotálva, mint más brancsbeli kollégáink. Bizony pedig agyonhajszolt, kiéheztetett s másokkal szemben megröviditett emberekkel nem lehet az igazságszolgáltatást megjavítani. Budapest, 1910 augusztus 26. A néma rabszolgák. — (Labori) fotóművész külföldi tanulmányútjáról viszaérkezett és műtermét átalakítva és megnagyobbítva, újra megnyitotta. (Tüzek a vidéken.) Szepesjánosfalván csütörtökön délután, gyermekek vigyázatlansága folytán hirtelen tűz támadt, mely a nagy szélvihar által szítva, csakhamar olyan mérveket öltött, hogy 86 lakóház és 82 gazdasági épület esett a lángok martalékául. A tűzkatasztrófának két áldozata is van. A lakosság nagy nyomornak néz eléje, mert a kár 136.000 korona, melyből biztosítás útján csak 36.000 korona térül meg. Nagykanizsa közelében levő Sormás községben pénteken délelőtt óriási tűzvész pusztított, mely oly gyorsan terjedt, hogy rövid idő alatt a község egész keleti oldala, mintegy fél kilométer hosszúságban lángtengerben állott. A kiskanizsai tűzoltók a vész színhelyére siettek, de a borzalmas hőségben csupán a lakóházak megmentésére szorítkozhattal; nagy nehezen sikerült elérni, hogy a tűz nem csapott át az utca másik felére. Elégett 70 gazdának minden betakarított termése, a pajtákban és székskertekben a kazlak megszámlálhatatlan mennyisége és összesen 104 gazdasági épület. A tenkei járásban levő Kocsuba községnek egész gabonatermése a tűz martaléka lett. A község lakói egy közös szérűre hordatták össze az egész termést és ott hevert hatalmas asztagokban több ezer méter mázsa gabona. Szerdán délután Papp Gergely és Koszta Imre tízéves fiuk égő cigarettákkal jártak a kazlak között és négy óra tájban kiütött a tűz a község szérűjén; mire észrevették, már két asztag állott lángokban; viz hiányában menteni sem lehetett és csakhamar olyan hőséget támasztott a tűz, hogy az égő asztagokat megközelíteni se lehetett és igy a község egész búzatermése elpusztult. A borsodmegyei Kondó községben az újonnan épült templomtorony, a bádogos munkások vigyázatlansága folytán kigyuladt és néhány perc alatt az egész toronytető lángokban állott. Az iszonyú szélvészben nem lehetett a tüzet megközelíteni és a nép rémülten nézte a templom pusztulását. A szegény református egyházköszég minden erejének megfeszítésével 36.000 korona költséggel építtette fel az uj templomtornyot, mely most a tűz áldozata lett. (Elfogott útonálló.) Péntek estefelé Johann Mihályné háztulajdonos felesége a Városligetben sétált. Egy suhanc hozzáugrott, kiragadta kezéből a ridikült és futásnak eredt. Hosszas üldözés után a közönség elfogta. A főkapitányságon megállapították, hogy az útonálló Deutsch Mór 20 éves cipész, aki legutóbb kikiáltó volt a Városligetben, de nem tudták használni. Napok óta nem evett és azért követte el a rablást, hogy kenyeretvehessen. Deutsch Mórt letartóztatták. ■ iI ii! MWW 'y h ij n|ii|jn— ______________________ _ 1910. augusztus 28., vasárnap. PESTI HÍRLAP