Pesti Hírlap, 1910. december (32. évfolyam, 286-298. szám)

1910-12-02 / 287. szám

1910. december 2., péntek. Pesti Hírlap gyűltek nevében Glück Frigyes elnök melegen üdvözölte Ebner Józsefnét, aki kezdettől fogva vezeti a népkonyhát, továbbá Gráf Károlynét. Az egyesület, amely tizennégy év óta áll fenn, első milliomodik ebédét fennállásának hetedik évében osztotta ki és újabb hét év múlva érkezett el a második millió ebédhez. — A Magyarországi Független Good Templar Rend „Egészség“ páholya dec. 2-án, pénteken, este 8 órakor felolvasó ülést tart, melynek tárgya: Dr Madzsar József: A fajromlásról című felolvasása. Vendégeket szívesen látnak.­­ A Művészet és művelődés magyar nők köre Royal-szállóbeli klubhelyiségében irodalmi ipurt rendezett, amelyen Bársony István, a jeles író, egy pompás novelláját olvasta fel nagy tetszés mellett, utána Hollós Teréz néhány költeményt szavalt Gárdonyitól nagy tetszés mellett. Lux Terka, la­punk kitűnő munkatársa, egy érdekes színdarab­­részletet olvasott fel, végül dr Miklós Elemér mu­tatta be egy költeményét. A sikerült estét teázás és tombola zárta be, ez utóbbit a Vízcsöpp Társaság közkedveltségű Mikulásaiból rendezték élénk érdek­lődés mellett. Jövő kedden, e hó 6-án, Ilubay-estét rendez az egyesület, Hubay dalaiból és hegedű­­darabjaiból összeállítva. A dalokat Ilubayné Czeb­­rián Róza grófnő énekli, Benkő Alice, Hubay Jenő tanítványa, hegedül. — Kilencven szegény gyermek felruházása. A „Klári“ szegény gyermekeket felruházó asztaltár­saság a főváros legszegényebb részéből, a Teleki-tér környékéről, 90 szegény gyermeket ruház fel de­cember hó 7-én esti nyolc órakor a Protestáns­ Egye­sület (Alföldi­ utca 13. sz.) helyiségében. A gyer­mekfelruházó ünnepélyen dr Fischer Lajos fővárosi bizottsági tag és dr Incze Henrik V-ik kerületi vá­­rosbíró tartanak ünnepi beszédet.­­ Az Általános Közjótékonysági Egyesület november havi választmányi ülését szerdán este tartotta meg gróf Csáky Albinna elnöklete alatt. Lovag Faik Zsigmond alelnök lelkes szavak kísé­retében ünnepelte az egyesület elnökét az őt ért legmagasabb királyi kitüntetés alkalmából. Ez­után az egyesület foglalkoztató műhelyeinek ez évi programmja és a munkás étterem tovább­fej­lesztése került tárgyalás alá. Elhatározta a vá­lasztmány, hogy télire a munkanélküli nők részé­re külön foglalkoztatókat állít fel.­­ Az Országos Gyermekvédő Liga választ­mánya csütörtökön tartott ülésén gr. Edelsheim- Gyulay Lipót elnöki megnyitó beszéde után tudo­másul vette dr Berend Miklós titkári jelentését, megválasztotta a csecsemőotthon hölgybizottsága elnökévé gr. Széchenyi Lászlóné Vanderbilt Gla­dyst, a tagg­yűjtő bizottság elnökévé dr Ruffy Bálnát, a felruházó bizottság elnökévé pedig dr Rickl Gyulánét, dr Balogh Jenőt államtitkárrá történt kinevezése alkalmából üdvözölte, az elnö­köt pedig felkérte, hogy a Jancsics-réten hajlék­ nélkül levő gyermekek érdekében a hatóságokkal lépjen érintkezésbe. A Hétház tüntetői. A Hétház kilakoltatott embereinek történetét, de általában mindazt, ami a Jancsics-réten történt és történik, egyedül mi ítéltük meg helyesen, ami­kor a szabad ég alatt tanyázókról azt írtuk, hogy nem a házbéruzsora áldozatairól van szó, nem a nyomorgók kiveréséről, hanem tisztán hatalmi kér­désről. Az egész sajtót úgy járta be eleinte a hír, hogy rémes lelketlenség történt, nem akadhat em­ber, akinek meg ne mozduljon a szíve a nyomor rettentő mutatványaira. És megindultak az ada­kozók, a jószívű emberek, hogy segítsenek a dider­gőkön, jöttek gazdag emberek,hogy lakást és élelmet adjanak a szűkölködőknek. De nem fogadták el. Megírtuk már mi ennek az el nem fogadásnak a kulissza­titkait is; megírtuk, hogy a szociálde­mokrata párt ötödik kerületi szervezete vezeti az akciót és itt tulajdonképen nem lakásínségről van szó, mert hiszen a réten lakók vezetői visszautasít­ják azokat, akik segíteni akarnak rajtuk, hanem demonstrációról, tüntetésről van szó. A szocialista pártszervezet emberei belevisznek háromszáz embert télvíz idején tüntető demonstrációba, beleültetnek asszonyokat és gyerekeket a sárba, lucsokba, ők maguk pedig a sűtött kocsmában szortírozzák a bankókat, amiket az előre megcsinált nyomorta­­nya szépen leírt képei után küldözgetnek a jószívű­ségükkel félrevezetett emberek. Szegények, akik nappal vizes szalmazsáko­kon kuporognak, nem azért teszik ezt, mert nem tudtak fizetni házbért, hanem mert úgy paran­csolják a vezetők, a Hétház izgatni, akik rendezték ezt a nagy nyomor-színjátékot. Azért hangsúlyoz­zuk a nappalit, mert — ismét egy kellemetlen le­leplezés — éjszaka majdnem üres a nyomortanya. Vajon hová tűnnek az emberek? Elmennek fedett és sűtött szobákba, mert rossz hallgatni éjszaka a szél fütyülését. És reggel, amikor virradni kezd, elfoglalják a hivatalt, a nyomortanyát. Néha meg is látogatják a jó bútoraikat. Mert, ne tessék cso­dálkozni ezen a meglepetésen sem, jó bútoraik is vannak a sárban sínylődőknek. Mert mikor a ki­lakoltatás történt, egy pesti szállítócég kocsijaival kihordatták a bútort a Jancsics-rétre. Azt a bú­tort, amit jó előre el nem vittek biztos helyre a lakók. Csak a lim-lom került a rétre, ami hasz­nálható volt, a taktika szempontjából nem tétetett ki az időjárás viszontagságainak. Így áll a dolog a Jancsics-réten és most már az egész sajtó beismeri, hogy erőszakosan csinált ez a réti nyomorúság, hatalmi kérdésekről van itt szó, nem pénztelenségről. Egy asszony mondta kint a telepen, hogy tizenhat éve lakott a Hétháziján; két hónappal adós, de tüstént kifizeti a hatvan ko­ronát, ha visszaeresztik a lakásába. De nem enge­dik a nyomor-színjáték rendezői. Kinek a lelkiis­meretét terheli ekkora kegyetlenség? A hatóságok is megtesznek már mindent, hogy födél alá juttassák az embereket. De a ka­rakokat újra nem fogadják el. Három darakba akarják elhelyezni őket, de ezt ellenzi a szocialista vezetőség. Most már ezek után erélyesen kell föl­lépni a hatóságoknak. A rendőrségnek és a fővá­rosnak. Nem szabad tétlenül nézni az események elfajulását. Mert mi fog történni, ha — tegyük föl — majd májusban, a házbérnegyedkor a szo­ciáldemokrata pártszervezet egyszerűen ráparan­csol tízezer munkáscsaládra, hogy házbérfizetés nincs, ellenben kivonulás van az utcára. És elle­pik önkéntes hajléktalanok az Andrássy-utat meg a Teréz- és Erzsébet-körutat, sátrakat rögtönözve. Mert hiszen valamennyien nem férnek el a réte­ken. Példát kell statuálni s ha továbbra is tilta­koznak a Jancsics-rétiek a kijelölt szükséglakások­ba és barakokba való bevonulás ellen, nincsen más segítség, mint az eltoloncolás. A rendőrség már ezt tudtul is adta a tüntetőknek. Csak egyféle nyomort ismerünk. Az igazi, nagy nyomorúságot, amely a szegénység és szerencsétlenség párosulásából szü­letik. De renitens nyomor nincs. * Csütörtökön reggel a miniszterelnökség kért a fővárostól részletes informácót a Jancsics-réten történtektől. A főváros megadta a felvilágosítást s elmondotta a hivatalosan megállapított dolgokat. E szerint a lakók már előzetesen készültek a kila­koltatásra, mert a jobb bútorokat már előzetesen elszállították egy, a Fóthi-úton kibérelt helyiségbe. Megállapították, hogy a lakók, akik csaknem kivétel nélkül munkában vannak és öt koronánál nagyobb napikeresetük van, tüntetően nem fizettek ház­bért, hanem hosszabb idő óta hetenkint 39 krajcárt fizettek a pártkasszába. Megállapították, hogy az asszonyokat és gyermekeket elhelyezték, azok egy éjszakát sem töltöttek a tanyán, a férfiak pedig a szomszédos kocsmában töltötték az éjjelt és fölvált­va vigyáztak a tanyára. A főváros az első napon felajánlotta az Aréna-úti iskola fűtött tornatermét és külön helyiséget a bútoroknak, később a nép­konyhában ingyen ebédet s a barakkokban való el­helyezést, de a kilakoltak visszautasították az aján­latot és állandó lakást követeltek a hatóságtól az­zal a megokolással, hogy ők szolidárisak s nem en­gedik magukat egymástól elválasztani. Délben megjelent Almády Géza tanácsnoknál Pető Sándor országgyűlési képviselő és kérte, hogy a főváros helyezze el a kilakolt embereket. A vá­rosházán azt a hivatalos információt kaptak, hogy a Jancsics-réten való tüntetés rendezésétől a köz­ponti szociáldemokrata párt távol áll, abba bele nem folyt s az akciót önállóan intézte­ az ötödik kerületi pártszervezet. Tehát már beismeri a szo­cialista pártszervezet, hogy a tüntetésnek ő a ren­dezője. Almády Géza tanácsnok, aki a helyszínen vizsgálta meg a dolgokat, minderről jelentést tett a tanácsnak és a tanács elhatározta, hogy az aréna­­uti iskola tornatermét, a VI. és IX. kerületi ba­rakkokat újra felajánlja ideiglenes szállásul, ha nem fogadják é­s újra visszautasítják a főváros segítségét, a város semmiféle további intézkedést nem tesz és nem fogja a kilakoltakat akaratuk el­lenére karhatalommal bekényszeríteni a barakkok­ba. Ezt az elhelyezést a tanács ideiglenesnek te­kinti s ha a kilakoltak bevonulnak a barakkokba, követelni fogja, hogy állandó lakás után nézzenek. Ha a kilakoltatóitnk nem volnának hajlandók a barakkokba bemenni, akkor a rendőrség a kihá­gást büntető törvénykönyv 62. szakasza szerint fog velük szemben eljárni, lakás és foglalkozás nélküli embereknek tekinti őket, kikísérteti valamennyit a toloncházba és illetőségi helyére küldi. Boda De­zső főkapitány csütörtökön magához kérette Szesz­ler Hugó rendőrkapitányt és Laky Imre rendőrfel­ügyelőt, akik referáltak arról, mi történik a tün­tetés tanyáján. Heszler Hugó ezeket mondta: " A legnagyobb szabályossággal vezetett nyo­mozás megállapította, hogy a kilakoltatás előre szervezett tüntetés eredménye. A lakók egy töre­déke rendezte az egész ügyet, ezek a bizalmiférfi-­ rendszert akarták keresztül hajszolni. Úgy látszik, számítottak a kilakoltatás lehetőségére és készültek rá. Kibéreltek egy tágas raktárt a Fóti-úton, oda hordták jó bútoraikat, odahaza csak ládákat, ócs­ka lim-lomokat és a szalmazsákokat tartották. La­kásokat is vettek föl, csupa szépen bútorozott szo­bát, ott laknak és csak fölváltva jönnek ki a Jan­csics-rétre, hogy nyomorukkal tüntessenek. Laky Imre rendőrfelügyelő pedig, aki állan­dóan kint tartózkodik a Jancsics-réten, igy referált a főkapitánynak: — A kilakoltatottak több ajánlatot is kap­tak, de nem fogadták el. Beköltözhettek volna a Lehel-téri barakkokba. Mi fuvarosokat is fogad­tunk és így a költözködés sem került volna pénz­be. Figyelemmel kísértem a nyomortanyát és ér­deklődtem, vajon hogy bírják ki ezek az emberek­ az éjszakát. Kiderült, hogy kilenc óra után bevo­nulnak lakásaikba. Két-két férfi teljesít őrszolgá­latot. Óránként leváltják őket, azalatt a többiek a közelben levő Lomb­ utcában, egy kocsmában dő­zsölnek. Reggel hat órakor újra benépesül a Jan­­csics-rét. Beszélnek arról is, hogy a kilakoltatott családok gyermekei irtózatos nyomorban vannak, sok közöttük a súlyos beteg. Ez nem igaz. Alig van itt egynéhány gyermek, akik pedig ott vannak, azok nagyobbrészt vendégek, akik látogatóba jöt­tek ide. A főkapitányság csütörtökön sajtóirodája út­ján hivatalosan közölte az itt reprodukált két nyi­latkozatot, mint a rendőri vizsgálat bizonyítható eredményét. Csütörtökön este a tüntetők tanyáján némileg változott a helyzet. A kilakoltatott emberek és asz­­szonyok majdnem valamennyien fedél alá vonultak. A szükség­ barakkokba és a Lehel­ utcai iskolába ke­rültek. Úgy látszik, nem fog már sokáig tartani a tüntetés, az eltoloncolástól való félelem letöri a Jancsics-réti vezetőket. A réten mindössze négy­öt ember maradt éjszakára, hogy a bútorokra fel­ügyeljen. Csaknem bizonyos, hogy pénteken nem fog már senki sem kivonulni a barakkokból, ahol ideiglenes elhelyezést nyernek. Pénteken aligha­nem a bútorokat is elhordják majd a pocsolyából s ezzel vége lesz a hajléktalanságnak. * Khuen-Héderváry nyilatkozata. A képviselőház pénzügyi bizottságának csü­törtöki ülésén gróf Khuen-Héderváry miniszter­­elnök nyilatkozott a Hétház tüntetőinek ügyében. Rendkívül elitélő a miniszterelnök e nyilatkozata, de teljesen igazságos. A miniszterelnök ezeket mondta: " A beérkezett jelentések szerint a helyes tényállás az, hogy a lakók bujtogatók által fel­izgatva megszüntették a bérfizetéseket, dacára an­nak, hogy kielégítő kereseti viszonyaiknál fogva módjukban lett volna ezen kötelezettségüknek ele­get tenni. Merev ellenállásuk bírói eljárás útjáni kilakoltatáshoz vezetett, aminek megtörténte után a város azonnal megtette a szükséges intézkedése­ket és a kilakoltatott 28 családból hajléktalanul maradottak részére egy fűthető és egy munkásla­kás igényeinek mindenképen megfelelő iskolaépü­letben akarta őket elhelyezni, ezt azonban a kila­koltatottak nem akarták igénybe venni, de a Jipi­­csics-réten tanyát ütve, a publikum könyörületes­­ségére appellálva, oly nagyszámú adományokban részesülnek, hogy mai anyagi helyzetük jobb, mint ha munkába járva, dolgoznának. Mert tudvalevő­leg a kilakoltatás óta nem járnak munkába, hanem nappal tanyájukon időzve túlzottan szerencsétlen­nek igyekeznek helyzetüket feltüntetni, az éjsza­kákat azonban, egy bizonyos számú inspekciót hagyva tanyájukon, a kocsmákban töltik mulato­zással, melynek költségeit a közadakozásból befolyt összegekből fedezik. Ez mutatja, hogy helyzetük nem olyan szánandó és kétségbeesett, mint ami­lyennek az a publikum előtt fel van tüntetve. A munkásszervezet által fentartott munkásotthon­ban is elhelyezhetők lennének, de ennek igénybevé­telére nem jelentkeztek. Kétségen felül áll, hogy kizárólag önhibájukból lettek kilakoltatva, mert nemcsak hogy nem fizették a béreket, de a békés hajlamú lakókat is felbujtogatták. Agresszív ma­gatartásuk okvetlen szükségessé fogja tenni a rend­őri beavatkozást, mert ily indokolatlan terror nem tűrhető. Gróf Apponyi Albert kijelenti, hogy a köz­­szabadságoknak a legmesszebb menő határig lelkes védelmezője, de ép ily fontosnak tartja a személy- és vagyonbiztonság föltétlen megóvását is. Beszer­zett információi teljesen fedik azt, amit a minisz­terelnök elmondott és ezért a miniszterelnök fel­világosítását megnyugvással és köszönettel tudo­másul veszi. ______________1­13

Next