Pesti Hírlap, 1910. november (32. évfolyam, 273-285. szám)
1910-11-16 / 273. szám
2__________________ gyár állam nyelvének jogát. És hogy a birodalmi kancellár úrnak és a horvát várnak ezt a megegyezését Khuen úr, mint rendeletet, mint parancsot átvegye, magához citálta Aehrenthal Khuen miniszterelnököt is és ma már bécsi rendeletre megjelentek a félhivatalos közlemények,, hogy készül a törvényjavaslat az 1907-ik évi 49-ik törvénycikk megváltoztatásáról és az új vasúti pragmatikáról. S még bejelentik a magyar törvényhozásnak azt a készülő arculcsapását is, hogy ezt a törvényjavaslatot, amely tisztán a magyar törvényhozásra tartozik, benyújtás előtt a kormány kegyes jóváhagyás végeit be fogja mutatni a horvát kormelijuk. Az Aokrenthal—Tomasics—Khuen-féle új magyar közjog szerint tehát a magyar törvényeket ezentúl nem az országgyűlés és a király közösen hozzák, hanem szükséges ehez a birodalmi kancellárnak és a horvát bánnak hozzájárulása is. A szegény magyar vasutas szakközegeknek pedig kiadják az utasítást, hogy a kormány magyartalanságáért és közjogi tudatlanságáért viseljék ők a felelősséget s felsőbb parancsra találják ők is az általuk szerkesztett szolgálati rendtartást végrehajthatatlannak és hibásnak. Mintha a magyar közvélemény oly buta volna, hogy az újságok híreit is huszonnégy óra alatt elfelejti és elfelejtette volna azt is, hogy Tomasics bán és a túlzó horvátiak mondották Horvátországban végrehajtható bánnak a szolgálati pragmatikát és Tomasics bán követelte a magyar kormánynak, az új parlamenti többségnek és az egész magyar államnak megalázkodását és megretirálását a vasúti pragmatika dolgában. Hallatlan merényletnek kell bélyegeznünk a Khuen-kabinetnek azt a tervét, hogy még azt az egyetlen törvényes paragrafust is el akarja törölni, amely kimondotta, hogy csak az lehet vasutas a magyar állam területén, aki a magyar nyelvet bírja. S mivel ezt király által szentesített törvény mondotta, ki, meg kell védelmezni a királynak ezt a törvényét minden eszközzel, ha kell, még parlamenti obstrukcióval is a Khuen-kabinettel szemben. Ha van parányi magyar érzés és becsületesség a nemzeti munkapártban, akkor nem engedi, hogy a magyar állam nyelvének eme joga, amelyet ez előtt három esztendővel a király törvényben szentesített, most eltöröltessék. És ha van még erő a letörpült ellenzékben, akkor talpára áll és megakadályozza a magyar nyelv ellen bejelentett merénylet végrehajtását. Soha sem tartoztunk azok közé, akik a politikában a szélsőségeket védelmezik. A legviharosabb politikai napokban is mérsékletre intettünk mindenkit. De midőn azt látjuk, hogy e drága pénzen összevásárolt többségnek kormánya most már mindenre mer vállalkozni és fel akarja forgatni azt a törvényt, amelyet az államnyelv érdekében csak az imént hoztak és kedvezést akar nyújtani — a közös külügyminiszternek és horvát bánnak kedvéért, akiknek semmi közük sincs Magyarország belügyeihez. — a horvát agitátoroknak s amikor azt látjuk, hogy az elfásult közvélemény sivár közönynyel tekint a fórumon történtek felé, s amikor elszomorodva látjuk, hogy a sajtó is kezd napról-napra érzéketlenebb lenni a magyarság érdekei s közjogunk védelme iránt, amikor egyaránt pusztul a nemzeti érzés és a közjogi érzék, akkor kötelességünk a hazafias elkeseredés egész erejével, tele tüdővel megfújni a harci riadót, hogy álljanak ismét, csatasorba azok, akik magyaroknak tartják magukat, akik még nem akarják eladni a magyar nyelvet és a nemzeti érzést sem a politikában, sem az irodalomban. Sokszor hirdettük, hogy az obstrukciónak csak kivételes esetekben van jogosultsága, csak oly esetekben, midőn alkotmányosságunkat, magyarságunkat, intézményeinket vagy nyelvünket fenyegeti veszedelem. Most ez az eset bekövetkezett. Támadás készül közjogunk ellen. Mert abból, ami a magyar törvényhozás kizárólagos joga, új közös ügyet, akarnak csinálni Magyarország és Horvátország között. S e közjogi sérelem mellett támadás készül a magyar állam hivatalos nyelve ellen, amelynek jogát 1907-ben törvénybe iktatták. Még a kormánypárt gondolkozó elemei is megrémülhetnek ettől a készülő merénylettől, mert meg kell gondolniok, hogy ezzel a rendszerrel teljesen tönkre teszik a parlamentarizmust és a magyar törvényhozást nevetségessé teszik. Ha minden parlamenti többség megváltoztatja a korábbi többség által hozott és a király által szentesített törvényeket, akkor nemsokára törvényünk sem lesz egyáltalán. Akkor megszűnik a törvényes rend, sőt az államrend stabilitása. És a legnagyobb felségsértés beleráncigálni a királyt abba, hogy a folyton változó kormányok érdekei szerint, ő is folyton változtassa a maga álláspontját és az egyik évben szentesítsen egy törvényt, a másik évben pedig eltöröltesse azt. Amely kormlány ilyen előterjesztéseket tesz, az nem tiszteli sem a nemzetet, sem a parlamentet, sem a királyt. Az a törvényhozókból kócfejü bábokat és a koronából csörgő sapkát akar csinálniról. Meglökte lábával a paplant s hidegen ránézett fiára. — Nem, — mondta, határozottan, a kerítő szerepre nem vállalkozom. Felőlem tehetsz, amit akarsz, dolgaidba nem avatkozom, cselekedeteidet nem bírálom felül, se moralista nem vagyok, felőlem akár azt teheted, amit Báthory Erzsébet, mindennap szűzleányok vérében törődhetsz meg, de nem rajtam keresztül. Engem hagyj ki az ilyesmiből. — Mindent elmondtál? — kérdezte a fia olyan gúnyosan, hogy az asszony elsápadt belé. — Még elmondhatom azt is, — felelte az asszony komoran s a szeme sötéten égett, — hogy nagyobb rabszolgatartó vagy az apádnál is. Hogy . . . De a fia egy kézmozdulattal elhallgattatta. — Hagyjuk ezt. Maradjunk csak a tárgynál, mama. Szükségem van reád, hogyan célra, vagy mi célból, reád bízom meghatározását. Te úgy sem ,szoktál távol járni az igazsághoz, mégsem érsz el hozzá soha sem. Tehát számíthatok reád. Ez utóbbi nem kérdés, állítás volt. Parancs. Határozott, megtagadhatatlan parancs. Frinc. János felállt s az asszony érezte, hogy a fia tekintete rajta függ és keresztül-kasul járja minden gondolatát, még a legtitkosabbat is. És megadta magát. Fölvetette szemét s igyekezett mosolyt csalni ajkára. Sikerült. És egyszerre kérdő és szemrehányó negédességgel kérdezte: — Hát nem komoly dolog? Nem szerelem és semmi olyan? ... Frinc vállat vont— De hisz azt mondod, hogy szép leány, — faggatta most már kíváncsian az anyja. Vagy csak látszólagos kíváncsisággal, hogy megaláztatását és keserű dühét leplezze. — Sőt több a szépnél, — felelte a fiatalember közönyösen. — Gyönyörű. — És ha belészeretnél? Frinc János végignézett anyján s ez a tekintet többet sejtetett lelkének titkából, mint amennyit valaha is elárult belőle. Nem szólt egy szót sem, de ez a tekintet azt mondta: — Beleszeretni egy nőbe?! S az anyja lesütötte szemét. * Raáb mérnök, mielőtt még az orvos megérkezett volna, magához tért. Bágyadt tekintete Helént kereste, ki könnyes szemmel, ijedten állt mellette és ecetes vízzel dörzsölte homlokát. — Helnét jösz? — kérdezte szokott rekedt, de váratlanul szilárd hangon s arrább taszította Helent magától, hogy jobban a szemébe nézhessen. — Csakhogy jobban vagy, — mosolygott Helen boldogan s nem is vigyázva a kérdésre, apjának kiszáradt, pergamenszerü kezeit csókolgatta. A mérnök kutatva nézett leánya szemébe, de nem látva benne egyebet a legtisztább örömnél, megnyugodva simogatta szép haját. — Apus, apus, — ismételgette Helén boldogan s anélkül, hogy eszébe jutott volna megkérdezni apjától az ájulás okát, egyszerre felkacagott s az apja mindkét kezét hoszszan kinyújtva maga előtt, szemét kacéran hunyorgatta. — Soha sem találnád ki, mi történt velem, veled és hogy ez az egész ház itt, az öreg gazdasszonyával, szolgálóval, kutyával, macskákkal micsoda megtiszteltetésben részesült. Az öreg gazdasszony most jött be egy csésze friss ecettel s Helén tréfásan rákiáltott: — Mari néni, álljon meg! Apus, hallgass ide. Az úr, mindannnyiunk ura és parancsolja, Frinc János fejedelem, császár, király vagy cár, anyja, az anyacárné nevében meghívott a várba és holnap értem jön azzal a nagyszerű autóval, melyen hazahozott az iskolából. És most még egyszer ájuljatok el. Az öreg asszony csakugyan közel volt az elájuláshoz. A nagy meglepetéstől majd kiejtette kezéből az ecetes csészét s leült, mialatt szolid kis öreg szemét kerekre nyitotta ki. — No de ilyet! — áhnélkodott. — Tizenöt esztendeje vagyok a telepen, de még ilyet nem értem meg. — Annál rosszabb! — kiáltott a mérnök ingerülten s mintha semmi baja sem lett volna még pár perccel előbb, dühösen kiabálni kezdett. — Valami célja lehet annak a sátán ivadéknak, de itt senki sem fog neki kötélnek állni! Senki, senki. Érted? — S olyan hangon kiáltott Helénre, hogy ez belésápadt. Valósággal üvöltött, mint egy állat. Helén reszketve nézett reá, de az öreg asszony, aki máskor meg se mert mozdulni s a száját se merte kinyitni, ha a beteg dühöngött, most hirtelen felállt s merészen odament a gazdája elé. — Én meg azt mondom, — szólt indulatosan, ami annyira meglepte a mérnököt, hogy eszébe se jutott elhallgattatni az öreg asszonyt, — hogy egy apa először is legyen apa és csak azután beszéljen össze-vissza Mi Pesti Hírlap______ 1910. november 16., szerda. A helyzet Megindul a nemzeti munka. Újabb engedmények a tortátoknak a vasúti pragmatika terén. A bankegyezmény. A polgári perrendtartás. Csaknem egy hónapi szünetelés után szerdán újra megkezdi működését, a magyar parlament. Július vége óta, nem ülésezett rendszeresen a Ház.Szeptember végére ugyan egybeült a parlament, de nem volt számára nemzeti munka. Október elején megint öszszeült a Ház, de ekkor sem volt még nemzeti munka idehaza, hanem csak Bécsben. A nemzeti munkát Bécsben hősiesen el is végezték: a delegáció megszavazott mindent, amit csak kellett. Ezek után most már hozzá lehet fogni Budapesten is a nemzeti munkához. A szerdai ülés napirendje szerint huszonhat vicinális javaslat nyitja, meg a nemzeti munka sorát. Ezt követi a polgári perrendtartás tárgyalása. A javaslattal a különböző pártok már kedden este foglalkoztak értekezleteiken, melyek lefolyásából nyilvánvaló, hogy a perrendtartás semmiesetre sem fog