Pesti Hírlap, 1910. november (32. évfolyam, 260-272. szám)
1910-11-03 / 262. szám
_______________________ _____Pesti Hírlap______ 1910. november 3., csütörtök: megakadt egy hegyes kőben és megsérült, a kocsi nem mehetett tovább. Strauss Richárdnak kísérőjével gyalog kellett visszamennie. De szerencsére útközben üres bérkocsira akadtak, amely aztán hazavitte a mestert, aki nevetve említette, hogy remélhetőleg több „kisiklás“ nem éri őt Budapesten. * (A III. Rikhard nálunk.) A Nemzeti színházban november 12-én, szombaton, színre kerülő Shakespeare-tragédia, III. Rikhard, a brit óriás ama művei közé tartozik, amelyeket a régi Nemzeti színház elsőkot vett fel műsorába. Első előadása 1853 április 1-én volt, Vajda Péter fordításában. III. Rikhardot id. Lendvai Márton játszotta. A címszerepet 1857-ben Egressy Gábor vette át, 1859-től pedig Tóth József játszotta. 1873 október 29-étől kezdve Szigligeti Ede fordításában adták a tragédiát, s a címszerepet Molnár György vette át. 1884 szeptember 19-től kezdve III. Rikhardot Gyenes László játszotta egészen 1902 április 21-ig, amikor a darab lekerült a színház játékrendjéről. A jövő szombati reprizen a III. Rijkhard király fordítása dr Radó Antal munkája, aki előnyösen használta fel a legújabb szövegjavításokat. Azt a kis részt, amelyet a Nemzeti színház VI. Henrikből bevezetésül hozzákapcsolt a Rikhard drámához, Ivánfi Jenő fordította magyarra. * (A Vígszínházban) pénteken először színrekerülő Rubicon c. vígjáték bemutatója ez év január 18-án volt a párizsi Théátre Michelben, utóbb pedig, amikor ez az elegáns színház szűknek bizonyult, a Varieté színházban adták hónapokon keresztül. A vígjáték hősnőjének, Germainenek, szerepét, amelyet Párizsban Lély Madeleine játszik, nálunk Harmat Hedvig fogja kreálni. Partnere Hegedűs Gyula lesz. Csütörtökön a Kormánybiztost, Guthi Soma nagysikerű bohózatát ismétlik. Eddigi tíz előadására mindig zsúfolásig megtelt a színház. * (Főpróba.) Kóbor Tamás 3 felvonásos drámájának, az „Egy test, egy lélek“-nek, főpróbáját pénteken délelőtt 11 órakor tartja meg meghívott közönség előtt a Magyar színház. E főpróbára — valamint a színház ezután következő főpróbáira is — az igazgatóság úgy intézkedett, hogy a felvonások megkezdése után a nézőtérre a jegyszedők senkit sem bocsátanak be. A főpróba hölgyvendégei a nézőtérre csak kalap nélkül bocsáttatnak be. * (A Cigány szerelem bemutató előadása.) Lehár Ferenc Cigányszerelem operettejét, amelyet tavaly januárban adott elő a bécsi Carltheater s amely ott a múlt hóban érte meg 200-ik előadását, a jövő hét szombatján fogja előadni a Királyszínház. A Balkáni hercegnő 50-ik előadása 10-én, a jövő hét csütörtökén, és a Luxemburg grófja 200-ik előadásajövő pénteken, november 11-én lesz. * (A Don Juan hadnagy főpróbája.) A Városligeti színházban pénteken, e hó 4-én, bemutatóra kerülő Don Juan hadnagy főpróbáját kizárólag a sajtó képviselői számára csütörtök délelőtt 11 órakor tartják meg. A bemutatóra a jobb jegyek már mind elkeltek. * (Boszorkányvár felújítása a Várszínházban.) A soproni szintársulat, mely ez idő szerint a Várszínházban játszik, e héten pénteken nyítja föl Milöcker Károly nagy operettejét, mely a kiváló szerzőnek legkitűnőbb alkotása. Az operette főbb szerepeit Peterdi Etelka, Honti Elma, Teleki Ilona, Nádasyné Jolán, Nádasy, Uj Kálmán, Bodonyi, Szarvasi, Boda Ferenc, Szigeti, Rákosi és Békési játszszák. * (Nádai Ferenc síremléke.) Nádai Ferencnek sirja még jeltelenül áll a kerepesi temetőben. A síremlék-bizottság, mely Almády Géza fővárosi tanácsnok elnöklete alatt már szép összeget gyűjtött a kegyeletes célra, most újabb mozgalmat indít az emlékmű létesítése ügyében. A bizottság folytatni fogja a gyűjtést, de egyidejűleg művészi ünnepségeket és színielőadásokat fog rendezni a Nádai-síremlék alapja javára. * (Filharmónia.) A jövő szerdai Il-ik filharmóniai hangversenyben folytatják a Beethovenszimfóniák ciklusszerű előadását a Il-ikkal (D- dúr). Nagy érdeklődést kelt Strauss Richárd Don Quixote-jának első előadása és Geyer Stefi szereplése, ki Mozart eddig még itt elő nem adott G-dúr hegedűversenyét fogja játszani. A műsor utolsó száma Volkmann III. Richárd című nyitánya lesz. * (Kamarazene.) A drezdai Bachmann-trió jövő héten pénteken, november 11-ikén, rendezi egyetlen kamaraestélyét a Royalteremben. Shattuck Arthur amerikai zongoraművész jövő kedden, november 8-ikán, tartja egyetlen hangversenyét a Royalteremben. Vasárnap, november 6-án, d. u. 40 órakor lesz a Royal termében a Grünfeld—Kőszegi— Fodor—Son-négyes ezidei I-sö hangversenye Hardy Helén operaénekesnő és K. Térey Emma zongoraművésznő közreműködésével. * (A katholikus egyetemi és főiskolai hallgatók hangversenye.) Nagyszabású hangversenyt rendeznek november 13-án este 6 órakor a Vigadó nagytermében a katholikus egyetemi és főiskolai hallgatók az idei katholikus nagygyűlés alkalmából. A rendezőség a püspöki kar tagjait levélleg kéri fel a megjelenésre. Küldöttségek útján kérik fel gróf Kihuen-Héderváry Károly miniszterelnököt, gróf Zichy János, gróf Serényi Béla és Hazai Samu minisztereket, az egyetemek rektorait, a katholikus közéleti kiválóságok közül gróf Zichy Nándort, gróf Zichy Aladárt, Rakovszky Istvánt, Concha Győző egyetemi tanárt és másokat. A hangversenyen való részvételüket a Budapesten időző főúri világ tagjai közül igen sokan megígérték. A hangverseny keretén belül ünnepi beszédet mond gróf Apponyi Albert, aki utoljára tíz évvel ezelőtt, a Szent Imre Kör zászlóavatási ünnepén beszélt a katholikus ifjúsághoz. * (Az Orvosok bemutatója Kassán.) Komjáthy János igazgató színtársulata a közönség élénk pártfogása mellett működik Kassán. Az elmúlt csütörtökön mutatta be nagy sikerrel a színtársulat kitűnő drámai ensembleja Bernard Shaw szatirikus komédiáját, az Orvosokat. Úgy az előadás, mint a darab kiállítása és rendezése rendkívül tetszett a közönségnek. A premiere nagy sikerében Bartha István helyettes igazgató és rendezővel az élén Fái Flóra, Hevesi Mariska, Vágóné Margit, Virányi Sándor, Majthényi László, Bársony Aladár, Baróti Jenő, Újvári Lajos és Tihanyi Vilmos osztoztak. A társulat most a Karenin Anna bemutatójára készül. * (Tegecea alkotás.) Egyik vidéki laptársunk írja Portier Trilby című híres darabjának előadásáról. Tegnap Dumas Trilbyjét mutatta be a társulat. Sz. kisasszony a fő- és címszerepben olyan jegeces alkotást mutatott, melynek domborulatairól csak úgy pattogzott az értelem. Igazán kár, hogy valamelyik fővárosi vagy külföldi színpad nem nyújt teret Sz. kisasszony gyönyörű, művészi formáinak érvényesítésére, amit minden drasztikus célzat nélkül mondunk . . . * (Úr és szolga.) Mikor a berlini Deutsches Theater szombat esti előadásán, a Fulda új darabjának második felvonása után legördült a függöny, a közönség még egynéhány pillanatig a darab erős hatása alatt maradt, de akkor aztán hatalmas tapsviharban tört ki a nézőtéren, száz és száz hang hívta lelkesen a szerzőt. A kitűnő német írór és szolga című három felvonásos színműve kivételes nagy sikere a modern német drámaírásnak. A darab a most annyira aktuális Perzsiába vezet bennünket, de nem a mostani, politikai Perzsiába, hanem a régi Perzsiába, a regék hazájába. Ebben a regeországban játszódik le a régi théma, az úrról és a hű szolgáról szóló mese. Kosru király, a nap fia, a királyok királya, a dicsőségtől fénylő úr, királyi hatalmának Artaban vezérben a leghűbb, legönzetlenebb, legodaadóbb szolgáját birja oldala mellett; ámde Odotis királyné gyűlöli ezt a szolgát, akinek csendes és szerény nagysága a trón zsámolyán is túlemelkedik; gyűlöli azért is ezt az embert, mert valaha szerette s az vak királyhűségében visszautasította az ő felajánlott szerelmét. Ez akoriban volt, mikor Artaban vezérre hárult a feladat, hogy a királynét messze hazájából visszakisérje felséges férjéhez. A királyné fölkelti a királyban a vezér szolgai alázatosságba bujtatott nagysága iránt a féltékenységet s mikor a király megszégyenülve, hogy a lovagi tornában Artaban szolgalelkűen neki ajándékozza a győzelmet, amint a hadi dicsőséget is így engedte át neki, szégyenében ébredt tehetetlen dühében megfosztja Artabant minden méltóságától és egy távoli kastélyba száműzi. Artaban lesújtva távozik. A második felvonásban a király fölkeresi Artabant száműzetésében, de nem kegyvesztett hívét keresi, hanem ennek szép feleségét, Gülsadet, és szenvedélyesen keresi ennek kegyeit. Le roi s’amuse. A király tőrt ad a szép asszonynak, hogy ezzel ölje meg férjét, mert hiszen a királynak joga van minden alattvalója tulajdona és vére felett rendelkezni. Ekkor pedig Artabán nem is annyira a feleségét védve, mint inkább a királyi méltóság szentségét, igy kiált a király felé: — Te nevedet és a királyi méltóságot be akarod szennyezni ezzel a rablással, én azonban nem engedem ezt és neked ajándékozom, ezt a nőt. Koszu nem fogadja el az ajánlatot, Gülsade pedig bevallja, hogy az esetre, ha elfogadta volna őt ajándékul, úgy a kapott tőrrel ölte volna meg a királyt. A király most mint árulót elfogatja Artabánt és kastélyába viteti őt, ahol halálra ítélteti a szolgalelkű birákkal. Ámde a király nem akarja őt megöletni, csupán megalázni. Meg akar kegyelmezni Artabánnak, ha ez térden állva kér tőle bocsánatot, de a büszke vezér ezt megtagadja. Az újra és mindig megalázott király, aki feleségét, hadi győzelmeit, vitézi játékbeli szerencséjét, mind Artabánnak köszönhette, egyszer, egyetlen egyszer akar nagyobb lenni, mint ez az alattvalója, aki őt mindig felülmúlja, s azzal a tőrrel, mely Artabánnak volt szánva, önmagát öli meg. A kulisszák mögül. (Különbség. — Szegény halak! — A bajusz.) Szin: Egyik előkelő klubunk kártyaszobája. Két játékos beszélget. — Ma óriási ándungom van. Ha ma találnék egy pénztárcát, amelyben tízezer korona van, bankot adnék és egészen bizonyos, hogy duplán adnám vissza a pénzt a pénztárca tulajdonosának. No és ha az ándungod csal? Mit mondanál akkor a pénztárca tulajdonosának ? — Azt mondanám neki . . . vesztettünk. * Egyik színházunknak van egy nagyon bájos segédszínésznője. Csak egy hibája van, az, hogy kétségbeejtően buta. Ez a kis művésznő a napokban előkelő urakkal vacsorázott egy finom vendéglő külön szobájában. Első fogás hal, hozzák a halat. Ő ezek a szegény halak, — mondja a kis csillag látják, ezeket az állatokat igazán nagyon sajnálom. — Miért? — érdeklődik egy úr. No hallja, jó kis élet lehet az, ha valaki belül tele van szálkákkal. ' * Mostanában sokat beszélnek arról, hogy egy rokonszenves művésznőnk, aki néhány évvel ezelőtt búcsút vett a színpadtól, újra visszatér régi diadalainak színhelyére. Valaki, akit a dolog különösen érdekelt, megkérdezte a művésznő legjobb barátnőjét, hogy mit tud az ügyről? — Komoly okaim vannak azt hinni, — mondta a jóbarátnő — hogy a dologból egy szó sem igaz és hogy a nagy művésznő soha többé nem lép színpadra. — Igazán? Miért hiszi? — Mert megnövesztette a bajuszát. Tanügyi hírek. A Tanáregyesület a kormánynyilatkozatról. Az Országos Középiskolai Tanáregyesület igazgatósága, mint jelentettük, rendkívüli ülésben foglalkozott a tanárság mozgalmáról vasárnap közzétett kormánynyilatkozattal. Az ülés ezzel szemben egyhangúlag nyilatkozatot fogadott el, mely szerint téves az a történelmi visszapillantás, mely szerint „az 1883-iki középiskolai törvény megalkotása idején a tanárok a fővárosban 1300, s a vidéken 1200 frt fizetésben részesültek s épen azért, mivel fizetésük akkoriban nem emelkedett, részesüttettek az ötödéves pótlékok kedvezésében.“ Ezt nem fogalmazhatta illetékes kormányközeg, mert annak tudnia kell, hogy az 1883-iki törvényben egy szó sincs fizetésösszegekről, se ötödéves pótlékokról, s hogy az ötödéves pótlékokat az 1883-iki törvény nem rendszeresítette, s hanem készen találta. Egyoldalú a közlemény, mert azt hangsúlyozza, hogy a tanárság fizetése mi volt egykor s évtizedek során mikép fejlődött; de nem tünteti fel azt, hogy a többi, hasonló előképzettséget kívánó tisztviselői állások javadalma egyidejűleg hogyan emelkedett s a tanárság relativ helyzete a tisztviselői hierarchiában megmaradt-e legalább az egykori fokon, vagy nem. A tényállás az, hogy a tanárság relatív helyzete azokéhoz a tisztviselőkéhez képest, akikkel fizetése még az 1870-es és az 1880-as években nagyjában párhuzamos volt, azóta csak sülyedt. A tanár kezdő fizetése annak idején 100 forinttal magasabb volt az aljárásbiró fizetésénél, és a végső fizetés, melylyel 30 évi szolgálat után nyugdíjba mehetett, 100 forinttal kisebb volt, mint a törvényszéki felró végfizetése, tehát a tanári és bírói javadalom egészben véve egyenlő volt. Ez a viszonylat idővel ismételten megromlott. Egészen ferde világításban mutatja be a közlemény az ötödéves pótlékok 1993-iki meghagyásának történetét is. A kormány akkor csakugyan megkísérelte elvenni az ötödéves pótlékokat, azon a címen, hogy hiszen már a tanárok is a fizetési osztályokba soroztatnak. Teljes joga is lett volna elvenni, ha oda sorozta volna őket, mint ahova a velük párhuzamos javadalmazású bírákat, akik előtt akkor a 7. fizetési osztályt is megnyitották. De a tanároktól sajnálták a 7. fizetési osztály díszét, és csak a 9. és 8. fizetési osztályba utalták őket. Hogy még így is, megkísérelték tőlük elvenni az ötödéves pótlékot, s azonkívül hogy tekintélyileg már degradálták őket, az anyagi paritástól is egészen meg akarták őket fosztani: ez nem tartozik a kor büszke emlékei közé. A kísérlet nem sikerült, a tanárság ellenállt, de végre sem lehetett volna hajtani a tervet, hiszen akkor a tanárok nagy részének kisebb lett volna a fizetése, mint a javítás előtt volt. Ami a tanárság teheremelését illeti, azt az 1908-iki költségvetés