Pesti Hírlap, 1910. november (32. évfolyam, 260-272. szám)

1910-11-03 / 262. szám

_______________________ _____Pesti Hírlap______ 1910. november 3., csütörtök: megakadt egy hegyes kőben és megsérült, a kocsi nem mehetett tovább. Strauss Richárdnak kísérő­jével gyalog kellett visszamennie. De szerencsére útközben üres bérkocsira akadtak, amely aztán ha­zavitte a mestert, aki nevetve említette, hogy re­mélhetőleg több „kisiklás“ nem éri őt Budapesten. * (A III. Rikhard nálunk.) A Nemzeti szín­házban november 12-én, szombaton, színre kerülő Shakespeare-tragédia, III. Rikhard, a brit óriás ama művei közé tartozik, amelyeket a régi Nem­zeti színház elsőkot vett fel műsorába. Első elő­adása 1853 április 1-én volt, Vajda Péter fordítá­sában. III. Rikhardot id. Lendvai Márton játszot­ta. A címszerepet 1857-ben Egressy Gábor vette át, 1859-től pedig Tóth József játszotta. 1873 ok­tóber 29-étől kezdve Szigligeti Ede fordításában adták a tragédiát, s a címszerepet Molnár György vette át. 1884 szeptember 19-től kezdve III. Rikhardot Gyenes László játszotta egészen 1902 április 21-ig, amikor a darab lekerült a színház játékrendjéről. A jövő szombati reprizen a III. Rijkhard király fordítása dr Radó Antal munkája, aki előnyösen használta fel a legújabb szövegjaví­­tásokat. Azt a kis részt, amelyet a Nemzeti szín­ház VI. Henrikből bevezetésül hozzákapcsolt a Rikhard drámához, Ivánfi Jenő fordította ma­gyarra. * (A Vígszínházban) pénteken először szín­rekerülő Rubicon c. vígjáték bemutatója ez év január 18-án­ volt a párizsi Théátre Michelben, utóbb pedig, amikor ez az elegáns színház szűk­nek bizonyult, a Varieté színházban adták hóna­pokon keresztül. A vígjáték hősnőjének, Germaine­­nek, szerepét, amelyet Párizsban Lély Madeleine játszik, nálunk Harmat Hedvig fogja kreálni. Partnere Hegedűs Gyula lesz. Csütörtökön a Kor­mánybiztost, Guthi Soma nagysikerű bohózatát ismétlik. Eddigi tíz előadására mindig zsúfolásig megtelt a színház. * (Főpróba.) Kóbor Tamás 3 felvonásos drá­májának, az „Egy test, egy lélek“-nek, főpróbáját pénteken délelőtt 11 órakor tartja meg meghívott közönség előtt a Magyar színház. E főpróbára — valamint a színház ezután következő főpróbáira is — az igazgatóság úgy intézkedett, hogy a felvoná­sok megkezdése után a nézőtérre a jegyszedők sen­kit sem bocsátanak be. A főpróba hölgyvendégei a nézőtérre csak kalap nélkül bocsáttatnak be. * (A Cigány szerelem bemutató­ előadása.) Lehár Ferenc Cigányszerelem operettejét, amelyet tavaly januárban adott elő a bécsi Carltheater s amely ott a múlt hóban érte meg 200-ik előadását, a jövő hét szombatján fogja előadni a Király­­színház. A Balkáni hercegnő 50-ik előadása 10-én, a jövő hét csütörtökén, és a Luxemburg grófja 200-ik előadása­­jövő pénteken, november 11-én lesz. * (A Don Juan hadnagy főpróbája.) A Vá­rosligeti színházban pénteken, e hó 4-én, bemuta­tóra kerülő Don Juan hadnagy főpróbáját kizá­rólag a sajtó képviselői számára csütörtök délelőtt 11 órakor tartják meg. A bemutatóra a jobb jegyek már mind elkeltek. * (Boszorkányvár felújítása a Várszínház­ban.) A soproni szint­ársulat, mely ez idő szerint a Várszínházban játszik, e héten pénteken nyítja föl Milöcker Károly nagy operettejét, mely a ki­váló szerzőnek legkitűnőbb alkotása. Az operette főbb szerepeit Peterdi Etelka, Honti Elma, Teleki Ilona, Nádasyné Jolán, Nádasy, Uj Kálmán, Bo­­donyi, Szarvasi, Boda Ferenc, Szigeti, Rákosi és Békési játszszák. * (Nádai Ferenc síremléke.) Nádai Ferenc­nek sir­ja még jeltelenül áll a kerepesi temetőben. A síremlék-bizottság, mely Almády Géza fővárosi tanácsnok elnöklete alatt már szép összeget gyűj­tött a kegyeletes célra, most újabb mozgalmat in­­dít az emlékmű létesítése ügyében. A bizottság folytatni fogja a gyűjtést, de egyidejűleg művészi ünnepségeket és színielőadásokat fog rendezni a Nádai-síremlék alapja javára. * (Filharmónia.) A jövő szerdai Il-ik filhar­móniai hangversenyben folytatják a Beethoven­­szimfóniák ciklusszerű előadását a Il-ikkal (D- dúr). Nagy érdeklődést kelt Strauss Richárd Don Quixote-jának első előadása és Geyer Stefi sze­replése, ki Mozart eddig még itt elő nem adott G-dúr hegedűversenyét fogja játszani. A műsor utolsó száma Volkmann III. Richárd című nyi­tánya lesz. * (Kamarazene.) A drezdai Bachmann-trió jövő héten pénteken, november 11-ikén, rendezi egyetlen kamaraestélyét a Royalteremben.­­ Shat­­tuck Arthur amerikai zongoraművész jövő kedden, november 8-ikán, tartja egyetlen hangversenyét a Royalteremben. Vasárnap, november 6-án, d. u. 40 órakor lesz a Royal termében a Grünfeld—Kőszegi— Fodor—Son-négyes ezidei I-sö hangversenye Hardy Helén operaénekesnő és K. Térey Emma zongoraművésznő közreműködésével. * (A katholikus egyetemi és főiskolai hall­gatók hangversenye.) Nagyszabású hangversenyt rendeznek november 13-án este 6 órakor a Vigadó nagytermében a katholikus egyetemi és főiskolai hallgatók az idei katholikus nagygyűlés alkalmából. A rendezőség a püspöki kar tagjait levél­leg kéri fel a megjelenésre. Küldöttségek útján kérik fel gróf Kihuen-Héderváry Károly miniszterelnököt, gróf Zichy János, gróf Serényi Béla és Hazai Samu minisztereket, az egyetemek rektorait, a katholikus közéleti kiválóságok közül gróf Zichy Nándort, gróf Zichy Aladárt, Rakovszky Istvánt, Concha Győző egyetemi tanárt és másokat. A hangversenyen való részvételüket a Budapesten időző főúri világ tagjai közül igen sokan megígérték. A hangverseny kere­tén belül ünnepi beszédet mond gróf Apponyi Al­bert, aki utoljára tíz évvel ezelőtt, a Szent Imre Kör zászlóavatási ünnepén beszélt a katholikus if­júsághoz. * (Az Orvosok bemutatója Kassán.) Kom­játhy János igazgató színtársulata a közönség élénk pártfogása mellett működik Kassán. Az elmúlt csü­törtökön mutatta be nagy sikerrel a színtársulat kitűnő drámai ensembleja Bernard Shaw szatirikus komédiáját, az Orvosokat. Úgy az előadás, mint a darab kiállítása és rendezése rendkívül tetszett a közönségnek. A premiere nagy sikerében Bartha István helyettes igazgató és rendezővel az élén Fái Flóra, Hevesi Mariska, Vágóné Margit, Virányi Sándor, Majthényi László, Bársony Aladár, Baróti Jenő, Újvári Lajos és Tihanyi Vilmos osztoztak. A társulat most a Karenin Anna bemutatójára ké­szül. * (­Tegecea alkotás.) Egyik vidéki laptársunk írja Portier Trilby című híres darabjának előadá­sáról. Tegnap Dumas Trilbyjét mutatta be a társulat. Sz. kisasszony a fő- és címszerepben olyan jegeces alkotást mutatott, melynek domborulatairól csak úgy pattogzott az érte­­lem. Igazán kár, hogy valamelyik fővárosi vagy külföldi színpad nem nyújt teret Sz. kisasszony gyönyörű, művészi formáinak ér­vényesítésére, amit minden drasztikus célzat nélkül mondunk . . . * (Úr és szolga.) Mikor a berlini Deutsches Theater szombat esti előadásán, a Fulda új darab­jának második felvonása után legördült a füg­göny, a közönség még egynéhány pillanatig a dar­­ab erős hatása alatt maradt, de akkor aztán ha­talmas tapsviharban tört ki a nézőtéren, száz és száz hang hívta lelkesen a szerzőt. A kitűnő né­met író­­r és szolga című három felvonásos szín­műve kivételes nagy sikere a modern német drá­­maír­ásnak. A darab a most annyira aktuális Perzsiába vezet bennünket, de nem a mostani, politikai Per­zsiába, hanem a régi Perzsiába, a regék hazájába. Ebben a regeországban játszódik le a régi théma, az úrról és a hű szolgáról szóló mese. Kosru ki­rály, a nap fia, a királyok királya, a dicsőségtől fénylő úr, királyi hatalmának Artaban vezérben a leghűbb, legönzetlenebb, legodaadóbb szolgáját bir­­ja oldala mellett; ámde Odotis királyné gyűlöli ezt a szolgát, akinek csendes és szerény nagysága a trón zsámolyán is túlemelkedik; gyűlöli azért is ezt az embert, mert valaha szerette s az vak királyhűségében visszautasította az ő felajánlott szerelmét. Ez akoriban volt, mikor Artaban vezér­re hárult a feladat, hogy a királynét messze hazá­jából visszakisérje felséges férjéhez. A királyné fölkelti a királyban a vezér szolgai alázatosságba bujtatott nagysága iránt a féltékenységet s mikor a király megszégyenülve, hogy a lovagi tornában Artaban szolgalelkűen neki ajándékozza a győzel­met, amint a hadi dicsőséget is így engedte át neki, szégyenében ébredt tehetetlen dühében meg­fosztja Artabant minden méltóságától és egy távoli kastélyba száműzi. Artaban lesújtva távozik. A második felvonásban a király fölkeresi Artabant száműzetésében, de nem kegyvesztett hí­vét keresi, hanem ennek szép feleségét, Gülsadet, és szenvedélyesen keresi ennek kegyeit. Le roi s’amuse. A király tőrt ad a szép asszonynak, hogy ezzel ölje meg férjét, mert hiszen a királynak joga van minden alattvalója tulajdona és vére felett rendelkezni. Ekkor pedig Artabán nem is annyira a feleségét védve, mint inkább a királyi méltóság szentségét, igy kiált a király felé: — Te nevedet és a királyi méltóságot be akarod szennyezni ezzel a rablással, én azonban nem engedem ezt és neked ajándékozom, ezt a nőt. Koszu nem fogadja el az ajánlatot, Gülsade pedig bevallja, hogy az esetre, ha elfogadta volna őt ajándékul, úgy a kapott tőrrel ölte volna meg a királyt. A király most mint árulót elfogatja Arta­­bánt és kastélyába viteti őt, ahol halálra ítélteti a szolgalelkű birákkal. Ámde a király nem akarja őt megöletni, csupán megalázni. Meg akar kegyel­mezni Artabánnak, ha ez térden állva kér tőle bo­csánatot, de a büszke vezér ezt megtagadja. Az új­ra és mindig megalázott király, aki feleségét, hadi győzelmeit, vitézi játékbeli szerencséjét, mind Ar­tabánnak köszönhette, egyszer, egyetlen egyszer akar nagyobb lenni, mint ez az alattvalója, aki őt mindig felülmúlja, s azzal a tőrrel, mely Artabán­nak volt szánva, önmagát öli meg. A kulisszák mögül. (Különbség. — Szegény halak! — A bajusz.) Szin: Egyik előkelő klubunk kártyaszobája. Két játékos beszélget. — Ma óriási ándungom van. Ha ma találnék egy pénztárcát, amelyben tízezer korona van, ban­kot adnék és egészen bizonyos, hogy duplán adnám vissza a pénzt a pénztárca tulajdonosának. No és ha az ándungod csal? Mit monda­nál akkor a pénztárca tulajdonosának ? — Azt mondanám neki . . . veszt­et­tünk. * Egyik színházunknak van egy nagyon bájos segédszínésznője. Csak egy hibája van, az, hogy kétségbeejtően buta. Ez a kis művésznő a napokban előkelő urak­kal vacsorázott egy finom vendéglő külön szobá­jában. Első fogás hal, hozzák a halat. Ő ezek a szegény halak, — mondja a kis csillag látják, ezeket az állatokat igazán na­gyon sajnálom. — Miért? — érdeklődik egy úr.­­ No hallja, jó kis élet lehet az, ha valaki belül tele van szálkákkal. ' * Mostanában sokat beszélnek arról, hogy egy rokonszenves művésznőnk, aki néhány évvel ez­előtt búcsút vett a színpadtól, újra visszatér régi diadalainak színhelyére. Valaki, akit a dolog kü­lönösen érdekelt, megkérdezte a művésznő legjobb barátnőjét, hogy mit tud az ügyről? — Komoly okaim vannak azt hinni, — mond­ta a jóbarátnő — hogy a dologból egy szó sem igaz és hogy a nagy művésznő soha többé nem lép színpadra. — Igazán? Miért hiszi? — Mert megnövesztette a bajuszát. Tanügyi hírek. A Tanáregyesület a kormánynyilatkozatról. Az Országos Középiskolai Tanáregyesület igazga­tósága, mint jelentettük, rendkívüli ülésben foglal­kozott a tanárság mozgalmáról vasárnap közzétett kormánynyilatkozattal. Az ülés ezzel szemben egy­hangúlag nyilatkozatot fogadott el, mely szerint té­ves az a történelmi visszapillantás, mely szerint „az 1883-iki középiskolai törvény megalkotása idején a tanárok a fővárosban 1300, s a vidéken 1200 frt fizetésben részesültek s épen azért, mivel fizetésük akkoriban nem emelkedett, részesüttettek az ötöd­éves pótlékok kedvezésében.“ Ezt nem fogalmazhat­ta illetékes kormányközeg, mert annak tudnia kell, hogy az 1883-iki törvényben egy szó sincs fizetés­összegekről, se ötödéves pótlékokról, s hogy az ötödéves pótlékokat az 1883-iki törvény nem rendszeresítette, s hanem készen talál­ta. Egyoldalú a közlemény, mert azt hang­súlyozza, hogy a tanárság fizetése mi volt egykor s évtizedek során mikép fejlődött; de nem tünteti fel azt, hogy a többi, hasonló előképzettséget kívá­nó tisztviselői állások javadalma egyidejűleg ho­gyan emelkedett s a tanárság relativ helyzete a tisztviselői hierarchiában megmaradt-e legalább az egykori fokon, vagy nem. A tényállás az, hogy a tanárság relatív helyzete azok­éhoz a tisztviselőké­hez képest, akikkel fizetése még az 1870-es és az 1880-as években nagyjában párhuzamos volt, azóta csak sülyedt. A tanár kezdő fizetése annak idején 100 forinttal magasabb volt az aljárásbiró fizeté­sénél, és a végső fizetés, melylyel 30 évi szolgálat után nyugdíjba mehetett, 100 forinttal kisebb volt, mint a törvényszéki felró végfizetése, tehát a taná­ri és bírói javadalom egészben véve egyenlő volt. Ez a viszonylat idővel ismételten megromlott. Egé­szen ferde világításban mutatja be a közlemény az ötödéves pótlékok 1993-iki meghagyásának történe­tét is. A kormány akkor csakugyan megkísérelte el­venni az ötödéves pótlékokat, azon a címen, hogy hiszen már a tanárok is a fizetési osztályokba so­roztatnak. Teljes joga is lett volna elvenni, ha oda sorozta volna őket, mint a­hova a velük párhuzamos javadalmazású bírákat, akik előtt akkor a 7. fize­tési osztályt is megnyitották. De a tanároktól saj­­nálták a 7. fizetési osztály díszét, és csak a 9. és 8. fizetési osztályba utalták őket. Hogy még így is, megkísérelték tőlük elvenni az ötödéves pótlékot, s azonkívül hogy tekintélyileg már degradálták őket, az anyagi paritástól is egészen meg akarták őket fosztani: ez nem tartozik a kor büszke emlékei közé. A kísérlet nem sikerült, a tanárság ellenállt, de végre sem lehetett volna hajtani a tervet, hiszen akkor a tanárok nagy részének kisebb lett volna a fizetése, mint a javítás előtt volt. Ami a tanárság teheremelését illeti, azt az 1908-iki költségvetés

Next