Pesti Hírlap, 1910. november (32. évfolyam, 260-272. szám)

1910-11-12 / 270. szám

1910. november 12., szombat. _____Pesti Hírlap_______ egyszer állást foglalt. Egy vállalkozó cégnek a felosztási kérelméről van szó, amely az Erzsébet királyné-út közelében a­ Hajtsár-úttól a határig mintegy 60,000 négyszögölnyi területet akar par­cellázni. A középítési bizottság annak idején a ké­relem teljesítését függőben tartani javasolta mind­addig, amíg az új építkezési szabályzat életbe lép. A vállalkozó cég azonban újabb beadványt inté­zett­ a főváros tanácsához, amelyben kijelentette, hogy abban az esetben, ha felosztási kérelmét a főváros teljesítené, már eleve alávetné magát az új építési szabályrendelet, intézkedéseinek és ingyen engedne át 5500 négyszögölet egy tér és 1000—1000 négyszögölet a szükséges középületek céljaira, azonkívül kötelezné magát a szükséges közművek létesítésére. Az ügyosztály a beadvány folytán a felosztási kérelem teljesítését javasolta, de a bi­zottság hosszabb vita ut­án eredeti álláspontjának fentartása mellett döntött, vagyis a felosztást az új építési szabászat, életbeléptéig függőben tar­tani javasolta. — Német iskola Budapesten. A főváros köz­­oktatásügyi bizottságának ülésén Havass­y Rezső interpellált a fővárosban fölállított német iskola dolgában. Felszólalásában kifejtette, hogy őt ani­­mozitás nem vezeti, de tekintettel a négy évtizedes munkára, amely a régi Ofen-Pestet lélekben és nyelvben magyar várossá változtatta, amelyből a magyar szellem az egész országba sugárzik szét, tisztán kell látnia a főváros közoktatásügyi bizott­ságának, mint hivatott fórumnak, hogy mik a né­met tannyelvű iskola felállításának előzményei és különösen nem kell-e attól tartani, hogy ez az is­kola németesíteni fog. Kérdezte tehát az elnöklő tanácsostól, gróf­­Festetics Gézától, hogy­ kik állí­tották fel ezt az iskolát­, nyilvános jellegű-e az is­kola és történt-e intézkedés a magyar szempont megvédésére. Gróf Festetics Géza válaszában kifej­tette, hogy az iskola, amelyet a közoktatásügyi miniszter engedélyezett, kizárólag a Budapesten tartózkodó német birodalmi alattvalók gyerme­keinek szolgál. Az iskola nem nyilvános. A főváros tanfelügyelőjének felügyelete alatt áll. Az iskolá­ban a magyar nyelvet is tanítják. Egyáltalában minden tekintetben gond­oskodva van a magyar szempont legteljesebb védelméről. A választ az in­terpelláló és a bizottság megnyugvással vette tu­domásul.­­ A fővárosi közoktatásügyi bizottság pén­teki ülésén a következő ügyeket intézték el: Az országos gyermekvédő liga kérvényét, amelyben a liga nevelőintézete részére nyilvánossági jogot kér, a bizottság pártolólag teszi át a tanácshoz. Dr Szabó Zoltán azzal a kéréssel fordult, a fővá­roshoz, hogy segélyezze 3000 koronával azt­­a mun­­káját, amelyben dr Szabó Budapest környékének flóráját tüzetesen tárgyalni fogja. A bizottság azt javasolja a tanácsnak, hogy segélyezze dr Szabót három éven át évi 1000 koronával, hogy 40 évre tervezett munkáját, amely a művelt közönség szá­mára ivódik, elkészíthesse. — Ünnepelt városbiró. A Belvárosi Kisipa­rosok és Kiskereskedők Köre a kör elnökének, Melkó Bertalannak, akit legutóbb városbírónak választottak meg, tiszteletére társasvacsorát ren­dezett. A vacsorán megjelentek Pesti Ferenc nyug. elöljáró, Goreczky Zsigmond elöljáró, Freyer Hugó fővárosi bizottsági tag és még szá­mosan. A felköszöntők összetartásra buzdították a kerület kisiparosait és kiskereskedőit, kaptak, nem teljesítik, a passzív rezisztenciát meg­csinálják. Lemondanak mindazon funkciókról, amelyeket különben sem fizettek meg soha, de amelyek teljesítése nélkül tulajdonképen a népne­velői hivatás teljes betöltéséről beszélni sem lehet. Mert a tanítók kívánsága teljesen jogos és szerény. A postánál alkalmazott telitőmester, akinek a leg­jobb esetben négy polgári, de a legtöbbször hat elemi osztályról szóló bizonyítványa van, 1400 K-val kezdi s 2800 K-val végzi, a tanító pedig 1000 K-val kezdi s 2400 K-val végzi 40 évi szol­gálatát. A lakbérük össze sem hasonlítható. A sé­relmek előadója az egyesület főtitkárja, Bartha Pál lesz. Tanügyi hírek. Az állami tanítók kongresszusa. Még el sem simultak azok a hullámok, melyeket a tanárok moz­galma vert magasra, máris újabb nyugtalanság észlelhető a tanügyi munkások között. Az állami tanítók országos egyesülete heves és elkeseredett hangulatban lefolyt választmányi ülésén elhatároz­ta, hogy november 18-án rendkívüli közgyűlést tart Budapesten, az uj városháza termében s arra az ország valamennyi állami tanítóját meg­hívja. A meghívók már szétmentek s a tantestüle­tek tömegesen jelentik be képviselőjüket. A leg­több tanítótestület azonban testületileg jelenik meg. Amint a jelekből következtetni lehet, ez a gyűlés a hires 1905. november 9-iki gyűlésnél is látogatottabb s izgatottabb lefolyású lesz. A napi­renden egyetlen pont szerepel: az állami tanítók sérelmét. Követelik a tanítók, hogy az 1907. XXVI. t.-c. 1. §-án kívül az egész törvényt helyez­zék hatályon kívül, ám ezt a §-t, amely kimondja, hogy „Az állami tanító állami tisztviselő“, becsü­letesen hajtsák végre s a tanítókat úgy fizetés, mint lakbér és nyugdíj tekintetében a­ velük egyen­lő képesítésű állami tisztviselőkkel egyenlő bánás­módban részesítsék, a szolgálati viszonyokat azonos elvek szerint szabályozzák s az érdemes tanítók előléptetését biztosítsák, a tanfelügyelői pályát a­ nem szakemberek elöl zárják el. A tanárok akció­jának sikertelensége nagy hatással van az állami minták mozgalmára, és elfoglalandó álláspontjára az egyesület kebeléből arról értesítenek bennün­ket, hogy az egyesület vezetősége alig fogja tudni megakadályozni annak kimondását, hogy ha kéré­süket, melynek teljesítésére már számtalan ígéretet Színház és zene. * (A m. kir. operaházban) holnap, szomba­ton, újdonságul először adják a György Barát című zenedrámát, melynek szövegét Tardos Viktor, zené­jét­ Rékai Nándor írta. A darab főszereplői: Dömö­tör Ilona (Izabella királyné), Szemere Árpád (Mar­­tinuzzi), Ambrusné, N. Valent '(palotahölgyek), Payer. N. ,Bodor K. (apródik), Hardy (udvar­, hölgy­), dr Székelyhidy Ferenc (Frangepán), Ven­­czell­ Béla (páter), Várady Sándor (Török Bálint), dr Dalnoki Viktor (a szultán követe), Kertész Vil­mos (János Zsigmond), Hegedűs Ferenc (orvos), Rózsa S. Lajos (Dallos diák), Déri Jenő (muzzin), Xey Bornáld (Castaldo), Kertész Ödön (pápai kö­vet), Zolnai Lóránd (bérenc). A darab II. felvoná­sában előforduló ,,palotás“ táncot betanította Guer­ra Miklós balletmester. A nagyszabású dalműhöz Keméndy Jenő scenikai főfelügyelő útmutatásai nyomán Újvári Ignác, az operaház főfestője, telje­sen új díszleteket festett, a szabóműhelyben pedig új jelmezek készültek. Az előadást Rékai Nándor zeneszerző vezényli és Alszeghy Kálmán főrendező rendezi. (Évi bérlet 150. szám., premie­re helyárak, kezdete 7 órakor. * (Királyszínház.) Ismét jubiláns est volt: kétszázadszor adták pénteken a Luxemburgi grófot, és a szerencsés szerző személyesen dirigálta az elő­adást. Lehár, mint jeleztük, már csütörtökön érke­zett Budapestre (nem ment a hamburgi új operette­­színház megnyitójára), azóta, pedig egyebet nem tett: egész nap tanítgatta a Cigányszerelmet, szom­baton szinre kerü­lő új operettejét — a szereplőkkel korrepetált, a rendezővel konferált, sőt még a ci­­gánybandákkal is kollokvált. Pénteken délelőtt­ az­után eldirigálta a Cigány­szerelem főpróbáját,­ este pedig a­ Luxemburgi gróf jubiláns előadását. Mi­kor a karcsú, egyre mosolygó és lenyitott­ bajuszá­val kissé megváltozott ábrázatú Lehár ma este elő­ször megjelent a virágokkal díszített karnagyi pul­pitusnál, a zenekar tussal, a közönség pedig taps­sal és éljenzéssel fogadta, és ez a lelkes ováció meg­újult minden felvonás után. De nemcsak Lehárt ünnepelte a közönség, hanem­­Petrás Sárit is, aki­nek ma volt utolsó föllépése kivándorlása előtt. Re­méljük, hogy ez a kivándorlás csak aféle kirándu­lás, és hogy Petrás Sári mielőbb visszatér eddigi sikereinek színhelyére. Mert csak most, mikor el­megy tőlünk, érezzük, hogy mit veszt színészetünk, de különösen a Királyszínház, távozásával. És, visz­­szaemlékezünk a bájos, fiatal művésznő egész ed­digi pályafutására, melyet minden egyes fázisában jóakarattal támogattunk e rovatban. Mikor a Víg­színházban a Királynő férjében, kis apródszerepben statisztált, mikor a Népszínházban a Két Hippolit­­ban debütált, mikor átkerült a Királyszinházba s itt először csak külső qualitásokkal tudott hatást kelteni, majd fokozatosan fejlődött, úgyszólván a közönség szeme előtt, művésznővé, primadonnává — mindig szívesen, igaz örömmel adtunk hírt fejlődé­sének minden egyes etappéjáról. S most, hogy nagy­nénje, példáját követi és szintén elpártol tőlünk a német színészethez — csak azt kívánjuk, hogy mi­nél előbb térjen ismét vissza hozzánk; de nem úgy, mint más megtért renegát: szárnyaszegetten, ha­nem tudásának és művészi erejének teljességében! — A közönség lelkes ovációkkal ünnepelte egész este a búcsúzó művésznőt, kinek tiszteletére hívei valóságos világkiállítást rendeztek a második fel­vonás után. — A tapsból még bőven kijutott a töb­bi szereplőnek, különösen Várady Ilinek, Király Ernőnek és Rátkaynak is. * (Molnár Ferenc új darabja.) A Vígszínház legközelebbi újdonsága Molnár Ferenc A testőr című háromfel­vonatos vígjátéka lesz. Az illusztris szerző új darabjának előkészületei már annyira haladtak, hogy a bemutatót a jövő hét szombat­ján, e hónap 19-én, megtarthatják. * (Kamarazene.) Ismét új és érdekes jelen­ség: pénteken a Bachmann-trió mutatkozott be ná­lunk és előkelő művészetével egy csapásra meghó­dította nagyigényű, műértő közönségünket. A mű­vésztársulat primáriusa a zongorista, Bachmann Walter, de ő csak primus inter pares; méltó és kongeniális társai Bär­ti­ch Ferenc, a hegedűs és Szent Arthur, a gordonkás. Régen találkozott há­rom ilyen congruens, mindenképen egymáshoz illő és egybehangolt művész, mint ez a három, mind­­egyik külön-külön virtuóza hangszerének, de együtt­véve szinte ideális triászba olvadnak össze. Három újdonságot mutattak be mai bemutatkozásuk alkal­mával. Sajnos, idő- és térbeni korlátokon belül, csak röviden ismertethetjük mind a hármat. A leg­­zajosabb sikert Pejachevich Dóra grófnőnek a-moll zongoranégyese aratta. (A viola szólamot Kőszegi Sándor látta el,­­mint h­ospitáns.) A művészlelkű­ főúri hölgynek érdekesen kidolgozott, néha aforiz­­maszerű, de mindig tartalmas thémákban bővel­kedő művét akármelyik céhbeli zenészünk büszkén vallhatná a magáénak. Főleg a bájos menüettet és a szellemes rondo arattak zajos tetszést, a főúri szerzőt, minden tétel után többször szólították a dobogóra.­­ Kevésbbé tetszett Nordán Henriknek nagyszabású és nagy pretenziója, de alapjában üres és dagályos d-moll zongorahármasa (op. 28.) Az első, nagyon is hosszúra nyúló tételben a szerző egy nagy tetterejű ember keserves csalódását ecse­teli, melyben vigaszt csak a­ boldog gyermekkorra való visszaemlékezésben talál. Kellemesebb benyo­mást kelt a reá következő scherzo (b-dúr) vidám hangulata; a harmadik tételben ismét elhagyott rónán bolyong éjjel a­ szerző, nyomott hangulatban, míg végre a zárótételben vigasztalást merít és egy­ szláv jellegű thémán fölépülő fugatóban új re­ményre ébred.­­ Bevezetésül még előadták Frank Cézárnak egy ifjúkori művet, a fisz-moll zongora­­hármast, mely főleg érdekes thémáival kapja meg a hallgatót; csak kár, hogy e thémáktól nehezen szabadul a szerző és valósággal kipréseli azok egész tartalmát mindenféle szellemeskedő össze-vissza fel­dolgozásban. A közreműködő művészeket a jelenvolt előkelő hallgatóság valósággal elhalmozta tapssal s elismeréssel. * (III. Richard király.) Ma, pénteken, dél­előtt tartották meg a jelmezes főpróbát Shakespea­re klasszikus tragédiájából, a M. Richard király­ból, amely 1803. óta nem szerepelt a színház műso­rán. A III. Richárd király első előadása a régi Nem­zeti színházban 1843 április 1-én Lendvayné Hiva­tal Anikó jutalomjátékául, aki Margit királynét játszotta, az első Richard pedig id. Lendvay Márton volt, akit 1847-ben Egressy Gábor, 1859-ben pedig Tóth József váltott fel ebben a szerepben. Közben, 1853-ban, az akkori legkiválóbb világhírű Sh­akes­­peare-interpretátor, a néger Ira Aldridge angol tár­sulatával két ízben is eljátszotta a Nemzeti szín­házban ezt a szerepét. A Nemzeti színház egész tör­ténetében ez a vendégszereplés az egyetlen kivétel, amikor idegennyelvű előadásra átengedték a szín­padot. Az első Richard-fordítás Vajda Péter mun­kája volt. 1873-ban uj betanulással és Szigligeti Ede uj fordításában került színre a darab és ekkor Richard szerepét Molnár György vette át, 1884-ben pedig Gyenes László, aki egész 1903-ig játszotta. A szombati felújítás alkalmával Radó Antal új fordí­tásában adják a tragédiát, a címszerepet pedig Iván­­fi Jenő fogja játszani. A többi nagyobb szerepet Já­szai Mari, P. Márkus Emilia, S. Fáy Szeréna, K.­­ Hegyesi Mari, Váradi Aranka, Beregi, Pethes, Gál, Somlay, Gabányi Árpád, Rózsahegyi, Kovács és Horváth Zoltán játszszák. A szomorú játékot meg­előzi Shakespeare VI. Henrik halála című drámájá­nak utolsó jelenete Ivánfi Jenő fordításában. .euS­­zülsjwu­ikl.cogoF * (Volt . . . nincs . . .) Ez a címe annak az új számnak, amelyet Lehár Ferenc egyenesen a Király-színház számára irt s amely a Cigányszere­lem szombati bemutató-előadásán kerül először a közönség elé. A cigányos, mulatós nótát, melynek szövege Gábor Andortól való, az operett harmadik felvonásában Fedák Sári fogja énekelni Vörös Elek bandájának kíséretével. A Cigányszerelem szom­bati első és vasárnap második előadására már min­den jegy elkelt. * (A városligeti színházban) szombaton lesz az idei évad első népies előadás olcsó helyárakkal, mely alkalommal „A két árva“ című 8 képből álló népdráma kerül színre. Az igazgatóság a darabhoz teljesen új kiállítást készíttet és elsőrangú szerep­osztásban adatja elő. Az igazgatóság elhatározta, hogy az olcsó helyáru népies előadásokat is a leg­jobb szereplőkkel adatja elő. Vasárnap délutáni mérsékelt hely­árak mellett a Vándorlegény c. szép zenéjű operett kerül ismét színre, melyben a női főszerepet Komlósy Emma játs­sza. __________________________________

Next